Békés Megyei Népújság, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-03 / 206. szám
o 1985, szeptember 3., kedd Loggiák, gyepek, naturisták Változnak a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérei A Magyar Közlöny 27. számában jelent, meg a nem lakás céljára szolgáló helyiségek béréről szóló 37/1985. MT. rendelet és végrehajtása tárgyában kiadott 12/1985. sz. ÉVM. rendelet. A helyiségbérek legutóbb 1971-ben kerültek szabályozásra, és az eltelt időszakban bekövetkezett gazdasági hatások indokolták az új helyiségbérek megállapítását. A rendelkezések egyaránt vonatkoznak az állami, nem ■ állami és magánszemélyek tulajdonában álló helyiségekre. Általános szabályozás, hogy a helyiségbéreket az MT. rendelet melléklete szerinti bér- kategóriák szerint kell megállapítani. Az alapbér mértéke — a helyi tanács végrehajtó bizottsága döntése alapján — a helyiség településen belüli fekvése alapján növelhető, és erre sor kerül Békéscsabán is. További csökkentésre van lehetőség, amennyiben a helyiség műszaki állapota kedvezőtlen, a helyiség ideiglenes jellegű épületben, pincében, alagsorban van. Az új helyiségbéreket 1985. október 31-ig a bérlővel írásban kell közölni. Az új helyiségbérek 1986. április 1. napjától lesznek érvényesek. Eltérő szabályozás vonatkozik az 1985. július 1- én fennálló és az azután keletkező bérleti jogviszonyokra. Az 1985. július 1-én fennálló bérleti jogviszonyok esetében az új helységbér a régi bér kétszeresét nem haladhatja meg, és a bér 3 év alatt fokozatosan emelkedhet. Az 1985. július 1. után keletkező bérleti jogviszonyokra az előző előírások nem érvényesek. További eltérő előírások vonatkoznak a nem állami és magánszemélyek tulajdonában álló helyiségek bérére. A rendelkezések szabályozzák a területek bérét, a jogcím, illetve a rendeltetésnek nem megfelelő használat esetén fizetendő használati díj és bírság kérdését is. Az állami szervek az új helyiségbért nyomtatványon kötelesek közölni. A nyomtatvány használatát javasoljuk a nem állami szerveknek és magánszemélyeknek is. A nyomtatványokat díjtalanul lehet beszerezni a helyi tanácsoknál és az ingatlankezelő szervezeteknél. A nem állami szervek és magánszemélyek megbízása alapján, díjazás ellenében az ingatlankezelő szervek a helyiségbér megállapítását és közlését elvégzik. A bérlő és bérbeadó közötti vitás ügyek rendezése a bíróságok hatáskörébe tartozik. Végül kérjük a bérlőket, hogy a helyiségbér megállapításához szükséges felmérés végrehajtásához — amelyre ez év október közepéig kerül sor, és időpontjáról a bérbeadó értesítést küld — a feltételeket biztosítsák. Az érdeklődők részére részletes felvilágosítást a helyi tanácsok és ingatlankezelő szervezetek adnak. Amikor arról volt szó, hogy a lakótelepi erkélyeket nem lehet beüvegezni, cikkek, nyilatkozatok jelentek meg pro és kontra a városkép fontosságáról, jegyzékváltásra került sor a tanács és a lakók között, visszaállítást határozat és büntetés formájában. Mégis csak abszurd, amit a lakók megengednek maguknak, beüvegezik az egyébként semmire nem való loggiákat. Diplomás kertészeink megtervezik a zöldövezetet a lakóházak körül. Innen odáig, onnan idáig. Kinő a fűmag, s akkor a sarkokon, vagy a mértani pontossággal kijelölt pázsitszőnyeg közepén gyalogutak tűnnek fel a buszra rohanó, üzletbe menő, néhány hete még társadalmi munkát végzők lábai alatt. Abszurd módon nem becsülik a lakók saját környezetüket. Aztán újra bevetik, a fű újra kinő, és újra letapossák. Már őr is van, de nem akkor, amikor az átjáró újralétesül. Harmadszorra, negyedszerre, aztán marad a gyalogút. A kertészmérnök most már betervezi a saját programjába. Délegyházán kezdődött néhány éve a naturizmus. Abszurditása ugyancsak felkavarta a közvéleményt, önvédelemből egyesületük alakult, tiltakozásul (?) rend, fegyelem honolt a területen. Azonkívül, hogy a mezíte- lenkedők száma egyre nőtt, kifogásolnivalót a hivatal felöltözött emberei sem találtak. Most már a főváros egyes strandjain is .lehet a gyengébb nemnek fürdőfelsőrész nélkül napozni. Járni még nem szabad nekik. És sorolhatnám tovább. Filozófus barátom, nagy könyvtárigazgató mondta hajdanán: „Minden abszurd magában hordoz valami kvalitást. Míg kevesen csinálják, lehetetlennek tűnik a dolog, mihelyt sokan, eget kér magának." Benkő Károly Ki lesz az egymilliomodik fiirdöztt? Nyárvégi gyorsmérleg a Várfürdőről II magyar—csehszlovák kapcsolatok erőteljesen fejlődnek A közelmúltban magyar— csehszlovák barátsági napot rendezett a Hazafias Népfront megyei és helyi bizottsága Telekgerendáson. Ebből az alkalomból Békéscsabára érkezett dr. Jaroslav Musilek nagykövetségi tanácsos, a budapesti Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központ igazgatója, aki az ünnepi nagygyűlés előtt megtekintette az augusztus 20- án átadott megyei könyvtárat. Itt kértük meg arra. hogy életével, munkájával, valamint a magyar és csehszlovák kulturális kapcsolatokkal összefüggő kérdéseinkre válaszoljon. — Hogyan alakult eddigi pályafutása? — Beregszászon születtem, és Munkácson jártam gimnáziumba. A háború utolsó éveiben viszont már egy brünni üzemben dolgoztam. Később a külügyminisztériumba kerültem, majd 1950- től 1955-ig mint sajtóattasé Budapesten tevékenykedtem. Ez jó lehetőséget teremtett arra, hogy tökéletesítsem magyar nyelvtudásomat. Közben a prágai Károly Egyetem jogi karán, levelező tagozaton oklevelet szereztem. Külpolitikával és nemzetközi joggal foglalkoztam, sőt, a társadalomtudományi akadémián Moszkvában aspiráns lettem. Mielőtt ismét Magyarországra érkeztem, pártunk Központi Bizottságában dolgoztam. 1982 szeptemberéig. — Milyen helyzetben van Önöknél az oktatás- és művelődésügy? — Az újabb reformot, így a 11 éves iskolakötelezettségről szóló törvényt néhány évvel ezelőtt fogadták el, és azóta fokozatosan vezetik be. Sikerült elérni, hogy ma már a gyermekek 95 százaléka az iskolába menés előtt egy évvel óvodába jár. Ahol viszont helyhiány miatt nem lehet felvenni őket. ott más Dr. Jaroslav Musilek, a budapesti csehszlovák kulturális központ igazgatója módszerekkel készítik fel az első osztályra. Mindenesetre azt szeretnénk elérni, hogy egy idő után kötelező legyen az iskolás kor előtti óvodáztatás. Akadnak még olyan oktatási intézmények, ahol a kelleténél kevesebb tanterem van, bár az elmúlt évtizedekben elég sok létesült Csehszlovákiában. A közművelődésre vonatkozóan azt tudom mondani, hogy ez igen magas színvonalon áll. Szinte nincs olyan falu, ahol ne lenne mozi, könyvtár, illetve művelődési ház. Ez utóbbihoz hasonló kulturális létesítményeket tartanak fenn a vállalatok, üzemek, és a különböző intézmények is, s ezeket természetesen maga a lakosság is látogathatja. Mindegyik kultúrháznak saját költségvetése van, s az előre meghatározott keretösszegből fedezi kiadásait. — Miben nyilvánulnak meg a magyar—csehszlovák kulturális kapcsolatok? — Erről a témáról május 6-án megjelent egy cikkem a Magyar Nemzetben. Az elmúlt öt év munkájára utalva leírtam, hogy elsősorban a minőségre helyeződött a hangsúly a kulturális kapcsolatokban. így például a színházlátogatók a különböző együttesek, zenekarok vendégszereplése révén csehszlovák, illetve magyar produkciókat, koncerteket tekinthettek és hallgathattak meg. Ezenkívül könyvtáraink, galériáink, múzeumaink között szintén szoros az együttműködés, amely ebben a jubileumi évben is tovább mélyül. Hagyományosnak számít a magyar. illetve csehszlovák kultúra napjainak rendezvénysorozata egymás országában. írók, műfordítók, képzőművészek kölcsönös látogatásának szervezésében nem kis szerepet tölt be a prágai, illetve budapesti kulturális és tájékoztató központ. Különösen jó alkalmat teremtenek ehhez az évfordulók megünneplése, és az egyéb, nagy jelentőségű események. — Milyen különbséget lát az '50-es és a '80-as évek Magyarországa között? — Akárcsak nálunk Csehszlovákiában, itt Önöknél is hatalmas volt a fejlődés. Ha a 30—35 évvel ezelőtti állapotokat vizsgáljuk, bizony, sok mindenen még érződött a második világháború borzasztó emléke. Az eltelt évtizedek alatt Magyarország sikeresen haladt előre. Például vannak olyan helyek, amelyekre már egyáltalán nem ismerek rá. ugyanis annyira megváltozott az egyes városok, városrészek, falvak arculata, sőt. új települések jöttek létre. A magyar gazdaság szemlátomást nagyot lépett előre. Különben hasonló volt a helyzet nálunk is. Ipari termelésünk 1948-hoz képest 13-szorosára növekedett. A magam részéről csak gratulálhatok az elért eredményekhez. Kép. szöveg: Bukovinszky István Félig nyitott kapuk llkik még szívesen dolgoznának „D csúszdást” is korszerűsítik Vasárnap még igazi nyárias meleggel köszöntötte a für- dőzőket az első szeptemberi nap. De a korábbi zord időjárás miatt vajon tudja-e teljesíteni tervét a Várfürdő? — kérdeztük Farkas Sándortól, a fürdő megbízott vezetőjétől. — Igen. A nyár második fele kegyes volt vendégeinkhez, s így a fürdő forgalma nemcsak hogy elérte, de már meg is haladta némileg a tervezettet. — Akkor remény van arra, hogy az idén is fogadhatják az egymilliomodik vendéget? — Szinte biztosra vesszük, mert augusztus 20-án a déli órákban köszönthettük a 750 ezredik vendéget. — Több helyen is észleltek az idén fertőzést az ország strandjain. Itt előfordult ilyesmi? — Lekopogom, nem. Amikor értesültünk a tiszavas- vári tömeges fürdőfertőzésről, azonnal elrendeltük a „járványriadót”, ami a fokozottabb fertőtlenítést, a fürdővizek figyelmesebb kezelését, az egészségügyi előírások még gondosabb betartását jelenti. A medencék fertőtlenítésére naponta ezer liter fertőtlenítőt használtunk. A víz minőségét éjjelnappal három óránként műszerekkel mérjük. — Olvasói levél jelent meg az újságban arról, hogy időnként „sűrű” a fürdővíz. Valóban így van? — Kevesen tudják, hogy nyolcféle vízzel dolgozunk a Várfürdőben. Vannak közöttük lágy, közepes és kemény vizek, amelyeket az előírásoknak megfelelően keverünk. Ilyenkor „sűrűsödik" be a víz, amely valóban nem kelti a tisztaság látszatát, de ez nem jelenti azt, hogy fertőzött. A másik: a több mint két és fél kilométer mélyről feltörő vizek parafint is hoznak magukkal, amelyek 35 fok alatt kicsapódnak és fehér fonalszerű formában úszkálnak a vízen. Ezt az úszómestereink nagy nyomá- sú vízsugárral csapatják le. sokan ezt gondolják szeny- nyeződésnek. — Várható-e jövőre további korszerűsítés a Várfürdőben? — Máris közkedveltté vált az úgynevezett „hagymaku- polás" medencecsarnok, ahol öt különböző hőfokú medence várja majd télen a gyógyulni vágyókat. Emellett természetesen továbbra is üzemelni fog a télen a fedett fürdő és a tanuszoda. Nemrégiben megkezdődött az úgynevezett „csúszdás" medence átalakítása. Reméljük, a jövő szezonra ez is elkészül. Víztisztítóval szereljük fel, és feszített tükrű, temperált vizű medenceként üzemel a jövő szezontól kezdődően. Béla Ottó A csatornaépítők felbontották már a fél utcát: aszfalttörő gép repeszti az útburkolatot, nyomában csákánnyal, lapáttal három férfi dolgozik. Lassan mélyül az árok. A két fiatalabb csak félig csúsztatja lapátját a fellazított földbe, az agyagos rögöket könnyedén hajítják az árok szélére. A harmadik, az öreg, sovány karján húrként feszülnek az inak, ahogy a lapátot mélyen a földbe nyomja, s púpozott terhét a kiásott halomra lendíti. Ütemesen, kiszámított mozdulatokkal dolgozik. Amikor a másik kettő leül a járda szélére, hogy rágyújtson, az öreg nem áll le, a derékig érő árokból rendületlenül dobálja, rakja a földet. Neki már nem számít bele a nyugdíjba a cigarettaszünet . . . A házunkban lakik egy 65 éves, szikár férfi. Amióta nyugdíjas, ritkábban találkozom vele, kora tavasztól késő őszig a város környéki kis telkén él, ott kertészkedik. Mostanában reggelenként együtt lépünk ki a kapun. Űjból dolgozni jár a régi munkahelyére. Kérték, hogy legalább a nyári szabadságon levőket helyettesítse, aztán majd a gyesen levők munkájából is vállaljon. Jelenleg ott tart, hogy csak hétvégeken jut ki a kertjébe. Na, nem panaszként mondja, látszik rajta: örül, hogy még mindig kulcsemberként tartják számon, mert a kereskedelmi osztályon bárkinek a munkáját el tudja látni. És . . . így, „fregoli-nyugdíjasként” a mellékessel együtt annyi a jövedelme, mint azé. akit helyettesít. Szólhatnék ugyanígy az áruházak, szakboltok pultjai mögött álló, „mindent a kedves vevőért” modorú idős eladókról, az iskolákban tanító fáradhatatlan nyugdíjas pedagógusokról, a 60 éves korhatáron túl is gyógyító orvosokról, nővérekről, akik sokszor nagyobb hivatástudattal, szakértelemmel dolgoznak, mint fiatalabb koK légáik. Riesman, a neves szociológus szavaival élve: az autonóm öregeknek nincs szükségük külső támogatásra, szellemi és fizikai erejük a nyugdíjazás után is képessé teszi őket az önálló, független életre, a további munkái'a, alkotásra. Hányszor gondoljuk egy-egy hajszás nap után. hogy legjobb a nyugdíjasoknak, bár már ott tarthatnánk .. . Mégis, amikor elérkezik a nagy szabadság ideje, sokan dolgoznak tovább. Ki azért, mert számára büntetés a tétlenség, a munka ad értelmet életének. Másnak a munka: kapcsolat a külvilággal, a közösséggel. Nem kevesen vannak viszont azok sem, akik ken resetükkel alacsony nyugdíjukat egészítik ki, hogy tartani tudják megszokott élet- színvonalukat, hogy jövedelmük ne csak a megélhetésre legyen elég, jusson belőle üdülésre, külföldi utazásra. Sőt, takarékoskodnak is, hogy legyen mihez nyúlniuk agg korukban, mert nem szívesen fogadnak el anyagi támogatást. Élénken foglalkoztatják a közvéleményt a nyugdíjasok helyzetét érintő kérdések. Elsősorban, hogy az időkorlátozás nélküli foglalkoztatást terjesszék ki az egéa» országra, ne csak a fővárosra vonatkozzék a fizikai munkakörben teljes és a szellemi foglalkozásokban szélesebb körű mentesítés. Egyes megyék — például Pest, Somogy, Heves, Nógrád — munkaerő-ellátottságát feltétlenül javítaná. Kétmillió 300 ezer nyugdíjas él az országban, közülük mintegy 430 ezren vállalnak munkát, ezzel csaknem 200 ezer aktív dolgozót pótolnak a munkaerőhiányos ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi, oktatási, egészségügyi és más ágazatokban. Nem túlzás: sok fennakadástól, zökkenőtől mentesülnek azok a vállalatok, intézmények, amelyek szakmájukban jártas, tapasztalt, megbízható nyugdíjasokat alkalmaznak. A 35—40 éves gyakorlattal, tanult és szerzett ismeretekkel rendelkező, jó egészségben levők közül többen és többet is dolgoznának, ha a nyugdíj melletti munkavállalás kedvezőbbé válna. Az ebben érdekeltek már félig nyitott kapukat döngetnek, ugyanis szociálpolitikánk kor-, szerűsítésében a nyugdíjasok helyzetének javítása, a várható intézkedések a „sürgős!” jelzőt kapták. Horváth Anita
