Békés Megyei Népújság, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-25 / 225. szám

1985. szeptember 25., szerda NÉPÚJSÁG Mihez értsen a pártszervezet? A címben feltett kérdésre azt válaszolhatjuk, hogy a pártszervezet jól politizáljon, politikai módszerekkel segít­se az adott munkahelyen, te­rületen a párt politikájának érvényesülését. De ez így túl általános. Ha viszont azt ku­tatjuk, milyen ismeretek, fel- készültség szükséges mind­ehhez, akkor a válasz ennél sokkal összetettebb. Senki nem érthet minden­hez, az emberi agy nem ké­pes a robbanásszerűen nö­vekvő ismeretek befogadá­sára, szelektálására. A mun­ka is, a tudás is mindinkább egy-egy részterületre szako­sodik. De a részletekben ak­kor lehet alaposan elmélyül­ni, ha van átfogó kép az egészről. Féloldalas, aho­gyan mondják, szakbarbár az az ember, aki beletemet­kezik a speciális ismeretek­be és azon kívül semmi más nem érdekli. Minél erőtelje­sebb a szakosodás, annál nélkülözhetetlenebb az álta­lános műveltség. Az általá­nos műveltségen persze nem csupán a humán ismereteket értjük, hanem az átfogó mű­szaki, természet- és társada­lomtudományi, politikai is­mereteket is. A POLITIKAI KULTÚRÁT FEJLESZTVE A pártszervezet, amely helyzeténél fogva a politikai munkára és a politikai is­meretekre szakosodott, még kevésbé lehet egyoldalú. Át­fogó ismeretek nélkül a párt nem lenne képes a társadal­mi. a gazdasági, kulturális élet egymástól távol eső te­rületeit integrálni, a nemzet­közi helyzet a kommunista és munkásmozgalom, a ma­gyar társadalom felgyorsult változásaira reagálni. Az át- tekintőkészséget, a látásmó­dot fejleszti, az összefüggé­sek megértését segíti a pro­pagandamunka. A propa­ganda — a tájékoztatási te­vékenységben a kulturális, a művészeti élet, a tudomá­nyok, a gazdaság, a külpoli­tika, a munkásmozgalom avatott értői is részt vesz­nek. Az MSZMP, a magyar társadalom vezető, irányító ereje nem lehet amatőr szer­vezet. A felkészült specia­listák, a politikai tudomá­nyok művelőinek sora segíti az átfogó társadalmi kép. mondhatnánk a politikai kul­túra fejlesztését, csakúgy, mint egy szakterület politi­kai ismereteinek elmélyíté­sét. A fórumok is különbö­zőek : előadások, konzultá­ciók, szemináriumok, tanfo­lyamok, közép- és felsőfokú iskolák. A pártszerv és a pártszer­vezet maga is szakosodik, a specializálódás fő irányát az a konkrét tevékenység hatá­rozza meg, amellyel a válla­lat, az intézmény hivatássze­rűen foglalkozik. Másfajta politikai ismeret szükséges a termelő és szolgáltató üze­mekben, más a kulturális vagy közigazgatási intézmé­nyekben, megint más a fegy­veres testületekben. A párt­szervezetek persze nem az ágazati szaktudományokra, hanem döntően az ágazati politikára szakosodnak. Pél­dául az üzemekben jól kell ismerniük, értelmezniük a gazdaságpolitikát és annak végrehajtásához nyújtsanak segítséget (ezen belül az iparpolitikát, az agrár-, illet­ve a közlekedéspolitikát). A politikai ismeret az általános mellett mindig időszerű in­formációkat és eleven ta­pasztalatokat is tartalmaz, ezért nem foglalható össze minden tétele valamiféle tananyagba, gyűjteményes kötetbe. ELLENŐRZÖTT INFORMÁCIÓK ALAPJÁN így például az üzemi párt- szervezeteknek jól kell is­merniük a felső pártszerve­zet gazdaságpolitikai elhatá­rozásait, tájékoztatóit; az ál­lami, a gazdasági és a tö­megszervezetek határoza­tait, rendeletéit, intézkedé­seit; az adott munkahelyre vonatkozó főbb ellenőrzési tapasztalatokat; a közigazga­tási terület fejlesztését célzó állami és társadalmi elkép­zeléseket, döntéseket; a dol­gozók véleményét, hangula­tát, tapasztalatait, a leg­gyakoribb konfliktusokat és azok okait. A pártszervek és -szerve­zetek csak sokoldalú és el­lenőrzött információk alap­ján képesék megalapozott véleménynyilvánításra, illet­ve állásfoglalásra. Persze a felelős gazdasági vezetőnek a maga döntéseihez ugyan­csak szüksége van hasonló információkra és tapasztala­tokra. A politikai és a gaz­dasági vezetők véleményal­kotásakor, állásfoglalásakor egyaránt figyelembe veszik a dolgozók vélekedését, politi­kai, munkahelyi közérzetét, felkészültségét, emberi vi­szonyait, törekvéseit. Mind a gazdasági, mind a politikai állásfoglalások kihatnak a dolgozók életére, gondolko­dására, következésképpen megalapozásukhoz közös is­meretek szükségesek. OKOS MUNKAMEGOSZTÁSSAL A gazdasági és a politikai vezetés azonos terepen, lé­nyegében azonos célok el­érésén munkálkodik, tevé­kenységük sok felületen érintkezik. Ezért különösen fontos, hogy a-y munkameg­osztásban ne legyen átfedés, törekvéseik ne keresztezzék egymást. Amíg a gazdasági vezető gazdasági eszközök­kel, vállalkozó szellemben (piaci munkával, gyárt­mány-, gyártásfejlesztéssel, üzemszervezéssel, szakkép­zéssel) megalapozza az üzem versenyképességének, jöve­delmezőségének növelését, addig a pártszervezet ugyan­ennek a célnak az elérését politikai munkával segíti. Mindenekelőtt úgy, hogy is­merteti, elfogadtatja a gaz­dasági célokat, mozgósítja a dolgozókat végrehajtásukra. Persze a vállalati célokat a pártszervezet lefordítja a po­litikai munka nyelvére és cselekvési programban konk­retizálja. A cselekvési prog­ramban világosan megfogal­mazódik, hogy a főbb gaz­daságpolitikai célok elérése — az egyensúly javítása, a hatékonyság fokozása — mi­lyen időszerű és konkrét vál­lalati feladatok végrehajtá­sát igényli. És tartalmazza a feladatok lebontását, üze­mekre, munkahelyekre, bri­gádokra, dolgozókra is. A politikai munka megte­remti a gazdasági feladatok megoldásának személyi, em­beri feltételeit. Fejleszti a dolgozók ismeretszintjét, gondolkodását, s ügyel az egyéni, a csoport- és a tár­sadalmi érdekek összhang­jának érvényesülésére, vé­delmezi a társadalmi érde­ket. A politikai munka első­sorban az alkotó munkához, a vállalkozáshoz szükséges szemlélet és közhangulat ki­alakítását segíti. Vagyis a gazdaság legjelentősebb tar­talékát, az emberi tényezőt alakítja és aktivizálja. A pártszervezet tehát nem dönthet, konkrét gazdasági ügyekben, véleményt mond­hat, javaslatot tehet, befo­lyásolhatja a döntés megho­zatalát, de nem sértheti a gazdasági vezető önállóságát, és felelősségét. A MEGGYŐZŐ SZÓ FEDEZETE A politikai munka legfőbb eszköze a meggyőzés, amely a dolgozókat, a lakosságot érintő intézkedések, a cse­lekvési programban szereplő feladatok ismertetésére, elfo­gadtatására, megvalósítására irányul. A meggyőző munka mindig célirányos, konkrét feladatok végrehajtására mozgósít. Ezért nem az egész cselekvési programot veszi célba, hanem az adott idő­szak súlyponti tennivalóit, amelyek végrehajtása a leg­inkább befolyásolja az ered­ményes munkát. A meggyő­ző munka tervszerűsége, szervezettsége pedig feltéte­lezi, hogy a pártcsoportok és az egyes párttagok „testre szabott” feladatokat kapnak. A kommunisták minde­nekelőtt cselekvő emberek, nem csupán a világ megma­gyarázásán, hanem megvál­toztatásán munkálkodnak. A meggyőzés hitelét, a felvilá­gosító szó fedezetét a tettek alkotják. A párttagok példa- mutatása a munkában, a közügyekben, a magánélet­ben önmagában is mozgósító hatású és jelentős érték, de egyben tartást, önbizalmat ad a kiálláshoz. A kommunis­ták egységes kiállására pe­dig napjainkban minden munkahelyen nagy szükség van; állásfoglalásuk közvéle­ményt formáló, képes a dol­gozó kollektívát magával ra­gadni, s ezáltal a nehéz fel­adatokat is sikerül megolda­ni. Kovács József Vásári kedvezmény, különvonatok A MÁVINFORM közli, hogy a vasút az őszi BNV- re utazóknak szeptember 27. és október 6. között 50 szá­zalékos kedvezményt ad. A menettérti jegyet visszauta­zás előtt a BNV területén a MÁV-pavilonban le kell bé­lyegeztetni. Ezúttal is közlekednek a vásári különvonatok a Kele­ti pályaudvar és Kőbánya felső között. A vonatok 25— 40 percenként járnak, s a menetidejük 7 perc. A vi­teldíj egy útra 2 forint, me­nettérti útra 4 forint. A kü- lönvonatokra a budapesti ál­lomásokra váltott alkalmi menettérti jegyek és szabad­jegyek is érvényesek. A vásár ideje alatt kivé­telesen megállnak Kőbánya felsőn a Miskolc, Tiszai pá­lyaudvarról, Egerből és Bé­késcsabáról reggel és dél­előtt Budapestre, valamint a Keleti pályaudvarról dél­után Miskolcra, Egerbe és Békéscsabára induló gyors- és expresszvonatok is. Elet a mezőkovácsházi szociális otthonban 1953-ban általános otthonként alakították ki harminc idős embernek a mezőkovácsházi szociális otthont. Ké­sőbb több embert tudtak elhelyezni, s 1966-ban az inté­zetek szakosodását követően átalakult elmebetegeket gon­dozó szociális otthonná. A hajdani uradalmi majorban, a környezetét tekintve előnyös, de korszerűtlen és hát­rányos műszaki adottságú épületekben 102 embert tud­nak elhelyezni. Az őket gondozók számára nem kis meg­próbáltatást jelent az intézet megközelítése, hiszen a nagyközségtől mintegy 6 kilométerre kell utazniuk és nem megoldott a területen a közlekedés. A színvonalas gondozó munka tárgyi feltételei alig biztosítottak, mert valamennyi lakószoba zsúfolt, hat—nyolc ágyas. Az új üzemi konyha viszonylag korszerű és jól felszerelt. Az épületek kedvezőtlen adottságait az otthon saját erejé­ből nem képes megváltoztatni. Az itt dolgozók társadal­mi munkában, összefogással az utóbbi években építették, szépítették a környéket. Több ápolóra, különösen szak­képzettekre lenne szükség. Gondosan kezelt park, te­lepítés alatt álló gyümölcsös­kert, szép környezet övezi a három lakóépületet. A jövő­ben több gondozott elhelye­zésére is lenne mód, ha bő­vítenék az intézetet. Az új konyhában 400 adagos főzést tudnak megvalósítani, az ét­kezés minőségileg és meny- nyiségileg javuló. A saját erőből termelt zöldségfélék, gyümölcsök és az itt tenyész­tett sertések jelentik ehhez az alapot. A költségvetésből nagy a kiadás a gondozot­tak ruházati ellátására. Az ellátottak többsége el­mebeteg, a többiek különbö­ző súlyosságú értelmi fogya­tékosok. Az intézetben be­tegségüknek megfelelően kü­lönálló épületekben, diffe­renciáltan elhelyezve laknak. Az otthon orvosa és főnő­vére állandóan figyelemmel kíséri egészségi állapotukat, és a megyei szakellátás ál­tal előírt terápiát alkalmaz­za. A gondozási munka jel­lege miatt több férfi ápoló­ra lenne szükség. A foglal­koztató nővér munkaterápia során is igyekszik a betegek testi és lelki harmóniáját egyensúlyban tartani. A ház körüli munkák mellett a gondozottak dolgoznak az állattenyésztésben, a kony­hakertben. kézimunkáznak és szabad idejükben szóra­koznak. Évente egyszer két­napos kirándulást terveznek számukra. Kedvezően ala­kult az ápolók és a lakók közötti emberi viszony is. Az intézet dolgozóinak több mint 70 százaléka törzsgár- datag. A sajátos jellegű intézet egészségügyi és szociálpoliti­kai feladatait csakis a kör­nyék társadalmi és politikai, gazdasági intézményeinek támogatásával végezheti el. Segítséget nyújt munkájuk­hoz a városi jogú nagyköz­ségi tanács, az Űj Alkot­mány Tsz, a művelődési központ, a helyi költségve­tési üzem szocialista brigád­ja. Az bizonyos, hogy az itt dolgozók lelkiismeretes mun­kája nem elegendő a jövő emelkedő igényű gondozási feladatainak ellátásához. Eh­hez fejlesztésekre, a környe­zetalakításra és bővítésre van szükség. B. Zs. Tisza-cipök a Szovjetunióba Teljesítette első három ne­gyedévi szovjet exportterme­lési előirányzatát a magyar cipőipar legnagyobb vállala­ta, a Martfűi Tisza Cipőgyár. Az év elejétől mostanáig 1,3 millió pár divatos, jó minő­ségű női és férfilábbelit, il­letve gyermekcsizmát szállí­tott a külkereskedelem útján legnagyobb szocialista vásár­lópartnerének. A Tisza-cipők jól helytállnak az egyre igé­nyesebb szovjet piacon, amit bizonyít az évről évre emel­kedő exportmegrendelés. Az idén a tavalyinál százezer párral több, 1,8 millió Ti- sza-lábbeli kerül a baráti ország üzleteibe. Már folyamatban van az 1986. évi szállítási szerződé­sek megkötése is. Eddig 1,2 millió pár cipőre szóló ren­delést kaptak, s a folyó tár­gyalások alapján arra lehet számítani, hogy a gyár jövő évi szovjet exportja megkö­zelíti az 1,9 millió párat. Több sör Sopronból Fennállása óta az idén ké­szül a legtöbb sör a Sopro­ni Sörgyárban, összesen 560 ezer hektoliter. Ez 100 ezer hektoliterrel múlja felül a múlt évi termelést. A jelen­tős növekedést azzal érték el, hogy befejeztek egy 180 millió forintos kapacitásnö­velő beruházást. A legnagyobb mennyiséget a közkedvelt Ászok és Al­pesi sörökből állítják elő, de emellett gyártanak 13 fokos 700 éves, 12 fokos Kinizsi világos és 18 fokos barna Lövér sört is. A sörök idei brüsszeli vi­lágversenyére a gyár a 13 fokos 700 évest és a 11 fo­kos Alpesit nevezte. Az előbbi arany-, az utóbbi pe­dig ezüstérmet nyert. Ellesett pillanatok A hajnal még csak dereng, ő már az iro­dájában ül, és az asztalán nyugvó tiszta papír fölé hajol. Egész éjjel töprengett a gyűlésen mondandó beszéd fogalmazásán, hogy az ne legyen nagyon lehangoló, de azért szerepeljen benne a nyers valóság, a zsugorodások kendőzetlen ténye. Annál is inkább kell erről beszélni, mert mosta­nában szeretik ismét rózsaszínben látni a helyzetet, akkor is, ha az szürke, és a ba­jok tornyosodását szívesebben ráillesztik a mindig kéznél levő emberi bukfencekre, a „gyenge vezetésre", mintsemhogy szem­benézzenek az igazi okokkal... Szó sincs róla, vannak a vezetésnek fo­nákjai. S a jobbításért szót emelők, ha ki­pellengérezik az irányítás hibáit, nem „ve­zetőellenesek”, akárhogyan szeretnék is egyesek ezzel a szólammal visszafejleszte­ni a demokratizmus lassan terebélyesedő hajtásait. Maga sohasem sértődött meg, ha jogos bírálat érte, inkább elgondolkozott az elmarasztaló szavakon. Más vízen evez azonban a furkálók, a névtelen levélírók, az intrikálok siserehada. ök a kofavesze­kedéseket feltupirozva igyekeznek bénává tenni közösségeket. ... A szomszédos irodák is lassan bené­pesednek és hogy látják, már bent van a főnök, egymás után nyitnak be az ajtaján. Ki csak köszön, ki tanácsot kér, ki pedig aláírnivalókat rak eléje. Mikor végre foly­tatni tudná a vázlatot, megcsörren a tele­fon. Halálosan fáradtnak érzi magát, ami­kor felveszi a kagylót, végighallgatja a vo­nal túlsó feléről áramló tirádát, és aho­gyan szóhoz jut, erélyesen mondja: „Nem. Már nincs helye alkunak. Tavasszal kö­zöltük a határozatot, tessenek ehhez tar­tani magukat. Vagy meg tudjuk csinálni a racionalizálást és akkor versenyben mara­dunk, vagy nem, és akkor elbukunk . . .” Egy újságíró egyszer megkérdezte tőle: „Mondja, elnök elvtárs. Állandóan ilyen ingerült?" Azt hitte, nem jól hall. Soha ilyesmivel nem vádolták. Még azok sem, akik évekkel ezelőtt teljesen alaptalanul tücsköt-bogarat összehordtak ellene, mert a közös előbbrevalósága sértette önös, egyéni érdekeiket. Olyanok, akik nem tud­tak lépést tartani a történelmi klimax- korral, de azért szerettek volna felszínen maradni, továbbra is lébecolni zavaros vi­zeken. Ideig-óráig megjátszhatták ugyan az „igazság” gáncs nélküli bajnokainak, grállovagjainak a szerepét, de hosszú tá­von lelepleződtek, mert, akinek nincs leg­alább egy váltásra való tiszta gatyája, hiá­ba akar jól öltözködni, legfeljebb csak kí­vül lesz fitt, belül koszos marad. Ezernyi gondcsomó, a közösség jólétének előrevitelén való szüntelen fáradozás ala­kította ki magatartását, beszédmodorát, egész életvitelét, még álom nélküli éjsza­káit is ez töltötte ki. Hogy ő ingerlékeny volna? Nem . .. nem vette észre. Aztán azt kérdezte az újságíró: „Hogyan bírja ener­giával ezt, a már kora reggeltől kezdődő tempót?” (Ezt se érzékelte eddig...) „Nézze — mondta — a tempót az élet dik­tálja. Az ember, ha lépést akar tartani, hozzáidomul . . Végre összeállt a beszédvázlat. A beszámolót mégsem az elnök mondta el. Azt beszélik, a lába még vitte vol­na... Varga Dezső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents