Békés Megyei Népújság, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-08 / 158. szám

NÉPÚJSÁG 1985. július 8.. hétfő-ben láttuk, rákérdeztünk: Hol tart ma a konzervipar? A Hét a tegnap esti mű­sorában a konzervipar hely­zetével és ennek kapcsán a magyar élelmiszeripari ter- 'mékek nemzetközi és hazai versenyképességével foglal- kózott bő terjedelemben. Megismerhettük a Nyíregy­házi Konzervgyár számítógé­pes irányítási rendszerét, szervezési, termelési ered­ményeit, és bepillanthattunk egy amerikai és egy magyar ABC-áruházba. A célunk természetesen az, hogy mi­nél több magyar termék ke­rüljön az amerikai szuper­marketek polcaira úgy, hogy közben fenntartsuk a hazai ellátás megszokott magas színvonalát. A műsor után felhívtuk telefonon Kardos Ernőnét, a Békéscsabai Kon­zervgyár igazgatóját, és arra kértük: mondja el vélemé­nyét a látottakról. — A számítógép valóban nagyon sokat tud segíteni. A riportban említett programo­zott zöldborsóvetés és -beta­karítás már nálunk is min­dennapos gyakorlat, ezért nyugodtan mondhatom, saj­nos nem oldja meg annyira a gondokat, mint amennyire a riportból kitűnt. Mivel a gép csak meteorológiai átlag­értékkel tud dolgozni, és so­ha sincs két teljesen egyfor­ma időjárású esztendő, az eredmények is kissé eltér­nek a számítottól. Mindezek ellenére komoly hasznot hoz a számítógép, ezért a jövő­ben a zöldbabra és a cseme­gekukoricára is alkalmazzuk a számítógépes, programo­zott vetést és betakarítást. — Szó volt a riportban az új technológiáról, az aszep­tikus, csíramentes gyümölcs­tartósításról. Hol tart ezen a téren a Békéscsabai Kon­zervgyár? — Kicsit előbbre, mint a nyíregyháziak. Mi is egy OMFB-pályázat keretében építettük fel aszeptikus tar­tósítóvonalunkat, és tavaly már ezer tonnányi paradi­csomsűrítményt és gyümölcs- pürét szállítottunk tőkés ex­portra. Mi 220 kilós közép­tartályos, nagyfogyasztói csomagolásban szállítjuk ezt a terméket Nyugat-Európá- ba. Most, az idén saját fej­lesztésünk eredményeként megkezdjük a csíramentes termékek fogyasztói csoma­golását is. A közismert és kedvelt békéscsabai gyü- mölcsleveket töltjük majd a tartós tejéhez hasonló egyli­teres papírdobozba. Terve­ink szerint egy-két hónapon belül ezek már a hazai üz­letek polcaira kerülnek. —És mikor jutunk el a filmen látott amerikai vagy — jöjjünk közelebb — egy nyugat-európai szupermar­ket polcaira? — Már ott vagyunk. ha nem is akkora mennyiségek­kel, mint szeretnénk. Két­ségtelen, hogy csomagolás- technikánknak nagyon sokat kell még fejlődnie, és jobban kell ügyelnünk a mindig egyforma, kiváló minőségre. Eredményeink azért már vannak. Tavaly Finnország­ban nagy örömmel fedeztem fel a főváros legelegánsabb élelmiszeráruházában a bé­késcsabai gyümölcsleveket az itthon is ismert literes, félliteres és két és fél decis üvegekben. Próbaszállítmá­nyaink eljutottak az Egye­sült Államokba, és komoly esélyünk van az export je­lentős fokozására. — Képesek leszünk tartó­san megfelelni a várható magas igényeknek? — Most folyik gyárunk tel­jes belső rekonstrukciója, új gépeket állítunk üzembe, igyekszünk’ a legkorszerűbb technológiát alkalmazni. En­nek eredményeként termelé­si színvonalunk olyan lesz, mely kielégíti a legkénye­sebb igényeket is. Nem ter­vezzük, hogy külön gyár­tunk exportra és külön ha­zai fogyasztásra, mi egyfor­mán jót akarunk adni min­denkinek. L. L. Könyvek a Knerböl H napokban hagyták el a nyomdát Keszthelyi Katalin: A Pueblo indiánok (Gondolat) — Liu O: öreg Can kóborlásai (Európa) — Bözödi György: Székely bánja (Magvető) — R. Ghirshman: Az ókori Irán (Gondolat) — Remizor: Testvérek a ke­resztben (Európa) — Rákos Sándor: Gilga­mes, Agyagtáblák üzenete (Szépirodalmi) — Paul Zumthor: Hollandia hétköznapjai Rembrandt korában (Gondolat) — Thomas Thilo: Hagyományos kínai építészet (Cor­vina) — Gáborján Alice: Magyar népvise­letek (Magyar Népművészet-sorozat, Corvi­na) — Örök kőbe vésve (A régi török népek irodalmának kistükre, Európa) — Hazai tudósítások (Magyar Hírmondó­sorozat, Magvető) — Kalevipoeg, észt hősének (Európa) — Tudomány és emberiség (Gondolat) — Magyarország (Cor­vina) — Dr. Gaál Endre: A Tevan-nyomda betűmintái (A Kner nyomdaipari múzeum füzetei). ■ i Hajrá, ZG 28-59! ■ ■ ■ 1985. július 5. 