Békés Megyei Népújság, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-02 / 180. szám

1985. augusztus 2., péntek Lépcső a lábtöréshez... Tudom, a cím akár egy Rejtő-regény építményéhez is kötődhetne. De szó sincs plagizálásról! Hozták a hírt; valami nem stimmel Békéscsabán a szig-, ligeti óvoda tőszomszédságá­ban található, játszótérnek kikiáltott részen. Pontosab­ban, nem is a térrel van báj, hanem az ott felállított fa­szobrokkal, amikről úgy po­tyognak le a gyerekek, mint érett alma a fáról! Művészi alkotássá szentesítette ezeket a reá adott szentencia. Nincs jogom kételkedni a megálla­pítás jogosságában! (Bár szí­vesen indítanék közvéle­mény-kutatást, mert vélemé­nyem szerint nem 2-3 ember döntése alapján lesz valami­ből művészi alkotás. Hittel vallom, hogy a nagyközön­ség a legilletékesebb ennek megállapítására!) Ottjártamkor gyerekek, anyukák és apukák pihen­tek, játszottak, beszélgettek. A rögtönzött véleményadás eredményét szeretném köz­readni. 11 szülők véleménye... Szűcs Istvánné ölében kis­lánya szendereg. Ö a szom­szédasszonyával beszélget, hiszen ebben a hőségben ne-, héz elviselni a panellakás szorítását. — Higgye el, ha az én gyerekem esik le erről a szörnyedvényről, biztos, hogy feldarabolom azt. Inkább hintát, csúszdát tettek volna ide, mert ugyan mitől ját­szótér ez a faszoborral kör- beékesített utcarész? Egy fo­cipályának is jobban örül­jünk volna. Ezek a gyerekek legalább kiszaladgálhatnák valahol magukat... Lippai Zoltánná csemeté­jét hintáztatja, a másik ba­ba nemsoká érkezik. — Ha már kérdezi, nekem az a véleményem, hogy de­korációnak még csak-fsak elmegy ez a faszoborcsoport, de akkor ne egy játszótéren állították volna fel. Ezen játszva csak a nyakukat tör­hetik a gyerekek. Vannak, akik azt mondják, ne mász- szanak fel a kicsik! Jó vicc! Nem állhat az ember min­dig a hátuk mögött! Arról nem is beszélve, hogy 4-5 éves gyereknek nehéz meg­magyarázni; édes gyerekem, a művész bácsi nem azért csinálta, hogy használjátok, hanem, hogy nézegessétek! Ha viszont ez igaz, akkor ne egy játszótérnek kikiáltott helyen állították volna fel! Za. 1. A homokozó környé­kén kisfiára vigyáz. — Igen, hallottam arról, hogy lepotyognak a gyere-" kék a szoborfigurákról, sőt az egyik a lábát törte. Nem is csodálom, olyan kemény ott a talaj, legalább homo­kot terítettek volna oda ... ...és a „hivatalos” vélemény Kendra János, a városi ta­nács tervosztályának társa- dalmimunka-szervezője. — A játszótér kialakításá­nak tervét még 1978-ban fo­gadták el. Schéner Mihály és Borbola László tervezték ennek kialakítását. A 3,15 méter magas szobrokat a kö­zelmúltban« állítottuk _ fel. Kaptunk azóta egypár be­jelentést, hogy ez a játszótér így nem játszótér! Tudom, hogy egy vastag homokréteg kiszórása a faszobrok alá enyhítené a balesetveszélyt. De az már megváltoztatja az eredeti tervet. Ahhoz vi­szont, hogy ezen változtas­sunk, szükséges a tervezők hozzájárulása . .. elég bo­nyolult ügy ... Szemléletbeli különbségeink voltak, van­nak a művésszel, tervezővel. Tudom, hogy nem szeren­csés dolog a vörössalak-te- rítés, de hát... A közeljövőben végre sze­retnénk a tervnek megfele-, lően befejezni ennek a ját­szótérnek a kialakítását, csúszdát állítunk, és nyújtót is kapnak a gyerekek. Hátha megnyugszanak a kedélyek! Hogy két különböző elem felállításától megnyugodná­nak a kedélyek? Kétlem! De nézzük csak végezetül, hogy is állunk? Ez a játszótér — attól, hogy monstrum beton lovakat (ezek is több méte­resek, de mentségükre le­gyen mondva, alattuk ho­mokréteg áll) és még na­gyobb fafigurákat állítottak fel — nem játszótér! Talán park? Az sem! Kietlen, egy fűszál, bokor sem található. Akkor hát mi? Ki tudná megmondani? Kép, szöveg: Béla Vali Gvomaendrődi Nyár ’85 Beszélgetés Malcolm Rudland orgonaművésszel A gyomaendrődi Katona József Művelődési. Központ által szervezett Gyomaendrő­di Nyár ’85 rendezvénysoro­zat keretében július 26-án este orgonahangverseny szín­helye volt az endrődi katoli­kus templom. A műsorban többek közt Händel, Bach, Becker, Franck, Patterson művei csendültek fel Malcolm Rud­land angol orgonaművész előadásában. A koncert má­sodik felében Béres Ferenc énekművészt és Hegedűs Va­lér orgonaművészt hallgat­hatta a több mint félezer zenekedvelő. * * * A hangverseny után Mal­colm Rudland orgonamű­vésszel beszélgettünk. — Hogyan lett zeneművész? — Hétévesen kezdtem zon­gorázni, s 4 évvel később már én orgonáltam a temp­lomi miséken. Később elvé­geztem az Angol Királyi Ze­neakadémiát, ahol megalakí­tottam az Akadémiai Feszti­vál Zenekart, amelynek nagy sikere volt otthon és külföl­dön egyaránt. Egyébként ját­szom, vezényelek, tanítok, sőt, ha úgy adódik, zenekri­tikákat is írok. — Harmadik alkalommal ad koncertet Gyomaendrődön. Hogy került kapcsolatba Magyaror­szággal, az itteni zenei élettel. — Ó, ez nagyon régen, még a születésem — 1941 — előtt kezdődött, ugyanis édes­anyám — Széli Marika — magyar volt. Alig voltam 2 esztendős, amikor ő meghalt. Három nagybátyám él szer­te a világban, s az egyik — mint 10 évvel ezelőtt kide­rült —, itt lakik Budapesten. Minden évben meglátogatjuk egymást, s közben barátokat is találtam, többek közt Se­bestyén János orgonamű­vészt, aki meghívott néhány évvel ezelőtt gyomaendrődi hangversenyére, ahol én is fölléptem. Egyébként kon­certeztem már Orosházán, Kondoroson, Pannonhalmán, Budapesten, a Mátyás temp­lomban is. Most augusztus­ban még Pozsonyban és Pös- tyénben is hangversenyt adok. — Többször járt már Magyar- országon. Mi volt a legnagyobb élménye? — Talán a legkedvesebb és feledhetetlen élményem a ta­valyi koncertem volt a Má­tyás templomban. Kiváló akusztika és nagyon nagykö­zönség ... Csodálatos volt! És hogy el ne feledjem a másik — állandó — nagy élményt, a magyar konyha remekeit. Kedvenc ételem a bableves, rakott káposzta és a mákos palacsinta. Ma este is ezt eszem, ha lehet! — fordult nevetve magyar ven­déglátóihoz. Kép. szöveg: Hornok Ernő Művésztelepek és mecénások Benne járunk a nyárban, s egyre-másra nyílnak meg a művésztelepi zárókiállítások. Egészen mások ezek a meg­nyitók, mint az őszi->téliek, mert színvonaltól függetlenül a közös alkotómunka öröme és felszabadultsága érződik egy ilyen alkalomkor. Mert mi a lényege ezeknek a nyári munkálkodásoknak? Végre kilépve a hétköznapok közhelyszerűen feszes tem­pójából, valahova elvonulva 2-3 hétig csak az alkotásnak élhet a profi vagy amatőr képzőművész. Gyulán július 29-én nyílt meg a Pedagógus Szakszer­vezet által fenntartott peda­gógus művésztelep kiállítá­sa, augusztus 10-én követi a nyári gyulai művésztelep ugyancsak hagyományos váz­latkiállítása, az ő munkájú-, kát a Gyulai Városi Tanács és a Népművelési Intézet tá­mogatja. De e kettő mellett alakul egy új nyári együtt-, működés is, a me! y róf egyelő­re kevenin'' tudnak. Formá­ciójára nézve nem is a meg­szokott szervezeti keretek között mozog, de talán nem korai tudatni róla alakulása közben. Az ötlet dr. Kási Gyulától, a tüdőszanatórium főorvosá­tól ered. 1984-ben egy kiál­lítással teremtett alkalmat arra, hogy a szanatórium dolgozói és a művészet min­dennapi közelségbe kerülje­nek egymással. A nyári gyu­lai művésztelepet hívta meg bemutatkozásul, s mindehhez olyan technikai feltételeket teremtett, hogy a kiállítás rendezője — e sorok írója — nemcsak minden nehézség nélkül, de örömmel is tudta végezni a munkáját. A kiál­lítást Krasznahorkai Géza, a megyei tanács főelőadója nyitotta meg, aki a jövőbeni folytatásról hozzáfűzte: „Kapcsolódási pont e kiállítás is, s az ezt létrehozó akarat a tüdőkórház vezetésében, amely folyamatossá kívánja tenni az ilyen és hasonló al­kalmakat, lehetőséget adva e kétféle, de egy célért folyó gyógyítás alkotóinak a talál­kozásra.” A szándék jóváhagyásra lelt a megyei tanács részéről, s a művészetpártolás gya­korlati megvalósítással foly­tatódott. Az idén másodízben töltött pár hetet három mű­vész a szanatórium parkján ban álló faházban. Először Pusztai Ágoston egri szob­rász és Kéri Imre, Decsi Ilo­na pesti grafikus házaspár, az idén Kiss György gyulai származású, Pesten élő festő és szobrász, Nagy Előd és Mészáros Géza festőművé­szek. Nem olyanfajta to­vábbképzéssel egybekötött alkotótáborról van itt szó, “mint a bevezetőben említett művésztelepeken, hiszen a faház nyári lakói elismert, esetenként maguk is egyben oktató művészek. A hely csendessége, világtól való el­zártsága a szellemi feltöltő- désre és elmélyülésre alkal­mas. A tájjal és természet­tel, gyógyítóval és gyógyu- lókkal való közelség olyan inspirációkat adhat, amelyek művek megszületését befo­lyásolhatják. A művészektől sem idegen a gondolat, hogy a szanató­rium szép parkja idővel egy- egy szoborral gazdagodjék, s reméljük, hogy a művészet e még ritka, de nagyvonalú mecenálása néhány év múl­va nemcsak vonzó szobor­parkot, hanem irigylésre méltó szellemi társulást is eredményez. Ibos Éva Csabai láncosok az NSZK-ban A békéscsabai Rábai Üttö- rő Néptáncegyüttes mint­egy 40 tagja szerdán délben autóbusszal indult az NSZK- beli Landau városába, a BMW-autógyár meghívására. Tegnap este érkeztek meg a táncosok a mintegy tízezer lakosú városkába, ahol két alkalommal, falusi majális keretében kétórás műsorral mutatkoznak be a német kö­zönségnek. Ottlétük során ta­lálkozhatnak a helyi gyer- mek-néptáncegyüttes tagjai­val, akik szeptemberben lá­togatnak majd — a csere- kapcsolatok jegyében — Bé­kés megyébe. A Rábai együt­tes, amely először jár az NSZK-ban, augusztus 7-én érkezik vissza Békéscsabára. Faszta Békéscsabán, a Százasban az egyik polcon halomban hever­nek a tubusos cipőpaszták. A tubusok színe barna, sárga, fe­kete, vörös. Ettől teljesen füg­getlen a színe annak, ami ben­ne van. Aki mégis kíváncsi, hogy milyen színű a cipőpaszta, megtudhatja a tubusra ragasz­tott kis céduláról. Ügy is, hogy kinyom belőle egy csipetnyit. De az árut előbb kézbe kell venni, forgatni, nézegetni, tapogatni. Ha nem felel meg, vissza kell tenni a polcra. Akinek többszöri pró­bálkozás után sincs szerencséje, az a vérmérsékletétől függően közepes vagy teljes erővel visz- szahajítja. Eközben a tubus de­formálódik és ütött-kopottá vá­lik. Aki emlékszik a Schmoll vagy a Kakas pasztára^ az tudja, hogy a tubus, illetve a doboz, vala­mint a paszta színe azonos volt. Ennek célszerűségére rájöttek eleink, utódaik azonban átren­dezték a dolgot. Hadd keresgél­jen a vevő! És keresgél kitartóan. Addig, amíg újításként vissza nem tér­nek arra, ami valamikor egé­szen természetes volt. Vagyis olyan színű legyen a tubus, mint amilyen a paszta. — or Lemezek nyomában A békéscsabai nyári hang­lemezkínálatnak néztem utána három boltban. Elő­ször az Univerzál Áruház lemezosztályán két fiatal el­adóval beszélgettem. Rácz Hajnalka és Majernyik Gyön­gyi kérdésemre elmondta, hogy a vásárlók főleg a kül­földi' együttesek számait ke­resik, de azokat is inkább kazettán. Jelentős igény van Tweens lemezre, gmi egye­lőre a boltokba nem érke­zett. Nagy eredmény, hogy Queen, Paul Mc’Cartney, Rol­ling Stones új számait tar­talmazó lemez is kapható. A magyarok közül Vikjd"’ Gyula és Varga Mi^-’^ je_ meze a legkeresettebb Ezek­ből egyelőre jól ellátottak. A régi számok Közül a legna- gy°tp sláger a „Millió ró- íáaszál” Csongrádi Katától. Verses és meselemezek nin­csenek nagy választékbar „Süsü a sárkányának ^an a legnagyobb sikere _ mekek körében. Az áruház_ ban a „korong,, ]emez_ listáról rend,ükj a felsorolás alapjan A rendelés után 1 , uét múlva érkezik meg az ?ru. Második utam a Radnóti Könyvesboltba vezetett. Gu- bis István boltvezető-helyet­tes tájékoztatott a kínálatról. — Nálunk átlag 600 ezer torint értékű készlet van. de néha 1 millió forintért is rendelünk árut. Mese, vers, rocklemezekkel egyaránt ki tudjuk szolgálni a vásárlót. Tweens lemezt nálunk sem lehet kapni. Hiánycikk még a Modern Talking. — A koncertek után jel­lemző, hogy az előadó együt­tes lemezeit keresik? — Nem mindig. Például a Judas Priest fellépése után elárasztottak minket a vá­sárlók, de a Mannfred Mann lemezből sok a „nyakunkon” maradt. Az állami boltok készlete után kíváncsi voltam, hogy mit tud kínálni a szerződé­ses bolt? A Lencsési úti la­kótelepen Purcsi Tamás bolt­vezetőt kerestem fel. A kész­letéről kérdeztem. — Az üzlet árucikkeinek 30—40 százaléka kazetta és lemez, ez körülbelül 80 ezer forint értékű. A „maszekok­nak” könnyebb, mert ma­gánemberektől is vásárolhat­nak lemezt. Nálunk főleg a rocklemezek fogynak. Pró­bálkoztam komoly lemezek­kel is, de itt nincs rá igény. — Milyen lemezeket ke­resnek legjobban? — Attól függ, hogy kit, mi érdekel. — A legdrágább lemez? — Van ezerforintos le­mezem, de ezek albumok, például az Iron Maden-al- bum. Verses és meselemeze­ket is árulunk. Siker nálunk is a Süsü a sárkány. K. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents