Békés Megyei Népújság, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-22 / 170. szám

1985. július 22., hétfő Nyáron is kell a könyv Olvasó betegek — Lapszél r—— Buli Hol van már a híres­hírhedt házibulik korsza­ka, amikor a fiatalok nem kis megrökönyödést okozva egymás lakásán, a szülei­ket „száműzve” táncoltak, habzsolták az életet. Ma­napság inkább azon fára­doznak, hogy gmk-ban, vagy maszekben kibulizza­nak annyi pénzt, amely a házépítéshez, illetve -vá­sárláshoz szükséges. Min­denesetre ez valamivel to­vább tart, mint a házibuli, és a szülőket sem tanácsos nélkülözni. Az új szelek egyik megnyilvánulása a Piért akciója: a Suli-buli. A kedvezményes tanszer­vásárról van szó, amely az, idén már július 15-én meg­kezdődött. Sokan nem ér­tik, hogy mi ebben a buli, hiszen már augusztus 3-án véget ér. Ilyenkor a leg­több szülő és diák nyaral, kirándul, nem gondol a szeptemberi tanévkezdésre. De ne akadékoskodjunk, örüljünk a lehetőségnek, hiszen a 17 Piért-szaküz- letben olcsóbban, lehet kap- nj például zsebszámológé­pet. Ebben az 'a buli, hogy gz iskolákban nem engedé­lyezik a használatát, ennek ellenére érdemes megven­ni, mert szép és kecses, az utazás is hasznosnak ígér­kezik, a legközelebbi ilyen bolt ugyanis Budapesten vagy Egerben található. Az igazi buli akkor kez­dődik, amikor augusztus végén, szeptember elején hosszú sorok kígyóznak a papírboltok előtt. Persze, az eladók már felkészültek a várható rohamra, mert nem szeretnének úgy járni, mint a győri kollégáik. A mindenre elszánt bűnban­da tagjai műszaki cikke­ket, ruhákat, divatárukat, élelmiszereket loptak. Az volt a trükkjük, hogy le­kötötték a kereskedőket. No, nem kötéllel, hanem szép szóval. Beszéltették, meséltették a mit sem sej­tő jámbor embereket, akik még hálásak is voltak, hogy valaki melegen ér­deklődik a családjuk felől. Közben kirámolták az üz­letet. Azóta már ajtó mö­gött kuksolnak'a tolvajok, amelyet szerencsére be is lehet zárni, nem úgy, mint a dabasi szövetkezet egyes ajtóit, amelyek a Kermi szerint súlyos anyag- és kivitelezési hibák miatt nem felelnek meg a köve­telményeknek. Magyarul: a nyílászáró nem zárja a nyílást, a hézag csak any- nyi, hogy a gyártók az áruba bocsátás előtt kifo­gástalan árut küldtek az intézetnek. Egyesek szerint ez volt a nagy buli. Az Ibuszt azonban aligha szárnyalják túl. A legré­gebbi magyar utazási iroda müncheni kirendeltsége 1300 magánrépülőgép-tu- lajdonost keresett meg, hogy megismerjék hazán­kat. Az első kilenc gép 40 utasa nemsokára meg is érkezik. Az idegenvezető a gépen ül, és rádión közli a többiekkel a hazánkról szóló információkat. A hírt olvasva az jutott az eszembe, hogy én is a rádióban hallottam először a konzerv- és az üveggyá­rak bulijáról. Sok a borsó, kevés az üveg. Jövőre biz­tosan fordítva lesz. Most már csak az vigasztal, hogy július 27-én, a csabai bútorárverésen sikerül sze­reznem egy törött lábú széket, és végignézhetem életem legnagyobb buliját. Seres Sándor A csodálatosan szép kör­nyezet, a mesepark a Varázs­hegyet idézi, különösen, ha a régi, á szanatórium elneve­zésre gondolunk. De ez itt a József Attila Tüdőkórház, délszaki bokrokkal, lángoló piros rózsákkal, zöldnél zöl­debb pázsittal, s hatalmas ár­nyas fákkal körülvéve az er­dő és a folyó ölelésében. Valóság hát. S az sem va­rázslat, hogy jó évek óta a több száz betegnek csak egy kis része tébécés, hiszen a felszabadulás utáni nagy és jól szervezett hadjárat szinte teljesen felszámolta — ha egészen nem isi — a hírhedt magyar népbetegséget. így lett aztán — mint erről dr. Matus László igazgatóhelyet­tes főorvos tájékoztat — a régi szanatóriumból a mell­kasi betegségek kórháza. Azelőtt hosszú-hosszú időt, akár éveket is töltöttek itt a betegek, most az átlagos ápo­lási idő 30 nap. Azt hinné az ember, hogy a 3—4 hét, vagy ennek a duplája kevés ahhoz, hogy kiadós olvasás­ba kezdjen valaki, hiszen maga a betegség is leköti, a teljes délelőtt a gyógyá­szaté, s szórakozásnak ott van majd mindenkinél a kis- rádió, az ebédlőben pedig a tévékészülék. — Könyvtárunk mégis szí­vesen látogatott — mondja Zalai Imréné, az intézet gaz­daasszonya, aki a könyvek gazdája is —, igaz, télen na­gyobb a forgalom, bár a nyárra sem panaszkodhatom. Kétszer egy héten van nyit­va, s olyankor nincs üres időm. Hozzák, viszik a bete­Anya és gyermeke.. Örök, témája az emberiség művé­szetének. .Irodalmi művek, festmények, szobrok meg­számlálhatatlan sokasága szól erről a kapcsolatról. Szinte mindegyik az anyai önfelál- dozásit, az óvó, féltő szerete- tet állítja középpontba. Van azonban mindennek szörnyűséges kontrasztja is. Az, amikor egy anya saját kezével vet véget a tehetet­len és kiszolgáltatott cse­csemő éppencsak megkezdő­dött életének. Az ember sze­retné azt hinni, hogy ilyen esetek csak nagy ritkán tör­ténnek, de a valóság sajnos más. A Békés Megyei Rend­őrfőkapitányságnak alig másfél hónap alatt három ilyen esettel kellett foglal­koznia. Esetek A 26 éves gyomaendrődi nőnek már született házas­ságon kívül egy fia, öt évvel ezelőtt. Ezt a gyereket szü­leivel együtt rendesen nevel­te. A múlt évben újra ter­hes lett. Ezt a terhességét el­titkolta, és bár többén gya­nakodva kérdezgették, ő mindig tagadólag válaszolt. Június E>-én este 11 óra kö­rül a lakásuk udvarán, a szemétdomb mellett egy fiút szült. A gyerek sírt, rúgka- pált. Hogy a hangját ne hall­ják meg, fűvel betömte a szá­ját és a szemétdombon ta­lált üvegdarabbal elvágta a nyakát. A gyereket elkaparta a szemétdombon, majd meg­gek a könyveket, egyszerre többet is. . Csaknem 800 a kötetek száma, s a válogatás hozzá­értést és jó ízlést mutat. Az alapvető klasszikusokon kí­vül — hogy csak párat em­lítsek mutatóban —, megta­lálható itt Szerb Antal, Né­meth László, Babits, Koszto­lányi, Kodolányi, Dürren­matt, J. Conrad, Benedek Ist­ván, vagy Császár, Dékány, Gerelyes és a két Fekete, István és Sándor könyvei. Megérné a teljes névsort is­mertetni, csak hát azt nem lehet. A kölcsönzési füzet is ér­dekes olvasmány, osztályon­ként mutatja, ki, mennyit és mit olvasott, míg itt volt. Ketten — Gyöngyösi és Pin­tér József — viszik a pál­mát, mintha egymással ve­tekedve éjjel-nappal olvas­tak volna egész február és március alatt. Egy biztos, a könyv megszállottjai lehet­nek. De a mostaniak között is akad hozzájuk hasonló. Őhozzá indulunk, de előbb az egyik betegszobán keresztül kilépünk az enyhe ívben hosszan kanyarodó teraszra. A látvány lenyűgöző, épp a főbejárat előtti részre lát­ni. A jó levegőn, a kellemes napsütésben majd minden szobából kint ülnek. Szőke György előtt újságok, ke­resztrejtvény, Pataki Ferenc meg regényt olvas. — Otthon komolyabb dol­gokat veszek kézbe — mu­tat a Szilvási-kötetre —, de itt és pont az első héten ez mosdott, lefeküdt, s majd másnap elment libát tépni. A rendőrség júniusi 8-án lakos­sági bejelentésre szállt ki a helyszínre. Az egyik szom­széd kutyája kikaparta a sze­métdombból a gyereket, át­vitte a másik házba, s letet­te az udvar közepére. Egy másik eset Szarvason történt ez év májusában. A házasságban e;lő asszony még a férje előtt is sikerrel tit­kolta terhességét. Az egész­ségesen világra jött csecsemőt egy nyakára tekert zsebken­dővel megfojtotta. A holt­testet egy nylonzsákba csa­varta s az udvaron levő üst­ház hamuterébe rejtette. A szörnyű tettet a férj fedezte fel, keresni kezdte ugyanis a nemrég hazavitt két üveg bor egyikét, attól tartott, hogy az alkoholista feleség eldugta. Keresési közben bukkant rá a holttestre, és értesítette a rendőrséget. A harmadik esetben egy elvált asszony, foglalkozásá­ra nézve ápolónő a tettes. Békéscsabai albérleti szobá­jában szülte meg június 20- án a csecsemőt, úgy, hogy közben k szobában — az állítólag mit sem sejtő — apa nézte a televíziót. A gye­reket egy műanyag vödörbe szülte, ahol — a még végle­gesen le nem zárt vizsgálat adatai szerint — a csecsemő megfulladt. A nő nagyon vérzett, ezért ki kellett hívni a mentőket. Miután az asz- szonyt kórházba vitték, a fér­fi a gyereket az udvari ár­nyékszékbe dobta és meg­kezdte a nyomok eltünteté­sét.. Az orvosi vizsgálat ter­szórakoztat. Igazában a tör­ténelem érdekel. Mégis ag- ronómus lettem. A filmbe illő látkép, de a, mondanivaló is fogva tart, amint tovább folytatja. — Mindig vonzottak a könyvek, de irtózatosan meg­szenvedtem értük, mert mint gyereknek sok bajom volt az olvasással, nagyon ne­hezen tanultam meg. Ma is csodálom, hogy mekkora akarat volt bennem, mennyit erőltettem, míg elértem a könnyed, nehézség nélküli mészetesen kiderítette, hogy a vérzés oka egy szülés volt. ítéletek — Minden évben öt-hat ehhez hasonló üggyel kell foglalkoznunk. — mondják a békéscsabai rendőrfőkapi­tányság vizsgálati osztályán. —t Félünk azonban, hogy az idén több lesz és az is félő, hogy nem jut minden eset a tudomásunkra. A csecsemőgyilkosságok túlnyomó többsége azért nap­világra kerül és a tettesek általában elnyerik büntetésü­ket. Ebből a mondatból szán­dékosan maradt ki az oly gyakran használt „méltó” jelző, mert elgondolkodtató, hogy vajon csakugyan sú­lyuknak megfelelően büntet­nek-e ezekben az ügyekben a bíróságok. A közvélemény szerint egyértelműen az, hogy nem. Túl enyhének tartják a bün­tetéseket és bárkinek mesél­tem el eddig a fentebb em­lített eseteket, a vélemények egybehangzóak: valami nincs rendjén, a bírói gyakorlattal. De mert nem helyes csak a megérzésekre hagyatkozni fellapoztam egy jelentést is, mely az 1983—84-ben elkö­vetett — a köznyelv által — szakszerűtlenül, de egyértel­műen csecsemőgyilkosság­nak nevezett — emberölések­kel foglalkozik. Nos, eszerint az ítéletek szinte jelképesek. A vizsgált 24 esetből egyszer sújtotta a bíróság az elköve­tőt 5 év szabadságvesztéssel, fokra, amikor már nem mun­ka, hanem öröm az olvasás. A téli, két nagy olvasó utódja Tandi Lajos kőműves. — Hát volt is rá időm, mert nem most jöttem, ha­nem január közepén, de sze­rencsére már kifele áll a sze­kerem rúdja. De addig is, most is és mindenkor az én szenvedélyem a könyv. A nagylányom is ilyen, meg az egész család. Vesszük is, hozzuk is a házhoz a köny­veket és hétféle napi- meg hetilapot járatunk. Itt se tu­dok meglenni nélkülük. ez az alsó határa az ember­ölésért kiszabható büntetés­nek. Egy vádlottat ítéltek négy év szabadságvesztésre, nyolcat 3-tól 3,5 évig terjedő büntetésre, az összes töb­bi ennél kevesebbet kapott. Hat esetben a büntetés végrehajtását próbaidőre fel­függesztették. Az ügyészség 3 esetben fellebbezett sú­lyosbításért, valamennyit el­utasítják. A vádlottak és védőik 11 esetben fellebbez­tek, ebből 8 eredményre ve­zetett. Mindez különösen akkor meglepő, ha tudjuk: az em­beri élet büntetőjogi védel­me szempontjából nem lehet különbséget tenn; a sértett életkora, egészségi állapota, munkaképessége, társadalmi hasznossága között. Tennivalók Mit lehet ezek után tenni azért, hogy csökkenjen a szörnyű bűncselekmények száma? A rendőrök szerint elég sokat, de ehhez társa­dalmi összefogás szükséges. Bár nem bizonyítható, de szinte elképzelhetetlen, hogy ezeknél a titkolt terhessé­geknél senki ne vegye észre, hogy valami nincs rendjén. Igaz. terhestanácsadáson ne* kötelező a megjelenés, de ha a környezet azt észle­li, hogy valaki. következéte- sen tagadja az egyre jobban látható terhességet, fej kell, hogy keltse a gyanút. No, de mit lehet ilyen esetben tenni? Az emberek joggal mondhatják, hogy ez mindenkinek a magánügye, ők miért vádaskodjanak? Tetszetősnek tűnik az érve­lés, de van egy hibája: ha alapos a gyanú, hogy a ter­hesség eltitkolásának valami szörnyűség lehet a vóge, ak­Szellemi étrendje, mint mondja: vegyes. A könnyű­től a nehéz fajsúlyúig terjed. Most épp G. Fis-tői a Suomi földjén van soron, előtte Szi­lágyi János riportkötete és a Rolling Stones volt. ö is, mint a szobatársai, otthonról is hozott, s a könyvtárin kí­vül azokat cserélgetik egy­más között. — Körbejárnak a köny­vek, s ez így van jól — mondja búcsúzóul. Itt is, ott is megállunk még beszélgetni, leginkább arról, mivel telik az idő, hi­szen így nyáron hosszú a nap, főleg a délután. Kettő­től négyig csendes pihenő, van aki ilyenkor a finom és kiadós ebéd után egy jót szundít, más az újságokat nézi át. Sajtótermékekben nincs hiány, erről a kórház saját postahivatala gondos­kodik. S ez nagy kényelem, mondja egy karéjnyi nőbe­teg: a vésztői Seres Sándor - né és Botos Elemérné, az orosházi Simon Lajosné, akik közül Botos néni itt már ré­gen „leltárba” van véve az asztmája miatt. Tizenegy éve jár vissza időnként. Néhány perc velük és érez­ni mennyire más világ ez, mint a férfiaké. A szeghalmi Szabó Erzsiké még fekve is kézimunkázik, épp egy óarany színű stólát hímez. Seresné szinte láthatatlan fo­nálból finom csipkét horgol. A lánya új, kolóniái búto­rához készül. S közben folyik a sütés-főzési tapasztalatcse­re. Ki, mit, mivel és hogy készít? Olvasni? Hogyne, ők is szoktak, néha, s felröppen egy-egy cím. Most? Csak Si­monná, s épp az intézet tör­ténetét, melyet a 75 éves év­fordulóra írt meg Aradszky Pál és Kási Gyula. Betegnek, egészségesnek érdekes olvasmány ez az 1982-ben kiadott kis karcsú kötet. kor az ilyen gyanú bejelen­tése — még ha később alap­talannak bizonyul is .— nem vádaskodás, hanem az em­berélet védelme iránti alap­vető kötelesség! Ettől persze még nem le­het várni, hogy megszűnik ez a nápjainkban szaporod­ni látszó bűncselekményfaj­ta. Szükség van arra is, hogy minéj alaposabban ismerje minden állampolgár jogait és kötelességeit. Napjaink­ban már szűnőben van, hogy valakit megbélyegeznek azért, mert „törvénytelen” gyereket hoz a világra, és ha mégis bekövetkezik a nem kívánt terhesség, ezt meg lehet szakíttatni. Ha már erre nincs mód, és az anya nem tudja vagy nem akarja nevelni gyermekét, az állam átvállalja tőle ezt a gondot. Nincs minden rendben az egészségügyi felvilágosítás­sal sem. Az elkövetők te­kintélyes része elvégezte a nyolc általánost, sokan a középiskolát is. Mégis, gyak­ran hónapokig nem veszik észre a terhességet, csak ak­kor, amikor már késő. És ha ez a sok tudatlanság mind összejön, akkor nő az esély arra, hogy az anya e végzetes és jóvátehetetlen lépésre szánja ei magát. Mindezekből kitűnik, hogy csak közös összefogással csökkenthető drasztikusan az esetek száma. A bíróságok­nak a visszatartást jobban szolgáló ítéleteket kellene hozniuk, a környezetnek jobban kellene figyelnie, és akár rendeleti úton is lehe­tővé kellene tenni, hogy a 'terhesgondozó szolgálat nyo­mon követhesse a magzatok sorsát. Lehet, hogy még ez sem elegendő, de ha ezek­kel csak egyetlen apró éle­tet megmenthetünk, már nem volt hiábavaló. Lónyai László Napsütés, levegő, gyönyörű környezet... Fotó: Fazekas László Vass Márta flz áldozat a csecsemő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents