Békés Megyei Népújság, 1985. június (40. évfolyam, 127-150. szám)
1985-06-21 / 144. szám
1985. június 21-, péntek Bemutatjuk a velencei ifjúsági üdülő* és kirándulóközpontot Keresik a minaretet Török dzsámi Gyulán Június utolsó hetében adják át az ifjúsági turizmus legnagyobb és legújabb hazai együttesét, a szálláshelyeket. éttermeket, strandot, sport- és szórakozási centrumokat tartalmazó Velence- tavi Ifjúsági Üdülő- és Kirándulóközpontot. Ebből az alkalomból Völgyi István, az üzemeltető Express Ifjúsági és Diákutazási Iroda igazgatója és Kupi István, a velencei üdülőközpont igazgatója bemutatta az új létesítményt. A 22 hektáros, füves, fás területen még 1972-ben kezdődött meg az építkezés. A Kerti, majd a Vati tervezésében előbb egy 220 férőhelyes sátortábort, a szükséges vizesblokkal 1974-ben átadták használóinak, öt évvel ezelőtt került sor a 24Í1 férőhelyes kőbungalók, motelek építésére. Később az Ifi étterem szépen tervezett blokkja készült el. Míg végül az idén a strandot, a hozzá tartozó kabinos, foga- sos öltözőkkel vehetik birtokokba a fiatalok. A velencei tábor — amely teljes egészében állami beruházásban (470 millió forintért) valósult meg — 718 fiatalnak tud egy időben igen olcsó szálláshelyet biztosítani. A kőépületekben, négyágyas szobákban, személyenként 45 forintért, négy- személyes sátorokban 25 forintért, nyolcvanágyas faházakban személyenként ,20 forintért — most elkészült öltözők egy részét is szálláshelynek rendezték be. itt emeletes ágyakban ugyancsak 25 forirtf a szállásdíj. A Velencei-tó legszebb, legrendezet tebb részén hatalmas füves terület, kiépített strand nyújt felüdülést nyáron a tábor lakóinak és a kirándulóknak. Egyidejűleg 5500 fürdőző látogathatja a strandot, s 2200-an öltözhet- nek-vetkőzhetnek a fogasos és kabinos öltözőkben. Újdonság, hogy az Express ebben a táborban nemcsak a magyar, hanem a külföldi, diákigazolvánnyal rendelkező vendégeknek igen sok kedvezményt nyújt. Egy-egy szezonban 28—20 ezer fiatal nyaral a velencei táborban. Az üdülőközpont sátortáborában (220— 220 fős turnusokban, középiskolás és szakmunkástaA múlt század közepén született Iványi-Grünwald Béla egyike volt a nagybányai festőtelep létrejöttén munkálkodó öt festőnek. Rajta kívül alapítók: Hollósy Simon, Réti István, Thorma János és Ferenczy Károly. Művészeti tevékenységükről, működésükről az elmúlt évtizedekben — Iványi-Grünwald kivételével — kitűnő monográfiák, tanulmányok láttak napvilágot. Az Iványiról szóló összefoglaló elemzés megjelentetését, valamint munkáinak összegyűjtését több tényező késleltette. Egyrészt Iványi számos művének még életében nyoma veszett, mert a rendkívül termékeny festőt képeinek sorsa nem nagyon érdekelte, másrészt a második világháború idején, és azt követően több festménye elpusztult, illetve külföldre került. Iványi-Grünwald 1940-ben bekövetkezett halála óta — figyelmen kívül hagyva hagyatéki kiállításait, ahol életének utolsó éveiben készült munkái szerepeltek; valamint a születésének századik évfordulóján rendezett kecskeméti emlékkiállítást — a közönség alig találkozott képeivel. Hogyan ismerhetnénk ma már az igazi Ivá- nyit, a húszas évektől kezd- •» ve a legismertebb magyar művészek egyikét, számtalan hazai és külföldi kiállítás mesterét, aranyérmek, kitüntetések tulajdonosát? Munkáinak nagy többségét nem láthatja a közönség. Gyűjtök tulajdonában van. vagy múzeumok raktárai rejtik. Iványi-Grünwald Béla élete, festői munkássága több korszakra oszlik. Nagybányára már alapos rajzbeli és festői tudással került, ahol a természelelvű festésmód sok eredményt hozott számára. A Párizsból érkező modern törekvések hatására új utat választott — s bár hiányzik belőle a kitartás —, mégis sikerül sajátosan újat teremtenie. Tíz évig volt a kecskeméti művésztelep vezetője. Ez időben dekoratív stílusát ismét áthangolta: barokkos felfogású aktkoncepciók kerültek ki keze alól. A húszas évektől — amikor Pesten lakott — a nyarakat a Balatonnál töltötte, ahol a tó és Somogy tájai adták számára az ihletet. Tájképein ez időben barnára hangolt fény-árnyék realizmus lett úrrá. A húszas évek közepétől — újabb kísérleteinek bizonyítékaként — felragyog a keveretlen sárga, kék és vörös szín. Életének utolsó évtizedében lírai hangulatú balatoni képek szüjettek. öregkori festményei is az állandó kísérletezésről tanúskodnak. Telepy Katalin művészet- történésznek a Képzőművészeti Kiadó gondozásában megjelent munkája hiánypótló, segítségével az eddig csak felszínesen ismert Iványi-Grünwald Béla méltán sorolható az elismert magyar mesterek sorábu. A kötet 38 színes, 70 fekete-fehér reprodukcióval, angol nyelvű összefoglalóval jelent meg. Geröly Tibor nulókat fogadnak. Itt csak elő- és utószezonban, valamint turnusváltáskor adnak ki egyéni vendégeknek szálláshelyet. A motelban (kőházakban) bel- és külföldi csoportok és egyéni turisták üdülhetnek. Rendszeresek a kulturális és sportrendezvények. Gondoskodnak programokról. sport- és szórakozási lehetőségekről is. Rendeznek szabadtéri koncerteket, gyermekműsorokat, diszkót, filmvetítést, népi kirakodóvásárt, divatbemutatót és még számos programot. Lehet kézilabdázni, teniszezni, focizni, csónakázni, vízi biciklizni, van sportszerkölcsönző. A különböző érdeklődési körű fiatalok más-más programot. választhatnak, hiszen lesz olvasó-, sport-, kézműves-. zenei, környezetvédelmi. számítástechnikai, híradás- és gépjárműtechnikai, tudományos-technikai tábor. Minderről — szálláslehetőségről. programról az Express budapesti irodáiban és a megyei kirendeltségeken adnak részletes felvilágosítást. (Kádár) flz allergiás légzési betegségekről Csütörtökön megkezdődött Zalaegerszegen. a Magyar Allergológiai és Klinikai Immunológiai Társaság, valamint a Korányi Frigyes TBC és Tüdőgyógyász Társaság közös kongresszusa. A kétnapos tudományos konferencián a másfélszáz hazai szakemberen kívül 14 külföldi — angolj NDK-, illetve NSZK-beli. osztrák, portugál és svéd — orvos kutató is részt vesz. Az ülésszak jelentőségét jelzi, hogy világszerte nő az allergiás és immunbetegségekben szenvedők száma. A zalaegerszegi tanácskozáson ajánlást is kidolgoznak a gyógyítást szolgáló készítmények, módszerek egységesítésére. Különös dolgok történnek mostanában Gyulán, a kas- télykertben. Legalábbis a csecsemőotthon nagyobbacska lakóinak különös, hogy idegenek jelennek meg nap mint nap, ásókkal, lapátokkal felszerelve-. Hatalmas gödröket ásnak, kiszedik a csont- és cserépdarabokat — mikor mit találnak —, aztán. mintha mi sem történt volna, visszahányják a földet. s másutt, odébb kezdik újra. * * * Igen, jól sejti az olvasó. Az egykori Almáss.v-kastély parkjában az idén is folytatják a múlt évben kezdett ásatást. Hogy mi után kutatnak. erről dr. Gerelyes Ibolyát, a Magyar Nemzeti Múzeum régészét kérdezzük : — Leopold Roseriíeld, császári hadmérnök 1722-ben felmérést készített Gyuláról, melyben a kastély és a vár között minaretes dzsámiról tesz említést. Egv másik kiindulópontunk is volt. 1958' ban a környéken vízvezeték-hálózatot építettek, Bálint Alajos ekkor 2.5 méter mélyen leletmentést végzett, valószínűleg a dzsámi alapfalainak egv részét bontották meg akkor. Mindez elég volt ahhoz, hogy 1980-ban próbaásatást kezdjenek. A tényleges feltárás — a városi tanács támogatásával — az elmúlt év elején kezdődött, s az idén folytatódik. Hogy ez a nagy méretű — 16-szor Ifi méteres lehetett a belső tere — dzsámi mikor épült, s meddig állhatott fenn. erről is régi dokumentumok, metszetek árulkodnak. — A gyulai szandzsák 1567-es összeírásában még nem, ám az 1579-es összeírásban már szó van arról, hogy felépítették a dzsámit, említi azokat a törököket is. akik a várban laktak. Ebből az következik, hogy a két évszám közötti esztendők valamelyikében épült. A XVI. századból való az a sánc is. melynek feltárását ugyancsak elkezdtük. Hogy meddig állhatott fenn az épület? A XVIII. század középéig szerepel metszeten, később lebontották . . . Körülnézünk , az ásatás területén. Dr. Gerelves Ibolya lelkesen magyarázza a tipikusan török építkezési mód lényegét: a gerendavázas szerkezettel erősített fal nyomait még most is megtalálni. Nehéz eligazodni az apránként feltárt részleteken. ám az alaprajz segítségével ez is sikerül. A minaret helyét még csak találgatni tudják, hisz ahol valószínűleg lehetett, most hatalmas la állja útját a föld titkait kutatóknak. — Sajnos, tovább nemigen haladhatunk — hajol a rajz fölé az ásatás vezetője —, hiszen alkalmazkodnunk kell az otthon rendjéhez, s a parknak azt a részét, ahol a falak folytatódnak, a gyerekek használják. Pedig érdemes lenne teljesen feltárni. s bemutatni az egykori épület maradványait. Addig is. amit lehet, kimentünk, a falakat deszkákkal védjük, s úgy temetjük vissza. hogy bármikor hozzáférhetők legyenek. A pontos dokumentáció is lehetővé teszi, hogy a munkát bármikor folytatni tudják . . . Az ásatások során napvilágra került mázas török talpas tálakat. rézedén.vekel. gyertyatartókat, itáliai majolikatöredékeket a Nemzeti Múzeumban restaurálják. Ezt követően a leletanyag a gyulai Erkel Múzeum gyűjteményét gazdagítja. N. A. (Fotó: Fazekas László) Utánfutó gondolatok Rémülettel nézern a jegyzeteimet. Vagy rondábban írok, mint egy gyakorló körzeti orvos, vagy a valóságnak valami döbbenetes, torz asszociációja szüremlett át tudatomon, mikor papírra vetettem ezeket a skicceket. És reggelre ezekből az ákom- bákomokból kell riportot leadnom. Borzasztó! De nem érdekes, voltam én már katona és egyszer két aduttra is megcsináltam az ultit. Iramodjon hát neki a képzelet, ami diktálta az akkori benyomásaimat! Csak azt tudnám, hogy honnan is szól mindez?! Valami fűrésztelepről, vagy asztalosüzemböl, faárugyárból, vagy a fene tudja már! Mindegy. Félszavakból is minden kiderül majd. Hopp! Megvan. Hiszen ezek csak másodérzések, utánfutó gondolatok. Április 31-én hangzott el a fiatal riporter mikrofonjának közvetítésével és any- nyira megtetszett, hogy sikerült még leskiccel- nem belőle egy akó- nyit. Hát persze! A riporter először valamelyik főnököt faggatta. aki az elnőiesedett üzemről elmondta, hogy a létszám 85 százaléka nő, a többi csökken, majd imigyen folytatta: — Ne haragudjon, hogy megkérdezem... khm... 30 éve vezető itt, s nem biztos, hogy újra megválasztanák. Ha kezébe venné a gyalut, mi lenne? — Letenném. Tudja, hajlott korom ellenére, már 64 éves vagyok, és ebből 30 éve igazgató. Olyan ez, mint a kerékpározás... — Aha... — szólt közbe az igyekvő riporter. — Ugye, aki megtanulja fogni a kormányt, az el is tudja engedni... — Persze, csak akkor leesik a bicikliről ... — Haha .. . Szóval akkor melyik az az asszony, aki olyan megpróbált életű és mégis helytáll? — Oda, abba a műhelybe menjen be. — Igen ... kézcsók, jó napot kívánok ... Maga az az asszony? — Melyik? Én már elvált vagyok ... — Aki jól dolgozik, meg a gyerekét is egyedül neveli. Megengedi. hogy megkérdezzem: miért váltak el? — Megengedem. Mert nem értettünk egymással szót... Tudja, itt bent sok minden történik, amit jó volna kibeszélni valakinek. Hazamentem, s mondtam: apjuk, van kedved beszélgetni? De ö mindig azt felelte: nincs. Vagy legföljebb: úgy szólj hozzám, hogy ne kelljen válaszolnom. Pedig először jól megvoltunk egymással. — Először miről beszélgettek? — Először is hallgattunk. Jó nagyokat. Elmélyedtünk a gondolatainkban . .. Néha ugye, az is kell... Én addig nyugodtan neveltem a gyereket. Mikor aztán láttam, hogy a férjem már jól belemélyedt a gondolataiba, akkor kisegítettem belőle .. . De hát sokáig nem mehetett így. Ö mindig csak a galambjaival foglalkozott. — Maga nem szereti a galambokat? — Dehogynem. Főleg levesben, mindet belevágnám! — Már úgy értem, hogy... És mondja, nem gondolt arra, hogy újra férjhez menjen? — Régebben gondoltam, de akkor volt már egy férjem. Most meg ... tudja, a gyerek miatt nem akarok. Jó így egyedül. Csak nagyon unatkozom, hogy nincs kivel beszélgetni. Még szerencse. hogy olyan vékonyak a falak és minden áthallatszik a szomszédból... — Azt mondják, keményen dolgozik itt bent az üzemben. Megengedi, hogy megtapogassam a ... kezét? — Itt van, fogja csak. — Erős, kérges tenyér. Biztosan a kemény fától van. Biztosan sokat fűrészel itt a gyárban .. . — Azt is kell. A körfűrészen. De puhafával dolgozom. Asztalos vagyok, mint az apám, nagyapám, dédapám is volt. — Aha .. . Akkor ez egy dinasztia ... — Nem. ők még kisiparosok voltak . .. — Khm... Khm.,, Milyennek látja a jövőjét? — Lehetek őszinte? — Legyen... — Rossznak. A szélső szemem egyre romlik, nemhogy a jövőbe, de már a munkapadra is alig látok . . . De azért, kedves hallgatóim, még ma is megteszi ez az üzem a legtöbbet, amit tehet egy kollektíva a környezetében. Újítanak, hogy mást ne említsek. Nevükhöz fűződik a faanyag-takarékosság egyik nagy vívmánya: a két lábú szekrény. A hiányzó hátsó lábak helyett könyvtámaszt kell alája tenni, esetleg a MÉH-nek még át nem adott újságokat.? Rengeteg lábfa megtakarítható ily módon . . . Emlékszem, itt már nem bírtam tovább. Átkapcsoltam egy másik állomásra. Megnyugtató, nyolcvan decibeles akkordokat, rockot sugárzott a készülék. Az énekessel együtt dúdoltam: .......Bamba, de bamba, de bamba, de hamm. lótúró móré..." V arga Dezső
