Békés Megyei Népújság, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-27 / 175. szám

1985. július 27., szombat »HiWKTiltj Xi a sztár, John már nem az igazi, legfeljebb a Vadölő Egypáncélnyi csabai video Ha a vártnál, a reméltnél lassabban is, de csak-csak megszépül már a megye- székhely „nagy” mozija, a békéscsabai Szabadság. Ezekben a napokban jókora figyelmeztető tábla zárja el a főbejáratot: az építkezés miatt a nemrégiben kiala­kított, valóban vonzó szép­ségű kis tér felől van a be­járás. S nemcsak azoknak, akik a filmek valamelyiké­re szeretnének jegyet válta­ni, hiszen a mozi emeleti előcsarnokában minden hét­köznap délután 3 és 6 óra között egy nagyobbacska ab- rosznyi területen újabb ér­dekesség kínálja magát: az első videotéka. Most nyitott, alig egy he­te. Tagadni sem lehet, hogy hirtelen jött az elhatározás. A mozi eredeti szépségét, építészeti formáit visszaál­lító munkák még be sem fejeződtek, az emeleti elő­csarnok falait több helyütt még nem fedi a végső fes­tés. A téka azonban él. Egy kicsinyke pult, rajta színes tévékészülék, előtte egy „hol­napi” készségű képmagnó. Hátul a hatalmas páncél- szekrény, s benne a kész­let: félszáz kazetta. A pul­ton a lista, amiről az ér­deklődő választhat. S egy lista a falon, amelyről meg a „szerződési feltételek” de­rülnek ki. Mert aki kazettát akar kölcsönözni — magán-, vagy jogi személy —, a köl­csönzés idejére szerződést köt a bérbeadóval, itt és most a Békés Megyei Mozi- üzemi Vállalattal. A köznapi gyakorlat per­sze azért nem ennyire riasz­tóan bürokratikus. A négy példányos „szerződés” kitöl­tésének módjáról, a bérlés feltételeiről a téka munka­társa, Majernyik István tá­jékoztat. Naponta ebben a három órában sokszor meg­teszi. Érdeklődésben nincs hiány... Vékony, bajuszos fiatal­ember a mai első ügyfél. Kazettát hoz vissza. Játék­film, Az istenek a fejünkre estek című, az elmúlt év­ben szinte mindenütt telt házak előtt vetített botswa- nai vígjáték. S egyben ez a film, ez a kazetta most a siker. Sorban állnak érte, Xi, a botswanai bennszülött-, főhős a sztár. Lekörözi a képernyőre varázsolható ösz- szes popsztárt. Néhány pillanat, és meg­történik a kazetta visszavé­tele. Majernyik István ellen­őrzi, hogy sértetlen-e? Csak ő ismeri azokat a pontokat, amelynek sértetlensége bi­zonyítja: nem másolták-e tartalmát, ami a nemrégiben kelt jogszabály szerint tör­vénytelen, és — érthetően — büntetendő. Az sem utol­só szempont, hogy sérült-e a visszahozott filmkonzerv, vagy sem. Egy-egy értéke 3 és 5 ezer forint között mo­zog, s mindezt konvertibilis valutára átszámolva kell ér­teni. Nem bizalmatlanság, hanem elővigyázatosság az ellenőrzés, valamint a köl­csönzéskor kért, és a vissza­adáskor megtérített ezer fo­rintos kaució. Sajnos, túl gyorsan, és így felkészület­lenül (néhány szakember szerint meg kellene fordíta­ni a sorrendet...) ért ben­nünket a vidoláz. Ebből kö­vetkezik, hogy nem is na­gyon ismerjük az erre vo­natkozó nemzetközi (tehát hazánkra is vonatkozó) jog­szabályokat, rendelkezéseket. A bajuszos fiatalember el­teszi a visszakapott pénzt, s máris átadja helyét — egy érdeklődőnek. A húszas­harmincas, és a „szórakoz­tatóiparban dolgozó” férfit elsősorban a jövő érdekli. Mármint, mikor, és mennyi­ben bővítik a téka szolgál­tatásait. A téka főnöke el­magyarázza: most az igé­nyeket is felmérik, össze­gyűjtik. A vállalat tervei szerint ősztől már „igazi” lesz a választék. A téka amolyan kulturá­lis butikká változik, amely az ideiglenesség látszatát is levetkőzve változik valódi szolgáltatóvá. Minden, a mozival és filmmel kapcso­latos (úgynevezett) informá­cióhordozó megvásárolható lesz itt. Könyv és póló, ken­dő és matrica, sztárfotó és poszter. Tőkés Gyulának, a Szabadság mozi üzemveze­tőjének nem megvalósítha­tatlan vágyai között szere­pel az, hogy közönség előtti videoműsorok sugárzására alkalmas klubot alakítsanak ki. A bizony szerény, bár a lehetőséghez mérve jó vá­lasztékból a legolcsóbb bér­leti díjért a gyermek- és ifjúsági filmek, és úgyneve­zett dokumentum- és köz- művelődési témájú kazetták kölcsönözhetők. A legdrá­gább — az előzőnek majd­nem kétszerese — a pop- rock-beatzenés műsorok ka­zettái. Elton John 1978-as New York-i, Central Park­beli koncertjét megörökítő műsornál kelendőbb az NDK-beli Vadölő (Cooper után szabadon ...), s ne is beszéljünk akkor Misi Mó­kus kalandjairól, vagy ép­pen a Lúdas Matyi című Dargay-rajzfilmről. Kézről kézre jár a Memento című négy részes összeállítás, amelynek — valljuk be — nem is a kerek évforduló, inkább a négy évtizeddel ez­előtti történelem tanító szán­dékú felidézése ad szomorú, de szükséges aktualitást. Lassan hat óra. Befut a hölgy, aki Xi kalandjaira a soros. A Vadölőt hozza, és a botswanai filmet viszi. Sikerült a csabai videoté­ka premierje. (nemesi) Fotó: Szőke Margit Ki volt Topelius? Kari Suvalo finn rendezővel Egerben Ahogyan Békéscsaba test­vérvárosa a finnországi Mik- keli, Egeré Pori. Az utóbbi években sokat fejlődtek a két nép ősi rokonságát, őszinte barátságát ápoló-gazda^ító kapcsolatok, rendszeressé váltak a barátsági napok, a különféle kulturális ese­ménysorozatok. Az idei Ag- ria játékok egyik előadása a finn nemzeti irodalom ki­emelkedő képviselője, Sakari Topelius előtt tiszteleg. Ere­deti finn mesejátéka, a Ha­mupipőke Egerben magyar- országi ősbemutató. A rende­ző Kari Suvalo, s Finnor­szágból érkezett. Kari Juhani Suvalo Hel­sinkiben született 1943-ban. Filológiát, esztétikát, szín­művészetet, művészettörténe­tet tanult, • öt évet járt a Helsinki Színészeti Főisko­lán, három évig színházi kri­tikusként, majd két évig rendezőasszisztensként dol­gozott, utána a Turkui Vá­rosi Színház dramaturgja volt. 1975-től a Pori Színház művészeti vezetője. Több sikeres rendezés fű­ződik a nevéhez, köztük szá­mos mesedarab. Jelentősebb munkái: Georg Büchner Woyzeck, Franz Xavier Kroetz Felső-Ausztria, Wil-, liam Shakespeare A velencei kalmár, Osztrovszkij Egy gazfickó feljegyzései, Astrid Lindgren Pippi Langstrümpf, Milne Micimackó. — A színházi együttműkö­dés a két város kapcsolatá­nak részeként jött létre, s ennek jegyében Kari Suvalo már több ízben járt Magyar- országon, de ez az első kül­földi rendezése. — Amikor meghívtak, azt gondoltam, a kulturális kap­csolatok legegyszerűbb for­mája a rendezőcsere, de téi vedtem. A munkát nagyban megnehezíti, hogy nem tud­tam a színészekkel közvetle­nül szót érteni, elképzelései­met direkt átadni. S bár ki­tűnő tolmácsunk volt, a meg­beszélések, a próbák, min­den apró teendő hosszadal­mas, bonyolult lett a nyelvi nehézségek miatt. Ismeretes, hogy a Gárdonyi Géza Szín- 'ház Egerben egyelőre befo­gadó színházként működik, nincs önálló társulata. A mesejátékban szereplő mű­vészek négy különböző város színházából jöttek, s közben még ott is volt elfoglaltsá­guk, vagy turnékon, nyári já­tékokon léptek fel. A három hét, ami rendelkezésemre állt, nagyon rövid! Finnor­szágban nem így csináljuk, nem kell kapkodnunk. Szó­val nehezen jött össze ez a produkció. . — De összejött! Sőt, a gyerekek nagyon élvezték az előadást, s igazán kedves, színvonalas mesejátékot lát­hattunk a népkerti tónál. * — Tulajdonképpen nem is mesedarabbal készültem Ma­gyarországra. Modem drá­mával szerettem volna jön­ni. kortársi finn darabra gondoltam. Csak a végén döntöttünk a Hamupipőke mellett. — A világirodalom egyik legnépszerűbb meséje a Ha­mupipőke. De a német Grimm fivérek gyűjtéséből ' ismert, Topelius neve inkább csak északon fogalom. Me­lyik mese volt korábban, me­lyik az eredeti? — Egyik sem, azt hiszem. Átvették a német romantiku­sok is, és átvette Topelius is valahonnan. Talán francia gyökerekre vezethető vissza a mese eredete... De nem ez a fontos. Hamupipőke me­séje ma már az egész világ közkincse. Az idők folyamán számtalan átdolgozást készít tettek belőle; írtak színdara­bokat, komponáltak operá­kat, filmesítettek életképe­ket. A szegény leány törté­nete, aki gonosz mostoha­testvéreinek kiszolgáltatva él, és. aki végül' mégis her­cegnő lesz, mélyen foglal­koztatja az embereket. Ha-t A rendező — premier után mupipőkében mindenki meg­láthatja a maga lehetőségeit, azonosulhat a leány sorsá­val, és örülhet, amikor a me­se végén az igazság győz, a gonosz meg elnyeri méltó büntetését. — Igaz, hogy ebben a me­sében is „az igazság győz, a gonosz meg elnyeri méltó büntetését”. Mégis, nagyon tetszett, hogy itt nem feke­te-fehér figurák szerepelnek. Felfedezhetjük Hamupipőke hibáit is, és a mostohatestvé­reknek is van jó tulajdonsá­guk. Nem tudom, hogy ez mennyiben Topelius és meny­nyiben az ön érdeme? — Finnországban Hamupi­pőkét színdarab formájában hazánk irodalmának nagy úttörője, Sakari Topelius öl­töztette át, s rányomta a mű­re a maga humanizmusának bélyegét. Az alaptörténetet meghagyta, de a mese feke­te-fehér voltát igazi életis­merő módján enyhítette: a nővéreken is látszanak em­beri vonások, Hamupipőke jósága pedig nem csorbítha- tatlan. Jó adag komikum, önzés, gőg, hiúság is beke­rült a játékba. Topelius a finn természet lelkes csodáló- ja volt és fogékony ábrá­zolója. Ismert művei a Ter­mészet könyve és az Orszá­gunk könyve. Így már ért­hetőbb, hogy a Hamupipő­kében is jelen van a termé­szet iránti rajongás, tiszte­let; a természet misztikája, az eleven ’és gonosz huncut­ság, mintha az író példaké­pe maga William Shakes­peare lenne a Szentivánéji álom tündéreivel és alakát­változásaival. Topelius Hamupipőkéjé­nek fontos eleme a szerelem is. Csodálja és védelmezi a fiatal, ébredező, természetes szerelmet. Saját hozzáadá­som volt a darabhoz a téma kiszélesítése, hogy a szere­lem szinte minden szereplőt érintsen. A lakodalom a me­se végén kollektív esküvővé válik. Nemcsak Hamupipőke és, Hildbert herceg talál egy­másra, hanem Mumma fő­szakácsnő és Grim udvar­mester, Pippe és Púppá, a két törpe is. Szinte minden­ki megleli a maga párját. — Szerelem, szeretet, jó­ság, a természet iránti fogé­konyság, tisztelet. Mindezt sugallja a mesejáték. Mit üzen még ezen túl a mai gyerekeknek? — Előre tudjuk mindany- nyian, hogy a cipő illik Ha­mupipőkére. így nem a hír lelkesít bennünket, hanem maga az érzés adott pillanat­ban. Közös tapasztalatunk, hogy amikor győz a jó, a szerelem tartós marad, a szerencse mosolyog. És egy­szer talán rám is illik a ci­pő? Rád is? Ránk is, mind­nyájunkra?. .. Másrészt mi lenne az egész Hamupipőke a mostohanővérek elragadó, következetes gonoszsága nél-j kül? Niedzielsky Katalin MOZI Ragtime Előbb-utóbb mindenről kiderül, hogy — ha nem isi teljesen, de azért valameny- nyire meghatározó módon — álom volt. De mi, emberek, soha nem élhettünk, és nem élhetünk álmok nélkül. Sha szertefoszlik egy, újakat kell teremteni. Ahogy E. L. Doc- torow is tette sokak mellett, és ahogy a kisregény' alap­ján Milos Forman is teszi Ragtime című, két és fél órás, színes amerikai film­jében. Ez az álom pedig nem más, mint az „american dream”, az amerikai álom. Az Újvilágról alkotott tal­mi kép, a századforduló „boldog békeidők”-jéről al­kotott elképzelés, amelyek­nek lehántása folyamatos ugyan, de nem lehet totális. Talán így is a jó, ha min­denkit meghagyunk abban a hitben: továbbálmodhatja az ismeretlent.. És Doctorow—Forman eb­ben az eltökélt trónfosztásos újraálmodásban új értelmet adott egy szónak. A szó a ragtime, ami az amerikai — azon belül is inkább a ke­leti-északi — néger dzsessz lüktetés, szakadozott ritmu­sú, folkorisztikus stílusa. Itt azonban más értelmet nyer: e „csodakorszak” szinonímá- ! jává lett. Epizódok sora lüktet te­hát az 1981-ben készített filmben. Abban a nemzet­közi feltűnést és egyértel- i mű szakmai, de' korántsem ; akkora közönségsikert arató filmeposzban, amely mégis j — s nemcsak azért, mert I most ez az utolsó Forman­'s alkotás! — a csehszlovák származású, 53 éves rende- I ző legjelentősebbnek ítélhe­tő munkája. És ezek az epi­zódok, ahogyan az életben is lenni szokott, különállásuk ellenére is, egy útra terelőd­nek, majd jellemző és a kö­zöset meghatározó jegyeket kezdenek el mutatni. S ez a nagy összefüggés nem más, mint az Újvilág ... A trónfosztás a négerek, az Európából származott be­vándorlók, és az őket foga­dó (de hát végső soron be­lőlük kialakult) állam meg­ítélésére vonatkozik. Ezek­ről persze, tudunk, de iga­zán nem akarjuk elhinni. Valahol ebben a korban vált szét — ragtime-osodott — minden olyanná, amire a ma Amerikája épül, amiből átka, szennye, cifra nyomo­rúsága származik. S mind­ezt a felülmúlhatatlan csil­logás, az arany bűvölete, a szuper jólét mellett, elvá­laszthatatlanul. De a for­mám trónfosztás sem lehet teljes, így új álmot teremt. Most nekünk, s talán el is hisszük neki?... Ismét Miroslav Ondricek állt kamerája mögé. A len­csék segítségével pannókat és freskókat, történelmi táb­laképeket, negédes csend­életeket festett. Tökéllyel. Ahogyan csak szuperlatívu- szokban lehet szólni a ren- I dezésről, a szereplők alakí- í tásairól is. Mégsem lesz kö- í zönségfilm. A magyar mozi- ; néző ugyanis nem tudja, | nem akarja elhinni ezt a ; trónfosztást, nem tudja to- I vábbálmodni azt, amibe For- s man ringatni akarja. Isme- 1 rétéi sem annyira részlete- | sek, hogy mi itt, Magyaror- ; szágon megszeressük a Rag- l time-ot és a ragtime-ot. Tá­ji Ián unalmasak is ezek a t képsorok, amelyek barokkos I pompázatossága soha nem [ állhatott közel hozzánk. De r a Fekete Péter (1963) és a f Hair (1979) rendezőjének ; új alkotása elviseli ezt a kö- ; zönségfintort is. Talán az idő j bennünk is beérleli a termést. (nemesi)

Next

/
Thumbnails
Contents