Békés Megyei Népújság, 1985. június (40. évfolyam, 127-150. szám)

1985-06-18 / 141. szám

1985. június 18., kedd Kistelepülések bolthálózatának korszerűsítése Gyomaendrödön és környékén Mind gyakrabban, hallunk arról, hogy a megye fogyasz­tási és értékesítő szövetke­zetei milyen erőfeszítéseket tesznek a kistelepülések bolthálózatának fejleszté­séért. Következik ez abból az 1983. évi minisztertanácsi határozatból, mely a szóban forgó szövetkezetek felada­tává tette, hogy javuljon a falvakban élő lakosság élel­miszerrel és más napi cik­kekkel történő ellátása. Ez azonban feltételezte, sőt, fel­tételezi a kistelepülések bolthálózatának, élelmiszer- üzleteinek, vendéglátó egy­ségeinek lehetőség szerinti bővítését, korszerűsítését. Nemrég a G.vomaendrőd és Vidéke Áfész igazgatósága egy vizsgálati anyag kap­csán tekintette át a műkö­dési területe négy kistelepü­lésén működő 9 üzlet, hely­zetét. E települések egységei mintegy háromezer ember napi cikkekkel történő ellá­tására hivatott. Az igazgatóság megnyug­tatóan állapíthatta meg. hogy az Áfész szakvezetése 1984. első negyedévében helyszíni szemléken vette szómba a kistelepülések boltjainak helyzetét. Minde­nekelőtt azt, hogy -az egy­ségek meglevő árukészlete mennyire igazodik a keres­lethez, továbbá, hogy milyen gyakori az áruk utánpótlása, mindénekelőtt a kenyér, a tej és tejtermékek, a hús és húskészítmények esetében. Vagyis mi jellemzi az áru- forgalmazási és raktározási körülményeket. Az árukész­let körül tapasztalt negatív jelenségek „feltérképezésé­Hazánkban eddig még nem alkalmazott módszerrel erő­sítettek meg egy épületet Nagykanizsán: valósággal a levegőbe emelték a Tungs­ram Rt. Fényforrásgyár egyik kétszintes üzemcsar­nokát, miközben az alatta kialakított üreget vasbeton­nal öntötték ki. A különleges beavatkozást az tette szükségessé, hogy a két összeépített, de külön alapozással készült épület egyike még 1973-ban süly- lyedni és dőlni kezdett. A lassú eltávolodás következ­tében a két fal között már 40 centiméteres hézag kelet­kezett. A két épület között két aknát mélyítettek, s ezekből kiindulva vágatokat hajtot­tak ki a megroggyant üzem­vei" egy időben egyértelmű­vé lett az is, hogy mely egy­ség felújításával, korszerű­sítésével kell számolni, és hol, milyen mérvű munka vár mielőbbi megoldásra. E részletes számba vételt gyors cselekvés követte. Így került sor már a múlt év­ben a 66. számú élelmiszer- bolt teljes felújítására, ahol az eladótér a korábbinak kétszeresére nőtt. Ezt olyan belső átrendezéssel oldották meg, hogy nem kellett az épület alapterületét növelni. A 69. számú terménybolt felújítását és a Birkacsárda korszerűsítését is sikerrel oldották meg már 1984-ben. Az Áfész működési körze­tében levő kistelepülések bolthálózatának rekonstruk­ciója ebben az évben tovább folytatódik. Ennek megfele­lően kerül korszerűsítésre az 56. számú vegyesbolt és a Búzavirág vendéglő, csak­nem 2 millió forint költség­gel. Az idei esztendőben azonban nem lesz képes a szövetkezet befejezni a kis­települések. periférikus terü­letek bolthálózatának kor­szerűsítését. Ebből követke­zik, hogy 1986-ban tovább folytatják ezt a munkát, amikor is sor kerül az 55. számú élelmiszerbolt és a 25. számú iparcikküzlel fel­újítására. Az már egy nem túlságo­san távoli jövő feladataként került szóba e testületi ülé­sen. hogy a gyomaendrődi Október 6. lakótelepen kívá­natos megteremteni egy élel­miszerbolt építésének felté­épület alapfala alá. A vá­gatokban úgynevezett mega­vasbeton cölöpöket préseltek a földbe, 9 méter mélységbe. Az így kialakított nagy te­herbírású cölöpsorra rásze­reltek egy hidraulikus beren­dezést, amellyel megemelték az 1200 tonna súlyú üzem­csarnokot. A levegőbe emelt csarnok alá acél távtartó szerkeze­tet építettek be a dorogi ak­namélyítők, ezután kiszerel­ték a hidraulikus berende­zést, majd betonnal kitöltöt­ték az egész üreget. Ilyen módon helyezték új beton­alapokra és „egyenesítették ki" a megroggyant épületet, amely most már rendelteté­sének megfelelően újra hasz­nálható. A nagykanizsai üzemcsarnok helyreállítása technikai bravúrnak számít. Majdnem pofon A következő sorokban a békéscsabai sétálóutcáról lesz szó. Nem — előrebocsátom — nem a léte ellen szólok. Ellenben itt, ebben az ut­cában kialakult egy olyan „forgalmi rend”, szokás, mely mindenképpen aggasz­tó, nem lehet elmenni szó nélkül mellette. A csabai sétálóutca par­koló szakaszán ugyanis a „séta" meglehetősen veszé­lyes. Nemhogy sétálgatni, megállni, de egyáltalán át­menni az egyik oldalról a másikra: sokszor rendkívül kockázatos vállalkozás. Mert mi is a helyzet? Dél­utánonként, s elsősorban szombaton és vasárnap a gyerekek — kisebbek és na­gyobbak — száguldoznak ke­rékpárjaikon, kismotorjaikon le-fel itt, különböző típusú üldözéses versenyeket kita­lálva. Ez még hagyján — írjuk a meggondolatlansá­got, az ifjúság szertelensége számlájára. Am ugyanez a helyzet napközben is, főleg munkanapokon: sok autóst, motorost lehetne felírni, megbüntetni gyorshajtásért. Mert nem törődnek semmi­vel, a táblákkal, a gyalogo­sokkal még annyira sem. Egyet tudnak: dudálni. Nem egy esetnek voltam az utóbbi időben szemtanúja, amikor is a gépjárművezetők ma­gukból kikelve ordítoztak, dudáltak az „orcátlan” gya- logos(ok)ra, aki(k) andalog- va mért(ek) menni a sétáló­utcán ... Az egyik legutóbbi eset majdnem pofonnal végződött. A sétálóutca parkoló szaka­szán egy szippantóskocsi ha­ladt a tőle telhető legna­gyobb sebességgel. S dudált folyamatosan. agresszíven. Egy férfi nem volt hajlandó kitérni, félreugrani, a fékek vészesen csikorogtak, a kocsi vezetője kihajolt, s magából kikelve ordítozott. A „reni­tens” gyalogos közelebb ment. A sofőr keze előre­lendült, de nem talált, ellen­fele résen volt, elhajolt. He­ves szóváltás keletkezett kö­zöttük. Hogy mikről beszél­tek nem tudom, a nagy zaj­ban nem hallottam. Más- ak­kor nem történt, folyta­tás nem volt, ment ki-ki a dolgára. Nincs folytatás? De igen. Nap, mint nap tapasztalha­tunk, láthatunk hasonló ese­teket itt: száguldó járműve­ket, előlük félreugráló em­bereket, majdnem-balesete- ket, emberi mivoltukból ki­vetkőzött embereket. A je­lenlegi helyzet tarthatatlan­nak tűnik. Tenni kellene va­lamit. Talán elsőként: se­besség-korlátozást volna ér­demes bevezetni a sétálóut­cában ... P. F. teleit. — Balkus Imre — Épület a levegőben Szombathelyen, a Kovács Nagyszálló, amely 1915-ben nyitotta meg kapuit a vendégek előtt, nemcsak a városnak, de a Dunántúlnak is a legmodernebb szállodája volt. Most Savaria Nagyszálló néven kezdi meg ismét működését 99 szobával, több különteremmel, kávéház­zal, bárhelyiséggel, és egy 350 főt befogadó rendezvényteremmel (MTI-fotó: Czika László — KS) A komáromi Dobi István gyermekvárosban 320 leány és fiú nevelkedik óvodás kortól 18 éves korig (MTI-fotó: Arany Gábor) B kisegítő iskola ulán Fokozottan kell óvni őket A békéscsabai kisegítő is­kolába olyan gyerekek jár­nak, akiknek a fejlődésme­netük lényegesen eltér az át­lagtól. Az iskola befejezése után továbbképző tagozaton, kétéves tanulmányi időben elméleti és gyakorlati isme­retre tehetnek szert. Akik megfelelnek, betanított mun­kásként helyezkedhetnek el, és lehetőségük nyílik arra. hogy az általános iskolai bi­zonyítványt is megszerezzék a dolgozók iskolájában. Hogy milyen szakmák kö­zül választhatnak, azt nehéz lenne felsorolni, mert olyan sok van belőle. Csak néhány ezek közül: kőműves, szoba­festő, burkoló, vasbetonsze­relő, asztalos, bádogos, szűcs, gépi varró, parkgondozó, ci- DÖfelsőrész-készítő, szarvas-, marha-tenyésztő, tej házke­zelő stb. A kisegítő iskola tanulói­nak mintegy kétharmada ta­nul tovább, és lesz mindjárt „munkakönyves ' alkalma­zott”. A legtöbben a Békés Megyei Állami Építőipari Vállalathoz kerülnek. Bejár­nak az iskolába, ahol heti 12 órában közismereti tantár-i gyakra oktatják, őket, a vál­lalatnál pedig 6 óra elméle­ti és 20 óra gyakorlati fog­lalkozáson vesznek részt. iíésőbb néhányukból szak­munkás lesz, és egyesek, ki­emelkedő eredményt is elér­nek. Tény azonban, hogy a .munkakönyves alkalmazott" diákok fejlődésmenete több­ségben lényegesen eltér az átlagtól. Ez azt is jelenti, hogy a munkahelyeken az átlagosnál jobban ki van­nak téve balesetveszélynek. Nem mindig tudják kellően felmérni a helyzetet, ezért fokozottan kell óvni őket. Ezzel kapcsolatban Vág- réti László, munkavédelmi felügyelőnek a Jókai Szín­ház rekonstrukciós munká­latainál már volt egy rossz tapasztalata. Emiatt azon a részen fel, is függesztette a munkát. Most ismét ellenőrzést tart Vágréti László, akit elkísé­rek én is. Éppen ebédszünet van, így alkalom nyílik ar­ra, hogy beszélgessek a gye­rekekkel. — Hol laktok? — kérde­zem tőlük. — A vállalat munkásszál­lásán. Négyen a közeli köz­ségekből naponta bejárnak — válaszol Jónás László. — Hogy érzitek magato­kat? — Nem unatkozunk. Az a jó, hogy mindennap mást csinálunk: meszelünk, fes­tünk, gittelünk, mázolunk. — Nem akartok később szakmunkások lenni? Vaszkö Imre válaszol: — De igen. Szeretnénk. A szüléink és a nevelőink is mondják: magatoknak ta­nultok. Mi ezt meg is ért­jük. Tudjuk, a szakmunká­soknak több a keresetük. Vágréti László a védő- szemüveget kéri tőlük. El­lenőrzi : négy rossz, repedt és törött is. Utasítja a szak­oktatót, hogy cserélje ki azokat. Tóth János szakoktató így jellemzi a fiúkat: — Eleinte nehezen ment a dolog, de lassan (a második félévben) megszokták a ren­det. fegyelmet. Amit csinál­nak, az szinte beléjük ideg- ződik. Ezért fontos, hogy a „rossz munkát” meg se is­merjék. A Délép 96 lakásos épít­kezésén 9 fiatal dolgozik. Hat lakást ők vakolnak. — Nem rosszabbul, mint a szakmunkások? — kérde­zem Tokaji László szakok­tatótól. — Nem. Vágréti László ellenőrzi az óranyilvántartást, és megál­lapítja, hogy azt Tokaji László pontosan vezeti. — A napi megterhelés nem lehet 7 óránál több. ketten 30 kilónál nehezebbet nem emelhetnek, és semmilyen gépet, berendezést nem ke­zelhetnek — hangzik a fi­gyelmeztetés. Bánlaki János tanuló az egyik szoba vakolatát bakon állva javítja. Ö is tudja, hogy szabálytalanul. — Miért engedi ezt meg? — kérdezi a szakoktatótól Vágréti László, és utasítja, hogy ehhez a munkához) azonnal készíttessen áll­ványt. Kifogásolja, hogy rendet­lenség van a munkaterüle­ten. Azt is, hogy levert zo- máncú kannában tartják az ivóvizet, és egy fedőből isz­nak valamennyien. Az udvaron az egyik be­tonkeverő gép szabálytala­nul működik. Veszélyezteti a dolgozók testi épségét. Vágréti László felfüggeszti a gép működését, amit Toka­ji Lászlóval, majd Tóth András üzemegységvezetővel is közöl. És ismételten fi­gyelmezteti őket. hogy a gye­rekek a gépet nem kezelhe­tik. Nagy .Gyula, a békéscsa­bai kisegítő iskola igazgató­ja helyesen állapítja meg: —■ Ha nem tanulnak meg „selejtet készíteni". akkor nem is fognak. Ennek persze az ellenke­zője is igaz. És ha a szak­oktató gondosan íigyel arra. hogy betartsák a munkavé­delmi előírásokat, akkor an­nak is meglesz az eredmé­nye: balesetmentesen fognak dolgozni. Pásztor Béla Bevált az „együtt szülés” Kedvezőek az „együtt szü­lés” első tapasztalatai a MÁV Kórház és Központi Rendelőintézet szülészeti és nőgyógyászati osztályán, ahol lehetővé tették, hogy az apa jelen lehessen amikor a fe­lesége szül. Miként dr. Mar­ton István főorvos Molnár Erzsébetnek az MTI munka­társának elmondta, sok ilyen szülés azonnali és későbbi hatásának elemzésekor meg­állapították: ez a mód elő­nyös mind a szülő nők, mind a családok számára. A szü­lésnél jelenlevő férjek kivé­tel nélkül helytálltak a ná­lunk még kevéssé ismert sze­repükben. Szeretettel, bizta­tással segítették vajúdó fele­ségüket, akik éppen ezért a vártnál könnyebbnek érezték a szülést. A férjek megille- tődve nézték gyermekeiket, akiket életük első pillana­taiban édesanyjuk hasára he­lyeztek. Ezeknek az apáknak a többsége jövendő gyerme­kei világrajövetelénél is sze­retne jelen lenni, s aktívab­ban vesz részt kicsinye gon­dozásában, szorosabban kö­tődik családjához. A közös élmény erősítheti a házas­társak, a szülők és a gyer­mekek kapcsolatát, a családi köteléket. A kórházban előzőleg meg­teremtették az ilyen szülés feltételeit. Egyágyas szülő­szobákat alakítottak ki, s a terhesgondozáson megjelenő asszonyok tájékoztatást kap­tak az „együtt szülés” lehe­tőségéről. Azok a férjek, akik jelen kívántak lenni gyermekük születésénél, el­kísérték feleségüket az ellen­őrző vizsgálatokra. A férjük jelenlétében szülő anyák és újszülötteik állapotát, szü­lészeti adatait összehasonlí­tották azoknak a nőknek az ilyen adataival akik nem így szültek, A Magyar Tu­dományos Akadémia Pszic­hológiai Intézetének munka­társai felméréseket- végeztek ezekben a családokban, Megállapításaik, csakúgy mint az orvosok észrevételei, megerősítették a külföldi ilyen tapasztalatokat: jó ha­tású az „együtt szülés”. Ezért * egyre növekszik azoknak a házastársaknak a száma, akik igénylik, hogy az apa legyen jelen gyermeke szü­letésénél.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents