Békés Megyei Népújság, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-18 / 219. szám
o 1985. szeptember 18., szerda KHilUt-TiW „Hadra fogható” a népfront Sarkadon Tari István, a Sarkadi KISZ-bizottság titkára az egyik volt sarkadi M ad is z-tag által készített emléktárggyal . Fotó: Gál Imre Csaknem egy év telt el azóta, hogy Varjú Józsefné a városi jogú nagyközségi népfrontbizottság titkára lett Sarkadon. A technikusi végzettségű asszony azelőtt mint ügyviteli csoportvezető a kendergyárban dolgozott. Férje gépkocsivezető. A nagyobbik fiuk középiskolás, és szintén a textilipari szakmát választotta, a kisebbik pedig még általános iskolás. A HNF függetlenített tisztségviselőjének nem ez az első politikai megbízatása, ugyanis egy ideig társadalmi munkásként mint pártalapszervezeti titkár tevékenykedett. Egyébként a népfront jelenleg az MSZMP helyi bizottságának épületében működik, de már nem sokáig. Ugyanis várhatóan még ebben az évben elkészül a HNF-székház. Tulajdonképpen itt nem egy teljesen új épület átadásáról van szó, hanem arról, hogy a Kossuth út 22. szám alatti régi házat a tanács költségvetési üzeme felújítja, illetve átalakítja, s ezáltal jobbak lesznek a HNF munkakörülményei is. Sarkadon járva a HNF titkárát kértük meg arra, hogy az alábbi témákról tájékoztasson. — Milyen a népfronttestületek összetétele, és kika legaktívabbak? — Bizottságunk 41, elnökségünk 10 tagú. Ezenkívül egy-egy körzeti bizottság van a három lakóterületen. Az elnökség mellett egyébként öt munkabizottságunk között oszlanak meg a mozgalom feladatai. Szó van arról, hogy az idei népfrontválasztásokat követően, bizonyos szervezési módosításokra is sor kerül. A környezetvédelmi munkabizottság a gazdaságpolitikainak lesz az albizottsága, míg a nő- és rétegpolitikai — más testületekkel is kiegészítve — átalakul társadalompolitikai munkabizottsággá. Korábban a HNF-titkár funkcióját társadalmi munkában Halász Andor, az 1. sz. általános iskola tanára látta el. A mozgalomból továbbra is kiveszi részét, nevezetesen ő a HNF-titkárhelyet- tes, míg Raffai Ferenc, a MÁV dolgozója az elnöki tisztet tölti be. Rajtuk kívül igen eredményes tevékenységet fejtett ki eddig Vass András, a szakközépiskola igazgatóhelyettese, Hajdák Zoltánná, a gimnázium ügyvezetője, valamint Molnár Imre kisiparos is. A népfrontban régóta részt vevő tisztségviselők és aktivisták mellém áltak, s nagyon sokat segítettek az induláskor. Tapasztalataim szerint Illyés Imrénének, a 2. sz. általános iskola igazgatóhelyettesének vezetésével legjobban a béke-, barátsági munkabizottság dolgozik. A közelmúltban számot adott a HNF hasonló szervezésű megyei csoportjának a békehónap eseményeiről, valamint a sarkadi aktivisták kapcsolatairól. Például ez év tavaszán lengyel küldöttséget fogadtak. A győzelem napja alkalmából pedig egy szovjet asszonyt láttak vendégül, aki Ogyesszából érkezett. Álla Cscsernyiszkajá- nak hívják, és édesapja a Magyarország felszabadításáért vívott harcokban Bihar- ugrán esett el, de Sarkadon, a mostani szovjet hősi emlékműnél temették el. Nem szeretném kihagyni a felsorolásból a kertbarát kört, amely Kiss Lajosné irányításával működik eredményesen. — Volt-e még egyéb, említésre méltó esemény HNF- szervezésben? — Igen, éspedig április 30-án, amikor is a KISZ- szel közösen megszerveztük az egykori sarkadi Madisz- tagok találkozóját az Ady Endre Gimnáziumban. Ugyanis az intézmény régi épületében jött létre az ifjúsági szövetség helyi szervezete. A mintegy 160 résztvevő egyharmada az ország különböző részéből érkezett ide. A találkozó gndolata a néhány évvel ezelőtt rendezett baráti összejövetelen született meg. A Madisz- évfordulóval kapcsolatos megemlékezés jól sikerült: ünnepi beszédek hangzottak el, s az egész napos programban emléktábla-avatás, valamint fáklyás felvonulás is szerepelt. A másik, ugyancsak jelentős esemény augusztus 18-án volt az alkotmánynap tiszteletére. Reggel 9 órától HNF-aktíva- ülést tartottunk a művelődési központban, és akkor adtuk át a választási munkával kapcsolatos erkölcsi, anyagi elismeréseket. A kultúrműsoron, virágkiállításon és -vásáron kívül amatőr ügyességi versenyt is rendeztünk. A színes sport- és egyéb programok megszervezése céljából Mitykóné Szabó Zsuzsa, a pártbizottság munkatársa a különböző társadalmi szervek képviselőiből külön egy csoportot hozott létre. Van egy tervünk arra vonatkozóan, hogy minél több embert megmozgassunk. Ezt azért tesszük, mert a majálisokon azt tapasztaltuk: minden vállalat, szövetkezet és intézmény úgymond visszavonul, és a dolgozók csak saját zárt körben töltik el szabad idejüket. Nos, az emberi kapcsolatok szélesítését szolgálja majd az októberre tervezett szüreti mulatság. — Hogyan készülnek fel a népfrontválasztásokra? — A munkabizottságokra vonatkozó módosításokról már szóltam. Mindenekelőtt most is számolunk azokkal a kedvező benyomásokkal, amelyeket az idei ország- gyűlési és tanácstagi választásokon szereztünk. Vagyis, bebizonyosodhat, hogy a népfrontaktívák zöme igenis „hadra fogható”. Ezt az aktivitást szeretnénk tapasztalni a HNF-újjáválasztások alkalmával is. Ennek ellenére úgy látjuk, hogy a népfronttestületeknek mintegy 40 százalékát fel kell frissíteni. Itt különböző okok játszanak közre, mint például az elöregedés, elhalálozás, elköltözés, ingázás. Az elnökségi üléseken jó, míg a bizottságin kevésbé jó a megjelenési arány. A HNF-vá-* lasztások nálunk két lépcsőben zajlanak le, éspedig előbb a körzetieket, majd a nagyközségi népfrontértekezletet tartjuk meg. Üj alapokra szeretnénk helyezni a kapcsolatot a Vöröskereszttel és az MHSZ-szel. De ezen túlmenően most már valamennyi társadalmi szervvel megkötjük, illetve felújítjuk együttműködési szerződésünket. Ezenkívül — bár megfelelő az alapellátás községünkben — mégis hasznosnak ítéljük meg, ha létrehozzuk a fogyasztók helyi tanácsát a jövőben. Az ösz- szefogásra nálunk is nagy szükség van a településfejlesztést illetően. Csak néhány példa: a termelő üzemek és a különféle munkahelyi, lakóhelyi közösségek segítsége nélkül nehezen épült volna fel az 1. sz. általános iskola nyolc tanterme. Vagy például: a korábbi években Sarkadon 4,5—5 millió, tavaly már csaknem 9 millió forint volt a társadalmi munka értéke. Több gáztársulás alakult meg az egyes körzetekben. Fontosnak tartjuk a környezetvédelemmel összefüggő teendőinket is. Az idén a „Tiszta udvar, rendes ház”-ról tanúskodó oklevelek közül húszat adtunk át az erre érdemes cigánylakosoknak, és a cukorgyári lakótelepen élő állampolgároknak. Bukovinszky István Eredményhirdetés A Hungaroton Magyar Hanglemezgyártó Vállalat és a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat a Hugaroton hanglemez hetek alkalmából rejtvény-játékot hirdetett. A sok helyes megfejtő közül sorsolással a következők nyertek 1000 forint értékű hanglemezjutalmat: Ivasivka Sarolta Pécs, Ke- szüi u. 79. 