Békés Megyei Népújság, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-13 / 189. szám

1985, augusztus 13., kedd

Jönnck-mcnnek a kamionok

Gyors és pontos az útlevélkezelés

Pillanatképek

a gyulai határátkelőhelyen

Már csak 70—80 méterré lehetünk a lezárt sorompótól, amely közeledtünkre .egyszerre csak felemelkedik. Ezekben a délelőtti órákban is hasonló kép fogad a gyulai határátkelőhelyen, mint amikor egy héttel ezelőtt jártunk ott. Rendben halad a szükséges formaságok elintézése és rutinszerűen teszik dolgukat a vámosok. Takács Zoltán parancsnokhelyettestől az iránt érdeklődünk, mely időszakban akad több dolguk a határőröknek, akik hozzáértően ellenőrzik az útleveleket.

— Általában — amint mondja — a piaci napokon nehezedik reánk nagyobb nyomás, ami a kishatárfor- galommal van kapcsolatban. A legtöbb ki- és beutazó reggel 5 és 10, illetve délután 3 és este 8 óra között lépi át a határt. Ha összevetjük például az idei adatainkat a tavalyival, szemlátomást elég jelentős csökkenés tapasztalható. Míg 1984 júniusában 112 ezren utaztak itt keresztül, ez év hasonló időszakában ez a szám csak 35 ezer volt. Ennek az a magyarázata, hogy sokan Biharkeresztest és Nagylakot választják. Egyébként határőreink igyekeznek

gyorsan, precízen és udvariasan ellátni feladataikat, de ennek ellenére akadnak külföldiek, akik olykor nagyon türelmetlenek. Ugyanis nálunk a 10—15 pérces tartózkodási időt soknak találják.

— Honnan kerülnek ide a fiatalok?

— Legtöbben Békésből, Csongrádból és Hajdú-Bi- harból, de vannak közöttük Szabolcs-Szatmár megyeiek is. Valamennyien tisztában vannak azzal, hogy a háromhónapos kiképzés alatt nem lehet elsajátítani teljesen a munkájukhoz szükséges ismereteket. Ezért minden héten oktatásban vesznek részt. Bár elég kevesen vagyunk, mégis igyekszünk időt szakítani arra, hogy a vám- és pénzügyőrséggel, a rendőri szervekkel és a lakossággal — így az önkéntes határőrcsoporttal is — kialakított jó együttműködésünket továbbfejlesszük. Ugyanakkor szoros kapcsolat jött létre a gyulai határőrőrs, valamint a 6. sz. álta„ lános iskola között. Ezenkívül bekapcsolódtunk a városi Ifjú Gárda-képzésbe, és részt vettünk a kisdobosok, úttörők, KISZ-esek ünnepségein is.

— Milyen negatív jelenségeket tapasztaltak az elmúlt időben?

— Tavaly előfordult határsértés. Vagy: az idén egy török állampolgár hamis útlevéllel jelentkezett. Ám a magyar utasok között is vannak olyanok, akiknek nincs érvényes kiutazási engedélyük ...

Különben ezt erősíti meg Oroszvári Miklós szakaszvezető, aki főként a Ferihegyi repülőtéren teljesített szolgálatának tapasztalataira hivatkozik.

— Valóban, egyes állampolgárok úgy indulnak el külföldre, hogy útlevelük érvényességi idejét nem nézik meg. Repülőgépük indulásáig kevés idő marad intézkedni, ami azután különböző bonyodalmakhoz vezet. Ugyanis elég komplikált dolognak számít, ha valakit vissza kel] küldeni. Ebből is látszik, milyen komoly, felelősségteljes teendőket kell ellátnunk.

— Mi volt civilben?

— A külkereskedelmi főiskolán angol—német szakon fejeztem be tanulmányaimat, és Békéscsabára nősültem. Bevonulásomig a kötöttárugyárban, mint üzletkötő, dolgoztam.

Közben sorra érkeznek a kamionok és személygépkocsik. Az egyik bolgár kamion vezetőjével szintén váltunk néhány szót. Petar Vaszilevnek hívják és az NSZK-ba utazik.

— Mikor indultak el otthonról?

— Tegnap korán reggel, és ha minden jól megy, akkor holnap estére megérkezünk szállítmányunk rendeltetési helyére.

— Mi a véleménye a magyar átkelőhelyekről?

— Csak azt mondhatom,

hogy itt, önöknél, mind a határőrök, mind a vámtiszt- viselők igen előzékeny, gyors és pontos munkájával nagyon meg vagyunk elégedve. —y—n

Útlevél vizsgálat

Mi van az utánfutóban?

Fotó: Gál Edit

Megnyerni a fiatalokat a mozgalomnak

KlSZ-vöröskeresztes tábor Békéscsabán

Hétfőn délelőtt hangos beszélgetés, vidám kacagás töltötte be Békéscsabán a Sebes György KlSZ-vezető- képző Tábor épületét, fgy jelezték érkezésüket a KISZ és vöröskeresztes titkárképző-tanfolyamra meghívott diákok. A nagy táskák, bőröndök cipelése, a korai kelés szemmel láthatóan nem fárasztotta el az újdonsült táborlakókat. Egyesek jókedvűen fedeztek fel régi arcokat, mások gyors ismeretségeket kötöttek. A vidám diáksereg pillanatok alatt elfoglalta szálláshelyét, és már indultak is a kéthetes tábor tanfolyamnyitó előadására. Augusztus 5-től I6-ig tart a tábor, amelyet a Sebes György KISZ-vezetőképző Iskola és a Vöröskereszt megyei szervezete 1981-től közösen szervez.

— Békés megye középfokú tanintézeteiben tanuló kezdő KISZ-vezetők és vöröske-, resztes alapszervezeti titkároknak rendezzük meg — immár ötödik éve ezt a tanfolyamot — tájékoztat Vizs- nyiczai László, a Vöröskereszt Békés Megyei Szervezetének titkárhelyettese. — A kilenvennyolc diák négy csoportban tevékenykedik. Ebből három a KlSZ-veze- tőké, egyben pedig a vöröskeresztes titkárok felkészítése történik. Az előadásokat valamennyi részvevő együtt hallgatja, majd speciális szemináriumokon dolgoznak tovább. A három KISZ-es csoportban a szervezet programjának megfelelően politikai oktatás és a következő mozgalmi évre való felkészítés folyik. A vöröskeresztesek szemináriumain a Vöröskereszt szervezeti kérdéseiről, általános feladatairól, az egészségT és családvédelemről, valamint az elsősegélynyújtás menetéről hallanak a részvevők.

Az elméleti ismeretek elsajátítása mellett gyakorlati feladatokat is kapnak. Minden titkárnak saját munkatervi javaslatot kell készítenie, amelyhez természete-* sen központi instrukciókat, segítséget adunk. Az önállóan összeállított éves téri veket elkészülésük után közösen megbeszéljük, ahol kell, ott öteleteket adunk a módosításához. Célunk, hogy megnyerjük a vöröskeresztes szakszervezeti titkárokat a mozgalomnak, valamint eszmei és gyakorlati ismereteket adjunk nekik. A KISZ- titkárképzővel közösen szervezett vöröskeresztes táborunk nagyon jól bevált. Ezt

mutatják az elmúlt öt év tapasztalatai. Az együttműködésnek több szempontból is nagy a jelentősége. Bő lehetőséget ad ez a közös tábor a két szervezet között az éves programegyeztetésre, egymás munkájának megismerésére és ötletcserékre is. Bírunk benne, hogy ezzel a két . héttel, az itt kialakult légkörrel elősegítjük az iskolákban az egészséges munkamegosztást is. Ügy véljük, hogy a táborból hazatérve a szélesebb körben ismert KISZ-vezetők partnernek tekintik a vöröskeresztes vezetőket, tartják velük a kapcsolatot és kölcsönösen egymás segítségére lesznek.

Az összevont táborszerve-. zési forma mellett szól még az is, hogy közel száz fiatallal sokkal könnyebb jó hangulatú, vidám, élménydús tábori életet kialakítani, mint például huszonöttel. Az anyagi összefogásról is szólnom kell, hiszen közös erővel több, magasabb színvonalú szabadidős programot tudunk a gyerekeknek biztosítani. A két hét programjában szerepel például kül- és belpolitikai fórum, filmvetítés, sportverseny, daltanulás, ' főzőverseny, stúdiósvetélkedő, diszkó.

* * *

A tábor „nagy öregje” — Janó Tibor —, aki a békési Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet negyedikes diákja már harmadszor van itt.

— Tegnap jöttünk, de máris nagyon jól érezzük magunkat — mondja a szőke, kékszémű fiú. — Három éve titkárként irányítom iskolánk vöröskereszt alapszervezetének munkáját. Egy

kívülálló el sem tudja képzelni, hogy mennyit dolgozunk. A szociális otthon lakóit patronáljuk, segítünk a rászoruló idős embereknek. Gyakran hívunk meg előadókat, akik a vöröskeresztes munkával kapcsolatos tudnivalókról tájékoztatnak bennünket. Büszkén mondhatom azt is, hogy évek óta a legjobbak között szerepelünk a megyei elsősegélynyújtó versenyen. Ez a felkészítő tábor segítséget, új ötleteket ad a következő évi munkához. Évről-évre visszatérő barátok, új ismeretségek teszik kellemessé ittlétünket. Sajnos, jövőre én már nem lehetek itt.

Tibi komoly szavaival egyetértve, a mindig mosolygós Gulyás Lenke is bólogat. Ö a sarkadi Ady Endre Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola III. osztályos tanulója.

— Van már egy kis vöröskeresztes múltam — veszi át a szót Lenke. — Az általános iskola 8. osztályától kezdve tagja vagyok a szervezetnek. A titkári feladatok ellátásában viszont jóval nehezebb dolgom lesz, mint a rutinos Tibinek. Igazi kezdőként még csak szeptembertől látom el iskolánkban a vöröskereszt alapszervezeti titkárának tisztét. Azt vá-,. rom ettől a tábortól, hogy útmutatást, segítséget adjon. Egy alapot, amelyre otthon, a helyi viszonyoknak megfelelően bátran építhetek. Az itt szerzett ismeretek és tapasztalatok birtokában remélem, hogy könnyebb lesz szeptembertől a „mélyvízben”. Ha lehet, jövőre is eljövök — búcsúzik Lenke, és már siet is tovább, hisz az előadás kezdetéről így is lemaradt.

* * *

Hogy valójában mennyit ér ez a tábor, az a tanév során az iskolák vöröskeresztes munkájában mutatkozik meg. Ha minél több fiatalt sikerül megnyerni a mozgalomnak, és szószólói lesznek az egészséges életmód, a családi életre nevelés, a véradás és az elsőse-, gélynyújtás fontosságának, akkor már nem volt hiába való az itt eltöltött 2 hét.

Lörincz Ildikó

V. Sztyenykin:

II Huan-misszió

Vili.

Hazatérésünk után a végzett munkáról jelentést tettünk a központ parancsnokának. Elvileg megállapodtunk abban, miként hasznosítsuk a nyomozáskor feltárt adatokat. Ha sikerül rábizonyítani Knyazevre a gyilkosságot, mondta Kirill Matvejevics, ez akkora megrázkódtatást okoz majd neki, hogy kénytelen lesz mindent bevallani. Valamennyi nyomozó tudja: ha a bűnös már a legsúlyosabb vétkét beismerte, minden nagyobb belső ellenállás nélkül rendszerint elkezd beszélni a mellékes dolgokról is; eközben arra törekszik, hogy az őszinteség látszatát ily módon teremtse meg.

Az irkutszki utazásunkat követően egy hét múlva Knyezevet ismét a nyomozótiszt elé vezették. Kirill Matvejevicsi megérezte: ezekben a napokban Knyazev biztosan magyarázatot keresett arra, miért nem hallgatják ki. Valószínű, a legegyszerűbb feltevés juthatott Knyazev eszébe: bizonyítékokat gyűjtenek ellene. A nyomozó elhatározta e hipotézis megerősítését, és be- látfatja majd vele, hogy a további időhúzás teljesen felesleges.

Knyazev a küszöbön állt, kezét összekulcsolta maga előtt, és feszült pillantásokat vetett a tisztre.

— Üljön le, Knyazev! — parancsolt rá Kirill Matvejevics, s egy másodpercre felemelte tekintetét a papírról.

Knyazev leült a zsámoly szélére, és kezével átfogta térdét.

— Hajlandó-e bűnös tevékenységéről vallomást tenni? — kérdezte feléje fordulva a nyomozó.

— Nincs mit mondanom.

— Csakugyan? Hiszen magának, Knyazev, bőven volt ideje arra, hogy sorsáról gondolkozzék.

Knyazev lehajtotta a fejét ési hallgatott. Két érzés viaskodott benne: egyszer s mindenkorra szeretett volna megszabadulni súlyos terhétől, valamint titkon .remélte, hogy talán még sikerül ellepleznie a JKM-ösz- szekötőkkel való találkozásait, és ezzel a saját részére az „elszámolást” megkönnyítheti.

— Nem akar beszélni, Knyazev? Akkor maga helyett én kezdem el ismét — hallotta a nyomozó hangját. — Ismeri-e Silnyikovot?

— Miféle Silnyikovot? — kérdezett vissza gépiesen Knyazev, s eközben igyekezett megőrizni nyugalmát.

Szemében zöldes fények vil- lództak, és reszketni kezdtek kezei. Kirill Matvejevics megértette, hogy Knyazev is-; meri ezt a nevet.

— Arról a személyről van szó, akit három évvel ezelőtt megmérgeztek, és egy fáskamrában eltemettek.

Knyazev tenyerével eltakarta arcát, fejét behúzta a vállai közé, megvonaglott, és magába roskadt. Várakozó pózba merevedve mélyen hallgatott. Mint a pókhálóban fennakadt légy, úgy zümmögtek agyában a gondolatok: vajon honnan és hogyan szerezhettek ezek tudomást Silnyikovról?

Knyazev bizton hitte, hogy az égvilágon senki sem tudott arról a szörnyű éjszakáról. A nyomozó váratlan és kategorikus kijelentése megrendítette hitét, és megbénította akaraterejét.

Kirill Matvejevics nem sietett, mert tudta, hogy Knyazev lelkében gyötrel- mes küzdelem játszódik le.

— Mindent elmondok — szólalt meg halkan Knyazev. — Adjon rá lehetőséget, hogy megnyugodjak ési magamhoz térjek.

— Jól van, Szerafim Mi- hajlovics, ebéd után folytatjuk a beszélgetést.

Negyvenegy tavasza kemény, háború előtti időszak volt. Az ágyúk még hallgattak, a repülőket elrejtették a hangárok, s a földet katonák szántották fel. Nyílt összecsapásokra még nem került sor, de a háború szelét már érezni lehetett mindenütt. Aktivizálódtak az ellenséges felderítők, és haditermelésre