Békés Megyei Népújság, 1985. június (40. évfolyam, 127-150. szám)

1985-06-11 / 135. szám

1985. június 11-, kedd Moszkva—Taskent—Szamarkand Tanulmányúton a Szovjetunióban. I. rész Fantasztikus érzés a fel­hőket ellenkező oldalról, fe­lülről szemlélni, 10 ezer mé­ter, magasságban. Miközben a repülővel 2 óra alatt elér­jük Moszkvát, találgatunk; hová vezet majd utunk a Szovjetunió fővárosában, milyen emberek, élmények várnak ránk a 10 nap során. Seremetyevó, a repülőtér gyönyörű, modern, és ko­rántsem kelt zsúfolt hatást, pedig a forgalma óriási. Első pillanatban lenyűgöz a mo­numentalitás; épületekben, emberek áradatában, távol­ságokban — míg például a taxi a repülőtérről Moszkva centrumába ér — később mindez már fel sem tűnik. A szállodánktól nem va­gyunk elragadtatva, de most még nem érdekes, az újra, az élményekre éhesen per­cek alatt hont foglalunk. Hárommillió példányban jelenik meg a Szovjetszkaja Zsencsina (magyarul Lá­nyok, Asszonyok), amely­nek szerkesztőségébe robo­gunk. Utunkon ' ezentúl mindvégig kísér Irina Mihai­lova Zsukova, a Szovjetunió újságíró-szövetségének mun­katársa, és Giga Mihály, a tolmácsunk. — Az utóbbi két-három évben sok minden történt a nők helyzetének javításáért — mondja Tamara, a Szov­jetszkaja Zsencsina újságíró­ja. — Legalább 40 törvény- erejű rendelet jelent meg e témakörben, például a nők fizikai munkájának meg­könnyítéséért. A háború utá­ni időszakban sok férfimun­kát is nőknek kellett vállal­niuk, most már ezen változ­tatnunk kell. Átképezzük, to­vábbképezzük a nőket, fize­tett munkaidőben. A veze­tőknek arra is ügyelniük kell, hogy a nők anyagi kárt ne szenvedjenek. Lépcsőze­tes munkakezdésre,’a mun­ka és a család életének ösz- szehangolására törekszünk. A gyermekintézmények, a szociális létesítmények fej­lesztésére óriási összegeket fordítunk. Világjelenség az új családi típus formálódá­sa, de az anyaság, a gyer­mek- és családvédelmi in­tézkedésekkel, mind a válá­sok számának csökkentését szeretnénk elérni- Nálunk vannak országrészek, ahol sok gyermek születik, és van, ahol kevés. A szovjet újság mindezek­kel a problémákkal sokat foglalkozik. Kiterjedt leve­lezést folytat az országhatá­rokon túl élő lányokkal, asszonyokkal is. Az oroszon kívül még 13 nyelven jele­nik meg a lap, nálunk, Ma­Az Ukrajna Hotel gyarországon például 117 ezer példányban. Mesélik, hogy nemrégiben egy székes- fehérvári kisfiú szovjet­unióbeli operációját, gyó­gyítását segítették elő. A kapcsolat azóta is tart, hogy a gyermek és édesanyja ha­zatért. Szeretettel fogadnak ben­nünket a Szovjet Újságíró Szövetségben. Már meg sem lepődünk a felvilágosításon, a szövetségnek legalább 70 ezer tagja van. Kölcsönösen gyakori a magyar és szovjet delegációk cseréje. Krupszkaiát idézi elénk a Rabotnyica (Munkásasz- szony) főszerkesztője. Kül­sejében, határozottságában, tapasztaltságában és mon­dandójában is. Újságuk még az Októberi Forradalom előtt, 1914. március 8-án, 71 esz-? tendeje született. Első szer­kesztője .Lenin felesége, Krupszkaja volt. Célja a po­litikai felvilágosítás, a nők politikai aktivizálása volt, s itt jelent meg először Lenin több írása. A lap forradalmi hagyományait most is igye­keznek megőrizni, amikor már 16 millió példányban jelennek meg. Legutóbb 4 minisztériummal közösen hirdettek pályázatot az ol­vasóknak. Kérték, adjanak ötleteket, hogyan lehet meg­könnyíteni a nők munká-v ját. Háromszáz ajánlatot bíráltak el, míg a győztes­nek odaítélték a „Kristály- papucs”-díjat. A legjobb ja­vaslatot a gyakorlatban is igyekeznek megvalósítani. Naponta a szerkesztőség­be 5—700 levelet kézbesít a posta. Mi érdekli a nőket? A népgazdaság, a politika alakulása, az áruk választé­ka és minősége, a családi élet, az egészségügy, a fia­talok felkészítése a jövőre, a művészetek. Az újság egyik legkedveltebb rovata: a „Férfiak, gyűrjétek fel az ingeteket!” című. Háztartási, főzési tanácsok bújnak meg e sorokban. Fáradtak vagyunk. Ter­vünk az, hogy szünetben el­búcsúzunk az új moszkvai cirkusz előadásától. Egysze­rűen nem tudjuk megtenni, annyira színvonalas, szóra­koztató, érdekes a műsor. Másnap újabb repülőút vár ránl|*- > indulunk Közép- Ázsiába, Taskentbe és Sza- markandba. Bede Zsóka R f Barátság park Anna néni szíve Szomorú nap volt. Nem az idő okozta, hanem a lélek fájdalma. Gyászolt a család. Egyszer csak kinyílt az ajtó. Egy fekete kendős idős asszony lépett be a szobába. Nem volt semmi különös, ahogy jött. Kis­sé görnyedten, kissé tétovázó mozdulattal. De amikor megszólalt, amikor belekezdett a versbe, amit a szomszédasszony emléké­re írt, egész lénye megváltozott a vígaszt- hozó szavak igézetében. Ekkor láttam elő­ször Anna nénit. Okányi parasztasszony. Verseket ír. Mondták róla. Szép, takaros ház Békéscsabán, Erzsébet- helyen, gondosan mívelt előkerttel. A fér­je a konyhába kísér. Tsz-nyugdíjas. Anna nénire várva a régi paraszti világról be­szélgetünk. Arról, hogy mi mindennel fog­lalkoztak az okányi tanyákon: Az ő fiatal­korában még fontak meg szőttek. Olyan szavak röpködnek a levegőben, melyeket az én nemzedékem csak magyarázattal ért meg. Mi is volt az a kendernyűvés? Sebbel-lobbal jön Anna néni. ölében könyvek, megsárgult vén füzetek. Belela­poz az egyikbe. Abban bizony minden le van írva, hogyan vetették, aratták, áztat­ták a kendert, míg végül alkalmassá vált a fonásra meg a szövésre. Még vers is van róla, mint minden másról. Az okányi ta­nyáról, ahol született, a tanyasi tanítónő­ről, aki betűvetésre tanított, a szerelemről, a lakodalomról, az asszonyi sorsról. Bele­nyugvással, tárgyilagosan, ahogy az élet hozta a hétköznapokat. (Férjem a rendet csak vágta, vágta, Ifjú erővel. S ritkán nézett hátra Én meg csak szedtem, szed­tem szapora kézzel a markot és hitemet a sorsomba vetettem.) .Letűnt világ asszonyi sorsa. Meg ami utána következett. Egyszálmagában marad a tanyán apró gyerekekkel. A férjét elvit­ték katonának. Birkózott a földdel. Vetett, szántott. De éjszakánként a lámpafénynél könnyes szemmel rímeket faragott. így let­tek ezek a versek életének dokumentumai. A címeket sorjázza: Árva határ; A vad­virágok: Az én tanyám. Néhány közülük nyomtatásban is megjelent öreg napjaiban. Az egyik műértő azt írta neki: A tehetség nagy adomány, kár, hogy nem tanult. — Hogy tanultam volna, hiszen annyi munka volt a tanyán. Ha tehettem, min­dig olvastam. Csakhogy erre ritkán volt időm. — Hány osztályt végzett, Anna néni? — Csak hat osztályt, többre nem-futotta az akkori világban, — Mikor írta az első verset? — Azt hiszem, tizenhárom éves lehettem. Kinn írtam a mezőn. Nem vetett számot verseivel. Csak írta őket a maga természetes módján, ahogy a virág nyílik a mezőn. Ha lett volna alkal­ma és tanul, akkor ki tudja? A kérdés azonban felesleges. El is hárítja magától. Egy kis mélabú mégis megüli az arcát, öreg szívében azonban sokkal több bölcsesség lakik, mint hogy vádolja az életet, amiért elorozta tőle azt, amit fél kézzel nyújtott. Anna néniből nem lesz koszorús költő. De ha csak erről lenne szó! Elnyűtt, kézzel írott verses füzeteit olvassák az ismerősök. Hol kíváncsiságból, hol meg azért, hogy megfejtsék a titkát, honnan meríti az erőt. Mert ha a környéken valakit baj éri, vagy magára marad, Anna néni viszi a szót, a vigaszt. A percek bövületében élünk. Hallom itt is, ott is. Megy a hajtás a pénz után. Tü­relmetlenek, ingerlékenyek vagyunk. Nincs idő a lelkizésre. Olykor a családi kapcso­latok ápolására sem fordítunk gondot. Ho­vatovább, ezt tekintjük a természetes ál­lapotnak. Néha annyira sietünk, hogy még jó szóra sem futja időnkből. — Akik ezt állítják, azok sem gondol­hatják komolyan — mondja határozott hangon, s■ kendője alá simítja ész haját. — Én mindig adni akartam.. Talán a tu­datom mélyén ez késztetett a Versírásra. Adni csak az adhat, akinek van mit ad­ni. Akinek a szó a szíve mélyéből fakad. A hamis csengésű, beidegzett szófordulatok leperegnek. Ridegségük fullánkja felsérti a lelket. De a patetikus szavakat, sem a fe­nomenális jelzőket nem szeretem, annál inkább tisztelem vox hümánát. Az emberi­esség szavát. Ezért tisztelem Anna nénit. Életének kockás füzetbe rótt dokumentu­mait, másoknak vigaszt nyújtó rímeit. Vox humána, vox curata. Tartották a rómaiak. Ez a mondás ma is helytálló. Serédi János * Anyatejes táplálás — védettség Újra megvizsgálják Pest megye két községében, Tiny- nyén és Pilisszentivánon: az anyák mennyi ideig szoptat­ják csecsemőiket és hány hó­napos koruktól adnak nekik tehéntejet, liszttartalmú éte­leket. A Semmelweis Orvos- tudományi Egyetem I. Gyer­mekklinikájának szakorvo­sai azt tervezik, hogy foly­tatják a felmérést ezen a két településen. Korábban .ugyanis az utóbbi tíz évben született gyerekek táplálása iránt érdeklődtek — utólag. Ezúttal a mai csecsemők táplálásának módját kísérik figyelemmel. A felméréskor azt tapasz­talták, hogy ezekben a köz­ségekben — akárcsak az or­szág más településein — már sokkal többen táplálják anyatejjel a csecsemőket, mint amennyien egy évti­zeddel ezelőtt tették. A kis­mamák zöme azonban korán megkezdi újszülötteinek el­választását, és tehéntejjel, tápszerekkel pótolja az anyatejet. Kevés az olyan csecsemő, aki nem, vagy csak egyhónapos koráig ka­pott anyatejet. Az újszülöt­tek 39 százalékát választot­ták el 3 hónapos koruk előtt, a szoptatás időtartama te­hát az országos átlagnál hosszabb volt, de ez sem ki­elégítő. A csecsemők csupán egynegyedének adtak anya­tejet hathónapos koruk után, s 49—67 százalékuk három­hónapos, 10—32 százalékuk már egyhónapos kofa előtt kapott tehéntejet. Az anya­tej négy—hathónapos korig fedezi a csecsemő tápanyag­igényét, ezért csak az ennél idősebbeknek szükséges más táplálék is. Minél későbbi életkortól juttatnak tehéntej- fehérjét a csecsemő szerve­zetébe, annál később nyil­vánul meg az esetleges túl­érzékenység iránta. A vizsgálatok eredménye­ként kitűnt az is, hogy az újszülöttek több mint felé­nek négyhónapos kora előtt kezdtek adni liszttartalmú ételeket; piskótát, tejbe fő­zött búzadarát, liszttel dúsí­tott főzeléket, kekszes gyü­mölcsöt. Ez a táplálási mód nem megfelelő, mivel a tu­dományos kutatások bizonyí­tották: a glutein — liszt — tartalmú ételek csak hathó­napos kor után ajánlottak a csecsemőknek, mert így kés­leltetik az esetleges lisztér­zékenység kialakulását. Országunkban első ízben vizsgálták, mely életkorban kezdtek liszttartalmú étele­ket adni a csecsemőknek. A felmérések révén jelentős in­formációkat szereztek a tu­dományos kutatásokhoz. Az újabb vizsgálatok során to­vábbi tapasztalatokat gyűj­tenek, ugyanakkor számba veszik, hogy a kismamák az orvosok, a védőnők tanácsai szerint táplálják-e csecse­mőiket. Alkalom adódik ar­ra is, hogy ismertessék a csecsemők helyes táplálásá­nak módját, amit különben az Országos Csecsemő- és Gyermekegészségügyi Intézet módszertani levelében már közzétett. Hangsúlyozzák: az anyatej az újszülöttek leg­megfelelőbb tápláléka, tar­talmazza mindazokat a táp­anyagokat, amelyek szüksé­gesek egészséges fejlődésük­höz, ugyanakkor védik a csecsemőket a fertőzések el­len. Szarvasi sárhajó Lakóház-felújítás és -korszerűsítés Sárhajóval gyarapodott a szarvasi múzeum, az egyedül­álló néprajzi tárgy adomány­ként került a közgyűjteménybe. Az egy darab tölgyíatörzsből készült, csónak alakú sárhajó négy és fél méter hosszú, hat­van centi széles, s a szakembe­rek véleménye szerint a múlt század derekán készülhetett. A feltehetőleg a tiszai és a körösi tutajozás idején Szarvasra ke­rülő sárhajó egy kisparaszti porta lebontásra ítélt istállójából került elő, ahol jászolként hasz­nálták. A hajó elülső részét az orrtőkével együtt évtizedekkel ezelőtt leíürészelték, így alapos restaurálás után mutatják majd be a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeumban. A sárhajó a bödönhajó sáron csúszó változata volt, esőben, sárban húzatták egy-két lóval. Különböző terhet szállítottak vele, például boros- és vizes­hordókat, gabonával telt zsáko­kat. A hajdani Körös-közi vad­vízországban úthengerként is szolgált: amikor a hajó nyo­mán elsimult sár megfagyott, jól járható gyalogösvény kelet­kezett. Az idén a tanácsi bérlaká­sok karbantartására, felújí­tására és korszerűsítésére fordítható pénzeszközök — az ingatlankezelő vállalatok saját bevételeiből és az álla- m; erőforrásokból eredő — összege 12,4 százalékkal na­gyobb a tavalyinál, s meg­haladja a 11 milliárd forin­tot. De a kivitelezési és üze­meltetési költségek is növe­kedtek, ezért az ingatlanke­zelőktől erőfeszítést igényel, hogy teljesítsék ide; tervü­ket, 17—18 ezer tanácsi bér­lakás felújítását, s további 14 ezer otthon korszerűsíté­sét. Ahol a műszaki-gazda­sági lehetőségek megengedik, a felújítással együtt gondos­kodnak a falak sés egyéb szerkezeték utólagos hőszige­teléséről, és az elavult köz­ponti fűtőberendezések cse­réjéről is. A javítási és karbantartá­si munkák meggyorsítását az idén az állam 145 m,llió fo­rint értékű fejlesztési jutta­tással támogatja. Az állami és a szövetkezeti építőipar az utóbbi években jelentősen növelte felújítási munkáinak arányát, bővült az e felada­tokat vállaló kivitelezők szá­ma és teljesítménye is. így a kivitelezők építési kínála­ta összességében az idén is elegendő az előirányzott fenntartási és korszerűsítési feladatok teljesítéséhez. Az építőipar • lakossági szolgál­tatásai ebben az évben vár­hatóan 12—15 százalékkal emelkednek. Ez elegendő arra, hogy az öröklakások­ban és az egyéb személyi tulajdonú otthonokban is el­végezzék a szükséges felújí­tási, korszerűsítési munká­kat. Az előzetes számítások szerint az idén több mint 22 ezer állami és személyi tu­lajdonú lakás felújítását és mintegy 15 ezer otthon kor­szerűsítését fejezik be az építők.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents