Békés Megyei Népújság, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-12 / 188. szám
1985. augusztus 12., hétfő NÉPÚJSÁG Lapszél Vetélkedő Tudásunkat, erőnket ösz- szemérni — nos, ez ősi vágy, ősi demokratikus ösztön bennünk. A páston, a tesztvizsgán győz a jobbik.- az eredmények önmagukért beszélnek, a kiválasztódást a tehetség, a felkészültség, a küzdeni tudás határozza meg, rendfokozattól és kortól függetlenül. Nem tudom' persze, hogy lehet-e egy országban a demokratizmus fejlettségét az adott határok között folyó versenyek és vetélkedők számával, kiterjedtségével és a különböző viadalok mezőnyének népességével valamiféle összefüggésbe hozni? Mert, ha azt mondanánk, hogy a kettő egyenes arányban áll egymással, akkor nálunk már harminc évvel ezelőtt se lehetett különösebb gond a demokratizmussal, hiszen az egész ország versenyben állt egymással, a tervek ezer százalékos túlteljesítéséért. : Félre tehát a mennyiségi szemlélettel, és nézzük a minőséget! Legyen egy vetélkedő kevésbé népes, de segítse felszínre hozni a rejtett tartalékokat, elégítsen ki rétegigényeket. Ma már ezzel sines baj: Ki miben tudós?, Ki minek mestere?, Ki mit tud?, Aki mer, az nyer és Ki tudja ... meddig sorolhatnánk még a nemzetet megmozgató, szellemi tornák és más viadalok fantázianevét, bizonyítandó, hogy hazánk a tartalmas vetélkedők országává vált. Ebből természetesen A fele sem igaz sem maradhat ki! És akkor még nem is beszéltünk a helyi — üzemi, városi, megyei, iskolai, intézményi — vetélkedők szinte számbavehetet- len sokaságáról, ami ugyanúgy a hivatalos tudáspróbák sorába tartozik, mint azok a lélekedző és jellemformáló, minden vállalkozónak egyenlő esélyeket adó párbajok, amelyeket ettől az évtől a közélet küzdőterein vívnak, Na, ki lesz az igazgató? jelszóval. Folynak azután mindezek mellett olyan nem hivatalos versenyek is — ilyen a Ki cseréli le. kétévenként a kocsiját?, Kinek lesz előbb hétvégi háza?, Ki nyaral többet Nyugaton?, Kinek volt több felesége? és így tovább —, amelyekben szintén az ügyesebbek jeleskednek a természetes kiválasztódás örök törvénye szerint. A versengés szelleme — a fejlődés igen jelentős hajtómotorjaként — egyébként már igen hamar, niég a gyermekkorban fölébred az emberben, igaz, nem mentesen a társadalmi környezet hatásaitól. Az én apukám erősebbb, mint a tied általános formulára ugyanis egy korábbi időszakban az volt az igazán dobogós válasz, hogy De az én apukám meg a cséplőgéptől teljesítette a beadást. Ezzel szemben ma _ az erőről már nemigen váltanak szpt a srácok a játszótéren, helyette emígy zajlik napjainkban a gyermekek demokratikus ké- pessségeit kibontakoztató vita: Az én apukám még színes televíziót is tud szerezni, mire a gőzhenger: Az semmi, az enyém még alufóliát is! Kőváry E. Péter Vonalban »oltunk Válaszolnak az illetékesek A nyugdíjas-foglalkoztatásról • a jövedelemszabályozás hatásáról • a szabadságok megszakításáról • a munkaerő-közvetítés tapasztalatairól • az érettségizettek elhelyezkedéséről • a pályaválasztásról • a gyesen levők munkavállalásáról Mint ismeretes, augusztus 5-én, hétfőn ismét vonalban voltunk, hogy az illetékesek közreműködésével válaszolhassunk olvasóink kérdéseire. Ezúttal dr. Molnár Margit, a megy'ei tanács vb munkaügyi osztályának vezetője és dr. Kovács István, a megyei tanács vb munkaerő-szolgálati irodájának megbízott vezetője voltak vendégeink. Ma a munkaügyi szabályozókkal, a munkaügyi döntőbizottságok működésével, a középiskolások elhelyezkedésével, a nyugdíjasok foglalkoztatásával, a vállalatok munkaerő-gazdálkodásával, a munkaerő átcsoportosításával kapcsolatos kérdéseket, és az erre adott válaszokat tesszük közzé. — Mij kell tennie a munkáltatónak. ha az a nyugdíjast az éves foglalkoztatási kereten, az 1260 órán tű] kívánja foglalkoztatni? — Mindenekelőtt be kell nyújtania az órakeret felemelésére vonatkozó — a nyugdíjas személyi adatait és a foglalkoztatásra vonatkozó információkat tartalmazó — kérelmét a megyei tanács munkaügyi osztályához. Ha az emelt foglalkoztatási óraszámmal valóban mérsékelhető a munkaerő- hiány, és a nyugdíjasfoglalkoztatás nem nehezíti a pályakezdők elhelyezkedését, a munkaügyi szakigazgatási szerv általában megadja íz engedélyt. — Ebben az évben új jövedelemszabályozási rendszer alapján gazdálkodnak a vállalatok. Milyen hatással van ez a munkaerőgazdálkodásra? — A vállalatok magatartásában, a szabályozók hatására, kedvező irányú változás kezdődött el, a munkaerő-kereslet mérséklődött. Szervezett, 20—70 foglalkoztatottat érintő, létszámcsökkentés több munkáltatónál is volt, illetve folyamatban van. Sok gazdálkodó egység azonban hónapról hónapra csak 4—9 főnek szünteti meg a munkaviszonyát. Ezzel igyekszik kibújni a szervezett létszámleépítéssel járó kötelezettségek alól. — Mikor kaphat a munkáltató, illetőleg a dolgozó átképzési támogatást? Van-e erre példa a megyében? — Átképzési támogatás két esetben jár a dolgozónak. Először is akkor kaphat ilyen támogatást, ha korábbi munkaviszonya, munkavégzési kötelezettséggel járó szövetkezeti tagsági viszonya szervezett munkaerő-átcsoportosítással szűnt meg, és az átképzést vállalja. Továbbá abban az esetben is kaphat támogatást, ha az átképzésben 50 főnél, vagy a teljes munkaidőben foglalkoztatottak 20 százalékánál többen vesznek részt. A támogatást a munkáltató telephelye szerinti illetékes megyei tanács munkaügyi osztálya engedélyezi. A támogatásról szóló jogszabály kedvező irányú módosítására egyébként a közeljövőben kerül sor. A megyében jelenleg a szarvasi Szirén Ruházati és Háziipari Szövetkezet és a Patex békéscsabai gyára kap átképzési támogatást. — Lassan véget ér a nyár, a nagy szabadságolta- tások ideje. De azért sokakat érdekel, milyen szabályokat kell figyelembe venni, ha valakit berendelnek szabadságáról. — Kivételesen fontos érdekből az alkamlazott megkezdett szabadsága félbeszakítható. Ilyen esetben az utazási és egyéb költségeket természetesen meg kell téríteni, és a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre és a visszautazással, valamint az időközben munkával töltött idő nem számít bele a szabadságba- Ha ez az idő töredéknap, a fél munkanapot elérő töredéket egész munkanapnak kell számítani. — A munka mellett nagyon sokan leveleizői, illetve esti iskolában tanulnak. Kinek jár tanulmányi szabadság? — Az általános és középiskolában tanulókat a jogszabályban meghatározott mértékű, évi 5, illetve 10 munkanap szabadság illeti meg, ennek idejére átlagkereset jár. Az érettségihez és a szakmunkásvizsgához 5 munkanapot kell biztosítani. A felsőfokú tanulmányok esetén a tanulmányi szabadság és munkaidő-kedvezmény idejére az eddiginél szigorúbb feltételek mellett jár az átlagkereset. Fizetett kédvezmériyt csak akkor kap a továbbtanuló, ha tanulmányai egybeesnek a munkáltató érdekeivel. A dolgozó a kedvezmény idejére akkor kaphat átlagkeresetet, ha munkakörére a jogszabályban — kollektív szerződésben — előírt képzettséget szerez, vagy ha a vállalatával tanulmányi szerződést köt. Ha e két feltétel közül egyik sem áll fenn, a tanulmányi szabadság és a munkaidő-kedvezmény nem fizetett kedvezményként jár. — Három éve hívták életre » megyei tanács munkaerő-szolgálati irodáját. Melyek a munkaerő-közvetítés tapasztalatai? — Tapasztalataink azt igazolják, hogy a gazdálkodó szervezetek, vállalatok, intézmények munkaerő-kereslete évről' évre csökken. Jelenleg a munkáltatók 1700 állás betöltésére keresnek jelentkezőket, elsősorban fizikai munkásokat. A szak-, a betanított és a segédmunkások összesen 1620 munkahely. közül választhatnak. A pályakezdők között elhelyezkedési gondokkal küszködnek a gimnáziumok és a Vásárhelyi Pál Szakközépiskola végzősei. A munkáltatok a választásnál egyre gyakrabban veszik figyelembe a köz- és munkaerkölcs- csel kapcsolatos követelményeket. Ez arra utal, hogy a vállalatok, intézmények egyre inkább minőségi szempontok alapján döntenek— Milyen szakmákban alakult ki munkaerő-kereslet, illetve túlkínálat? Ter- vezi-e szolgáltatásainak, tevékenységének továbbfejlesztését az iroda? — Túlkínálattal nem találkoztunk, hiánnyal annál inkább. Sok helyen hiába keresnek esztergályost, géplakatost, mezőgazdasági gépszerelőt, villanyszerelőt, kőművest. Ami a fejlesztést illeti, yannak ilyen szándékaink. Az elmúlt hónapokban tárgyalásokat kezdtünk megyénk városaiban és Mező- kovácsháza városi jogú nagyközségben az iroda ki- rendeltségeinek létrehozásáról. Elmondhatjuk, hogy a települések tanácsi vezetői, Szeghalom kivételével, elképzeléseinket jónak, időszerűnek tartják. Megbeszéléseket folytattunk a tevékenységi kör. átalakításáról is. Itt jegyezzük meg, hogy a munkaerő-közvetítéseket legutóbb szabályzó és október 1-től új adatszolgáltatást elrendelő 2 1985. III. ÁBMH számú rendelkezés már ezt az elképzelést erősíti. — Az érettségizettek milyen módon tanulhatnak szakmát? — Az érettségizettek, elsősorban a gimnáziumot végzettek, de nemcsak ők, a különböző szakmunkásképző intézményekben is továbbtanulhatnak. Vannak olyan szakmák, amelyekre kizárólag középiskolai végzettséggel lehet jelentkezni, ilyen az elektronikai műszerész, a rádió-televízió műszerész és a kozmetikusszakma. De ezeken kívül szinte minden szakmára felvesznek érettségizett fiatalt. Felvételre a szakmunkásképző intézetekben lehet jelentkezni, azonban egyes szakmákban (kozmetikus) már betelt a keret. Részletes tájékoztatást egyébként az iskolák adnak. Tapasztalataink szerint a munkáltatók szívesen fogadják az érettségizett szakmunkásokat, közülük kerül ki a középvezetők zöme, — Az utóbbi években meglehetősen sok bírálat éri a szakmunkásképzést, a pályaválasztást. Hallani lehet túlképzésről és hiányszakmákról is. — A szakmunkásképzést, a pályaválasztást ért bírálatok két csoportba oszthatók. Egyrészt azt kérdezik, miért nem veszik fel a fiatalokat arra a szakmára, melyikre jelentkeznek? Másrészt arra keresnek választ, miért nem tudnak egyes szakmákban elhelyezkedni, míg másokban óriási a hiány? Ez ugyanannak a témának a két véglete. A szakmunkás- képzés tervezésekor elsősorban a vállalatok munkaerő- igényeit veszik figyelembe. Ebben azonban igen sok a bizonytalansági tényező. Előfordul, hogy a termelés srtuktúrája a vártnál gyorsabban változik, így egyes szakmákban fölösleg keletkezik. Ez azonban a ritkább eset. A gyakoribb az, amikor egyes divatos szakmákban az iskolákra nehezedő óriási nyomás hatására a keretszámnál több fiatalt vesznek fel, s így ezek a szakmák telítődnek (például fodrász). Ugyanakkor a fiatalok és szüleik meglehetősen nehezen veszik tudomásul a kevésbé divatos szakmába átirányítást. — Megyénkben mintegy 8430-an veszik igénybe a gyermekgondozási segélyt. A jogszabályok lehetőséget adnak arra, hogy a szülő a gyermek másfél éves kora után munkát vállaljon. Milyen feltételek mellett van erre mód? — A gyermekgondozási segélyen levők, függetlenül attól, hogy munkaviszonyuk ez alatt fennál, vagy sem, bármilyen munkát vállalhatnak, például gazdasági munkaközösségi tagsági viszonyt létesíthetnek, megbízást teljesíthetnek. Ezekre a formákra nem vonatkozik semmilyen időkorlát. A jogszabály azonban a segélyezés alatti munkavégzés időtartamát, a munkaviszony és a szövetkezeti tagsági viszony keretében vállalt munka esetében korlátozza: havi átlagban a napi 4 órát nem haladhatja mgg- Gyermekgondozási segély folyósítás mellett csak részmunkaidős foglalkoztatásra kerülhet sor. A munkaidő hosszát szerződésben kell rögzíteni. — Hogyan alakul megyénk munkaügyi döntőbizottságainak tevékenysége, melyek a főbb vitatott kérdések? — A munkaügyi döntőbizottságok tevékenységéhez szükséges feltételek megteremtéséért .a megyei tanács munkaügyi osztályának vezetője felelős. A bizottságok tagjainak szakmai képzése, továbbképzése, valamint a működési feltételek általában jónak, minősíthetők. Kétségtelen azonban, hogy a tevékenység színvonalára mindig rányomja a bélyegét az adott gazdálkodó szerv, intézmény vezetőjének hozzáállása. Az ügyiratforgalomra vonatkozó legutóbbi adataink szerint 259 munkaügyi döntőbizottságnál, az év első felében, összesen 1141 eljárást kezdeményeztek. Ez az előző évek adataihoz képest csökkenést jelent. Az ügyek több mint 70 százaléka fegyelmi felelősségre vonással, kártérítéssel, munkaviszony megszüntetésével, a fennmaradó része pedig szabadságolással, bérrel és egyéb járandósággal kapcsolatos. Y. Sztyenykin: II Huan-misszió VII. A nyomozás zsákutcába jutott. Jól tudtuk, hogy a japánok nem hagyhatták békén Knyazevet. Azokban az években többször követtek el katonai provokációt hazánk ellen, és csak akkor csillapodtak le, amikor a Vörös Hadsereg egységei megsemmisítő csapásokat mértek rájuk. Harminchatban Japán az Antikommintern paktumhoz csatlakozott, s két év mú4va megpróbálta elfoglalni a Hasszán-tó melletti magaslatokat azért, hogy Vlagyivosztok megtámadása előtt felvonulása te- nületet biztosítson magának. Egy évre rá, a Halhin Gol- folyónál nagyszabású katonai hadművelet kezdődött. Japán szövetségese • lett a Szovjetuniót hitszegő módon megtámadó fasiszta Németországnak, ési a szovjet határok mentén egymilliós hadsereget vont össze; többször provokált hafárincidenseket; a nyílt tengeren elsüllyesztette a szovjet hajókat, és csak arra a kedvező pillanatra várt, amikor beléphet a háborúba. Abban az időben a japáp hírsízerzésnek szüksége volt arra, hogy. ügynökeivel a kapcsolatokat fenntartsa. Knyazev körömszakadtáig tagadta, hogy összeköttetésben állt a Japán Katonai Misszióval, s hogy támogatta azt. Mi persze, semmit sem tudtunk rábizonyítani. Emlékszem, késő este gyűltünk össze a központ parancsnokánál: Viszlajev alezredes, Kirill Matvejevics, meg én. A nyomozótiszt minden vizsgálati anyagot áttanulmányozott, és ő mondta ki elképzeléseinket arról: mi az, amiért nem lehet hinni Knyazevnek. — De hát mi derült ki eddig? — kezdett hangosan gondolkodni az ezredes. Ez volt a szokása. — Knyazev hat évet töltött Irkutszkban, meg hármat nálunk. Lehetetlen, hogy ne hagyott volna nyomokat maga után. Kirill Matvejevics, önnek Ir- kutszkba kell utaznia ... — Mehetnék Lavrovval együtt? — érdeklődött az osztályvezető parancsnokom. — Rendben van. Utazzanak együtt. Derítsék ki kollégáink segítségével: vajon hozzájuthatott-e Knyazev a csakis kémkedéssel megszerezhető adatokhoz; és hogyan viselkedett, amikor még szolgálatban volt? Szóval lépésről lépésre ajánlatos végigkísérni egész életét. Ugyanilyen munkát kell végezni — jelentette ki az ezredes, de már Viszlajevhez fordulva. — Bízza meg tapasztalt' barátját annak felkutatásával, hogyan tudta összegyűjteni Knyazev a nála talált, s kémjelentéseket tartalmazó feljegyzéseket. Knyazev börtönben ül, ezért mindén intézkedést célratörően és bátran hajtsanak végre. Másnap Irkutszkba utaztunk. A „kullogó diák”, (valamiért így hívták az Ulan Üde és Irkutszk között közlekedő személyvonatot), ' fél ötkor, ért oda. Nem jártak még a villamosok, és így elindultunk gyalog. Derült, hideg idő volt. Az Angara és a part menti utcák fölött sűrű tejfehér köd lebegett. Az állambiztonság parancsnoki épületében az ügyeletes: tiszt — egy fiatal őrnagy — ellenőrizte iratainkat, majd átadta a szállodai helyfoglaló jegyeket.- Az ottani osztályvezető 11 óra körül fogadott bennünket, végighallgatta az ügy állásáról szóló tájékoztatót, aztán behívta az érdekelt munkatársakat, hogy közösen segítsenek nekünk. Fáradságos munka kezdődött. Egykori kollégái Knyazev- ről pozitívan nyilatkoztak: udvarias, barátságos; nagy tudású mérnök. Igaz, néhá- nyan még hozzátették: „ingadozó, túlzottan is szolgálatkész, kétszínű, kiismerhetetlen”. A hivatalos vizsgálat kimutatta, hogy mun-, kaköréből adódóan Knyazev hozzájuthatott az áthaladó szállítmányok összesített adataihoz, tudomást szerezhetett a pályafenntartás, valamint a mozdony- és vagonpark állapotáról is. A házban — az előbbivel ellentétben — szomszédai Knyazevet zárkózott, gőgös emberként ismerték. Érdekes momentumot közölt a házigazda, Ivan Innoken- tyevics Hugyekov; ez a magas, fekete szakállas szibériai, aki valamikor Knyazev beosztottja volt. Első találkozásunkkor semmit sem mon- -dott. Egyszavas válaszaival Hugyakov elütötte a dolgot, de éreztük, hogy valamit eltitkol előttünk. — Gondolkozzon • még, Ivan Innokentyevicsi! Talán eszébe jut még valami — biztattuk, amikor elbúcsúztunk. ■— Ha megengedi, holnap ismét beugrunk. — Hát jó, benézhetnek, de újat már nem tudok mondani maguknak — válaszolta a szakállas, s kiugró, bozontos szemöldöke eltakarta szemét. Másnap, a beszélgetési elején Hugyakov az előzőhöz hasonlóan szűkszavúnak mutatkozott. Különféle oldalakról közelítettünk: így is, meg úgy is tettünk fel neki kérdéseket, Ivan Innokentye- vics azonban fölényesen mosolygott, és csak szurkos szakállát simogatta. —■ Na, és mi lett azzal a Knyazevvel? Miért zümmögnék maguk itt körülöttem, mint a szúnyogok?
