Békés Megyei Népújság, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-19 / 220. szám

Heydte őrnagy nem mondott igazat? Egy történelemtanár hozzászólása a Petöfi-cikkhez 1985. szeptember 19., csütörtök Torda, Miklós Miklós ref. pap lakása, ahol Petőfi örökre elvált családjától HANGSZÓRÓ Emberi hang Bajor Nagy Ernőt sokan ismerik, írásait szeretik, s ha né­ha feltűnik a képernyőn, ott sem csalatkozik benne senki. Van valami, talán a gyors kapcsolatteremtő képessége, ami azonnal megfogja az embert. A rádión keresztül is, mikor „csak” a hang és a mondanivaló érvényesül. E kettővel tud igazán hatni, mert amit mond, mindig fontos, és ahogy mondja, az az emberi hang oly megértőén közvetlen, mintha egy közeli hozzátartozó ülne mellénk, s osztaná meg gon­dolatait velünk. Legutóbbi tíz percének is ilyen hangulata volt. Arról be­szélt, hogy a múlt milyen összekötő kapocs nemcsak szülők és gyerekek, vagy a testvérek között, hanem iskolatársak, há­borús baj társak között is. Aztán, hogy mekkora szeretetéhség él — különösen a magányos — emberekben. Nemrég egy kis öregasszony kereste föl, és mesélte el élettörténetét, mely­nek során — többször is — évekig jelen volt, maj4 eltűnj mellőle egy férfi. Legutóbb nagyon sokáig nem is hallott ró­la, majd az újságból megtudta, hogy valójában házasságszé­delgő, csaló, és nyilván nagy bajban van és lesz. Hogy ki­csoda, neki nem számít, mindig szerette, és majd segíteni akar rajta, amikor már lehet, hisz mindent megtenne érte. Ezerszer megírt, elcsépelt történet — de nem annak, aki ben­ne van, aki szenvedő alanya. A másik — szinte hátborzon­gató — régi esetet sem merné regénybe szőni egy író sem. A sokat szenvedett hadifogolyét, aki végre hazatér, és a pá­lyaudvaron kezébe kerülő első újságban azt olvassa, «hogy most ment férjhez a felesége. Mire menjen haza, inkább ne­kivág a világnak, s az asszony azóta is várja, hiszen nem ő volt az, akiről olvasott. Van ilyen? Van. Csak kevesen tudnak annyi megértéssel, szeretettel beszélni róla, mint Bajor Nagy Ernő. Francia sanzonok A zene- és énekhallgatást — pláne, ha a könnyű műfajról van szó — mindig összekötjük valamivel. Lehet olvasni köz­ben, vagy nyugodtan végezni a házimunkát. Ki főz, ki va­sal, ki meg a kötést, vagy hímzést választja, s a munka és az élvezet nem zavarja egymást. Áradhat a dallam, csaponghat- nak a gondolatok, s a kettő érzelmi egységbe kerül. A san­zon nem is akar mást, mint az eldalolt érzelmek által érzel­meket kelteni. Igazi mesterei a franciák, bölcsője is francia tájon ringott réges-rég, majd lett a népdal városi megfele­lője a múlt század idején. Virágzása máig tart. Tolmácsolói közt olyan világnagyságok voltak, mint Lucienne Boyer, a harmincas-negyvenes évek csillaga. És más hírességek. Az utóbbi évtizedek sem szűkölködtek nagy nevekben, s közülük válogatott egyórás műsort a rádiók megtűzdelve ma­gyar előadókkal. A franciák: Juliette Greco, Aznavour, Mi- reille Mathieu. és két koronázatlan király: Yves Montand és Edith Piaf. Nekem ők ketten: a csúcs. Pedig mennyire más­kép érik el a hatást. Montand közlése fanyar, Piafé maga az intenzív, önemésztő átélés. Egy fiú — egv lány Nincs szörnyűbb veszély, amitől retteghetne minden gyer­mekét szerető szülő, mint a bűnözés. És még az ital, a kábí­tószer, tehetnénk hozzá, s talán ezzel sincs vége a sornak, annyifajta veszedelem nehezíti a gyermeknevelést. Már ott, ahol tényleges nevelésről beszélhetünk, bár az igazsághoz tartozik, hogy vannak kárbaveszett erőfeszítések is. Kivé­telek, melyek erősítik azt a szabályt, hogy a jó családi lég­kör védelmet nyújt. Mindkettőre példát találhattunk az Ifjúsági Rádió érdek- védelmi műsorában, Veszélyben címmel. A tizenöt éves fiú először kilencévesen lopott, most kétszeri betöréses lopásért vonják majd felelősségre. Szétzilált család, nevelőotthon, on­nan a szökés áll a háta mögött, s hogy hová jutott, fel sem fogja, mintha természetes lenne. Amit csinált, ahogyan élt és élni akart, válaszai nyomán valami elképesztő életfelfo­gást tükröz. „Hát nem mindegy, kint vagy bent, az otthon­ban, vagy itt...” — mondja. A húszéves lány is majdnem erre a sorsra jutott, ö is tizenöt volt, amikor csavarogni kezdett, bandába keveredett. A család visszavitte, a gimná­zium is visszafogadta. Ö viszont újból kezdte, s ekkor az apja intézetbe adta. Ott állt lábra, azóta is sikeresen. Miért és hogyan? Mert maga akarta, és a munka segített, öt éve dolgozik, és most már tanulni is akar, s érezni, hogy fog is. Molnár Tamás beszélgetett mindkettőjükkel, s kérdései nyomán a fiú és a lány isi teljes őszinteséggel felelt. A fiú a minden mindegy alapállásból, a, lány pedig úgy, mint aki tudja, mitől menekült meg. Nagyon jó, tanulságos műsor volt, de vajon hallgatták-e azok, akiknek legjobban kellett volna? Vass Márta Élve a lap hasábjain fel­kínált lehetőséggel ragadok most tollat, azzal a feltétel­lel, hogy levelemet, vagy leg­alábbis befejező sorait közlik majd. Nem az én hiúságérze­tem végett van erre szük­ség, hanem azért, hogy lát­ható legyen, miként próbál­kozik meg szembenézni egy átlagpedagógus egy ilyen, a sajtó által újból felvetett nevelési tényezővel. Vagyis, a hazafias nevelést segíthe­ti-e az Önök Petőfi-cikke? Ügy gondolm, a kérdésre igen a válasz. A tíz-tizen- négy éves korosztály ka­landra, szenzációra vágyik. És íme, az Önök írása fel­kínálta a kalandot, mivel ta­nulóim nap mint nap meg­kérdeznek a témával kap­csolatosan. Bizonyára a cikk­nek köszönhetően nőni fog azon diákok száma, kik a könyvtárakban, könyvesbol­tokban keresni fogják a Pe­tőfi életéről szóló műveket. Köszönet ezért. A téma fel­nőtt művelői, szakértői és rajongói nevében kell, hogy megköszönjem azt a nagy- nagy kérdőjelet a cím végén. Ez mindenképen korrekt, fe­lelősségteljes eljárás volt. Hogy miért? A véletlen úgy hozta, hogy anyai ágon egyik ősöm negyvennyolc őszén Kossuthnak ajándékozta asztalát az alföldi toborzóút során, így arról szónokolha­tott. Apai ágon egy másik ősöm Petőfi századában har­colt az erdélyi csaták során. Ennek ellenére a családi pletykák szintjén kezelem az egészet, mert sohasem láttam egyiknek sem tényleges bi­zonyítékát. Nagyon becsülöm V. V. Pa- girja munkásságát, de úgy gondolom, jó lenne meghív­ni őt Magyarországra, mert itt nálunk megismerkedhet­ne az alapdokumentumokkal. Nincs okom, se jogom tehet­ségében és elhivatottságában kételkedni Annál inkább Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.20: Egy kis figyelmet kérek. 8.30: Fúvósátiratok. 8.46: Caccini- Euridike. 9.46: Nefelejcs — népzenei ha­gyományőrző műsor a Zo- borvidékről. (Ism.) 10.05: Két hangon — Horgas Bé­la és Levendel Júlia — Ka­rinthy Frigyes számadásai­ról. (ism.) 10.35: Nádihegedű — muzsikáról gyerekeknek. 10.50: Weiner Leó tanítványai muzsikálnak. XV/15. A Szé- csi-vonósnégyes játszik. 11.39: A kelletlen leány — Veres Péter regénye rádióra al­kalmazva. 3. rész. 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Mértéktartás. Tóth Bene­dek írása. 12.55: Műsorajánlat. 13.00: Zenekari muzsika. 13.40: Kapcsoljuk a pécsi kör­zeti stúdiót. 14.09: A magyar széppróza szá­zadai. 14.25: Mozart: Esz-dúr zongora- verseny. 15.00: Lapozgató. 15.30: Az Állami Népi Együttes műsorából. furcsák az „egy szemtanú szerint” típusú hivatkozások. Különösen gyanús a Ma­gyarságra történő utalás. A Magyarság című lap a hábo­rú éveiben különösen sze­rette a szenzációvadászatot. Mindemellett Pagirja ku­tatói eredményei roppant el­gondolkoztatóak. Ügy vélem, jó lenne postázni számára Várkonyi Nándor 1957-ben megjelent tanulmányát a szibériai legendáról (megje­lent az Üstökös csóvája cí­mű kötetben). Bizonyára hasznosítaná. Megvallom őszintén, ben­nem leginkább az a „halál­kép él”, amit legtuóbb pél­dául Hunyadi József erősí­tett meg a Viharmadárban, vagy Fekete Sándor az így élt-sorozat Petőfiről szóló darabjában. Mindkettő egy bizonyos Heydte ürnagy val­lomásából merít, aki 1854- ben az Osztrák Titkos Le­véltár számára készített hi­telt érdemlő jelentést Petőfi holttestének a segesvári üt­közet utáni azonosításáról. (Eredeti szövege megtalálha­tó Hatvány Lajos: így élt Petőfi című hatalmas művé­nek Mi baj. őrnagy? című 16.05: Révkalauz. 17.00: Rádiószínház. 17.55: Balogh Albert népi zene­kara játszik. 19.15: Fel és le. 19.40: Kapcsoljuk a Pesti Viga­dót. 20.45: Népi hangszeres muzsika. 21.00: Húszas stúdió — Lógok a rendszeren. (Ism.) 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Könnyűzene — hangszer­szólók. 22.45- Beszédes csontok — dr. Balogh István igazságügyi orvosszakértővel beszélget Gazdy Dénes. 23.00: Offenbach operettjeiből. 0.15: Éjfél után. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Bundschuch István stájer- clterán játszik. 8.20: A Szabó-család. (Ism.) 8.50: Tíz perc külpolitika. (Ism.) 9.05: Napközben. 12.10: Juanita csókja — részle­tek Miljutyin operettjéből. 12.25: Útikalauz — üdülőknek. 12.30: Népművészet Mestereinek felvételeiből. 13.05: Nosztalgiahullám. 14.00: Solti Károly és Győri Sza­bó József Erős Sándor nó­táiból énekel. 14.15: Idősebbek hullámhosszán. 15.10: Operaslágerek. 15.45; Törvénykönyv. fejezetében.) Emellett kell megjegyeznem, hogy írók, kutatók tucatjai Telekitől Illyésen át Dienesig, szemta­núk százait vonultatták fel, akik eskü alatt valották: lát­ták a halott költőt. Tegyük fel, tendenciálisan nem mondtak igazat. A ko­rabeli „osztrák érdek” szem­szögéből elhiszem még azt is, hogy Heydte hamis val­lomást tett. Kapóra jöhetett az országos elfogató listán szereplő „rebellis költő” ha­lála. De miért hamisították az igazságot a „honi ér­dek” védelmezői, miért? Nem tudom. Ha nem Petőfi feküdt a héjjasfalvi ország­út mentén, akkor ki volt a „polgári ruhás, szakállas” felkelőtiszt? Visszatért vol­na a középkori ütközetek ru­hacsereszokása ? Elképzel­hető. Megvallom őszintén, hogy a korszakról nem olvastam két fontos alapművet. Az egyik a tízkötetes akadé­miai sorpzat idevágó kötete, a másik a Paszkievics Ma­gyarországon című munka. Sajnos, az azt megelőzően készült Magyarország törté­nete III—IV. kötetei nem 16.00: Sanzonpódium. 17.05: Új nótafelvételeinkből. 17.30: Segíthetünk? — az Ifjúsági Rádió műsora. 18.30: Slágerlista. 19.05: Tudósítás az országos öt­tusa bajnokságról. 19.10: Operettkedvelőknek. 20.03: A Poptarisznya dalaiból. 21.05! Duna-parti randevú. 22.00: Maholnap ... — ifjúságpo­litikai folyóirat. 23.20: A mai dzsessz. 24.00: Éji madrigálok. 0.15: Éjfél után. III. MŰSOR 9.08: Magyarán szólva . . . (Ism.) 9.23; Századunk zenéjéből. 10.43: Töltsön egy órát kedven­ceivel. 11.43: Pillanatkép. 11.48: Zenekari muzsika. 13.05: Szintézis. 13.35: Fidelio — részletek Beetho­ven operájából. 14.32: Népi dallamok nagy mes­terek kezében. 15.00: Pophullám. 16.00: Mocsáry Károly zongora­estje. 17.19: Vlagyiszlav Pjavko opera­áriákat énekel. 17.50: Ravel-művek. 18.30: A Magyar Rádió román­nyelvű műsora Szolnokról. 19.05: Barokk szonáták. 19.40: Willie Colon és Rubén Bla­des együttes játszik. tesznek említést az 1800 el­hurcolt magyar fogolyról. Sőt, ami unikuma a könyv­szerkesztésnek, a négyköte­tes Magyarország történeti kronológiája című akadémiai munka meg sem említi, mi­kor hagyták el a cári seregek hazánk területét. Szívesen olvasnánk sokan erről a té­máról bővebben is. Néhány bökkenője még van Pagirja tényeinek. Ha jól tudom, Petőfi életében szívesebben vallotta Félegy­házát szülőhelyének, mint Kiskőröst. Vajon milyen for­rás alapján igazolta a há­romtagú bizottság Petőfi aláírását? Csak nem a nyomtatott újságot igazol­ták? Egy valami végképp meg­haladja képzelőerőm határa­it. Az éppen egyik parancs­nokuk halálán feldühödött kozákok miért kegyelmeztek meg egy civilnek? Vagy a már súlyosan sebesült civilt milyen érdekből hurcolták el? Netán Heydte őrnagy azonosította, és átadta volna a cári csapatoknak?! A bi­rodalom egyik fő felforgató­ját, anélkül, hogy ne nyil­vánosan végeztessék ki? Kissé abszurd a gondolat. Azután az a bizonyos ke­reszt is hagy maga után kér- deznivalót. Ki faraghatta ki, és ki tudta, hogy oda euró­pai fejfát kell faragni? Ne­tán egy másik magyar? És a legfontosabb: hol őrzik a fényképeket az állítólagos szöveggel, miszerint oda egy magyar őrnagyot temettek, és ki nyugszik a sírban? Há­nyadik ál-Petőfink, avagy Petőfink, mert akkor a ku­tatói életpályák százainak csődjét jelenti, és tanköny­vek, lexikonok ezreinek kor­rekcióját. Tiszta szívből kívánom, hogy Pagirja kutató esetleg egy magyar csoport jelenlé­tében fényt deríthessen a ti­tokzatos sír titkára, ha titok még. Végezetül engedjen meg egy gondolatot az iroda­lomtanár felelősségéről. Ami­kor majd Petőfihez érkezem a hetedikes anyagban, me­sélni fogok. Mesélni a szarvasi utazásról, a mező- berényi napokról, a herényi emlékműről, hol utoljára látták az Alföldön, és Bem seregéről. És mesélek majd a szibériai legendáról is. Hadd gondolkodjanak tovább a tanulók, mi lett volna, ha Petőfi átéli a segesvári csa­tát? Azután szép csendben, amikor a szemek és az arcok már tűzben izzanak, felte­szem Cseh Tamás Petőfi ha­lála című dalát a lemezját­szóra. Közben színes diákat vetítek majd a jelképes ro­mániai Petőfi-sírokról. és -sírhelyekről, amelyeket el­borítanak évről évre a ke­gyelet koszorúi ... Szenes János, tanár. Szarvas 20.00- Fiatalok stúdiója. 20.25: Népballadák. 20.45: Ileana Cotrubas operaáriá­kat énekel. 21.09: A Szovjetunió Állami Szimfonikus-zenekarának Csajkovszkij-hangversenye. 22.51: Magyar zeneszerzők. SZOLNOKISTÜDIÖ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Hétközben. 18.00— 18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 9.25: Idősebbek is elkezdhetik. 9.30: Iskolatévé. 10.00: Pajzs és kard — szovjet film. II/2. 11.40: Képújság. 15.50: Iskolatévé. 16.35: Hírek. 16.40; Barangolás a természetben. 17.05: Műsoron a számítógép. 17.30: Képújság. 17.40: Tanévnyitó az Iskolatele­vízióban. 18.15: Jó reggelt Csipkerózsika. 19.10: Idősebbek is elkezdhetik. 19.15- Esti mese. 19.30: Tv-hiradó. 20.00: A másik asszony — ame­rikai tv-film. 21.30: Panoráma. 22.35: Műteremben — L. Szabó Erzsébet, üvegtervező ipar­művész. 23.05: Tv-híradó 3. 23.15: Himnusz. II. MŰSOR 18.30: Képújság. 18.35: Kárpáthy Gyula: Sakk, Kempelen úr! Tv-játék. 19.20: Ilysses és az aranyat tojó tyúk — román rajzfilm. 19.25: Jan Sibelius: IV. a-moll szimfónia — finn film. 20.00: A nagy sivatagok. 20.50: Tv-híradó 2. 21.10: A hajnali harmat országa — koreai film. 21.30: Telesport. 22.30: Képújság. BUKAREST 20.00: Tv-híradé. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.35: Fiatalokról. 21.50: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 8.20: Tv-naptár. 8.30: Szamárévek — sorozat gyermekeknek. 18.15: Tudomány. 18.45: Eurogól. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Színkép — politikai ma- zin. 21.05: Vetélkedő. 22.05: Tv-napló. II. MŰSOR 18.05: Hírek. 18.10: Spliti krónika. 18.30: Zágrábi körkép. 19.00: Ifjúsági stúdió. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Flandria oroszlánja — film­sorozat. 20.55: Hírek. 21.00: Művészeti est. SZÍNHÁZ 1985. szeptember 19-én, csütörtö­kön 19 órakor Mindszenten: FURCSA PAR MOZI Békés Bástya: Aranyeső Yuccá- ban. Békéscsaba Szabadság: de. 10-kor: Árvácska. 4-kor: Álmo­dik az állatkert, 6 és 8-kor: Fantom az éjszakában. Békés­csaba Terv: fél 6-kor: Robin Hood nyila, fél 8-kor: „I”, mint Ikarosz.* Gyula Erkel; Egy kicsit én, egy kicsit te. Gyula Petőfi: 4-kor: Az éneklő kutya, 6 és 8-kor: Ádáz hajsza. Oros­háza Béke: Megfelelő ember, kényes feladatra. Orosháza Par­tizán: fél 4-és fél 6-kor: Magyar nép nevében, fél 8-kor: Megbi­lincseltek. Szarvas Táncsics: XX. század kalózai, 22-kor: Katapult. Székelykeresztúr, Gyárfás-kúria. Itt töltötte Petőfi utolsó es­téjét

Next

/
Thumbnails
Contents