Békés Megyei Népújság, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-04 / 103. szám
1985. május 4., szombat Erkel-emlékműsor, történelmi drámák, lírafesztivál Havasi István a Gyulai Várszínház 22. évadjáról — A huszonkettedik évad küszöbén arról érdeklődünk Havasi Istvántól, a Gyulai Várszínház igazgatójától, hogy mennyiben lesz folytatása 1985 nyara az eddigi várszínházi hagyományoknak, az 1964 óta zajló gyulai színházi eseményeknek, és mennyiben hoz újat ez az évad? — Alapkoncepciónk változatlanul a történelmi drámák színre állítása a vár falai között. Két ősbemutatóval folytatjuk a hagyományokat. Szabó György: Kun László szerelmei és Goszto- nyi János tragikomédiája, A festett király látható majd. Szabó György felkérésünkre írta a drámát; Gosztonyi művét pedig, amely egy trilógia része, mi fedeztük fel. Az egyik utolsó Árpádházi királyról, az utód nélkül maradt Kun Lászlóról szóló történet a magyar történelem egyik sorsdöntő fejezetére esik; politika és szerelem szembekerüléséről szól. A festett király a mohácsi vész utáni, összeomlott országban marakodó királyok, főurak, törökök, Habsburgok, Zápolyák ábrázolásával arra igyekszik rádöbbenteni, milyen groteszk figurákká, milyen szörnyekké változtatja az embereket a fenektelen önzés, a hatalomvágy. Mindkét történelmi dráma a mához szól. Ezzel — hangsúlyozom! — feszesen és keményen folytatjuk a hagyományokat. Mert volt idő, amikor úgy látszott, hogy váltáson gondolkodik a várszínház. Megfordult a fejünkben, hogy nem válik-e múzeummá a történelmi dráma? Hisz mindig kell valami új, a szokványostól eltérő. Mérlegeltük azt is, hogy a nyári játékok közül csak az tudott fennmaradni, amely kötődött a helyhez. Esetünkben a vár határozza meg a tartalmat, szerves része annak. Ezért döntöttünk amellett, hogy a hagyományokhoz hűen kell újat mondanunk. Az újat pedig az jelenti, hogy mindkét darab — bár történelmi dráma — parabolisztikusan szól a mai nézőhöz. Felhívja a figyelmét valamire, történelmi tudatát fejleszti. Népművelő, közművelő színház vagyunk; igyekszünk korszerű eszközökkel, de a hagyományokhoz hűen, újat mondani. — Magyar történelmi drámák, illetve a kortárs szerzőktől ideírt művek bemutatásán, az egyetemes magyar színházkultúra ápolásán túl az utóbbi években a zeneművészet is helyet kapott a gyulai várban. A Bartók- és Kodály-év után, hogyan tiszteleg a várszínház Gyula szülötte, Erkel Ferenc előtt? — Erkel Ferenc születésének 175. évfordulója tiszteletére a Magyar Állami Operaház és a Gyulai Vár- sz'nház közös produkciót állított össze. A Hazám, hazám, te mindenem ... című emlékműsor nagy nemzeti zeneszerzőnkre hívja fel a figyelmet. Hiszen munkássága sokáig háttérbe szorult. Erkel, nemzeti operánk megteremtője, az Operaház első igazgatója, olyan örökséget hagyott ránk, amely nélkül — Zoltai Dénes egyetemi tanár, zeneesztéta szerint — Kodály és Bartók munkássága elképzelhetetlen. Sokáig gondolkodtunk, hogyan lehetünk méltóak Erkel megünneplésére, hogyan tudnánk több arcát felvillantani, megmutatni. Opera előadására a hely nem alkalmas, s ezt az anyagi lehetőségek miatt sejn tudtuk vállalni. Mihály András, az Operaház igazgatója az elmúlt héten járt Gyulán. Megegyeztünk, hogy közösen készítjük elő az ünnepi műsort. Hangversenyszerű előadásban tolmácsolunk részleteket Erkel operáiból, a Brankovicsból, Saroltából, a Névtelen hősökből és a Dózsából. A Bánk bán második felvonásának első képe látható színpadi körülmények között a várban. A szünet után pedig a tószínpadon a Hunyadiból adunk egy jelenetet, és a palotást, a Dózsából a Tisza-parti jelenetet. Ügy érzem, a zenében is rátaláltunk a műfajunkra. Gondolunk a közönségre is, kell a látványosság, s a zenei közművelődésről sem szabad lemondani. — Felvállalt a várszínház egy másik profilt is, amit röviden úgy lehetne meghatározni, hogy „hídszerep". A Duna menti népek összefogása, közös történelme, a határainkon túli művészekkel való együttműködés jegyében mi készül az idén? — Az ismert gazdasági nehézségek miatt egyszerűen nem tudunk minden évben mindent csinálni. A Magyar Televízió Szegedi Stúdiójával úgy határoztunk, hogy A magyar líra fesztiválját kétévenként rendezzük meg. Tavaly gála volt, útkeresés. Idei összeállításunkban a hazai és határainkon túli — nemcsak szomszédos országokban, hanem a tengerentúl élő — magyar költészetnek adunk találkozót, meghívunk költőket. A „hídszerepet” azért vállaltuk, hogy itt, népek, nemzetek találkozási pontján a jobb megértést, a hatékonyabb együttműködést szolgáljuk és az emberek elidegeníthetetlen jogát az egy- másratalálásra. Tisztességes és vállalható szerep ez, amelyre a megye több nemzetiségű jellege is kötelez. — Az évek során nemcsak a tartalom, a repertoár bővült, hanem a színpad is. A tószínpadra, a vár előtti térre, a strandra gondolok. — Terveinkben sok minden szerepelt az idén is, de a külön támogatások egyre inkább elmaradnak. Visz- szafogottabban kell tevékenykedni. A minisztériumtól remélünk támogatást, hogy az Universitás sorozatát folytathassuk. Kitüntetés számunkra ennek az együttesnek helyet adni. A várszínházban létrehozott produkcióikkal számos nemzetközi bemutatón is nagy sikert értek már el. Vendégjátékuk a strandon a várszínház gyermekprogramja lenne. A jövő héten döntenek róla ... — Kezdettől fogva jelen van a várszínházban. 1968 óta igazgató. Elég sok csatát megvívott már ezért a színházért az utóbbi időkben. Demokratikus kulturális intézményeink kialakulása Közművelődés — szabadművelődés a felszabadulás után A felszabadulás utáni politikai cselekvésnek szerves része volt a művelődési mozgalom, amely a kulturális intézményeken túlmenően a társadalmi-politikai szervezetekben is kibontakozott. A kommunista és a szocii áldemokrata pártszervezetek társadalmi, kulturális élete az olvasókörök és a munkásotthonok hagyományait folytatta. A Magyar Kommunista Párt Központi Vezetősége 1945. december 15- én határozatot hozott a párt szervezeti kérdéseiről, mely külön foglalkozott a falusi pártszervezetekkel is; „Afalusi pártszervezetekben doni tő feladat, hogy a pártszervezetek működésének népi jelleget és tartalmat adjunk. Pártszervezeteink alakítsanak olvasóköröket, társas köröket stb., lehetőség szerint a párthelyiségen belül, ahol könyvtárat, újsái gokat, rádiót, meleget és szórakozást találnak a párttagok és pártonkívüliek, ahol a falu népe ügyes-bajos dolgaira, sérelmeire orvoslást talál.” A felszabadulás után a munkáspártok és a szak- szervezetek megnövekedett politikai ereje mellett még egy szervezeti intézkedés is hozzájárult a munkás kulturális mozgalom fejlődéséhez. A munkásegység jegyében közös kulturális szervezetként alakult meg a Munkás Kultúrszövetség, melynek első nagyobb nyilvános feladata a munkáskultúra népünnepélyének megrendezése volt 1945-ben, az első szabad május elsején. A budapesti Városligetben 30 szabadtéri színpadon szórakoztatták az üzemi és pártszervezeti kul- túrcsoportok a közönséget. A Munkás Kultúrszövetség kuli túrversenyei indították el az üzemekben a népi táncmozgalmat, mely munkáskultúránkat *új formákkal gazdagította. Foglalkoztak színházi közönségszervezéssel, hangversenysorozatokat rendeztek üzemekben. Munkásszínpad címmel folyóiratot adtak ki, és Munkás Kultúr- híradó címmel tájékoztató kiadványt, mely 1947 őszétől Művelt Nép névvel havonta kétszer megjelenő folyóirattá fejlődött. A műkedvelő színjátszási láz a felszabadulás után még a korábbinál is magasabbra szökött, minden szervezet a vonzerejét igyekezett növelni vele. A felszabadulás után átalakult az állami népművelési szervezet is. Megalakult az Országos Szabadművelődési Tanács is, melynek elnöke a neves pedagógus, Karácsony Sándor lett, a Vallás- és Közoktatási Minisztérium szabadművelődési osztályát pedig a Nemzeti Parasztpárt delegáltjaként Gombos Ferenc (Simándy Pál) író vezette. Gombos hivatalba lépésekor kijelentette: „Az a folyamat, amelynek az utóbbi hónapok fo-, lyamán tanúi voltunk, nem népművelés többé, hanem a nép szabad művelődésének megáradása. Ma már tisztán állhat előttünk, hogy a közművelődés, ha helyesen fogjuk fel, a társadalom ön- tevékenysége.” E szabadművelődési munkában nagy szerepet játszottak a pedagógusok. A Pedagógus Értesítő 1947-ben így írt: „Vidéki kartársainknak igen sok feladata van a parasztság iskolán kívüli művelése terén. Oktató, nevelő, ismeretterjesztő munka ez, egyben lélekt&nító tevékenység. A nemzet minden rétegének, parasztságnak is meg kell ismernie a népi demokrácia lényegét... Ezer és ezer érintkezési alkalmát A perőcsényi könyvtár — Az anyagiakat tekintve a szó szoros értelmében a létért, a fennmaradásért küzd a színház. A megye, a város áldozatkészségének köszönhető, hogy kapuit nem zárják be. Tudomásul kell venni, hogy jelenleg ennyi műsorra van lehetőség. A minőség rovására pedig semmiképp sem szabad többet csinálni. Eszmei, . esztétikai engedményeket nem tehetünk. (Estünk már ebbe a hibába az elmúlt 21 év alatt.) Le kellett mondanunk előbemutatókról, vendégjátékokról, de inkább kevesebbet vállalunk, de azt színvonalasan valósítjuk meg. Anélkül, hogy vészharangot kongatnék, a helyzet már-már válságos volt. Ismert továbbá, hogy a vár állaga kétségbeejtő ... — A várszínház tehát június 14-én, Erkel halála napján nyit a Hazám, hazám, te mindenem című emlékműsorral. Már jó ideje nagyüzem van az irodában. — Valóban. Mint említettem, a napokban járt itt Mihály András. Nyomdába ment a műsorfüzet, a plakátokat már nyomtatják, a jövő héten kerülnek utcára. A következő napokban ülnek össze a stábok, a rendezők, díszlet- és jelmeztervezők, asszisztensek. Döntünk a még hiányzó szereplőkről. A jegyárusítás is megkezdődött itt, az irodában, a Gyula Touristnál, és a Jókai Színház jegyirodájában, Békéscsabán. Az előkészületekről általában elmondhatom, hogy azok a sok gond ellenére az idén jobban, idő- arányosabban zajlanak, mint az elmúlt években. — A nyári játékok országszerte fejlődnek, népszerűek. A legrangosabb nyári színház lesz-e az idén is a gyulai? — Az ország különböző pontjain gyúlnak ki a nyári játékok lángjai, igaz. De az a tapasztalatom, hogy csak 2—3 évig élnek, és igazán csak a régiek maradandók. Azok, amelyek hűek alapa- koncepciój ükhöz. Bízom benne, hogy a Gyulai Várszínház az idén is a legrangosabbak közé kerül. Biztosíték erre Szabó György és Gosztonyi János drámája, az egész program, az elkötelezett művészek, Sík Ferenc művészeti vezető, Ács János kaposvári rendező, valamint Darvas Iván, aki nagyon komolyan készül A festett király rendezésére. — Köszönöm a beszélgetést. Niedzielsky Katalin népével, a parasztsággal, kisiparosokkal, a falun élő mezőgazdasági vagy gyárba járó munkásokkal mindig fel kell használnia a nevelőnek felvilágosító munkára. Pártnapok, UFOSZ, FÉKOSZ, Parasztszövetség, MADISZ, helyi sportegylet, gazdakör, iparoskor, mezőgazdasági, háziipari tanfolyamok, kiállítások, ifjúsági egyesületek, önképzőkörök, énekkarok, műsoros délutánok, összejövetelek, tanfolyamok; mind-i ez nem képzelhető el falun a nevelő aktív részvétele nélkül.” A földreform, az újjáépítés lendülete, a pénzügyi stabilizáció, a bányák, bankok, nagyüzemek államosítása, az iskolareform mellett a kultúra demokratizálására tett széles körű erőfeszítések is jelzik a koalíciós időszak bonyolult politikai viszonyai között a szocialista átalakulásért küzdő erők sikereit. E harcban a Magyar Kommunista Párt a közművelődés terén is szövetségesként tudta maga mellé sorakoztatni a népi demokrácia híveinek szélesebb táborát, mert mint Kállai Gyula leszögezi: „Az a munka, amelyet pártunk 1945—48 között az értelmiség soraiban, az oktatás, a népművelés, a kultúra, a művészet terén végzett, alapja és kiindulópontja nér- pünk szellemi felemelkedésének.” Kovalcsik József Maraton életre-halálra Minősített eset. Nyereségvágyból, előre megfontolt szándékkal, több áldozat sérelmére, különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságok. Legtöbb ország jogrendje szerint ilyen esetben egyértelmű az ítélet. A törvény szigorával a legsúlyosabb büntetés. Ám ha csak szemlélői vagyunk az eseményeknek, arra ítéltetünk, hogy végig kell nézni csigolyák roppanását, véres tetemek látványát. Persze csak akkor, ha olyan profi módon megcsinált bűnügyi filmhez váltunk jegyet, mint a Maraton életre-halálra című mozidarab. Kevesebb műgonddal készült munkát végig se nézzen az ember. Kísért a fasizmus. Az intézményes terror, ha csak szigetekben is marad meg, nem lépheti túl önmaga árnyékát, s évtizedek múltán is burjánzik a kór. A most •bemutatott amerikai film az egykori nácik titkos szervezetének erkölcsi lepratelepére kalauzol. Aki ennek a bűnbandának csak a környékére kerül, aligha marad életben. Teljes együttérzésünk kíséri tehát a fiatal egyetemistát, aki akarata ellenére sodródik a gyilkosok örvényéhez. Bűnügyi történetek gyártóinál gyakori trükk, hogy sokáig kétségek közt hagyják a nézőt, nem árulják el, ki hová tartozik. A legboSz- szantóbb e fogások között, amikor csak a végén értjük meg, hogy mit is láttunk. Nos, a Maraton életre-halálra egy idő után részben tisztázza az erővonalakat. Részben! Mert a szereplők zöméről csak akkor derül ki, hogy náci, avagy az elhárítás embere, amikor már meggyilkolták őket. Utólag számolgatom a hullákat, vannak jócskán. És bár a krimik az átlagnéző szellemi színvonalához igazodnak, mégse vagyok biztos benne, hogy kit, miért, kik tettek el láb alól. Attól pedig az ég óvjon, hogy e rejtélyek kiderítésére még egyszer beüljek a moziba. Ha valamiért ajánlani tudom e filmet, elsősorban a főszereplők játéka miatt. Olyan név van köztük, mint Laurence Oliwier! Csodálatos színész. Micsoda félelmetes erővel kölcsönzi külsejét egy náci vezér figurájához. Persze, akármilyen jól is csinálja, a legbrutálisabb jelenetekben mindig arra gondolok, hogy ez csak „játék”, véres, kegyetlen filmélmény. Az „élet” — még ha csak a mozivásznon is — a Hamlet volt, amit játszott hajdanán, és ó, de sokszor megnéztem miatta. ízlésünk önvédelme, hogy a dán királyfival százszor is képesek vagyunk azonosulni, ám egy hidegvérű gyilkost szerencsére csak „nézni” lehet, minél távolabbról. S hogy a műfajok összehasonlításához ne vegyünk ilyen végletesen messzi példákat, megemlíthetem a Maraton életre-halálra másik főszereplőjét, az ugyancsak kitűnő Dustin Hoffmant. Modern művész, vibráló egyéniség. Tisztességgel oldja meg most is a feladatát, ám ha csak a közelmúltban bemutatott filmjére, az Aranyoskámra gondolunk, máris: „micsoda különbség ...” (Andódy)
