Békés Megyei Népújság, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-03 / 181. szám
1985, augusztus 3., szombat o Hit tegyen a termelő? Ha egyszer nincs más — marad az utolsó ajánlat Számítástechnika az OMÉK-on Készülnek a kiállítók a kőbányai vásárvárosban az augusztus 17-én nyíló OMEK- ra. E napokban rendezik be az A pavilont, ahol a mezőgazdasági üzemek szervezését. irányítását megköny- nyítő eszközök kapnak majd helyet. Bemutatják azt a ti- zenkétféle számítógépet, amelyekkel speciális szolgáltatásként a Mezőgazdasági Ügyvitel-szervezési és-Számítástechnikai Közös Vállalat szereli fel az állami gazdaságokat, termelőszövetkezeteket. Jelenleg már 1700 üzemben alkalmazzák a mindennapos munkában a számítástechnikát. A kiállításon több újdonság is helyet kap majd. Az egyik a hazai gyártmányú RÁAB—Í14-es asztali számítógép. E berendezés egyszerre több ágazat — a növénytermesztés, az állattenyésztés. az ipari részlegek — adatait is nyilvántarthatja, s használatával az üzemi költségek csökkenhetnek. Itt láthatják majd az érdeklődők a japán licenc alapján a Híradástechnika Szövetkezetben készülő PTA—-4000 típusú kis számítógépet, amely néhány éven belül a mezőgazdasági üzemek középvezetőinek lehet alapvető munkaeszköze. A géppel az állattenyésztésben akár naponta nyomon követhető például a sertésállomány súlygyarapodása : ennek ismeretében mód nyílik a takarmány ösz- szetételének módosítására, az optimális adagok összeállítására. Huszonhárom Békés megyei kistermelő április 30 óta reménykedik; majd csak találnak elfogadható megoldást a gazdálkodó szervezetek, s ha mégsem, mondogatták bizakodva, az irányító hivatal majd csak eljár az érdekükben. S hogy végül is hogyan vesztették el már- már minden hitüket, arról szól ez az írás. De miről is van szó tulajdonképpen? A 23 gazda mindeddig a tehenektől kifejt tejet a Békéscsabai Szabadság Tsz tejházába szállította. Ha jól meggondoljuk, már ez is szabálytalan — hallottuk a minap, hiszen a tejház a tsz tehenészeti telepén épült. Ám -az állat-egészségügyi szempontokat mindeddig, ki' tudja miért (talán, mert a termelők többsége tsz-tag?) a szövetkezet vezetősége figyelmen kívül hagyta. A napnál is világosabb Mindenki tudomásul vette tehát azt, ami van, a szövetkezet néhány éve választott vezetősége azért, mert ezt örökölte, a termelők, mert a központ a tanyákhoz közel esik, a Sárréti Tej. mert olcsóbb megoldást nem talált. S ki tudja, meddig éltek volna az érdekeltek békességben. ha a tsz nem változtat a dolgok menetén. Történt ugyanis, hogy a szövetkezet vezetése gazdasági meggondolásokból ez év augusztusától a tehenészet felszámolása mellett döntött. És ha nincs tehenészet, mi- ' nek a tej ház, és ha már nincs tejház, nincs hol átvenni a tejet. Gondoskodjon tehát a tej átvételéről az, akinek a kötelessége; ebben az esetben a Szeghalmi Sárréti Tej békéscsabai üzeme — fogalmazták meg a napnál is világosabban a Szabadság Tsz-ben. — Bennünket nem terhelhet semmiféle felelősség — magyarázza az elnök —, mi időben szóltunk minden érdekeltnek. Vagyis, a szövetkezet vezetése minden tőle telhetőt elkövetett, s így nyugodtan hozzákezdhet a tejház átalakításához, ahol húsfeldolgozó kap helyet, mert hogy a régi valóban nem felelt meg a higiéniai előírásoknak. A közös vezetőit legfeljebb az zavarhatja, amit a termelők gondolnak saját termelőszövetkezetükről... A maszek nem A gazdák nehezen törődnek bele a döntésbe. Ügy érzik, kiebrudalták őket, s az, ami történt, tulajdonképpen a tsz és a tagok viszonyát fejezi ki. — Márpedig ide maszek nem hordja a tejet! — ezt mondták nekünk, állítják többen is —, amikor azt kértük, adjon a tsz egy másik helyiséget. Amikor az elnökkel találkozunk, szemmel láthatóan indulatos. Úgy tűnik, elege van a tejtermelőkből. — Amíg ide hordták a tejet. lejőgép-alkatrész tűnt el, volt, aki a közös gazdaság lucernáját vitte haza ... Mások is hallottak hasonló történeteket. A többség akkor is, most is elítélte a lopást. Ezért is lenne igazságtalan. ha emiatt egyformán bűnhődnének. — Nem erről van szó — fogalmaz az elnök. — Világosan megmondtuk, nincs és nem is lesz a tej átvételére alkalmas helyiségünk. Ezek után a tehéntartók nem tehetnek mást, minthogy a Sárréti Tejtől várjanak megoldást. — Mi már az április 30-i megbeszélésen, itt minden érdekelt képviseltette magát, megmondtuk, mix-e képes a Sárréti Tej — fogad Márky Albert, a békéscsabai tejüzem igazgatója. És a Sárréti Tej? A Sárréti Tej vezetése valójában három lehetőséget vázolt. Az első: az üzem a tsz-től a helyiséget és a berendezéseket is bérelné. Kétségtelenül ez tűnt akkor a legkedvezőbb megoldásnak, és a •termelők is ezt szerették volna, de a tsz ismert álláspontja miatt, mint rövidesen látjuk, a második lehetőség jütott főszerephez. Eszerint a gazdák valamelyike gyűjtené össze a tejet. De miután a Sárréti Tej kevés pénzt ajánlott, maradt a harmadik, a ma is érvényes ajánlat: a tehéntartók a kétegyházi úti üzembe hordhatják a tejet. Erre mondja a tejtermelők többsége, hogy ez lehetetlen. Kétszer-háromszor akkora távolságot kellene megtenniük, mint eddig, s aki erre naponta kétszer vállalkozna, nyáron nincs más választás, annak aligha maradna a munkára ideje. — Ennél minden bizonynyal jobb lenne, ha új tejátvevő épülne, de ennek a költsége 500 ezer forintnál kezdődik, és az is előnyösebb volna, ha újabb begyűjtőkocsit vásárolnánk, csakhogy erre sincs pénzünk — magyarázza az igazgató. Ám a termelő, aki hallott már a békéscsabaihoz hasonló esetekről, és az ottani kedvező fordulatokról, nem nyugodott. Fogta magát és kopogtatott a hivatal ajtaján. A városi tanács termelésellátásfelügyeleti osztályán valahányszor megjelentek, ígéretet kaptak, ha tudnak, segítenek. Csakhogy a döntés ném a hivatalon múlik. Ök nem utasíthatnak senkit, legfeljebb közvetíthetnek. Mindeddig eredménytelenül, s tegyük hozzá, ez nem az ő hibájuk. Áthidalhatatlan akadályok Naponta ezer liter tej sorsáról dönteni tehát nem is olyan egyszerű. Mert az az üzem, amely eddig' magára vállalta az -átvételt, annak nem feladata, felvásárlási kötelezettsége ellenére pedig a Sárréti Tej, vezetői legalábbis ezt állítják, önerőből képtelen a jobb megoldásra. A literenként képződő 75 fillér nyereség erre kevés. Nem marad tehát más hátra, minthogy az olvasóval együtt eltűnődjünk. Vajon a Sárréti Tej — és úgy gondoljuk, nem hagyhatjuk ki a Szabadság Tsz-t sem, amely a Sárréti Tej Szövetkezeti Vállalat tagja — miért nem képes tisztességes ajánlatot tenni? Joggal kérdezhetik tehát a termelők, a tsz tagjai, akik közül jó néhányon állami támogatás fejében, több éves tartási szerződést kötöttek, s most az állatok eladására kényszerülnek: hogy a helyi intézkedések miért nem esnek egybe a mezőgazdasági kormányzat törekvéseivel. Kcpenyes János Hű! Hű! ..Tüzesen süt le ... " Mármint a nyári nap. Onnan föntről. És.' nemcsak Petőfi juhászbojtárára. Persze ez a dolgok rendje, nyáron nyár van. Többnyire. Melegünk van kinn — és sokaknak benn is. Sőt! De azért dolgozni kell, a határban, az építkezésen, a téglagyárban, a busz volánja mögött, a kenyérgyárban, az öntödében vagy éppen az irodában. Nézzünk most szét egykét meleg helyen Békéscsabán. * * * Fogalmam sincs, hány fok lehet a toronydaru fülkéjében, de nem irigylem a darust, akj még 19 éves sincs, szőke, vékony fiatalember. Egy szál rövidnadrágban irányítja a monstrumot, s míg lekapcsolják a terhet, kezét- lábát lógatja kifelé a fülkéből. — Neki még hagyján, ott fönn mozog a levegő. Tudja, hol a legrémesebb ilyenkor? — lép közelebb a munkavezető. — Ott ni, a négy fehér panel között, a panelszerelők majd’ 50 fokban dolgoznak! Kőműves szakmunkások. mégis betanított- munkás’bért kapnak, merthogy a panelszerelés betanított munka. Meleg hely, meleg téma ... * * * A csuklós beáll a megállóhelyre, nyílnak az ajtók, a buszvezető nagyot sóhajt, kinyújtózik, homlokát törli. Hajnali ötkor kezdett és este fél 8-kor teszi le a szolgálatot. Nyugodt, nem panaszkodik. S hogy télen vagy nyáron vezet-e szívesebben ? — Tudja, a legszívesebben én inkább nyaralni mennék, de azt hiszem, az idén se lesz belőle semmi- — Legyint. indít, szavait elnyeli a motorzaj. * * * Friss kenyér- és édeskés .süteményillat mindenütt, de valahogy ebben a párás hőségben ne^ támad kedvünk a friss pogácsára, rétesre, leveles túrósra. Ha nem mondanák, hogy most végzett szakmunkás, mégpedig nem is akármilyen, tanulónak nézném Zsoltot. Éppen kemencébe rakja a péksüteményt. A kemencében 220—- 230 fok. Megállók Zsolt mellett. két-három perc múlva vizesen tapad a hátamra a blúz, s úgy érzem, nem kapok levegőt. — A télen, amikor volt az a nagy hideg, vágta, hordta a havat a szél, bezzeg alig vártuk, hogy beérjünk, melegedhessünk — meséli. — Az biztos, hogy napozni nem szoktam, ' elég a melegből ennyi. De azért nem cserélném el a szakmámat. i * * * A déli hőségben lassan, komótosan hajtja a pedált az országúton egy idős néni, hosszú ujjú ruhában, fölötte meg egy mellény is, persze begombolva. — Eszembe vót. mikor kiértem, hogy le kéne vetni, de látják, kiment a' fejemből. A tsz-től bérelek egy kis fődet, fölszedtem a hagymát, viszem haza. A biciklin hátul a nagy zsák, alatta még zöld is a malacoknak, meg a kapa. elöl a kormányon két degeszre tömött szatyor, no és az ülésen a néni, az ő 72 évével. Ügy mondja, nincs különösebben melege, viszont alaposan megéhezett a határban. * * * A látvány lenyűgöző, az ember meg is feledkezik róla, hogy a kemencében legalább 1300 fok van. Most csapolnak az öntödében. A kemencéből a nagy tégelybe, onnan a kis tégelybe, majd a limbóba kerül a mézszerűen ömlő, fehéren izzó van, amely végül az öntőformában válik azzá, aminek szánják, lesz cső, al?na- keret vagy éppen fedél. Az öntőmunkás — jó 30 éve Vácott tanulta a szakmát—, le nem veszi a szemét a nagy tégelyről. Kemény arcélű, szinti» a bőrébe ivódott a műhely pora. Szabad idejét, ha csak teheti, horgászással tölti. Ott legalább hűs a víz. Tóth Ibolya Fotó: Gál Edit Rajz: Vollmuth Frigyes
