Békés Megyei Népújság, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-06 / 104. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! N É PÚJSÁG n MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1985. MÄJUS 6., HÉTFŐ Ara: 1,8# forint XL. ÉVFOLYAM, 104. SZÁM BÉKÉS MEGYEI Magyarországra látogatott Daniel Ortega Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa elnökének meghívásá­ra szombaton rövid munka­látogatásra hazánkba érke­zett a kelet-európai körúton levő Dániel Ortega, a Nica­raguái Köztársaság elnöke, a Sandinista Nemzeti Felsza- badítási Front országos ve­zetőségének tagja. A kelet-európai kőrútjának újabb állomására érkezett latin-amerikai vendég és kí­séretének külön repülőgépe szombaton, a délelőtti órák­ban landolt a Ferihegyi re­pülőtéren. A nicaraguai államfő hi­vatalos programja délután tiszteletadással 'kezdődött: Dániel Ortega a Hősök terén megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét. Ezután az Országház de- legációs termében Losonczi Pál, illetve Dániel Ortega vezetésével megkezdődtek a magas szintű magyar—nica­raguai tárgyalások. A szívélyes légkörben és a kölcsönös megértés szelle­mében lefolyt megbeszélésen Losonczi Pál tájékoztatót adott hazánk belső helyzeté­ről, gazdasági gondjairól és teendőiről, gazdaságirányítási rendszerünkről. Dániel Ortega ismertette Nicaragua helyzetét, a meg­oldásra váró politikai és gaz­dasági feladatokat, beszélt népe helytállásáról. Losonczi Pál és Daniel Or­tega állást foglalt a Conta- dora-csoporthoz tartozó or­szágok és más békeszerető államok politikai rendezési kezdeményezéseinek támoga­tása mellett. Kiemelték, hogy e csoport javaslatait minden eszközzel támogatni kell. Megállapították: fejlődnek a magyar—nicaraguai állam­közi kapcsolatok, s bővül az együttműködés, erősödik a két nép barátsága. Dániel Ortegát szombaton délután a Központi Bizottság székházában fogadta Németh Károly, az MSZMP főtitkár- helyettese. A szívélyes, baráti légkörű megbeszélésen áttekintették a magyar—nicaraguai kap­csolatok alakulását és a nem­zetközi élet időszerű kérdé­seit, különös tekintettel a Közép-Amerikában kialakult helyzetre. Este Losonczi Pál és fele­sége díszvacsorát adott Dá­niel Ortega és felesége tisz­teletére a Parlament Vadász­termében. A díszvacsorán Losonczi Pál és Dániel Orte­ga pohárköszöntőt mondott. Dániel Ortega, a Nicara­gua! Köztársaság elnöke, a Sandinista Nemzeti Felsza- badítási Front országos ve­zetőségének tagja és felesége, Rosario Murillo vasárnap délelőtt Budapest belvárosá­ban tett sétát. A küldöttség először az új­jáépített Vörösmarty-teret tekintette meg, majd rövid séta következett a Váci ut­cában. A nicaraguai vendé­gek ezután a Duna-parti szál­lodasort nézték meg. Dániel Ortega és kíséreté­nek útja ezt követően a Gellérthegyi Felszabadulási emlékműhöz vezetett. A ven­(Folytatás a 2. oldalon) Gorbacsov —Honecker találkozó Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára vasár­nap Moszkvában találkozott Erich Honeckerrel, az NSZEP KB főtitkárával, az NDK államtanácsának elnö­kével, aki szombaton érke­zett baráti látogatásra a szovjet fővárosba, az SZKP Központi Bizottsága és a Legfelsőbb Tanács Elnöksé­gének meghívására. A szívélyes légkörű, és a teljes egység jegyében tar­tott megbeszélésen a talál­kozó résztvevői rámutattak arra, hogy a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köz­társaság határozottan fel­lép minden olyan nézet el­len, amely a „német kérdés megoldatlanságával” kapcso­latos. * * * Német antifasisztáknak emléket állító múzeumot avattak fel vasárnap, ünne­pélyes keretek között a Moszkva melletti Kraszno- gorszkban, ahol 1943 júliu­sában a Német Kommunis­ta Párt Központi Bizottságá­nak kezdeményezésére meg­alakult a hitleri fasizmus el­len küzdő németek „Szabad Németország” elnevezésű nemzeti bizottsága. Az emlékmúzeum megnyi­tásán részt vett Erich Ho­necker. Baráti látogatását befejez­ve vasárnap hazautazott Moszkvából Erich Honecker. Megyei úttörő művészeti szemle Szombat reggel szokatlan kinézetű fiúk és lányok lep­ték el a békéscsabai úttörő­házat és környékét. Voltak ugyan, akik a lehető legszok­ványosabb öltözetben várták a kétnapos eseményt, -a megyei úttörő művészeti szemlét, ám a szemet mégis­csak a nagy zsákokat, fura tárgyakat cipelő, kifestett tizenévesek vonzották. Né­melyikük bajusszal „kérke­dett”, volt, aki három-négy kalapot viselt a fején. A pakkokból bábok, dísz­letek és kellékek bújtak elő. A színpadon paravánok emelkedtek, a nézőteret át- forrósította a kíváncsiság, és a szereplés előtti lámpaláz. A rendezvényt Varga Sán­dor, az úttörőszövetség me­gyei elnöke nyitotta meg. Aztán sorra léptek színpadra a megye általános iskolái­nak színjátszói, bábcsoport­jai. A műsoron népmesék, mai történetek, dramatikus játékok követték egymást. Gyorsan peregtek az esemé­nyek, egészen az esti tánc­házig, amikor is néptánc alaplépéseivel, virtusával ismerkedhettek meg a részt­vevők. Vasárnap színpadra léptek a fúvószenekarok is. A zsű­rinek nem volt könnyű dol­ga. Sok értékes, tartalmas produkciót dicsérhettek, de volt szívük bírálni is. Szilágyi Péter, a berettyó­újfalui állami zeneiskola igazgatója örömmel állapít­hatta meg értékelésében, hogy a zenekarok rendkívül jól felkészültek, és nem csu­pán a fúvószenekaroknál szokásos „térzenében gon­dolkodtak”, hanem fellépé­sük koncertigényű volt. Szabó Eva, a Magyar Rá­dió ifjúsági főosztályának dramaturgja a színjátszókat elemezte: — Bár, először láthattam így együtt Békés megye út­törő színjátszóit, mégis itt­hon éreztem magam. Nem­csak azért, mert a közelben, Hódmezővásárhelyen éltem, de az az emberi közeg is ismerős, amit a színpadon láttam. Azért is éreztem jól magam, mert ezek a színját­szók hasonlók az ország más színjátszóihoz, s a csoportok között akárcsak másutt, itt is van kiemelkedő, s akad­nak itt is gyengék. Az azon­ban megállapítható, hogy a Békés megye úttörőszín­játszók rangos helyet fog­lalnak el az országos szín­játszómozgalom ban. Hollós Róbert, a MAFILM dramaturgja a bábosok munkáját kísérte megkülön­böztetett figyelemmel. — Már jó ismerője vagyok a Békés megyei bábjátékos életnek — mondta a vetél­kedő után. — Amit tanács­ként mondani tudok, az az, hogy gyorsan változó vilá­gunkban az újra kell töre­kednünk. Abban, amit a cso­portok játszanak, kissé több régi mesét látunk, mint amit ma elviselünk. A csoport- vezetőknek jobban együtt kellene haladniuk a pedagó­gia új törekvéseivel. Az okleveleket és a pénz­jutalmakat vasárnap délután Varga Sándor adta át. A fú­vószenekarok versenyében a békéscsabai úttörőház zene­kara képviseli megyénket az országos találkozón, ök, és az orosházi úttörőzenekar arany oklevelet kaptak. A tótkomlósi úttörőzenekar ezüst oklevelet érdemelt ki. A bábosok közül a békés­csabai úttörőház „Tücsök” bábszakköre és a dévaványai „Fickó” bábcsoport szere­pelt a legjobban. A két aranyokleveles csoport közül az utóbbi már résztvevője az országos döntőnek. A színjátszók közül hár­man kaptak arany oklevelet: a sarkadi általánas iskola 3/a osztálya, a Gyulai 3. szá­mú Általános Iskola 1/c osz­tálya, és a békéscsabai út­törőház „Boldog, aki nem tud rólunk” színjátszó cso­portja. Az országos verseny­ben a békéscsabaiak képvi­selik a Békés megyei szín­játszókat. Vigaszágon még további együtteseknek is van esé­lyük az országos megmére­tésre. A többi együttes ezüst, és bronz oklevelet, valamint emléklapot kapott. U. T. A bábosok népmeséket keltettek életre Tizenegyedszer: „Termő ékes ág...” Békéscsabán A művészet örök témája az anyaság. Az évezredek­kel ezelőtt született barlang­rajzoktól a modem képző- művészeti technikákon ke­resztül a ma már legfiata-i labb művészeti ágnak elis­mert fotóművészet sem megy el szótlanul e semmihez nem hasonlítható emberi érzés mellett, amely ráadásul vég­telen változatossággal ábrá­zolható. Hálás ötletnek bi­zonyult tehát a 11 évvel ez­előtti békéscsabai kezdemé-, nyezés, amely a „Termő ékes ág .. .”-gal megterem­tette a szabadtéri fotókiállí­tás városi hagyományát, s egyúttal az anyák napja ben­sőséges ünnepének egyik szép, nyilvános megmozdu­lásává vált. Ez az országos fotókiállí­tás sohasem panaszkodha­tott az érdeklődés hiányára, hisz mindig új és új alkotók bukkantak fel újfajta mon­danivalóval, de a régiek többsége sem fáradt bele a téma körüljárásába. Az idén is 356 fotó közül válogatha­tott a zsűri, amely a Ma­gyar Fotóművészek Szövet­sége, a Fotó című lap és a Népművelési Intézet szak­embereiből állt. Elgondol­kodtató, hogy a rengeteg képnek csupán egyhatoda került ki a térre, s bizony, némelyik esetében feltehető a kérdés: vajon valóban al­kalmas-e a nagyközönség íz­lésének formálására? Saj­nos, évtized múltán még mindig akad felvétel, amely készítőjének bizonyára so­kat mond, ám a kívülálló­nak nem vagy csak alig töb­bet, mint a fényképészmű­VIMáz Hogy Magyarországon mennyien ülhettek vasárnap reggel 8 órakor a rádió előtt a VIT-vágtára várva, azt csak a következő napokban tudhatjuk meg. De aligha­nem az utóbbi évek egyik legkoncentráltabban hallga­tott vasárnap délelőtti mű­sora volt a már régóta várt négyhetes verseny első nap­jának feladatismertetése. Hamar megállapíthattuk: szokatlan verseny tesz majd próbára mindannyiunkat, ötlettelen csapat jobb, ha heverészéssel tölti vasár­napját. Itt csak kombinatív, vállalkozó szellemű együttes „rúg labdába”. Hogy kik indultak, azt nem volt könnyű fellelni. De aztán az a feladat, amely a csapatokat egymás megvendégelésére kötelezte, segített az újságírón. A ver­senyzők felkutatták egy-, mást. A békéscsabai rendőr- kapitányság csapata meghív­ta a Népújság együttesét, merthogy mi is indultunk. Megtudtuk, hogy a kapi­tányság csapata az egyik kö­telező feladatot, a környe­zetátalakítást még túl is tel-, jesítette. Épp indulóban voltak egy, a Bartók Béla út és a Kun Béla utca találko­zásánál levő földhányás szétterítésére, mikor meg­látták, hogy üzemanyagtar­tályokat és -kutakat feste­nek a rendőrség területén; ecsetet ragadott mindenki, s a kubikosmunka előtt, s be­melegítésként festettek egy kicsit. A két csapat sokáig gon­dolkodott, mi volna a leg­eredetibb sport, amiben ösz- szemérhetnék erejüket. Vé­gül is a kötélhúzás mellett döntöttek. Bár a rendőrka­pitányság csapata elhúzta a Népújság kötelét, ez azon-i ban nem gátolta meg az utóbbiakat, hogy bablevessel várják legyőzőjüket. A Gyopár klub csapata — látogatásomkor — épp a KPM együttesét látta ven­dégül. Ez a két csapat mér­kőzött meg a futballpályán is. S hogy mit vártak a résztvevők? — Az első félidő tapoga­tózó játéka után valószínű­(Folytatás a 3. oldalon) termek reklámfotói. Termé­szetesen vannak e kiállítás rangjához illő, érett művek, melyek rafináltan ellesett pillanatokkal vagy szépen megkomponált képi monda- ( nivalóval gondolatokkal te-» li, érzékeny alkotó embert sejtetnek. „Mi, békéscsabaiak büsz­kék lehetünk erre a kiállí­tásra” — hangsúlyozta Sza­bó Béla, a KISZ Békés me­gyei bizottságának első tit­kára, aki tegnap, e szép ta-> vaszi vasárnapon a Jókai Színház művészeinek hangu­latteremtő műsora után megnyitotta a Kossuth téri kiállítást. Ami igaz, igaz: hiányozna, ha valamilyen ok miatt egyszer elmaradna ez a szabadtéri fotótárlat. Re­méljük, erre még jó darabig nem kerül sor, s reméljük — remélhetjük? —, hogy a következő években több bé­késcsabai fotós veszi a fá­radságot, hogy alkotásával megtisztelje szűkebb pátriá­ját. Mert bizony, a kiállí­tók névsorában mindössze két békéscsabai fedezhető fel, s egyikük felvétele sem díjazott. Társadalmunkban a család kis közösségét növekvő megbecsülés övezi. E tiszte­let kézzelfogható bizonyítéka ezúttal is a békéscsabai Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Iro­da által szervezett fotókiál­lítás, mely május 19-ig dí­szíti a város központját, re­mélhetőleg több arra járó­nak okozva örömet. — gnbucz — Fotó: Fazekas László Németh Károly üdvözli Daniel Ortegát (Telefotó)

Next

/
Thumbnails
Contents