Békés Megyei Népújság, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-12 / 188. szám
o Közös akció a gazdasági rendészettel Nyomozás pacaliigyben _____ 1985. augusztus 12., hétfő C savlek Etelka (Pamina) és Gregor József (Sarastro) kettőse Fotó: Nagy László Angyal és démon A varázsfuvola a Szegedi Szabadtéri Játékokon Áttörési kísérletnek, megújítási próbának szánta a Szegedi Szabadtéri Játékok új művészeti vezetője, Oberfrank Géza Mozart „szellemi végrendeletét”, A varázsfuvolát. A magyar nemzeti opera (Erkel Bánk bánja és a Hunyadi László), valamint olyan világhírű, látványos művek, mint az Aida, a Tu- randot után valóban megméretésnek és próbának tűnik Mozart eddig itt soha nem játszott műve. Az operairodalomnak az a gyöngyszeme, amelyet Szabolcsi Bence zenetudós így jellemzett: „Newton óta valljuk, hogy a fehér fény azért oly harmonikus, mert minden színt magába foglal; a Mo- zart-zene fehér sugárzása is magába olvasztotta az emberi öröm és az emberi bánat minden világos és sötét színét, főleg pedig az ember drámáját, jellem és sors, helyzet és cselekvés állandó összjátékát, mint valami villamoshálózat fényeit, mint■ valami szikraesőt és tűzijátékot, míg azzá a harmonikus, összefoglaló, egyszerűnek látszó, teljes remekművé, szinte természeti tüneménnyé alakult, amilyennek ma ismerjük." Valóban Mozart az örök kettősség, az angyal és démon, a meny- nyei harmónia és disszonáns, hangsúlyok ütköztetésére vállalkozik. A varázsfuvola című daljáték félig látványos népszínmű, félig szabadkőműves misztérium, a Világosság és a Sötétség örök viadaláról szól, amelyet egy külvárosi színház felkérésére, Schikaneder szín- igazgató szedett-vedett szövegére készített, s melynek ősbemutatója 1791 szeptember 30-án volt a bécsi Theater auf der Wieden- ben, a 36 éves zeneköltő halála előtt két hónappal. Az opera csendes sikernek indult, ám az elmúlt 194 évben könyvtárnyi irodalom igyekezett megfejteni titkait, elemezni az opera diadalútját, vizsgálni hatásainak összetevőit. Tény, hogy Mozart művészetének summázata ez a mű, amelyben mindent elmond életről és halálról, szerelemről és boldogtalanságról, jóról ‘ és rosszról, mindent, amit ő megélt lés megtudott. És sokat tudhatott. mert „az élet az ö számára azért volt sűrű és fokozott iramú, mert állandóan teljes, fényével és teljes —• Knyazevet letartóztattuk, nyomozás folyik ellene — magyaráztam, feltételezve, hogy egy ilyen hír csakugyan megoldja a házigazda nyelvét. - Nem tévedtem. — Ja úgy!... Azt mondják, letartóztatták? — kérdezte ismét Hugyakov, és ujjaival sűrű hajába túrt. — Letartóztattuk. Hogyhogy, nem hiszi? — Miért ne hinném. Vagy már az isi tilos, hogy megvakarjam a tarkómat? — Ivan Innokentyevics ismét fölényesen elmosolyodott, és két-három percig hallgatott. — Fiúk, van nekem egy titkom. Három éve gyötrődöm vele, de félek kiadni... Az első tavaszon, amikor ideköltöztem, pincét akartam ásni a- fáskamrában — kezdte Hugyakov. Borzas szemöldökét hol széthúzta, hol meg összevonta. — Ügy jó másfél métert ástam lefelé, aztán beleakadtam egy gyékénybe, s alatta pedig ott feküdt egy hulla. Meghűlt bennem a vér, és betemettem a gödröt... így hát pince nélkül maradtunk. Azóta az asszony nem hoz onnan fát, mert fél belépni a kamrába. — Miért nem jelentették ezt a milícián? árnyékával tükröződött benne”. Oberfrank Géza — aki új- rafordítója, társrendezője és karmestere a bemutatónak — a német Carl Heinz Erk- rath-t^l közösen kísérelte meg, mintegy varázspálca ütésére, életrekelteni a dóm előtti színpadon Mozart zenéjét, az opera tragikus és emelkedett figuráit, megrajzolni a jellemeket, az alakok érzéseit, egymáshoz fűződő kapcsolatait. Mindezt a szokásoktól eltérően, hatalmas téren, óriási nézőközönség előtt, szinte sziszifuszi feladatot vállalva. Az előadás minden erénye és hiányossága ebből a teljesít- hetetlennek tűnő■ vállalkozásból következik. Tündérmesének indul a darab, a jó ötletekkel már a karmestert is az opera fiútriója kéri föl, adja kezébe a vezénylőpálcát. S ugyanez a három ifjú a nézőtérről hívja a színpad mesebirodalmába Ta-| minőt, ezzel is, hangsúlyozva, aláhúzva, hogy itt varázslat részesei lehetünk. Ám ez a tündérmese katar- tikus történéssé nemesül, sötétség és fény örök ellentétének harcát láthatjuk, a felvilágosult humanizmus erőpróbájának tanúi lehetünk, a rombolás démonjaival szemben. Ebben a mozzanatban ölt testet megannyi szabad- kőműves jelkép: az egyenlőség, testvériség szelleme, a különféle emberi próbák sorozata, az erkölcsben rejlő boldogság titkának fölfedése. Bölcsesség, erény és szépség a teljes élet értelme — hirdeti e nagyszerű mű. Á szegedi előadás — a színpadra állítok következetessége, tökéletességre törekvése és minden jóindulata ellenére néhány ponton súlyos problémákat is fölvet. A két részben játszott opera igencsak elnyúlik, s az a szándék, hogy a régi prózai szövegek visszaállításával könnyebben értelmezhető a darab üzenete, elvész a hosz-v szú dialógusokban, a statikus némajelenetékben, a gyakran unalmas összekötő részletekben. Talán egy to— Aha! És mivel bizonyítottam volna, hogy nem én tettem el őt láb alól. Meghurcoltak volna a milícián. Aztán meg úgy gondoltam: a megboldogult biztos már a polgárháború óta fekszik ott. Az ég nyugosztalja! Mindig nyomta a lelkemet, s most, hogy kitárulkoztam — mintha megkönyebbültem volna... Ivan Innokentyevicsi bevitt bennünket a fészerbe, és megmutatta a különös sírt. Felélénkült a fantáziánk, s mondogatni kezdtük a különféle verziókat; feltételezésekbe, találgatásokba bocsátkoztunk; vajon .nincs-e összefüggési a titokzatos tetem és a Knyazev-ügy között? Irkutszki kollégáinkkal is megvitattuk a dolgot, majd úgy döntöttünk, exhumálni kell a holttestet azért, hogy megállapítsuk a halál okát, idejét — és ha lehetséges — a, halott kilétét is. A nyomozótiszt megkapta az engedélyt, és az orvostudományi egyetem igazságügyi szakértőiből bizottság alakult. A vizsgálati eredményekből kiderült: a halál három évvel ezelőtt következett be, és arzénes mérgezés okozta. Ott, Szibériátálisabb látvány átsegítené ezen a hullámvölgyön az előadást, de Forray Gábor díszletei bármennyire mobilak, bármennyire alkalmasak intim terek és tágas határok jelzésére, mégis eltörpülnek a környező architektúrában; a szcenika igencsak szegényes, különösen a világítás tobzódhatott volna gazdagabban; a koreográfia bármennyire szellemes és ötletdús, például a tűz és víz jelenetekben, túlságosan intim, kis létszámú karral dolgozik, így aztán meglehetősen földhözragadt marad. Gyakran emlegetjük, milyen jó volna néhány külföldi nagyágyúval vonzerőt teremteni a szegedi játékok-: nak. Állíthatom, hogy a 'mostani szereposztásnál — egy-két pont kivételével — aligha lehetett volna egységesebb együttest varázsolni. Gregor József Sarastrója nemcsak világszínvonallal mérhető, de magához tudta emelni a főszereplőket, mindenekelőtt a Paminát éneklő, rendkívüli képességekkel rendelkező Csavlek Etelkát, az Éj királynője szerepében kivételes tehetségét csillogtató Iván Ildikót. Bándi János Taminóként kissé tapasztalatlannak bizonyult — szép , énekhangjához nem társult kellő színészi rutin. Elismerés illeti a három hölgyet differenciáltan megjele-, nítő Vámossy Évát, Szonda Évát és Erdélyi Erzsébetet. Szépen szólt Sinkó György hangja, de kevésbé lehetett kibékülni Papageno alakítójával, Andrejcsik Istvánnal, akinek hangja fakó, játéka modoros. A varázsfuvola, ha nem is nyert végleges csatát, az idei évad mindenképpen legnagyobb igényű vállalkozásának tűnt. Bebizonyította, hogy érdemes és szükséges újítani, tágabb horizontokban gondolkodni. S bizonyára sokan — akik tán először találkoztak az opera műfajával — rátaláltak a mű lényegére, arra ugyanis, hogy A varázsfuvola „tükör: önmagát látja, aki bele- néz • • Tandi Lajos ban rövid a nyár, a talaj kissé melegszik fel, s a holttest ezért is konzerválódott. Az orvosok megállapították, hogy az elhunyt férfi körülbelül 46—48 éves lehetett, majd leírták külső ismertetőjeleit; a termetet, a testalkatot és a hajszínt. A nadrág farzsebében egy útlevél lapult, amelyet Szil- nyikov Jermil Kalinovics névre állítottak ki, sí aki 1895-ben született, és Bla- govescsenszkben lakott. Más igazolványt nem találtak nála. Most már volt némi alapunk arra, hogy gyilkossággal gyanúsítsuk Knyazevet: abban az időben ugyanisi ő volt a ház és a fásszín tulajdonosa, meg Irkutszkból való sürgős elutazása óta szintén három év telt el. Az ilyen egybeesés nem lehet véletlen. Huannak a háziasszonnyal folytatott beszélgetéséből már tudtuk, hogy Knyazev megpróbálta összekuszálni a szálakat: azt híresztelte, hogy Krasznojarszkba utazik, ám a valóságban Ulan Üdében telepedett le. Fordította: Bukovinszky István (Folytatjuk) Egyes húsfélék •— különösen a pacal — néha különös utat jár be. Viszonylag olcsó, -lehet vele labdázni. Aki benne vari a játékban, keres rajta. Közben megy a csúszópénz. S az egészet körbeveszi, mint egy páncélburok, a hallgatás. Hallgat, aki a pénzt adja, hallgat, aki kapja. Nem könnyű felderíteni az ilyen cselekményeket. A gazdasági rendészet viszont éppen azért alakult, hogy elsősorban a kereskedelem •területén elforduló visszaéléseket leplezze le. A Csong- rád megyei, Szeged székhely- lyel, július, elején jött létre, három megyére kiterjedő hatáskörrel. A napokban a Békés Megyei Rendőr-főkapitányságon a társadalomtu- lajdon-védelmi osztállyal karöltve közös akcióhoz láttak. Szente István rendőr alezredes, a rendőr-főkapitányság osztályvezetőjének, és Tóth Molnár István százados, a csongrádi gazdasági rendészet parancsnokának irányításával több szálon megkezdődött a nyomozás a pacalügyben. Az egyik szál Gyulára vezetett, az áfész 16-os húsboltjába. * * * Délelőtt van. A húskombinát bejáratában levő áfész- boltnak szokásos a forgalma. A boltvezető, Turkus János nincs bent, csak a helyettese, Boldog Sándor, aki három nyugdíjassal dolgozik. Székely József hadnagy csoportjával belép az üzletbe. Felmutatja az igazolványát. — Gazdasági rendészet. Velük van a Csongrád Megyei Kereskedelmi Felügyelőség egyik munkatársa is. Egy pillanatra dermedt csend. Nagydarab, vörös inges férfi áll az eladótér közepén, összehúzza a szemét. Ő a boltvezető-helyettes. — Miért, mit követtem el? — A rendelkezésre álló adatok alapján, alaposan gyanúsítható vesztegetéssel. — Én nem tudok semmit a vesztegetésről — tiltakozik —, én senkit se vesztegettem meg. — Persze, hogy nem, maga csak elfogadta a csúszópénzt. A boltot bezárják. Megkezdődik a házkutatás, két hatósági tanú jelenlétében. Az egyik a gyár rendésze, a másik is a gyárban' dolgozik. Valahonnan előkerül egy üveg bor. Senki se tudja 'az eredetét. Sem a boltvezető-helyettes, sem a három nyugdíjas. — Egy hölgy hozta — vallja be végül az egyik nyugdíjas. —- Minek? — Nem tudom, csak belépett az ajtón, és idetetté, meg is torpantam. — Ismeri? — Csak látásból, valami Gyöngyi. — Máskor is szoktak italt kapni? — Dehogy — hárítják el a gyanút, szinte egyszerre. — Mi nem iszunk, -itt rend van. El kell hinni, ha ilyen makacsul állítják. Az üzletben kevés az áru. A hűtőpult vitrinjében nincs pacal. Hiába keresi a vevő. Pedig innen viszik. — Tetszik tudni, ez üzemi bolt is. A kombinát dolgozói bejárnak a raktárba. — A raktárba? — húzza fel a szemöldökét a kereskedelmi felügyelőség munkatársa. — Mit szól ehhez a Köjál? Nincs válasz, csak váll- vonogatás. A raktárban van a hűtőkamra. A ládákban különböző húsféleségek. Olcsóbb áru is akad. Pacal is van. Tasa- kokban, reklámszatyrokban, előre becsomagolva. — Ezek a megrendeléseink — hangzik a válasz. — Honnan kapják a megrendeléseket? — Innen a gyárból. Tetszik tudni, egy listára felírják, kinek, milyen árura van szüksége. Azt is megmondják, ki készíti el ezt a külörileges listát. * * * A kereskedelmi felügyelőség munkatársa a három nyugdíjas eladóhoz fordul. Az előtérbe se velő, se csülökhús, se pacal. Pedig, mint kiderül, a hűtőkamrában mindegyikből van. Azonkívül is, amit már kimértek a megrendelőknek. — Miért nem rakják ki, hogy lássák a vevők, .milyen árujuk van, ahogy azt a kereskedelmi üzletszabályzat előírja. — Még korán van. nem volt rá idő. — De hiszen reggel hatkor nyitnak, és már fél 10 van. Eközben hátul a szűk irodában Székely hadnagy az aktákat vizsgálja. Boldog Sándor boltvezető-helyettes elrévedő tekintettel figyeli a munkát. — Miért egypéldányosok a közületi blokkok? — Nem kérik a másodpéldányt. —: És az ellenőrzés? Vagy magukat senki sem ellenőrzi? — Dehogyis nem, rendszeresen ellenőriz minket az áfész, de eddig mindent rendben találtak. — Miért mondja, hogy eddig? — Csak úgy véletlenül csúszott a nyelvemre. Én a vesztegetésről nem tudok semmit. Mi mindenkinek adunk pacalt, aki kér. Naponta 60—80 kilót forgalmazunk belőle, de volt már 150 kiló is. A hadnagy a számlakönyvben lapozgat. Megüti a szemét az egyik tétel. — Ma már eladtak 90 kiló pacalt? — Nem tudok róla — válaszol a boltvezető-helyettes. — Pedig itt van, tessék megnézni. 90 kiló. Mai dátum. — Én ezt a pacalt nem is láttam. Este vihették ki. — Kik és honnan? — Hát a gépkocsivezető a gyárból. — Hová vitte, kinek? — Pestre. De ezzel nincsen probléma, az ilyesmit szigorúan ellenőrzik. Nem tagadom, nálunk van pacal. De itt nincs vesztegetés, ez így van, higgye el. — Veszti el látszólagos nyugalmát a boltvezető-helyettes. Előkerül a gépkocsivezető, aki Pestre vitte a pacalt. Tisztázódik, hogy hova. 'De ez csak egy apró része az ügynek. * Sok a gyanúsan homályos pont. Boldog Sándornak ezekre kell választ adnia a rendőrkapitányságon. A két hatósági tanú aláírja a jegyzőkönyvet. — Éppen ideje volt — céloz sokat sejtetően egyikük a vizsgálatra vonatkozóan. * * * Az áfésztől is megérkezik néhány vezető. Üj boltosnak adják át az üzletet. Délre a húsbolt ismét kinyit. A nyomozás azonban tovább folyik. Békéscsabán, a vásár- csarnok 4. sz. húsboltjában kiderül, hogy valóban rendeltek a gyulai boltból sertéscsülköt, meg dagadót, hogy továbbadják a pecsenyesütőknek. Akad itt is rendellenesség. Az oldalast ki se teszik a pultra. Vajon miért? Mert nincs vevő — mondják. Csakhogy ez a válasz valahogy nem stimmel. Mert, ahogy a rendőrségi felszólításnak eleget tesznek. máris jelentkeznek a vevők. Közben a rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályán kihallgatják Turkus János boltvezetőt és helyettesét, Boldog Sándort. A pacal keresett cikk. Olykor hiányzik az üzletekből. A szerződéses üzletek vezetői a zsebükbe nyúltak. Kilójáért 10—20 forint csúszópénzt fizettek. Az _ eddigi adatok szerint úgy jutott áruhoz több szerződéses bolt vezetője Békés, Csongrád, Bács-Kiskun megyében és Budapesten. Ök ugyan nem kerestek rajta. Viszonylag olcsó és zamatos ételt készítettek belőle. Az igazi hasznot az ital hozza. A pacal viszont kitűnő vendégcsalogató. Csakhát nem könnyű hozzájutni. A szerződéses üzlet vezetőinek szorult helyzetét használták ki Turkusék. A rendőrség Turkus János és Boldog Sándor előzetes letartóztatása mellett tovább folytatja a nyomozást, hogy pontosan fény derüljön erre a szövevényes ügyre. Az a bizonyos páncélburok kezd repedezni. Jóllehet, a vesztegetés bűntettét nemcsak az követi el, aki a csúszópénzt elfogadja, hanem az is, aki adja. Serédi János A közelmúltban rendezte meg halfogóversenyét a Dél-alföldi Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság horgászegyesülete. A Békés és Csongrád megyében tevékenykedő vállalat 40 horgásza mérte össze tudását, ügyességét és szerencséjét a dénesmajori versenyen. Végül is 1 kilogramm 30 deka fogással Lőv Imre szerezte meg az elsőséget. A további sorrend: 2. Ku- bicza János, 3. Kínál István, 4. Muhari Géza, 5. Tombácz Ferenc, 6. Varga István Fotó: Béla Ottó
