Békés Megyei Népújság, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-13 / 189. szám

1985, augusztus 13., kedd

o

IgUslUKfilc}

Röviden az aratásról és...

minden idők második legnagyobb búzaterméséről

Békés megyében július utolsó napjaiban fejeződött be a kenyérgabona betakarítása. A legfontosabb tapasztalatokat is elemezték már, ezért több mint egy héttel az aratás végeztével arra kértük Hankó Lászlót, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának' helyettes vezetőjét, hogy adjon rövid ösz- szegzést a legnagyobb nyári munkáról.

— Az utóbbi évek egyik legnehezebb aratását tudhatjuk magunk mögött. Azzal már a betakarítás megkezdése előtt tisztában voltunk, hogy a mezőgazdasági üzemek kombájnosaira kemény munka vár. Az aratócséplők elöregedése — az utóbbi két évben a gazdaságokban kevesebb pénz jutott új, nagy teljesítményű kombájnok vásárlására —. a sűrű, hosszú szalma és a gyomosodás magában hordozta annak a veszélyét, hogy elhúzódik az aratás.

— A munkát végül is rövid idő, 20 nap alatt sikerült befejezni. Ez minek köszönhető?

— Legalább három dologról kell említést tennem. A felsorolásban az első helyre az üzemeken belüli szervezettség és az üzemek közötti, mindeddig példa nélkül álló együttműködés kívánkozik. A megyén belül több száz kombájn vendégeskedett a szomszédos és a távolabbi gazdaságokban, s több mint 90 kombájn érkezett az ország északi részéből és Csehszlovákiából. Fontos szerepe volt az aratás szempontjából ideálisnak nevezhető időjárásnak és harmadsorban annak a 18, újonnan vásárolt kombájnnak is, amelyeket a korábbinál kedvezőbb hitelfeltételekkel vásárolhattak meg a gazdaságok. Kisebb fennakadást csak egy-egy alkatrész átmeneti hiánya okozott.

— A gazdaságok többségében május végén, június elején még rekordtermésre számítottak. Mit tud mondani a termés mennyiségéről, minőségéről?

— Az üzemek vezetői között még meglehetősen nagy

kezdett átállni a népgazdaság.

A kelet-szibériai vasúton gyors ütemben folytak a víz- és csatornahálózat felújítási munkálatai. A vonalat szűk negyven esztendővel ezelőtt adták át rendeltetésének, és az elavult, műszakilag sem kifogástalan berendezések akadályozták a mozdonyok vízellátását. Sokáig vesztegeltek a szerelvények vízfelvétel miatt, nem lehetett betartani a menetidőt, és mennyiségileg is csökkentek a szállítmányok.

Szerafim Mihajlovics Knya- zevre hárult minden felelősség, s ezért ő vagonban lakott. Április első napjaiban sikerült hazaugrania. Szomorúan elolvasta a konyhaasztalon talált cetlit. Felesége azt írta, hogy kislányával együtt Nyizsnyeu- dinszkbe, a szüleihez utazott. Ö is — mint valamennyi asz- szony az ilyen esetben hátrahagyta a háztartásra vonatkozó üzenetet.

Knyazev kinyitotta a spa- lettákat és az ablakot, mert a házban már tűrhetetlen volt a' levegő. Rendbe hozta magát, megfürdött és megvacsorázott. Ámde egyszerre csak valamilyen nyugtalanság, megmagyarázhatatlan idegesség kerítette hatalmába. Hogy ettől az érzéstől megszabaduljon, levett a polcról egy Csehov-kötetet, lefeküdt a díványra és olvasni kezdett. Figyelmét elterelte a spaletták időnkénti csendes nyikorgása. Mintha egér rágcsált volna valahol. Szerafim Mihajlovics fülelni

a lehangoltság, a termés ugyanis alátta maradt a várakozásnak. Számításaink szerint a gombásodás, a hajnali ködök és a kényszerérés hektáronként. 500—1000 kilogramm termést vittek el. Ez jelentős eredménykiesés egy-egy gazdaságban, de azért elkeseredésre nincs különösebb ok, hiszen az idén a 133 ezer hektárról minden idők második legnagyobb termését sikerült betakarítani. S ez változatlanul nagy szakmai hozzáértésről tanúskodik. Arról senki sem tehet, hogy az időjárás nem kedvezett az érésnek. Egyébként emiatt nem lehetünk elégedettek a kenyérgabona minőségével sem. Bár aggodalomra itt sincs ok, meg kell jegyeznünk, hogy az új búza lisztminősége alatta marad a tavalyinak.

— Az elemzések még tartanak, de minden bizonnyal akad már néhány tanulság, amelyet érdemes közreadni.

— A szakmai tapasztalatokról már eddig is sok szó esett, a tanulságokat pedig szakmai tanácskozáson szeretnénk tovább boncolni. Ami az első terméseredmények után is szembetűnő volt, az az, hogy a kukorica után vetett búza kisebb termést adott, de a növényvédelemben és a fajtakiválasztásban is vannak megfontolásra érdemes tanulságok.

— A mezőgazdasági termelés örökös körforgása, alighogy befejeződik a betakarítás, a trágyázással, a talajmunkákkal máris elkezdődik a felkészülés a vetésre. Hol tartanak az üzemek ezekkel a munkákkal?

— A késői aratás miatt most a járulékos munkákban kisebb lemaradás tapasztalható. A legfontosabb feladat a szalmabetakarítás, a talajerő-utánpótlás és a talajmunkák gyorsítása. A korábbi évekhez képest sem beszélhetünk azonban nagy lemaradásról, ezért jó szervezéssel a munkákkal most is időben készülhetnek el a termelőszövetkezetben, állami gazdaságokban.

Kepenyes János

kezdett. Egyszer csak halk kopogtatást hallott.

Knyazev mezítláb belebújt papucsába, kiment a tornácra, de még előtte ellenőrizte, be van-e kapcsolva a biztosítólánc, és csak ezután nyitotta ki résnyire az ajtót.

— Kit keres? — kérdezte izgatott hangon.

— Szerafim Mihajlovicsot.

Knyazev hatalmas termetű

ember körvonalait látta maga előtt. Az idegen — mint egy kisértet — a tornác feljárójában állt. Felkapcsolta a villanyt, és szorongással telve behívta a házba. Az előszobában éberen kezdte figyelni a váratlan vendéget, és külseje alapján azt próbálta kitalálni: ki ez, és

honnan jöhetett? Előtte egy magas, tagbaszakadt férfi állt, ócska, kopott bőrkabátban és sáros csizmában. Az ember levette fejéről a rókaprémes sapkát, és széles tenyerével végigsimította sötét haját.

— Silnyikov Jermil Kali- novicsnak hívnak — suttogta a vendég —, és Fudzuki ezredes megbízásával érkeztem önhöz. — Rögtön meg is mondta a titkos jelszót, Knyazev pedig megismételte ’ a betanult választ.

— Ön nem elég óvatos, Silnyikov — tette hozzá. — Meg sem győződött arról, kivel van dolga.

— Fudzuki ezredes megmutatta az ön fényképét. Ö, keveset változott, Szerafim Mihajlovics. Én még a tömegben is felismerném önt.

— Tényleg?! Vesse le a kabátját. Egymagám vagyok itthon, beszélhet hangosan.

Átadás előtt

a Bage új takarmánytárolói

Augusztus végén adják ál rendeltetésének a Békéscsaba és Környéke Agráripari Egyesülés új tárolósilóit a Kétegyházi úti műszaki telepen. Az épületkomplexum jelenéről és jövőjéről dr. Hangyási Zoltánné főágazat- vezető adott felvilágosítást.

— A Bage 1983-ban tervet készített egy takarmánykeverő üzem létrehozására. Először az üzemhez tartozó takarmánytároló építése kezdődött el. A 20 ezer tonna gabona befogadására alkalmas csarnokrendszerű tárolót már 1983-ban üzembe helyezték. A tíz, egyenként ezertonnás silót pedig 1985. augusztus 31-én adják át.

Az építés költségét, amely 45 millió forint volt, a Világbanktól megpályázott hitelből és önerőből fedezték. A tárolók az üzem felépítéséig sem állnak kihasználatlanul. A Bage Békés megye több vállalatával és szövetkezetével bértárolási szerződést kötött, ezzel enyhítve a megye gabonatárolási gondjain. A gabonaforgalmi vállalat már eddig is ezer vagon búzát helyezett el itt. A takarmánykeverő építése — pénzügyi okok miatt — még néhány évet várat magára. A Bage üzemének teljes elkészülése minőségi javulást jelentene Békés megye takarmányellátásában.

Gurabi Attila

Fotó: Gál Edit

— Knyazev elmosolyodott, hogy ezzel is enyhítsen iménti szemrehányásának ridegségén, s gyanakvását kedvességgel váltotta fel.

Tíz perc múlva már az asztalnál ültek, iszogattak, és nyugodtan társalogtak. Silnyikov lelkendezve beszélt arról, hogy a szovjet határ közelében mekkora hatalmas japán erőket vontak össize, s milyen nagy munkát végez az orosz emigráns iroda, meg az orosz fasiszta párt; -és még más külföldi eseményekről is mesélt. Knyazev egyetlen ilyen szervezetnek sem állt a pártján, noha gyűléseiken mégis részt kellett vennie. Hat év alatt annyira elszokott az emigrációs élettől, hogy Silnyikov elbeszélését hallgatva, kalandos történetnek fogta föl az egészet.

Miután alaposan felöntöttek a garatra, - a vendég a házigazda szemére vetette, hogy a dologtalansógot azokkal a „tiszta eszmékkel” cserélte fel, amelyek az „orosz hazafiakat” idegenben még éltetik. '

— Jóllakottan és pazarul élsz. Honnan ez a jólét? — kérdezte Silnyikov, miközben megvetően nézett Knya- zevre, és a ház berendezéseire. — Véletlenül nem pártoltál át a bolsikhoz? — Silnyikov beteges lelkületében sárga irigység virult: „Én — életem kockáztatásával — titokban átvergődöm a határon, ez meg itt jó melegben, és nagy kényelemben ücsörög!”

Fordította: Bukovinszky István (Folytatjuk)

Malmot

exportálnak

Nigériába

Rövidesen megkezdik a magyar berendezésekkel felszerelt első malom felépítését a nigériai Bauchi államban. A mintegy 25 millió dollár értékű exportüzletet a Komplex Külkereskedelmi Vállalat és ipari partnere, a Budapesti Élelmiszeripari Gépgyár és Szolgáltató Vállalat kötötte meg a nigériai megrendelővel.

A malom naponta 30tfton- na terményt őröl majd meg. A malomegységeket, köztük a terménytárolót, a hengerszékeket, a szitákat és a vezérgépeket az Élgép budapesti és vidéki gyáraiban állítják elő. Az épületszerkezeteket ugyancsak az Élgép néhány más alvállalkozóval együtt, készíti el, míg az építkezésbe bevonnak néhány helyi, nigériai vállalatot. A malmot 1986 végén adják át, attól kezdve vegyes vállalati formában üzemel majd, mégpedig úgy, hogy a* Komplex és az Élgép részesedése 20 százalékot tesz ki.

A magyar vállalatok már újabb ajánlatokat is beadtak hasonló malmok exportjára, s a nigériai partnerek nemcsak a malmok iránt érdeklődnek, hanem az Élgépnél közelmúltban kifejlesztett konténeres kismalmok iránt is.

A takaró hossza

Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér! A mező- gazdasági nagyüzemekben egyre gyakrabban lehet hallani az ismert közmondást. S rögtön hozzá is teszik; gömbölyödni kell alatta, mert rövid a takaró. Ki-ki ismerete, tapasztalata szerint sorolja ennek jeleit. A műtrágyák választéka nem igazodik a termesztett növények biológiai'igényeihez; a szükségesnél kevesebb van a keresett növényvédő szerekből, ezért silányabbakkal kell helyettesíteni azokat; gyenge a munkagépek minősége; kifogásolható az alkatrészellátás; megcsappantak a fejlesztésre fordítható források, a régi eszközök állaga pedig leromlott, összefoglalva úgy érvelnek a szakemberek, hogy az anyagi-műszaki ellátás hiányosságai, valamint a szűkös fejlesztési lehetőségek már korlátozzák a termelés fejlesztését.

Mások erre úgy válaszolnak, hogy annyi gépet, alkatrészt, műtrágyát, növényvédő szert lehet vásárolni, amennyire pénze van az országnak. Erre most különösen ügyelni kell, hiszen az első félévi adatok éppen a vásárláskor való takarékoskodásra hívják fel a figyelmet: az ország exportja a tervezetthez képest csökkent, az import pedig nőtt, vagyis kedvezőtlenül változott a kettő egyenlege. Kétségtelen, hogy e tényeket tekintetbe kell venni, amikor a mezőgazdaság anyagi-műszaki ellátásáról, illetve annak hiányosságairól folyik a vita. Ezt elfogadva, sokan felteszik a kérdést; hozzájut-e annyi beruházáshoz a mezőgazdaság, amennyi a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulásáért, az exportban betöltött szerepéért megilletné?,

NyújlAzunk-e addig?

Vitatkozni persze lehet ezeken, ám a gyakorlatban e polémiák sehová nem vezetnek. Az erőket nem a meddő véleménycserékre kell felcserélni, hanem a cselekvésnél hasznosítani. S ez utóbbinak tág a tere a magyar mező- gazdaságban is. Ha a már említett takaróelméleten tovább tűnődünk, s fordítva tesszük fel a kérdést, akkor is hosszan elmélkedhetünk korlátáinkon. Magyarán; nyújtózunk-e addig, ameddig a takarónk ér, kihasználjuk-e mindazokat a lehetőségeket, amelyeket a mostani termelési feltételek kínálnak?

Röviden azt válaszolhatjuk: nem. A felelet persze nem ennyire egyszerű, a valóságos kép sokkal árnyaltabb. A gazdaságok egy részében a termelési feltételek hiánya valóban gátja a fejlődésnek, ám másutt a kihasználatlan lehetőségek miatt termelnek kevesebbet a várhatónál. A szélsőségek egyik oka, hogy a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok egy része gyenge termőhelyen gazdálkodik, s nem képesek elérni még az átlagos eredményeket sem. Ök erről nem tehetnek, s a lemaradásért sem marasztalhatok el.

flz embereken is múlik?

De mi a magyarázata annak, hogy a szomszédos, azonos természeti feltételek között termelő gazdaságok között is nagyok a különbségek? Az egyik országos főút két gazdaságot választ el egymástól. Néhány esztendeje az egyik oldalon levők hektáronként négy tonna búzát termeltek, a másik oldaliak alig több, mint két tonnát. Az utóbbiaknál más gondok is szaporodtak, s hamarosan új vezetők kerültek az*élre. S megtörtént a „csoda”: a búzatermelés hozamai emelkedni kezdtek, az egykori lemaradók lekörözték a szomszédokat. Nyilvánvaló, hogy a változás nem magyarázható a föld minőségével, vagy az égi áldással.

A főút nemcsak a gazdaságok határát, hanem az emberek, közösségek magatartását is elválasztja egymástól. Korántsem mindegy ugyanis, hogy mikor, milyen előve- temény után vetik a búzát, mennyire figyelnek saját munkájukra a traktorosok, s mennyire engedik a talajba vetőgépük csoroszlyáját, ügyelnek-e a csatlakozó sorokra. E feltételek szigorúan szakmaiak, s csak a vetésre vonatkoznak, ám lehetne másféle példákkal is folytatni a sort. Mindegyik oda vezet, hogy a természeti adottságokon, az eszköz- és anyagellátáson kívül a munkában szorgoskodó emberek magatartása is meghatározza a termelési eredményeket. Mint az említett példából kiderül, szakadéknak tűnő különbségeket lehet ledolgozni rö- vj!d| idő ailatt.

N változtatás kulcsa

Ezért nem oktalan az a sokat hangoztatott vélemény, hogy a termelés fejlődésének egyik forrása a lemaradók felzárkózása. Ismét a gabonatermelésből egy példa: mértéktartó becslések szerint az ország gabonatermő területének harmadán lehetne hektáronként egy tonnával többet betakarítani. Ez 800—900 ezer hektárt, s ugyanennyi tonna gabonát jelent. S e többletterméshez nem új vetőmagra, több gépre, hanem másfajta gondolkodásra, és magatartásra lenne csak szükség.

Ez a „csak” persze roppant bonyolult feltételrendszert takar. A másfajta gondolkodás ugyanis önmagában nem alakul ki, hiszen a korábbi szokások beidegződtek, azokon nehezen változtatnak az emberek. A változtatás kulcsa a valódi érdekeltség lehet. Vagyis olyan feltételeket kell teremteni, hogy a saját hibájukból lemaradók ne „vegetáljanak” magas színvonalon, hanem kényszer legyen számukra a jobb, szervezettebb munka. Nem vonatkozhat ez a szigorúság a vétlenekre, akik mindent megtesznek a termelés fejlesztésért, de természeti, vagy anyagi lehetőségeik korlátozzák a kibontakozást. Számukra nélkülözhetetlen a támogatás. Ám ezekre a forintokra mindenki csak valós, az ország számára is hasznos teljesítménye után várakozhat.

V. Farkas József