Békés Megyei Népújság, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-18 / 194. szám
0 1985. augusztus 18., vasárnap NÉPÚJSÁG abbahagyni? pedagógus pályájáról Eliz néni, az irodalomtanárLehet ezt Beszélgetés egy Ezt kérdeztek egymástól a Kecskeméti Tanítóképző 1940-ben végzett növendékei most nyár elején — a 45. találkozón —, és a tizenhétből tizenkettőn nemmel válaszoltak. A másik kettő sohasem tanított. Ök viszont, a többiek, máig sem tudtak megválni az iskolától, a gyerekektől. Egyikük dr. Szentke- reszty I,ászióné. a békéscsabai 1. számú iskola pedagógusa. — Pedig nem készültem a pályára, annak ellenére sem. hogy szüleim mindketten megszállott pedagógusok voltak. De én is az lettem, miié a képzőt befejeztem, és ezt az iskolámnak, az ottani nevelésnek. szellemnek köszönhetem. íTanáraink a lehető legtöbbet nyújtották mindenből, hivatástudatból is egy életre szólót. Az emlékek közül először nő bukkan föl, aki Ady-ra- jongásával a lányokat is beoltotta. A tankönyvben ösz- szesen négy sor állt a költőről, alatta A fekete zongora, ö viszont órákon át tartotta az előadást róla, csak jegyzetelni nem engedett. De azt már elnézte, hogy a pad alatt, a térdükön mégiscsak leírják a szavait. — Ez is a jövőt, a gyakorlatot szolgálja, mint minden, amit tanultunk, s erre utalva nem volt tanár, aki oly sokszor el ne mondta volna. „kérem, lányok, majd ha a gyerekek előtt állnak ...” S egyszercsak ez is eljött. A fiatal lány tanító néni lett. — Akkor is épp pedagó- gushiány volt, mert a férfiakat behívták katonai szolgálatra. Igazi állás ugyan ebből nem lett, csak helyettesítés. Ezzel kezdtem én is, otthon, Hevesben, méghozzá osztatlanul, hat osztállyal egyszerre. Mikor visszajött a tanító, az Orsolyák polgári iskolájába hívtak a tornatanárt helyettesíteni. Innen — pályázattal — a szeghalmi gazdasági iskolába kerültem. Békéscsabán 1957-ben kezdtem tanítani, a Petőfi utcai egyesben, s ettől azóta sem tudtam megválni. Az egyes ... Ahol legrégebben Bokorék és ő tanítanak, ahova közel harminc év emlékei fűzik, ahol fél szóból is mindenki megérti egymást. Ahol, ahol.. olyan jó, mert bár a követelmények nagyok, de otthonos, családias a hangulat. Ahol a fiatalok is. hamar beilleszkednek, mert szeretet és segítség fogadja őket. A gyerekek meg . . . Ök szinte rajonganak a fiatal tanító nénikért. — Ez az, ami sohasem változik. Tudom jól. hisz Az utolsó diákkép. Jobb oldalon a legjobb barátnő majd mindig alsósokat tanítottam. Főleg harmadik-negyedik osztályt, s, ezért is értékelem oly nagyra az elsős és másodikos tanítók munkáját. Le a kalappal előttük! Ők adják az alapot, s szoktatják egyben az iskolához, a tanuláshoz a gyerekeket. S ha ezt még — mint általában — szeretettel is teszik. második anyjuk lesznek a gyerekeknek. S ez a helyzet végig az alsós osztályokban. Igaz, itt kap vissza legtöbb szeretetet a pedagógus, ebben a korban legnagyobb a ragaszkodás hozzá. Még a szülők részéről is. Gondolatait tovább folytatja. Harmadikban-negye- dikben lesz igazán iskolás a gyermek. Ekkorra már kialakul kritikai érzéke. de még abszolút ártatlan: hisz mindenben. A legfogékonyabb a szépre, jóra, s ezt kell megragadni, fejleszteni. S ez a gyönyörű a tanító munkájában, amit nem lehet megunni soha. — Mindenki kialakítja a saját módszerét, és a maga módján nyeri meg a gyerekeket. Van. aki szigorú, más konzekvens. megint más Tavaly, az iskolai farsangon Történet az agyag életre keléséről Fazekas Mezőberényben Ormótlan agyaggalacsin a korongon. Aztán elindul a forgás, s az anyag életre kel: előbb mókásan összegömbölyödik, aztán lustán nyújtózik egyet, karcsúsodig kifényesedik, közepén ür támad, a szája megnyílik — az ügyes kezek alatt —, s már kész is a cserép. Varázslat ez. S a mágus — a koTevan Undor levelezése és Kner Imre szakkönyvtára A Kner Nyomdaipari Múzeum Füzetei ti, 8, 9) sorozatban újabb nyomda- és kultúrtörténeti érdekességek jelentek meg. Papp János Tevan Andor irattára és levelezése a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában címmel a magyar nyomdászat, könyvkiadás és könyvművészet dokumentumait adja közre. Tevan Andor gondosan rendszerezett személyes, családi és hivatalos leveleit, iratait, a hazai nyomdatörténetről átfogó képet festő levéltárái halála előtt átadta a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárának. A sorozat hetedik füzetében többek között Karinthy Frigyes Tevan Andornak írt levelét, Krúdy Gyula sorait, illetve a nyomdaalapító Kosztolányi Dezsőhöz írt levelét olvashatjuk. Igen értékes olvasmány a Kner—Tevan levélváltás. Dr. Gaál Endre munkájának címe: A Tevan-nyomda betűmintái. A Kner Nyomdaipari Múzeum 8. füzete tartalmazza a mintakönyv hasonmását is. A bevezetőből az idézel: „Ügy véljük, hogy a Tevan-nyomda betűmintakönyvéröl, az egyes betűfajták eredetéről, alkalmazásukról, felhasználási területükről elmondottak az üzemre vonatkozó eddigi ismereteket bővítik, a nyomda művészeti törekvéseiről, a hazai könyv- nyomtatás történetében betöltött szerepéről megrajzolható képet teljesebbé, pontosabbá teszik.” Kner Imre, a magyar könyv- nyomtatás megűjítója lipcsei tanulmányaitól kezdve folyamatosan és módszeresen gyűjtötte a nyomdászat irodalmát, a tipográfiai szakkönyveket, kiadványokat. Jelentős volt ezentúl szépirodalmi és művészeti könyvtára is. A sorozat 8. füzete, Kner Imre szakkönyvtára címmel elsősorban a nyomdá- szati és könyvművészeti szempontból figyelemre méltó müveket gyűjti egybe. A Petőcz Károly szerkesztette három füzet nem csak nyomdászoknak lehet érdekes, hanem mindenkinek, aki szereti a szép könyvet. N. K. rung fölé hajló fiatalasszony Nap nap után itt dolgozik a műhelyben, az aprócska ablakok szerény fényében. Ofykor, ha sok a munka, még este 9-kor is forog a korong. — Komlódi Angelika ' fazekas. Szereti a munkáját, ezt tanulta az NDK-ban. Mert Komlódi Angelika kint született, ott nőtt fel, s hogy most itt, Mezőberényben találkoztunk, a véletlen műve: — Lipcsében, a város központjában van egy üzlet, olyasforma, mint itt a népművészeti boltok — mondja, enyhén törve a magyart —, annak dolgoztam akkoriban, 1974-ben, amikor egy magyar fiatalemberrel, Komlódi Györggyel megismerkedtem. Az ismeretségből két év múlva házasság lett . . . A „magyar fiatalember" csak néha segít a visszaemlékezésben. Olykor, ha Angelika egy-egy szót nem talál magyarul — abban segít —, máskor évszámokat pontosít, hiszen már közös életük fordulópontjairól beszélgetünk. Rövid ideig éltek kint, aztán 1977-ben hazatértek Mézöberénybe: — Nagyon kedvesen fogadott itt mindenki — moso- lyodik el Angelika —, pedig akkoriban még tisztességesen köszönni sem tudtam, nemhogy beszélgetni ... A cipészszövetkezetnél aztán az asszonyok között lassan megtanultam magyarul, mert egy évig ott dolgoztam. Nem sokkal ezután megszületett kislányuk, Ivonn, aki most kíváncsian lesi a nagyok szavait. Olykor maga is közbekottyant ezt-azt, természetesen magyarul, bár — mint elárulja — mindentért németül, ha beszélni nem is tud rendesen. — Ügy öt éve lehetett — folytatja Angelika —, hogy ismét visszatértem a fazekassághoz. Nem volt köny- nyű a feltételek megteremtése, végül csak összejött ez a kis műhely. Itt már kihaltak a fazekasok, egyedül vagyok Mezőberényben. Talán ezért is segített annyit a Kiosz. Még kiállításra is hívtak, most augusztus 20- án pedig a vidám vásáron veszek részt munkáimmal. A szezonról beszél, a tavaszról és az őszről. Akkor Lesz mit vinni a villám vásárra szinte a színészi képességeivel bűvöli el a tanítványokat. És még ki tudja, hányféleképpen lehet hatást gyakorolni. Nekem azzal sikerült, hogy a keveset, az apró, kis eredményeket is méltányoltam, megdicsértem. S a dicséret tényleg szárnyakat ad. annyira ösztönöz a többre. Sok rejtett tartalékot kihoz a gyermekből. A humort meg ők méltányolják, élvezik. Nagy szerencse, ha a pedagógusnak jó humorérzéke van. S amit még nagyon fontosnak tartottam és tartok: bármit kérdezzen is a gyermek, arra mindig igaz választ kapjon. Később ment nyugdíjba három évvel, mint mehetett volna. És már hét esztendeje, hogy mint nyugdíjas, a napköziben dolgozik. — Nagyon fontosnak tartom a napközit, főleg az alsó tagozatban. Különösen sokat tud nyújtani az elsős és másodikosoknak: nyugodtan elkészíthetik a házi feladatokat, s egyúttal rögzül bennük a rend. Megszokják. Ez a nyugodt, családias szellem a harmadikban-negyedikben is megvan még. Jut idő a leckék ellenőrzésére, kijavítására. A füzetek zöld tintája — a napközi színe — ezt jól mutatja. Szóval nagy dolog az. hogy a jó időbeosztással együtt a lendületes munkát is megszokja a gyerek, s nem a húzást, halogatást, pepecselést. így tud mással is — játékkal — foglalkozni felszabadultan. Csak a tárgyi feltételekkel van baj. talán minden napköziben . . . Végül az ősz, az új tanév kerül szóba. — Minden év végén azzal válunk el egymástól az igazgatóval: majd meglátjuk... Ez azt jelenti, ha kell, számítanak rám. ha pedig kell. akkor én megyek, mert szeretem a munkát, a gyerekeket. a tantestületet. A derűt és a vidámságot. Az egész életformát. Vass Márta alig győzi, annyi mindent kérnek tőle. Máskor kevesebb a munka, akkor kifújhatja magát, s jut idő arra is, hogy egy kicsit körülnézzen a hódmezővásárhelyi, a ladányi, a hajdúszoboszlói és ki tudja felsorolni még. milyen fazekasok között. — Nagyon sok gyönyörű darabot láttam, de sajnos, nem egy harsányan bivalko- dót, giccseset is. Én az egyszerű formákat, a natúr színeket kedvelem. Ha nem kedvelnie való, amit kérnek, ha túlfestettet szeretnének, nem vállalom. Inkább csináljak mindig csak virágcserepet, mint hogy olyat adjak ki a kezemből, amit magam sem kedvelek. Munkája szépségéről beszél, arról, miként szeretné továbbfejleszteni tudását. A műhely hűs félhomályában kakasos tálak sorakoznak, a legújabb termékek ... — Mindig próbálkozók valami újjal, ami egyszerű és hasznos. Elgondolom, aztán kipróbálom, hogyan mutat, mennyi munka van benne, érdemes-e csinálni? Fél je közben meggyúr egy nagy agyagrögöt, a meszel már kiszűrték belőle. — Gyuri sokat segít ne-, kém — simítja meg tekintetével emberét —, de szükség is van az erejére, nem könnyű munka ez. Ott az. a nagy cserép — mutatja —, 5 kilót is nyom. A körongo- zógépet is ő csinálta — teszi hozzá büszkén. A polcon már jócskán sorakoznak a vidám vásárra valók. Cserepek, díszcsere- pek, tálak . . . Már megszikkadtak, lassan mehetnek ki a szabadba, hogy csontke- rnénnyé száradjanak. Igazi türelemjáték ez, hisz ha idő előtt a szabadba vagy erős napra kerül, ha nem szárad ki és úgy égetik, már törik is, oda a munka . . . A kemence kormosán ásít, ma már nincs dolga. Ám holnap kis és nagy cserepekkel megrakva, izzó türelmetlenséggel várhatja az új, a szép fazekasmunkák megszületését. Kép, szöveg: Nagy Ágnes MOZI flranyesö Yuccában Egy új film. jó egy tucat íontnyi súlygyarapodás. Aki moziba jár. szinte bizonyos, hogy kitalálta: Búd Spen- cerről, alias Piedone-ról van szó. A legújabb Bud-film- ben vonalszemű, jóságos, bár kemény öklű barátunk már igencsak megközelíti a háromszázat; súlyban persze, és fontban mérve. Ami köztudottan annyit tesz. hogy majdhogynem másfél mázsássá filmezte magát. Ö, aki „civilben" gyermekruhákat tervez, és gyárt kis üzemében. Mert ilyen az élet: Spencer Tracy (innen művészneve). nagy hódolója a Chanel és Diói' divatházak babérjaira vágyik, csak éppen a legfiatalabbak körében . . . Persze, ez a magánéletet érintő dolog igazán nem befolyásolhatja az embert abban, váltson-é, vagy sem jegyet Búd új filmjére. Hiszen más annak a> oka, amiért sokan nagyon szeretik, sokan meg nagyon nem szeretik (mondhatni utálják) — ezeket a filmeket. Hiszen Búd Spencer jó színész, igazi karakterfigura Ha úgy tetszik, viszonyítási alap. A nevével fémjelzett filmek valahol iskolát teremtettek. Függetlenül attól, hogy a bizonyos formában igényes közönség gyomra mennyire érzékeny ezekre az opuszokra. Az is biztos, hogy Bud Spencer filmjei aligha kapják meg a kitüntető utalást: a brüsszeli tizenkettő között lenne a helyük. De hát aligha lehet ez a célja: A lényeg kitapintható: szórakoztatni. S tegyük gyorsan hozzá: ha már erőszakról van szó. akkor inkább így. mint véresebben. A humor mindent. így ezt is elviseli. S talán ezáltal mi is jobban tolerálni tudjuk. Néha még szeretni is . . . Humorba csomagolva, jobban mondva a paródia eszközeit felhasználva. A karikatúra tárgya (ismét) a Vadnyugat. Annak is a hőskora, amikor naponta többször is átjavították a városkák lé- lekszámát mutató palatáblán a számot. Amikor a legjövedelmezőbb hivatala a koporsókészítőnek és a sírásónak volt. Mármint nekünk, a teménvtelen wes- ternfilm nézőinek ilyen az elképzelése erről a vidékről, erről a korról. Nos, ezekről a mesketékről készített Búd Spencer főszereplésével filmet Michele Lupo rendező Figyeld a tollat! címmel, amit olaszból Aranyeső Yuccában címűre magyarítottak. A jó legyőzi a gonoszát elv gyakorlatának vagyunk itt is a tanúi. Űgy-ahogy elviselhető a sztori. nem is annyira bárgyú, mint amihez szoktattak. Ennio Morri- cone zenéje most is nagyszerű, Franco Di Giacomo kamerája pazar képsorokat vetít elénk. Van egy „zabáló- párbaj” a filmben. Ha tudnánk, hogy Lupo látta volna Huszárik Zoltán Szind- bád című Krúdy-filmjét, még talán plágiummal is vádolhatnánk ... De hát ne komolykodjunk: nyári, köny- nyed szórakozást jelentő ez a színes, olasz vígjáték. Másfél óra kacagás, röhögés, hahota a jólesően hűvös nézőtéren. a szabadtéri moziban. A vásznon meg csattannak a pofonok, kúrál a csodadoki. átverik a banditákat, lebukik a korrupt seriff, és hull az aranypor a kisváros polgáraira .. . Nyár van és kánikula; maradjunk ennyiben . . . (nemesi)
