Békés Megyei Népújság, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-21 / 222. szám

o NÉPÚJSÁG 1985. szeptember 21., szombat II vásár: munkahely N incs olyan magyar ember, aki az egyes kaputól a hármasig végig tudná inni a .vásárt, annyi itt a kóstolóhely. — A válasz optimis­tább volt: — Majd meglátod, hogy nem lesznek itt piásak a látogatók. Egy-két fröccs mindenkinek lecsúszhat a torkán, de részeget nem találunk. De találtak. A Hungexpo rendészeti ön­kéntesei kiképzésben vettek részt és a de- toxikálóban akár mint szakképzett ápoló­kat alkalmazhatnák őket . . . Ez a kép is hozzátartozott az Országos Mezőgazdasági, Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár krónikájához, az augusztusi szak­mai-üzleti eseményhez, egyben népünne­pélyhez. De tekintsük a jókedvet, a dí- nomdánomot a vásár mellléktermékének. Mert a legfontosabbak mégiscsak józan fejjel, csöppet sem vurstli hangulatban a tárgyalókban, a különböző tanácskozáso­kon helyet adó termekben történtek. A mezőgazdaság jelenéről és jövőjéről, a kö­zös munkálkodásról, az üzleti lehetőségek­ről prózaibb körülmények között folytak érdemi eszmecserék. A Janus arcú OMÉK ily módon célját érte, talán még a BNV- knél is eredményesebb, szakmaibb fórum­má vált. De vajon tudja-e ezt folytatni az ipar? Mert alkalom lesz rá, nem is túlságosan messze. Szeptember 27-én veszi kezdetét a fogyasztási cikkek szakvására, a Csináld magad! és az Interplayexpo elnevezésű ki­állítás Kőbányán. A hazai iparvállalatok és szövetkezetek költöznek be a pavilo­nokba. Divatbemutatókat, játékszigeteket, táncos, zenés árureklámokat bizonyára ter­veznek most is. Tervezzenek, ha lesz mö­götte tartalom, ha az őszi BNV ezzel a vi­dámsággal együtt lesz komoly, megfontolt és szakszerű . . . Ebben reménykedtünk 1984 őszén és az idei tavaszon is — a BNV-k előtt és alatt. Hiába, jó néhány vállalat esetében a ko­molyság, a szakszerűség csak látszat volt. Kiállítottak termékeket. Megtöltötték a tárgyalók jégszekrényeit itallal, étellel. Ám nem volt mondanivalójuk a látogatók ré­szére. Maguk sem néztek körül, még a szomszéd standot sem vették szemügyre — szakember módjára. Meglehet, azért tehet­ték mindezt, mert monopolhelyzetben van­nak idehaza és a gyönge, az elavult ter­mékeket is megveszik tőlük, nincs miért hajtaniuk, nem kíváncsiak a külföldiek eredményeire — legalábbis itthon. Elmen­nek persze a BNV-re kiállítani. Miért is ne: a látszatra áldozni kell .. . Tény és való, hogy a siker vagy az ál­siker nem a rendező Hungexpón múlik. Mert mit lehet tenni azzal a vállalattal, szövetkezettel, amelyik a BNV-n csak je­len akar lenni, amelyik csupán azért rán- dul el Kőbányára, mert megszólnák a hi­ányzásért a minisztériumban, a megyében. A tavaszi vásáron is voltak olyan hazai cégek, amelyek program, gazdasági cél nélkül érkeztek. Ezek voltak azok, ame­lyek a tárgyalókban a vendégjárásra, a traktára rendezkedtek be: amelyeknek a tárgyalás csak felszín volt és sajtótájé­koztatót is mondanivaló nélkül rendeztek. A bájtündér titkárnők tőlük tessékelték ki a külföldit, az újságírót, a kérdezni aka­rót; náluk vizsgálták: a bejelentkező ven­dég funkciójához milyen „tárgyalószint’' dukál . .. Belőlük, ezekből a cégekből nem kérnek a mai idők szakmai vásárain. Itthon és külföldön az információkkal való gazdál­kodásra kínálnak lehetőséget a kiállítások. A termékseregszemle akkor éri el célját, ha a műszaki haladásnak, az üzleti élet­nek lesz olyan tényezője, melyből tanulni lehet és tapasztalatokat gyűjteni. A kiál­lításon a néző ugyanis lát: mér, viszonyít, hasonlít — és dönt. Ám akkor is lát. ha nincs hozzáértő szakember a standon, ha kitessékelik őt a tárgyalóból. Az alkalma­sint álruhás, inkognitóban érkező vevő ak­kor is dönt: nem érdemes attól vásárolni, aki szakszerűtlenül fogadja őt, aki a kiál­lítást nem üzleti-szakmai rendezvénynek, egyszerűbben munkahelynek tekinti. A konkurencia bizonyára készségesebb lesz . . . a vásár, így a szeptember végi BNV is az információk börzéje. Ha azzá teszik a kiállítók és a látogatók. Nem újdonság ez a magyar cégek körében. Hiszen tapasztalják maguk is, bár inkább külföldön, Hannoverben, Kölnben. Párizsban, hogy milyen az igényes vásári magatartás. Ott, ahol nincs pardon, meg­bukik a protokoll, az információfukarság, az eszem-iszom. Ott, ahol odafigyelnek ar­ra, hogy van-e arculata, megjelenése, ki­állása a termékeit eladni akaró cégnek. Ezt a magatartást — mi több: szakmát — alighanem importálnunk kell. Méghozzá sebtiben, már az őszi BNV-re, különben a kiállító, a látogató egyaránt lemondhat a tájékozódás lehetőségéről. Az iránytűről, mely nélkül szinte elképzelhetetlen, hogy az ipar tervei szerint alakíthassa műszaki haladását. A vásár: munkahely, Gergély László Szeptemberi búzatáblák, valahol az út mentén totó: Fazekas László Járjuk a vidéket. Zöldellő búzatáblák közt kanyarog az út. — Micsoda termésátlagok várhatók! Hát kérem, ez a magyar mezőgazdaság! Tudo­mány, technika, mezőgépek, vegyszerek, me­teorológia, agrárszakemberek, OMÉK... Sok aranykoronás földek, hektárok, jóté­kony hatású éghajlat, időjárás, kedvező csa­padék- és napfényátlag, agrárhagyományok, satöbbi. Süt a nap, kék az ég, búzaérlelő napsugarak pásztázzák a zöldellő földeket. — Tessék? Az éghajlat?! Ja, igen! Vajh, ha Árpád apánk kissé délebbre húzódott volna — nem, nem nyugatabbra —, akkor talán megduplázhattuk volna összbúzater- mésünket. Búzanagyhatalom lehetnénk. S ■máris keresztülhúzhattuk volna az Újvilág búzaembargós szándékait, törekvéseit. Mi több, fityiszt mutathattunk volna nekik (is). Már csak a tárolási gondok miatt is expor­tálhattunk volna a külországokba. Micsoda pénzeket, pénznemeket kaphattunk volna . .. Na jó, nem ábrándozom. — Mit mondasz? Hogy nincs veszve sem­mi, ne csüggedjek?! Micsoda??! Másfél hó­napja fejeződött be az aratás?! Nem, ez nem lehet igaz! Szeptember vége van? Tényleg szeptember vége van. Igazad van. Ekkora volt a magveszteség? Ja, persze, a gépek!... Ha hosszúra nyúlik a vénasszonyok nyara, és egy darabig nem harap a fagy, nemso­kára újra arathatunk. Hurrá! Egyszeri vetés, két^eri aratás . . . Micsoda távlatok. Találmányom honoráriumára nem tartok igényt. Utalják illetékesebb helyre! — oké — Ganz-Mávag és Mezőgép Békési váltás A Békéscsabai Mezőgép Vállalat II. számú gyáregy­ségében szeptember elején munkásgyűlést tartottak. A vezetőség asztalánál új ar­cokat fedezhettek fel a gyár dolgozói. Itt jelentették be. hogy október 1-től új gaz­dája lesz a békési Mezőgép­nek. A hónap elejétől másik tábla kerül majd a kapu fö­lé: Ganz-Mávag Békési Gyá­ra. Új helyzet A Békéscsabai Mezőgép Vállalat 1984-ben kettésza­kadt. Kivált az orosházi és a mezőkovácsházi gyáregy­ség, melyek közös vállalatot alakítottak. Két — a nye­reség szempontjából — nagyjából egyforma — az orosházi és a békéscsabai — Mezőgép jött létre a megyé­ben. A békési gyáregység pedig továbbra is a megye- székhely vállalatához tarto­zott. A Mezőgép nyereségét meghatározó — tőkés ex­portra kerülő — termékek 80—90 százalékát az oroshá­zi üzem állította elő. Bé­késcsabának maradt a bel­földi ellátás és a szocialista piac. Mindez új helyzetet teremtett a békési II. szá­mú gyáregységben is . . . — Igen — veszi át a szót a békési gyárigazgató, Bo- dzás Lajos. — A vállalat erőforrásait központosítani kellett. Csak így nyílt lehe­tőség új, jól eladható ter­mékek kifejlesztésére és gyártására. De mindez csak lassú változást hozott vol­na. Ezért régóta érlelődött az önállósulási szándék. Ügy ítéltük meg a helyzet várha­tó alakulását, hogy — mivel ezek az erőforrások Békés­csabán összpontosulnak — ez a folyamat számunkra nem sok jót ígér. A fejlődés felgyorsítására döntött úgy a gyár vezetése, hogy önálló vállalatot ala­pít. Ez év április 2-án tar­tott munkásgyűlésen ezt az elképzelésüket a gyár dolgo­zói egyhangúan elfogadták, és felhatalmazták a gyár vezetését, hogy ez ügyben pályázatot nyújtson be az Ipari Minisztérium illetéke­seihez . .. — Húsz éve dolgozom itt. Eddig két gazdája volt a gyárnak. Először a Buda­pesti Mezőgazdasági Gép­Importpótló alkatrészeket gyártó kisiparosok A Kisipari Termeltető Vál­lalat (KTV) dél-alföldi ki- rendeltségével szerződésben álló kisiparosok sok válla­latnak, üzemnek készítenek pótlásul olyan gépalkatré­szeket, amelyeket csak im­port útján lehetne besze­rezni. A Békéscsabai Kötött­árugyár is a KTV egyik ré­gebbi üzletfele, amely nem­rég 30 alumínium felvető­tárcsát rendelt. Az öntőmin­tát Simon István békéscsa­bai, az öntést Fehér Lajos nagyszénási, az esztergályos­munkát és az összeállítást Makk Árpád bajai kisiparos vállalta. Mind a hárman ré­gen dolgoznak a KTV kere­tében, elismert szakemberek, megbízhatók, pontosak. A 30 felvetőtárcsa elkészí­tésének az ára (öntéshez az elhasználódott tárcsákat használják fel) 69 ezer fo­rint, ami jóval olcsóbb, mintha külföldről szereznék be és természetesen nem va­lutával kell fizetni érte. A határidő is rövidebb, a mi­nőséget pedig a KTV garan­tálja. A közeljövőben várhatóan még 250 felvetőtárcsára lesz szükség, ami valamivel ol­csóbban állítható elő, mert öntőmintát már nem kell készíteni. gyár. majd a Békéscsabai Mezőgép, és most lesz a harmadik, a Ganz Mávag — mondja Csapó István, a tmk csoportvezetője. — A buda­pesti cég idejében még kö­rülbelül 500-an dolgoztunk az üzemben. A létszám az­óta folyamatosan csökkent. Pedig tudnánk itt többen is termelni. A fizetés kevés volt. Elmentek a munkások, a mérnökök. Az utóbbi évek­ben már folyamatosan dol­gozni sem tudtunk. Idény­munkákat kaptunk, s félév, év végén nagy volt a haj­tás. Sőt, több mini - éve már műszaki beruházás, fej­lesztés sem voll. S még egy fontos dolog: nem volt a vá­rosnak meghatározó, termelő ipari üzeme. Talán majd most . . . Önálló vagy leány — Az Ipari Minisztérium vezetése azt javasolta — folytatja tájékoztatását a gyár igazgatója —, hogy ne legyünk rögtön önállóak, hanem keressünk egy <sjyan nagyvállalatot, amelynek ki­használatlan kapacitásai vannak, és stabil pénzügyi, technológiai, műszaki hát­térrel rendelkezik, s nem utolsósorban hosszú távon biztos munkát tud adni gyá­runknak. A Ganz-Mávagnak jelentős műszaki bázisa és jó piaca van, azonban — is­merve a fővárosi munkaerő­gondokat — kapacitása ki­használatlan. így összeült a három vállalat — a békési, a békéscsabai és a Ganz gyár — vezetősége, és meg­kezdődtek a tárgyalások. — Az idén április elején a dolgozókkal gyűlésen tudat­ta a vezetőség az önállósu­lási szándékot, amivel min­denki egyetértett — mondja Pataki László szerszámké­szítő. — Tudtuk, hogy lép­nünk kell, beruházásra, fej­lesztésre — nemcsak a mű­szakira gondolok, hanem a bérre is — szükség van. Tavasz óta azonban volt egy olyan holt idő, amikor sen­ki sem tudott semmit. Ta­pogatózott a vezetés, mi pe­dig egymást kérdeztük . . . — Három cég érdexeit kellett egyeztetni, ami mint­egy 4 hónapig tartott — folytatja Bodzás Lajos. — A békéscsabai gyár kapacitást veszített gyáregységünk ki­Vasúti rakodási Az őszi szállítási csúcs egyik évről évre visszatérő problémája, hogy a fuvaroz­tató vállalatok nem rakják meg, vagy nem rakják ki időben a kapott vasúti ko­csikat. Ezzel sok gondot okoznak a vasútnak, nehe­zítik a forgalom zavartalan lebonyolítását. Különösen elégtelen a rakodás a hét­végeken. A vasúti fuvarozás egyen­letességét elsősorban a hét­végi árufeladások növelésé­vel és a rakott kocsik folya­matos kirakásával lehet elő­segíteni. E célok megvalósí­tására a Központi Szállítási Tanács titkársága a MÁV Vezérigazgatóságával együtt­működve valamennyi fuva­roztatónak az idén is őszi forgalmi „Vasúti rakodási versenyt" hirdetett. A ver­senyt két időszakra hirdették meg, az első szeptember 14- től október 31-ig, a második pedig november 1-től decem­ber 15-ig tart. A versenyidőszakban a vasúti hálózaton szombat, vasárnap összesen 6,9 millió tonna áru berakását kell biztosítani. Ez azt jelenti, hogy az első időszakban ösz- szesen legalább 3,2 millió, a másodikban pedig legalább 3.7 millió tonna árut kell a válásával. Ezért ellenérték­képpen milliókat kellett kapnia a Ganz-Mávagtól. Ez szerencsésen találkozott a békéscsabai gyár érdekeivel, hiszen sürgőssé váló műsza­ki fejlesztéséhez eddig nem volt elegendő pénz. A Ganz- Mávag ugyanakkor hosszabb távra megoldhatja a békési gyár műszaki fejlesztését is, a Ganz-gépek fokozatos le­telepítésével. Sőt, jelentős bérfejlesztésre nyílik lehető­ségünk már a kezdeti idő­szakban. A Ganz-Mávag pe­dig, ha nem is jelentősen, de számottevően bővítheti kapacitását. Várospolitikai szempontból is fontos ez a váltás, hiszen lesz egy di­namikusan fejlődő nagy­üzem, amely munkát tud adni az embereknek, ugyan­is körülbelül 5 évig. évente 50—60 fővel növelhetjük a gyár dolgozóinak létszámát, így ismét 600 dolgozója lesz üzemünknek. Profilváltás — Nem mondtunk le tel­jesen saját fejlesztésű mező- gazdasági gépeink gyártásá­ról, az eredeti profilról sem. Ezentúl is termelésünk 30 százalékát adják majd a fa­ipari gépek, a napraforgó­betakarító adapterek, a sze- mestakarmány-tárolók és a kisgépek gyártása. A békés­csabai vállalat fokozatosan veszi vissza tőlünk a terme­lésünkből kimaradt gépek gyártását az átmeneti idő­szakban. Ugyanakkor a Ganz-Mávag is fokozato­san telepíti le ide szánt be­rendezéseit, gépeit. Mindez két lépcsőben történik: 1986. december 31-ig mintegy 16 millió forint értékű beruhá­zásra, majd egy 20 milliósra nyílik lehetőségünk. A ter­melésünk 70 százaléka első­sorban a vasúti járműgyár­táshoz kapcsolódik majd. Természetesen új szakembe­reket is szereznünk kell, s ezt remélhetőleg lehetővé teszi a bérfejlesztés. Október 1-től tehát a Ganz-Mávag békési gyára leszünk, és mintegy két év múlva — az átállás után — szeretnénk leányvállalattá alakulni — fejezi be tájé- koztatását Bodzás Lajos, — Juhász Ádám, a Ganz- Mávag vezérigazgatójának szavai megnyugtattak ben­nünket — mondja végezetül Csapó István, a gyár dol­gozója, majd így folytatja: — Végre lesz munkánk, lesz nyereség, s ami szintén lé­nyeges, a fizetés is nő. Kí­váncsian várjuk a fejlemé­nyeket . . . Hornok Ernő verseny jelzett napon berakni. Hogy ez teljesíthető legyen az áru­feladó fuvaroztatók felügye­leti szerveinek meghatároz­ták a berakandó árumennyi­séget, aminek legalább 93 százalékát kell hétvégi napo­kon teljesíteni. A 93 száza­lékos vagy ennél magasabb teljesítés esetén a rakodások szervezésében részvevő köz­ponti, valamint vállalati dol­gozókat jutalomban részesí­tik. A hétvégi vasúti kirakások fokozására indított verseny alapja pedig az igazgatósá­goknak megállapított kocsi­kirakási terv teljesítése. A vasútigazgatóságok e tervek teljesítése esetén az erre a célra biztosított keretből ju­talmazásra tehetnek javas­latot. Jutalomban azok a vál­lalatok szállításvezetői, szál­lításszervezői részesíthetők, amelyek a kocsik kirakásá­nak szervezésében, a rako­dások lebonyolításában ki­magasló eredményt érnek el. A verseny értékelését a Központi Szállítási Tanács titkársága és a MÁV Vezér- igazgatóság kereskedelmi főosztálya a teljesítési ada­tok alapján végzi majd el. Gellért József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents