Békés Megyei Népújság, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-08 / 106. szám
1985. május 8., szerda o Jövedelem — törvényes úton Két hét múlva: BNV A lakosság összes pénzbevétele 1984 októberében negyvenötmilliárd forintot ért el. Mire elég ez a pénz, és mire nem? Bizonyosak lehetünk benne, hogy kevésre és sokra egyaránt elég. Kevésre, ha az egyének, a családok igényeit tekintjük mércének. Sokra, ha a valódi szükségletekkel számolunk. Ami tény: egyetlen területe van a legutóbbi években a beruházásoknak, bármilyen szempontok alapján nézzük is, ahol töretlen a gyarapodás, nincs visszaesés, megtorpanás nélküli a haladás; és ez a lakossági befektetések köre. Ez a kör ma ötödével nagyobb, mint volt 1980-ban! Ami érzékelteti, a megnehezedett körülmények ellenére sem szünetel a javak tárházának gazdagítása. Negyvenmilliárd forint közelében van most már a lakossági beruházások egy esztendő alatti összege, ami a népgazdaság ilyen célú összes kiadásának a hatodát adja. Ami — az arányok érzékeltetésével — már részben válasz arra is, mire elég a pénz, mire nem. Az előbbieknél is szemléletesebbé teszi a munkával, a törvényes úton szerzett személyi tulajdon súlyát egyetlen — igaz, meghatározó — részterep alaposabb bejárása. Hazánkban a személyi tulajdon döntő hányada: lakás. Az otthonoknak hatvanhárom százaléka — 2,2 millió lakás — személyi tulajdonú családi házban lelhető fel. A községekben ez az arány 91 százalék, de a budapesti adatot nem számítva, a többi városban sem kicsiny, mert negyvenkilenc százalékos ez a részesedés. Valamennyi formát — szövetkezeti lakás, társasház — figyelembe véve, a városokban a lakások hetven, a községekben 92 százaléka személyi tulajdonban van. Nincsen semmi rossz, semmi szocializmusellenes a javak birtoklásának egészséges vágyában, ha ez a vágy az alapvető úton — a munkával szerzett, illetve más, kiegészítő jellegű, de törvényes formában elért — például öröklés, totónyeremény- jövedelmekre hagyatkozva elégül ki. Sőt, nem hogy rossz nincsen ebben, hanem a társadalomnak egyenesen érdeke a személyi tulajdon megszerezhetőségének törvényes útjait bővíteni, mert ez egyenlő az ösztönzés fokozásával. Ezeknek a tényezőknek az ismeretében — és még inkább hiányzó hatásaik tapasztaltakor — figyelmeztető folyamatnak kell tartanunk, hogy míg 1960-ban a lakoság minden jövedelmi száz forintjából nyolcvanat a munka teremtett elő, addig napjainkra ez az arány hatvanötre csökkent. Ami egyrészt arra mutat, magas fokú lett sok tekintetben a pénzben is kifejeződő társadalmi gondoskodás, másrészt viszont arra int, erőteljesen csökkent a jövedelmeknek a munkától függő része, és vele az érdekeltség, az ösztönzési, azaz a társadalomnak nyújtott tényleges teljesítmények valóságos elismerése. Megítélésünk szerint ez a jellemzője mindennapjainknak több nyugtalanságra ad okot, mint például az, hogy — bár sokan, és előszeretettel foglalkoznak vele — lottó- és totónyereményekből munka nélkül — de: törvényes úton! — lehet jövedelemhez jutni. Kerekítve, egy esztendő alatt három- milliárd forintot fizettek ki totó-, lottó- és lósportnyereményekre az országban. Aligha kell különösebben félni ennek az összegnek a hatásaitól, mert a lakosság pénzbe- ' vételének a fél százalékát sem teszi ki, azaz minden száz forintból negyven fillér a részesedése... A munka nélkül és törvénytelen úton szerzett jövedelmek azok, amelyekre folyamatosan rá kell vetülnie a közfigyelem megvilágító fénysugarának, mert ezek a pénzek valóban rombolnak, torzítanak az értékrendben, értékviszonyokban. Jól jelzi a tágan értelmezett személyi tulajdon gyarapodását, hogy egy év alatt 12,5 milliárd forintot vittünk haza bútorok, 1,4 milliárdnyit háztartási hűtőgépek, 3,5 milliárdnyit tv-készülékek formájában, s 9,6 milliárd forint volt az a pénz, amelyet az oly áhított személygépkocsik áraként egy év leforgása alatt kiadtunk. A lakás — üdülő — után, mint általánosan legértékesebb személyi tulajdont, a gépkocsit említhetjük. Száz munkáscsaládnál 1983. december 31-én 32, a szövetkezeti paraszt háztartásokban ugyanannyi, a szellemiek minden száz háztartásában 58 darab volt található ezekből. N agyon régi, de érvényességéből semmit sem vesztett igazságot idézünk. A XVIII. század egyik kiemelkedő gondolkodója, Adam Smith írta le A nemzetek gazdagsága című művében: „Saját munkája olyan tulajdona az embernek, amely minden más tulajdonának legfőbb forrása, s mint ilyen, a legszentebb és legsérthetetlenebb.” Az az igazi, a döntő kérdés tehát, miként sáfárkodunk ezzel a legfőbb forrással egyéni és közösségi méretekben, értelemben, mert ha jól, akkor minden más tulajdonunk körül sem lehet hiba, baj. S ehhez a jó gazdálkodáshoz elengedhetetlen: az egyén lássa legelsőnek — és ugyanakkor tapasztalja is a javadalmazásban — ezt a forrást, mert ha a legszentebb, akkor ne sérüljön sokféle torz hatás nyomán. Mészáros Ottó Két hét múlva, május 22- én nyit a tavaszi BNV. A beruházási javak szakvásárán a magyar vállalatokon kívül nyolc szocialista ország és 19 tőkés állam, valamint Nyugat-Berlin cégei ismertetik termékújdonságaikat. A több mint 1800 hazai és külföldi kiállító 98 ezer négyzetméternyi fedett és szabad területen állít ki. A jelek szerint a piac némi élénkülésével párhuzamosan a nemzetközi szakvásárok iránt is megnövekedett az érdeklődés. Mint a Hungexpónál elmondták, nagyon sok hagyományos kiállító számottevően növeli kiállítási területét, így a szovjet, a lengyel, az osztrák, az NSZK-beli, a kubai, a japán és az amerikai vállalatok. A nagy külföldi érdeklődés miatt a hazai kiállítóknak szűkebb helyen kell felállítaniuk standjaikat. Az idei tavaszi BNV-n az iparcikkek 14 árucsoportban láthatók, ezek a következők: energetika, erősáramú ipar, műszeripar, híradástechnika, optika, bányászat, vegyipar, fémmegmunkálás, kohászat, építőipar, járműipar, vízgazdálkodás, anyagmozgatás és munkavédelem. A legtöbb látnivaló a fémmegmunkálás, az energetikai gépgyártás és az erősáramú ipar bemutatóin látható majd. A vásárra látogatók figyelmét előre felhívják az ilyenkor már megszokottá váló parkolási gondokra. Annak érdekében, hogy a látogatók minél gyorsabban és kényelmesebben megközelíthessék a vásárvárost, a Keleti pályaudvarról és a Kelenföldi pályaudvarról vásári vonatokat indítanak Kőbányára a BNV idején. A BKV sűríti a vásár bejáratáig közlekedő villamos- és autóbuszjáratokat is. A vidékről érkezőknek a MÁV 33 százalékos utazási kedvezményt biztosít. Honfitársaim kedvenc vadászterülete Békés Néhány nappal ezelőtt a Békés Megyei Tanács mezőgazdasági osztálya, a Ma- vosz megyei intéző bizottsága, a megyei vendéglátóipari vállalat és a Mavad képviselői, valamint az ausztriai Jagd Stiekl vadkereskedelmi iroda vezetője, Hans Stiedl tanácskozást tartottak. A tárgyalás témáját egy mondatban talán így lehetne összegezni: új utak, lehetőségek felkutatása megyénk külföldiek által levadászható vagy devizáért értékesíthető vadállományának az eddigieknél jobb hasznosítására. * * * Nagy Sándor, a megyei vadászati és halászati felügyelő elégedetten mondja a következőket az eszmecseréről: — Békés megye vadgazdálkodása méltán Európa- hírű. De lehetőségeinket még korántsem használtuk ki. A közelmúltban értékelte a Mavosz megyei küldöttgyűlése az utóbbi öt év teljesítményét és megválasztotta az új ib-t. Az intéző bizottság rangsorolta feladatait és egyik kezdeményezője' volt ennek az eszmecserének. Tudniillik a népgazdasági érdekekkel párhuzamosan a megye 50 vadásztársaságának és három állami vadgazdaságának létérdeke fűződik ahhoz, hogy a vadértékesítés és külföldi bérvadászok vadásztatása a mainál szervezettebb, eredményesebb legyen. Azt hiszem, a tárgyaló partnerek elégedetten álltak fel az asztaltól. A szerződéskötések mellett ugyanis meghatároztuk azokat a területeket, amelyekre a közeljövőben energiánkat összpontosítanunk kell. A példa kedvéért megállapodtunk, hogy a Mavad termelési hitelt ad a vadásztársaságoknak 50—70 ezer fácáncsibe felnevelésére. Elemeztük a vadásztatásokhoz kapcsolódó szolgáltatásokat. Született egy ötlet is: a Csaba Szálloda rekonstrukcióját úgy kellene megvalósítani, hogy a külföldi bérvadászok kiszolgálása, szálláslehetősége is javuljon. Igényként merült fel, hogy meg kellene szervezni a megyei vadásztársaságok értékesítési irodáját. Az iroda bonyolítaná le, szervezné a külföldiek Békés megyei vadászatait, elkészítené az elszámolásokat. * * * Hans Stiedl neve nemcsak a magyar vadászok körében közismert. Bécsi irodáján keresztül évente 8—10 ezer vadász jut el Afrika, Amerika, Ázsia és Európa vadászparadicsomaiba. Természetesen maga is bejárta már a világot. Beszélgetésünk során — félig magyarul, félig németül — mégis többször a telkemre köti: „Azt feltétlenül írja meg, hogy Magyarországot második hazámnak, Békés megyét pedig második otthonomnak tekintem!” — Bécsi irodája jó hírnevére és külkereskedelmi jogára alapozva a Mavad 27 évvel ezelőtt szerződést kötött önnel, melynek értelmében azóta ön kizárólagos joggal szervezi a magyarországi bérvadásztatásokat. Emlékszik-e még csaknem három évtized távlatából arra, hogy Magyarországon hová jöttek először külföldi bérvadászok? — Természetesen emlékszem. Az első csoport Űjkí- p-ósra jött fácánvadászatra. Tízen voltak, 480 fácánt lőttek. Még abban az évben őzbakvadászatokat is szerveztem. Hat boldog vadász 32 őzbakot ejtett el. — Milyen volt a folytatás? — Nálunk is ismert a mondás, miszerint minden kezdet nehéz. Ez is az volt. De évek hosszú munkájával fokról fokra előreléptünk. Ahogy teltek az évek, mind több nyugat-európai bérvadász jött Magyarországra. — Ugorjunk egy nagyot az időben. Az idei évre milyen tervei vannak? — Magyarországra mintegy 3 ezer vadászt szeretnék elhozni. 5—600 őzbak és körülbelül 40 ezer fácán leva- dásztatása szerepel a terveim között. Nem beszélve a szarvas-, a dámvad-, a vízi- vad- és a gerlevadászatokról. — Mennyi keményvalutát hoz az az országnak, ha egy bérvadász lelő egy fácánt, avagy egy őzbakot. — Egy fácán lelövése 20, egy őzé pedig átlagban ezer nyugatnémet márka. — Milyen híre van hazánknak, ezen belül Békés megyének a külföldi vadászok körében? — Magyarország vadászati szempontból európai nagyhatalom. Honfitársaim is dicsérik Békés megye ap- róvadbőségét és a vadászatok szervezését, lebonyolítását. Jók az államközi kapcsolataink, ami kihat az egyes emberek érintkezésére is. Hasonló a két nép mentalitása, egyszóval szívesen jönnek ide. Persze, nem csak az osztrákok. — Véleménye szerint mivel tehetnénk még vonzóbbá megyénket a külföldi bérvadászok szemében? — A szálláslehetőségeken kellene javítani. Az itteni lehetőségek ugyanis szerényebbek az otthon megszokottnál. — A mostani tárgyalás egyik aktív résztvevője, kezdeményezője volt. Milyen érzéssel búcsúzott el a partnereitől? — A soros — a május elsejével kezdődött őzbakva- dászatokhoz kapcsolódó — feladatainkat maradéktalanul megbeszéltük. A Mavad megyei képviselője, . Pesti András jól előkészítette az engem érdeklő kérdéseket. Hans Stiedl 27 éve szervezi a külföldiek magyarországi bérvadásztatását Fotó: Kovács Erzsébet Megállapítottuk, hogy sok lehetőség maradt még kihasználatlanul. Azt is örömmel mondhattam el, hogy az eddig felajánlott őszi-téli nagy terítékű fácánvadászatokat már eladtam. * * * — ön szenvedélyes vadász hírében áll. Melyik volt előbb, az üzlet vagy a szenvedély? — A vadászati szenvedély. — Milyen vadra vadászik a legszívesebben? — Fácánra és szarvasbikára. — Végül egy kérdés arról, hogy mi köti a megyéhez, mi volt, ami miatt szivébe zárta megyénket? — Itt kezdtük el a bérvadásztatást. Nagyon sok szép élményt köszönhetek Békés megyének. Korrekt partnereket és barátokat találtam itt. Jó visszajönni időről időre közéjük. Remélem, a jövőben is eredményesen dolgozunk snajd együtt és a szenvedélyemnek is hódolhatok az önök vendégszerető megyéjében. — Köszönjük a beszélgetést. Lovász Sándor Modern technikával Sikert hozó fejlesztések A kötöttáru, ahogy a ruházati cikkek többsége, jövedelemérzékeny, azaz a jövedelmek csökkenése észrevehetően megcsappanja iránta a keresletet. A készáruval megrakott raktárak, az értékesítés sokáig gondot okozott a világ nagy kötődéinek. Az elmúlt esztendőben azonban már az enyhülés jelei mutatkoztak, a kötöttáruk népszerűsége, főként a divatos, jó minőségű felsőkötöttáruké megnövekedett. o A lassan kibontakozó konjunktúra, persze csupán azoknak kedvez, akik a divattal, a technikai és technológiai fejlődéssel képesek lépést tartani. A világ egyik legnagyobb és leghíresebb kötöttárugyártója Olaszország. A közel 20 ezer, több mint 150 ezer dolgozót foglalkoztató kötőüzem ezer tonna számra ontja az árut. Termelése meghatározó az exportpiacokon, ahol a magyar termékek is küzdenek a vásárlók kegyeiért. Versenyeznünk kell a legnagyobbakkal csakúgy, mint a hozzánk hasonló kis exportőrökkel. Vagyis fejlődéssel, divattal lépést kell tartanunk. Ez a kényszer vonatkozik minden termelőre, az olyan, mintegy 300 dolgozónak munkát adó üzemre is, mint a Gyulai Kötőipari Vállalat. Milyen esélye van erre a kis üzemnek? A lépéstartás több területe körül az egyik legfontosabb a műszaki színvonal, a géppark. A Gyulai Kötőipari Vállalat fennállásának 32 esztendeje alatt kétségkívül sokat fejlődött, de ez természetes. A vállalat létszáma, gépparkja és termelése évről évre nőtt, visszaesés, megtorpanás csak az 1974—80 közötti időszakban gátolta a fejlődést. o Az 1980-as évek azonban újra lendületes növekedésnek indították a vállalatot, amit jól tükröz néhány számadat: az utóbbi négy esztendőben az árbevétel 74, a termelési érték 68, a nye reség pedig 120 százalékkal növekedett. Különösen ’84- ben volt dinamikus a növekedés, amikor a termelési érték több mint 30 százalékkal emelkedett, és a nyereség is az előző évi 10,5 millió forintról 17,8 millió forintra nőtt. Magától értetődő, ilyen eredményeket csak jól átgondolt, tervszerű műszaki és gyártmányfejlesztéssel, szervezési intézkedésekkel, színvonalas szakmai munkával produkálhat az üzem. Dolgozók és vezetők most egyaránt büszkék, s nemcsak azért, mert munkájukat az Ipari Minisztérium és a HVDSZ elismerő oklevéllel jutalmazta, hanem azért is, mert olyan kötőgép van birtokukban, ami ritkaságszámba megy. Olyannyira, hogy a szocialista országokban szinte egyedül a gyulaiaknak van. Az NDK gyártmányú, elektronikus vezérlésű FRJ kötőgép (képünkön) pillanatnyilag a legjobb a világpiacon. Többet tud valamennyi eddigi konstrukciónál, igen nagy a kereslet iránta, és a gyártók csaknem valamennyit kemény valutáért értékesítik. Nos, egy ilyenre sikerült szert tennie a gyulai vállalatnak, amiben a jó üzleti érzéknek és a szerencsének is része volt. Q Egy gép persze kevés, bármennyire jó is, de az FRJ nincs egyedül. Szintén sokat tudó gépek termelnek a kötődében a régi, hagyományos masinák mellett, és még az idén újak érkeznek a legmodernebb technikát képviselők közül. A vállalat nyereségének tekintélyes részét fordítja a géppark korszerűsítésére, tudva azt, hogy itt kamatozik leginkább a befektetés. Ám az is igaz, hogy a legzseniálisabb gép se nyereséges, ha nem működtetik megfelelően. Azaz, a szakképzett, munkáját értő és szerető dolgozó nélkülözhetetlen, hisz a termelés végül is az emberen múlik. A vállalat vezetői erre is gondoltak, amikor -elhatározták az üzemépület bővítését, a munkakörülmények javítását és tanműhely létrehozását. A beruházás, ami most indul, 25 millió forintba kerül előreláthatóan. A tanműhely, akárcsak az üzem, modern gépekkel felszerelten várja majd a szakmát tanulókat. o Amit pedig a korszerű gépeken a szakképzett dolgozók megtermelnek — azt ügyes kereskedőnek mind a három — belföldi, szocialista, tőkés — piacon jól el kell adnia. A versenynek része — és egyáltalán nem elhanyagolható része — az értékesítés. A jó piaci munka legalább olyan fontos, mint a jó termék. És, ha a kettő együtt van, akkor legyen kicsi vagy nagy cég, nem vallhat kudarcot. — szatmári — Fotó: Béla Ottó
