Békés Megyei Népújság, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-19 / 220. szám

1985. szeptember 19-, csütörtök o Környezetvédő nagyberuházás a Békötnél Jól halad a szennyvíztisztító és visszanyerő rendszer építése a festő-kikészítő. A festődéi technológia javítására öt rö­Berhidai ősz Egy hónappal a földrengés után Megszokott látvány ma Í Berhida. A Balatonfelvidéken az 5860 lakosú település 14 éve Veszprém megye második nagyközsége. Két elkü­löníthető részre tagozódik: az évszázados, családi házas ótelepülésre, és az 1920-tól épülő, ma már városias jelle­gű, tömblakásos Peremarton gyártelepre. A magyar ten­ger partjáról tiszta időben látni a gyártelepet, a körülötte épült tömblakásokat. Keskeny, nem a legjobb minőségű út kanyarog a vidékre. Egy hónapja az útforgalom meg­nőtt, és a közvélemény érdeklődésének középpontjába került a nagyközség. Augusztus 15-én, reggel fél 7 táj­ban nagy erejű földrengés rázta.meg a vidéket, melyet csaknem 100 követett még, s ebből 11 volt a hármas erősség feletti. Az önálló exportjogot ka­pott Békéscsabai Kötöttáru- gyár évi kétezer tonna — főként pamut típusú — kö­tött áru gyártására rendez­kedett be. A technológiai fo­lyamatokban a festés-kiké­szítés fázisa fontos helyet foglal el; bonyolult, nagy vízigényű és költségű. A gyár napi vízfogyasztása 1500 köbméter, az évi víz- és szennyvízköltség csaknem hét és fél millió forint. A Kövizig területén a legna­gyobb könnyűipari üzem vízigényét csaknem teljesen közületi vízműről vételezi, szennyvizét közcsatornába bocsátja. A kötöttárugyár 75 évvel ezelőtt a belvárosban épült, az utóbbi időben itt bővült tovább a lakóházak tőszom­szédságában. Jó 10 esztende­je még szénnel fűtötték a kazánokat, utcán tárolták a szenet, a rekonstrukció ide­jén az építőanyagot és a tör­meléket. A lakosságtól sok jogos panasz érkezett az il­letékes szervekhez a Béköt környezetszennyezése miatt. A vállalat vezetői állandó feladatnak tekintik e gondok megoldását. Kidolgozták a környezetvédő, víz- és ener­giatakarékos középtávú ter­vet, melynek keretében töb­bek között megépül a szennyvíztisztító és vissza­nyerő rendszer. Saját anyagi erőforrás ehhez kevés, hi­szen az I. és II. ütemben a beruházási költség mintegy 45 millió forint. Partnereket kerestek és találtak. Besegít az Országos Vízügyi Hivatal, az Ipari Minisztérium, az Országos Műszaki Fejleszté­si Bizottság, valamint az Or­szágos Környezet- és Ter­mészetvédelmi Hivatal. A program egyik kidolgo­zóját, a kivitelezés ellenőr­zőjét, Imrovicz Andrást kér­deztük: mi a környezetvédő nagy beruházás lényege, hol tartanak a munkálatokkal? — A közműfejlesztési hoz­zájárulást a vállalat mindig megfizette, de ezzel nem ol­dódott meg a gond. Víz-, légszennyeződés és zajárta­lom: e három tényezőt együtt kell vizsgálni ahhoz, hogy optimális feltételeket te­remtsünk a vállalat dolgozói és a környék lakói számára. A program megvalósítása terv szerint halad, év végé­ig megépül a szennyvíztisz­tító és visszaforgató rend­szer. Ez lehetővé teszi, hogy a korábbinál kevesebb vizet igényeljünk, a víztisztító be­rendezésre tisztább szenny­vizet engedjünk, aminek 30 százalékát újból hasznosít­hatjuk. Ez lényeges megta­karítást jelent. — Célunk, hogy olyan ősz* szetételű szennyvíz kerüljön a tisztítóműre, hogy ennek üzemeltetési költsége a lehe­tő legalacsonyabb szintre ke­rüljön. A csapadék- és ipari szennyvíz korábban egy csa­tornába folyt, ezt a rend­szert kettéválasztottuk. — Környezetvédelmi és energiatakarékossági szem­pontból már eddig is sok mindent megvalósítottunk. A legfrekventáltabb üzemünk A köztéri világítást szol­gáló lámpaoszlopok minta- példányai készültek el a Du­nai Vasműben. A kohászati kombinát tervezői irodája és lemezfeldolgozó gyáregysége közös munkájaként spiráli­san hegesztett csövekből és egyenes varratú profilcsö­vekből gyártják majd a 10- ,15 méter magas és 3-4 mé­ter magas változatban ké­szülő oszlopokat, amelyek két-négyirányú karjainak vé­gén gömb üvegburába fog­lalják a világítótesteket. Az vidflottas, zart rendszerű, energiatakarékos festőgépet vásároltunk. Azelőtt egy ki­ló anyag festéséhez 20 liter víz kellett, most öt-hét liter. A víz túlfűtésének megaka­dályozása ugyancsak ener­giamegtakarítást jelent. A légtisztaság védelmére meg­épült két légmosó torony, a kikészítő gépek páraelszívá­sát, -szűrését, valamint hő­visszanyerését teszi lehető­vé. — A zajártalom csökken­tésére a szétszórtan üzemelő kompresszorokat zárt, hang­szigetelt helyiségbe vontuk össze. Lánckötő üzemünket vákuumüvegezéssel láttuk el. A gyorsszárítóhoz zajtompító bunkert létesítettünk. A kör­kötőben zsákos elszívórend­szerrel akadályozzuk meg, hogy a szabad szemmel alig látható, finom bolyhok a le­vegőbe jussanak. Általában az a cél, hogy a levegőbe minél kevesebb szennyező gőz és gáz jusson. A vállalat vezetői arra tö­rekszenek, hogy állandóan javuljon a dolgozók munka­helyi körülménye. Az ablak­felületeket új, speciális üvegekből képezték ki, ener­giatakarékos és nagyobb ha­tásfokú világítóberendezése­ket szereltek fel, kicserélik a ventillátorokat, zajtompító falakat építenek. A gyár kö­ré telepített nyárfasorok is a környezetvédelmet szolgál­ják. A szennyvíztisztító és visz- szanyerő rendszer megépíté­sével nem zárul le a Békés­csabai Kötöttárugyár kör­nyezetvédő programja. A középtávú terv 1992-ig szab­ja meg a konkrét feladato­kat. Egyebek között tovább bővítik a rövidflottás tech­nológiát, módosítják a festő­gépek szennyvízlefolyó rend­szerét, megvalósítják a teljes vállalati rendszer automati­zálását, frissvíz-megtakarí­tás, rugalmasabb termelés- ellátás szerepel a program­ban. Üj kutak fúrását terve­zik, bővíteni kívánják a sa­ját vízbázist, ezzel jelentő­sen tehermentesítik a városi ivóvízhálózatot. összegezve: a Békéscsabai Kötöttárugyár víz- és ener­giaracionalizálási program­jának megvalósulása Békés­csaba vízellátásának bizton­ságát növeli. Helyi forrásból 300 köbméter többletvizet biztosítanak. A városi bioló­giai tisztítótelepet mentesítik a biológiai tisztítást károsan befolyásoló színezőanyagok­tól. A Béköt vezetői továbbra is mindent elkövetnek azért, hogy csökkentsék a környe­zet szennyezését, a zajárta­lom minél kevésbé zavarja a lakók nyugalmát. Ennek ér­dekében a közeljövőben meg­épülnek az úgynevezett zaj­védő falak. Egyéb műszaki megoldásokkal is próbálkoz­nak, hogy csökkentsék a zaj- kibocsátás mértékét. Saját erőből és újabb pá­lyázatokkal tovább kívánják enyhíteni a ma még fennálló acéloszlopok élettartama mi­nimálisan 30—40 esztendő. A Dunai Vasmű új termé­kei iránt máris élénken ér­deklődnek a városi tanácsok és a kivitelező építőipari vál­lalatok egyaránt. A vasmű ennek alapján már fel is ké­szült az első 500—1000 dara­bos széria gyártására. Az íz­léses formájú, szép kivitelű lámpaoszlopokból — mutató­ba — a lemezfeldolgozó gyáregység dunaújvárosi Du. na-parti szabadidő-parkjá­ban is felállítottak néhányat. Legutóbb egy hete, kedden hajnalban a Richter-skála szerint 3.9 fokos erősségű, majd csökkenő amplitúdójú lökéseket regisztráltak a mű­szerek. Valamennyi rengés epicentruma a gyártele­pen volt, ott, ahol azon a bizonyos napon a bölcsőde, az óvoda már tele volt gyerekkel, és az általá­nos iskola felújítását éppen befejezték. — Szabadságomat az NDK- ban töltöttem, onnan távira­tilag rendeltek haza — fo­gad Lajosfalvi József ta­nácselnök. — Azonnal cso­magoltam és indultam haza. Itthon másnap szomorú kép fogadott: Berhidán az 1124 családi házból több mint ezer valamilyen mértékben megsérült, 127-et azon nyomban életveszélyessé nyilvánítottak, a gyártelepi lakótelepen 200 lakás vált használhatatlanná. Az első két hét az életmentés idő­szaka volt. A lakosságot biz­tonságba helyeztük, ehhez kaptunk segítséget a fegyve­res testületektől. Ezt követő­en valamennyi épületet fe­lülvizsgáltunk és megkezd­tük fóliázásukat. Csak ezt követhette a második sza­kasz, vagyis a helyreállítás, az újjáépítés, mely lényegé­ben napjainkban kezdődött — sorolja a tanácselnök. A kitelepítettek egy ré­szét három városba, Veszp­rémbe, Várpalotára és Pét­re, az átadás előtti lakások­ba, munkáslakásokba köl­töztették, másokat rokonok, barátok fogadtak be. A gyorssegély kifizetését is azonnal megkezdték, a károk felmérésével egy időben. A lakossági, a közintézményi és a vállalati épületekben a kár — eddig — meghaladja az 1,8 milliárd forintot. A közvetett károk nagyága ma még meghatározhatatlan. Most már hetek óta folyik az épületek megerősítése, aládúcolása. Vasárnap estig több mint 350 lakóház dúco­lásával végeztek az ácsok. Ebből a munkából különösen kivették és kiveszik részüket a Tapolcai Bauxitbánya Vál­lalat ácsai, akik éjszakai mű­szak után önzetlenül vállal­ták a segítséget. De hozzá­juk sorolják a zánkai úttö­rőváros gárdáját és a monos­torapáti tsz építőit. A tanácsháza nyitott ajtója előtt 80 körüli bácsika álldo­gál. Házának kéményei le­dőltek. — Az egyiket már felépí­tették, s mire azzal végez­tek, ledőlt a másik. Mi lesz velem, egyedül vagyok ... — potyognak a könnyei. — Én már nem tudok a tetőre mászni. A tanácselnök nyomban in­tézkedik. A bajban néhány biztató szó, megértés, együtt­érzés is némi segítség. — Ebéd után mennek a kőművesek, azonnal hozzá­látnak. Térítés nélkül meg­csinálják — válaszolja a tanácselnök, s az öregember szemmel láthatóan megnyu­godva távozik. A tanácsel­nökkel együtt indulunk a te­rületre. Az utcákban aládúcolt, le­dőlt kéményű házak, katonai sátrak, építőanyagok. A hely­reállítással igyekezni kell, mert benne vagyunk az ősz­ben, tél tábornok közeledik. Szinte valamennyi háznál megkezdték már a kisebb- nagyobb helyreállítást. Ba­rátok, családtagok segítenek, s 8—10 napja megmozdult az ország is. A berhidaiak kap­tak és kapnak segítséget szinte mindenhonnan, ön­kéntes segítők voltak már például a Maiévtől és a Sze­gedi Nemzeti Színháztól. A hét végére az Alkotó Ifjúság Egyesülés felhívással fordult az ország fiatal statikusai­hoz: szakvéleményeikkel se­gítsenek az újjáépítésben. — Mi arra vállalkoztunk, hogy saját és más fiatalok­ból álló statikus szakértő- gárdát mozgósítsunk a mi­előbbi helyreállítás érdeké­ben. Pénteken, szombaton és vasárnap naponta 28—34 mérnök dolgozott, és há­rom nap alatt több mint 600 sérült lakóházat utcáról ut­cára, házról házra járva megvizsgáltak, és valameny- nyinek elkészítették szak- véleményét, javaslatot tettek a helyreállítás módjára. Ezek a srácok ingyen dol­goztak, csupán költségeiket térítettük. Sikeres volt ez az akciónk, amit szeretnénk to­vább folytatni. Bárkinek a segítő szándékát, jelentke­zését szívesen fogadjuk — mondja az egyik aládúcolt ház mellett Vértesi Ervin, az Alkotó Ifjúság Egyesülés Veszprém Megyei Kiren­deltségének vezetője. Berhida lakói közül jó né- hányan visszajöttek ottho­nukba, menteni a menthe­tőt. Rójuk az utcákat. Döb­benetes a kép. Befejezés előtt álló, vagy a közelmúlt­ban átadott otthonok, régeb­ben készült házak, közintéz­mények váltak használhatat­lanná. A három általános is­kola közül kettő totálkáros. A 700 gyerek most váltakozó tanításban a tűzoltószertár­ból és egyéb helyiségből ki­alakított szükségtanteremben tanul. Á három óvodából kettő tönkrement. A bölcsőde is életveszélyes: mintegy 30 apróságot naponta a 12 kilo­méterre levő Várpalota böl­csődéibe viszik és hozzák onnan. A megyei csecsemő- otthon falai sem bírtak a ter­mészet erőivel: 120 lakóját Veszprémbe költöztették. Mindenhol összevissza repe­dezett, megroggyant épületek idézik az egy hónappal ez­előtt kezdődött szomorú ese­ményeket. Félnek a nagyköz­ség lakói, mert még nem nyugodott meg a föld. Erre utalnak a tanácselnök sza­vai is, akit egyébként Veszp­rémbe telepítettek ki, az egyik, átadás előtt álló 184 lakásos házba, ö így kom­mentálja : — A legutolsó rengésnél a franciaágyunk 6—7 centimé­tert elmozdult . . . Az elmúlt hetekben az Ál­lami Biztosító kárbecslői is munkához láttak. Mi tagadás, kárfelméréseikkel nem ér­tenek egyet Berhida lakói. — Egy ledőlt kéményt 128 forintos kárnak számoltak el — dohog az egyik középkorú férfi. — Ennyi pénzből még a kőművesnek a sört sem tu­dom megvenni, nemhogy fi­zetni a munkabérét. A gyári lakótelep szélén új házak magasodnak. Egy ré­szükbe még be sem költöz­tek, néhányat a nyár elején vettek birtokba, s azután váltak lakhatatlanná. — Három éven át építet­tük, minden hétvégünket, szabadságunkat itt töltöt­tük, míg végre elkészült. Má­jus 17-én költöztünk — tes­sékel beljebb a lakásba Bre- gócs László, a vegyipari vállalat autószerelője. — Borzasztó volt az a reggel . . . A nagyobb kislány a húgát mentette, én meg őket. Most négyen háromfelé vagyunk: a feleségemmel barátoknál húzódtunk meg, a gyerekek Péten, a szüléinknél — hal­lom. A romhalmaz gyönyörű lakás sejtet: a földszinten garázs, vizeshelyiségek, te­rasz, az első emeleten tágas nappali, étkező, modern konyhával, a tetőtérben négy hálószoba. mellékhelyisé­gekkel. Az egyes szintek de­rékvastagságú állványfákon pihennek, azokkal vannak aládúcolva. A fő- és válasz­falak egy-két ujjnyira meg­repedtek, a réseken át lehet látni. A falak egy részét le kell majd bontani. — Ez a ház legalább egy­millió forintot ér, 560 ezer forint OTP-kölcsönünk van rajta, s benne eddigi életünk kuporgatása. S tudja uram, mennyi kárt állapított meg az Állami Biztosító? Ka­paszkodjon meg: 71 ezer fo­rintot! — emeli fél mutató­ujját, s legyint. Azt viszont már én teszem hozzá: ebből a pénzből nem lehet újjáépí­teni ezt a házat. — Építőanyag van? — kérdezem a tanácselnöktől. . — Van, igény szerint, ha kell, éjjel is szállítanak — válaszolja. — Igaz, a fuva­rozási költségek nagyobbak, mert a helyi építőanyag nem használható. Homokot példá­ul 50—60 kilométerről szál­lítanak, mert amit helyben bányásznak, az nagyon kova­savas. Ami a segítséget illeti, ar­ról megtudom: a település lakói közül minden ötödik nyugdíjas, 350 családnak semmiféle biztosítása nem volt. Az újjáépítésben a le­hetőséghez mérten ők is kap­nak segítséget. A rászorulók 100 ezer forint vissza nem térítendő támogatásban ré­szesülnek. Délután érünk vissza a ta­nácsházára. A folyosóra nyíló irodák ajtaját becsuk­ják, mindenki halkabban beszél. A házasságkötő te­remből a nászinduló hangja szűrődik ki, esküvőhöz ké­szülődnek. A násznép az aládúcolt folyosón, a comb­vastagságú állvány között lépdel. Az élet nem állt meg. megy tovább. Berhida él és újjáépül. Szekeres András Az új ház sem bírt a természet erűivel A szerző felvételei gondokat. Ary Róza Köztéri lámpaoszlopok a Dunai Vasműből

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents