Békés Megyei Népújság, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-02 / 180. szám
1985. augusztus 2., péntek Takarékoskodjunk a vízzel! Minden évben tapasztalhatjuk a kánikulában jelentkező vízhiányt, nyomáscsökkenést. Természetesen ez a nyár sem tartozik a kivételek közé, sőt erre olvasóink is felhívták figyelmünket. Hiába jelentették be a meghibásodásokat a víz- és csatornamű vállalatnak, látszólag a probléma megoldatlan maradt. Ez ügyben kerestük fel Hosszú Szilárdot, a Vízmű üzemviteli osztály- vezetőjét. — Vállalatunk, Gyula kivételével az egész megye vízellátásával foglalkozik. A hálózat hosszú, sok a probléma, így elkerülhetetlenek a kisebb időbeli eltolódások. Két brigád látja el a tennivalókat, hétfőtől szombatig 12 órás munkaidőben, de vasárnap, és éjszaka ügyeletet tartunk. Azt hiszem természetes, hogy a nagyobb hibák kijavítását helyezzük előtérbe, úgy a valódi csőtöréseket, de a szivárgásokat és repedéseket általában már másnap igyekszünk helyreállítani. Meg kell említenem, munkánkat alkatrészhiány is hátráltatja. A vízvezetékek javítását nyomás alatt végezzük. hogy ezzel se okozzunk nyomáscsökkenést, vagy esetleges vízhiányt. — Mégis előfordul, hogy az esti órákban nincs nyomás a felsőbb emeleteken, illetve a toronyházakban. Miből adódnak ezek a problémák, s hogyan lehetne ezen változtatni? — A Vízmű kapacitásán felül termel már hetek óta. Termelőképességünket sajnos felülmúlhatja a vízigény. Ezen csak új beruházásokkal segíthetünk, ami már folyamatban van. 1,5—2 éve majdnem az egész megyére kiterjedő vízminőség-javító program indult, melynek keretében az első létesítményeket a közeljövőben vesszük át. A vand- háti Vízmű-nél egy víztárolót. valamint Üjkígyós és Vandhát közötti vízvezetéket. — Gondolom számítanak a lakosság megértésére és segítségére. — Sokat jelentene, ha csökkentenék á vízpazarlást, ezalatt értem például az esti locsolást, ugyanis 18 óra és 21 óra között a legjelentősebb a vízfogyasztás. A víz megújuló természeti erőforrás, de sajnos takarékoskodnunk kell vele. Javuló élet- és munkakörülmények a mezőkovácsházi Afésznál A Mezőkovácsháza és Vidéke Áfész azok közé tartozik, ahol évről évre megteremtődnek a dolgozó emberről való fokozottabb gondoskodás feltételei. De ami legalább eny- nyire lényeges: itt nemcsak megtervezik az élet- ésmun- kakörlmények javítására fordítható összeget, hanem nagy körültekintéssel ellenőrzik is annak felhasználását. Legutóbb a szövetkezet igazgatósága volt kíváncsi arra, hogy az Áfész szakvezetése mennyire figyel oda az ilyen célokra előirányzott százezrek, milliók célszerű felhasználására. Ebben a szövetkezetben a bolti kiskereskedelem, a vendéglátás és a termeltetésfelvásárlás ágazata mellett számottevő az üzemszerű feldolgozóipar is. így aztán itt szélesebb körben kell figyelemmel kísérni a szociális és munkavédelmi helyzet alakulását, mint a csak hagyományos ágazatokkal rendelkező szövetkezetekben. És természetesen az ágazatokban dolgozók nagy száma is meghatározó jelentőséggel bír. Mindent egybevetve, a Mezőkovácsháza és Vidéke Áfész igazgatósága 1984-re 5 millió 662 ezer forintban állapította meg a szociális, kulturális és munkakörülmények fejlesztésére felhasználható alapot. És mert a különböző célokra meghatározott összegek legtöbbjét túllépték, az élet- és munka- körülmények javítására fordított összeg a múlt év végén 6 millió 177 ezer forintot mutatott. És ezért a túllépésért senki nem kapott bírálatot. De vajon igazságos lett volna-e valakit is elmarasztalni azért, mert például szociális, kulturális célokra, tanulmányi ösztöndíjakra, munkaruhák vásárlására, oktatásra- továbbképzésre vagy éppen a fiatalok lakásépítésének támogatására többet költött az Áfész, mint amennyit az éves terv előirányzott. Meggyőződésünk: a szövetkezet dolgozói azt is elégedetten fogadták, hogy 1984-ben öltözők, zuhanyzók létesítésére, védőruhák, védőfelszerelések beszerzésére, szellőzési, fűtési, világítási rendszerek kialakítására, helyi környezetvédelemre, vagy éppen az ő érdekükben bevezetésre került különböző biztonság- technikai eszközök kialakítására az előirányzottnál többet költött az Áfész. Az 1984-ben élet- és munkakörülmények javítására elköltött milliókból jutott arra. hogy a Mezőhegyesen átadott műszaki áruházban olyan szociális létesítményeket alakítsanak ki, melyek minden i igényt kielégítenek. Kunágotán, a kisállat-feldolgozó üzemben nehéz fizikai munkát megszüntető berendezést állítottak be. Több vendéglátóipari egység részére robot- és egyéb kisgépeket vásároltak. Továbbá ci- rokkalászrázó, -osztályozó, illetve seprűkötő, kártoló-, méretre vágó gépeket rendszeresítettek. Ugyanakkor jelentős összegeket költöttek a biztonságot szolgáló csúszás- mentes padlózatok, burkolatok, állványzatok megoldására. Mindez azt eredményezte, hogy a múlt év végén az Áfész 56 egységének 1115 dolgozója már a kor követelményének teljesen megfelelő körülmények között végezhette munkáját. Hetvennégy egység 82 dolgozója azonban még csak közepes szintű szociális ellátottsággal rendelkezett. Ugyanakkor ismert volt 1980 végén a szövetkezet vezetése előtt az is, hogy 75 egység 75 dolgozója korántsem kielégítő körülmények között végzi munkáját. Ebben az évben azonban további javulás várható több munkaterületen. Követ- * kezik ez abból, hogy 1985- ben szociálpolitikai célokra 5 millió 819 ezer forintot költhet a Mezőkovácsháza és Vidéke Áfész. Ebből csaknem 3 millió forintot szociális-jóléti, 2 millió 850 ezer forintot, pedig munkavédelmi beruházásokra. Valamennyi közül is kiemelkedik a baromfikeltető üzem szociális körülményeinek jelentős javítása, a mezőhegyesi vendéglő korszerű éttermének és konyhájának a kialakítása, valamint olyan seprűvarró gépek beállítása, melyek kiküszöbölik a nehéz fizikai munkát. Balkus Imre Séta a séta körül A minap újra elsétáltam a gyermekkori családi séták szép emlékű színhelyére, a békéscsabai Széchenyi-liget- be. Bocsánatot is kérek gyorsan a tisztelt Olvasótól, egyrészt, hogy személyes élménnyel kezdem, másrészt, hogy ilyen (látszólag) baga- teli üggyel tartom fel. Nos, az utóbbi évtizedekben ezek a séták inkább szolgálják a nosztalgiázást, mint azt az emberi szándékot, amiért is tesszük. így aztán évente egyszer-kétszer visz ki a lábam a város ;,tüdejébe”. Ilyenkor aztán végigbaktatok a ma már igencsak töredezett aszfaltos utakon, a gyöngykavicsos elágazásokon. Nézem, hogy egy év alatt mi változott, mi lett teljesebb, mi lépett a pusztulás útjára. Igen, itt vertem be a fejem négy éves koromban, itt állt mindig a fagy- laltos néni kétkerekű kocsijával, itt meg az állatkert ketrecei álltak, amott pedig a hajóhinta volt, amire sohasem ülhettem fel, mert mire nagyobbacskára nőttem, akkorra lebontották... Aztán itt van ez a bizonyos sörkert, ami már minden volt, de húsz év óta nem az, aminek lennie kellene. Pedig egyedülálló építészetileg is ezen a tájon, meg jó helyen is van ez az építmény, csak- hát. .. De valami történt: pár nap óta a hét négy napján újra várja a vendégeket a sörkert. Menjünk beljebb: igen, itt áll a koleradomb. Csak a fiatalabbak kedvéért: 1831- ben Csabát is elérte a „mirigy-halál”, kettő ezer ember halt bele néhány hét leforgása alatt. Ide, közös sírba tették őket, s a város elöljárósága vörös márvány oszloppal jelölte meg a helyet. Két évvel ezelőtt írtam meg: az oszlop és környéke elhanyagolt, a talapzat vészesen omladozik. S ma? Űj a talapzat, helyreállított az oszlop. Akik tették csendben és jól tették. Köszönet érte akit illet. És a kertészeti vállalatnak is. Bár itt, a liget távoli sarkában van a székháza, tehát dolgozóinak, vezetőinek naponta át kell mennie a ligeten, mégis megérdemlik. Mert minden rész kitisztítva, az ágyások ápolva, a padok frissen mázolva. Egykét évvel ezelőtt ez sem volt még így... Csakhát a fák! Jó részük öregecske már — emberi kor szerint. Csakhát a fák időszámítása más. Talán éppen ezért évről évre le kellene nyesni, fűrészelni az elszáradt, villámsújtotta gallyakat, derékvastagságú ágakat... Sétálok, s közben a csoda nyári délelőttön sok minden jut az eszembe. A sétálásról, mint emberi cselekvésről magáról is. Hogy kiment a divatból. Néhány évtizeddel ezelőtt, az ötvenes évek végén, a hatvanas elején százával voltunk vasárnap délután a „lizsében”. Szülők és nagyszülők kisgyerekekkel, tizenéves szerelmesek, magányosok, öregek és facér fiatalok. Ma nem érünk rá sétálni. Ma rohanunk. Ez utóbbi is baj, de az előző is. Ez utóbbi egyértelműen rossz, az előző károssága bizonyos értelemben már nem ennyire egyértelmű. Életforma és 0, szokásvilág változott. Együtt a társadalmi lét módosulásaival. Én is, te is, ön is ma már mással tölti el a hétvégéjét. Mert ezt hozta a változás: jókedvünkből, valamilyen kényszerből. S akkor eszembe jut a sokat szidott, vitatott, a közéletet felforrósító, sétálóutca ügye. Az egyik indok a kialakításánál éppen az volt, hogy helyet csináljanak a korzózóknak. Csakhát ma már nagyon kevesen sétálnak. A Széchenyi-liget útjait sem ők koptatják. Sem a szoborsétányét, sem az Árpád-sorét, sem a többit. S ebben a témában is veszélyes lehet, ha felcseréljük az okot és az okozatot. Mert ahhoz, hogy — netán — újra korzózzanak az emberek, nem sétatér kell. Ez amúgy is van. A liget fái, bokrai, a heti négyszer filmbarátokat fogadó kertmozi széksorai, a pirosra mázolt padok, a fűben ugráló ■ feketerigók persze ezekről a dolgokról nem tudnak. Ök évtizedek óta várnak. Várják a sétálókat, a korzózókat. A nyugodt pillanatokra vágyó középkorút, a mélázni kész nyugdíjast, a szerelemre éhes párokat, a füstös városi levegőtől légszomjas embert, a természet csendjére áhítozót. A liget vár és mi alig-alig megyünk ... Nemesi László Grafika: Vollmuth Frigyes Magyar gazdasági és műszaki Egészségesek a növények A júliusi határszemléken növényvédelmi ellenőrzésekre is sor került; a tapasztalatok szerint a szántóföldeken és a kertészetben megnyugtató a helyzet. Említésre méltó járvány nincsen és tömeges mértékben a növényi kártevők sem jelentkeztek. A szántóföldi növényeket most erőteljesen támadják a levéltetvek, ezzel a mezőgazdászok nem számolhattak, ugyanis a nagy forróságban többnyire elmaradnak a terméskiesést okozó kártevők. Ezúttal azonban megjelentek a termőterületeken, ezért a gazdaságok korszerű vegyianyagokkal védekeznek ellenük. A cukorrépatáblákon és a zöldségeskertekben rajzanak a bagolylepkék, ám megjelenésük ezúttal „menetrendszerinti” volt; ennek megfelelően időben indították a növényvédelmi gépeket is. A nagy melegben a szokottnál nagyobb takácsatka- fertőzés mutatkozott; az atkák a leveleket szívják, s az elszíneződött, elsárgult növények jelzik: nem mindenütt sikerült időben a beavatko-# zás. A szőlőskertekben a pe- ronoszpóra eddig is feladta a leckét a szakembereknek, akik már négy-öt-hat alkalommal, számos helyen ennél is többször permetezték a növényekét. A nagyobb fertőzéseket sikerült megelőzni, most a lisztharmat jelentkezését várják. A jelenlegi időjárás ugyanis kedvez ennek a veszedelmes fertőzésnek, úgyhogy várhatóan erőteljes védekezésre lesz szükség. A kiskertekben is folyamatosan kell óvni a növényeket; előtérbe került az alma megvédése a varasodás és a lisztharmat ellen. A szőlőskertekben rövidesen indokolt lesz az újabb vegyszeres beavatkozás és a káposztafélék megóvására is ügyelni kell. A Magyar Kereskedelmi Kamara az Ukrán SZSZK fővárosában, Kijevben szeptember 16-tól 20-ig magyar gazdasági és műszaki napokat rendez. A rendezvényen nagy teret szentelnek a magyar gazdasági eredmények megismertetésének, a magyar és a szovjet vállalatok közötti új együttműködési lehetőségek felkutatásának, a közvetlenebb kapcsolatok kialakításának. A gazdasági és műszaki napokon a magyar szakemberek több mint húsz előadást tartanak. Beszámolnak többek között a legújabb növényvédő gépekről, zöldségtermesztési berendezésekről. Ismertetik a magyar gyártmányú -könnyűszerkezetes hűtőházak gyártásában, a hazai kukoricatermesztésben és kukoricanemesítésben elért eredményeket. Az előadások keretében szó lesz az eddig létrehozott mezőgazda- sági termelőrendszerekről, azok elterjesztésének feltételeiről. Az agrárágazat mellett szót kapnak az ipar képviselői is: beszámolnak a mikroszámítógépek cipőipari alkalmazásáról, az anyagmozgatási és raktározási folyamatok számítógépes fejlesztéséről, és a különböző csomagolási módszerekről. A Hungexpo több magyar vállalat részvételével árubemutatót szervez a magyar gazdasági napokon. A programokat a Skála Coop áruházi héttel színesíti. Az Ukrajna Áruházban szervezik meg a magyar fogyasztási cikkek értékesítését. A Hunnapok Kijevben garhotels a Dinamó étteremben gasztronómiai hetet tart, a Hungarotex pedig naponta két alkalommal divatbemutatón várja a látogatókat. A. Magyar Kereskedelmi Kamara 1973 óta rendez gazdasági és műszaki napokat a Szovjetunióban. 1982-ig kétévenként szervezték meg a programokat a Szovjetunió három városában egyidőben 1982 óta minden évben egy- egy városban tartanak ilyen rendezvényt, ahol a magyar ipar és agrárágazat kínálatát koncentráltan mutatják be, beszámolnak a legújabb tudományos eredményekről is. A rendezvények az információcsere, a közvetlen kapcsolatok szélesítése révén egyre inkább hozzájárulnak a két ország gazdasági együttműködésének fejlesztéséhez. Amatőr csillagászoknak ad otthont július közepétől a Kaposvár határában levő csillagvizsgáló. Húsz lelkes csillagász — 13 évestől 42 éves korig — elméleti és gyakorlati ismereteit gyarapítja E. Kovács Zoltán igazgató — táborvezető segédletével. Az országos észlelő- táSor programja égboltismeret, üstököskeresés és -megfigyelés (MTI- fotó: Kálmándy Ferenc — KS)
