Békés Megyei Népújság, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-31 / 126. szám
NÉPÚJSÁG o-------1 ElT-VAGTA l~ E gy tábla két oldala Portrék, életutak Novikovtól tanulta a DlVSZ-indulót Ancsin Pálnét, a békéscsabai Padrah Lajos Általános Iskola igazgatónőjét többször is felkerestük „vágtázás” közben. Egy kicsit megnyugtatott és sokat segített — így összegezhetnénk a találkozókat. S hogy miért éppen hozzá' fordultunk? Nos, az ok egyszerű: kevés megye dicsekedhet olyan gazdag gyűjteménynyel ifjúságimozgalom-törté- neti dokumentumokból, mint éppen a mienk, s ez elsősorban neki köszönhető. — Mindig aktív részese voltam az ifjúsági mozgalmi munkának. Nem csoda hát, ha kutatásaimban nagy „ figyelmet szentelek e terület nagyobb eseményeinek, kiemelkerő személyiségeinek. Ezzel párhuzamosan dokumentumokat, tárgyi emlékeket gyűjtök, s nem egyszer a KISZ megbízásából kiállítást rendezek. A KISZ-iskolán — a vágta helyszínén — is találkoztunk az általa gyűjtött anyagokkal. Különösen a VIT-ek történetét felidéző kiállítást nézegettük nagy érdeklődéssel... * — Minden világifjúsági találkozóval volt valamilyen személyes kapcsolatom. Ha más nem, hát az, hogy a gyerekekkel kimentünk az állomásra búcsúztatni a VIT-küldötteket. Régen ez is szép §zokás volt, s hogy ma is az legyen, ez már csak a szervezésen múlik. Ancsinné két világifjúsági találkozón vett részt. 1949-ben Budapesten, majd 1951-ben Berlinben képviselte hazánk fiatalságát. — Felejthetetlen élmény számomra mindkettő, részben mert bepillantást nyertem más népek életébe, barátságot kötöttem más nemzetek fiataljaival... Részben pedig azért, mert e találkozókon mindig feltöltődik az ember: a békéért való munkálkodás egyik fontos eseménye a VIT mindenkor. Egy kedves emlék is felrémlik, 1949 nyarából .. < A budapesti VIT előtt Novikov dalát — mely később a DÍVSZ hivatalosan elfogadott indulója lett — a szerzőtől tanulhatta meg ... — Békéscsabán, a Jókai Színházban a színpadról vezényelte, hogy „Egy a jelszónk, a béke...” Felejthetetlen percek ezek számomra, s szeretném, ha Békés megyéből most is minél több küldött élhetné át ezeket a pillanatokat... A területi döntőre ké-, szülve, többek között kiállítást kellett összehoznunk úgy, hogy az elmúlt 40 esztendő mindegyikére jusson egy-egy jellemző tárgy. Főtt a fejünk, mit is tehetnénk ki 1948-ra. Hiszen abban az évben az iskolák állámosítá- sa volt a legjelentősebb esemény, ám az írásos dokumentumok ’ száma kötött volt, így olyan tárgyat kein lett felkutatnunk, mely reprezentálja ezt az eseményt. Egyikünknek eszébe jutott, hogy hallott egy — már nyugdíjas — pedagógusról, Hankó Györgyről, aki az iskolák történetét, múltját kutatja, s lakásán hatalmas anyagot gyűjtött össze e területről. Nosza, már tárcsáztuk is Gyuri bácsi számát, s elmondtuk,, mire van szükségünk . .. Másnap délelőtt már jött is, sikerült előkeresnie egy ütött-kopott iskolai címtáblát, melyet egykor az intézmény kapuja fölé erősítettek. Szemmel láthatóan átfestették. Az eredeti felirat az volt: „Evangélikus Népiskola”. Az „új”, már ez is alig olvasható: „III. sz. Állami Általános Iskola”. Nem mi voltunk az elsők, akik hozzá fordultak segítségért. Több iskolából keresték fel mostanában, a nemrég lezajlott városismereti vetélkedő résztvevői, s ő mindig örömmel adta, amit tudott. — Ügy van ez, hogy ha valakinek van egy nemes szenvedélye — legyen az fafaragó, vagy gyűjtő, mint én — örül, ha odafigyelnek, ha rákérdeznek, ha hasznát látják egy élet munkájának. Öröm volt szál momra ez az érdeklődés, mert meg vagyok győződve arról, hogy senki a világon nem gyönyörködik úgy a múlt emlékeiben, mint éppen a gyerek, a fiatal. Érdekli, honnan indult, s hogyan alakult ki mindaz, amely körülveszi őt... Olyan szeretettel, fiatalos hévvel beszél a gyerekekről, hogy szinte hihetetlen: 1932. november 1-én lépett először a katedrára ... Azóta gyűjt mindent, ami hivatásának történetével kapcsolatos, legyen az rongyosra olvasott tankönyv, vagy palatábla, palavesszővel... Büszkén mondja: egy teljes tantermi felszerelése is van, a baj csak az, hogy nincs hely, ahol kiállíthatná. — Talán egyszer megkapjuk a fatornyos iskolát, ahol végre helyet kapna a tanyai iskolamúzeum. Nem megy könnyen, de én bízok benne, hogy sikerül Addig is, amit és ahol lehet, kiállít, bemutat a saját örömére, és a mi gazdagodásunkra. 1985. június 1., szombat n katonaszökevény lestoppolta a Tigris-tankot Ugyancsak a VIT-vágta első fordulójában volt feladat, hogy rádióriportot kellett készíteni egy olyan személlyel, aki átélte a felszabadulást. A Békés Megyei Népújság csapata Nagy Ferencet választotta interjú- alanynak. Feri bácsi 72 éves. A megyei moziüzemi vállalat igazgatójaként ment nyugdíjba. Sokáig .tanító volt, majd a megyei tanács művelődési osztályát vezette, de megállta a helyét a Hazafias Népfront megyei titkáraként is. A felszabaduláshoz fűződő élményeit élvezetes stílusban mesélte el. Elmondta, hogy a vésztői tanító hogyan került Lengyelországba, majd a Veszprém melletti Jutásra tartalékos tiszti iskolába, és végül milyen körülmények között érte a felszabadulás. — Elszöktem a tartalékos tiszti iskolából, mert nem láttam értelmét annak, hogy a kiképzés után a felszabadító szovjet csapatok ellen harcoljak. Veszprémben egy Reszegi Lajos nevű tiszt hamis nyílt parancsot adott, aminek segítségével lestoppoltunk egy Budapest felé menő ellenséges német Tigris-tankot. Más járművel biztosan nem jutottam volna el a fővárosba, hiszen a tábori csendőrség tudott szökésemről, keresett. A Tigris-tank végül is nekem jó szolgálatot tett,. sorra átjutottam az ellenőrző állomásokon . •. — Mire gondolt, amikor megtudta, hogy a lánya is elindult a VIT-vágtán? — Nagyon örültem. Két kisgyereke van, sok elfoglaltsággal járó munkája mellett mégis nagy lelkesedéssel kapcsolódott be a játékba. A második fordulóra, ha lehet, még nagyobb izgalommal várt. Onnan is továbbjutottak. Kérdeztem tőle, hogy a területin milyen csapatokkal kell megmérkőzniük. Mondta, hogy Csongrád, Szolnok, Bács-Kiskun és Budapest lesz az ellenfél... — Milyen esélyt- adott magában a megyei, csapatnak? — Tényleg, csak magamban, hiszen nem mondtam a lányomnak, de nem bíztam a továbbjutásban. — Annál nagyobb volt az öröm, hogy bejutottak a legjobb négy közé. — Igen. Remélem, hogy most már nem elégszenek meg a negyedik hellyel. 1985 Lássuk, mit ír a szakirodalom! A megyei döntőre „súlyos” kis csomagot kaptak a csapatok. Akadt benne feladat szép számmal. A verseny időjáték keretében zajlott. Az időszámítás kezdete 1945 volt, és tíz perc felelt meg egy évnek. így — játék közben — ha óránkra néztünk, pontosan tudtuk, melyik évben vagyunk. A VIT- vágta megyei döntője egy cseppet sem volt hagyományos vetélkedő. Kínált sokféle lehetőséget, hogy próbára tehessük játékkedvünket, képességeinket. Volt politikai kaszinó, kocka- és kártyajáték, poénkeresés, szómagyarázat, filmkiállítás, zene- és időzavar, hamis hírek, információk, kakukktojások, tánciskola, videovicc, malmozás és filmvita./ A vetélkedésben kevésbé a le*- xikális tudásra, inkább az alkotókészségre, az ügyes kezekre volt szükség Csalafinta képeslapok. Vajon melyik főváros lehet ez? Prága vagy Varsó? A VIT-vágta helyszínén működő postahivatalban 15 képeslapot vehettünk. Ebből úgy kellett kiválasztani 11-et, hogy minden eddigi világifjúsági találkozó helyszínéről legyen egy-egy képeslap. A felvételekről ráadásul hiányzott yalami, amit be kéllett rajzolni. Majd a felismert városból üdvözletünket küldeni valakinek abban az időpontban, amely éppen az adott fővárosban rendezett VIT évének felelt meg az időszámítás szerint... Hát, nem volt könnyű! A zsűri — ahogy mondani szokás, és ami gyakran előfordult a VIT-vágta területi döntőjén — nehéz helyzetben Sárkánykészítés. Kicsik és nagyok, tinik és húszas-, harmincasok egyaránt élvezték ezt a kézügyességet próbáló „munkát” a kellemes napsütésben. A sárkánykészítőkkel egy időben több műhely is működött a vágta helyszínén. Volt papírhajtogatás, bábkészítés, kirakós játék. A sárkánykészítők játékvezetője különböző módszeredet mutatott be, sokféle sárkány született keze nyomán, ám díjazta az alkotók egyéni, újszerű munkáit is. A rendelkezésre álló anyagokból bármilyen sárkányt el lehetett készíténi. A lényeg az volt, hogy tudjon repülni! Pont csak azért a sárkányért járt, amely magasan szárnyalt. Jutalma .maximum ötveji pont lehetett
