Békés Megyei Népújság, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-20 / 221. szám
NÉPÚJSÁG 1985. szeptember 20., péntek Ülést tartott az Országgyűlés külügyi bizottsága Csütörtökön a Parlamentben Szűrös Mátyás elnökletével ülést tartott az Országgyűlés külügyi bizottsága. A tanácskozáson részt vett Sarlós István, az Országgyűlés elnöke is. Az értekezleten Kővári Péter külügyminiszter-helyettes számolt be a Külügyminisztérium 1984. évi költségvetésének végrehajtásáról, majd a bizottság — Jakab Róbertné, a külügyi bizottság titkára előterjesztésében — megvitatta második félévi munkatervet. A vitában felszólaltak Barcs Sándor, Réger Antal, Fekete János, Szentágothai János és Apró Antal képviselők. Cukuba Vasubot, a zongorista Vasubot a zongoránál. Mozarttól a Beatlesekig Japán 3. világkiállítása Cukubában „a tudomány és technika az ember szolgálatában” jelszót írta zászlajára, más szavakkal: hogyan élünk majd a XXI. században. A kiállított csodák között mindig sok látogatót vonzanak az embert helyettesítő robotok. Ezek „mindent tudnák”. A Fujitsu cég például olyan tolmácsautomatát mutatott be, amely a japán szöveget automatikusan fordítja angol, francia vagy német nyelvre. A Matsushita robotjai ecsettel a kezükben villámgyors portrékat festenek élő modellekről. A legnagyobb nézősikere azonban a „Vasubot”-nak volt, így nevezik a Sumitomo cég, robotemberét. Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy az előállítása több mint 1 millió dollárba került. A Vasubot a feje helyén levő tévékamera segítségével kottát olvasi. Az információt kis kompjúter elektronikus vezérlésével viszik át az ujjakra és a lábakra. A robotzongorista egyelőre kilenc darab eljátszására képes, Mozarttól a Beatlesek „Yesterday” című számáig. A Sumitomo technikusai részére a tokiói Vaseda egyetem robotrészlege végezte az előkísérleteket. A kutatók most Ichiro Kató professzor vezetésével arra törekszenek, hogy az elektromos zongorista saját lábán mehessen a zongorához. Az ehhez szükséges kompjúter-irányítású „lábak” ugyancsak a kiállítási látványosságai közé tartoztak. (gáti) t-----------------------------------------------------------------------------------—-------r A kvtyatáját! A városka művelődési központjának vezetője felhívja a tanács termelés-ellátásfelügyeleti osztályát. — Kérem szépen, a földszinten egy gyanús kinézetű farkaskutya üldögél és barátságosan nyáladzik. Nem tudom, van-e a városban gyepmester, uram bocsá’, sintér, S ha van, hogyan lehetne értesíteni. Mert erre a kutyára mi nem tartunk igényt. — Igen, van gyepmester — hangzik a válasz —, de nehéz értesíteni, mert vagy hat kilométerre lakik innen. — Mégis, mikorra várjuk azt az embert? — Holnap vagy holnapután. — De addig mi nem szándékozunk itt tartani az említett állatot, sőt, ha el kíván menni innen, mi semmiféle akadályt nem gördítünk útjába. Már csak azért sem, mert ide elég sok gyerek jár. S ha ez a kutya szerencsére elmegy, miképp találja meg őt a gyepmester? Lehet, hogy akkor már egy másik intézet vendégszeretetét élvezi. Am ha az ő hívásukra megint csak holnap vagy holnapután jön a mester, akkor mindig mögé érkezik a keresettnek. 1 — Bízzák rá, majd ő tudja a módját, hogy megtalálja. — Közben szóltak nekem, hogy a kutya odébbáll! Ügyhogy köszönöm biztatásukat, nincs más hátra: rábízzuk. —út— ( Ma és holnap: Szlovákklub-vezetök és ismeretterjesztők találkozója Szarvason Ma, szeptember 20-an nyitják meg Szarvason, a Hazafias Népfront városi bizottsága tanácskozótermében a szlovákklub-vezetők és ismeretterjesztők találkozóját. A rendezvényt délután 3 órakor nyitja meg Folytán János szlovákiskola-igazga- tó, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége elnökségének tagja. Ezt követően dr. Rottler Ferenc, a TIT főtitkára tart előadást a tudományos ismeretterjesztés időszerű kérdéseiről. Jakab Róbertné, az MSZDSZ főtitkára 15.40 órától beszél a szlovák anyanyelvű ismeretterjesztés eredményeiről és problémáiról. A TIT Békés megyei szervezete nemzetiségi ismeretterjesztő tevékenységéről 16.10 órától dr. Krupa András, a TIT Békés megyei titkára tájékoztatja a résztvevőket. ÉsII zöldség útja a termelőtől a Tegnap, szeptember 19-én ülést tartott Békéscsabán a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. Flender Pál általános elnökhelyettes köszöntötte a bizottság tagjait, a meghívottakat, közöttük dr. Sáli Ferencet, a Központi Népi ’ Ellenőrzési Bizottság főosztályvezetőjét. Az átfogó jelentéshez többen hozzászóltak, elmondták véleményüket, javaslatukat a nagyüzemi és a háztáji termelésről, a piaci árakról, a forgalmazás gondjairól. Békés megyében a nagyüzemi gazdaságok 7500 hektáron termelnek zöldséget. Ennek egyharmadát a zöldborsó teszi ki, a többi növény főként ipari feldolgozásra és téli tárolásra alkalmas növény. A gazdaságok által irányított és segített háztájiban viszont napi idénycikkeket is termelnek. Ezeknek a 90 százalékát a feldolgozó ipar, illetve a felvásárló vállalatok: a konzervgyár, a hűtőház és a Zöldért veszi át. te, a találkozó résztvevői ellátogatnak az ezüstszőlői szlovák klubba. Másnap, szeptember 21-én reggel 9 órakor kezdődik a tanácskozás, melyen dr. Alt Gyula, az MSZDSZ titkára elnököl. A magyarországi klubmozgalomról Köles Sándor, a Népművelési Intézet osztályvezetője tart tájékoztatót, majd Lami István, az MSZDSZ munkatársa beszél a szlovák klubmozgalom eredményeiről és feladatairól. A tanácskozás résztvevői az oroszlányi és a békéscsabai szlovák klub tevékenységeiről is hallhatnak tájékoztatót a két klub vezetője, Danis József — a szövetség közművelődési bizottságának elnöke — és István Anna előadásában. A rendezvény vitával zárul. fogyasztóig Gondot jelent, hogy az elmúlt évben csökkent a nagyüzemi zöldségtermelés jövedelmezősége, így a termelési kedv is visszaesett. A feldolgozó vállalatok sincsenek rózsás helyzetben. Az aszályos időjárás miatt kevesebb a termés. Ráadásul a szabadpiaci árak jóval magasabbak voltak az ipari felvásárlási áraknál, a nyersanyagot máshol értékesítették a gazdaságok. Jellemző, hogy tavaly a leszerződött áruféleségeknek csak a 66 százalékát tudták átvenni a feldolgozó vállalatok. Többen szóvá tették a vitában, hogy ezek a vállalatok közvetlenül nem értékesítenek zöldséget a lakosságnak, amelynek árszabályozó szerepe volna. Ezután jelentést hallgattak meg a Szarvasi Népi Ellenőrzési Bizottság munkájáról. Az ülés bejelentésekkel ért véget. S. S. Jogok és fegyverek Humanitárius szeminárium Budapesten Jogról beszélni fegverropogás közben? Szokatlan eset. Bár a fegyverhasználat a modem világ ököljoga, de ennek — szerte a világban egyre több helyen — igen kevés köze van a tisztességes, embert-békét védő júdíciumok- hoz. Van azonban egy intézmény, amely éppen ezt tűzte feladatául: fegyveres konfliktusok esetén is érvényt szerezni az alapvető emberi jogoknak. A Humanitárius Jogi Intézet ez, amely San Remóban székel, érdekes módon abban az épületben, ahol annak idején Alfred Nobel alapítványi nyilatkozatát tette. Az intézet igazgatója, Jovica Patrnogic vezetésével neves nemzetközi szakembergárda látogatott Magyarországra, hogy szemináriumot tartsanak hét szocialista ország Vöröskereszt-szervezetei képviselőinek. Az összejövetelre eljött Peter Küng, a Nemzetközi Vöröskereszt fődelegátusa és Hans Peter Gasser jogügyi tanácsadó is. A szemináriumot a Magyar Vöröskereszt szervezte, Pásztor Imre külügyi osztályvezető irányításával. — A Humanitárius Jogi Intézet számtalan rendezvényt szervez, együttműködve az ENSZ-szel, s minden békeszerető szervezettel — mondta Pásztor Imre. — Célja többek között, hogy megvitassa jelenünk fegyveres konfliktusai körüli problémákat. Ismeretes, hogy 1949-ben Genfben négy egyezmény született a sebesültek, betegek, tengeri harcok sebesültjei, és a polgári lakosság jogi védelméről. Ezt 1977-ben két jegyzőkönyvvel egészítették ki a megváltozott körülményekre való tekintettel. A kiegészítés mindennél ékesebben támasztotta alá a szomorú tényt: a háborús veszély nem múlt el, csupán a konfliktusok minősége „haladt a korral”. — A küldöttek tegnap gyűltek össze először, hogy meghallgassák Jovica Petrnogic nyitóelőadását, s a többi jogi kérdésről tartott beszámolót. Hogyan summázná a szemináriumot félidőben? — A küldöttek valamennyien egyetértettek abban, hogy ez a rendezvény hasznos ismereteket ad, s komoly segítséget további munkájukhoz — válaszolt Pásztor Imre. — Jelenünk fegyveres konfliktusai nem azokban az országokban zajlanak, ahonnan küldötteink érkeztek. 'Ám az ezekkel kapcsolatos jogi problémák nem minősülnek az érintett országok magánügyének. Megoldásukban felkészülten, aktívan közre kell működnie minden humánus elveken alapuló, békeszerető társadalmi rendnek. — Milyen új jogi problémákat vetettek fel a közelmúlt fegyveres konfliktusai? — A sok régi mellett egyre fontosabbá válik a menekültek helyzete. Védelmük, ellátásuk, elhelyezésük, s kiszolgáltatottságuk erősen foglalkoztatja a humanitárius jog szakembereit. A szeminárium szombaton, szeptember 21-én ér véget. Németh Szilvia Dr. Franklin Graham Békésen A Magyarországi Szabad- egyházak Tanácsa és a Magyar Baptista Egyházak meghívására egy hétig hazánkban tartózkodik dr. Billy Graham, evangélista, a róla elnevezett amerikai evangé- lizációs társaság vezetője. Két helyen tart prédikációt, Pécsett, a székesegyház előtt és a fővárosban, a Budapest Sportcsarnokban. Vele együtt Magyarországra érkezett fia, dr. Franklin Graham, aki az említett társaság segélyszervezeteinek igazgatója. Dr. Franklin Graham tegnap Békésre látogatott és prédikációt tartott a város baptista imaházában. Az istentiszteleten a békési baptista gyülekezet vegyes kara és Myrtle Hall amerikai énekes, a Billy Graham-társaság tagja énekelt. Elveszett egy kislány... — Szia, néni, sötét van, kísérjél haza, mert félek! — szólított meg egy, nagy csomagokkal hazafelé siető fiatal nőt Békéscsabán, a kö- töttárugyár előtt egy négy- 7 éves forma, szöszi, kék szemű kislány. Valóban sötét volt már, fél 9 is elmúlt. — Nagyon szívesen, de látod, sok a csomagom. Itt lakom a közelben, együtt felvisszük hozzám a szatyrokat, aztán elkísérlek. De tudod-e hol laksz? . A kislány, Margitka, mondta az utcát. Mint később kiderült, onnan egy hónapja elköltöztek, s valójában nem is haza, hanem a nagymamához próbált visz- szatalálni. Az egyik utcában felismerte a környéket és már ő maga mutatta az utat. * * * A málladozó, elhagyatottnak látszó öreg ház hatalmas kapuja nyitva, s hogy nemcsak most és véletlenül, azt elárulja az ujjnyi vastag kitámasztóvas fejmagasság fölött. Az udvarról szemben és balra több lakás, jobbról WC-k, kamrák, szenesbódék. Középkorú asszony fogadja a köszönésünket. Sovány, csu- pa-ideg, gyors beszédű. Mondjuk* hogy Margitka nagyszüleit keressük. — Jó helyen járnak, Margitka az unokám. Kerüljenek beljebb, elnézést, most értem csak haza, még nem tettem rendet. Az apró előkertfélében pár négyzetméternyi játszóhely, nyilván az unokáké, itt is, ott is játékok, gyerekholmi. És az a bizonyos kisbicikli, amivel együtt Margitka szerdán délután eltűnt. — Jaj, ne is kérdezzék, még most is tiszta ideg vagyok, gondolhatják, mit éltünk át! — árad belőle a szó. — Az úgy volt, hogy a lányom a- két gyerekkel, merthogy van egy kisfiú, kétéves lesz, meg Margitka, akit az óvodából hozott el és egyedül neveli őket, szóval az óvodából idejött a lá- ríyom a két gyerekkel. Mondja Margitka, hogy engedjem biciklizni. Addig nyavalygott, hogy kiengedtem ide az udvarra, szépen el is volt. Nézem egyszer, úgy fél 6 felé, hát nincs a gyerek sehol. Soha a nagy-•> kapun ki nem ment, először nem is gondoltam, hogy nincs az udvarban. De az a rohadt kapu is — emeli fel a hangját —, hogy annak örökké nyitva kell lenni, hiába mondom mindig, hogy be kell zárni, nem és nem, még ha becsukom is, fél óra múlva újra ki van támasztva. Gondolhatják, este töksötét az a nagy kapualj, tavaly is behúzódott ide pár suhanc, elkaptak, agyba-főbe vertek itt egy járókelőt! — Tehát Margitkát nem találták... — tereljük eredeti medrébe a beszélgetést. „Szia, néni!” — Elveszett! Mintha kést vágtak volna belém. Ülök biciklire, keresem először itt a közelben, keresi a nagyapja is, aztán a keresztany- jáék is, sehol. Az uram telefonált a rendőrségre, már azok is keresték. Javasolták, hogy próbáljak érdeklődni azokon a helyeken, ahová járni szoktunk, de semmi. Már fél 9 is elmúlt, mondom, hazanézek, mi újság, hátha közben megtalálták, aztán irány Jamina. Hát az én kis Moncsim ott bóklászik a verandán! „Hát te hol voltál?” A gyerek csak annyit mondott, „Mama, sétáltam”. De már akkor bent- ről szól is az uram, hogy menjek csak, itt van az a fiatal hölgy, aki hazahozta. Föl is írtam a nevét, szeretném meghálálni neki! Hát ez volt. Azt elmondani se lehet, milyen érzés volt, mi minden megfordult a fejemben, tudják, annyi mindent hallani!... * * * Margitkával másnap az óvodában találkoztunk. Szótlanul szorongatta a játékát, a szép fiatal óvó néninek csak annyit mesélt, hogy kíváncsi volt, és hogy szerette volna megnézni őket. De hogy kiket?... Margitka szerencsésen végződő kis kalandja nem az első és egyetlen ilyen történet megyénkben sem. S nem is olyan „kis kaland”, mint amilyennek tűnik. Egy ilyen bejelentés után ugyanis a rendőrségi gépezet azonnal oeindul, behívnak minden járőrkocsit, riasztják azokat a rendőröket is, akik éppen nincsenek szolgálatban. Egyszóval, nagy apparátus lendül akcióba — amelyre már éppen felkészültek most szerdán, Margitka eltűnésekor is. Pár éve bizony megtörtént, hogy egy nap egy éjjel kerestek egy kisgyermeket — akit egy járókelő megtalált, hazavitte, gondoskodott róla, csak éppen a rendőrséget felejtette el értesíteni. A gyerek — gyerek. Kíváncsi, belefeledkezik a játékba. Valamennyiünk kötelessége óvni őket, vigyázni rájuk. Tóth Ibolya Fotó: Szőke Margit
