Békés Megyei Népújság, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-18 / 194. szám

NÉPÚJSÁG----------------­O MÉK Változatos program, élénk érdeklődés 1985, augusztus 18., vasárnap flz úton nenr történt se Budapestig a TU—154 pilótafülkéjében (Folytatás az 1. oldalról) eddiginél jobb eredmények­kel számolnak a hiisterme- lésben is. Az állomány át­alakításához import tenyész- anyagot használnak fel, egyebek között a Szovjetunió­ból érkeztek Romanov-fajtá- jú anyaállatok. A korábbi­nál nagyobb számban hasz­nálnak a tenyésztésben egye­sült államokbeli Suffolk apa­állatokat, továbbá a tejter­melésben jeleskedő kelet-fríz fajtákat. A növényvédelmi megbe­szélésen elmondták: évente 8 milliárd forintot költenek a mezőgazdaságban a növé­nyek óvására. Hozzávetőleg 400 vegyszeres, készítmény áll a nagyüzemek és a kis­termelők, rendelkezésére: a szerek nagy részét a kiállí­táson is bemutatják, s olyan újdonságokat is, amelyek környezetvédelmi szempont­ból is tökéletesen megfelel­nek: egy-egy kártevő el­pusztítására alkalmasak, más élőlényekre nem jelentenek semmiféle veszélyt. A nö­vényvédelmi kutatásokban is előtérbe kerülnek a környe­zetkímélő eljárások, tech­nológiák. Alekszej Gulenko szovjet mezőgazdasági miniszterhe­lyettes a kiállítás megtekin­tése után elmondotta az MTI munkatársának: rangos, színvonalas bemutatót lá­tott Kőbányán. A nagyszabá­sú seregszemle jól érzékel­teti a nemzetközi együttmű­ködésben rejlő lehetőségeket. A KGST-országok több olyan terméket is bemutatnak, amelyek kidolgozásán együt­tesen fáradoztak. Ezen az úton tovább haladva lehet gyorsítani a hozamok növe­lését. Az OMÉK különösen gazdag növénytermesztési és állattenyésztési részlegei olyan szakmai ismereteket tárnak fel, amelyek a külföl­diek számára is hasznosak. * * * Az OMÉK ’85 egyik szín­foltja, és talán szokatlannak tűnő érdekessége a 25-ös pavilon galériáján látható nemzetközi mezőgazdasági könyvkiállítás, amelynek gazdája az alapításának 35. évfordulóját ünneplő Me­sa, az az aktus, amellyel az Elnöki Tanács kinyilvánít­ja, hogy államunk teljesíti a nemzetközi szerződések vonatkozó előírásait. A ma­gyar diplomáciai képviselő- úcet az Elnöki Tanács bízza meg, akkreditálja valamely külország államfője vagy külügyi szerve mellé. Mi­előtt a külföldi államot kép­viselő nagykövetet fogadná, nyilatkozik, hogy a külső állam által megjelölt sze­mélynek megadja-e a tiszt­ség ellátásához szükséges előzetes beleegyezést, az agrément. A megbízólevél átvétele az Elnöki Tanács elnökének, akadályoztatása esetén helyettesének felada­ta. Az Elnöki Tanács hatá­roz az új államok elismeré­séről, a diplomáciai kapcso­latok felvételéről, megvál­toztatásáról­Az Elnöki Tanács gyako­rolja a kegyelmezési jogot, amely lehet köz- vagy egyé­ni kegyelem. A kegyelem megakadályozza az eljárás megindítását és folytatását, vagy mentesít a büntetés végrehajtása alól. Vonatkoz­hat a kegyelem a büntetés hátrányos következményei alóli mentesítésre is. Az alkotmányosság védel­mében fontos feladatai van­nak az Elnöki Tanácsnak is. E jogkörében minden olyan jogszabályt, államigazgatási intézkedést, amelyik az al­kotmányba ütközik, meg­semmisít,* illetőleg megvál­toztat. A tanácsok felett gyakorolt alkotmányos fel­ügyelet . keretében kitűzi , a tanácstagok . választását;. zőgazdasági Könyvkiadó Vál­lalat. Valaha szokatlan lehetett, de ma már természetes, hogy a mezőgazdasági és élelmi- szeripari bemutatón önálló egységben is megjelennek könyvek, hiszen a szakkönyv jsmeretanyag-hordozóként (orrás, közvetítő, és össze­kötő kapocs a szakember- képzés, kutatás, fejlesztés, termelés, értékesítés folya­matában. vagyis termelőesz­közzé vált. Ezt a különböző kiadványok tartalmi és mű­faji sokrétűsége is kiválóan alátámasztja. A múltat, a kiadó műkö­désének első 30 évét tarka tabló eleveníti fel. Az idő­rendi sorba rendezett agrár- gazdaságtani, állattenyészté­si, növénytermesztési, kerté­szeti. élelmiszeripari, isme­retterjesztő és általános mű­vek szemléletesen érzékelte­tik a mezőgazdaság egészé­nek fejlődését, az egyes kor­szakok ágazati termelési cél­jait — vagyis a kiadáspoli­tika és a gyakorlat lépéstar­tását — és nem utolsósor­ban a szakkönyvek kivitele­zésének. megjelenési for­májának javulását. A történelmi visszapillan­tást az agrárszakma három jeles, egyéniségének és szak­írójának — Láng Gézának, Schandl Józsefnek, és a bé­késcsabai születésű Mohá- csy Mátyásnak — arcképes, s irodalmi életművének tel­jes körű bemutatása színe­síti. A jelent bemutató részben a Mezőgazdasági Kiadónak az utóbbi években napvilá­got látott valamennyi kiad­ványa, a nyolc magyar, és a több tucat külföldi társki­adó gondozásában megjelent legérdekesebb művek, továb­bá a lapkiadó vállalatok és az Agroinform kiadványai kaptak helyet. A kiadás jövője, a jövő szakkönyve is íölvillan itt: a kátrtyákból, lapokból, füze­tekből tetszés szerint össze­állítható, videokazettával ki­egészített és mágnesszalagon, vagy mágneslemezen rögzí­tett, olvasható, hallgatható és vetíthető szakkönyvek kö­zül néhány már meg is te­kinthető a kiállításon. gondoskodik a tanácsok jo­gainak védelméről, feloszlat­ja azt a tanácsot, amelynek működése az alkotmányba ütközik, vagy a nemzet ér­dekeit súlyosan veszélyezte­ti. Megállapítja az állam biz­tonságát súlyosan fenyegető veszélyhelyzet fennállását és megszűnését. Szükség esetén megalakítja a rend­kívüli intézkedési joggal bí­ró honvédelmi tanácsot. Területszervezési hatás­köréhez tartozik a települé­sek várossá nyilvánítása, a községalakítás, községi kö­zös tanácsok szervezése, va­lamint 1984. január 1. óta azoknak a tanácsoknak — a város környéki székhelyek­nek — a kijelölése, ame­lyek közreműködnek az ugyancsak az Elnöki Tanács által hozzájuk besorolt köz­ségi tanácsok irányításában. Az Elnöki Tanács állam- polgársággal kapcsolatos funkciói körében dönt a ho­nosítási, visszahonosítási, a magyar állampolgársági kö­telékből való elbocsátási kérelmekről, továbbá ha­zánk érdekeit súlyosan ve­szélyeztető személyek eseté­ben a magyar állampolgár­ságtól való megfosztási ja­vaslatokban. Hatáskörébe tartozik a legmagasabb egyházi tiszt­ségek betöltéséhez szüksé­ges állami hozzájárulás megadása. Dr. Bálint Tibor Következik: A Miniszter­tanács Lehet valaki bármilyen gyakorlott utazó, a repülés mindig okoz némi izgalmat. Van, aki bevallja, van, aki tagadja, de mindenkinek he­vesebben dobog kicsit a szí­ve, amikor a vámvizsgálat­hoz készülődik, vagy az út­levélkezeléshez ér. A mos­tanában egyre szaporodó biztonsági intézkedések sem éppen idegnyugtató hatású­ak. Amíg mi, utasok túl­esünk a beszállás előtti pro­cedúrákon, addig a hivatásos repülők — vagy ahogy ők mondják: a hajózó személy­zet — sem tétlenkedik. Kö­vessük nyomon, mit csinál a Malév 101-es járatának sze­mélyzete a moszkvai repülő­tértől a budapesti érkezésig. De mindenekelőtt néhány szó arról, hogyan kerül az újságíró a TU—154-es piló­tafülkéjébe. Nos, az egész a moszkvai világifjúsági talál­kozónak köseönhető. Mint már megírtuk, a Malév párt- bizottságának és a moszkvai járatokon szolgálatot teljesí­tő személyzetnek köszönhe­tő, hogy nap mint nap friss információkkal, képekkel tudtunk jelentkezni. A „lé­gihíd" hibátlanul működött. A képek rendben és időben megérkeztek és mi is meg­kaptuk Moszkvában a friss újságokat. Amikor a részleteket meg­beszéltük, szóba került: jó lenne bemutatni a pilóták munkáját, ezt a laikusok számára titokzatos és érde­kes tevékenységet. A Malév pártbizottságának titkára, Odor Tamás ebben is segí­tett: lehetőséget kaptunk, hogy egy úton a pilótafülké­ből kövessük az eseménye­ket. Nagyvárosok (élűiről Nos, ott hagytuk abba, hogy az utasok készülődnek a beszálláshoz. A gép sze­mélyzete: Borovszky János kapitány, Keszöcze János első tiszt és Weiner György fedélzeti mérnök végzik a felszállás előtti rutinfelada­tokat. A fedélzeti mérnök körbejárja a gépet, megné­zi, nincs-e valami szemmel látható sérülés, rendellenes­ség. — Ennél többre nincs szükség — mondja —, a gé-, pet még Budapesten alapo­san felkészítették az útra. Ilyenkor, amikor azonnal visszaindulunk, egyébként sincs többre idő. Még meg­tankolunk és a gép máris útra kész. — Az első tiszt dolga az úttal kapcsolatos számítások elkészítése, a szükséges na­vigációs és időjárási adatok beszerzése. Én pedig figye­lek, hogy minden rendben megy-e — mondja Borovsz­ky János. — Nincs tehát idő egy kis városnézésre, vásárlásra? — Mi most dolgozunk és nem kirándulunk. A repülő­terek általában távol esnek a várostól, az érkezés és a visszaindulás között pedig ritkán van hosszabb idő, mint egy-másfél óra. Leg­többször ki sem szállunk a gépből. Mi a nagyvárosokat felülről ismerjük, másra csak akkor jut időnk, ha szabad­ságon vagyunk. Közeledik az indulás idő­pontja, sorban érkeznek az utasok. Őket a légikisasszo­nyok veszik gondozásba. A tapasztaltabb légiutasok már tudják, hol a helyük, a töb­bieknek segítenek. A pilóta­fülkében közben megkezdő­dik egy laikus számára fur­csa ceremónia. Az első tiszt kérdéseket olvas fel egy pa­pírról és arra a fedélzeti mérnök hangosan válaszol. — Ez a check-list, azaz magyarul az ellenőrző lista. Ezzel ellenőrizzük a már el­végzett tevékenységeket. A listán ott áll, hogy mi­lyen válasznak kell érkez­nie, így tudjuk, stimmel-e minden — mondja Weiner György. — Nyilván minden kéiv dést és választ tudnak már kívülről. Nem fordulhat elő, hogy csak rutinból válaszol­nak, oda sem nézve? — Ez kizárt dolog. Egy ember kérdez ugyan és egy válaszol, de mind a hár­man nézzük a műszereket és ellenőrizzük egymást. Termé­szetesen tudjuk kívülről az összes listát, mire valaki gépre kerül, ezt már az is­kolában megtanulja. Mégis kell, mert így biztos, hogy nem felejtünk ki 6emmit. Kézről kézre Túl vagyunk a „csekkelé­seken”, engedélyt kapunk a kigurulásra. Fényes nappal, délután 2 óra van, a kapi­tány mégis bekapcsolja a fényszórókat. ^ — Jobban látnak minket, könnyebben tudnak azonosí­tani, és a fény elriasztja a madarakat is. Ezek a repté­ri madarak már megtanul­ták, ha egy gépen kigyullad a reflektor, az mozog, és ki kell térni előle. — És mi van, ha mégsem tér ki? — Általában a madár jár rosszul. Összeütközni persze csak fel- vagy leszállás köz­ben lehet, 12 ezer méter ma­gasan már csak mi repke­dünk. Mindenesetre, ha nagy ritkán összeütközünk egy madárral, az jó nagyot szól és nagyot tud horpasztani a gépen. A kifutópálya végéhez kö­zeledünk, közben folyamato­san érkeznek a rádióüzene­tek a pilótákhoz. '— Látható, könnyű a dol­gunk, nem kell mást csinál­nunk, csak amit mondanak. De komolyra fordítva, az egész utat végig kíséri az irányítás, szinte kézről kéz­re adnak bennünket. Először a gurulásirányító mondja meg, milyen útvonalon men­jünk a kifutópályához. Az előbb is szólt, hogy álljunk meg, és engedjük fel a ke­resztben felszálláshoz ké­szülő gépet. Ezt ugyan most mi is láttuk, de lehetne olyan köd, hogy csak későn vennénk észre. Utána átad minket a toronynak, mely a le- és felszállópályákat el­lenőrzi. Ezt az átadást úgy kell érteni, hogy megadja azt a frekvenciát, melyre át kell állnunk a rádióval, hogy a toronnyal kerüljünk kap­csolatba. Mikor a torony en­gedélyt ad a felszállásra, el­indulunk, és utána a közel- körzeti irányításé vagyunk. — De előtte még jön a tiszteletkor,. — Ilyen nincs, csak a kép­zeletben. A repülőgépek az előre megadott útvonalon hagyják el a repülőtér lég­terét. Erre, és természetesen minden másra pontos térké­peink vannak, úgyhogy ne­künk csak annyit mondanak, hogy kövessük a hármas út­vonalat, és már tudjuk is, hogy merre keli menni. A közelkörzet egészen az út­vonal-irányítás kezdetéig ve­zet minket, ez általában a légifolyosó kezdőpontja. In­nen már gyakorlatilag ese­ménytelen az út a leszállás kezdetéig. — De ha soha sincs sem­mi izgalom, és még világot látni sincs idő, akkor mégis, mi a szép ebben a hivatás­ban? — Ezt egy civilnek nagyon nehéz megmagyarázni. A lé­nyeg: maga a repülés. Mire valaki eljut odáig, hogy egy utasszállító gépet vezethes­sen. 8—10 évet kell tanul­nia. Mindez rengeteg áldo­zatvállalással, lemondással jár. Akik mindezt végigcsi­nálják, azoknak ez az éle­tük, azok mindenre képesek, csakhogy repülhessenek. II tartalék tartaléka A TU—154 pillanatok alatt a levegőbe emelkedik, és máris jóval 2 ezer méter fe­lett vagyunk. Néhány ka­nyarral elérjük az útvonal kezdőpontját, majd az irá­nyítás utasításait követve a repülési magasságot. Itt a kapitány a robotpilótára bíz­za a gép irányítását, és is­mét ráérünk beszélgetni. —• Az olvasók várnának valami izgalmas sztorit, va­lami vészhelyzetet, amelyből sikerült szerencsésen ki­mászni. — Ilyen nincs. A repülő- • gép a legbiztonságosabb köz­lekedési eszköz a világon. Szinte soha nem történik semmi, és ha mégis, akkor az utasok nem veszik észre. Ilyen nagy utasszállító re­pülőgép hihetetlenül bonyo­lult és túlbiztosított szerke­zet. Mindenből legalább há­rom van rajta, de van, ami­ből négy. Ha tehát a főegy­ség elromlik, ott a tartalék, és a tartaléknak is van egy tartalékja. — Mégis történnek bal­esetek. — Igen. de ilyenhez na­gyon sok mindennek össze kell jönnie. Ha most elte­kintünk a merényletektől, akkor szerencsétlenül össze kell találkozni emberi és műszaki hibának, sőt, még a kedvezőtlen időjárásnak is. Mi szimulátorban gyakorol­juk a vészhelyzetek elhárí­tását, gyakorlatilag minden elképzelhető esetre létezik kidolgozott eljárás, melyet követni kell. — A gépeltérítésekre is? — Természetesen azokra is. A lényege: legfontosabb az utasok biztonsága, utána a repülőgép biztonsága. Egyébként a gépeltérítés ma­gyar „találmány”. Még 1921- ben Svájcból térítettek Bu­dapestre egy Junkers F—13- ast, ez a gép ma is látható a Közlekedési Múzeumban. Sima leszállás — És a kapitányból ho­gyan lett kapitány? — Repülőscsaládból szár­mazom, Nyíregyházán . jár­tam főiskolára, mezőgazda- sági repülős lettem. Az is­kola után másfél évig per­meteztem, utána jelentkez­tem a MALÉV-hez. Itt újra kezdődött a tanulás, alap­tanfolyam, típustanfolyam, különböző át- és továbbkép­zések. Nekünk minden év­ben vizsgáznunk kell, min­den évben újra meg kell sze­reznünk a jogosítványt. Át­esünk egy kétnapos nagy és egy egynapos kisebb orvosi vizsgálaton, de minden fel­szállás .előtt még egyszer el­lenőriznek minket. Szóval, semmit sem bíznak és mi sem bízunk semmit a vélet­lenre. Az országhatárhoz érünk, megkapjuk az első hazai je­lentést a budapesti időjárás­ról. A kapitány szájához, emeli a mikrofont, és kö­szönti az utasokat. Elmond­ja, hogy 12 ezer méter ma­gasan repülünk, 950 kilomé­teres óránkénti sebességgel. Mennyi a hőmérséklet itt fönn, és mennyi a Ferihegyi repülőtéren, milyen ott most az időjárás. Rögtön ezután megkezdő­dik a leszállási csekkelés. Előkerülnek a már ismerős papírok, s jönnek egymás után a kérdések és a vála­szok. Minden rendben, foly­tatódhat a leszállás. A futó­mű is rendesen kinyílik, úgyhogy nem szerzünk köz­vetlen tapasztalatot, milyen is lehet egy vészleszállás ke­rék nélkül. Már látszik a Ferihegyi ki­futópálya, megkapjuk az utolsó, a legfrissebb időjárási adatokat. Szél alig van. sem­mi nem zavarja a leszállást. Egy alig észlelhető döccenés, és máris a betonon gurul a gép. Alig több mint két óra alatt megérkeztünk Moszk­vából Budapestre, az úton semmilyen említésre méltó, rendkívüli esemény nem tör­tént. ' Lónyai László Borovszky János Kcszőcze János Weiner György

Next

/
Thumbnails
Contents