Békés Megyei Népújság, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-20 / 221. szám

NÉPÚJSÁG 1985. szeptember 20., péntek Ülést tartott az Országgyűlés külügyi bizottsága Csütörtökön a Parlament­ben Szűrös Mátyás elnökle­tével ülést tartott az Ország­gyűlés külügyi bizottsága. A tanácskozáson részt vett Sarlós István, az Országgyű­lés elnöke is. Az értekezleten Kővári Péter külügyminiszter-he­lyettes számolt be a Külügy­minisztérium 1984. évi költ­ségvetésének végrehajtásáról, majd a bizottság — Jakab Róbertné, a külügyi bizott­ság titkára előterjesztésében — megvitatta második fél­évi munkatervet. A vitában felszólaltak Barcs Sándor, Réger Antal, Fekete János, Szentágothai János és Apró Antal képvi­selők. Cukuba Vasubot, a zongorista Vasubot a zongoránál. Mozarttól a Beatlesekig Japán 3. világkiállítása Cukubában „a tudomány és technika az ember szolgála­tában” jelszót írta zászlajá­ra, más szavakkal: hogyan élünk majd a XXI. század­ban. A kiállított csodák között mindig sok látogatót vonza­nak az embert helyettesítő robotok. Ezek „mindent tud­nák”. A Fujitsu cég például olyan tolmácsautomatát mu­tatott be, amely a japán szö­veget automatikusan fordít­ja angol, francia vagy német nyelvre. A Matsushita robot­jai ecsettel a kezükben vil­lámgyors portrékat festenek élő modellekről. A legna­gyobb nézősikere azonban a „Vasubot”-nak volt, így ne­vezik a Sumitomo cég, ro­botemberét. Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy az elő­állítása több mint 1 millió dollárba került. A Vasubot a feje helyén levő tévékame­ra segítségével kottát olvasi. Az információt kis kompjúter elektronikus vezérlésével vi­szik át az ujjakra és a lá­bakra. A robotzongorista egyelőre kilenc darab elját­szására képes, Mozarttól a Beatlesek „Yesterday” című számáig. A Sumitomo technikusai részére a tokiói Vaseda egye­tem robotrészlege végezte az előkísérleteket. A kutatók most Ichiro Kató professzor vezetésével arra törekszenek, hogy az elektromos zongoris­ta saját lábán mehessen a zongorához. Az ehhez szük­séges kompjúter-irányítású „lábak” ugyancsak a kiállítási látványosságai közé tartoz­tak. (gáti) t-----------------------------------------------------------------------------------—-------r A kvtyatáját! A városka művelődési központjának vezetője felhívja a tanács termelés-ellátásfelügyeleti osztályát. — Kérem szépen, a földszinten egy gyanús kinézetű farkaskutya üldögél és barátságosan nyáladzik. Nem tu­dom, van-e a városban gyepmester, uram bocsá’, sintér, S ha van, hogyan lehetne értesíteni. Mert erre a kutyára mi nem tartunk igényt. — Igen, van gyepmester — hangzik a válasz —, de ne­héz értesíteni, mert vagy hat kilométerre lakik innen. — Mégis, mikorra várjuk azt az embert? — Holnap vagy holnapután. — De addig mi nem szándékozunk itt tartani az emlí­tett állatot, sőt, ha el kíván menni innen, mi semmiféle akadályt nem gördítünk útjába. Már csak azért sem, mert ide elég sok gyerek jár. S ha ez a kutya szerencsé­re elmegy, miképp találja meg őt a gyepmester? Lehet, hogy akkor már egy másik intézet vendégszeretetét él­vezi. Am ha az ő hívásukra megint csak holnap vagy holnapután jön a mester, akkor mindig mögé érkezik a keresettnek. 1 — Bízzák rá, majd ő tudja a módját, hogy megtalálja. — Közben szóltak nekem, hogy a kutya odébbáll! Ügyhogy köszönöm biztatásukat, nincs más hátra: rábíz­zuk. —út— ( Ma és holnap: Szlovákklub-vezetök és ismeretterjesztők találkozója Szarvason Ma, szeptember 20-an nyitják meg Szarvason, a Hazafias Népfront városi bi­zottsága tanácskozótermében a szlovákklub-vezetők és is­meretterjesztők találkozóját. A rendezvényt délután 3 órakor nyitja meg Folytán János szlovákiskola-igazga- tó, a Magyarországi Szlová­kok Demokratikus Szövetsé­ge elnökségének tagja. Ezt követően dr. Rottler Ferenc, a TIT főtitkára tart előadást a tudományos ismeretterjesz­tés időszerű kérdéseiről. Ja­kab Róbertné, az MSZDSZ főtitkára 15.40 órától beszél a szlovák anyanyelvű isme­retterjesztés eredményeiről és problémáiról. A TIT Bé­kés megyei szervezete nem­zetiségi ismeretterjesztő te­vékenységéről 16.10 órától dr. Krupa András, a TIT Békés megyei titkára tájé­koztatja a résztvevőket. És­II zöldség útja a termelőtől a Tegnap, szeptember 19-én ülést tartott Békéscsabán a megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság. Flender Pál általá­nos elnökhelyettes köszön­tötte a bizottság tagjait, a meghívottakat, közöttük dr. Sáli Ferencet, a Központi Népi ’ Ellenőrzési Bizottság főosztályvezetőjét. Az átfogó jelentéshez töb­ben hozzászóltak, elmondták véleményüket, javaslatukat a nagyüzemi és a háztáji termelésről, a piaci árakról, a forgalmazás gondjairól. Békés megyében a nagyüze­mi gazdaságok 7500 hektá­ron termelnek zöldséget. En­nek egyharmadát a zöldbor­só teszi ki, a többi növény főként ipari feldolgozásra és téli tárolásra alkalmas nö­vény. A gazdaságok által irányított és segített háztá­jiban viszont napi idénycik­keket is termelnek. Ezeknek a 90 százalékát a feldolgozó ipar, illetve a felvásárló vál­lalatok: a konzervgyár, a hű­tőház és a Zöldért veszi át. te, a találkozó résztvevői el­látogatnak az ezüstszőlői szlovák klubba. Másnap, szeptember 21-én reggel 9 órakor kezdődik a tanácskozás, melyen dr. Alt Gyula, az MSZDSZ titkára elnököl. A magyarországi klubmozgalomról Köles Sán­dor, a Népművelési Intézet osztályvezetője tart tájékoz­tatót, majd Lami István, az MSZDSZ munkatársa beszél a szlovák klubmozgalom eredményeiről és feladatai­ról. A tanácskozás résztvevői az oroszlányi és a békéscsa­bai szlovák klub tevékeny­ségeiről is hallhatnak tájé­koztatót a két klub vezetője, Danis József — a szövetség közművelődési bizottságának elnöke — és István Anna előadásában. A rendezvény vitával zárul. fogyasztóig Gondot jelent, hogy az el­múlt évben csökkent a nagy­üzemi zöldségtermelés jöve­delmezősége, így a termelési kedv is visszaesett. A feldolgozó vállalatok sincsenek rózsás helyzetben. Az aszályos időjárás miatt kevesebb a termés. Ráadásul a szabadpiaci árak jóval magasabbak voltak az ipari felvásárlási áraknál, a nyers­anyagot máshol értékesítet­ték a gazdaságok. Jellemző, hogy tavaly a leszerződött áruféleségeknek csak a 66 százalékát tudták átvenni a feldolgozó vállalatok. Töb­ben szóvá tették a vitában, hogy ezek a vállalatok köz­vetlenül nem értékesítenek zöldséget a lakosságnak, amelynek árszabályozó sze­repe volna. Ezután jelentést hallgattak meg a Szarvasi Népi Ellen­őrzési Bizottság munkájáról. Az ülés bejelentésekkel ért véget. S. S. Jogok és fegyverek Humanitárius szeminárium Budapesten Jogról beszélni fegverropogás közben? Szokatlan eset. Bár a fegyverhasználat a modem világ ököljoga, de en­nek — szerte a világban egyre több helyen — igen kevés köze van a tisztességes, embert-békét védő júdíciumok- hoz. Van azonban egy intézmény, amely éppen ezt tűzte feladatául: fegyveres konfliktusok esetén is érvényt sze­rezni az alapvető emberi jogoknak. A Humanitárius Jogi Intézet ez, amely San Remóban székel, érdekes módon abban az épületben, ahol annak idején Alfred Nobel ala­pítványi nyilatkozatát tette. Az intézet igazgatója, Jovica Patrnogic vezetésével ne­ves nemzetközi szakembergárda látogatott Magyarország­ra, hogy szemináriumot tartsanak hét szocialista ország Vöröskereszt-szervezetei képviselőinek. Az összejövetel­re eljött Peter Küng, a Nemzetközi Vöröskereszt fődele­gátusa és Hans Peter Gasser jogügyi tanácsadó is. A sze­mináriumot a Magyar Vöröskereszt szervezte, Pásztor Imre külügyi osztályvezető irányításával. — A Humanitárius Jogi Intézet számtalan rendezvényt szervez, együttműködve az ENSZ-szel, s minden béke­szerető szervezettel — mondta Pásztor Imre. — Célja többek között, hogy megvitassa jelenünk fegyveres konf­liktusai körüli problémákat. Ismeretes, hogy 1949-ben Genfben négy egyezmény szü­letett a sebesültek, betegek, tengeri harcok sebesültjei, és a polgári lakosság jogi védelméről. Ezt 1977-ben két jegy­zőkönyvvel egészítették ki a megváltozott körülményekre való tekintettel. A kiegészítés mindennél ékesebben tá­masztotta alá a szomorú tényt: a háborús veszély nem múlt el, csupán a konfliktusok minősége „haladt a kor­ral”. — A küldöttek tegnap gyűltek össze először, hogy meghallgassák Jovica Petrnogic nyitóelőadását, s a többi jogi kérdésről tartott beszámolót. Hogyan summázná a szemináriumot félidőben? — A küldöttek valamennyien egyetértettek abban, hogy ez a rendezvény hasznos ismereteket ad, s komoly segít­séget további munkájukhoz — válaszolt Pásztor Imre. — Jelenünk fegyveres konfliktusai nem azokban az orszá­gokban zajlanak, ahonnan küldötteink érkeztek. 'Ám az ezekkel kapcsolatos jogi problémák nem minősülnek az érintett országok magánügyének. Megoldásukban felké­szülten, aktívan közre kell működnie minden humánus elveken alapuló, békeszerető társadalmi rendnek. — Milyen új jogi problémákat vetettek fel a közelmúlt fegyveres konfliktusai? — A sok régi mellett egyre fontosabbá válik a mene­kültek helyzete. Védelmük, ellátásuk, elhelyezésük, s ki­szolgáltatottságuk erősen foglalkoztatja a humanitárius jog szakembereit. A szeminárium szombaton, szeptember 21-én ér véget. Németh Szilvia Dr. Franklin Graham Békésen A Magyarországi Szabad- egyházak Tanácsa és a Ma­gyar Baptista Egyházak meg­hívására egy hétig hazánk­ban tartózkodik dr. Billy Graham, evangélista, a róla elnevezett amerikai evangé- lizációs társaság vezetője. Két helyen tart prédikációt, Pé­csett, a székesegyház előtt és a fővárosban, a Budapest Sportcsarnokban. Vele együtt Magyarország­ra érkezett fia, dr. Franklin Graham, aki az említett tár­saság segélyszervezeteinek igazgatója. Dr. Franklin Graham tegnap Békésre lá­togatott és prédikációt tar­tott a város baptista imahá­zában. Az istentiszteleten a békési baptista gyülekezet vegyes kara és Myrtle Hall amerikai énekes, a Billy Graham-társaság tagja éne­kelt. Elveszett egy kislány... — Szia, néni, sötét van, kísérjél haza, mert félek! — szólított meg egy, nagy cso­magokkal hazafelé siető fia­tal nőt Békéscsabán, a kö- töttárugyár előtt egy négy- 7 éves forma, szöszi, kék sze­mű kislány. Valóban sötét volt már, fél 9 is elmúlt. — Nagyon szívesen, de lá­tod, sok a csomagom. Itt la­kom a közelben, együtt fel­visszük hozzám a szatyrokat, aztán elkísérlek. De tudod-e hol laksz? . A kislány, Margitka, mondta az utcát. Mint ké­sőbb kiderült, onnan egy hó­napja elköltöztek, s valójá­ban nem is haza, hanem a nagymamához próbált visz- szatalálni. Az egyik utcában felismerte a környéket és már ő maga mutatta az utat. * * * A málladozó, elhagyatott­nak látszó öreg ház hatalmas kapuja nyitva, s hogy nem­csak most és véletlenül, azt elárulja az ujjnyi vastag ki­támasztóvas fejmagasság fö­lött. Az udvarról szemben és balra több lakás, jobbról WC-k, kamrák, szenesbódék. Középkorú asszony fogadja a köszönésünket. Sovány, csu- pa-ideg, gyors beszédű. Mondjuk* hogy Margitka nagyszüleit keressük. — Jó helyen járnak, Mar­gitka az unokám. Kerülje­nek beljebb, elnézést, most értem csak haza, még nem tettem rendet. Az apró előkertfélében pár négyzetméternyi játszóhely, nyilván az unokáké, itt is, ott is játékok, gyerekholmi. És az a bizonyos kisbicikli, amivel együtt Margitka szer­dán délután eltűnt. — Jaj, ne is kérdezzék, még most is tiszta ideg va­gyok, gondolhatják, mit él­tünk át! — árad belőle a szó. — Az úgy volt, hogy a lányom a- két gyerekkel, merthogy van egy kisfiú, kétéves lesz, meg Margitka, akit az óvodából hozott el és egyedül neveli őket, szóval az óvodából idejött a lá- ríyom a két gyerekkel. Mondja Margitka, hogy en­gedjem biciklizni. Addig nyavalygott, hogy kienged­tem ide az udvarra, szépen el is volt. Nézem egyszer, úgy fél 6 felé, hát nincs a gyerek sehol. Soha a nagy-•> kapun ki nem ment, először nem is gondoltam, hogy nincs az udvarban. De az a rohadt kapu is — emeli fel a hangját —, hogy annak örökké nyitva kell lenni, hiába mondom mindig, hogy be kell zárni, nem és nem, még ha becsukom is, fél óra múlva újra ki van támaszt­va. Gondolhatják, este tök­sötét az a nagy kapualj, ta­valy is behúzódott ide pár suhanc, elkaptak, agyba-főbe vertek itt egy járókelőt! — Tehát Margitkát nem találták... — tereljük ere­deti medrébe a beszélgetést. „Szia, néni!” — Elveszett! Mintha kést vágtak volna belém. Ülök biciklire, keresem először itt a közelben, keresi a nagy­apja is, aztán a keresztany- jáék is, sehol. Az uram tele­fonált a rendőrségre, már azok is keresték. Javasolták, hogy próbáljak érdeklődni azokon a helyeken, ahová járni szoktunk, de semmi. Már fél 9 is elmúlt, mon­dom, hazanézek, mi újság, hátha közben megtalálták, aztán irány Jamina. Hát az én kis Moncsim ott bóklá­szik a verandán! „Hát te hol voltál?” A gyerek csak annyit mondott, „Mama, sé­táltam”. De már akkor bent- ről szól is az uram, hogy menjek csak, itt van az a fiatal hölgy, aki hazahozta. Föl is írtam a nevét, sze­retném meghálálni neki! Hát ez volt. Azt elmondani se lehet, milyen érzés volt, mi minden megfordult a fe­jemben, tudják, annyi min­dent hallani!... * * * Margitkával másnap az óvodában találkoztunk. Szót­lanul szorongatta a játékát, a szép fiatal óvó néninek csak annyit mesélt, hogy kí­váncsi volt, és hogy szerette volna megnézni őket. De hogy kiket?... Margitka szerencsésen végződő kis kalandja nem az első és egyetlen ilyen törté­net megyénkben sem. S nem is olyan „kis kaland”, mint amilyennek tűnik. Egy ilyen bejelentés után ugyanis a rendőrségi gépezet azonnal oeindul, behívnak minden járőrkocsit, riasztják azokat a rendőröket is, akik éppen nincsenek szolgálatban. Egyszóval, nagy apparátus lendül akcióba — amelyre már éppen felkészültek most szerdán, Margitka eltűnése­kor is. Pár éve bizony meg­történt, hogy egy nap egy éjjel kerestek egy kisgyer­meket — akit egy járókelő megtalált, hazavitte, gondos­kodott róla, csak éppen a rendőrséget felejtette el ér­tesíteni. A gyerek — gyerek. Kí­váncsi, belefeledkezik a já­tékba. Valamennyiünk köte­lessége óvni őket, vigyázni rájuk. Tóth Ibolya Fotó: Szőke Margit

Next

/
Thumbnails
Contents