Békés Megyei Népújság, 1985. június (40. évfolyam, 127-150. szám)

1985-06-21 / 144. szám

1985. június 21.. péntek o Hogyan szavazzunk a pótválasztásokon? Szombaton, június 22-én több országgyűlési és tanácstagi választókerületben tartanak pótválasztásokat. A szavazás reggel (> órakor kezdődik és 18 óráig tart. A jelöltekre úgy lehet szavazni, hogy a szavazólapon csak annak a nevét kell érintetlenül hagyni, akire a választópolgár szavazatát adja. A másik jelölt — vagy jelöltek — nevét áthúzással kell érvényteleníteni. A szavazat csak úgy érvényes, ha egy név marad a szavazólapon. A jelöltek neveit ezúttal is ábécésorrendben vették fel, tehát ez nem tükröz jelölési, illetve minősítési sorrendet. A szavazás technikai lebonyolítása megegyezik a június 8-i választásokéval: a szavazás a titkosságot biztosító sza­vazófülkében történik, ahol a választópolgár a szavazóla­pot a borítékba teszi, majd a szavazatgyűjtő urnába dobja. Választójogát mindenki személyesen gyakorolhatja: a sza­vazatszedő bizottság megállapítja a megjelent állampolgár személyazonosságát, és azt, hogy szerepel-e a választók név­jegyzékében. A választók ezért vigyék magukkal személy­azonossági igazolványukat-. A pótválasztások néhány vonatkozásban viszont eltérő előírások szerint zajlanak. Ezúttal ugyanis a választópolgá­rok nem kapnak külön írásos értesítést a szavazásról, s ugyanazon a helyen kell megjelenniük, ahol két héttel ez­előtt leadták voksaikat. Néhány fővárosi kerületben, bár a rendelkezések ezt nem írják elő, a választókat levélben ér­tesítették a pótválasztásokkal kapcsolatos tudnivalókról. Az elfogadott képviselő- és tanácstagjelöltek névsorát, vala­mint a pótválasztásban érintett választókerületeket a június 19-i, szerdai napilapok közölték, illetve a körzetekben el­helyezett falragaszokon tüntették fel. A pótválasztásokon nem szükséges megszerezni a szavazatok 50 százalékánál több szavazatot: képviselő, illetve tanácstag az lesz, aki a legtöbb érvényes szavazatot kapta, azaz elegendő az egy­szerű többség. Megjelent a Társadalmi Szemle Mi újság a borsófronton? A borsóra váró dobozok . . . Fotó: Fa/i’kas Las/.io júniusi száma Szerkesztőségi cikk elemzi a kongresszus utáni, a ha­tározatokból adódó fő fel­adatokat. A ..Dolgozni — a kongresszus szellemében" címmel megjelent írás szám­ba veszi azokat az aktuális gazdaság- és társadalompoli­tikai célokat és tennivalókat, amelyek valóra váltása zá­loga a kongresszusi munka realizálásának. Bukta László írásának cí­me: ..Változó gazdaság — új feladatok a gazdaság előtt". A szerző bemutatja a szak­szervezeti munka hatéko­nyabbá válásának, a gazda­sági élet változására való reagálásának legfontosabb tényezőit. önkormányzat és közigaz­gatás-politika című írásábím Gál Zoltán napjaink társa­dalmi és politikai életének új vonásaival, a rendeletek valóra váltásának gyakorla­tával ismertet meg. Erdős Tibor „Leszorítha­tó-e az infláció?" című cik­kének második-része azt tag­lalja. hogy milyenek az esé­lyek az infláció leszorításá­ra a következő ötéves terv időszakában. Oszlányi Zsolt adatokkal és tényekkel vázolja a mai Magyarország lakáshelyzetét, bemutatva a gondokat és a perspektívákat. Erényi Tibor tanulmánya Lukács Györgynek a ma­gyar történelemről írott mű­veivel. a filozófus XX. szá­zadi történelmünkről vallott legjellegzetesebb nézeteivel ismertei meg. A Nemzetközi Szemle cí­mű rovatban Zalai István az SZKP és a Szovjetunió kong­resszusi felkészüléséről ír. Szabó Katalin „Új jelen­ségek a monopoltőke hatal­mi viszonyaiban" című írá­sában a nyolcvanas évek ka­pitalizmusának jellegzetes vonásaival ismertet meg. Szeben Éva „A gazdasági teljesítményről" címmel a fogalom értelmezéséről és különböző aspektusairól ír a Konzultáció rovatban. A Művelődéspolitikai jegy­zetek rovat három írásának szerzői: Takács Gyula. Lend- vai Ildikó, Bényei József. A cikkek: „Igazodás a társada­lom mai igényeihez"; „Az állásfoglalástól a feladato­kig"; „Érték és közönség" művelődéspolitikánk külön­böző vetületeivel, gondjai­val. a legfontosabb felada­tokkal foglalkoznak. Q termelőtől a feldolgozóig A Békés megyei termelő­szövetkezetek zöldborsóter­mesztése jelentős ágazattá vált, különösen, hogy az utóbbi években a borsó fel- vásárlási ára nagymérték­ben növekedett. Míg 1979- ben öt-hat forint. 1983-ban már több mint 10 forint volt a kilónkénti felvásárlási át­lagár. n borsóföldeken Békés megyében a Kamu- ti Béke Tsz 324 hektáron nyolcfajta borsót termeszt. A közelmúltban itt, Kamuton rendezték meg a Gödöllői Búza- és Borsótermesztési Rendszer Békéscsabai Ter­melésszervezési Egysége és a Kamuti Béke Tsz szervezé­sében a zöldborsófajta-be- mutatót és tanácskozást. Az eszmecserén elhangzott töb­bek között, hogy a Béke Tsz immáron több mint két éve tagja a GBBR-nek, és azóta 11 hektáron végez fajtakí­sérleteket. Beszámolót hall­hattak az agrárszakemberek a zöldborsótermesztés új irányzatairól és az időszerű növényvédelmi teendőkről is. A rendezvény utolsó prog­ramja a kísérleti telep meg­tekintése volt. Oda-vissza „végiglegeltük" a különböző fajtákat, s a parcellák között Kasnyik Pállal, a tsz ágazatvezetőjé­vel beszélgettünk. — Több mint tíz éve fog­lalkozunk borsóval. 1974 óta folyamatosan nőtt a terület és a termésátlag is. Két adat. ami hirtelen eszembe jut:* 1980-ban 140 hektáron, ta­valy már 354 hektáron ve­tettünk borsót. 1983-ban 4.3,2 mázsát, egy évvel később 53,4 mázsát arattunk hektá­ronként. Nem növeljük to­vább a területet, mert a be­takarítás és a feldolgozás szempontjából nekünk a 300 —350 hektár közötti terület nagysága az optimális. Az idén mintegy 300 hektáron termesztünk borsót. Bár ki­csit későn, március 28-án kezdtük meg a vetést — és április 18-án fejeztük be — a terméskilátásaink jók. Mint a tájékoztatón is hallhatta, a nyolcfajta borsót hőegységigény szerint vetjük el három szakaszban, hogy ne egyszerre, hanem egymás után érjenek be, és így fo­lyamatos legyen a betakarí­tás. E hó 11-én kezdtük el az aratást, ami jól halad, bár a hűvös, esős időjárás — mint ez a mai is — nyújtja a tenyészidőt. így egyes faj­ták később érnek be. A Békéscsabai Konzerv­gyárral évek óta szerződéses kapcsolatban állunk. Nagyon jó, gyümölcsöző — vagy in­kább „borsózó” — ez az együttműködés. Segítenek a fajtakiválasztásban, sőt. a termesztéshez is adnak taná­csokat, hisz nekik is érde­kük, hogy jó minőségű bor­sót szállítsunk feldolgozásra. A vendégekkel együtt is­mét buszra szállünk. — Nézze csak — mutat az ágazatvezető fiatalember az ablakon át a távolban sürgö­lődő gépekre —, most ott. abban a táblában folyik a betakarítás. A rendezvény záróakkord­jaként a fajtabemutató ven­dégei munkaebéden vettek részt, melynek első, fogása — stílszerűen — borsóleves volt. H konzervgyárban A Békéscsabai Konzerv­gyárban dr. Csizmás Sándor termeltetési osztályvezető tá­jékoztatott a borsószezon ter­veiről, feladatairól. — Ez évi összes nyers­anyag-felvásárlási tervünk 65 ezer 780 tonna. Fő profi­lunk köztudottan a zöldség­félék feldolgozása. Ezekből — tehát zöldborsóból, zöldbab­ból, paprikából, uborkából, paradicsomból — az idén 51 ezer 180 tonnát veszünk át. Zöldborsóból 8 ezer 500 tonnát, mintegy 60—65 mil7 lió forint értékben. Ez a ter­vezett mennyiség mintegy 900 tonnával több az előző évinél. Eddig, úgy tűnik, hogy si­került ezt a nyersanyag- szükségletet biztosítani. Az ide szerződött partnereink borsótermő területének nagy­sága körülbelül 500 hektár­ral nőtt a tavalyihoz képest. Ez annak tudható be, hogy nőtt a tsz-ek betakarító­kapacitása, kedvező volt az elmúlt évek termésátlaga, no és nem utolsósorban az első jó pénzt adó termény, a nö­vények sorában. Felvásárlási áraink? Egy pillanat, előkeresem a táb­lázatot . . . Négy osztályba soroljuk a borsót, minősége szerint. A kiválóért kilón­ként 10,20 forintot, az I. osztályúért 10 forintot, a másodosztályúért 7,20-at, és a szabványon kívüliért 2,50- et fizetünk. Ez utóbbi kettő­vel csak nagyon ritkán ta­lálkozunk. Június 11-én indult a sze-> zon, de sajnos a hűvös, esős időjárás miatt kitolódik a tenyészidő, nem folyamatos a betakarítás, így a szállítás sem. Napi 35 vagont tudunk fogadni, de például az első héten körülbelül 25 vagon­nal hoztak csak. Félő, hogy összeérnek a különböző faj­ták és egyszerre mindenütt beindul a „nagyüzem”, ak­kor aztán jön napi 50 ko­csival is. No. de menjünk ki, mert itt az irodában nem sok mindent láthat! Dz átvevőknél Az árufogadó kapunál két kis épület: az egyik a minő­sítőké, a másik a mázsaház. A beérkező kocsikból három­négy helyről — szúrópróba­szerűen — vesznek egy vö- dörnyi mintát. Átrostálják és megnézik, mennyi idegen anyagot, gyomot, hüvelyma­radványt tartalmaz, majd egységnyi borsóból kiválo­gatják a sérült szemeket, és ennek arányát figyelembe véve állapítják meg a nettó súlyt. De még nincs vége: ezután mérik meg a borsó zsengeségét vagy épp ke­ménységét, egy mákdaráló­szerű szerkentyűvel. Ez az úgynevezett finométerfokoló. Földesi Gyuláné minősítő — látván hozzá nem értő te­kintetemet — megmutatja a borsóminősítő készülék mű­ködését. A szerkezet alján levő edénykét színig tölti borsóval és a gép oldalán le­vő kart megtekerve hosszú tűk hatolnak át az edény tar­talmán. Attól függően, hogy milyen könnyen vagy nehe­zen haladnak át a tűk a borsószemeken — méri egy kijelző szerkezet az úgyne­vezett íinométerfokol. a zsengeséget. A kiváló minő­sítésű borsó 50—55 fokos. A másik épületben Bá­nyai Zoltán mérleges a fő­nök : — Ma délig nyolc vagon, borsó érkezett Békéscsabái lói. Gyuláról. Kondorosról és Muronyból. Estig még körül­belül 20 kocsival várunk. De hát ez is kevés, hiszen 35 vagon a feldolgozó napi ka­pacitása. No, ha bejön a jó idő, akkor aztán sorban áll­nak a kocsik a kapu előtt! Végigkísérjük még a bor­só útját a mosástól egészen a raktárig. — Alapvetően jó évet vá­runk. Szépek a zöldségek, gazdag termés ígérkezik bor­sóból is — mondja kísérőm, dr. Csizmás Sándor. — A mezőgazdaságban — így ná­lunk, a konzervgyárban is — nehéz előre tervezni, jó­solni, hiszen az időjárás bármikor beleszólhat a ter­veinkbe, a munkánkba ... Hornok Ernő Vezetőségi ülés és határszemle Népfront-segítség az elöljáróságok munkájához Szerdán reggel együttes ülést tartott a békéscsabai Május 1. Termelőszövetke­zet párt- és gazdasági veze­tése. A második napirendi pontként a résztvevők kö­zösen megtekintették a ha­tárt. Részt vett a szemlén dr. Kurucz Gyula professzor, a Debreceni Agrártudomá­nyi Egyetem tanszékvezetője, valamint a szomszédos ter­melőszövetkezetek képvise­lői. de ott volt Kovács Pé­ter, a szarvasi Dózsa Tsz el­nöke is. A vendégeket Far­kas Miklós tsz-elnök tájé­koztatta a várható látni­valókról, majd menet köz­ben ifjabb Supala Pál fő- agronómus és Pribelszki Pál főkertész adott részletes szakmai tájékoztatást a szö­vetkezet növénytermesztésé­nek jelenlegi helyzetéről. A közel 4 ezer hektáros szán­tóterületen főnövény az őszi búza — több mint ezer hek­táron —. amely szép termést ígér. Bíznak -abban. hogy a tervezett hektáronkénti 5.9 tonna termésátlagnál jó­val többet tudnak betakarí­tani. Jól fejlődik 420 hektá­ron a zöldbab, amelynek egy része a hűtőházba, másik ré­sze a konzervgyárban kerül. Hamarosan végeznek a zöld­borsó-betakarítással. és már hozzá is kezdtek a tárcsá­záshoz, a szántáshoz, a má- sodvetemények alá. Kép. szöveg: Béla Ottó A községi közös tanácsok munkájának fejlesztésében, a nem székhely társközsé­gek lakossága érdekeinek jobb képviseletében a jövő­ben jelentős szerepet kap­nak az elöljáróságok. A társközség közéletének egyik szervezője az elöljáróság, s e tevékenységéhez a Hazafias Népfront helyi bizottsága je­lentős segítséget adhat. A Minisztertanács Tanácsi Hi­vatala irányelveket adott ki az elöljáróságokról szóló rendelkezések alkalmazásá­hoz, s ezek között megkü­lönböztetett figyelmet for­dítanak a HNF-íel való szo­ros együttműködésre. A közös munka formái változatosak: az elöljáróság a HNF helyi bizottságával együttes ülést tarthat, és kö­zös állásfoglalásokat alakít­hatnak ki a társközség éle­tét érintő kérdésekben. Együtt kezdeményezhetik például a településfejleszté­si hozzájárulás megállapí­tását. s kidolgozzák azokat az elveket, amelyek alapján a rendelkezésre álló anyagi eszközöket felhasználják. Az elöljáróságok létre­hozásának egyik oka a kis­települések szerepének át­értékelése. Az új település- fejlesztési koncepció új tar­talommal kívánja megtölte­ni kisközségek életét, szá­mítva az ott élők tevékeny közreműködésére is. A társ­község érdekeinek érvénye­sítése nagyfokú öntevékeny­séget, kezdeményezőkészsé­get. s a település ügyeivel való felelős törődést köve­tel az elöljáróságtól. A fel­adatok nem pusztán admi­nisztratív jellegűek. mert segíteni kell a lakosság kö­zösséggé formálását, a köz­ségben élők összetartozási érzésének ápolását is. Az irányelvek többek kö­zött hangsúlyozzák: az elöl­járóság működésében ke­rülni kell a formális eleme­ket. Célszerű az is, ha a tagok között felosztják az egyes feladatokat. A közös célok kijelölésé­ben, az anyagi eszközök fel­osztásában az elöljáróságok támaszkodhatnak a népfront- bizottságok munkájára, s a HNF helyi szervezetei moz­gósítják az ott élőket a tár- sadalmimunka-akciókra is. Az elöljáróságok feladatai közé tartozik a községben az állami ünnepségek, a külön­böző nemzetiségi és kulturá­lis rendezvények megszer­vezése és lebonyolítása is. E munkát a HNF helyi bizott­ságaival összehangoltan vég­zik: a lebonyolításra mun­kacsoportot hozhatnak lét­re. A falugyűlések előkészíté­se. megszervezése és lebo­nyolítása a helyi közélet egyik legfontosabb eseménye. Az előkészítő munkát az elöljáróságok a HNF-fel kö­zösen végzik. A falugyűlé­sen a népfront helyi bizott­ságaival közösen alakítják ki a programot és a javaslato­kat. A HNF helyi bizottságá­nak elnöke, vagy titkára ál­landó meghívottként. ta­nácskozási joggal vehet részt az elöljáróság ülésein. A résztvevők gyönyörködtek a szépen fejlett növényekben

Next

/
Thumbnails
Contents