Békés Megyei Népújság, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-21 / 222. szám
o 1985, szeptember 21.. szombat KULTURÁLIS MELLÉKLET Száz éve halt meg „egy igaz polgár”: Győry Vilmos (■\ ory Vilnius fényképé I860 körül Valóban: egy igaz polgár élete volt az övé is, mint Franklin Benjáminé, az önerejéből felemelkedett sokoldalú tudósé és államférfié, akiről 1869-ben Orosházán írt fenti címmel életregényt. Az 1838-ban Győrött született Győry Vilmos is saját képességei révén emelkedett fel, bár, beteg, vagyont gyűjteni nem tudó tanár édesapja igyekezett taníttatni. Az időközben a fővárosba került család sorsa nem fordult jobbra, így szülei ott tartottak, hogy a hat gimnáziumot éppen elvégző fiút egy könyvesboltba adják dolgozni. A véletlen azonban sorsdöntőén befolyásolta további életét. Egyik volt tanára. Ar- gay János közbenjárására a pesti kegyesrendiek gimnáziumába került, és alig múlt 16 éves. mikor már kitűnő érettségi bizonyítványt szerzett. Az írói-költői ambícióval rendelkező fiatalember Horváth Cyrill tanítványa lett, aki az idők folyamán olyan irodalomtanárokat indított el. mint: Ágai Adolf. Dalmad.v Győző és Vámbé- rv Ármin. Bizonyos az, hogy ritka tehetségét hamar felismerték, mert a pályáján később is jelentős szerepet játszó Székács József, az orosházi tímár fiából lett evangélikus püspök az 1850-es pesti konfirmációi ünnepségen az alábbiakkal bocsátotta útjára: „kinek sok adatott, attól sok kívántatik”. Győry Vilmos egész életén át ebben a széliemben élt. Egy-két kisebb írása igen korán, már 13 éves korában megjelent a Brassai Sámuel által szerkesztett Fiatalság Barátja c. újságban, ő maga azonban 1854-től számította pályakezdését, amikor Jókai Mór Délibáb c. folyóiratában A kán kegyen- ce című novellája napvilágot látott, amelyhez maga Jókai a következő biztató sorokat írta: „Fiatal, szép tehetségű írót van szerencsém bemutatni a közönségnek, kiből amint hisszük, egykor irodalmunk kitűnő tagja leend.” Friss érettségi bizonyítvánnyal a zsebében, azonban nem gondolhatott további tanulásra, kenyérkereset után kellett néznie. így került másfél évre Dessewffy Ottó vanyarci házához, mint nevelő. Mivel teljés ellátást kapott, és nagyon szerényen élt, szülei anyagi támogatása mellett még arra is volt lehetősége, hogy annyi pénzt tegyen félre, amivel megkezdhette tanulmányait a pesti teológián. Kiváló szellemi képességeihez rendkívüli szorgalom is párosult. Szaktárgyai mellett irodalommal, művészettel, intenzív nyelvtanulással foglalkozott, mint gyengébb tanulók korrepetitora előtt pedig megnyíltak az előkelőbb fővárosi polgárok házainak ajtajai. Ilyenformán vált lehetővé az is, hogy a teológia befejeztével Tihanyi Ferenc, és a későbbi jeles csillagász Konkoly Thege Miklós mentoraiként 1860-ban Berlinbe utazhasson. Egyúttal pár hónapot maga is a berlini egyetemen töltött, szoros barátságban az éppen ott tanuló Békés megyei Benka Gyulával és Zsilinszky Mihállyal. 1861 nyarán Berlinben érte Győryt a püspöki hívólevél, vállalja el a pesti magyar segédlelkészi állást. Ezt ő természetesen örömmel el is foglalta, hisz az ajánlat minden szempontból kedvező volt. Amellett, hogy állandó jövedelme lett. visszakerült abba a szellemi közegbe, amely további Önképzéséhez feltétlenül szükséges volt. Azonban még egy év sem telt el. mikor 1862-ben életének egészen új szakasza kezdődött el. A 24 éves ifjút a 13 000 lakosú Orosházára választották meg lelkésznek. Magyarországnak már akkor legnagyobb falujába, és legnagyobb magyar nyelvű evangélikus gyülekezetébe. Beiktatását maga Székács József végezte, de az egyetemes felügyelő — a ma sokat emlegetett — Podmaniczky Frigyes is eljött Pestről Győryt üdvözölni. Óriási feladatokat kapott, bár anyagi helyzete soha nem remélt módon megszilárdult, mégis úgy tűnt. ígéretesen induló irodalmi pályája lezárult. Orosházára költözése után nem sokkal megnősült, feleségül vette Székács József leányát, Etelkát. Élte a szorgos hétköznapokat, volt része örömökben és nagy szomorúságban is: elsőszülött fia. Vilmos 1 éves korában meghalt, majd a gyulai kórházból hozzájuk költözött Győry-szülők közül, 67 éves édesapja is Orosházán távozott el az élők sorából. Felesége és édesanyja viszont együtt örültek a család növekedésének: Margit. Ilona. Loránd és Elemér nevű gyermekei felnőtt kort értek meg. Rövid négy-öt év alatt kellő tapasztalatot szerzett lelkipásztori munkájában, megismerte Orosháza társadalmát. Vele kezdődött itt az iskolán kívüli népművelés, az elemi iskolát elvégzettek számára magyar irodalmat és fatermesztési gyakorlati oktatást tartott. Ismeretterjesztő délutánokon gyakran szerepelt előadásaival az. Orosházi Polgári Olvasókörben, amelynek alapító tagja volt. sőt. alapszabályának egyik szerkesztője is. A fennmaradt iratok szerint az olvasókör könyvtárának létesítésével is őt bízták meg. egy Orosházán felállítandó állandó középiskola megvalósítása azonban neki sem sikerült. Tanúja volt Orosháza szép fejlődésének. Ittléte alatt, 1870-ben nyílt meg a vasút. 1873-ban a távíróállomás, 1875-ben épült fel az Alföld Szálloda, ugyanakkor létesült az első orosházi nyomda is. Irodalmi munkásságáról szólva elmondhatjuk: Győry Vilmosnak sem saját lírája, sem prózája nem volt elég erős arra, hogy önálló életet kezdjen. Nyilvánvalóan tudta ezt ő is, így az 1850-es években nehezen kibontakozó magyar szellemi élet résztvevőjeként a műfordítókhoz csatlakozott. Orosházi korszakának kezdetén lát neki Tegner óskan- dináv Frithiof-monddja fordításának. Az elkészült műről a korabeli kritika azt írta: „becse azt sejtetné, hogy egy hosszas gyakorlatot szerzett mesternek utolsó, legtökéletesebb munkája". Bizonyára elnyerte bírálói tetszését is, mert ezért a fordításáért választották meg 1868-ban a Kisfaludy Társaság tagjává. Tény az, e kétségkívüli megtiszteltetés is hozzájárult ahhoz, hogy műfordítói munkássága kiteljesedjék. Újabb sok év munkás hétköznapjai következtek addig, míg irodalmi pályáján elérte a legnagyobb ered-, ményt: a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományi Osztálya 1872-ben levelező tagjává választotta, így következő évi székfoglalóján felolvashatta a Ganzul-románckör című értekezését. Az 1870-ben könyvformában kiadott Frithiof-monda után a Kisfaludy Társaság a Spanyol Színműtár sorozatában sorban jelentette meg Győry Vilmos önálló műfordításköteteit: Calderon három drámáját (Az állhatatos fejedelem, Az élet álom, Za- lameai bíró), Moreto- Közönyt közönnyel c. művét, ugyanakkor napvilágot látott Shakespeare Minden jó, ha jó a vége című drámája is. Szintén Orosházán ültette át spanyolból magyarra a máig az ő fordításában élő. Cervantes: Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha c. könyvet. A négykötetes regénynek kiadta egy rövidített változatát is, sőt, az ifjúság számára átdolgozta Defoe Robinson Crusoe c. regényét, amit A legújabb Robinson, majd később Robinson címmel olvashattak a magyar gyerekek. Nem titkolt célja volt ezzel az is, hogy olyan egyszerű embe-, reknek írjon, akik addig még nem találkoztak a szép- irodalommal. A kortársi kritika inkább a lírai és drámai fordításait dicsérte, de a prózai szövegek átültetésében is komoly gyakorlatot szerzett. Elévülhetetlen érdeme még az is, hogy olyan nyelvekből fordított — főként a svédre gondolunk —, amelyet akkor Magyarországon - alig ismertek. fgy olyan alkotások jutottak el a magyar irodalom- kedvelőkhöz, melyeket addig csak közvetítő nyelv segítségével fordítottak. Győry Vilmos azonban mindig ra-i gaszkodott az eredeti nyelven írt szöveghez. A leggyakrabban svéd, spanyol és angol nyelvből ültetett át magyarra, de rövidebb-hosz- szabb irodalmi műveket fordított németből, franciából, olaszból, portugálból, dánból, latinból, görögből és héberből is. A magyarbirodalom klasz- szikusai Győry Vilmos koráig alig fordultak a gyermekek felé. Harmadrendű toliforgatók túlságosan egyszerű, naiv' történeteket, me__________________________________________ Egykori orosházi lakóházán még nincs emléktábla Varsa Zoltán versei: Janus-fohász Aki fölsebzett virágként hajlong itt — nem én vagyok Kötődve földhöz, árva fényhez Kettős hurokban vért dadog. A pusztulás metszett jelet rá. Hiszi, éli a végtelent. Gyökérroppantva, szirmát szórva őrjöngve terem, csak terem. És minden pillanatra éber. Szirom, virágpor másra hull Kifosztott létét úgy ragyogja bűn nélkül, állhatatlanul Hajlong a szélben: földhöz, fényhez Bocsánatot esengve kér Nem én vagyok, de mégis értem szám sarkán földadog a vér Cím nélkül Ki őrzi azt az éjszakát? Arcod, kezed (hány új világ?) Hajad és félszeg mosolyod. Tekintetedben bujdosok Törékeny tested kutatom fényeitől félig vakon őrzik az éjt szelíd füvek. Hazátlan vagyok nélküled .. . Kreol mise Miféle sebek szakadnak itt fel ebben a virágba-borult pillanatban, ahol az elveszett álmok újra — születnek, öröm — s bánatfolyók fakadnak? Kitől remélhetsz feltámadást, ha érinthetetlen vagy, kérlelhetetlen? Avilágít rajtad a törvény, izzasz fehéren zúzmarás csendben Mit kimondanál a fagy szorítja foga közé, s gerincroppanva hull a mélybe Tenyered felnyújtod. Kéregetsz, s szégyened ünnep-pirosát ragyogva mégse kérded: Ki elrejtőzött tekintetedben, a pillánál táguló fénykorét, virágát örzi-e? Fohászkodik a lét — szerelem alkonyul. Északi fények keringenek veled Stockholm—Koppenhága. 1983. május 26—28. séket, verseket írtak a legkisebbeknek. Győry széles látókörű lírikus volt, ismerte a nemzeti irodalmakat, és szerencsés embernek mondhatta magát. Egymás után születendő gyermekeiben sok örömöt talált, ami szép költői teljesítményekre sarkallta. Több népszerű képesés meséskönyvét adták ki: (Mesekönyv az ifjúság számára. Kis világ szép képek" ben. Ünnepi ajándék. Kedves órák, Bimbócskáknak rózsaszálak. Népmesék, Reggeltől estig, ABC jó gyermekek számára). Egészen fiatal volt, mikor már foglalkoztatta a drámaírás: még teológus, mikor Gyula szerelme c. vígjátékát a Nemzeti Színház művészei mutatták be. 14 éves orosházi tartózkodása során papi hivatásánál fogva megismerte az alföldi földmunkás népet. 1879-ben a budapesti Népszínház előadta Nótás Kata, 1881-ben Az öreg béres c. népszínművét. 1883-ban pedig a Nemzeti Színházban mutatták be A jeles kompánia c. darabját. Utóbbi három alkotását korának legjobb népszínművei között tartották számon, és valóban csak rövid élete volt az oka, hogy e műfajt magasabb színvonalra nem emelte. Egymaga végzett el intézményre méretezett feladatot, szíve elfáradt, hosszú betegség után 1885-ben Budapesten meghalt. Az orosházi újságok tudósítottak betegségéről, haláláról, temetéséről. Előfizetési felhívást tettek közzé életében meg nem jelent költeményeire, beszédeire. Két olajportrét festettek róla: az ev. egyház Ábrányi Lajossal, a Polgári Olvasókör Oskó Lajossal. Valóban, az orosházi nép mindig tisztelte Győry Vilmost. Ennek ,.a tiszteletnek az oka abban rejlik, hogy Györyben úgy égett a kultúra iránti határtalan szeretet és a néppel szembeni felelősségtudat. mint Tessedik- ben" — írta róla egyik mél-, tatója: Elek László. Azon kevesek közé tartozott, aki megmutatta, nemcsak a fővárosban lehet valaki író, az európai műveltségű Győry vidéki magányában is szellemi központtá vált. Életvitele, nagyszerű embersége, egyenes szava évtizedekre meghatározó példa volt egy kis közösség számára. 1902-ben Gödöllőn. 1927- ben Győrött avattak emléktáblát tiszteletére. Az 1846- ban Orosházán épített, városképi jelentőségű házon — amely a róla elnevezett téren áll — még nincs tábla. Pedig ebben a közelmúltban felújított épületben töltötte életének legtermékenyebb másfél évtizedét, itt lakott családjával együtt. Szorító anyagi gondjaink mellett is lehetőséget kell találnunk arra, hogy az országosan számon tartott Győry Vilmos emlékét ilyenformán is megóvjuk a feledéstől. Koszorús Oszkár Egyik könyvének címlapja
