Békés Megyei Népújság, 1985. június (40. évfolyam, 127-150. szám)

1985-06-08 / 133. szám

NÉPÚJSÁG 1985, június 8., szombat Békéscsabán a Magyar— Finn Baráti Körnek 62 tagi ja van. Tegnap délután a TIT—MTESZ-székházban találkozóra jöttek össze. Ba- nadicsné Lóránt Ibolya, a HNF városi titkára köszön­tötte a résztvevőket, majd Hricsovinyi Pál, a Patex igazgatója, a baráti kör el­nöke szólt az eddig végzett munkáról, s ismertette az elképzeléseket. A találkozón részt vett a finn légitársaság budapesti képviseletében Marian Kyster. Tájékozta­tást adott az utazási lehető­ségekről. Tizenöt főt megha­ladó csoport utazása esetén a légitársaság jelentős ked-. vezményt biztosít. Jelenleg Magyarországon 18 városnak van testvéri kapcsolata finn városokkal. Az utazás iránt nagy az érdeklődés. A talál­káén Finnországról szóló filmet vetítettek. Fellépett a megyében tartózkodó finn énekkar, amely Raahe vá­rosból érkezett. Fotó: Gál Edit Magyar—svéd környezetvédelmi együttműködési megállapodás A magyar—svéd környe­zetvédelmi állandó munka- csoport június 3—7. között Budapesten tartotta ülését. Ábrahám Kálmán állam­titkár, az Országos Környe­zet- és Természetvédelmi Hi­vatal elnöke, valamint Valf- rid Paulsson, a Svéd Állami Környezetvédelmi Hivatal fő­igazgatója, a svéd delegáció vezetője megbeszélést foly­tattak a két országot köl­csönösen érintő időszerű kör­nyezetvédelmi kérdésekről. Értékelték az országaink kö­zötti környezetvédelmi együttműködés eredményeit, és 1986—87-re szóló környe­zetvédelmi megállapodást ír­tak alá. Az aláírásnál jelen volt Vidar Hellners buda­pesti svéd nagykövet is. A svéd delegáció látoga­tást tett a dévaványai táj­védelmi körzetben, és tanul­mányozta a ' Hortobágyi Nemzeti Park természetvé­delmi tevékenységét. A svéd delegáció pénteken elutazott hazánkból. Országos elsősegélynyújtó tanácskozás Országos elsősegélynyújtó tanácskozást tartottak pén­teken Budapesten. A Magyar Vöröskereszt és az Országos Mentőszolgálat közös konfe­renciáját a KISZ KB szék­házéban Hantos János, a Magyar Vöröskereszt orszá­gos végrehajtó bizottságának elnöke nyitotta meg. A második alkalommal megrendezett országos ta­nácskozáson az elsősegély­nyújtás-képzéssel és gyakor­lati tapasztalataival, s az idő­szerű feladatokkal foglalkoz­tak. Mint dr. Bencze Béla, a Magyar Vöröskereszt Or­szágos Elsősegélynyújtó Bi­zottságának elnöke, az Or­szágos Mentőszolgálat főigaz' gatója elmondta az elsőse­gélynyújtás oktatásának egy­séges rendszerét 1974-ben dolgozták ki a Salgótarján­ban megrendezett I. orszá­gos elsősegélynyújtó tanács­kozáson. Az azóta eltelt több mint tíz évben széleskörűvé vált az oktatás, korszerűsö­dött a képzés formája és tartalma, évente csaknem százezren vesznek részt a tan­folyamokon. Az általános is­kolások közül mintegy 55 ez­ren ismerkednek meg az ele­mi elsősegélynyújtással, s növekedett a száma — bár korántsem a kívánatos mér­tékben — a középfokú okta­tási intézményekben meg­szervezett tanfolyamoknak is. A tanácskozáson felhívták a figyelmet: hogy különösen fontos lenne, hogy az első­segélynyújtás belekerüljön a tantervbe a pedagógiai és a mezőgazdasági főiskolákon. Hangsúlyozták: jelentősen hozzájárul áz egészségügyi kulturáltság növeléséhez, a balesetek megelőzéséhez, hogy 1984 januárjától a gép- járművezetői tanfolyamokon kötelezővé tették az elsőse­gélynyújtás elsajátítását. ' A konferencián megállapí­tották: ahhoz, hogy minél többen legyenek képesek el­sősegélyt nyújtani, nemcsak növelni szükséges a tanfo­lyamokon részt vevők szá­mát, hanem több lehetősé­get is kell teremteni a gya­korlásra a továbbképzése­ken, illetve különböző első­segélynyújtó versenyeken. Az elsősegélynyújtás gyakorlá­sakor, illetve a valóságos balesetek ellátásához cél­szerű lenne elterjeszteni a korszerű eszközöket; így pél­dául a töréseknél a felfúj­ható műanyag síneket, az égési sérüléseknél a külön­böző speciális kötözőanyago­kat. Keritöket, könnyűlányokat ítéltek el Szegeden Üzletszerű kerítés, üzletszerű kéjelgés, devizabűntett elköveté­se miatt 18 vádlott ügyében hir­detett ítéletet pénteken a sze­gedi Városi Bíróság. A bűnszö­vetkezet irányítója Rácz Kál­mán, a Csongrád Megyei Ven­déglátó Vállalat szegedi Cuki presszójának szerződéses üzlet­vezetője volt, aki néhány tár­sával együttműködve a városon áthaladó kamionosoknak két éven át „szállította” az éjszakai pillangókat. A hölgyek a szol­gáltatásaikért kapott külföldi fi­zetőeszközöket a védelmükre ki­rendelt férfiaknak adták át, a valuta értékének felét forintban kapták meg. A férfiak a valutát azután illegális csatornákon ér­tékesítették. E cselekményükért a társaság tagjai közül Rácz Kálmánt há­rom év és négy hónapi, Dura Ferencet három évi, Németh Zol­tánt két év és hét hónapi, Mar­kó Sándort két évi, Németh Er­nőt egy év és tíz hónapi, Tóth Cecíliát egy év és két hónapi, Györfi Évát egy évi, Belányi Ágnest egy évi, Somogyi Gab­riellát öt hónapi, Huszár Ág­nest hét hónapi, a fiatalkorú B. M.-t kilenc hónapi, Seres Dezsőnét öt hónapi szabadság- vesztésre ítélte a bíróság. A külföldi valutát megvásárló Ja- kus Antal Jenőt, Urmös Feren­cet, Otlik Károlyt, valamint a társaság alkalmi gépkocsiveze­tőit, Kozák Dezső Mátét, Zsótér Mihályt, Németh Józsefet külön­böző időtartamú felfüggesztett szabadságvesztésre és pénzmel­lékbüntetésre ítélték. A kerítők, a lányok, a valu- tázók cselekményük súlyának arányában összesen egymillió fo­rintot kötelesek befizetni, mivel a könnyühölgyek bizonyítottan ennyi pénzt hoztak a társaság­nak. Az ítélet nem jogerős. Hagy János hazánk új ausztriai nagykövete Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke és Sarlós István, az országgyűlés elnö­ke fogadta Nagy Jánost, hazánknak az Osztrák Köztársaság­ban akkreditált nagykövetét, aki a közeljövőben utazik állo­máshelyére. » Postát kap a József flttila-lakótelep A békéscsabai József At- tila-lakótelep várhatóan a jövő év végéig postát kap. A fiatal városrész lakóinak egyik legégetőbb igényét igyekszik kielégíteni az épü­let, melyhez a terület köz­művesítése már az idén el­kezdődik. A posta a lakótelep közin­tézményközpontjában kap helyet, a nagy ABC mögött. A közintézményközpont ter­vezésére a tanács pályázatot hirdetett. Ezt Nemes Roland nyerte meg. A közintézmény­központ egy sétány mentén húzódik majd. Itt lesz a la­kótelep művelődési háza, egy szabadtéri színpaddal, és a kerületi pártház. Ezek a VII. 4 ötéves tervben valósulnak meg. A posta mellett három ki­sebb pavilon épül: ezekben teraszos presszó, ajándék-ba­zár és reggeliző lesz. Utób­biak kivitelezéséről az üze­meltetők gondoskodnak. A posta kivitelezésére kiírt pá­lyázatot a békéscsabai Váro-i si Tanács Költségvetési Üze­me nyerte négymillió forin­tos árajánlattal. A 12 és fél méter élhosszúságú, négyzet alaprajzú épület minden la­kossági igényt képes lesz ki­elégíteni. A posta és a három pavi­lon egyaránt magastetős. Bé­késcsabán talán szokatlan lesz a négy épület jurtára emlékeztető formája, ám ez a forma egy cseppet sem ide­gen a magyar építészetben. A hagyományos megjelenés sze­rencsésen párosul a modern építőanyagokkal. A fehér fal mellett az üveg, a fa és a cserép dominál. Belül sajátos térélményt nyújt a kupola és az, hogy az épület világos, áttekint­hető szerkezete mindenütt megmutatja magát. Az új posta alapjait a jö­vő év elején rakják le. A tanács reméli, hogy 1986 vé­gére az épület elkészül. U. T. A számítástechnika ás a MÜSZI A számítástechnika a jövőben az eddiginél is nagyobb szerepet tölt be a mezőgazdasági ter­melés tervezésében szervezésé­ben és irányításában — állapí­tották meg a Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési és Számítás- technikai Közös Vállalat igazga­tótanácsának pénteki ülésén a MÉM-ben. Jelenleg már 1700 ál­lami gazdaság, tsz, termelési rendszer, élelmiszeripari és ke­reskedelmi vállalat használja fel a MÜSZI komputeres program­jait, számítógépeit. Az ülésen felvázolták a hete­dik ötéves tervidőszak legfonto­sabb vállalati feladatait. Ebben kiemelt szerep jut az egységes géppark kialakításának. Az intenzív gabonatermesztési program megvalósításához — a Magyar Nemzeti Bank és a MÉM megbízásából — informá­ciós rendszert dolgozott ki a vállalat. Ennek eredményeként a következő években a prog­ramban részt vevő 200 állami gazdaságnál, tsz-nél, vállalatnál javul a készlet- és pénzgazdál­kodás, a munka- és az üzem- szervezés, és csökkennek a ga­bonatárolás veszteségei. Ülést tartott a KNEB A Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság pénteken, Szakali József elnökletével ülést tartott. A tanácskozá­son részt vett és felszólalt Ballai László, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztá­lyának vezetője. A testület megvitatta és jóváhagyta a költségvetési előirányzatok módosításának vizsgálatáról szóló jelentést. A népi ellenőrzés tíz köz­ponti szervnél és tizenhá­rom megyei tanácsnál tartott ellenőrzést: a változtatások indokoltságát tekintették át. A vizsgálati tapasztalatok szerint a módosítások össz­hangban vannak időszerű társadalom- és gazdaságpo­litikai céljainkkal. Jelentős hányaduk a kormányzati döntések megvalósításával, illetve az állóeszköz-felújí­tással kapcsolatos. A vizs­gálat ugyanakkor megálla­pította azt is, hogy ezek egy részével már a költségvetési előirányzatok tervezésekor is* lehetett volna számolni. A testület a továbbiakban jóváhagyta a KNEB 1985. második félévi ellenőrzési tervét, s előzetes javaslatot fogadott el a jövő évi orszá­gos vizsgálatokra. Az ülés résztvevői tájéko­zódtak a népi ellenőrzési bi­zottságok választásának elő­készítéséről is. A népi ellen­őrzési bizottságok mandátUT ma ez év közepén lejár, így azokat mindenütt újjá kell választani. Alapvető köve­telményként fogalmazták meg: a megválasztandó NEB-ek legyenek alkalma­sak a népi ellenőrzés előtt álló megnövekedett felada­tok ellátására, személyi ösz- szetételükben tükrözzék az adott terület sajátosságait, és növekedjék a női* a fia-' talok, valamint a fizikai dolgozók aránya a testüle­tekben. Nemzetközi gyermekrajzpályázat Az Egyesült Nemzetek Szervezete kezdeményezésére 1986 a béke nemzetközi éve lesz. Az Országos Béketanács és a Magyar Televízió ebből az alkalomból „Élni akarunk” címmel nemzetközi gyermekrajzpályázatot hirdet. A pályázaton részt vehetnek a világ országaiból azok a j gyermekek, akik a beküldési határidőig betöltik a 6. élet- I évüket, illetve azok, akik még nem múltak el 14 évesek. j Pályázni bármilyen technikával készült munkával lehet, egyénileg vagy kollektíván. A pályázat kiírói olyan alko­tásokat várnak, amelyek a béke hitét és reményét jelení­tik meg, s amelyek kifejezik: a világ gyermekei békében akarnak élni, s a békés jövőre szavaznak. A szervezők felhívják a világ pedagógusait, a béke- és gyermekmozgalmakat, a szülőket, hogy támogassák a pá- ! lyázatot, és nyújtsanak segítséget a gyermekrajzok elké-, szítésében, összegyűjtésében és Magyarországra juttatásá­ban. A beküldési határidő 1985. október 24., az ENSZ meg­alakulásának 40. évfordulója. Cím: Országos Béketanács H—1395 Budapest 62. Pf. 440. A rajz hátoldalán fel kell tüntetni a rajz címét, a nevet, az életkort, a lakóhelyet vagy az iskola címét, A borítékra vagy csomagra a „Békét akarunk” jeligét kell ráírni. A beküldött rajzokat zsűri értékeli, s a legsikerültebb munkákból 1985 decemberében Budapesten kiállítást ren­deznek. A Magyar Televízió folyamatosan figyelemVnel kí­séri a pályázatot, s arról filmeket forgat. A rendezők a leg­érdekesebb munkákból albumot jelentetnek meg, s a 6—9, illetve a 10—14 évesek között 15—15 díjat osztanak ki. „Micsoda találkozás!” Nehéz meghatottság nél­kül írni róla. Talán éppen azért, mert senki sem ké­szült fel rá. Egy Szovjet­unióból érkezett turistacso­portban volt egy asszony, aki még társai előtt is el­hallgatta, Hogy miről álmo­dozik. Nagyézsda Alexand- rovna Majorova volt az. Bé­késcsabán azután elárulta, hogy egységével 1945-ben itt állomásozott a megyében, Tarhoson. S hogy élete nagy álma: újra ellátogatni arra a helyre. Az IBUSZ kísérő-tolmácsa akcióba lépett. A Békés me­gyei pártbizottság munkatár­sa. dr. Tóth Béláné pedig a tettek mezejére. így indul­tunk el a rekkenő hőségben Nágyjával, a Volga autógyár munkásnőjével péntek dél­előtt Tarhosra. Nágyja Bé­késre érve felkiáltott: — Itt ünnepeltük 1945-ben a má­jus elsejét! Igen, igen — mutatott a művelődési ház balkonjára — itt álltunk, lent táncoltunk, daloltunk, és boldogok voltunk! Szekerekkel — ahogy ő tréfásan mondta —, trojkák­kal jött be az egységük erre a szép ünnepre. De nem sokáig időztünk Békésen, mert Nágyja egyre izgatottabban várta a talál­kozást ifjúsága egyik színhe­lyével, Tarhossal. Izgatottságát, remegését, könnybelábadt szemeit nem is akarta már elrejteni. — Micsoda szegénység volt akkor. Kicsi, lerombolt házak, s most valóságos pa­loták! — csodálkozott: — Sallaiékat, kérem, őket ke­ressék meg feltétlenül! An­nát, a kedves Annát. És menjünk a grófi házba. Ott laktunk. — Felszakadtak be­lőle az emlékek, s egy meg­fakult képet vett elő. — Ez itt készült, a nagy diófa alatt, a győzelem napján. 17 éves voltam akkor, fiatal katonalány. S itt olyan ked­vesek, rendesek voltak az emberek. Míg ballagtunk a volt Wenckheim-kastély felé. idős embereket kérdezget­tünk, ismerik-e Sallaiékat. Tudott róluk özvegy Dug- manits Sándorné is, meg segített Tóth Pali bácsi is, de végül a tanács egyik dolgozója mondta meg, hogy Békésen, hol lakik a kiseb­bik Sallai lány, Irénke. Odaértünk a kastélyhoz. Nágyja könnyei némán pe­regtek. Ahol most óvoda van, ott volt az ebédlőjük, s éppen átalakítják egykori szállásukat, egy alacsony kis melléképületet. Szikszai Sándor, aki éppen ott dol­gozott, fejtette meg a képen húzódó faépület jelentését: ez volt a fiatal gróf nyúlte- nyészete. De hova tűnt a diófa? — hajtogatta Nágyja. — Igen, negyven év ... Békésen megtaláltuk Sal­lai Józsi bácsi két lányát. Józsi bácsi volt a Tarhoson állomásozó élelmezési után­pótlásegység tolmácsa. An­na pedig a telefonoskisasz- szony. Ezt a találkozást nem lehet leírni. Anna és Nágy­ja némán borultak egymás nyakába. És aztán jöttek az emlékek vég nélkül. Nágyja sokszor kérdezte Annát, az­az Szűcs Andrásnét: — Ugye, jobb lett 1945 után? Ugye, jobban éltek azóta? De hiszen látom én, moso- lyodott el, ha nem is szólsz semmit... — S tudnak-e még kenye­ret sütni? — szólt közbe Irénke, a kisebbik Sallai lány. — Mert hogy én taní­tottam rá őket. Ök meg foly­ton, a 15, 16 szovjet katona­lány, azzal óktatgattak, hogy a Szovjetunióban gé­pekkel sütik a kenyeret. Hej — emlékezik —, de so­kat dolgoztak azok a lányok akkor! Nágyja Alexandrovna Majo­rova ma Fotó: Gál Edit Irénke lánya egy szép te­rítővei ajándékozta meg a kedves vendéget, Nágyja meg csak sopánkodott, hogy nem számított a találkozás­ra, ő nem tud emléket adni. De írni fog feltétlenül. S elmeséli volt katonatársai­nak, akikkel minden évben egyszer összejön, hogy járt Tarhoson, látta az épületet, ahol éltek, s ahol megérték május 9-ét, a győzelem napját. Társai után menve, Nágy­ja egyre csak azt hajtogat­ta: Kakaja vsztrécsa! (Mi­csoda találkozás!) Este még aztán találkoztak Annával, mielőtt elutaztak volna Ma­gyarországról. Ahol 17 éve­sen barátságot kötöttek, s ahol a két, akkor még fiatal lány, együtt látott hozzá az új élet megteremtéséhez. B. Sajti Emese A győzelem napján készült, megkopott fénykép

Next

/
Thumbnails
Contents