Békés Megyei Népújság, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-21 / 222. szám
NÉPÚJSÁG 1985. szeptember 21., szombat Gogol Háztüznézttjének bemutatójára készül a színház Jlnatolij Ivanov A rendező: Közeledik október 11. Gogol Háztűznézőjének bemutatója a Jókai Színházban. A próbák egyre izgalmasabbak, érdekesebbek. Valamiben mégis eltérnek a szokásostól. Orosz klasszikus magyarul, rendezői elképzelések, utasítások oroszul. A munkát bonyolítja, hogy két nyelvre és tolmácsra van szükség. A rendező és a színművészek nem tudnak közvetlenül szót érteni. Vagy mégis? Anatolij Ivanov, a penzai Luna- csarszkij Színház főrendezője eljátssza, előadja elképzeléseit. S noha a társalgás oroszul és magyarul zajlik, a munka nehezebb, több idő kell a megértéshez, láthatóan mindenki élvezi a közös munkát: színész és rendező egy nyelven beszél, a színház nyelvén. A próba után Penza és Békés testvérmegye-kapcsolatá- ról kezdjük a beszélgetést a vendégrendezővel. Mit jelent az ilyen együttműködés a színház életében? — Tartalmas baráti kapcsolatról van szó, rendszeres tapasztalatcserékről, mindkét félnek hasznos együttműködésről rendezők, társulatok között. Nemcsak más rendezői felfogással, módszerrel ismerkedünk, hanem más nemzeti kultúrával, más emberekkel is. Szakmailag nekünk rengeteget jelent az együttműködés: ismerkedünk a magyar színház eszközeivel. stílusával, ami nagyban eltér a mienktől, őszintén remélem, hogy a Jókai Színháznak is érdekes az, amit én igyekszem nyújtani a Háztűznéző rendezésével. Abból szeretnék ízelítőt hozni, amiről híres az orosz színház: az élő ember tanulmányozása a legkülönbözőbb szituációkban. A rendezésen kívül nagyon fontosnak tartom, hogy minél több emberrel találkozhas- sam, minél több tapasztalatot gyűjthessek az itteni életről, Magyarországról. Békéscsabán több előadást, próbát láttam. Voltam Budapesten két színházban. Az idén most vagyok harmadszor Magyarországon, négy évvel ezelőtt turistaként jártam itt legelőször. — Kérem, beszéljen magáról, családjáról, munkájáról, főbb rendezéseiről! — Huszonöt éve dolgozom színházban. Színészként kezdtem, pontosabban stúdiósként, utána végeztem el a színművészeti főiskola rendezői szakát. Attól kezdve, 15 éve, rendezőként dolgozom. A feleségem angol nyelvtanár, a lányom főiskolára jár, szintén angol szakra. Penzában nem régen, egy éve dolgozom. Ezalatt többek között Osztrovszkij Erdőjét, Fonvizin Ürfiját, Zorin Világos májusát állítottam színre. A Háztűznéző bemutatója után, amikor visszamegyek Penzába, Suk- sin elbeszéléseiből rendezek előadást, aztán pedig otthon állítom színre a Háztűznézőt. — Hogyan esett a választás Gogol Háztűznézőjére? — Osztrovszkij Erdőjét ajánlottam elsősorban, mivel ez a kimagasló orosz drámaíró nem eléggé ismert a világban. De beláttam, hogy a Jókai Színháznak nem lett volna alkalmas a színészek, a szereposztás szempontjából, meg a többi bemutatásra kerülő darabot is figyelembe véve. A Háztűznézőt második lehetőségként javasoltam. — Gogol jelentős fejezet a világ színpadain, de a Háztűznéző nem tartozik a legjobb, a legismertebb darabjai közé. Mi a rendező szándéka, mondanivalója ma itt, magyar színpadon ezzel a klasszikus orosz művel? — Hogy mit mondhatok a magyar nézőnek? Nem tudom, valóban eljut-e hozzá üzenetem. Ehhez nagyon jól kellene ismerni az itteni közönséget. De nagyon remélem, hogy a magyar nézőt is érdekli a darab problematikája: egyén és közösség, személyiség és társadalom konfliktusa. Itt van ez a Podkoljoszin (Tomanek Gábor), aki önállóan akar élni, úgy, ahogy egyénisége diktálja. A világot is saját szemüvegén át nézi, ítéli meg. A környezet viszont, ahol él. próbálja arra kényszeríteni, hogy alkalmazkodjon, olyan legyen, mint mindenki más, amilyen az egész társadalom. A XIX. század elején íródott a darab, amikor a kialakuló kapitalista viszonyok bizony nem kedveztek az emberi méltóságnak. Gogol műve arra világít rá. hogyan kerül szembe egyén és közösség érdeke, környezetével ellentétbe egy önállóságát, személyiségét féltő ember, akit a társadalom képtelen megérteni. Podkoljoszin persze furcsa ember, tétova, határozatlan: lehet, és szokták is nagyon szatirikusán nézni. De nekem nem ez a célom. Értékelem benne, hogy meg akarja tartani egyéniségét. Kocs- karjov (Várday Zoltán) világa ezzel szemben egészen más. ö maga rámenős, erőszakos, egyformára akarja formálni az embereket. Mindenki megnősül előbb-utóbb. ő is nős, a barátja se legyen kivétel! Ezért rokonszenves Podkoljoszin hibáival együtt is, mert inkább egyedül marad, mint hogy őszinte érzés nélkül kösse az életét valakihez. Olyan hős, aki nem hagyja, hogy bekebelezze a rideg, anyagias, érzéketlen világ. — Ha jól értem, Podkoljo- szinban pozitív figurát lát, aki nem hajlandó a társadalomhoz alkalmazkodni. Kitörése, szakítása tehát nem megfutamodás, hanem önmegvalósítás? — így van. Persze. Podkoljoszin sem tökéletes. Vannak furcsa vonásai, ahogyan minden embernek. Arról szó sincs, hogy valami eszményi hőst akarok vele színpadra vinni. — A darab végén Podkoljoszin, a vőlegény kiugrik az ablakon, megszökik az esküvő elöl. A művet olvasva „nyitott"-nak tűnt ez a befejezés. Menekülés vagy szakítás. Gyenge jellem vagy éppen erős ... — Szakít a társadalommal. Más akar lenni, nem olyan, mint a többi, tehát erős. A darabban kezdődik ugyan valami szerelemféle. De nagyon kezdetleges, éppen csak sejthető a dolog. Talán kialakulhatna, de nincs rá idő. nincs lehetőség, mindenki rohan, siet. Podkoljoszint sürgetik. így nem lesz belőle semmi. — Néhány hete már együtt dolgozik a Jókai Színház társulatával. Mi a véleménye a művészekről, mit vár tőlük? — Most természetesen mondhatnám, hogy minden a legnagyobb rendben van. Ám akadnak észrevételeim, amiket talán nem nagyon illik elmondani . .. Valamennyien igyekeznek becsülettel dolgozni. Ha valami nem világos, igyekeznek azt minél hamarabb megérteni. A nyelvtudás hiánya miatt túl sokat kell mutogatnom, ez nyilván szokatlan; talán a követelményeim is azok. Sietnem kell, szorít az idő, kevés a próba. Lehet, hogy túl erélyesen dolgozom. Pen- zábán is mutogatok, de ott sokkal többet tudok magyarázni az ember belső világáról, ami olyan, mint egy jéghegy, alig látható belőle valami . . . Ezt azért tartom szükségesnek, hogy aztán a színész maga építhesse fel a figurát. Nem szeretem rákényszeríteni az elképzeléseimet; inkább azt váróméi, hogy saját maga formálja meg szerepét, önmagát adja az alakításban. A szöveg mielőbbi tudására nem helyezek hangsúlyt; inkább azt szeretném, hogy átéljék, a játékkal együtt hozzák azt. Az élő szót tartom mindennél fontosabbnak. A színpadon játék legyen, élet legyen ! — Biztosan értesült arról, hogy a Jókai Színházban nagy siker Neil Simon Furcsa pár című darabja, ahol szintén Várday Zoltán és Tomanek Gábor játszanak együtt. Azt hiszem, a két barát kapcsolatában, az együttélés, illetve nem együttélés filozófiájában a két darab között van némi hasonlóság. Netán erőltetett a párhuzam ön szerint? És jó vagy rossz a készülő előadás szempontjából az effajta előzmény? — A párhuzam jogos, az előzmény pedig rossz. Félő, hogy a már eljátszott előadást, szerepet ismételni fogják. A Furcsa párban nagyszerű alakítást nyújtottak; de nem akarom, hogy most ugyanazt csinálják. Ez rossz lenne. — Válasza meglep. Azt hittem, hogy segít a színészeknek az ilyen tapasztalat; árnyaltabban tudnak egy újabb hasonló szituációt, alakítást felépíteni. . . — Ezt a lehetőséget sem zárom ki. Talán segít... Izgatottan várom a közös munka eredményét. Szeretnék emlékezetes előadást létrehozni .. . Grigorjev, orosz kritikus, a forradalom előtti, az I890-es évek ismert publicistája azt írta Podkoljo- szinról, hogy ő az orosz Hamlet. Lírai alkat, mindig kételkedik, mélyen érez. mélyen átéli a dolgokat. És ez sokkal jobb, mint Kocskar- jov nyüzsgése, aktivitása. Az ember belső világa maradjon jó, egészséges, őszinte — még akkor is, ha a külső környezet nem ennek kedvez! — Sikeres bemutatót kívánunk! Niedzielsky Katalin Tolmácsolásra gyakran nincs is szükség a próbákon. Rendező és színész egy nyelven beszél: a színház nyelvén Fotó: Gát Edit Mit rejtett a kőkazetta ? Üzenet 1786-ból Naplórészlet. 1985. június 4-i bejegyzés: . ,,A templom főhajója D-i oldalának K-i végén megtaláltuk a templom alapító okiratát.” A bejegyzés szűkszavú, csak a tényt közli. Ám az események korántsem zajlottak ilyen egyhangúan . . . Az orosházi evangélikus templom 1986-ban lesz 200 éves. A közelgő évforduló alkalmából hozzáláttak az épület külső felújításához. A vakolatot körülbelül 3 méter magasságig leverték, s meglepve látták, hogy a téglafal egy helyen boltívre vált. Hetekig állt így, aztán mielőtt bevakolták volna, csak megnézték, hátha egy üreget rejt a fal mélye. Nyerges Béla kőművesmester járt utána. mit takarnak a titokzatos téglák .. . Egy aprócska üreg. benne egy kőládika. A hírre előbb Gyarmati István evangélikus lelkész sietett megnézni a napvilágra került kazettát. —■ Micsoda népvándorlás lett itt — emlékezik vissza, mikor felkeressük —, jöttek a tanácstól, a múzeumtól . .. Mindenki látni akarta az 1786-ban, a főhajó építésekor elhelyezett kazettát, s benne az okiratot. * * * Igen ám, de a két évszázad nem használt a ládikó- ban elhelyezett papírnak. Olyan rossz állapotban volt. hogy — szerencsére — senki nem mert avatatlanul hozzányúlni. Végül az Iparművészeti Múzeum restaurátorához, Soós Katalinhoz került a felbecsülhetetlen értékű írásos emlék. — Korábban az Országos Levéltárban dolgoztam mondja a vonal túlsó végén, amikor telefonon felhívjuk —. ezért mertem hozzányúlni az orosháziak által elhozott okirathoz. Ritkán fordul elő, hogy nem a toronygombból, hanem a falból kerül elő templomalapító okirat. Rettenetes állapotban volt! Műanyag fólia segítségével, és különféle japán rostok fel- használásával hoztam rendbe annyira, ahogyan most, az evangélikus egyházi hivatalban látható. Jelenleg üveg alatt védik a további rongálódástól a megbámult papírfoszlányokat. Az- alapítás éve még biztosan kiolvasható, s néhány név, ,,az orosházi gyülekezet szolgája és a többi egyházi tisztségviselők . . .” (A szöveg latin nyelven íródott.) Az üreg, mely az okiratot tartalmazó kőkazettát rejtette, még nyitott. Tervezik, hogy az okirat megtalálásának történetével, fotókópiájával, s a felújítás eseményeinek leírásával zárják le újra. * * * Hogy az alapító okiratra milyen jövő vár? Erről Pintér János esperest kérdezzük: — A templomban látható — az őseink által Zombáról hozott — műemlék harang mellett helyezzük el. Előtte természetesen megpróbáljuk a teljes szöveget megfejteni. ez ügyben hamarosan felkeresem Budapesten egyháztörténeti profesz- szorunkat, aki eddig is sokat segített az okirat megmentésében. A teljes külső felújítást legkésőbb jövő év áprilisára fejezik be, a templom felépítésének 200. évfordulója ünnepére. Akkorra kerül méltó helyére a nemrég talált alapító okirat. Nagy Ágnes Az okirat... ... és a 199 esztendővel ezelőtt elhelyezett kőkazetta Fotó: cál Edit álmodik az állatkert Emlékeznek még a Gyöngyvirágtól lombhullá- sigra, a Cimborákra, vagy éppen az örök megújulásra. Az állatok válaszolnakra? Ugye, elő-előtűnik egy-egy képsor Homoki Nagy István és Kolányi Ágoston egy-egy szép-igaz természetfilmjéből? Ezekben a napokban egy újabbal örvendeztetik meg mindazokat, akik érdeklődnek az élővilág szépségei iránt. Kollányi Ágoston rendező újra Vancsa Lajos operatőrrel együtt készített filmet, az Álmodik az Állatkert címűt. Egy természetfilm igazi szereplői maguk az állatok vagy éppen a növények. Most azonban az ember szereplők kapták a fő. helyet. Garas Dezső játssza a budapesti állatkert éjjeliőrét. Mindebből persze az is következik, hogy valamiféle meséje is van a filmnek. Csak hát ténylegesen ez természetfilm: bizony sutára sikeredett ez a történet, mind a meseszövése, mind a logikája botladozik. Nem lenne ez még akkora nagy hiba, ha ezek a döccenők nem lennének másképpen is érezhetőek. Elsősorban a nyitó képsorok sikerülhettek emiatt túlságosan is egyoldalúan antropomorfra. Hiszen régen túlhaladott az a nézet, miszerint az állatok rendelkeznek emberi tulajdonságokkal. Az ok-okozat viszonyának helyes irányáról és felcserélhetetlenségéről az etológia tudományának gyors fejlődése következtében is mára már szinte mindenki tud. Persze, ne legyünk annyira szőrszálhasogatóak! A helyszín mégiscsak az állatkert, pontosabban, az Állatkert nagy kezdőbetűvel. Amelyet az ember azért hozott létre, hogy önnön nagyszerűségét az előtérbe helyezze. S ez még sajnos ma is így él a köztudatban: az állatkert mutatványos hely, a látványok gyűjteménye, csak menazsé- ria. Pedig egy állatkert tudományos műhely is, laboratórium is, a természet- és környezetvédelem eleddig mással aligha pótalható bázisa. Ezt próbálja megmutatni ez a film. Azt, hogy az itt tartott, szaporított állatok nem lehetnek a szó általunk használt értelmében az ember foglyai, hogy tevékenységük megfigyelésével végeredményben magunkról tudhatunk meg többet, hogy az állat és ember viszonya soha nem lehet kényszeredett. egyoldalú. Természetesen mint látványfilmnek is nagyszerű az Álmodik az Állatkert. A budapesti, a veszprémi, a győri és a jászberényi felvételeket éppen a fenti elv bizonyítása érdekében teszik teljessé az Afrikában forgatottak. Kár, hogy csak erre az egzotikusnak tartott kontinensre tudott elutazni a stáb. Kicsit hiányérzetünk van amiatt is, hogy a bemutatott állatfajok csupán néhány rendszertani nemből és családból kerültek ki. Elsősorban a felnőtt nézőket zavarhatja a felvonásokra tagolás, amelyek váltását egy-egy dal jelzi: egy ilyen jellegű filmbe ez nem nagyon illő. Mindezek ellenére kicsiknek és nagyoknak szép élményt jelent ez az új magyar — s persze színes — természet- film. (A képen: négyen egy páviáncsaládból.) (nemesi)