16 óra 35 perc. Békéscsaba, Bartók Béla ; és Petőfi út kereszteződése. Az Erzsébethely felől érkező járművek a Bartók Béla úton piros jelzés miatt várakoz­■ tak. A készülék zöld jelzésére elindult a járműoszlop. : De csak néhány métert tudtak megtenni, amikor a külső forgalmi sávból, melyen kizárólag a jobbra kanyarodó — Szemere utcába — járművek közlekedhetnek, egy sárga Dacia kb. 50 kilométeres sebességgel a záróvonalat és a forgalom elől elzárt területet figyelmen kívül hagyva el­porzott a járműoszlop mellett a Szabadság tér irányába. Természetesen még jobban nyomva a gázpedált, így pil­lanatok alatt eltűnt a szem elől. E „játékon" jót derült a gépkocsivezető és — hátrafordulva — utasai is. Való­ban nagy bátorság ilyen veszélyhelyzetet teremteni. A rallys „dacsis”-nak ezért kijár a nyilvános elismerés. I Hajrá. ZG 28—59! ■ I.... ............................................................„.....»....«.MM...........................................................-................ V ászonra írt fényképek Önarckép katonakoromból, 1909 „A naiv művészet lényege és jellege az együgyűség és az őszinteség lelki birodal­mából nő ki.” Század eleji fényképeket láttam. Színes fotókat keret­ben : szülőkről, feleségről, gyerekekről, a vályogvetők­ről, a dinnyeszüretről, a gyo­mai Holt-Körösről, műtét­ről ... Paraszti aggyal, rea­lista szemmel, kézzel festett, vászonra írt fotókat. Papp Zsigmond (1888— 1961) a néhai gyomai poli­hisztor, parasztgazda, újít- gató, tervezgető, törekvő em­ber hírében állott. A gyomai polgári iskola elvégzése után is minden vágya az volt, hogy festőiskolába kerülhes­sen. Próbálkozott is, de si­kertelenül. Megjárta a ha­dak útját az I. világháború­ban, majd hazatérte után a paraszti gazdálkodáshoz fo­gott. Autodidakta módon már a század első évtizedében ecseteit fogott a kezébe. Fes­tett, díszes kapukat, bútoro­kat, sírköveket faragott, templomi orgonát tervezett és építtetett Gyomén. Festményeit hol a naiv, hol a naturalista, hol a rea­lista szemlélet, gondolkodás hatja át. Papp Zsigmondnál az élet és a mű elválasztha­tatlan egységet alkot. Ennek így kell lennie, hisz a naiv művészek nem ismerhetik — így ő sem — „az esztétika civilizáció szülte optikáját." Papp Zsigmond képei, szob­rai, faragásai bölcsességről, humánumról, s — együgyű­ség nélkül — őszinteségről tanúskodnak. Papp Zsigmond gyomai népi alkotó festményeiből, szobraiból július 5-én nyílt kiállítás a gyomaendrődi Honti-műhely Galériában. A tárlatot július 15-ig tekinthe­tik meg az érdeklődők. (homok) Boldogtalan nyár Fiatal ismerősöm vigasztalan. S mert lány, kilátásta­lannak tartja jelenlegi helyzetét. Ez a kijelentés, persze, magyarázatra szorul. Hiszen, ha valaki fiatal, 16 éves lány, ebből éppen nem annak kellene következnie, hogy boldogtalan is. De ő elmesélte, miért érzi magát rosszul. „A szüleim nem engednek el szinte sehova. Nem, egy­szer sem csináltam semmi olyat, ami miatt félniük kelle­ne. Sőt. Egy-két négyesen kívül, például, sohasem volt rosszabb a bizonyítványom. De úgy látszik, ez is kevés. Ezért is csak „leszúrást" kapok otthon. Kitűnőnek kelle­ne lennem .. . Viszont egyszerűen képtelen vagyok min­den tárgyból ötöst szerezni. Mi a csudát tegyek? Pedig görcsösen igyekszem. Lehet, hogy ez a baj? Vagy mit tudom én . .. Lassan már semmit sem tudok. Csak azt, hogy semmiképpen nem vagyok képes, szüleim minden kívánságát teljesíteni. Persze, azt sem tudom, pontosan mit is várnának el tőlem. Mert beszélgetni ritkán ülnek le velem. S ha igen, akkor úgy, mintha idegenek volnánk . . . Elmond­ják ..határozataikat”, megfellebbezhetetlen ítéleteiket. S ezek ellen nincs apelláta. Soha nem kérdezik meg, én mit szeretnék. Csupán utasítanak, mintha csak a „be­osztottjuk" lennék. Az én véleményemre egyáltalán nem kíváncsiak. Nem tudom, mit tegyek. Egyáltalán, tehe­tek-e valamit? Szerettem volna most elmenni barátnőimmel, baráta­immal egy túrára. Nem engedtek el, mondván; nehogy baj legyen belőle. Mert lány vagyok. Hiába mondtam, tudok én magamra vigyázni, s ha gyereket akarok „csi­náltatni” magamnak, ahhoz nem kell kirándulás. Ez csak úgy kibuggyant belőlem, talán ezt nem kellett vol­na mondanom. De akkor nem gondolkodtam . .. A nyarat így többnyire a négy fal között töltöm, tét­lenül. Semmihez sincs kedvem. Építőtáborba sem en­gedtek el, mert mint mondtam már, „attól” félnek. A strandra azért kimehetek. De az mégsem a Balaton vagy a Velencei-tó, s a barátaim sincsenek itt. Ök elmentek, nélkülem, nyaralni. Pedig velük szerettem volna lenni. Nem, nem kell félreérteni, szeretem a szüléimét, de nem értem meg őket. Ök nem voltak fiatalok? S miért nem bíznak meg bennem? Most reszketek előre: két hétig együtt leszünk, nyaral­ni megyünk külföldre. Nem lesz egy nyugodt percem sem, hiszen biztosan állandóan engem fognak óvni, les­ni, figyelni — mit csinálok . . .” Mit tegyek? — fordult hozzám a fiatal lány, panasz- áradata után. Bevallom őszintén, nem tudtam tanácsot adni neki. Gondoltam arra is, beszélek a szüleivel. Erről azonban lemondtam. Mert mit tudnék mondani nekik? Hogy ez a lány már félig-meddig felnőtt, vágyik az ön-, állóságra, felelősséggel gondolkodik, s tud magára vi­gyázni? Biztos, hogy nem értenék meg. nem hinnék el... (pénzes) — ■ ■ ■ ....................... ■ ■■■ - - ■ --------■■ — A z V. anyanyelvi konferencia programjáról Elkészült az V. anyanyel­vi konferencia programja. Az ötnapos rendezvény au­gusztus 5-én kezdődik Veszp­rémben. Bartos György, a Magyarok Világszövetségé­nek égisze alatt működő anyanyelvi konferencia véd­nökségének titkára tájékoz­tatta Tóth Ferencet, az MTI főmunkatársát a konferen­cia részletes programjáról. — A konferenciák rangos eseményei az anyanyelvi mozgalomnak, amely a kül­országokban élő magyarság és az óhaza közötti kapcso­lattartás intézményes formá­ja. Ez a mozgalom, amely az 1970-ben Debrecenben meg­rendezett I. anyanyelvi kon­ferenciával bontott zászlót, s azóta mind szervezettebben, sokrétűbben működik. Első­rendű célja a magyar nyelv és kultúra megőrzése és ta­nítása nz úgynevezett szór- ványmugyarság körében. Eh­hez a törekvéshez adnak min­dig tartalmi muníciót, mód­szerbeli segítséget az ötven tagú védnökség által vezérelt konferenciák. A mostani veszprémi ta­lálkozó ‘elé három fő felada­tot tűztünk. Címszavakban: egyházak, irodalom és mű­vészetek, tankönyvek. Arról lesz szó, hogy ezeknek mi­lyen szerepük van, illetve kell hogy legyen a magyar­ságtudat megőrzésében, nyel­vünk, kulturális értékeink ápolásában és átörökítésében a nyugati országokban, a tengerentúlra került egykori honfitársaink és leszárma­zottaik között. Az V. anyanyelvi konfe­renciára — ezúttal első ízben — külföldi magyar egyesüle­tek körülbelül félszáz hely­ről „hivatalos” delegátuso­kat küldenek, továbbá több mint hetven egyéni résztve­vő jelezte érkezését. Emel­lett körülbelül százan vesz­nek részt a konferencia munkájában az anyanyelvi mozgalom hazai munkásai, olyan, a mozgalommal együttműködő társintézmé­nyek szakemberei, mint a Magyar Tudományos Akadé­mia, a Magyar Népművelési Intézet, minisztériumok, fő­iskolák, könyvtárak — mondta befejezésül Bartos György. A tankötelezettség teljesítése A közoktatás távlati fejlesztési céljainak megvalósítása érdekében a jövőben erősíteni kell az általános iskola alapozó funkcióját, javítani az első osztályosok iskoláz­tatási körülményeit és a kezdő szakaszban folyó pedagó­giai munka színvonalát. Az utóbbi esztendőkben ugyanis — a jelentős iskolai és iskolán kívüli erőfeszítések elle­nére — csökkent a tankötelesek beiskolázása, emelkedett az iskolaéretlenek és a tanévvesztesek száma, valamint a saját évfolyamukon túlkoros tanulók aránya. — Erről tájékoztatták az MTI munkatársát a Művelődési Minisz­térium illetékes főosztályán. Mint elmondták, az el­múlt tanévben több mint 167 ezer gyerek lépett tan­köteles korba, de beiskolá­zási arányuk mindössze 93,3 százalékos, 1,7 százalékkal alacsonyabb az egy évvel ko­rábbinál. Az iskolaéretlenség miatt felmentettek között kü­lönösen magas a cigánygye­rekek és a halmozottan hát­rányos helyzetű családban nevelkedő gyerekek száma. Az iskolakezdés leginkább azokban a megyékben és te­lepüléseken problematikus, ahol az országosnál jóval ki­sebb arányú az óvodai ellá­tás, pedig e gyerekek ered­ményes felzárkóztatását csakis a többéves óvodai ne­velés biztosíthatná. Az előre­lépéshez szükséges, hogy a központi és helyi irányító szervek a helyzet pontos is­meretében elkészítsék a konkrét fejlesztési progra­mokat, valamint hogy ezek a települések megfelelő dif­ferenciált anyagi támogatás­ban részesüljenek. Pontosab­bá kell tenni továbbá az is­kolaéretlenség megállapítá­sának elveit és egységesebbé tenni gyakorlatát. Az első osztályos tanulók közül 5200 gyermek kezdte meg korrekciós osztályban az általános iskolát: az osztá­lyok száma 32-vel, az ott ta­nulóké 409-cel növekedett. Ez jelzi azt is, hogy az intézmé­nyek egyre inkább keresik a differenciált oktatás lehető­ségét, de a tapasztalatok sze­rint ez sok esetben nem pá­rosul korszerűbb, speciális pedagógiai eljárásokkal. A felmérések szerint to­vább növekedett a tanév­vesztesek száma — a harma­dik osztályt kivéve — min­den évfolyamon, különösen az első, az ötödik és a hato­dik osztályban. Nagyarányú a tanévvesztés Borsod, Haj- dú-Bihar és Baranya me­gyében, valamint a hátrá­nyos helyzetű tanulók köré­ben. Ebben egyaránt szere­pet játszanak a kezdő sza­kaszban folyó pedagógiai munka tárgyi és személyi feltételei. Az alsó tagozatos tanulók jelenleg például másfélszer többen tanulnak váltakozó tanítási rendben, mint a felső tagozatosok, s a tapasztalatok szerint a peda­gógusok közül sokan nem él­nek eléggé az első osztályos megfigyelési időszak lehető­ségéivel, a csoportok érett­ségének felmérése után nem adaptálják a központi tan­menetet a diákok fejlettsé­géhez. Az ötödik osztályban be­következő nagyarányú rom­lás arra is figyelmeztet, hogy nem egységes szemléletű a különböző osztályban dolgo­zó nevelők követelmény- rendszere, az ellenőrzés, ér­tékelés, osztályozás elveinek érvényesítése. Esetenként fi­gyelmen kívül hagyják az al­só tagozatos tantervi követel­ményeket. A hatodik, hete­dik osztályban pedig a már többször bukott tanulók el­érik a tanköteles koruk ha­tárát, s a leggyengébbek ki­maradnak az általános isko­lából. Ezekből a gondokból is adódik, hogy az elmúlt tanévben tovább romlott a tankötelezettség teljesítése: az általános iskolákból több mint 11 ezer tanuló került ki a nyolcadik osztály elvég­zése nélkül. Az iskoláknak és az irá­nyító szerveknek még sokat kell tenniük annak érdeké­ben, hogy az általános isko­la eredményesebben szolgál­ja legfontosabb közoktatás­politikai funkcióját: a tan­kötelezettség teljesítését — mutattak rá az illetékesek. Egyebek között olyan konk­rét programot kell készíteni, amely megfogalmazza a he­lyi tanácsok, az iskolai ve­zetők, a pedagógusok felada­tát. Minden eszközzel segí­teni kell az időben történő beiskolázást, javítani az is­kolaérettség megállapításá­nak szakszerűségét. A jövő­ben megkülönböztetett fi­gyelmet kell fordítani az el­ső osztályosok iskoláztatási körülményeinek általános ja­vítására; mégpedig a leg­képzettebb, legalkalmasabb pedagógusok kiválasztásával, alacsonyabb létszámú osztá­lyok indításával, differenci­áltabb oktatással, s a tárgyi feltételek javításával.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents