Békés Megyei Népújság, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-13 / 189. szám

1985, augusztus 13., kedd Jönnck-mcnnek a kamionok Gyors és pontos az útlevélkezelés Pillanatképek a gyulai határátkelőhelyen Már csak 70—80 méterré lehetünk a lezárt sorompó­tól, amely közeledtünkre .egyszerre csak felemelkedik. Ezekben a délelőtti órákban is hasonló kép fogad a gyu­lai határátkelőhelyen, mint amikor egy héttel ezelőtt jártunk ott. Rendben halad a szükséges formaságok el­intézése és rutinszerűen te­szik dolgukat a vámosok. Takács Zoltán parancsnok­helyettestől az iránt érdek­lődünk, mely időszakban akad több dolguk a határ­őröknek, akik hozzáértően ellenőrzik az útleveleket. — Általában — amint mondja — a piaci napokon nehezedik reánk nagyobb nyomás, ami a kishatárfor- galommal van kapcsolatban. A legtöbb ki- és beutazó reggel 5 és 10, illetve dél­után 3 és este 8 óra között lépi át a határt. Ha össze­vetjük például az idei ada­tainkat a tavalyival, szem­látomást elég jelentős csök­kenés tapasztalható. Míg 1984 júniusában 112 ezren utaztak itt keresztül, ez év hasonló időszakában ez a szám csak 35 ezer volt. En­nek az a magyarázata, hogy sokan Biharkeresztest és Nagylakot választják. Egyéb­ként határőreink igyekeznek gyorsan, precízen és udva­riasan ellátni feladataikat, de ennek ellenére akadnak külföldiek, akik olykor na­gyon türelmetlenek. Ugyanis nálunk a 10—15 pérces tar­tózkodási időt soknak talál­ják. — Honnan kerülnek ide a fia­talok? — Legtöbben Békésből, Csongrádból és Hajdú-Bi- harból, de vannak közöttük Szabolcs-Szatmár megyeiek is. Valamennyien tisztában vannak azzal, hogy a há­romhónapos kiképzés alatt nem lehet elsajátítani telje­sen a munkájukhoz szüksé­ges ismereteket. Ezért min­den héten oktatásban vesz­nek részt. Bár elég kevesen vagyunk, mégis igyekszünk időt szakítani arra, hogy a vám- és pénzügyőrséggel, a rendőri szervekkel és a la­kossággal — így az önkén­tes határőrcsoporttal is — kialakított jó együttműködé­sünket továbbfejlesszük. Ugyanakkor szoros kapcsolat jött létre a gyulai határőr­őrs, valamint a 6. sz. álta­„ lános iskola között. Ezenkí­vül bekapcsolódtunk a váro­si Ifjú Gárda-képzésbe, és részt vettünk a kisdobosok, úttörők, KISZ-esek ünnepsé­gein is. — Milyen negatív jelensége­ket tapasztaltak az elmúlt idő­ben? — Tavaly előfordult ha­társértés. Vagy: az idén egy török állampolgár hamis út­levéllel jelentkezett. Ám a magyar utasok között is vannak olyanok, akiknek nincs érvényes kiutazási en­gedélyük ... Különben ezt erősíti meg Oroszvári Miklós szakasz­vezető, aki főként a Ferihe­gyi repülőtéren teljesített szolgálatának tapasztalataira hivatkozik. — Valóban, egyes állam­polgárok úgy indulnak el külföldre, hogy útlevelük érvényességi idejét nem né­zik meg. Repülőgépük in­dulásáig kevés idő marad intézkedni, ami azután kü­lönböző bonyodalmakhoz ve­zet. Ugyanis elég komplikált dolognak számít, ha valakit vissza kel] küldeni. Ebből is látszik, milyen komoly, felelősségteljes teendőket kell ellátnunk. — Mi volt civilben? — A külkereskedelmi fő­iskolán angol—német sza­kon fejeztem be tanulmá­nyaimat, és Békéscsabára nősültem. Bevonulásomig a kötöttárugyárban, mint üz­letkötő, dolgoztam. Közben sorra érkeznek a kamionok és személygépko­csik. Az egyik bolgár ka­mion vezetőjével szintén váltunk néhány szót. Petar Vaszilevnek hívják és az NSZK-ba utazik. — Mikor indultak el otthon­ról? — Tegnap korán reggel, és ha minden jól megy, ak­kor holnap estére megérke­zünk szállítmányunk rendel­tetési helyére. — Mi a véleménye a magyar átkelőhelyekről? — Csak azt mondhatom, hogy itt, önöknél, mind a határőrök, mind a vámtiszt- viselők igen előzékeny, gyors és pontos munkájával na­gyon meg vagyunk eléged­ve. —y—n Útlevél vizsgálat Mi van az utánfutóban? Fotó: Gál Edit Megnyerni a fiatalokat a mozgalomnak KlSZ-vöröskeresztes tábor Békéscsabán Hétfőn délelőtt hangos beszélgetés, vidám kacagás töltötte be Békéscsabán a Sebes György KlSZ-vezető- képző Tábor épületét, fgy jelezték érkezésüket a KISZ és vöröskeresztes titkárképző-tanfolyamra meghívott diákok. A nagy táskák, bőröndök cipelése, a korai kelés szemmel láthatóan nem fárasztotta el az újdonsült tá­borlakókat. Egyesek jókedvűen fedeztek fel régi arco­kat, mások gyors ismeretségeket kötöttek. A vidám diáksereg pillanatok alatt elfoglalta szálláshelyét, és már indultak is a kéthetes tábor tanfolyamnyitó elő­adására. Augusztus 5-től I6-ig tart a tábor, amelyet a Sebes György KISZ-vezetőképző Iskola és a Vöröske­reszt megyei szervezete 1981-től közösen szervez. — Békés megye középfokú tanintézeteiben tanuló kezdő KISZ-vezetők és vöröske-, resztes alapszervezeti titká­roknak rendezzük meg — immár ötödik éve ezt a tan­folyamot — tájékoztat Vizs- nyiczai László, a Vöröske­reszt Békés Megyei Szerve­zetének titkárhelyettese. — A kilenvennyolc diák négy csoportban tevékenykedik. Ebből három a KlSZ-veze- tőké, egyben pedig a vörös­keresztes titkárok felkészíté­se történik. Az előadásokat valamennyi részvevő együtt hallgatja, majd speciális szemináriumokon dolgoznak tovább. A három KISZ-es csoportban a szervezet prog­ramjának megfelelően poli­tikai oktatás és a következő mozgalmi évre való felké­szítés folyik. A vöröskeresz­tesek szemináriumain a Vö­röskereszt szervezeti kérdé­seiről, általános feladatairól, az egészségT és családvéde­lemről, valamint az elsőse­gélynyújtás menetéről halla­nak a részvevők. Az elméleti ismeretek el­sajátítása mellett gyakorlati feladatokat is kapnak. Min­den titkárnak saját munka­tervi javaslatot kell készí­tenie, amelyhez természete-* sen központi instrukciókat, segítséget adunk. Az ön­állóan összeállított éves téri veket elkészülésük után kö­zösen megbeszéljük, ahol kell, ott öteleteket adunk a módosításához. Célunk, hogy megnyerjük a vöröskeresztes szakszervezeti titkárokat a mozgalomnak, valamint esz­mei és gyakorlati ismerete­ket adjunk nekik. A KISZ- titkárképzővel közösen szer­vezett vöröskeresztes tábo­runk nagyon jól bevált. Ezt mutatják az elmúlt öt év ta­pasztalatai. Az együttműkö­désnek több szempontból is nagy a jelentősége. Bő lehe­tőséget ad ez a közös tábor a két szervezet között az éves programegyeztetésre, egymás munkájának megis­merésére és ötletcserékre is. Bírunk benne, hogy ezzel a két . héttel, az itt kialakult légkörrel elősegítjük az is­kolákban az egészséges mun­kamegosztást is. Ügy véljük, hogy a táborból hazatérve a szélesebb körben ismert KISZ-vezetők partnernek te­kintik a vöröskeresztes ve­zetőket, tartják velük a kap­csolatot és kölcsönösen egy­más segítségére lesznek. Az összevont táborszerve-. zési forma mellett szól még az is, hogy közel száz fia­tallal sokkal könnyebb jó hangulatú, vidám, élmény­dús tábori életet kialakítani, mint például huszonöttel. Az anyagi összefogásról is szól­nom kell, hiszen közös erő­vel több, magasabb színvo­nalú szabadidős programot tudunk a gyerekeknek biz­tosítani. A két hét program­jában szerepel például kül- és belpolitikai fórum, film­vetítés, sportverseny, dalta­nulás, ' főzőverseny, stúdiós­vetélkedő, diszkó. * * * A tábor „nagy öregje” — Janó Tibor —, aki a békési Mezőgazdasági Szakközépis­kola és Szakmunkásképző Intézet negyedikes diákja már harmadszor van itt. — Tegnap jöttünk, de máris nagyon jól érezzük magunkat — mondja a sző­ke, kékszémű fiú. — Három éve titkárként irányítom is­kolánk vöröskereszt alap­szervezetének munkáját. Egy kívülálló el sem tudja kép­zelni, hogy mennyit dolgo­zunk. A szociális otthon la­kóit patronáljuk, segítünk a rászoruló idős emberek­nek. Gyakran hívunk meg előadókat, akik a vöröske­resztes munkával kapcsola­tos tudnivalókról tájékoztat­nak bennünket. Büszkén mondhatom azt is, hogy évek óta a legjobbak között szerepelünk a megyei első­segélynyújtó versenyen. Ez a felkészítő tábor segítséget, új ötleteket ad a következő évi munkához. Évről-évre visszatérő barátok, új isme­retségek teszik kellemessé ittlétünket. Sajnos, jövőre én már nem lehetek itt. Tibi komoly szavaival egyetértve, a mindig mo­solygós Gulyás Lenke is bó­logat. Ö a sarkadi Ady End­re Gimnázium és Postafor­galmi Szakközépiskola III. osztályos tanulója. — Van már egy kis vö­röskeresztes múltam — veszi át a szót Lenke. — Az álta­lános iskola 8. osztályától kezdve tagja vagyok a szer­vezetnek. A titkári feladatok ellátásában viszont jóval ne­hezebb dolgom lesz, mint a rutinos Tibinek. Igazi kez­dőként még csak szeptem­bertől látom el iskolánkban a vöröskereszt alapszervezeti titkárának tisztét. Azt vá-,. rom ettől a tábortól, hogy útmutatást, segítséget adjon. Egy alapot, amelyre otthon, a helyi viszonyoknak meg­felelően bátran építhetek. Az itt szerzett ismeretek és tapasztalatok birtokában re­mélem, hogy könnyebb lesz szeptembertől a „mélyvíz­ben”. Ha lehet, jövőre is el­jövök — búcsúzik Lenke, és már siet is tovább, hisz az előadás kezdetéről így is le­maradt. * * * Hogy valójában mennyit ér ez a tábor, az a tanév során az iskolák vöröske­resztes munkájában mutat­kozik meg. Ha minél több fiatalt sikerül megnyerni a mozgalomnak, és szószólói lesznek az egészséges élet­mód, a családi életre neve­lés, a véradás és az elsőse-, gélynyújtás fontosságának, akkor már nem volt hiába való az itt eltöltött 2 hét. Lörincz Ildikó V. Sztyenykin: II Huan-misszió Vili. Hazatérésünk után a vég­zett munkáról jelentést tet­tünk a központ parancsno­kának. Elvileg megállapod­tunk abban, miként haszno­sítsuk a nyomozáskor fel­tárt adatokat. Ha sikerül rá­bizonyítani Knyazevre a gyilkosságot, mondta Kirill Matvejevics, ez akkora meg­rázkódtatást okoz majd ne­ki, hogy kénytelen lesz min­dent bevallani. Valamennyi nyomozó tudja: ha a bűnös már a legsúlyosabb vétkét beismerte, minden nagyobb belső ellenállás nélkül rend­szerint elkezd beszélni a mel­lékes dolgokról is; eközben arra törekszik, hogy az őszinteség látszatát ily mó­don teremtse meg. Az irkutszki utazásunkat követően egy hét múlva Knyezevet ismét a nyomo­zótiszt elé vezették. Kirill Matvejevicsi megérezte: ezek­ben a napokban Knyazev biztosan magyarázatot kere­sett arra, miért nem hallgat­ják ki. Valószínű, a legegy­szerűbb feltevés juthatott Knyazev eszébe: bizonyíté­kokat gyűjtenek ellene. A nyomozó elhatározta e hipo­tézis megerősítését, és be- látfatja majd vele, hogy a további időhúzás teljesen felesleges. Knyazev a küszöbön állt, kezét összekulcsolta maga előtt, és feszült pillantásokat vetett a tisztre. — Üljön le, Knyazev! — parancsolt rá Kirill Matve­jevics, s egy másodpercre felemelte tekintetét a papír­ról. Knyazev leült a zsámoly szélére, és kezével átfogta térdét. — Hajlandó-e bűnös tevé­kenységéről vallomást ten­ni? — kérdezte feléje for­dulva a nyomozó. — Nincs mit mondanom. — Csakugyan? Hiszen ma­gának, Knyazev, bőven volt ideje arra, hogy sorsáról gondolkozzék. Knyazev lehajtotta a fejét ési hallgatott. Két érzés vi­askodott benne: egyszer s mindenkorra szeretett vol­na megszabadulni súlyos ter­hétől, valamint titkon .re­mélte, hogy talán még sike­rül ellepleznie a JKM-ösz- szekötőkkel való találkozása­it, és ezzel a saját részére az „elszámolást” megkönnyít­heti. — Nem akar beszélni, Knyazev? Akkor maga he­lyett én kezdem el ismét — hallotta a nyomozó hangját. — Ismeri-e Silnyikovot? — Miféle Silnyikovot? — kérdezett vissza gépiesen Knyazev, s eközben igyeke­zett megőrizni nyugalmát. Szemében zöldes fények vil- lództak, és reszketni kezdtek kezei. Kirill Matvejevics megértette, hogy Knyazev is-; meri ezt a nevet. — Arról a személyről van szó, akit három évvel ezelőtt megmérgeztek, és egy fás­kamrában eltemettek. Knyazev tenyerével elta­karta arcát, fejét behúzta a vállai közé, megvonaglott, és magába roskadt. Várakozó pózba merevedve mélyen hallgatott. Mint a pókháló­ban fennakadt légy, úgy zümmögtek agyában a gon­dolatok: vajon honnan és hogyan szerezhettek ezek tudomást Silnyikovról? Knyazev bizton hitte, hogy az égvilágon senki sem tu­dott arról a szörnyű éjsza­káról. A nyomozó váratlan és kategorikus kijelentése megrendítette hitét, és meg­bénította akaraterejét. Kirill Matvejevics nem sietett, mert tudta, hogy Knyazev lelkében gyötrel- mes küzdelem játszódik le. — Mindent elmondok — szólalt meg halkan Knyazev. — Adjon rá lehetőséget, hogy megnyugodjak ési magamhoz térjek. — Jól van, Szerafim Mi- hajlovics, ebéd után folytat­juk a beszélgetést. Negyvenegy tavasza ke­mény, háború előtti időszak volt. Az ágyúk még hallgat­tak, a repülőket elrejtették a hangárok, s a földet katonák szántották fel. Nyílt össze­csapásokra még nem került sor, de a háború szelét már érezni lehetett mindenütt. Aktivizálódtak az ellenséges felderítők, és haditermelésre

Next

/
Thumbnails
Contents