Békés Megyei Népújság, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-18 / 167. szám

A jól működő ETON-rendszerű gyártósort most űj szabad­karos varrógépekkel szerelték fel a szarvasi Szirénben. Ezek­kel a gépekkel bonyolultabb varrási műveleteket végezhet­nők el Fotó: Lónyai László Élelmiszergazdaság Az igazgatóválasztás tapasztalatai Csaknem egy évvel ezelőtt látott napvilágot az új vál­lalatvezetési formákról szóló minisztertanácsi rendelet. Azóta sok víz folyt le a Dunán, s az igazgatóválasztások eddigi tapasztalatai alapján számos érvet gyűjthettek az új módszer ellenzői és hívei, akik egyébként, álláspont­juktól függetlenül a dolgozók fokozott aktivitására fi­gyelhettek fel az átállás időszakában. Az érdeklődés jel­lege azonban azt a látszatot keltette, mintha a rendelet leglényegescb mondanivalója a válasszunk igazgatót len­ne. Valójában ennél sokkal többről volt, van szó. B könnyűipar első A könnyűipar — az elmúlt év azonos időszakát alapul véve — az idén 6.ti százalékkal növelte termelési értékét. Ez a tervezett növekedésnél 0.6 százalékkal ke­vesebb. Kiemelkedően jő ered­ményt — 9 százalékos termelés­növekedést — ért el a papír- és nyomdaipar, ugyancsak az átla­gon felül teljesített a kötőipar és a pamutipar. A növekedés üteme némileg elmaradt a tervezettől a cipő­iparban. a textilipar egészében, ezen belül is a gyapjú- és se­lyemiparban. A gyapjúipar tér­féléve melési értéke például mindösz- s/.e 1,7 százalékkal több a tava­lyi első félévinél. Ennek oka ré­szint a létszámhiányban, részint a kedvezőtlen piaci helyzetben keresendő. Az elmúlt néhány hónapban ugyanis lanyhult a belföldi piac érdeklődése a gyap- júszőnyegek és -takarók iránt. Az év második felében a leg­fontosabb feladat a termelés olyan mértékű növelése, aminek eredményeként egyaránt lehető­vé válik a belföldi, a szocialista és a konvertibilis piac igényei­nek jobb kielégítése. Az új vállalatvezetési for­ma és ezen belül az igazga­tóválasztás ugyanis jól il­leszkedik a gazdaságirányítá­si rendszer továbbfejlesztését szolgáló, a vállalati önálló­ságot növelő törekvésekbe, s egyúttal lehetőséget ad a kol­lektív tulajdonosi funkciók szélesítésére, a dolgozók tu­lajdonosi tudatának fejlesz­tésére. A munkások, alkal­mazottak választott képvi­selőik útján beleszólási lehe­tőséget kaptak a vállalati stratégia kidolgozásába, s az új testületek, mint a vezető feletti munkáltatói jog gya­korlói, a közösség érdekeit is érvényesíthetik. Az új válla­latvezetési formában az ed­diginél jóval nagyobb sze­rephez jut az üzemi demok­rácia, amely így még nyil­vánvalóbb; nem egyike a vá­lasztható vezetési módszerek­nek, és még csak nem is ve­zetést korlátozó követelmény, hanem viszonyainkból fa­kadó szükségszerűség. Mindezt megerősítették a megye élelmiszergazdaságá­hoz tartozó üzemekben ta­pasztaltak. Az élelmiszeripari üzemekben, állami gazdasá­gokban, július közepéig, egy­két kivételtől eltekintve, át­tértek az új vállalatvezetési formára. Az esetek többsé­gében a dolgozók és a fel­ügyeletet gyakorló szerveze­tek képviselői azt tapasztal­ták. hogy az átállást meg­előző időszakban megválto­zott az igazgatók magatartá­sa. Ez a változás látszólag azok igazát erősítette, akik az igazgatók kiszolgáltatott­sága (választása) ellen ép­pen azért tiltakoztak, mert mint mondták, az elvonhatja figyelmüket a gazdálkodás más fontos teendőitől. Má­sok annak a véleményüknek adtak hangot, hogy a válasz­tás engedékenységhez, a munkafegyelem lazulásához vezet. Az aggodalmakra ép­pen a választások eredményei cáfoltak rá. Nem véletlenül beszélnek mostanában sokat a kollek­tívák érettségéről, a demok­ratizmus továbbfejlesztésé­nek gyakorlatban igazolt lét- jogosultságáról, hiszen a többi, itt-ott megfogalmazott félelem sem igazolódott be. Valamennyi, az állami gaz­daságokban. élelmiszeripar­ban korábban kinevezett ve­zető, a nyugdíjba vonulók kivételével, most megerősí­tést, jobban mondva bizal­mat kapott. A bizalom mér­téke azonban már korántsem volt egyforma, de az igazga­tók munkája, vezetői maga­tartása, a választók szemé­ben egyetlen esetben sem lépte túl a kritikus küszöböt. Az már a jövőben alkal­mazott vezetői módszerektől függ, hogyan változik a nem szavazatok aránya a legkö­zelebbi választásokig. A ter­melőszövetkezetek példája, amelyekben évtizedek óta vá­lasztják az elnököket, azt lát­szik igazolni, hogy az ered­ményes gazdálkodás a leg­fontosabb, s a vezető többi tulajdonságát is ennek fé­nyében ítélik meg. Vagyis a választás további erőfeszíté­sekre, bátrabb vállalkozói magatartásra, sikeresebb gaz­dálkodásra ösztönözhet. A választásokon újra be­bizonyosodott, hogy a dol­gozok aktivitása, vagy ép­pen közömbössége azon mú­lik. van-e tényleges beleszó­lásuk a körülmények ala­kulásába, vagy megkérde­zésük csak formális. Most a túlnyomó többség úgy érezte, van értelme a részvételnek. Az érdeklődésre jellemző, hogy egyik-másik munkahe­lyen a küldöttek választásán a táppénzesek egy része is megjelent. Persze, nem len­nénk hűek az igazsághoz, ha elhallgatnánk, hogy akadtak a választások demokratizmu­sát bíráló megjegyzések is. Valószínű, hogy ezeket a vé­leményeket elsősorban az előkészítés, a lebonyolítás elégtelensége váltotta ki. A többség kedvezően fo­gadta az új vállalatvezetési formák bevezetését. Ez nem­csak a küldött- és igazgató- választások során elhangzott véleményekből tűnt ki. ha­nem a rendelet fogadtatásá­ból is. A tanácsi vállalatok egy részénél, a négy sütő­ipari vállalatnál. ugyanis eredetileg nem tervezték az átállást. A dolgozók javas­latai majd a MÉM állásfog­lalását követően azonban ezt az álláspontot felülvizsgál­ták, s végül a sütőipari vál­lalatoknál is kedvező tapasz­talatokkal zárult az átállás. Ami a tényeket illeti, az élelmiszeriparban, a minisz­tériumi irányítás alá tarto­zó vállalatoknál, a konzerv­gyárban, a békéscsabai és az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalatnál, a Sarkadi Cu­korgyárban, valamint hat ál­lami gazdaságban vállalati tanácsot, a négy sütőipari és az üdítőital-ipari vállalatnál, valamint az Orosházi Állami Gazdaságban a küldött- gyűlések — az Agrokernél közgyűlés —, vezetőséget vá­lasztottak. Nyugdíjazás mi­att új igazgatót választottak a Gyulai Sütőipari Vállalat­nál. A Mezőhegyesi Mező- gazdasági Kombinátban, ahol nyugdíjazás miatt ke­rült sor a vpzérigazgató vá­lasztására. az első forduló­ban egyik jelölt sem kapta meg a szükséges szavazatot, ezért itt pályázatot írtak ki. Az átállásban, a választá­sok lebonyolításában kulcs­szerepük volt a vállalati, üze­mi szakszervezeti bizottsá­goknak. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ebben az időszakban tovább erősödött a szakszervezetek tekintélye, a dolgozók és a vezetők kö­rében egyaránt. A szakszer­vezetek -választott képviselői óriási többletmunkát végez­tek. ennek nem lebecsülen­dő eredménye, hogy ezzel még alaposabban megismer­hették a dolgozók vélemé­nyét. Valamennyi vállalati ta­nács, illetve vezetőség — ezekbe szép számmal kerüL- tek fizikai munkások is — elfogadta vállalata stratégiá­ját, s egyúttal megfogalmaz­ta az igazgatókkal szemben támasztott követelményeket. Ezzel tulajdonképpen nem fejeződött be, ellenkezőleg, éppen csak hogy elkezdődöttt az