Békés Megyei Népújság, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-08 / 106. szám

1985. május 8., szerda NÉPÚJSÁG Képviselőjelöltjeink Békés megye 8. számú választókerületében három sze­mélyt — Fülöp Sándort, a dombegyházi Petőfi Tsz elnö­két, Kassai Bélát, a mezőhegyes! Nagyközségi Tanács elnökét és Púja Frigyest, hazánk helsinki nagykövetét — jelölték országgyűlési képviselőnek. A választókerülethez Battonya, Dombegyház, Revenues, Mezőhegyes és Nagy­kamarás tartozik. Fülöp Sándor A 44 éves Fülöp Sándor a 6 ezer 158 hektáron, 1560 tagú, csaknem 385 millió fo­rintos termelési értéket elő­állító dombegyházi Petőfi Tsz elnöke, immáron 13 éve. Több szanált tsz egyesülésé­ből alakultak ki a mai kö­zös gazdaság üzemi méretei, elnöksége alatt ötször nyer­ték el a kiváló címet. — Első munkahelyem a szövetkezet egyik jogelődjé­nél volt: fizikai munkásként kezdtem, több beosztásban dolgoztam, s annak idején meglehetősen fiatalon ke­rültem a termelőszövetkezet élére. Célom az volt, hogy stabil termelőszövetkezetté váljon gazdaságunk, a jó technikai és műszaki háttér párosuljon termelési célki­tűzéseinkkel — mondja. A községben a szabad munkaerő foglalkoztatását a termelőszövetkezet elnöke kezdeményezte, öt mellék­üzemágat létesítettek. Így a korábban elköltözött vagy ingázó szakemberek jelentős hányada hazatelepült, s ma már a községben dolgozik. — Rohamosan csökken az eljárók aránya és gyarap­szik a hazatelepülök száma. Persze van még a faluban szabad munkaerő, éppen ezért most bővítjük negyven fővel a motortekercselő üze­münket — hallom. — Család, szabad idő? — Feleségem a helyi ta-i karékszövetkezetnél dolgo­zik, két gyerekem van. Örök szerelmem a sport, igaz most hűtlen vagyok hozzá, ugyan­is építkezek. Az új házba júliusban szeretnénk beköl­tözni. Aki az utóbbi esz­tendőkben épített, az tud­ja, hogy a házépítés nem szanatórium — folytatja, majd a másik két jelöltről beszélgetünk. Mindkettővel korábbról igen jó ismeret­ségben van, Kassai Bélához, még KISZ-es korából, 23 esztendős barátság fűzi. Er­re szokták azt mondani: ilyen az élet... Sz. A. Kassai Béla Kassai Béla 48. életévét tapossa és 13 éve áll a me- zőhegyesi Nagyközségi Tan nács élén. Előtte bognár­ként, majd függetlenített­községi KISZ-bizottsági tit­kárként, ezt követően a Me- zőhegyesi Állami Gazdaság személyzetiseként dolgozott. — Az utóbbi két tervidő­szakban mintegy 600 föld-, szintes, telepszerű és 250 családi ház épült nálunk. Rengeteget fejlődött a köz­ségünk, s ebben a település gazdasági egységeinek, lako­sainak óriási részük van — magyarázza. Mi tagadás: ugyancsak megváltozott a település ar­culata. Mindezekért, a tele­pülés harmonikus fejleszté­séért, tavaly a Magyar Ur-> banisztikai Társaság a nagy­községnek a Hild János- emlékérmet adományozta, elsőként olyan településnek, amelyik nem város. — Igyekeztünk megterem­teni a régi és az új épüle­tek összhangját, megmente­ni a műemlék jellegű építé­szeti értékeinket. Ilyen gyöngyszeme a községnek egyebek között a mezőgaz­dasági kombinát főépülete, a főmagtár és a tanácsháza. Ezek harmonikus kapcsolata csodálatos... — lelkende­zik. — Hogyan fogadták a képviselőjelöltségét ? — Mi tagadás, a XIII. pártkongresszusról hazaérve néhány nappal közölték ve­lem a nagy hírt. Roppant boldog vagyok, hogy jelölt lehetek. Hogy ki lesz az ország- gyűlési képviselőjük? Az majd június 8-án, a válasz-, tások összeszámolását köve­tően kiderül. — A másik két jelöltet jól ismerem, Fülöp Sándor ré­gi barátom. Egy biztos: akárki lesz hármónk közül az országgyűlési képviselő, az minden tőle telhetőt meg­tesz választóiért. Kép, szöveg: Szekeres András Púja Frigyes A battonyai országgyűlési képviselőjelölő gyűlésen ke­rült a szavazólistára Púja Frigyes, aki 1921. február 2-, án Battonyán született. Be- tűszedőtanoncnak szerződött, majd a helyi nyomdában dolgozott. Fiatalon bekap­csolódott a munkásmozga­lomba, haladó, baloldali né­zeteket vallott már ifjú ko­rában is. Az elsőnek felszabadult magyar községben, Batto-. nyán, részt vett a párt he­lyi szervezetének megalakí­tásában, 1945—46 között az MKP battonyai titkára. Ezt követően, vagyis 1946 és ’49 között az MKP, majd az MDP Csanád megyei titká­raként dolgozott. 1950-ben a párt hívő szavára a főváros­ba került: egészen 1953-iig, az MDP káderosztályának alosztályvezetője volt, nagy- köyeti kinevezéséig. Hazánk stockholmi nagyköveteként lépett a külügyi szolgálatba, a diplomáciai pályára. Svéd­országból Ausztriába szólí­totta az élet, ott lett követ. Hazatérve, 1959-ben kül­ügyminiszter-helyettessé ne­vezték ki, s e beosztásban dolgozott 14 esztendőn át. Ekkor megbízták, s öt éven keresztül az MSZMP külügyi osztályának vezetője volt. 1968—73 között a külügymi­niszter első helyetteseként tevékenykedett, majd 1973 augusztusától néhány hóna­pig, külügyminisztériumi ál­lamtitkári megbízatást ka­pott. Péter Jánosnak, az országgyűlés alelnökévé vá­lasztását követően került a magyar diplomácia élére: több mint tíz éven át dolgo-i zott e beosztásban. 1983. március 16-tól hazánk hel­sinki nagykövete. Bokros teendői mellett hű maradt szűkebb hazájához. Két választási cikluson ke­resztül országgyűlési képvi­selőként szorgoskodott vá­lasztókerületéért. Most is-i mét képviselőnek jelölték, vállalta a könnyűnek nem mondható megbízatást. — sz — A szavazástól a visszahívásig Állampolgári jogosítványok A megnövekedett közéleti érdeklődésről tanúskodó je­lölőgyűlések május közepén befejeződnek, s hogy utána is töretlen lehessen a politikai aktivitás, ahhoz a válasz­tópolgároknak tisztában kell lenniük a választjogi tör­vénybe foglalt jogaikkal, teendőikkel: a június 8-i szava­zás mikéntjével, s a bizalmat kapó országgyűlési kép­viselők és tanácstagok jogállásával ugyanúgy, mint visz- szahívásának lehetőségével. A gyakorlati tudnivalók közé tartozik — törvényi rendelkezési —, hogy a sza­vazás alkalmával minden választópolgár 3 szavazólapot kap kézhez: az egyik az országos vá­lasztási listát, á másik a választókerületi ország- gyűlési képviselőjelöl­tek, a harmadik a helyi tanácstagjelöltek nevét tartalmazza. A szavazófülke igénybevé­tele kötelező, a szavazás tit­kosságának minden körül­mények között érvényt kell szerezni. A szavazat ér­vényességének elengedhe­tetlen feltétele, hogy a sza­vazatok -összeszámlálásakor a szavazólapról megállapít*- ható legyen: kire szavazott a választópolgár. Megnövekedett felelősség hárul a szavazásban közre­működő társadalmi szerv, a szavazatszedő bizottság elnö­kére és tagjaira. Nekik kell szavatolniuk a szavazás tit­kosságát és törvényesi lebo­nyolítását. A többes jelölés következtében megnő -a fe­lelősségük a szavazatok ösz- szeszámolásában, az ered­mény megállapításában. Alapvető tudnivaló: annak, hogy valamely választó- kerület képviselő-, vagy tanácstagjelöltjét meg­választottnak jelenthes­sék ki, két feltétele van. Az egyik az, hogy a vá­lasztókerületben a vá­lasztóknak több mint a fele leadja a szavazatát, a másik pedig, hogy a le­adott érvényes szavaza­toknak több mint a felét megkapja. Az országos listán megvá­lasztott képviselőnek az a jelölt tekinthető, aki az or­szágban leadott érvényes sza­vazatoknak több mint a felét megkapta; feltéve, hogy a szavazásban az ország vá­lasztópolgárainak több mint a fele részt vett. A törvény rendelkezései szerint az á jelölt, aki a vá­lasztókerületben — a meg­választott képviselő, illetve tanácstag mellett — meg­kapta az összes érvényes sza­vazatoknak legalább az egy­negyedét, pótképviselő, illet­ve póttanácstag lesz. Ennek az intézménynek választási rendszerünkbe való beiktatá­sa két szempontból is jelen­tős. Egyrészt segít eloszlatni azt a korábbi felfogást, amely a meg nem választott jelöltet mintegy „bukott em­berként” kezelte. Másrészt a pótképviselő, illetve a pótta­nácstag a helyi közélet ál­landó részese lesz, és ha a megválasztott képviselő, il­letve tanácstag megbízatása a mandátum lejárta előtt va­lamilyen okból megszűnik, helyükre a pótképviselő lép elő képviselővé vagy a pót­tanácstag tanácstaggá. Ez az intézkedés lehetőséget nyújt arra, hogy — az országgyű­lés, illetve a tanács megbí­zatásának ötéves időtarta­mán belül — a képviselő vagy a tanácstag halála, le­mondása, visszahívása, ösz- szeférhetetlenségének ki­mondása miatt az eddiginél ritkábban kelljen időközi választást kitűzni. Arra az esetre, ha a szavazás során egy vá­lasztókerületben a kép­viselőjelöltek vagy a ta­nácstagjelöltek egyike sem kapta meg az érvé­nyes szavazatoknak több mint a felét, vagy pedig a választópolgároknak kevesebb, mint fele vett részt a szavazásban, a törvény pótválasztás ki­tűzését írja elő, az első választástól számí­tott 15 napon belül. Erre a többes jelölés kötelezővé té­tele után minden bizonnyal többször lesz szükség, külö­nösen olyan körzetekben, ahol a jelöltek száma több kettőnél, s a szavazatok job­ban megoszlanak. A pótvá­lasztást is jelölőgyűlés előzi meg. s akkor ugyancsak leg­alább két jelölt állítása kö­telező. A szavazásnál azon­ban már eltérő szabály érvé­nyesül: a megválasztáshoz nincs szükség az érvényes szavazatoknak több mint a felére. Az lesz a megválasz­tott képviselő, illetve tanács­tag, aki a pótválasztáson a legtöbb szavazatot kapta. A képviselők, tanácstagok választóik érdekeinek kép­viseletére kapják megbízatá­sukat. Az országgyűlési kép­viselőknek és helyi tanács­tagoknak — akik közvetlenül a választókerület választó- polgáraitól kapják a bizal­mat — a testületben válasz­tóik érdekeit kell képvisel­niük, s érről kell számot ad­niuk rendszeres beszámoló­ik alkalmával is. Más a helyzet a fővárosi, a megyei tanácstagok eseté­ben. Nekik egy-egy nagyobb egység — fővárosi kerület, város, egy vagy több köz­ség — érdekeinek képvisele­te a feladatuk. Ennek megfelelően ők nem közvetlenül a választópolgá­roktól, hanem a fővárosi, ke­rületi, illetve községi, városi tanácsi testületektől kapják a mandátumukat. Az új vá­lasztási törvény — más ta­nácsi testületekhez hasonló­an — a fővárosi és megyei tanácstagok létszámát is csökkentette. E szabályozás­nak megfelelően például a Fővárosi Tanácsba a kerü­leti tanácsok — az egyes ke­rületek lélekszámával ará­nyosan — összesen 151 ta­nácstagot választanak. A fővárosi és a megyei tanácstagokat — a tör­vény rendelkezése értel­mében — a helyi tanács­tagok megválasztását követő 30 napon belül, általában a helyi tanács alakuló ülésén kell meg­választani. A jelölésnél irányadó az, hogy a fővárosi, megyei ta­nács tagjainak legalább két­harmad részben a helyi ta­nács tagjai közül kell kike­rülniük. A jelölésnél a ja­vaslattétel joga a Hazafias Népfront helyi szervét, vala­mint a helyi tanács tagjait illeti meg. Itt is fennáll az a lehetőség, hogy több jelöl­tet állítsanak, mint ahány tanácstagot meg lehet vá­lasztani. A többes jelölés azonban a fővárosi, megyei tanácstagok megválasztásá­nál nem kötelező. A jelölés nyílt szavazással történik, azonos módon, mint a helyi tanácstagok megválasztása­kor. A szavazás itt is titkos, a szavazás joga a helyi ta­nács tagjait illeti meg. A megválasztás feltétele az, hogy a fővárosi vagy me­gyei tanács tagja a helyi ta­nácstagok létszámának felé­nél több szavazatot kapjon. Ha több jelölt is megkapja a megválasztáshoz szükséges szavazatot, mint ahány ta­nácstagot a helyi tanács megválaszthat, a fővárosi, megyei tanács tagjai azok lesznek, akik a legtöbb sza­vazatot kapják. Választási rendszerünk de­mokratizmusának egyik jel­lemző vonása, hogy a vá­lasztópolgárokat nem csupán képviselőik, helyi tanácstag­jaik választására jogosítja fel, hanem arra is, hogy a tisztségre méltatlanná vált személytől megvonják bizal­mukat. Ezt a visszahívás jo­ga biztosítja. Választási törvényünk új szabályozása szerint a visszahívást az érintett választókerület választói­nak legalább 10 százalé­ka vagy a Hazafias Nép­front illetékes szerve — országgyűlési képviselő esetében a HNF Országos Tanácsa, helyi tanácstag esetében a helyi nép­frontbizottság — kezde­ményezheti. A visszahívásról titkos sza­vazással az érintett válasz­tókerület választói döntenek. Ahhoz, hogy érvényes dön­tés szülessen, a választópol­gárok több mint felének a szavazásban való részvétele szükséges, továbbá az, hogy az érvényesen szavazók több mint a fele a visszahívás mellett döntsön. Országos listán megválasztott képvi­selő visszahívásáról az or­szággyűlés dönt. Ily módon a tisztségre való megválasz­tásnak és a bizalom megvo­násának egyaránt döntő ele­me a választópolgárok de­mokratikus módon, felelős­séggel történő akaratnyilvá­nítása. Óvodások kiállítása Orosházán Az orosházi Petőfi Művelődési Központ előcsarnokában tegnap nyílt meg másodízben a városi és a város környéki óvodák áb­rázoló- és kézimunka-kiállítása. Közel 30 óvoda 3—6 éves kis­gyermekei — természetesen az óvónők szakmai irányításával — készítették el a témájában és technikájában is gazdag bemu­tató anyagát. A művelődési köz­pont, az óvodai ábrázoló mun­kaközösség és az Unior pat­ronáló Misztótfalusi Kiss Mik­lós Szocialista Brigádja tavaly rendezte meg először ezt a ki­állítást, melyet több mint ezren néztek meg. Bár ha­zánk felszabadulásának 40. évfordulója jegyében készültek a rajzok, festmények, textil­munkák, ragasztások, nem csu­pán ezt az eseményt ábrázolják. Gyermeki élmények, mesefigu­rák, egyszerű, ám annál ötlete­sebb anyák napi, nőnapi aján­dékok dicsérik az óvodai peda­gógusok ötlettárát, s a készítő kezecskék ügyességét. G. K. Ellesett pillanatok... Üljön le, bácsi! Csúcsforgalom. Eppenhogy felgyűrődünk valahogy a buszra. A sorok tömöttek, de egy-két üres ülőhely akad, amiken a diákok táskái hevernek. Űj szokás, hogy az ülőhelyekre a táskákat teszik, közben éltes, a nyugdíj­korhatárhoz közeledő, vagy azon túli emberek némán állnak a fogódzókba kapaszkodva. Egy őszülő, testes asszony nem is marad szó nélkül, durván ráförmed az üres széken táskáját tartó középiskolás, úgy 16—17 év körüli, lányra: — Nem látod, hogy mennyien állnak?! Vedd onnan a cókmókodat, fogd a kezedbe! A lány, megszeppenve, a nem éppen finom felszólítás­tól, üressé teszi az ülőhelyet, de közben a testes asszony tovább korholja: — Nem tudom, hol tanultátok ti az illemet! Biztosan az illemhelyen... — Aztán rám néz: — Na, üljön le a bácsi! Meghökkenek. Előbb a lányt sértegette, most meg... Igaz, erősen őszülök magam is, de fogadom, nincs annyi ránc rajtam, mint az ő arcán. Ha most hirtelen jönne egy razzia — gondolok a képtelen lehetőségre —, és elő kellene venni a személyi igazolványokat, valahogy be­pillantanék az övébe, nyakamat rá, kiderülne, hogy idő­sebb nálam, vagy legalábbis nem sokkal vagyok öregebb, mint ő. Forr bennem a sértett hiúság, s bár jó volna le­ülni, ha belegebedek is visszautasítom, mondom ma­gamban, de úgy, hogy vegye észre: mérlegelni kell min­dig a szavak súlyát, azt, hogy kinek mit, és főleg, hogyan mond az ember. Munkál bennem a kisördög, amikor negédes mosollyal hozzá fordulok: — Oh, nem! Én még bírom a strapát! Üljön le nyu­godtan a ... néni. Pulykavörösen kapja el rólam a szemét. — Jé! — cso­dálkozom. — Ez a nő, még pirulni is tud? Akkor talán nem is olyan öreg. Ahogy vívjuk a sértő, meggondolatlan kifejezések tő­rébe rejtett szópárbajunkat az üresen maradt ülőhely mellett, új fordulat „szituálódik". A lány leül, és ölébe veszi a táskáját. Kárörvendve nézek a nőre, aztán bátorítóan a lányra, ' oiic halványan visszamosolyog. Szerinte, úgy látszik, mégsem vagyok olyan öreg, akinek át kellene adni a helyét... V. D.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents