Békés Megyei Népújság, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-21 / 222. szám
1985. szeptember 21.. szombat NÉPÚJSÁG A szarvasi Vajda János Művelődési Otthon tetőszigetelését javítják. A helyi tanács költség- vetési üzemének dolgozói a csapadékos időjárás beállta előtt befejezik a munkát Fotó: Fazekas László Ami több a soknál A sarkadi áfész rekordnyeresége és ami mögötte van Az áruforgalmazás dinamikusan, 6,5 százalékkal nőtt... A vendéglátás kivételével valamennyi ágazat túlteljesítette árbevételét .. . Felvásároltak és továbbértékesítettek 41,4 vagon burgonyát, zöldségfélét és gyümölcsöt, vagyis 10,7 százalékkal többet, mint 1984 hasonló időszakában ... Különösen jónak mondható a vegyes cikkek, így valamennyi közül is a baromfi és a tojás felvásárlása... A szövetkezet összes árbevétele 250 millió forintban realizálódott... A békéscsabai 1. számú postahivatal megyei hírlaposztályának a remittenda raktárában az úgynevezett alkalmi kiadványokból jelenleg legalább három-négy köbméter mennyiségű eladatlan található. (Már elszállították egy részét.) Köbméter? Kertész Imre raktáros ezt helyteleníti. — A kiadványokat címük és példányszámuk szerint kell meghatározni — mondja. Magyar Ifjúság Évkönyve Titkos Övezet A halál árnyékában Ebből megtudhatjuk, hogy a megjelölt kiadványoknak milyen keletjük volt a megyében. Hogy mennyi ezeknek, és más kiadványoknak az ára? A válasz: 10 és 60 forint kö- z.ötti. Ha tehát az árat megszorozzuk az eladatlan pél- dányszámmal (remittendával), megkapjuk a kiadó viszonylagos veszteségét. Mi lesz a remittendával? A megye postahivatalaiból ideszállított kiadványokat visz- szaküldik a kiadóknak. Hogy ott mit csinálnak majd vele? Egy részét talán eljuttatják oda. ahol nagyobb a kereslet, — Akkor legyen szíves sorolni — kérem. — A Magyar Ifjúság Évkönyvéből 600. a Titkos övezet című kiadványból 1012. A halál árnyéka című könyvből 934 példány . . . A többinek csak a címét jegyzem fel: Ludas Matyi. Gólyahír, Csuparejtvény, Divatalbum. Üj Technika, Többet ésszel, mint energiával. Gátszegi Ferenc, a hírlaposztály vezetője egy kis táblázatot mutat. Íme: érkezett eladott megmaradt 11 „ 1400 800 600 40 4738 3026 1012 25 1666 732 934 56 és megpróbálják eladni. A többi valószínűleg zúzdába kerül. Az arányt nem ismerem, de ha az itt felgyülemlett (egyhavi) mennyiségnek csak a felét számítom, az is kitesz néhány tonnát. Mert a zúzdában bizonyára már csak így számolnak. Sem a kiadvány címe. sem a példányszáma nem érdekes. Annál inkább érdekes az a sok költség, amennyibe egy- egv kiadvány elkészítése, nyomdai előállítása, csomagolása. szállítása, egy sor ember közreműködési díja kerül. Tűrhetetlen tehát, hogy a zúzdának készüljenek a kiadványok, illetve azok olyan aránya, mint amilyet az előbbi táblázat is kimutat. Hogyan lehetne megelőzni a kárt? Szántó Istvánnak, a postahivatal vezetőjének az a véleménye, hogy hasonlóan kellene eljárni, mint bármilyen más áru eladásánál. Előbb tehát a kereskedőktől, vagyis jelen esetben a posta- hivataloktól meg kellene kérdezni. hogy egy-egy kiadvány — témája szerint — a körzetükben milyen érdeklődésre tarthat számot. Közben a tv-ben. a rádióban és a hírlapokban jó előre reklámozni kellene. (Legalább úgy. ahogy a SZÚR Magazint, vagy a Tollasbálat szokták, bár arra a legkevésbé sincs szükség, mert minden példánya anélkül is pillanatok alatt elfogy.) A postahivatalok igényét a megyei hivatal képes lenne 10 nap alatt összegezve eljuttatni a központba. A szakemberek bizonyára tudnának még sok jó tanácsot adni, ha valaki meghallgatná őket. Mert ahogy nekem, úgy a posta sajtóterjesztéssel foglalkozó dolgozóinak sem tetszik az a pazarlás, ami a szemük láttára, esetenként pedig az ő kénytelen közreműködésükkel végbemegy. Pásztor Béla így lehet rövid tőmondatokban összegezni a Sarkad és Vidéke Áfész ágazatainak 1985. első félévi eredményeit. A kép azonban akkor lesz teljes, ha azt is tudjuk, hogy a szövetkezet első hat hónap alatti teljesítménye mögött csaknem tíz és fél millió forint összegű nyereség képződött. Az ágazatok árbevételének kedvező vagy kedvezőtlen alakulását, valamint a nyereség túlteljesítését, illetve nem teljesítését azonban sok tényező befolyásolja a fogyasztási és értékesítő szövetkezetekben is. A Sarkad és Vidéke Áfész már említett nyeresége — Jánki Sándor gazdálkodási főosztály- vezető szerint — rekord teljesítménynek számít. Ezzel a megállapítással az igazgatóság is teijes mértékben egyetért. Lássuk tehát azokat az „egyéb" tényezőket, melyek a szövetkezet esetében kedvezően befolyásolták a teljesítményeket, így mindenekelőtt a nyereség képződését. Ilyen volt mindenekelőtt a forgóeszközökkel, ezen belül is az árukészletekkel való céltudatos gazdálkodás. A forgóeszközzel való gazdálkodás stabillá válását két tényező is bizonyítja. Egyrészt az, hogy időközben ugyan 3,4 millió forinttal nőtt a kiskereskedelmi ágazat árukészlete, továbbá a Sarkadon nemrég megnyitott nagy ABC-áruház is többlet forgóeszközt igényelt — ezek azonban nem okoztak gondot a szövetkezet pénzgazdálkodásában. Tovább javult az Áfész létszám- és bérgazdálkodása is. Következésképp, ez év első felében csökkent a szövetkezet dolgozóinak száma. Ebből eredően valamennyi ágazatban javult a termelékenység. Ugyanakkor az átlagbérek — az igazgatás és a szállítás kivételével — minden ágazatban a vártnál is jobb lett, és időarányosan szinte a lehetőségek felső határáig emelkedtek. Ennek hosszabb távra történő rendezésére készül a szövetkezet vezetése. Jóllehet az első félévi eredmények azt bizonyítják, hogy a bér- kiáramlás mögött összességében megtalálható a teljesítmény, viszont a kereset- növekedés lehetősége egyes üzemágak között nagyon eltérő. A Sarkad és Vidéke Áfész már említett rekordnyeresége elválaszthatatlan attól. hogy az ágazatok nyeresége külön-külön is igen kedvezően alakult. Következésképp a szövetkezet hatékonysági mutatói jóval a megyei átlag fölött valósultak meg. Még pontosabban kifejezve: 4,17 százalékos eredményszintjével ez az Áfész a megye valamennyi fogyasztási és értékesítő szövetkezetét megelőzve került az első helyre. Különösen értékes ez a helyezés akkor, ha azt is tudjuk, hogy a megye 11 hasonló szövetkezete bázis feletti nyereséget ért el. Megnyugtató a szövetkezet vezetése számára az is. hogy a felmerült költségeik közül egy sincs olyan, mely a rossz gazdálkodás miatt jelentkezett volna. Sőt, az idei első félévben tovább csökkentek a szállítási költségek. Jogosan tartják nagy je- lentőségűnék e szövetkezet vezetői egyébként azt, hogy a gazdálkodás hatékonysága egészében véve is tovább javult, 1984 hasonló időszakához mérten. És ezt jórészt a jelenleg érvényben levő anyagj érdekeltségi rendszer pozitív hatásaként értékelik. Mint mondják, az a koncepció, miszerint a bolti dolgozókat érdekeltté kell tenni a nyereség „kitermelésében”, itt bevált. Így a bolti dolgozók bérezésénél az anyagi érdekeltségi rendszernek ezt az alapelvét ebben a szövetkezetben ezután is alkalmazzák, persze megfelelő rugalmassággal. Vagyis a bérezés gyakorlati alkalmazásánál minden esetben szem előtt tartják a szükséges változtatásokat. A Sarkad és Vidéke Áfész kollektívája, vezető gárdája tehát nem „csak" dolgozott az idei első félévben. Mindennapi munkájuk mellette tevékenységükkel összefüggő egyéb körülményekre is nagyon odafigyeltek. És ez a rekordnyereség elérésében realizálódott. Az éves nyereségterv teljesítésével itt nem lehet gond. Viszont azt is tudják itt vezetők és be- osztottag egyaránt, hogy a második félévben több olyan költség jelentkezik, mely korábban nem volt. Ilyen lesz többek között a Sarkadon megnyitott ABC-áruház esetében jelentkező tetemes üzemeltetési, illetve nem kevés fogyóeszközköltség „belépése" Közben számolni kell az egyéb fenntartási költségek további növekedésével is. Ugyanis a második félévre több jelentős fejlesztési feladat vár megoldásra. Ilyen lesz a Szö- vosz támogatásával sorra kerülő kistelepülési hálózatfejlesztés megkezdése, továbbá különböző létesítmények felújítása, tatarozása. Közben pontokba szedve szigorú mércét állítottak maguk elé, vagyis meghatározták azokat a forgalmazá- Sj és egyéb tennivalókat, melyeken nem kismértékben múlik, hogy milyen lesz a Sarkad és Vidéke Áfész év végi eredménye. Balkus Imre Kilóg a disznóláb — diszkó után szemétdomb — közügy-e a köztisztaság? — Egy pillanat, fiatalember! Jó napot kívánok, a városi tanács közterület-felügyelője vagyok. A bejáratnál eldobta a cigarettacsikket, pedig itt van három lépésnyire a hulladékgyűjtő! A megszólított restelkedve pillant a csikkre, meg a kisfiára, aztán elnézést kérve felveszi és a szemetesbe dobja a cigarettavéget. A helyszín: a megyeszékhely áruházának bejárata. Látszik, hogy reggel lesöpörték a járdát, de az eltelt néhány óra alatt már tekintélyes mennyiségű csikk gyűlt ösz- sze. Most éppen egy fehér pólós, nyegle tartású nagylány hajítja el széles ívben a félig szívott cigarettát. Már indulna is az ABC-be. A két közterület-felügyelő — Zsíros Béla és Csehi Sándor, akiket ezen a dél - előttön útjukra kísértünk — őt is megszólítja. Furcsa fintor a válasz. — Tudja, hogy ezért pénzbírság is járhat? — próbálom szóra bírni. — Nem, ezt nem gondoltam. — Látja, mennyi itt kőiben a szemét ? — Igen. Máshol is. Szoktam járni diszkóba, hát hogy ott mi van zárás után! Kész szemétdomb! — Vajon miért nem törődnek az emberek a tisztasággal? — Talán úgy vannak vele. hogy nem az övék, nem ők takarítják, minek vigyázzanak rá. Elindulunk a Tanácsköztársaság útján. Betérünk a borozóba, a két felügyelő az üzletvezetőt keresi. „Nincs bent" — feleli szinte egyszerre a középkorú, kontyos hölgy és egy elnézően mosolygó fiatalember a pult mögül. A kérésre, hogy a bejárathoz helyezzenek hulladékgyűjtőt, s hogy a járdáról a szemetet ne az úttestre söpörjék, némi csűrés- csavarás után ígéretet tesznek. A kontyos hölgy hangja az ajtóban utolér bennünket: „Micsoda egy emberek !" Nemrég jött létre a békéscsabai városi közterületfelügyelet; július 1-től működik, s a néhány hetj tanulás után augusztus elején jelentek meg az utcán. Az első hetekben a felügyelők csak figyelmeztetést alkalmaztak, augusztus elsejétől élnek jogukkal: ahol a közterületen szabálysértést tapasztalnak, ott az esettől függően figyelmeztetnek, helyszíni bírságot szabnak ki, vagy csekket adnak. Ami igen lényeges: a közterületfelügyelő és az őt segítő aktíva hivatalos személy, felszerelve igazolvánnyal, október végétől egyenruhával, incidens esetére könnygázpalackkal. Ez utóbbira egyszer már majdnem szükség volt, egy háztulajdonos ugyanis, akit valamiért figyelmeztettek, azzal robbant be a felügyelet hivatalos helyiségébe, keresvén az egyik közterület-felügyelőt a nyolc közpl, hogy „Hol az az ember, -kitaposom a belit!” Ballagunk, szemlélődünk. A Beloiannisz utcai építkezés eszközei, néhány monstrum árokkitámasztó — ki tudja miért — a bizományi előtt a füvön éktelenkedik. Beljebb a 10. számú házat bontják, sőt, nemcsak a házat, a járdát is felszedték nagy buzgalmukban, s ott a nagy halom tégla az utcán, a gyalogosok nem kis bosszúságára. Erről is fotó készül. mint a Med- nyánszky utcában a Zsiguliról, amely a zöld gyepen áll, teljes terjedelmében. A vezetője egy másik férfivel együtt tévét cipelve közeledik. — Ö, egyem meg a szívüket, hogy álljak oda a tévéért a szerviz elé? — kezdi a mentegetőzést a kétszáz forintos pénzbírság hallatán. Kiszáll a kocsiból a feleség is, átveszi a szót: — Én is tanácsi dolgozó vagyok, nekem is van igazolványom! Ez már szőrszál- hasogatás. A férj máp nagyon dühös: — Kérem a csekket, meg hogy hol lehet reklamálni. Hát lopom én a pénzt! — káromkodik, bevágja a kocsiajtót, félő, hogy nekihajt a megállni tilos táblának. A Gyóni Géza utcában egy rossz helyen álló fehér Zsigulira kerül figyelmeztető papír, följegyeznek egy megdőlt lámpaoszlopot, fotó készül az árokparton csúfos- kodó rozsdás ócskavasakról, s közben arról beszélgetünk, hogy a leggyakoribb szabálysértés a szemetelés, sok az illegális szemétlerakóhely — a Munkás utca végén a napokban még döglött csirkéket, nyersbőrt, a papírzsákból kilógó disznólábat is láttak, egy másik hasonló helyen pedig lepusztult teherautó is vesztegel. A .szeméthordókat tetten érni pedig nagyon nehéz. A másik igen gyakori szabálytalanság a füvön, vagy hajdan füves, éppen a szabálytalanul parkolók miatt immár kopár közterületen való várakozás. Tény, hogy ez szabálysértés. Ám érdemes lenne az arra illetékeseknek elgondolkodniuk azon, hogy sok esetben a kényszer viszi rá erre az autósokat, hiszen nincs a közelben parkoló, s ha van is. esetleg zsúfolt. Delet harangoznak, visz- szafelé ballagunk. A gér- késre, hogy közügy-e a köz- tisztaság, e körút adta a választ: nem, legalábbis jelenleg még nem. Tóth Ibolya Árokkitámasztók cktelenked nek... Egyszerűbb a járdáról az útra söpörni... Fotó: Szőke Margit
