Békés Megyei Népújság, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-23 / 171. szám

NÉPÚJSÁG 1985. július 23-, kedd Felhívás Fiatalok! Felhívással fordulunk hozzátok. A KISZ Békés Megyei Bizottsága által szervezett építőtáborba várunk bennete­ket. A Kiskunhalasi Állami Gazdaságban két hete dol­goznak építőtáborosok. A sárgabarack érése elhúzódott, ezért újabb munkaerőre van szükség. A táborozás ideje: július 28—augusztus 3. Helye: Kiskunhalas. Utazás: kü­lön autóbusszal. A munka díjazása: 1,20 Ft kg. Teljes ellátás! A táborral, az utazással kapcsolatos részletes informá­ciót július 25-én, 14 órakor kaphatnak az érdeklődők Békéscsabán, a Politikai Képzési Központban. (A vidéki jelentkezők útiköltségét megtérítjük.) Várunk benneteket! A KISZ BÉKÉS MEGYEI BIZOTTSÁGA Elhunyt Nádor Vera A Magyar Divatintézet megrendültén tudatja, hogy Nádor Vera Eötvös-díjas di­vattervező, hosszantartó, sú­lyos betegség után 66 éves korában elhunyt. Temetésé­ről később intézkednek. Harmonikazene szólt Berényben... Az elmúlt hétvégén Mező- berényben, a Megyei Műve­lődési Központ szervezésé­ben. német bálát tartottak. A zenét a bergkameni har- monikaegyüttes szolgáltatta. Pénteken este 6 órakor a 41 tagú csapat épp vacsorához készülődött, amikor két ve­zetőjüket, Ingeborg Kaden- bachot, a karmesterasszonyt és Eckhard Requardtot, a he­lyi zeneiskola igazgatóját kértem meg, mutassák be együttesüket. — Harmonikazeneka runic a bergkameni zeneiskola ré­szekéit működik, lassan ti­zenöt éve. Ifjú muzsikusa­ink főként 14-15 évesek, de vannak idősebbek is. A „kor­elnök’' közöttük Martin Sie- penkort 24 éves diák, aki a megalakulástól kezdve itt harmonikázik. Látható, hogy nincsenek különösebb meg­kötések az életkort és ter­mészetesen a nemet illetően sem. Középiskolások és egye­temisták, fiúk és ‘ lányok együtt szerepelhetnek. — Magyarországon, úgy tudom, először jártak, de voltak-e már külföldi sikere­ik? — Igen, Angliában is sze­repeltünk egy hasonló tur­nén, szép sikerrel. Magyar- országra július 14-én érkez­tünk. Felléptünk Siófokon. Eleken, a gyulai strandon és a tószínpadon is. Most pedig nagy izgalommal készülünk az esti bálra. Reméljük, si­kerül jó hangulatot teremte­ni ! — mondja a zeneiskola igazgatója. Következő kérdésemmel Ingeborg Requardthoz for­dulok: — Milyen jellegű zenét játszik egy harmonikazene­kar? — Repertoárunk igen nagy és színes. Koncertjeinken előadunk klasszikusokat, mo­dern világslágereket és ope­rettrészleteket egyaránt. Ar­ra törekszünk, hogy a szóra­koztató zene .legértékesebb darabjait harmonikára hang­szereljük át, így olyan kü­lönleges hangzást érjünk el, amely egy eddig ismeretlen oldalról mutatja be az adott zeneszámot. Célunk az is, hogy egyre jobban megköze-, lítsük a nagyzenekari hang­zást. — Hogyan reagál a közön­ség erre az érdekes előadás­módra? — Elmondhatom, hogy mindenhol szívesen hallgat­ják műsorainkat. Magyaror­szági vendégszerepléseink is mind sikeresek voltak. A hallgatóság értően és nagy lelkesedéssel kísérte végig a programot. Ezt tapasztaltuk az előre kihirdetett, szerve­zett eleki fellépésünkön is. De ami még nagyobb siker számunkra: a spontán szer­veződött gyulai közönség kö­rében hasonló élményben volt részünk — mondta vé­gül a karmesterasszony. — Viszont láthatjuk-e a bergkameni harmonikazene­kart? — Az utolsó kérdésre az igazgató válaszol. — Reméljük, hogy újra el­látogathatunk hazájukba. Idejövetelünket az Állami Ifjúsági Bizottság és az Észak-Rajna Westfaliai Nem­zetközi Ifjúsági Szervező Iro­da sikeres együttműködésén nek köszönhetjük. Az ő se­gítségükkel talán visszajö­hetünk. — Akkor mondhatom, hogy a viszontlátásra! G. E. Hunyadi-emlékmű Belgrádban Hunyadi-emlékművet avat­tak tegnap délben a jugo­szláv fővárosban. A belgrádi vár felső részében elhelye­zett fehér márványtömbbe vésve szerbhorvát és ma­gyar nyelvű felirat hirdeti: „1456. július 22-én Belgrád védői, élükön Hunyadi Já­nossal, ezen a helyen arat­tak döntő győzelmet a törö­kök felett". Az emlékmű le­leplezési ünnepségén a Ma­gyar Népköztársaság kormá­nya nevében Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyet­tes, az emlékművet állító Belgrád képviseletében pedig Milica Babies, a városi mű­velődési és oktatási bizott­ság elnöke mondott beszédet. Ünnepi beszédében Rátkai Ferenc, a belgrádi győzelem jelentőségét méltatva, hang­súlyozta: az ostromlott vár­ban és a fölmentő seregben vállvetve harcoltak magya­rok, szerbek és más népek fiai, a fenyegetettség nehéz pillanataiban megvalósítva mindazt, amit uralkodó osz­tályaik tárgyalóasztalainál csak ritkán sikerült elérni. Az emléktábla magyar és szerb nyelvű feliratával — közvetve — erre az összefo­gásra is emlékeztet. Beszéde további részében a minisz­terhelyettes — a magyar— jugoszláv együttműködés eredményes alakulásáról szólva — kiemelte: a Hu­nyadi-emlékmű fölavatása a mindkét részről egyaránt ta-> pasztaiható és kölcsönösen növekvő készségről tanús­kodik, hogy nagyobb figyel­met fordítsunk közös törté­nelmünknek azokra a moz­zanataira, amelyek tovább szilárdíthatják szocializmust építő népeink barátságát. Milica Babies beszédében szintén a két szomszédos szo­cialista ország baráti kapcso­latait méltatta, kiemelve a kulturális együttműködés je­lentőségét és fejlődését. A múlt hét végén, szombaton nem pihentek Gyulán a Vas­ipari Szövetkezet dolgozói. Ugyanis pihenőnapjukon túlórát vállaltak, hogy teljesíthessék a Szovjetunióba irányuló ex­portjukat: 30 festékgyártó géphez készítenek alkatrészeket az idei évben, amelyből 15-öt szállítottak el eddig. A munka ér­téke megközelíti az 5 millió forintot Fotó: b. o. Felújították a szegedi Bömötör-tornYOt Felújították a szegedi mű­emlékek gyöngyszemének tartott Dóm téri Dömötör- tornyot. A Műemlékvédelmi Felügyelőséggel egyeztetett tervek alapján a helyi építő­ipari szövetkezet dolgozói öl­töztették új köntösbe az épít­ményt. Helyreállítása a ned­vesség károsító hatása miatt vált szükségessé. A műemlék a fogadalmi templom mellett áll. A dóm építése előtt lebontott Szent Dömötör-templom tornyába volt beépítve. Ritka értékét szerencsére már akkor fel­ismerték és ezért meghagyi ták. Mint .azóta kiderült, álapfala a XI., alsó négy- szögletes része a XII., míg a felső, csúcsíves ablakokkal díszített nyolcszögletes része a XIII. századból való. Be­járati ajtaja köré a későbbi­ekben építették be azokat a román stílusú homokkő fa- ragványokat, amelyek az egykori szegedi vár bontá­sakor kerültek elő. A torony homlokzatán kicserélték a régi porladó téglákat, tartó­sító bevonatot kaptak a fa­lai. A lőrésszerű ablaknyílá-, saira új zsalugátert tettek. Tervezik, hogy később restaurálják a torony belse­jében levő keresztelőkápol­nát díszítő Aba Novák-fres- kót. A torony egyik oldalát most még takarják a sza­badtéri játékok világosító tornyai. A nézőtér közeli években várható teljes újjá­építése után lesz csak majd teljesen szabadon látható az Alföld legrégibb műemléké­nek számító torony. Recipe ferrum? Az ókori római arénákban oly gyakran elhangzott ki­fejezés (végy vastat!, öld meg. vasat bele! — nagyjából így lehetne magyarítani) jó egy fél év óta új értelmet nyert Békéscsabán. De semmi antikvitás; a jelenség na­gyon is újkeletű, mondhatni „modern” . .. A színhely és tetthely a megyeszékhely talán legfor­galmasabb közúti hídja, az, amelyik az Élővíz-csator­nán ível át, s amelyik a Széchenyi utcát a Gyulai úttal köti össze. Éveken át tartott — a közelmúltban! — fel­újítása. Amíg a négy sávosra szélesített hídtestet építet­ték, a gyalogos forgalmat egy fa ácsolatra terelték. Köz­vetlenül a közúti híd mellé. Két elemet vetettek át az itt mederszabályozott „folyó” fölött. Aztán átadták az új ívelést, amelynek két oldalán ma már nyugodtan, bizton­ságosan járhatnak-kelhetnek a gyalogosok. A deszkák­ból ácsolt alkalmi átjárót persze lebontották. Csak éppen a tartópillérei maradtak meg. Két vasbeton oszlopféle, amelynek égre néző feléből tízcentiméteres, alig centis átmérőjű acéltüskék merednek ki... Nap mint nap szemtanúja lehet bárki az esetnek: kis­kamaszok játszanak a volt gyalogoshíd-maradványon. A tüskék között egyensúlyoznak, minden lépésnél termé­szetszerűleg megbillennek... A nagy hídon közlekedők vérmérséklet szerint bámulják, nézik az „átkelési gya­korlatot”. .Van, aki hirtelen eltakarja szemét, más dör- mög valamit a felelőtlen szülőkről, más pedig néha ijesztően kiált rá a srácokra .. . Eddig nem volt baleset, s ez a szerencsének tulajdonít­ható. A két, acéltüskékkel gazdagon rakott betonpillérre már semmi szükség. Senkinek nem hiányzik a leltár­ból ... A gyerekeknek sem, a szülőknek sem, a. baleseti, a halálozási statisztikának sem... Akkor? (— silá —) Óriás könyv az Országházról Óriási méretű könyv került elő egy Hanság vidéki — lé- bénymiklósi — ház padlásáról. A mű az Országházról szól, az avatás 10 éves jubileumára ad­ták ki. Részletesen bemutatja az építés előkészületeit, annak le­bonyolítását, s magát az épület­óriást. A könyv súlya csaknem 10 kilogram, mérete 57-szer 37 centiméter; 62 oldalközi illuszt­rációt és 70, jórészt színes egész oldalas metszetet tartalmaz a Parlament életéről, termeiről, dí­szeiről, berendezéseiről, építésze­ti értékeiről. A könyv, amelynek írója és szerzője Pilisi Ney Béla volt, nem sokkal a századfor­duló után nyomatott ki a Step- haneum Nyomda Részvénytársa­ság budapesti nyomdájában, utóbb a Győr-Sopron megyei könyvtárba került. - r Mit ér a diákigazolvány? ízlések... Öszes úr „landol” a buszmegállónál; két „csitri ugrik a nyakába. Egyik talán a lá­nya lehet — feltételezem naivan —, de azért ahogy körülrepdesi a két hölgyike, ébred bennem némi kétkedés. Jó lenne hallani, mit beszélnek, ám csevejüket el­nyomja az utca zaja. Fél szemmel azért figyelem, ahogy a javakorabeli férfiú áhí­tattal csügg a fekete, bodorított hajú, len­gén öltözött lányka szavain. Pedig nem hinném, hogy az magvas gondolatokat kö­zöl. — Négy kilót híztam! — röpíti világgá a hírt, némi színészi pátosszal mutatva csípőjén ncmlétező súlyfölöslegét. Édes hármasuknak a busz berregése vet véget. Bizonytalanságomat eloszlatja az az odaadás, amelyet a két csitri tanúsít á bú­csúzkodáskor. Az idősödő férfiú láthatóan épp olvadóban van, amikor kedvenckéit elszállítja a tömegközlekedési járgány. Pe­dig ha hallaná a folytatást... Ugyanis' együtt utazom az eset két női főszereplőjével. Nem lehet nem odafigyel­ni arra, amit beszélnek. Ajkán még a bú­csúzás negédes mosolyával mondja a sző­ke: — Ez a vén hülye azt képzeli, hogy jó fej. — De pénze az van — kontráz a másik, majd részletekbe bocsátkoznak az illető férfiúi erényeit illetően. Erre azonban már nincs kedvem odafigyelni... * * * Az egyik községben valamikor — taná­csi határozattal — megtiltották az emele­tes házak építését, mondván: hely van, s a falu képét inkább a földszintes családi házak határozzák meg. Lehetne vitatkozni azon, helyes-e ily módon befolyásolni a közízlést. Akkor, amikor lépten-nyomon kirakatba tett ízléstelenséggel találkozhat az ember. Nem egy községben láttam pél­dául a faluképbe ugyan jól illeszkedő há­zat, tükrös fallal, kicsempézett erkéllyel, sőt, még „falfestménnyel” (őzike, erdei tájban) díszítve is. Vajon ezek ellen nem lehetne valamiféle „ízlésvédő” rendelke­zést hozni? Pedig gondolkodni sem kell azon, milye­nek legyenek falvaink, hiszen ezt már a népi építészet régen eldöntötte, méghozzá körültekintő ízléssel. Szó sincs róla, hogy másoljuk le a századelő tornácos paraszt­házait. De miért ne őrizhetnénk az egy­szerű, tiszta formákat, színeket? Egyik falun élő értelmiségi ismerősöm házát fehérre szerette volna meszelni. A környék azonban felháborodott. így aztán — engedve a közízlésnek — világosdrapp lett a ház, pedig szebben mutatott volna fehéren, barna ablakaival, egyszerű, sötét fakerítésével. Ám „dolgozott”,a közvéle­mény ... — gubuez — — Diákszállást szeretnék egy éjszakára. Értetlenül néznek rám a gyulai kempingben, majd megkérdezik: — Sátorral van? Mi ugyanis csak a sá­torozó fiataloknak adunk kedvezményt. Minden 14. életévét betöl­tött tanuló rendelkezik diák- igazolvánnyal. Feltéve, ha el nem hagyta, vagy a szemé­lyi igazolványa le nem járt, illetve otthon nem felejtette. Tudniillik: „A diákigazol­vány a személyi igazolvány­nyal együtt érvényes!” De nézzük csak, mire is jogosít fel ez a kis okmány. Először is: „50 százalékos vasúti kedvezmény igénybe­vételére”. Ez így igaz. Bár­mikor, bárhol vonatjegyet vásárolok, minden kommen­tár nélkül megkapom a fél­árú jegyet. így lehetőségük nyílik a diákoknak földrajzi ismereteik bővítésére. Több település, város megismeré­sére, tudásunk gyarapítását szolgálja, ugyanakkor kikap­csolódást is nyújt, ha egy-két napot, hetet nyaralással töl­tünk. Ám egy üdülés nem­csak az utazásból áll, vala­hol nyugovóra kell hajtani fejünket. Alkalmas a diák- igazolvány: „a kijelölt kem­pingek kedvezményes igény- bevételére.” Gondoltam, megérdeklődöm, mi újság a békési kempingben? — Áraink olyan alacso-^ nyak. hogy ebből nem tu­dunk kedvezményt adni — világosítanak fel. Attól függ, kinek a pénz­tárcájához mérjük az ala­csony árakat. Tehát az uta­zást olcsón megúszom, de a szállásért tejjes árat kell fi­zetnem. Korog a gyomrom, dél van. Ebédelni kellene, de hol? Várjunk csak! Van, valami a diákigazolványomban az éttermekről: „Diákmenü igénybevétele, a kijelölt éttermekben." Gyulán a Strand étterembe ültem be. Aztán „le”, ami­kor az 50 forintos számlát elém tették, és közölték, hogy diákkedvezmény nincs, mert ha ennél olcsóbb lenne az ebéd, ráfizetne a vállalat. Másnap a gyulai Komló ét­teremben rendeltem ebédet. Huszonöt forintból három fo- gásos diákmenüt tálaltak elém. A délutáni program: a mú­zeumok, műemlékek megte­kintése. A pénztárcát itt ki sem kell nyitni, ugyanis fel vagyunk jogosítva: „a mú­zeumok díjtalan látogatásá­ra”. Tudásunk gyarapítása után kikapcsolódásként egy szín­házi előadás nagyon jónak ígérkezik, annál is inkább, mert a diákigazolványunk alkalmas: „diákjegyek váltá­sára színházban, sportren­dezvényeken”. Ilyenkor nyá­ron a legaktuálisabb: a gyu­lai Várszínház, legalábbis Békés megyében. — Kérek egy diákjegyet — mondom a pénztárnál. — Olyan nincs. Minden jegy egységesen 70 forint — kapom a letörő választ. Ugyanígy jártam akkor is, amikor a békéscsabai Jókai Színházban diákjegyet sze­rettem volna váltani az elő­adásra. Értetlenül néztek rám és közölték, hogy itt diákigazolvánnyal semmire sem megyek. Ez bizony szo­morú ... Ügy látszik, ezt a pontot törölni lehet a diák- igazolványból. De nem, még­DIAKKíAZOIVANY áí ífftéxmé&y «>* hm$$& j sem! Ugyanis minden sport- rendezvényre lehet diákje­gyet váltani, ami valamivel olcsóbb, mint a felnőttjegy. Fülledt, meleg nyári dél­utánon nincs jobb időtöltés, mint a strandolás. Nekünk, diákoknak, külön öröm, hogy a felnőtt 20 forintos jegy he­lyett csak 10 forintos (diák) jegyet kell venni. Ezt megint a kis igazolványunknak kö­szönhetjük, amely feljogosít: „diákbérlet megváltására uszodákban és jégpályákon”. Sajnos, megyénkben jégpá­lya nincs, így ezt a kedvez­ményt nem tudjuk kihasz­nálni. Ha netán valamit ott­honfelejtünk, vagy nem ren­delkezünk olyan tárggyal, amire épp szükségünk volna, segítséget nyújt a kölcsönző. A diákigazolvány alapján az ifjúsági turisztikai kölcsön­zőszolgálat kedvezményt ad. Gondolom, rajtam kívül még sok százan járnak helyi és helyközi közlekedési eszkö­zökkel iskolába. A diákiga­zolványnak köszönhetően ol­csón vásárolhatjuk meg a havi bérletet. Tehát sokat számít, ha a diáknál ott van ez a kis okmány, bár né­hány bekezdése csupán „írott malaszt.” Borsos Gabriella

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents