Békés Megyei Népújság, 1985. június (40. évfolyam, 127-150. szám)
1985-06-08 / 133. szám
1985. június 8., -szombat KHilUETiltJ Negyvenedik születésnap I szre kell vennünk, hogy a földgolyó, legnagyobb népközössége ad nekünk módot és alkalmat a szellemi érintkezésre, nyújt felénk baráti kezet. Olyan népközösség kapui nyílnak meg előttünk, amely a mi fajtánk bölcsőjét rejtegeti. Zilahy Lajos író, a Magyar—Szovjet Művelődési Társaság elnöke mondotta ezeket a szavakat a társaság alakuló közgyűlésén, 1945. június 9-én. Alig két hónappal hazánk fel- szabadulása, pontosan egy hónappal a német fasizmus feletti győzelem után a még romokban fekvő Budapesten, közéletünk kiválóságai létrehozták az MSZMT-t, ' a magyar és szovjet nép közötti barátság, és a kulturális kapcsolatok ápolására. Az elnökség tagjai között ott találjuk sok más között Bajor Gizit, Heltai Jenőt, Illyés Gyulát, Kodály Zoltánt, Révai Jenőt és Szakasits Árpádot. A társaság díszelnökévé a Nobel-díjas Szent- Györgyi Albert professzort választották. Hamarosan vidéki városainkban is sorra alakulnak a társaság helyi csoportjai. 1949-ben a társaság Magyar—Szovjet Társasággá alakult át, amely kiterjesztette működési körét a gazdasági, politikai kapcsolatok elmélyítésére is. A kulturális kapcsolatok keretében az évente rendezett barátsághónap keretében mindig rangos szovjet kulturális küldöttség érkezett hazánkba, köztük a Pjatnyickij- és a MojSzejev-együttes, neves előadóművészek, mint Igor Ojsztrah, Rajkin, Emil Gi- lelsz, Szvjatoszlav Richter és mások." A magyar kulturális napok keretében olyan művészek szerepeltek a Szovjetunióban, mint Székely Mihály, Simándy József és Kovács Dénes. 1957-ben a szervezet nevét Magyar—Szovjet Baráti Társaságra változtatta, és tömegszervezetből . politikai mozgalommá alakult át. Felismerve, hogy a magyar— szovjet barátság ápolása társadalmunk ügye, az elnökség megteremtette a kollektív tagság lehetőségét. A Lenin Kohászati Művek kezdeményezésére rövid idő alatt több mint 400 munkahelyi, intézményi közösség lett az MSZBT tagcsoportja. Az utóbbi évtizedben elmélyültek, szélesedtek a megyék, városok, munkahelyek testvérkapcsolatai, minden korábbinál gyümölcsözőbb lett a két ország termelési és műszaki tudományos együttműködése, százezreknek adtak maradandó élményt a turistautak, barátságvonatok. O i-gyvenedik születésnapján szeretettel köszöntjük a Magyar—Szovjet Baráti Társaságot, további sikereket, eredményes munkát kívánónk a társaságnak a magyar és a szovjet nép közötti barátság ápolásában. Gáti István A Szövetkezeti Élet júniusi számából A mezőgazdasági, az ipari és a fogyasztási szövetkezetek havonta megjelenő lapja, a Békés megyei Szövetkezeti Élet júniusi számában ismerteti a termelőszövetkezetek ágazati versenyének győzteseit. A június 5-i kevermesi ünnepségen vehette át az első díjat a búzatermesztésben elért eredményeiért az orosházi Dózsa, illetve a bucsai Új Barázda Tsz. a különdíjat pedig a csanádapácai Széchenyi Tsz. A legjobb kukoricatermesz- tönek a kunágotai Bercsényi Tsz. illetve az eleki Lenin Tsz bizonyult. Cukorrépa-termesztésben a pusztaföldvári Lenin Tsz a győztes. A sertéstartók közül a kardoskúti Rákóczi Tsz. a szarvasmarha-tenyésztők közül a kevermesi Lenin Tsz került az élre. míg a legeredményesebb juhászattal az újkígyósi Aranykalász Tsz, a legjobb baromfiágazattal pedig az orosházi Üj Élet Tsz dicsekedhet. n pap is csak diák volt? A minap tudós emberek panaszkodtak, amikor nekik' nem tetsző jelenségekről kérdezték őket: a tanulás, a tudás veszíteni látszik vonzerejéből, társadalmi rangjából, pedig talán sohasem volt olyan nagy szükség az új ismeretek tömeges' befogadására, bővítésére, mint napjainkban . . . Meglehet, igazuk van. már csak ezért sem vitatkozom megállapításukkal, bár hozzáteszem, a közelmúltban elgondolkodtatott egy tanulni vágyó fiatalember története. Munkahelyén amolyan szeleburdinak, sőt, mi több, kelekótyának tartották. Történt azután egyszer, hogy a fiatalember megelégelte a segédmunkások kenyerét, legalábbis erre lehetett következtetni elhatározásából: — Beiratkozom az esti gimnáziumba — újságolta a többieknek, mintha tőlük várt volna biztatást. — No, mi történt fiú? ugratták —, talán már te is úgy látod, könnyebb a könyv, mint a pöröly? Hittek is a fiatalembernek, meg nem is. Egyébként hallottak ők már nagy elhatározásokról, és láttak olyat is, amiből nem lett semmi. De úgy tűnt, a segédmunkás fiú jól meggondolta mit mond, mert az ugratásokra életének addigi nagy tanulságával válaszolt; mindenki tudása szerint boldogul az életben. így hát társainak élcelődése most az egyszer megedzette elhatározását. A véletlen úgy hozta, hogy később, a bejelentést követően valamennyien látták a fiatalember jelentkezési lap- ját. Már mindennel készen volt, „csak” a művezetőnő aláírása hiányzott. — Gimnáziumba szeretnék menni — hozakodott elő bátortalanul kérésével az egyik napon. A munkateremben tartózkodó művezető hirtelen támadt ingerültségét, elégedetlenségét meg sem próbálta leplezni. — Nekünk nem a tudásodra, a fizikai erődre van szükségünk — mondta, és azzal elviharzott. A teremben döbbenetes csend lett, — A kutyafáját — fakadt ki egyikőjük —, így semmibe venni, így megalázni valakit! Ezt nem hagyhatjuk annyiban — és mindent elkövettek, hogy segítsenek . . . Szerencsére az előbbi, a szolgáltatásban dolgozó fiatalemberen kívül még sok ezren, tízezren akarnak tanulni mindennapi munkájuk mellett, és még többen vannak, akik ha kell, segítenek. Valamennyiőjük — a tanulók és a segítők — helytállását is dicséret, elismerés illeti. Igen, tanuljon, érettségizzen le a segédmunkási is, tanuljon a szakmunkás, a mérnök, bár erre törekedne mindenki, mert ezzel nemcsak saját műveltségét, _ igényességét növelné, hanem megteremtené a gazdaság, a társadalom gyorsabb, magasabb színvonalú fejlődésének alapját is. A művezetőéhez hasonló szűklátókörűség persze, ez ellen az, általános társadalmi érdek ellen hat. Ráadásul a segédmunkás munkahelyi vezetője még azt sem mondhatja; beosztottja más szakmát akar tanulni alvállalat pénzén, hiszen mindössze gimnáziumról volt szó. Lám. lám — mondhatnánk —, így tilt az, aki nem lát tovább a saját orránál, pedig azt mindenkinek, akit aláírási joggal ruháztak fel, illene tudnia: a pap isi csak diák volt, vagyis hogy csak tanulással lehet tudást szerezni. . . nyes Unokával az üdülőben Kezdődik az üdülési " főszezon, s így indokolt néhány üdülési szabály ismertetése. Vannak ugyanis kényszerű korlátozások, például a főszezoni kedvezményes beutalásnál. Mindaddig indokolt a kedvezményes üdülés főszezoni két, valamint a külföldi beutalás háromévenként egyszeri alkalomra korlátozása, amíg az. igénylők száma jóval meghaladja . a lehetőséget. A szabályok ellenőrzését szolgálja, hogy az üdülést bejegyzik a szakszervezeti könyvbe. Évről évre visszatérő gond a nagycsaládosok üdülése. Az ő igényeik nagyobb ré-r szét vállalati pihenőházakban oldják meg. Kisebb mértékben nyílik mód a többgyermekesek SZOT- üdültetésére. A SZOT-beuta- lók többsége ugyanis csak egy gyerekkel való pihenésre jogosít. Az üdülőépületek kisebb szobaméretei sajnos csak három személy kulturált elhelyezését biztosítják. Ennek ellenére többen üdülhetnének a nagycsaládosok közül, ha az alapszervezetek a sokgyermekes házaspároknak két darab 2+1 személyre érvényes beutalót adnának, amivel hatan érkezhetnének. Ilyenkor két egymásba nyíló, vagy egymás melletti szobában helyeznék el a családot. így természetesen többe kerül az üdülőjegy, mert négyet felnőttáron kell megvenni. De az árkülönbözetet —• mivel a nagycsaládosok megérdemlik a támogatást — a szak- szervezeti bizottságok átvállalhatnák. ■ A többgyermekeseknek a SZOT összesen tizenkét faházas, összkomfortos üdülőtelepet létesített: a Balaton két olda-, Ián, a Bakonyban, a Dunakanyarban és Szilvásváradon. Ezenkívül három főiskolai kollégiumot is bérel részükre: Győrben és Nyíregyházán, valamint idén először Sopronban. Gyakori igény, hogy a főszezoni családos beutalókat a nagyszülők unokáikkal együtt vehessék igénybe. Ez nem lehetséges, mivel kevés a családos üdülöjegy, és az aktív dolgozók igényeit sem lehet kielégíteni. A nagy-, szülők azonban főidényen kívül együtt üdülhetnek unokájukkal, ha az unoka még nem iskolás. Az egyik szülő akadályoztatása miatt viszont helyette egy kedvezményes beutalásra jogosult nagyszülő is nyaralhat. De az sajnos továbbra is szabály főidényben, hogy mindkét nagyszülő nem pihenhet együtt az unokával. Bányai János árcius tavaszt hozó legényei, Sándor, József és Benedek zsákjából az idén hiányzott a meleg, s az igazi, tavaszias jó idő csak májusban, fagyosszentek táján köszöntött ránk. Mezőgazdászok, meteorológusok szerint is ebben az évben — a hosszú tél, a tartós hideg miatt — néhány hetet késett a természet tavaszi megújulása. Elődeink egész éven át figyelték a természetet, benne az időjárás változásait, s az évenként ismétlődő jelenségekből bizonyos törvényszerűségeket igyekeztek megfogalmazni. A „Sándor, József, Benedek — zsákban hozzák a meleget!” mondóka azon a népi megfigyelésen alapszik, hogy március 18—19. és 20-a táján erőteljesen felmelegszik hazánk éghajlata. Május leghírhed- tebb dátumai pedig a fagyosszentek — Pongrác, Szervác, Bonifác — nevét jelölő napok. Rossz hírüket évszázados tapasztalatoknak köszönhetik: május 12-e és 14-e között a melegedő időjárás hirtelen hűvösre fordul, esetenként fagyot is hoz. Június egyik, a néphagyományokban is fontos szerepet kapott napjához, nyol- cadikához számos időjárási jóslás kapcsolódik. A régi öregek azt tartották, ha Me- dárd napján esik az eső, akkor negyven napon át hull majd az égből az áldás, bőséges csapadék öntözi a földeket. Ezt a népi megfigyelést a tudomány azzal iga-- zítja ki, hogy valóban ez idő tájt kezdődik Közép-Európá- ban a kora nyári monszu- nos esőzés. A szárazföld belseje jobban felmelegszik, mint a tenger. A légnyomáskülönbség hatására a hűvösebb, csapadékos levegő a szárazföld felé áramlik, s az esőzés — megszakításokkal — hetekig tarthat. Ennek következtében hazánk legcsapadékosabb hónapja a június. Előfordul, hogy nem Me- dárdkor, hanem később kezdődik az esőzés. Ezt támasztja alá az a meteorológiai megfigyelés, hogy június 12-e után rendszerint csapadékos az idő. Erdélyben honos népszokás szerint június 12-e előtt kérjünk esőt, mert utána már kéretlenül is jön. Az is erdélyi mondás, hogy a „deákok hordozzák az esőt”, azaz akkor kezdődnek az esős napok, amikor a kollégiumokból, iskolákból szünidőre utaznak haza a diákok. A Medárd-napi eső sokfelé a gazdasági élet szokásaira is hatással volt: a következő nap vetették el a lent, került földbe a retek, a káposzta magja, mondván, ezeknek a növényeknek kedvez a frissen hullott, Medárd-napi csapadék. Érdekesség, hogy számos vidéken a népi mondás fordítottját is igaznak tartották: ha Medárdkor nem esik az eső, akkor negyven napig szárazság sújtja a földeket. Az alföldi Algyő öregasszonyai, ha az eső szükségességét érezték, nagy kakast fürdettek meg, hogy zápor kerekedjék. A göcsejiek a Medárd-napi időjárásról a termésre is következtettek. Ha esik, a fű szépen kihajt, szőlő is bőven terem, de a bőr minősége gyenge lesz. Ha még a hónap végén is sok az eső, akkor rossz mogyoró- és diótermés várható. A hajdan volt magyar időjárási anomáliák közé tartozik Bethlen Farkas História de rebus Transylvanicis című művében leírt eset. amely 1603. június 3-án történt Kolozsvárott. Bethlen így tudósít: ,,Hirtelen olyan rettenetes szélvihar keletkezett, hogy kevés híja volt, hogy az egész várost ki nem forgatta sarkaiból. A dühöngő vihar először is fekete felhőkkel sötétségbe borította az eget, majd a beálló tornádó hatalmas erejű rohanásában az épületek tetejét megrázta, a fenyőzsindelyeket leszaggatta, széthányta, minden szétrombolhatót tönkre tett... Növelte a rettenetét a mintegy leszakadni akaró égnek recsegése, a mennydörgések, villámcsapások, minden elemek együttes erőszakossága és esztelenül dühöngő féktelensége. Erre a mértéktelen és szokatlan szélviharra felhőszakadásszerű zápor következett, mit azonban mohón elnyelt a tartós hőségben kiszáradt föld. És ezt a szokatlan légmozgást legtöbben csodajelnek tekintették.” Kiss György Mihály Medárd napja
