Békés Megyei Népújság, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-06 / 157. szám

\ 1985. július 6., szombat Nyári akadémia Békéscsabán Iskolai és munkahelyi felnonnevelök az iskolacentrumban Tavaly, 1984-ben rendez­ték meg Békéscsabán első íz­ben az iskolai és munkahelyi felnőttnevelők nyári akadé­miáját. Most, 1985 nyarán július 8-tól július 13-ig hir­dették meg az akadémia má­sodik találkozójának prog­ramját, melynek központi gondolata a közoktatás és a közművelődés kapcsolata. A felnőttnevelők nyári ta­lálkozóit 1976 óta rendezik meg Békéscsabán. A tíz esz­tendő történetéről és válto­zásairól kérdeztük Róta Pált, megyei felnőttoktatási veze­tő szakfelügyelőt, az akadé­mia igazgatóját. — Azt hiszem, a felnőttne­velés, felnőttoktatás szüksé­gét nem kellene hangsúlyoz­nom. Különösen azóta nem, hogy tudjuk: a tudás, a mű­veltség semmi mással nem helyettesíthető emberi té­nyezője társadalmi 'haladá­sunknak, gazdasági feladata­ink eredményes megoldásá­nak. Most, amikor a társada­lom fejlődésében, mindenek­előtt a gazdasági életben változások következtek be, a növekvő követelmények­nek méginkább csak a mű­Visegrádi utca 9. Kis iro­dahelyiség — a Magyar Színkör „főhadiszállása”. Itt egész nap zajlik az élet: interurbán hívások jönnek vidéki művelődési házaktól, színészegyeztetés folyik, tár­gyalnak utazásról, díszletek szállításáról, új bemutatók­ról. A Magyar Színkör státusa: színházi kisszövetkezet. Első előadásuk 1982 januárjá­ban Székely János Dózsája volt, amelyet a Kossuth- klubban mutattak be. Kama­rajellegű, egy-két szereplős darabokkal kezdték: a Mécs­fénnyel, amely Petőfi és Arany költői dialógusa, a Nagyenyedi fűzfavirággal, ez Sütő András vallomása szü­lőföldjéről, játszották a Szókratész védőbeszédét, és Kocsis István monodrámáját, a Jászai Marit. A Magyar Színkörnek ma harminchat tagja van: szí­nészek, segédszínészek, pro­pagandisták, díszítők, tán­cosok, zenészek, műszakiak. Ebből tizennégyen főállás­ban dolgoznak a szövetke­zetnél, Romhányi László ve­zetése alatt. — Milyen a működési for­mája egy színházi kisszövet­kezetnek? — kérdezem Romhányi Lászlót. — Egyetlen szóval jelle­mezve: demokratikus. Közös a felelősség, a gond, a siker. Minden fontos témát meg­tárgyalunk a hetenként ösz- szeülő vezetőségi ülésen, s a két közgyűlés között az el­nök dönt. Több neves mű­vész is tagja a szövetkeze­tünknek, többek közt Bánffy György, Bessenyei Ferenc, Kránitz Lajos, Oszter Sán­dor, Sinkovits Imre, akiknek — anyaszínházuk kivételé­velt, kulturált emberek tud­nak megfelelni. Közben ko­moly probléma, hogy csök­kent a munkahelyek és az egyének érdekeltsége a mű­velődésben. Nem tagadhat- j uk, hogy megtorpanás, visszaesés tapasztalható az iskolarendszerű felnőttokta­tásban. Nyilván, ezt a folya­matot meg kell állítani, és újból bizonyítani, hogy az iskolarendszerű felnőttokta­tás hosszú távon nélkülözhe­tetlen. — Mindezek tevékenység­re ösztönző felismerése volt tehát a legfőbb mozgatója annak, hogy Békéscsabán nyaranta visszatérő, magas színvonalú továbbképzéseket szerveztek. — Igen, már 1975-ben szó esett arról, hogy ideje érke­zett tenni valamit. Csorna Gyula, akkor az Országos Pedagógiai Intézet felnőttne­velési osztályának vezetője több alkalommal is tárgyalt Békéscsabán, hogyan segít­hetnénk a felnőttoktatásban részt vevő tanítók, tanárok továbbképzését? Ezek a tár­gyalások eredményezték, hogy 1976-ban „nyári tábor” vei — minden egyéb mun­kánál, megbízatásnál ben­nünket kell előnybe részesí­teniük. A tagság anyagi ér­dekeltséggel is jár: része­sednek a bevételből, de ugyanakkor saját vagyonuk­kal is rendelkezésünkre kell állni, ha valami anyagi probléma jelentkezik. — Hány előadásuk van havonta? — Áprilisban például 44 volt, ami egy nálunk na­gyobb színháznak is becsü­letére válna. Repertoárunk egyre gazdagodik, ma már a kamarajellegű művek mel­lett több nagy formátumú, sok szereplős darabot tu­dunk bemutatni. Űjabban ki­adunk lemezeket is a Hang­lemezgyártó Vállalattal kö­zösen, ezeket csak mi áru­síthatjuk előadásainkon. Már megjelent a Ludas Ma- tyi-lemezünk és két folklór­felvételünk. — Hol játszanak Budapes­ten? — Több helyszínen. A Kossuth-klubban, a Pataky István, a MOM, a Ganz- Mávag művelődési közpon­tokban, a Várkonyi György Üttörő és Ifjúsági Házban, az Almássy téri szabadidő- központban. Ez a sok hely­szín már a művészi munka rovására megy, ezért na­gyon szeretnénk egy állandó játszási helyet találni a fő­városban. Most folynak er­ről a tárgyalások ... — Sokat szerepelnek vi­déken is. — Járjuk az országot egyik végétől a másikig. Ma már nagyon jó a kapcsola­tunk a művelődési házak­kal, alig tudunk eleget ten­ni a meghívásoknak. néven létrehoztuk az első to­vábbképzési kurzust a bé­késcsabai iskolacentrumban. A következő nyáron, 1977- ben „felnőttoktatási metodi­kai szeminárium”-nak ne­veztük a felnőttoktatók ta­lálkozóját, majd 1979-ben az Országos Pedagógiai Intézet felnőttnevelési osztálya és a megyei tanács művelődési osztálya 5 éves ciklust indí­tott, egymásra épülő progra­mokkal. A cél az volt, hogy olyan továbbképzésben ré­szesítsük a Békéscsabára ér­kezőket, amely lehetőséget nyújt számukra, hogy saját megyéjükben a felnőttokta­tási továbbképzés aktív ve­zetői lehessenek. Érdekes adat, hogy 5 év alatt 231-en vettek részt ezeken a to­vábbképzéseken, és a hall­gatók 13,9 százaléka mind az öt alkalommal jelen volt, 57,6 százalékuk pedig egy- egy alkalommal. 1984-ben született meg az újabb dön­tés (a Művelődési Miniszté­riummal egyetértésben), hogy 3 éves akadémiai cik­lust szervezünk, hogy még nagyobb lehessen a rend­szeresen visszatérők száma. — Melyek a legsikeresebb darabjaik? — Balassi Bálint Szép ma­gyar komédiája. Ehhez a Szentivánéji álomhoz roko­nítható tündérjátékhoz Tolcsvay Béla komponált ze­nét, akárcsak a másik si­kerdarabunkhoz, a Ludas Matyihoz, amely már a 175. előadásnál tart. Sikernek ígérkezik a Lysistrate is, amelyet nemrég mutattunk be Benkő László zenéjével, csak 18 éven felülieknek. — Ha már a korhatár ke­rült szóba: olvastam nemrég egy glosszát, amely arról szól, hogy a Magyar Színkör fedetlen keblű hölgyekkel illusztrált szórólapokon hir­deti a Ludas Matyi és a Lysistrate előadásait. — Azt hiszem, nem ez a lényeg e. produkcióknál. Ma- nanság a színházak, a könyvkiadás, a reklámok, a naptárak nem szégyellik a meztelen testet. A Lysistrate — Arisztophanész műve — például a világirodalom el­ső szabadszellemű komédiá­ja, amely a testi szerelem győzelmét hirdeti a háború felett, a szerelem békéjéről, a béke szerelméről szól, s teszi ezt meglehetősen sza- badszájúan. Mi nem akartuk e művet „megszelídíteni”, s ezért hirdetjük 18 éven fe­lülieknek, szórólapjaink pe­dig valóban közönségcsalo- gatók. — Itt a nyár. Ügy tu­dom, a Magyar Színkör nem teszi ki a nyári szünet táb­lát. — Már a múlt nyáron is bonyolítottunk egy ország­járó turnét a Lúdas Matyi- val, idén is hasonlót terve­zünk e musicallel és a Ly~ Meg kell jegyeznem, hogy 1983-ban már a SZOT is be­kapcsolódott munkánkba, és ez lehetővé tette, hogy azóta az üzemi oktatási felelősök és a felnőttoktatással, -neve­léssel foglalkozó szakszerve­zeti tisztségviselők is vendé­geink lehetnek. Ez (mint ahogyan időközben beigazo­lódott) kibővítette a tovább­képzés lehetőségeit, hiszen a felnőttoktatással foglalkozó pedagógusok közvetlen kap­csolatot alakíthattak ki a vállalatok, üzemek hasonló funkciót betöltő tisztségvise­lőivel. Ezért is neveztük el az új, 3 éves ciklust az „is­kolai és munkahelyi felnőtt­nevelők” akadémiájának. — Kérem, vázolja fel az akadémia második évének programját, eseményeit! — Kezdem azzal, hogy 170 résztvevőre számítunk, eny- nyien jelentkeztek. A rész­vétel anyagi fedezetét (2600 forint) az intézmények, vál­lalatok, üzemek fizetik, ha­bár néhány hallgatónk saját költségén vesz részt az aka­démián. A program — az eddigi gyakorlattal ellentét­ben — némiképp szellősebb, hogy több időt hagyjon a résztvevőknek személyes be­szélgetésre, barátkozásra, esz­mecserére. Kimondott cé­lunk, hogy a továbbképzés mellett legyen megfelelő idő a művelődésre és a kikap­csolódásra is. A 170 jelent­kezőből mintegy 30 százalék a visszatérő, tehát az elkép­zelésünk, hogy minél többen legyenek rendszeres vendé­gek Békéscsabán, megvaló­sulni látszik. Az akadémia színhelye az iskolacentrum. Minden itt van, a szállás, az étkezés, és két iskola, a nyomdaipari és az egészségügyi szakközép- iskola aulájában lesznek az előadások. Az 1985-ös, tehát a most hétfőn kezdődő prog­ram sajátossága, hogy az előadások, a különböző lá­togatások a közoktatás és a közművelődés szoros kapcso­latát igazolják, keresik azo­kat a módszereket, amelyek­kel ez a kapcsolat tovább mélyíthető. A megnyitó nap­ján Knopp András, az MSZMP KB osztályvezető­sistratéval, amelyet Miskol­con, Győrben, Debrecenben, Nyíregyházán, Szombathe­lyen a városi sportcsarnok­ban, Tatán, Balatonlellén, Földváron, Balassagyarma­ton, Ózdon, Békéscsabán és másutt, szabadtéri színpadon adunk elő. — A belépődíj? — Egységesen 100 forint. A nézők érkezési sorrend­ben foglalhatják el helyüket előadásainkon. — Végül az utolsó kérdés: milyen premierre készülnek? — A Kőszegi Várszínház évek óta a Magyar Színkör nyári játszási helye. A szín­ház — amely már több esz­helyettese beszél a XIII. pártkongresszus határozatai­ról, különös tekintettel a közoktatásra és a közműve­lődésre. Utána dr. Gazsó Fe­renc művelődési miniszter- helyettes „Az iskolai és is­kolán kívüli felnőttoktatás társadalmi szerepe és műve­lődéspolitikai perspektívái” címmel tart előadást. Este a Gyulai Várszínházba megy az akadémia hallgatósága, Szabó György: Kun László szerelmei című történelmi drámájának előadására. Ked­den Mezőhegyes, az általá­nos nevelési központ az úti­cél, itt Maróti László, a SZOT központi iskolájának tanszékvezetője és Jenei La­jos főépítész tart előadást, majd megnézzük a nevelési központot. Szerdán — a dél­előtti előadások után — a Szabadság moziban az akadé­mia résztvevőinek levetítik az István, a király című fil­met, a vetítés után Boldizsár Miklóssal, a film forgató- könyvének írójával és Bol­dizsár Gáborral, a Művelő­dési Minisztérium osztályve­zetőjével találkoznak az ér­deklődők. Tervezzük, hogy részt veszünk a Békéscsabai Városi Tanács udvarán Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátékának elő­adásán is, kirándulunk a vésztő-mágori történelmi emlékhelyre és a biharugrai halgazdaságba. — Külföldi előadók is részt vesznek az akadémián. Idén kik lesznek vendégeik? * — Hatodik éve, hogy min­dig eljön hozzánk és elő­adást tart Erich F. Rieger professzor az NSZK-beli Karlsruhéből, rajta kívül elő­ször lesz előadónk dr. R. K. Linemayer professzor, Bécs- ből. Rieger professzor A fel­nőttoktatás és a társadalom válsága címmel fejti ki gon­dolatait, Linemayer úr pedig az osztrák távoktatás egyik modelljét ismerteti meg a hallgatósággal. — Mikor zár az akadémia? — Július 13-án, szombaton délelőtt 11 órakor. Remél­jük, sikeresen, és gazdagon új tapasztalatokkal. Sass Ervin Fotó: Fazekas László tendeje az én művészeti ve­zetésemmel működik — fő­ként magyar szerzők törté­nelmi témájú műveinek fó­rumává vált. 1983-ban Pás- kándi Géza művét, Az ígé­ret ostromát, 1984-ben Ne- meskürty István drámáját, a Hantjával ez takar című művét mutattuk be. Idén is magyar szerző történelmi té­májú drámája kerül színre: Szakonyi Károly -írt nekünk darabot Kardok, kalodák címmel, amely a Rákóczi-sza- badságharcról szól. Az el­következendő hetekben er­re készülünk. Kárpáti György Öt láda aranyrög Manók járnak törpetáncot. Gondolom, akad még raj­tam kívül, aki emlékszik, hogy volt idő, amikor Bé­késcsaba főutcáján helyre kis törpék, kifestett manócs- kák gyönyörködtették a já­rókelőket. Gipszből voltak ezek a vidor csöppségek, csákánnyal, lámpácskával és valamennyi negédes kellék­kel felvértezve. Aztán jött egy giccsellenes kampány, s illa berek, eltűntek, egyik napról a másikra. Manapság már csak vásári bazárosok- nál látni, s ott is egyre rit­kábban, a gombolyaggal ját­szadozó cicákat, hattyús, szö­kőkutas tájakat, szívhasoga­tó „műalkotásokat”. Közin­tézményeinkből szinte telje­sen kiveszett a giccs, egye­dül a mozi tartja magát, rendületlenül. Az utóbbi idők vászonra vetített ter­méséből az öt láda aranyrög című színes, szinkronizált francia kalandfilm jelenti ez ügyben a „csúcsot”. A cím után leírt valamennyi szó magyarázatra szorul. Színes. Vagy az alapanyag, amire felvették, gyatra mi­nőségű, vagy a kópia, ame­lyet megvásároltunk, agyon­játszott, de tény, hogy ez­úttal a színek nagyon bosz- szantóak. Mint egy kiselej­tezésre váró, rosszul beállí­tott tv-készüléken, minden csupa kék, hupikék, tinta­öntet. Szinkronizált. Egyetlen igazi értéke a filmnek a magyar szinkron. Különö­sen Gera Zoltán hangja te­litalálat. Sajnálatos módon kevés szó esik a hazai szink­ronstúdiók munkájáról, pe­dig nagyon sok film éppen csak ezáltal lesz élvezhető, elfogadható. Az öt láda aranyrög is ezek közé tarto­zik. Francia. Le nem tagadhat­ják a filmesek, hogy a Szajna partján élnek, hi­szen a franciás szellemesség átüt ezen a mozidarabon is, ám a jobb sorsra érdemes „szellem” ugyancsak rugda- lózik a giccspalackban. Kalandfilm. Ég óvjon min­denkit a művészieskedő ka­landtörténetektől. Akkor már inkább lendüljön az ököl, reccsenjen a csont, üvöltsön a sakál, a hiéna és a prérifarkas. Nevetséges ugyanis, ha csak addig ter­jed a nagykomoly filozófia, hogy „az élet rövid, keres­sük tehát a kalandokat”. Ügy tűnik, Jose Giovan- nit, a film íróját és rende­zőjét egyaránt megihlették Jack London történetei és egy hajdani magyar sláger­szöveg. Sajnos, az arany­ásók kalandos életének pá­ratlan erejű megörökítőjétől tanulta a kevesebbet. Na­gyobb hatással volt rá a dal, mely szerint „három arany­ásó ment a hegyek közt a vízesés felé, halihó, az aranyért”. Jim itt is leha­jolt, mert rafinált ember volt, és Joe sem volt rest, mert résen volt, csak éppen nem szólt egyszerre a két colt. Helyette a fent emlí­tett vízesés nyelte el az öt láda aranyat. Említést érdemel még a szereplők közt található Claudia Cardinale, a hajda­ni szépség, C. C., aki kitar­tóan dacol a múló idővel. Egykori híres kolléganője, B. B., azaz Brigitte Bardot már régen „feladta”. Kettőjük közül ő a bölcsebb. Tudta, mikor kell abbahagyni. (Andódy) 0 Lysistrate Békéscsabán Bemutatjuk a Magyar Színkört Lysistrate, avagy A nők diadala

Next

/
Thumbnails
Contents