Békés Megyei Népújság, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-21 / 222. szám
NÉPÚJSÁG 1985. szeptember 21„ szombat Kerti lak a régi parkban így festette Munkácsy: a Hnnfnglalást Munkácsy 1883 decemberében látta el hitelesítő kézjegyével a Parlament számára megrenMég el sem múlt 1851 ősze, a geszti erdőben friss volt az avar, de bent, a faluban Szabó József református pap rezidenciáján disznótort ültek a vendégek. Ketten voltak: Kovács János, a geszti Tisza család 13 éves poétahajlamú fiának tanítója meg egy mélabús, hallgatag ember, Petőfi után a kor legnagyobb költője: Arany János. Hogyan esett meg ez az őszi disznótor, meg hogyan történt az, hogy az Arany János a geszti Tisza-család- hoz szegődött a Domokos gyerek nevelőjének a poézis tudományában ? Könyvek és tanulmányok kutatják sorsa útjait. A szabadságharc bukása után nem számít semmi jóra. Szalon- tán húzódik meg családjával Darvasi Ambrus házában. Itt, Szalontán jelentkezett a régi tanulótárs, a régi barát: Kovács János, Tisza Domokos geszti nevelője. Általa került Arany a költő hajlamú fiú mellé, évi 400 pengőforintért. Mennyi pénz volt akkor? Nem sok. De a költőnek az életet, a jövő egy kis reményét jelentette. A császáx'i és királyi kamarás, Tisza Lajos csak 240 pengőforintot szánt Aranynak, de a régi barát négyszázat szerzett. Az igazi pártfogó és haláláig Arany tisztelője a fiú édesanyja, Teleki Julianna volt, Teleki Blanka unokahúga, akit Kufsteinbe záratott a megtorlás. Csoda-e, hogy a császári és királyi kamarás fiai a szabadságharc mellé álltak, és a legfiatalabb, a gyenge fizikumú, de ragyogó elméjű Domokos Arany János mély tisztelője lesz attól a perctől, ahogy a költő szekere 1851. május 13-án begördül a geszti kastély elé ... Arany számára a geszti csend és a nyugalom önmaga megtalálásának útján el- múlhatatlan állomás. Egyik levelében le is írta később: „Szalontai tartózkodásom idejére esik a félév (1851) midőn többnyire Gesztén tanyázva, Domokosnak órákat adtam a költészetben . . Sétálunk a kastélytól a kerti lak felé. A napsütésben messziről világít hófehér fala, nádteteje hűvöst sejtet, ablakszemei mintha Arany Jánost keresnék. _ Előtte egyetlen vadgesztenyefa. Valamikor, másfél évszázada szilfák és bükkök árnyékozták a kis lakot, ahol csendes óráiban Arany oly szívesen lakott. Egyetlen szoba volt benne, meg fekhely, asztal, székek. Ha éjszaka támadt valami jó gondolata, az ágya mellé, a falra írta .. . Micsoda kincs lehetne! Mert ez a mostani kerti lak, csak mása a réginek. A második világháború zivatara földig rombolta a régit, egészen az alapokig. Néhány rajz maradt csak róla, meg postai levelezőlap a húszas évek végéről. Egy ilyen régi lapot őriznek ma is, özvegy Fekete Albertné vitte egyszer az iskolába: „itt ez a fénykép, tegyék csak el. Maguknál lesz jó helyen.” Ilyenek a gesztiek! Amikor először szóltak róla, hogy fel kellene építeni azt a híres-nevezetes kerti lakot, a népfront községi bizottsága volt az első és oda- állt: tegyük! Aztán nem is tudják, hogyan történt, jött mindenki. Tanáccsal, a két keze munkájával, a költő iránti tisztelet erejével, a szülőföld szeretetével. A kis kerti lak 1971-ben készült el a gesztiek tégláidból, adományaiból, munkájából! Odabent üvegtárlók, korabeli fényképek, reprodukciók, könyvek, Aranykéziratok és az ablakokkal szembeni falon, a költő képe alatt koszorúk. A hagyománytisztelet építette fel Arany János kedvelt geszti házikóját. Ahol ifjú tanítványa névnapjára, 1851. augusztus 4-én írta egyik legszebb versét, legmélyebb költői intelmét: „Legnagyobb cél pedig, itt e földi létben. ' Ember len- ni_ mindég, minden körülményben.” Sokan eljönnek ebbe a kis múzeumba, hogy a költőre emlékezzenek. Jártak már itt a Szovjetunióból is, Békés megye testvérmegyéjéből. Penzából, meg a közeli Me- zőgyán, Zsadány, Nagygyan- té iskolásai. Jöttek Nagyszalontáról, ahol a költő született, ahonnan fél óra kocsijárás volt akkoriban az út, ide Gesztre, a kastélyba, a kerti lakba, a hűvös-csendes szilfák lombjai alá. S. E. dclt változatot Most, hogy a magyar nép négy évtizeddel ezelőtti új honfoglalására emlékezünk, nyilván gyakran szóba kerül az a másik, bő egy évezreddel ezelőtti birtokba vétel is, amelynek során Árpád apánk vezérletével telepedtek meg a Kárpát medencében őseink. Emezt a negyven éve történt korszakváltást is sok-sok képzőművészeti alkotás — emlékmű, freskó, táblakép stb. — idézi, de egy olyan kompozíció megszületése még mindig várat magára, mint amilyen Munkácsy Mihálynak a Parlamentben függő óriási vászna, a Honfoglalás. Ki ne ismerné ezt a több mint két méter magas, és hat méternél is szélesebb jelenetet, amelyen Árpád fehér lován ülve széttekint népének tisztelgő seregén! Azt azonban feltehetőleg jóval kevesebben tudják, hogy e mű megszületésében milyen fontos szerepet játszott a korabeli Szeged, meg még néhány más Csongrád megyei helység. Az 1879-es nagy árvíz után példás gyorsasággal, és a településrendezés európai színvonalán újjáépülő város elöljárósága egyrészt arról döntött, hogy az akkor már messze földön híres piktort e nagy munkájában minden módon segíteni fogják, más:- részt arról, hogy a gondosan ápolt barátság gyümölcseként a kép nagy színvázlatát megszerzik tőle. Munkácsyt Szegedhez édesgetni nem volt nehéz. Egy jó üzleti érzékű műkereskedő 1882 márciusában már bemutatta itt Búsuló juhász című képét, illetőleg a Krisztus a Pilátus előtt című tablójának fényképváltozatát. Nem kevesebb, mint 1600 néző váltott jegyet a két látványossághoz a Hungária Szállóba. Amikor pedig a Honfoglalás megfestése ötletből valósággá kezdett lenni, Munkácsy személyesen is megjelent Szegeden. Erre az első látogatásra 1891 októberében került sor, egészen pontosan azért, hogy — a Szegedi Napló szerint — „ . .. a Tisza mellékéről tiszta magyar típusú modelleket ..." akart Párizsba vinni a mester. (Neullyban ekkor már állt az a hatalmas műterem, amelyet külön a szóban forgó kép elkészítéséhez építettek.) Munkácsy rövid pesti tartózkodás után előbb Szentesre vonatozott, ahol az akkori főispán, Zsilinszky Mihály — lévén rokonok — nagy szeretettel fogadta. Az ö társaságában rándult át aztán . Csongrádra, majd Szegvárra is. Ez utóbbi helyen bukkant rá arra a parasztférfira, akiről Árpád arcát mintázta. Szegedre 1891. október 25- én érkezett meg a művész. Itt Tisza Lajos, az árvíz utáni helyreállítás kormánybiztosa kísérte, a helybéli lap tudósító riportere pedig Mikszáth Kálmán volt. Munkácsyt érthető kedvességgel és nagy-nagy tisztelettel fogadták a város elöljárói. Mivel éppen akkor — október 26-án — avatták fel a mai Balátyán a felsőtanyai központot, különvonatot indítottak oda, hogy Munká- csynak ne kelljen kocsin fáradnia. A mester természetesen ezt az avatási ünnepséget is arra használta fel, hogy vázlatokat készítsen. Tehette, mert — Mikszáth szavaival — ........ki volt adv a a rendelet a pusztai kapitányoknak, hogy ami jóképű férfinép vagyon köröskörül, két mérföldnyire a bá- ránycímerű város tanyájától, az mind ott legyék, de az öregje is . . .” A felsőtanyai látogatás után a szegedi kaszinó avatása volt soron. Ott Munkácsy figyelmét hosszan lekötötte egy mongolos arcú lány, bizonyos Szeles Olga. Nos, ő lett annak az asszonynak a modellje, aki a vezéri sátor előtt magasba tartja gyermekét. A mester sok-sok telerajzolt lappal és rengeteg élmény birtokában október 27- én utazott el Szegedről. Amint visszatért Párizsba, csak a Honfoglaással foglalkozott. Előbb a kép szénrajzát készítette el, majd megfestette azt a nagy színvázlatot is, amely — amint azt a Tisza partján remélték —- a városi múzeum falára került. Végezetül pedig a Parlament számára megrendelt változatot is befejezte; 1883 decemberében látta el hitelesítő kézjegyével. Hogy mi a különbség a Szegeden látható vázlat, és a végleges mű között? Egyebek között az, hogy ez utóbbin a kívánatosnál jobban látszik a megrendelők sok-sok kívánsága, elháríthatatlan igénye. Míg az előtanulmányok szellősek, a megörökített típusok jellegzetesebbek, addig a „nagy” Honfoglalás: zsúfoltabb; Végváry Lajos művészettörténész szerint: ........a budapestin az akkori m agyar arisztokraták és közéleti személyiségek arcvoná-_ sait is megörökítette”. Ez olyan nagy — ési minőségrontó — engedmény volt, hogy magát az alkotót is megviselte. Korabeli feljegyzéseiből tudjuk, mit érzett, amikor „ ... az egész képet áthangoltam . ..” A Honfoglalás azonban így is kiemelkedő alkotása a magyar művészettörténetnek. A millennium kora mutatta fel benne önmagát. . . A. L. A regi kepi’s levele/.ólai».. . ...a mostani kerti lak és múzeum Műemléki címjegyzékünk száz kastélyt, védelemre érdemes kúriát tart nyilván. Ezek egy része — tanú rá a sok méltatlankodó levél, a közfigyelemre apelláló újságcikk —, sajnos, cserepeit vesztve, vakolatát hullatva romlik, pusztul. Más részük viszont megifjodva mutatja szép formáit. Ez utóbbiak közé leginkább azok az épületek tartoznak, amelyek egy-egy hivatalnak adnak otthont, illetőleg múzeumi jellegű gyűjteményt fogadtak be. Noszvajnak, a Heves megyei — Egertől északkeletre fekvő — községnek a kastélya a magyarországi barokk művészet megannyi szép tárgyi emlékét őrzi, és egész megjelenése a XVIII. század végének könnyed, játékos hangulatát tükrözi, igaz, a következő korszak, a klasz- szicizmus fegyelmével ötvözve. Még a kis palota neve így úgy muzsikál, mintha egy spinét elefántcsont billentyűi játszanék le. így hívják ugyanis: De la Motte-kastély. Hogy ki volt ez a dallamos nevű illető, akitől jó kétszáz éven át senki nem vitatta el a keresztapaságot? Nos, egy francia hadfit kell tisztelnünk benne, aki miután emigrálni kényszerült, belépett az osztrák—magyar hadseregbe. Nemcsak a laktanyákat és a harctereket járta azonban, hanem a táncmulatságokat is, amelyek egyikén megismerkedett egy szép özveggyel, nevezetesen gróf Almássy An~ talnéval. Noha a hölgynek nem kevesebb, mint öt gyermeke volt, mégis feleségül vette, s vele együtt költözött be a nászút idején még csak félig-meddig kész noszvaji kastélyba. Ö fejeztette be tehát a késő barokk stílusban megtervezett épületet. Azt a palotácskát, amelyet eredetileg báró Szepessy Sámuel helybéli földbirtokos szánt magának, s amelynek plánu- mát föltehetőleg a híres Fellner Jakab vetette papírra. (Az építészettörténészek közül ezt a szerzőséget azonban többen vitatják. Az ellentábor véleménye szerint az egri illetőségű Povolni János volt a tervező.) A noszvaji kastély 1780 táján készült el. Mégpedig úgy, hogy De la Motte úr francia eredetét is nyilvánvalóan tükrözte. Ha a vendég ugyanis belép a földszinti előtérbe, a festett lugasa mögül jellegzetesen francia építmények rajzolatai tűnnek elő. A földszintről a barokk építészetre olyannyira jellemző kétkarú lépcsősor visz fel az emeletre. A fenti előtér mennyezetét egy freskó díszíti. Apollón diadalmenetét mutatja ez; azt a pillanatot, amikor a görög mitológia eme főistene lehozza a fényt a földre. (E kompozíció szerzőségét sem tisztázták még megnyugtatóan. Állítólag az osztrák Kracker Lukács János festette.) Az előtér oldalfalain megint csak görögi istenek sorakoznak, de ezek már nem eszményítve, hanem — megörökítőjük, Zách János jóvoltából — kissé karikírozva. A középső ajtón át jutunk be a díszterembe. Természetesen ennek mennyezetét is freskó ékesíti, mégpedig egy mitológiai alakoktól népes bachanália. Az oldalfalakon megint csak a francia szellem mutatja meg magát a XVI. Lajos korát idéző vázák képében. A díszteremtől balra nyílik a szalon vagy más néven a római szoba. Ennek meny- nyezetén is egy mitológiai tárgyú freskó: Ámor, Zeusz és Héra játszik egy kecskével. A római szobából juthatunk át a telis-tele festett madaras szobába. Ennek a helyiségnek ugyanis mind a falait, mind a mennyezetét tarka tollazatú madarak, valamint egzotikus növények — gránátalmák, kókuszdiók stb. stb. — borítják. Láthatni aztán mindemel- le.tt Noszvajon még egy kétszáz éves — különben Győrött mintázott, égetett — remek mívű cserépkályhát, s még több olyan berendezési tárgyat, ami máig dicséri a hajdan élt kézműves mestereket. Építészeti különlegesség is a De la Motte-kastély, mert elöl egyemeletes, hátul földszintes. Mindez az ottani — különben 25 holdas — őspark terepviszonyai miatt alakult így: a barokk palotát csak eképpen tudta jól beleilleszteni a tájba Fellner Jakab, avagy — ha így igaz — Povolni János. Noszvajhoz egyébként a síkfőkúti hegyi tó is csak egy ugrásnyira van, meg a híres kaptárkövek sem valami messze meredeznek onnan. így hát igazán érdemes úticélként kijelölni Heves megyének ezt a kastély koszorúzta ékességét. A. L. A De la Motte-kastély Hazai tájakon II noszvaji kastély