7632, Biri Edina Debrecen, Micsurin u. 130. F 3. 4031, Váradi Jenő Szeged, Kölcsey u. 5. 6720, Cza- kó Károly Szikszó, Kassai u. 46. 3800, dr. Galgóczy Károly Debrecen, Honvéd u. 26. 4026, Végvári Ferenc Székesfehérvár, József u. 2/c III. 2. 8000, Gyepessy Magdolna Győr, Mónus Illés u. 28. 9024, dr. Mező Imre Salgótarján, Tanács u. 3. 3100, Sipos Tamás Pápa, Korvin u. 5. 8500, Szögi Ágnes Kecskemét, Március 15. u. 88. IV. 41. 6000. A helyes megfejtés a következő: 1. C) 1984, 2. C) Richard Wagner, 3. A) Vigadó, 4. C) Velence, 5. B) 1723—1750, 6. A) Giovanni Paisiello, 7. C) Jaap Schröder, 8. B) Futás, 9. C) Eroica-szimfónia, 10. A) Georg Byron, 11. C) Cultura, 12. C) Radnóti Miklós: Tétova óda, 13. B) Mezőségi helységnevek, plusz 1. A) 1458—1490. A nyerményeket a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat juttatja el a nyerteseknek. Iia rövid a kémény ... Foto: Béla Ottó Megjelent a Pártélet összevont 8—9. száma Faluvégi Lajos összegzi az elmúlt évek gazdasági fejlődésének néhány tapasztalatát, megjelöli a fejlesztési irányokat és arányokat. Lakatos Ernő áttekinti a választási politikai munka néhány tanulságát. Rámutat: a jelölések egyik legfontosabb tanulsága, hogy ott volt a legsikeresebb a politikai munka, ott alakult ki a legnagyobb egyetértés, ahol érzékelték a többes jelölésből adódó új helyzetet és felkészültek a demokratikus döntés, a reális választás feltételeinek minél teljesebb meg-, teremtésére, a jelöltek és munkásságuk sokoldalú megismertetéséhez széles körű nyilvánosságot biztosítottak, s ehhez a jelöltek személyes fellépésén kívül a rendelkezésre álló helyi eszközöket (a helyi sajtó, választási brosúrák, kábeltelevízió, választópolgárokkal való találkozók) is igénybe vették. A kádermunka kiemelt szerepet játszik a politika végrehajtásában, hiszen személyi biztosítékot nyújt a párt vezető szerepének érvényesüléséhez. — Káderpo-) litikánk időszerű kérdéseit elemzi Petroszki István. Varga László a család társadalmi helyzetét boncolgatja. Felhívja a figyelmet arra, hogy hazánkban a kis család kialakulása, több generáció együttélésének hiánya pedagógiai, etikai, sőt működési-ellátási hátrányok sorát hozta magával. A mezőgazdasági nagyüzemekben feszültségek alakultak ki, amelyek az idén már állomány- és termeléscsökkenést okoznak. Magyar Gábor feltárja a kedvezőtlen jelenségek okait. A Pártélet az előző számokban összeállítást közölt a XIII. kongresszushoz írásban benyújtott hozzászólásokból. A sorozat befejezéseként ezúttal közzéteszi Bo- dó Ágnes, Csikai Gyula és Barna Éva aktuális témával foglalkozó hozzászólását. „Kinek szól a művészet?” című írásában Tóth Dezső arra a következtetésre jut, hogy művészeteinkben meggyengült a mindenkihez szólás igénye. Szükség van azonban arra is, hogy javítsuk a művészet befogadási feltételeit különösen azokon a nagy hatású területeken (közoktatás, művészeti ismeretterjesztés, művészetkritika), ahol a kezdeményezés „nem kerül pénzbe”. Gerencsér Ferenc az építőipari árnövekedés tényezőit vizsgálja. A szociálpolitika fejlesztésének iránya és lehetőségei, az ezzel összefüggő sürgető és távlati feladatok napjaink fontos politikai kérdései közé tartoznak. A szerkesztőség szakemberek meghívásával kerekasztal-beszélge- tést rendezett a gyakorlati teendőkről. Az eszmecserét Lakos Sándor, a Pártélet felelős szerkesztője vezette. Thürmer Gyula áttekinti a Szovjetunió belpolitikai helyzetét, az SZKP hazánkban is nagy figyelemmel kísért belpolitikai törekvését. Ellesett pillanatok Izgága Sohase hagyta, hogy a másik kimondja gondolatait. Ezúttal is durván közbevágott. Se embernek, se Istennek nem lehetett előtte igaza, mindenben hibát látott, mindent kritizált. Beszélőpartnere fiát akarta dicsérni, aki — mint ecsetelni kezdte — „az üzemi nehézségek ellenére is ...” —, de otrombán félbeszakította: — Mit tudsz te arról az üzemről?! Tudod te, kik támasztják ott a nehézségeket?? A nagyfejűek, akiknek rég a krumpliföldön lenne a helyük! — De a fiad .. . — ö sem oda való. Megrothasztják őt is a körülmények. ... Olyanokkal van tele ez az ország, akik csak pofáznak! — és mondta megállíthatatlanul, gesztikulálva, a másikba fojtva a szót. Ismerősei próbálták menteni a modorát. „Csak azért olyan durva és gorombásko- dó, hogy ne nézzék hízelgőnek” — védték, de maguk is tudták, mennyire suta ez az érv, hiszen őket is csak ideig-óráig viselte el, aztán kikezdte gonoszkodásaival, gúnyos megjegyzéseivel. Nem a modora, a jelleme volt ferde, kificamodott. Olyannyira, hogy mikor megtermékenyítette asz- szonyát, az aktusban is hibát talált, csúnyán leszólta a tempó gyorsuló ritmusát. Talán onnan származott határtalan megvetése minden és mindenki iránt, hogy nagyon olvasottnak, műveltnek, okosnak hitte magát. Nyilván azért, mert jófejűnek tartották gyerekkorában, amikor aránylagosan valóban többet tudott, mint jóval később, élete felnőtt és számára sok kudarcot hozó szakaszában. Am ahelyett, hogy rájött volna: butaság nem tartani lépést a fejlődéssel, és a kelleténél kevesebbet tudni, úton-útfélen inkább azokat kezdte kegyetlenül csépelni, akik picivel is sikeresebbek voltak nála. Nyelvünk a rokon értelmű fogalmak sok árnyalatát képes kifejezni. Környezete őt is sok szóval aposztrofálta: kötekedő, ki- állhatatlan, otromba, undok, tapintatlan, rossz modorú, békétlen, tiszteletlen, sajt- kukackodó, ágáló, összeférhetetlen stb. De csodálatosképpen soha nem jutottak a fülébe ezek a szavak, szembe ugyanis senki sem merte jellemezni, éppen az éles nyelve miatt. Pedig mindenki sejtette: ha csak egyszer hallana valamit magáról, rájönne, hogy nem szabad alaptalanul és válogatás nélkül csak rosszat mondani az emberekről. Biztosan megdöbbenne, hogy ilyen módon róla is . . . Egyszer aztán véletlenül meghallotta, amint éppen félreérthetetlenül az ő neve szerepelt a porondon. — Neki azért lenne jó a demográfiai robbanás, mert akkor több emberről tudna rosszat mondani, Ez az életeleme — foglalta össze valaki a vitát. Attól kezdve kimért lett, mint tíz deka brindza . .. Még magával is alig akart szóba állni. Varga Dezső
