Békés Megyei Népújság, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-27 / 175. szám
1985. július 27., szombat KULTURÁLIS MELLÉKLET Lakóhely és közművelődés Zöldek és környezetvédők, állatbarát ligák és kulturális egyesületek hallatnak magukról szerte a világban. Mintha az utóbbi időkben az emberek közvetlen környezetük felé fordulva, a helyi problémák megoldására áldoznák legszívesebben idejüket, energiájukat. Az elmúlt négy-öt évben Magyarországon isi megélénkült az egyesületi élet. Szakmai szervezetek egész sora alakult spontán kezdeményezésre. Kulturális szervezetek, társaságok, egyesületek létesültek vállalva a szabadidő és a szórakozás szervezését. A hazai viszonyoknak megfelelően természetes, hogy ezek az egyletek elsősorban a kultúra, területén jöttek létre, így első lépéseikkel a közművelődés ési a kulturális szakigazgatás különféle szintű képviselőivel találkoznak. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek még nem készültek fel kellőképpen a fogadtatásukra. Elég itt emlékeztetni az utóbbi évek néhány nagy vihart kavaró engedélyezési eljárására: a Naturisták Egyesületének létrejötte körüli hosszú huzavonára vagy az újpalotai baráti egyesület alakuló értekezletének botrányos krónikájára. Persze csak azok az esetek maradnak meg emlékezetünkben, amelyek jelentősebb sajtónyilvánosságot kaptak. A hónapokig fektetett aktáról, a formai kifogások miatt halogatott engedélykiadásról nem szerez tudomást a közvélemény. A hazánkban érvényes egyesületi törvény pedig elég világosan fogalmaz. Többnyire engedélyez, és nem tilt, együttműködésre kötelez, és nem alá-, fölérendeltségi viszonyokat teremt. Az első nagyobb hullám a lakóhelyi klubok tömeges alakulása volt. A lépcsőházak szögleteiben, mosókonyhákban, alagsori helyiségekben kisebb lakóközösségek által alapítóit klubok nemcsak az államigazgatási szervek gyanakvásával kellett, hogy megküzdjenek, de legtöbbször a közművelődés munkatársai sem fogadták őket szívesen. Konkurenciát, a feladatok haszontalan megnöve- lőit látták bennük. Néhány helyen azonban, felismerve az együttműködésben rejlő lehetőségeket, tartalmas szövetséget kötöttek a hivatásosok és „amatőrök”. Ezt a barátságot nehezítette azonban az a körülmény, hogy a pénz- forgalmi szabályok legtöbbször egyszerűen nem tették lehetővé az állami támogatás eljuttatását az érdekelt közösségekhez. A szervezeti, adminisztratív kérdések megoldásával párhuzamosan — sokszor azok leple alatt — megindult az alakuló klubok integrálása a hagyományos közművelődési intézményrendszerbe. Ezzel az egyéni kezdeményezésre létrejött közösségek pontosan azt a véltozékony- ságot, rugalmasságot, spontaneitást veszítik el, amelyek pedig lényegüket jelentették. Hasonlóan jelentős szerepet játszik az egyéni kezdeményezés az új virágkorát élő városvédő, városszépítő egyesületi mozgalomban. Sokan hajlamosak ennek sikereit egyetlen okkal, a televízió Unokáink is látni fogják című sorozatának hatásával magyarázni. Az igazság viszont az, hogy Ráday Mihály és alkotótársai csak idejében ismerték fel az egyre fokozódó érdeklődést. Népszerűsítették azt a gondolatot, amely — ahogy mondani szoktuk — benne volt a levegőben. Olyan emberek, akik eddig sem társadalmi munkára való felhívásokra, sem közművelődési programokra nem mozdultak, ezekben az egyesületekben rendszeres munkát végeznek, kutatják szűkebb lakóhelyük múltját, vigyázzák jelenét, jövőjét. Számtalan helyen ezek az egyesületek is a közművelődési intézmények égisze alatt működnek, felismerve azt, hogy kölcsönösen gazdagíthatják, színesíthetik egymás programkínálatát, bővíthetik lehetőségeik körét. A városvédő egyesületek alakulásuk első pillanataiban mindenütt az információhiánnyal kell, hogy megküzdjenek. Nincsenek adatok a város múltjáról, nem ismerik a lakosok a fejlesztési elképzeléseket, nem tudják ki miben illetékes, milyen a szűkebb hazát érintő döntések meghozatalának mechanizmusa, illetve milyen pontokon avatkozhatnak be a lakosok az ügyek intézésébe. Az információ — más területeken is — a társadalmi élet demokratizálásának elsőrangú feltétele. Ennek összegyűjtése, forgalmazása a mai napig specializált, széttagolt szervezetekben folyik. A tanács tájékoztat a szakigazgatási szervek tevékenységéről — rendszerint szakterületenként eltérő módszerekkel, formákban —, a kereskedelem a vásárlás feltételeiről, a közlekedési vállalat a menetrendekről. Nehezen áll össze egy univerzálisan használható városkalauz. Egyes közművelődési intézmények már felismerték azt, hogy képesek szakmai, illetékességi határokat is átlépve információkat gyűjteni, feldolgozni, forgalmazni a mindennapi élet szinte összes területéről. Elsőként a Népművelési Intézet és a bakonyoszlopi községi tanács jelentette meg Közérdekű Közösségi Kalendárium címmel mindazokat az információkat, amelyeknek ismerete elengedhetetlenül szükséges a község intézményeinek használatához, egyben fórumot teremtettek arra, hogy a hasonló érdeklődésű polgárok egymásra találjanak. Másodikként — de most már professzionista alapossággal — a dombóvári Városi Művelődési Központ jelentette meg a város és a környező községek kalendáriumát. Több száz oldalon sorjáznak benne az információk, segítve a tájékoztatást minden olyan területen, amelyen az átlagember legtöbbször csak csetlik-botlik. Ebbe a tájékoztatási munkába az elektronikus hírközlés is bekapcsolódni készül. Néhány településen már működik közösségi televízió, sok más helyen is készülnek ilyen adások beindítására. Érdekességük éppen abban van, hogy a legszűkebb környezet mindennapi gondjaival foglalkozik, hogy lehetővé teszi az azonnali visszacsatolást, a beleszólást. Nehéz anyagi helyzetében a közművelődés sok munkása gondolhatja most, hogy újabb feladatokra kell vállalkoznia, megint valami olyanhoz, amihez nem ért, amire nincs ember és pénz. Ez azonban nem jelentheti a feladatok mechanikus szaporítását. Ha szükséges, akkor a kisebb hatékonysággal művelhető hagyományos közművelődési formák ésszerű szelektálásával kell megteremteni annak lehetőségét, hogy a közművelődés ne veszítse el az esélyét arra, hogy részt vegyen olyan folyamatok irányításában, amelyek döntően befolyásolják szűkebb közösségeink életét. Pallagi Ferenc Mucsi József: Mivel nem a... Mivel nem a ködtől fénylik, sohasem ér föl az égig. Fújhat orkán, kőkemény, földi lesz a költemény. Köd kell? Mennyi? Mondd meg nekem! Lángra lobbantom énekem. Rőt garázsán pirítom kese hasú malacom. .A sikkonyi vásártéren még a körmét is kimérem. Lesz lakoma, dáridó, muzsikus a kőrigó. Hol bujkál a sűrű homály? Higgadtan mondd: Hopp, hopp, megállj! Nekidőlnek a fagyok, attól még a nap ragyog. Koloh Elek: Veled kioltom gátlásaim tested világítja álmaimat át ha letépem rólad az éjszakát hajadba rejtett félelmeim mögé osonó boldog pillanat lerúgják rongyos gönceiket a szavak botló idő-mélybe zuhan velünk a csend toixisodor a pirkadat csak félelem emlék s a hiányod marad Olbram Zoubek: Mária mellszobra Alois Sopr: Komoly szó Csorba Győző: Népdalvariáció Kalapom szememre vágom, múlik, hervad ifjúságom, ne is lássam. Megszakad a szép szó bennem, alig fordul dalra nyelvem, — hot hibáztam? — Addsza, pajtás, a vasvesszőt, hadd verem meg a temetőt, nyíljon már ki, fogadjon be mindörökre! — ö, ne bántsd te ott azokat a mohosult sírhalmokat, várj sorodra! Nem nyugvás a sír nyugalma, az a romlás birodalma. Vége-hossza nincsen ott a pusztulásnak. S úgyis elér a gyalázat majd, ha innét rendre egyszer odafekszel. — Keress addig nyugtot másban: ilyen-olyan földi lázban, szerelemben. Több az élet, mint az ének, ők a bölcsek, akik élnek, ne feledd el. Szíved verd meg vasvesszővel, ne kezdjen a temetővel, inkább az éneket vessze, azt eressze! Barcs János: Kincsosztogató Sinka István emlékének Költőt láttam álmomban; szamáron kocogott: A vésztői vásárban s kincset osztogatott. Csizmaszárán új betűk büszkén csimpaszkodtak: — s irigykedtek a tetűk, hogy megpirosodtak. S mert köhögött a juhász, mondták — tüdőbajos, de befogadta a szélső ház s fölzúgtak harangok. Csattogtak vészmadarak Vésztőn nyár virágzott: — Szelídüljetek vadak, vátesz volt ö s áldott.