a munka, amelynek célja a dolgozók nagyobb érde­keltségén, a vállalatok foko­zottabb önállóságán keresz­tül a hatékonyabb vállalati gazdálkodás elérése. A vál­lalati tanácsok, vezetőségek tevékenységének eredmé­nyessége pedig elsősorban azon múlik, hogyan tudnak élni a kezükbe adott lehe­tőséggel. Kepenyes János Miért pörgött a gázóra? II tél elmúlt — a kérdés megmaradt A szokásosnál jóval hidegebb, keményebb tél, a tüze­lőellátási gondok előtérbe helyezték az energiakérdést. Nem voltak elégedettek azok sem, akik gázzal fűtöttek, utóbb pedig a gáz árának emelkedése foglalkoztatta a közvéleményt. Jóllehet, a nyár új „területekre" irányí­totta a lakosság figyelmét, ám nem merült feledésbe az energiatéma sem. Az illetékes szakemberek szeretnék, ha a lakosság tisz­tábban látna, ezért kezdemé­nyezték, hogy folyamatosan, nyilvánosan válaszolnak az energiaszolgáltatást érintő, problémákra. Ez alkalommal a földgázzal kapcsolatban felmerülő leggyakoribb kér­désekre kerestünk magyará­zatot. Az energiatermelő és szolgáltató vállalatok helyi vezetőiből álló Területi Ener­giaipari Bizottság képvisele­tében Klenk Gyula, Békés megye főenergetikusa vállal­kozott a válaszadásra. * * * — Milyen minőségű gázzal füthetnek megyénk lakói, és ho­gyan .határozzák meg a gáz árát? — A földgázt a gázszolgál-» tató, tehát jelen esetben a Dégáz a Gáz- és Olajszállí­tó Vállalattól, valamint köz­vetlenül a Nagyalföldi Kő­olaj- és Földgáztermelő Vál­lalattól vásárolja. A felek éves szerződést kötnek, melyben rögzítik a gáz mi­nőségét, azaz fűtőértékét. Ez körzetenként változó, de szinte az egész megyében igen jó a fűtőérték, az or­szágban a legmagasabbak közé tartozik. Rendelet írja elő — IV./3 1985./AT.2. —, hogy településenként -a kü­lönböző fűtőértékű földgázt milyen áron értékesítheti a gázszolgáltató a lakosságnak és a közületeknek. Így pél­dául; Békéscsabán a gáz fűtőértéke 39,4 MJ m1, ára 3,36 forint, Tótkomlóson a fűtőérték 29,6 MJ/m3, az ár pedig ennek megfelelően 2,53 forint. Debrecenben ezek az értékek 33,8 MJ m' és 2,89 forint, míg Zalaeger­szegen 35,3 MJ m‘ és 3,01 forint. A nagyüzemi fogyasz­tók a tényleges havi átlag- fűtőérléknek megfelelően té­rítik a gázdíjat. — Ezek szerint a fűtőének nem állandó, ki méri ezt? — Mindenekelőtt a gáz­termelő köteles betartani a szerződött minőséget, plusz­mínusz 5 százalékon belüli eltéréssel. Tehát ennyiben változhat a fűtőérték, amit a nagyfogyasztóknál figye­lembe veszünk. Amennyiben termelési okok miatt a fűtőérték há­rom hónapon túl, tartósan, 5 százalékot meghaladó mér­tékben eltér az említett ren­deletben meghatározottól, a gázszolgáltató az 'ennek meg­felelő árváltoztatást előter­jeszti az Országos Anyag- és Árhivatalban. Az elmúlt télen az ipar- vállalatok és a Központi Népi Ellenőrző Bizottság kérésére többször is ellen­őriztük a fűtőértéket Békés­csaba térségében. így január 24. s 31. között, tehát egy igen hideg időszakban, a gáz fűtőértéke 40,137 MJ/m3 és 39,297 MJ m1 között moz­gott. A fűtési idényben nem esett 39 MJ/m3 alá az érték. A Dégáz korábban a szegedi József Attila Tudomány- egyetem egyik tanszékével ellenőriztette rendszeresen a gáztermelő adatait. Ezek azonban több év távlatában annyira egybeestek, hogy újabban csupán a szükséges esetekben tartanak ellenőr­zéseket. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt fokozato­san, hosszabb távon 37 MJ m'-re akarja egységesí­teni az országban a szolgál­tatott földgáz fűtőértékét. — Ez azt is jelenti, hogy megszűnik a területenkénti el­térő ár. Sokan nem értik, hogy például Budapesten miért fi­zetnek kevesebbet.... — Nagyon egyszerű oka van. Budapesten még egyes területeken az úgynevezett városi gázt használják. En­nek fűtőértéke '17,6 MJ m3, ára pedig — ezt is előírja a már többször emlegetett ren­delet — 1,44 forint. Egyéb­ként ott is folyamatos az át­állás földgázra. — Visszatérve a megyére: ha a gáz fütőértéke a szokásos és szabályos szinten mozgott, mi magyarázza azokat a panaszo­kat, miszerint a kazánokat akár­milyen nagy. fokozatra állítva sem tudott a benne levő víz 90 fokig felmelegedni, a konvekto­rok szintén nem adták le a szükséges meleget, a gázórák pedig csúcsfogyasztást mutat­tak? — A mostani, átlagosnál hidegebb télben a lakások hőigénye is jelentősén meg­növekedett. A tapasztalatok szerint 1 fok Celsius több- lethőmérséklet-igény mint egy 5 százalékkal több ener­giafelhasználást jelent. Ez a háztartások gázfelhasználá­sában is megmutatkozott. A lakások esetleges fűtési problémái alapvetően két okra vezethetők vissza. Egyrészt a fűtőberendezések teljesítménye a rendkívüli hidegben már nem volt elég­séges a megkívánt lakáshő­mérséklet elérésére. Másrészt, elsősorban Bé­késcsaba kisnyomású gáz­szolgáltatással ellátott kör­zeteiben, a gázvezetékek szállítóképessége a megnö­vekedett igényeket nem tud­ta teljes mértékben kielégí­teni, így nyomáscsökkenés állt elő. Emiatt valóban elő­fordult, hogy a lakások fű­tőberendezései nem tudták leadni a szükséges hőmeny- nyiséget. Ez azonban nem okozhatott többletfogyasz­tást, vagyis, ha „pörgött a gázóra”, melegnek kellett lennie, illetve, ha nem volt meleg, csúcsfogyasztás sem lehetett. — Ha a következő tél ha­sonlóan hideg lesz, mire szá­míthatnak a fogyasztók? — Az energiafelhasználás szerkezetét vizsgálva, meg­állapítható, hogy a lakossá­gi gázfogyasztás az orszá­gosnak mintegy 6,9 százalé­kát teszi ki. A közületi, ipa­ri, mezőgazdasági nagyfo­gyasztók szinten tartására, illetve csökkentésére külön­böző intézkedéseket hozott. az Országos Energiagazdál­kodási Hatóság. Például á leszerződött földgázmennyi­ség fölötti túlfogyasztásokat többszörös áron kell majd megfizetni. Az Országos Kő­olaj- és Gázipari Tröszt óri­ási erőfeszítéseket tesz me­gyénkben is — új szénhid­rogénmezők üzembe állításá­val, gáztárolók és távveze­tékek építésével — a gáz­hálózat fejlesztésére. A megyében levő szolgál­tatási területeken a közép- nyomású hálózatok biztonsá­gosan üzemeltethetők. A kisnyomású gázhálózat nyo­másviszonyainak javítására a Dégáz a téli tapasztalatok alapján a szükséges intézke­déseket megtette. A korábbi hőtechnikai szabványra mé­retezett épületek hőszigete­lését és tüzeléstechnikai adottságait sürgősen javíta­ni kell. Ezeknél ugyanis az épületszerkezetet, a fűtőbe­rendezéseket legfeljebb mi­nus? 15 Celsius-fok külső hőmérsékletre tervezték, en­nél tartósan hidegebb idő esetén a lakások nem tud­nak kellően felmelegedni. Egyébként az esetleges gáz­korlátozások a lakosságot közvetlenül nem érinthetik. Köszönjük a tájékoztatást. Szatmári Ilona Zsolnay porcelán új technikával Harmincmilliós beruházás segítségével termékszerkezet­váltás történt a pécsi Zsolnay Porcelángyárban, ahol két és félszeresére nő a termelés; mintegy 45 milliós hasznot vár­nak a ’85-ös évtől. Az új, modern nyugatnémet égető ke­mencékkel, a jobb masszakészítővel, valamint a dolgozók szakmai átképzésével 1986-ra 60 milliós termelést terveznek. A mennyiségi és minőségi növekedés jobb lehetőségeket ad a hazai és külföldi vásárlói igények kielégítésére Az új NSZK gyártmányú kemencékben 1250 Celsius-fokon égetik a mázzal díszített porcelán tárgyakat (MTI-fotó: GYAK V. — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents