Békés Megyei Népújság, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-31 / 126. szám

1985. június 1., szombat ^T-VWGTA NÉPÚJSÁG Megkérdeztük Balogh Máriát, a TV ifjúsági osztályának vezetőjét: Mit várnak a VIT-vágta vetélkedőtől? Történelmi dokumentumok, tárgyi emlékek A VIT-vágta első fordulójában sok értékes történelmi doku­mentum, tárgyi emlék került elő — Elsősorban azt várjuk a vetélkedéstől, hogy — úgy, mint az ötévenként sorra kerülő Ki mit tud-okon — most is feltűnik néhány okos, ügyes, felkészült fiatal. Emellett arra is számítunk, hogy érdekes műsor lesz. Reméljük, leköti a nézők fi­gyelmét, ha kell, segíti a csapatokat a mozgósítás­ban. Egyszóval abban bí­zunk, hogy olyan fiatalos produkció kerül a képernyő­re, amely minden korosz­tálynak tetszik. — Mennyiben lesz más ez a vetélkedő, mint az eddig megszokottak? — Nehéz kérdést tett fel, mert erre úgy kell válaszol­nom, hogy ne áruljak el semmi olyasmit, ami önöket előnyhöz juttathatná a többi csapattal szemben. Annyit azért nyugodtan mondhatok, hogy sok szempontból más lesz ez a vetélkedő, mint az eddig megszokottak. Termé­szetesen a kérdések jórésze a világifjúsági találkozók témaköréből kerül ki, és több "lesz az átlagosnál a kreativitást, logikus gondol­kodást, ötletességet igénylő feladat. És, .mert kamerák előtt zajló vetélkedőről van szó, nem feledkezhetünk meg a látványosságról sem. — Milyen lesz a döntő le­bonyolítási rendszere? — Mint a műsorból is ki­derül, két részben kerül képernyőre. Vasárnap dél­után, az első jelentkezéskor a zsűri értékeli az előzetes feladatokat, és a csapatok kapnak néhány azonnal pontozható kérdést. Ezenkí­vül ismertetik velük azokat a feladatokat, melyek meg­oldása hosszabb időt igé­nyel. Este 9 óra után kap­csoljuk ismét a VIT-vágta helyszíneit, és akkor dől el véglegesen a helyezések sor­rendje. A díjakat a megyei KISZ-bizottságok első titká­rai veszik át a budapesti stúdióban. A többhelyszínes közvetítés miatt Budapesten lesz a zsűri, itt a stúdióban dolgozik a központi játék­vezető, Vágó István. »Minden helyszínen lesz egy-egy já­tékvezető, Békéscsabán Kris­tóf Gábor, a Rádió ötödik sebesség című műsorának munkatársa, műsorvezetője. A békéscsabai helyszínről a szegedi körzeti stúdió mun­katársai adnak közvetítést. L. L. A vágta első fordulójában kapták feladatul a csapatok, hogy gyűjtsenek eddig még nem publikált történeti do- kumentomokat, tárgyi és írá­sos emlékeket. A feladatok megoldását elbíráló zsűri tagja volt Borsi József, tör­ténész-muzeológus, a Békés Megyei Múzeumok Igazgató­sága munkatársa. Tőle kér­deztük, milyen érdekességek kerültek felszínre a verseny során és mi lesz ezek sorsa? — Igen értékes anyag gyűlt össze, több mint 1200 írásos és tárgyi dokumentumot küldtek be a csapatok. Né­hány az érdekesebbek közül: első világháborús tábori le­velezőlapok, a békési kis­gazdakor alapokmányának kézirata, az 1829-es Szegé­nyek Alapja Szervezet doku­mentuma, a sarkadi 1949-ben alapított termelőszövetkezet naplója Kádár János, Do- náth Ferenc és Rákosi Má­tyás bejegyzésével, Kardos- kútról 1896-ból egy olvasókö­ri alápító irat, fraternizálási emlékek az első világhábo­rúból és ugyancsak ebből az időből származó hadműveleti térképek. , Előkerültek régi fényképek, melyeken Oroshá­zán artézi kutat építenek 1929-'ben, tánccsoport agitál Gyulán, a kulákoknál 1947- ben és még sok érdekes do­log, Hadifogoly-,zsebkönyv az első világháborúból, magyar katona naplója, amit Buda­pest ostroma alatt írt. Ez utóbbit a Béköt csapata, több más tárggyal együtt, felaján­lotta a múzeumnak. • Sajnos azok voltak keve­sebben, akik ezt megtették. — Nehéz rávenni a régi dokumentumok tulajdonosa­it, hogy ajándékozzák azo­kat a múzeumnak. Március­ban, egy várostörténeti vetél­kedőn hasonló feladatot kap­tak a játékosok. Ahogy most, akkor is érdekes, nagy anyag gyűlt össze, de sem akkor, sem most nem sikerült azt a múzeumnak- megszerezni. Fizetni ugyanis nem tudunk értük, viszont azt szeretnénk, ha a közönség, a nagyobb közösségek megismerhetnék ezen emlékeket. Annál is in­kább örülnénk a felajánlott dokumentumoknak, mert egy megyei munkásmozgalmi múzeum létrehozásán gon­dolkodunk. Azt hiszem, en­nél jobb, biztonságosabb, hasznosabb helyen aligha le­hetne például a vetélkedőre beküldött anyag. De elkallódni se fog. Bor­si József valamennyi, a mú­zeum számára értékes doku­mentumot jegyzékbe vett, megjelölve, melyik hol talál­ható. Tulajdonosaik — bí­zunk benne — egyszer talán úgy döntenek, gazdagítson egy Békés megyei múzeumot a régi időket felidéző emlék, s váljon közkinccsé. Előtérben a háttér Bemutatjuk a főrendezőt és a helyszínt „öreg, a Vidi se vitte fel a kupadöntőt a Népstadion­ba!” — agitálták a megyei KISZ-iskola technikai dol­gozói a középdötő után Szente Bélát, a VIT-vágta megyei főrendezőjét. Persze tulajdonképpen sem őt, sem a VIT-vetélkedőben ér-, dekelt többi fiatalt, KISZ- vezetőt nem is kellett külö­nösebben biztatni, min­denki azt kívánta, hogy az országos döntő egyik hely­színe is Békéscsaba, s még közelebbről a KISZ-iskola legyen. Nos, ez a kívánság végül is teljesül, a vasárna­pi, immár a televízió nyil-| vánossága előtt zajló, s szá­munkra különösen izgalmas verseny egyik helyszíne Bé­késcsaba, a KISZ-iskola lesz. Még közelebbről a tornate­rem, amire nemhogy az itt sportoló fiatalok, de maga a KISZ-iskola igazgatója, Tóth Károly is nehezen is­mer rá. — A KISZ-iskola jól ösz- szeszokott, gyorsan — és ha a szükség úgy hozzá, nagy leleménnyel — dolgozó tech­nikai gárdája ugyanis a té­vések kéréseinek megfelelő­en teljesen átalakította — berendezte a tornatermet, el­takarva, ami takarandó, ki­emelve, amit a felvevőgép láttatni enged. Korábban, a középdöntő előtt ugyanez a kis csapat festette ki — egyetlen éjszaka alatt — ugyanezt a, tornatermet, mondván, nincs itt lehetet­len, csak tehetetlen. S ha már a gyors, szerve­zett „háttérmunkánál” tar­tunk, azt is meg kell emlí­teni, hogy az elődöntő előtti napon zárult a KISZ-iskolán — merthogy az intézmény közben azért élte a saját életét is — a kéthetes dol­gozói KISZ-titkári tanfo­lyam. Szintén ezen a napon történt meg a nyári 12 na­pos tanfolyamra való felké­szítés, e nap délutánján itt rendeztek egy aktívát Varga- Sabján Lászlónak, a KISZ KB titkárának részvételével, s mindezek után, este átren- dezték-berendezték a VIT- vetélkedőhöz a terepet. Reg­gel minden készen várta a középdöntőre érkező csapa­tokat, sőt, minden csapatnak összekészítettek egy-egy esz-| közcsomagot, hogy ne ver­seny közben kelljen kapkod­ni, szaladgálni olyan eszkö­zökért, mint a papír, ceru­za, olló, hosszabbítózsinór és ezer egyéb apróság. Egy csörgőóra kivételével nem is hiányzott semmi, persze vek­ker is hamar került a por­tásfülkéből. Ennyit a háttérről, s most hadd mutassuk be a VIT-, vetélkedő Békés megyei fő­rendezőjét, aki — túl az ügy iránt érzett lelkesedésen — profi módon szervezte-bo- nyolította a több fordulós versenyt. Szente Béla, a bé­késcsabai Kulich Gyula If­. júsági és Úttörőház munka­társa, aki egyébként számos izgalmas versenyt tudhat mgr maga mögött, például a „Diákévi meglepetés”-t, ami­kor 9 helyszínen, 36 közép­iskola vetélkedett egyszerre, vagy a CB-körkapcsolásqg középiskolás versenyt, s a tavalyi és az idei „Baná- lis”-t. A KISZ megyei bi­zottságának felkérésére vál­lalta el a mostani VIT-vetél- kedőt és — amint mondja — egyáltalán nem bánta meg, sőt! — Nagyszerű volt a KISZ- esekkel dolgozni, s ezen el­-sősorban a KISZ-iskolát ér­tem, hiszen ők adtak és ad-' nak helyet a versenynek. Meglepően nagy érdeklődés és segítőkészség fogadta, kí­sérte és kíséri ezt a vetélke-, dőt, ritkaság, hogy egy cé­lért ilyen aktívan ennyi em­ber megmozduljon, nem is hittem volna. Úgy gondolom, ez a játék egyben jó bizo­nyíték arra, hogy a megye mekkora mozgatható szelle­mi kapacitással bír, ha von­zó a cél és a követelmény. — Konkrétan hogyan ter­vezte és szervezte meg a középdöntőt? — Folyamatosan kaptam Pestről körülbelül 200 ol­dalnyi segédanyagot, és ezt a helyi sajátosságok képére formáltam, azaz, megyésí- tettem. Amikor fejben már összeálltak a terv körvona­lai, Jeültünk Tóth Karcsival, a KISZ-iskola igazgatójával és .részleteiben is kidolgoz­tuk, majd azonnal még is szerveztük a dolgokat. Sok idő nem is volt a töprengés­re, gyorsan peregtek az ese­mények. Persze nem lett volna ilyen egyszerű a do­log, ha nem találkozunk me- gyeszerte segítőkész embe-i rekkel. De bárhová telefo­náltunk, bárhol kopogtat­tunk, mindenütt készségesen fogadtak. — A Démász például min­den további nélkül átkötötte az elektromos hálózatot a vasárnapi tévéközvetítéshez — veszi át a szót Tóth Ká­roly, a megyei KlSZ-veze- tőképző iskola igazgatója, — De mondhatnék más példát, akár húszat is. A posta az első szóra adott fővonalakat a területi döntőre, a közgé kölcsönadta a vagyont érő számítógépeit, a tornaterem átrendezéséhez sok-sok cégi tői kaptunk kölcsön bútort, kárpitot: Annak idején, még a me­gyei dönjő reggelén történt: Szente Béláék két változat­ban állították össze a tervet, az legyiket jó idő, a másikat rossz idő esetére. Nos, a szó­ban forgó reggelen dönteni kellett, melyik borítékot ve­gyék elő. Az eső zuhogott — Szente fBéla töprengett egy kicsit, aztán a jő időre szóló programot vette elő. Nyert, hamarosan kisütött a nap. Bízunk benne, ez a szerencse végigkíséri a Bé­kés megyéi csapatot... T. I. Akik nem jutottak tovább... A VIT-vágta megyei dön­tőjében — amit Békéscsa­bán, a KISZ-iskolán rendez­tek meg — hetvenegy csapat mérte össze tudását. A me­gyeszékhelynek 14, Gyoma- endrődnek 10 versenyző gár­dája indult a döntőn. Békés megye kisebb falvainak, te­lepüléseinek ifjúsága isi kép­viseltette magát a vágta me­gyei vérsenyén. Az első 10 csapat tagjaiból került ki az a negyven fia­tal, akik a területi döntőben Békés megyét az .utolsó for­dulóba juttatták. Velük még találkozunk június 2-án a te­levízió képernyőjén, amikor is Pest, Heves és Zala me­gye ifjúságával küzdenek meg az első helyért. A vetél­kedő többi résztvevője vi­szont befejezte a . verseny­zést; velük beszélgettünk. Kaszaperről a „Családdal a VIT-ért” nevű csapat in­dult a megyei döntőben. — Kilenctagú volt a „csa­lád”, de a versenyre csak heten tudtak eljönni — mondja Gál Istvánná, a he­lyi általános iskola pedagó­gusa. A csapat gerincét, és a nevét családom alkotta. A férjem, és két tizenéves gye­rekünk is vetélkedett. Mi­lyen volt a verseny?! Nagyon élveztük; tetszett, bár, igen fárasztó volt. Igen. tudjuk, hogy Békés megye is bekerült az orszá­gos döntőbe, örültünk, és ezúton hadd gratuláljak a családom nevében is a negy­venfős megyei gárdának. MHUWVtMMVM A Gyomaendrődi Mezőgaz­dasági Szakmunkásképző In­tézet is benevezett a ver­senyre. — Szeretjük a jó vetélke­dőket, és ez a VIT-vágta is ilyen volt — meséli Fehér Tibor, az iskola tanulója. — Bár nehéz kérdések voltak, s az idővel is gazdálkodni kel­lett, ennek ellenére jól érez­tük magunkat. Sajnos, majd­nem az utolsók — hetvene­dikek — lettünk. Figyeljük a verseny to­vábbi fejleményeit. Hogy melyik csapat került be az országos döntőbe? Nem, azt sajnos, nem tudom. Békés megye?!! Á, nem hiszem...! — A füzesgyarmati csapat nagy reményekkel indulj a VIT-vágtára — kezdi a be­szélgetést Kontra Erzsébet. — Nagyon sok feladatot kel­lett megoldani, de erre az időnk kevés volt. Pedig na­gyon igyekeztünk. Sajnos, a tíz fős csapatunkból csak heten tudtak eljönni Békés­csabára. A középmezőnyben végeztünk. A Népújságban olvastuk a VIT-vágta további fejlemé­nyeit. Gratulálunk a Békés megyei csapatnak! Bízunk a győzelemben! Biharugra csapatának egyik tagját, Bertalan Tibort, a Felszabadult Föld Tsz gép­kocsivezetőjét kérdeztük: — Nagyon szellemes, ér­dekes, változatos feladatok­kal tarkított vetélkedőn ve­hettünk részt. Elsősorban kreativitást, találékonysá­got, jó időbeosztást követel­tek a versenyzőktől. Végül is szerintem ,az döntött, hogy melyik csapat hogyan hasz­nálta ki az idejét. Nekünk nem sikerült. A negyvenhe­tedik helyen végeztünk. Büsz­kék vagyunk, hogy Békés megye csapata is bejutott a döntőbe. A televízióban vár­juk a folytatást, és természe­tesen a győzelmet is,.. . Hajrá Békés megye!!! Ha 1982, akkor... A A harmadik forduló egyik feladata a kiállításrendezés _ r volt, ahol az elmúlt 40 évet IpnU egy-egy tárggyal kellett jel­■ lemezni. Mi az utolsó nyolc évet kaptuk. Tárgyunk volt bőven, de úgy éreztük, az egész kissé száraz, az alkalomnál „nyögvenyelősebb gyűjtemény”. — Ráadásul művészeti ered­ményeinket sem képviselte igazán méltó tárgy. Ekkor jött az ötlet, hogy 1983-hoz, Szabó István Oscar-díjas filmjére utalón készítsünk egy Mefiszto-maszkot. Mire bele­fogtunk volna, már jobb ötletünk támadt. Hiszen volt ' ne­künk egy korábbi Oscarunk ’82-ben. Rófusz Ferenc legye hozta az első ilyen díjat. Nosza, fogjunk egy legyet! Fürkészszemű, felajzott reflexű légyfogók indultak a szél­rózsa minden irányába, öt perccel a határidő lejárta előtt azonban még siralmas reménytelenséggel kutattuk a KISZ- iskola termeinek rejtett zugait, a függönyráncokat, a szoba­növények hajlatait, és az itt-ott intimen lapuló pókhálókat. Nem is csoda: egy esős-borús május közepi délelőttön mitől nyüzsögnének a legyek? Ám, aki keres, az talál. Szintp az utolsó pillanatban az egyik csapattag győzedelmesen mutatott fel egy ■jól megter­mett és ritka gusztustalan, zöldfényű^legyet. Szakavatott mó­don kiállításra készre preparálta, aztán gyorsan kereket ol­dott. Tán attól félt, hogy megkérdezzük: ezt meg hol fogtad? — út — S. 0. S., Szolnok! Alighogy a területi döptő eredménye megszületett, a szol­noki csapat kapitánya, Kis József odalépett Lónyai László­hoz, a Békés megyei csapat kapitányához, gratulált, és fel­ajánlotta, hogy amennyiben Békésnek a döntőben Szolnok se­gíteni tud valamilyen feladat megoldásában, akkor bátran hívjuk őket, mert a szolnoki csapat rendelkezésünkre áll. Szavait a győzelem lázában talán még nem tartottuk több­nek kedves gesztusnál, pár nap elteltével viszont elgondolkoz­tunk a történteken. Felhívtuk telefonon Kis Józsefet, a Nagy- alföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat anyaggazdálkodási osztályvezetőjét: — Miben gondoltatok segítségünkre lenni? — Ha esetleg egy feladathoz Szolnok megyében található valami tárgy, dokumentum, vagy bármi szükséges, akkor a csapat egy részét riadóztatni tudjuk. — Van-e valami különleges tudásotok, aminek más csapat nem lehet birtokában? — ... Mire gondolsz? — Mondjuk, valaki háló nélkül csinálja a salto mortalet, vagy tud szanszkritül. — Ilyesmivel nem szolgálhatunk. De talán lesz feladat, amelyben segíteni tudunk. Azt hiszem, bár szeretnénk minden feladattal magunk meg­birkózni. szívesen vennénk igénybe a szolnokiak segítséget. Üj színt adhatna ez is ennek a változatos megméretésnek. Nem lehetetlen, hogy — megállapodásunk értelmében — csak ennyit mondunk: Szolnok, segíts! És ők a tévét nézve, megteszik, amit várunk tőlük. Ha nélkülük nyerünk, az se rossz, ám ha velük, az ta­lán még szebb. U. T.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents