Békés Megyei Népújság, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-27 / 122. szám

1985. május 27., hétfő — Lapszél-------------­á tvágás Ismét átvágtak a telefon- kábelt a fővárosban. Óriá­si bonyodalom lett belőle — adta hírül a rádió. Ugyanis éppen egy szolgál- j tató vállalat vonalai mond- I ták fel a szolgálatot. Hiába tárcsáztak az ügyfelek, a készülék néma maradt és nem jött a szerelő. Nekem is elakadt a lélegzetem, amikor az egyik hetila­punkban azt olvastam; két hónap sem volt elegendő ahhoz, hogy megtalálják a felelősöket, akik néhány Shell-kútnál vizes benzint árusítottak. Ma is arról vitatkoznak: ki a hibás, ki ; kit vágott át, amúgy ma­gyar módra. Tiszta vízzel j mosakszik az Interág Rt., ; az Áfor és a Dunai Kőolaj- 1 ipari Vállalat. Most már a tröszt is belefolyt a vizsgá­latba. Látványosan, nem olyan rejtélyes módon, mint az a bizonyos víz a benzinbe. Ismerősöm csak legyint történeteimet hallgatva. Édes-keserű mesékkel tart­ja ébren figyelmemet. A dolog úgy kezdődött, hogy leemelt az üzlet gondolá­járól egy angol felirattal el­látott, szépen becsomagolt 2 dekás kakaós ízű nápolyit. Akkor gondolt először át­vágásra, amikor a pénztá­ros öt forintot számolt a kétségkívül takaros áruért. Mivel a tanár és az élet megtanította a gyors szá­molásra, tüstént kiderült: a ropogós édesség kilója 250 (!) forintba kerül. A szak­értők könnyedén megálla­pították: az exportból visz- szamaradt termék árát aránytalanul magasan ál­lapította meg a szállító Skála-Coop. A kakaós ostya termelői ára (nem átvá­gás!) 1,83 forint, és most tessék figyelni: a gyártó a Kermi közepes minősítése alapján árengedménnyel értékesítette a Skálának. Szerencsére az" eset nem Békés megyében történt, de úgy látszik, a csabai pia­con is baj van az arány- érzékkel. Steiner Alfrédné magánkereskedő ugyan­csak aránytalanul magas áron hozta forgalomba az édességet. Ráadásul az ellenőröket akadályozta a munkájukban. Igaz, 6 ezer forintja bánta, de a bará­tom szerint dicséretet ér­demelne ügyességéért, mert azt lehet becsapni, aki hagyja magát. Ebben tényleg van vala­mi. A bolondballagás ide­jén a borkóstoló előtt lát­tam egy eleven apácát. Fe­hér fityula, hosszú fekete ruha, csak a liliom hiány­zott a kezéből. Naiv lévén, nem gyanakodtam, őszinte csodálattal adóztam az if­jú hölgynek. Ekkor meg­állt mellettem az utca em­bere és azt kérdezte: mit keres a kocsmában az apáca? Bizonyára átírták a működési szabályzatot — vonogattam a vállam. Mint az egyik ipari nagyvállala­tunk alkatrészraktárában, ahol Barkas-megszakítót adtak ki ZIL tehergépko­csikhoz, a targoncához pe­dig olyan méretű gumiab­roncsot, amely erre a gép­re fel sem szerelhető. Hova lettek az alkatrészek? A vizsgálat bizonyára kiderí­tette. Mindenesetre itt is fittyet hánytak a bizony­lati fegyelemre és az utal­ványozó, az átvevő, a kiál­lító helyett egyetlen név szerepelt a papíron. Mondom a nevem a tele­fonba, azt az egyetlent. A szolgáltató készséges. Vár­jak türelemmel. Majd jön­nek. Két-három-négy hét múlva. Milyen jó, hogy nem vágták át a kábele­ket. Csak engem. Seres Sándor Nyertesek a gyerekek lesznek Gyorsan kell dönteni a válaszadásban • Csillárok fényében, hőség párájában izzik a Gyulai Vá­rosi Tanács nagyterme. A vá­ros, valamint Elek és Két- egyháza bölcsődéinek gondo­zónői, egészségügyi szakis­kolások, s a szülők egy ré­sze jött el a tanács egész­ségügyi osztálya, és az egye­sített tanácsi bölcsődék közös rendezvényére. Mennyire összetett a böl­csődei gondozónők feladat­köre? Milyen sokféle gondo­zási, nevelési szempontot kell figyelembe venniük az em­berpalánták fejlődése, a böl­csődei hétköznapok során? gondozónője, övé a közön­ségszavazat és a szakszerve­zeti különdíj. A versenyzők izgatottan készülődnek a nagy próba­tételre. — Sokat tanultunk — mondja a gyulai 2. számú bölcsőde egyik gondozónője. — Alaposan átvettük a té­maköröket, a gondozás- és neveléstant. Itt van a bölcső­devezetőnk is, szurkol a csa­patunknak. Koszt Antalné, Pellei Lász­ióné, Kecskeméti Jánosné komoly arccal üldögélnek. Elekről érkeztek, félnek a nölcsődci szemléltetőeszközök Ök maguk tudják ezt legin­kább, s azt is érzik, hogy időnként ezeket az ismerete­ket fel kell eleveníteni, má­soknak is be kell -mutatni. Az elmúlt években már ren­deztek kiállításokat a saját készítésű bölcsődei szemlél­tetőeszközökből, játékokból, de vetélkedőt először szer­veztek. — Olyan nagy .volt az ér­deklődés, hogy selejtezőt is tartottunk — világosít fel a kezdés előtti pillanatokban Vozár lmréné, az egyik fő­szervező. — Egy-egy bölcső­dét 3-3 ember képvisel az elméleti és gyakorlati kérdé­sek során. Nyitni szeretnénk a bölcsődéket a világ felé. Ismerjék meg a gondozónők is egymás munkáját. Emel­lett a szakmai továbbképzés legjobb formája ez a gya­korlás, a vetélkedés. A falak mentén állatfigu­rák, ujj- és kesztyűbábok, mesehősök filcből — mind az ügyes kezek munkáját di­csérik. Közönségszavazat dönt a legszebbekről, s ha­mar megszületik az ered­mény. A győztes. Újvári Jó­zsef né, az 1. számú bölcsőde versenyzéstől. „Mi most nem a legjobb körülmények kö­zött készülhettünk — sorolják elszontyolodva —, felújítást éltünk át a bölcsiben. Nem­igen volt időnk tanulni. Tar­tunk a gyulaiaktól, sok kö­zöttük a nemrégen végzett fiatal.” — Nincs ok a szomorúság­ra, hiszen itt a részvétel, a találkozási lehetőség, az is­meretek felújítása a fontos. Egyébként is aki már kiáll vetélkedni, elismerést érde­mel — nyugtatja a kis csa­patot Vozárné. Nemzetiségieket képvisel­nek a kétegyháziak: Bátori Péterné, Balogh Sándorné, Isztin Istvánné. Bátorításért pillantanak a közönség so­raiba, ahol az őket elkísérő bölcsődeorvos, és a többi fa­lubeliek is ülnek ... * * * A jó hangulatú vetélkedő eredménye a következő. Első a 4. számú törökzugi bölcső­de, második a 2. számú Béke sugárúti, harmadik a kétegy- házi bölcsőde csapata. Leg­közelebb két év múlva lesz hasonló verseny. Bede Zsóka Munkában a zsűri, dr. Márkus Vera megyei gyermekgyógyász szakfőorvos értékel Fotó: Veress Erzsi „Halló!’’ Reklámstúdió gyerekeknek Hány szülő elmondhatná: „úgy ül a srác a képernyő előtt, ha reklám van, mint akit odaszögeztek”. Van, aki mérgelődik. „Mit tudsz .ezen nézni! Inkább ta­nulnál (segítenél, játszanál, olvasnál...)!” Mások bele­törődnek: „Legalább addig is csendben van. Haladok a munkámmal.” Megint mások még kamatoztatják is ezt a különös vonzódást. Hagyják kibontakozni a reklám iránti érdeklődést, merítenek be­lőle, hasonló feladatokra inspirálják a kis „reklám- szakembereket”. Az ügyes irányítgatás még hasznot is hoz, hiszen ha a gyerekek figyelmét akarjuk egy-egy rendezvény felé fordítani, ki más hozhatná meg hozzá a kedvet, ha nem egy másik gyerek, hasonló életkori sa­játosságokkal, egyazon ér­deklődési körrel.. . Talán ilyen meggondolás­ból indították két éve a békéscsabai Kulich Gyula Ifjúsági és Üttörőház „Halló” reklámstúdióját... De ne vágjunk a dolgok elébe, hi­szen épp erről beszélgettünk legutóbbi összejövetelünkön az ifjúsági ház nekik kiala­kított, meghitt kis szobájá­ban ... Egymásra találás Gubáné Pataki Mária kira­katrendező, a stúdió vezetője az „egymásra találásról” be­szél, azaz arról, milyen sze­rencsésen találkoztak a stú­diónak otthont adó intéz­mény, a szakkörvezető, no és a gyerekek érdekei. — Diákkoromban jártam az ifjúsági ház képzőművész­szakkörébe. Már akkor elha­tároztam, hogy később, ha tehetem, magam is vállalko­zók szakkörvezetésre. És eljött ennek is az ide­je. Gubáné a múlt év szep­temberében felkereste az if­júsági házat, s elmondta e régi vágyát. Ott majdhogy­nem tárt karokkal fogadták, hiszen épp a stúdióhoz ke­restek szakembert... Így kezdődött. — Otthon voltam gyesen a kislányommal, jólesett egy kicsit kimozdulni, emberek között forgolódni. És ezeket a gyerekeket nagyon szere­tem, mert lelkesek, mert van önálló véleményük ... Előfordult nemegyszer — ha egy-egy tv-ben látott rek­lámról, vagy kirakatokról be­szélgettünk —, hogy nem egyezett a véleményünk. S ez így van rendjén ... ló bornak... „Jó bornak nem kell cé­gér” — mondja a közmondás. Nos, nem éppen szerencsés, hogy épp egy reklámszak­körről írva hangoztatunk ilyen sántító igazságot, de egy biztos: jövő évadkezdés­nél ennek a társaságnak valóban nem kell reklám, hogy elég tagot toborozzon. Sőt. %£Äa iÄiap-i — Azt mondták, ha jól vi­selkedünk — mondja az egyik „alapító tag”, Mitykó Jani—, jövőre eltörlik az út­törő reklámstúdió elnevezés­ből az úttörőt, és akkor nyol­cadik után is járhatunk ide. Az igazsághoz persze, az is hozzátartozik, hogy már most is van egy „túlkoros”, Bog­danov Évi, aki másodéves nőiruha-készítő: — Kirakatrendező sze­retnék lenni — mondja el­szántan —, s úgy hiszem, a stúdió foglalkozásainak jó hasznát veszem. Egyébként is jól érzem itt magam. Szinte felnőttes komolyság­gal sorolják megbízatásai­kat. Mert megbízatások ezek a javából: hangos anyag a VIT-vágta megyei forduló­jára, plakátok a játszóházak programjaihoz, egy reklám­film forgatókönyve... — Legjobban a játszóházi plakátokat szeretjük elkészí­teni — kapcsolódik a be­szélgetésbe Bujdosó Enikő is, aki ugyancsak második éve tagja a stúdiónak. — Az áll hozzánk a legközelebb. II nagy kaland Néha teszteket töltenek ki újságokról, reklámokról, s mi más lehet a legjobbak ju­talma, ha nem egy szép pla­kát? Máskor kirakatokat né­zegetnek együtt, vagy • ven­déget hívnak . . . — Egyszer eljött hozzánk a MALÉV egyik propagan­distája — meséli Varga Zoli, a stúdió titkára ... A prospektusokról, melye­ket a vendégtől kaptak, már egymást túllicitálva áradoz­nak, ám leginkább a „nagy kaland” hozza lázba őket: a hét végén a BNV-re utaznak. Ilyen kirándulás sem volt még a stúdió történetében, pedig megérdemlik, meg­dolgoztak érte! Tervezgetnek, hogy mikor indulnak, hogyan osszák be az időt... Aztán megkezdő­dik a foglalkozás. Ezúttal diákat néznek, melyek a stú­dióvezető tanulmányútjain készültek, külhoni kiraka­tokról. Nem zavarunk to­vább, inkább sietünk vissza a szerkesztőségbe, hírt adni a lelkes kis csapatról, vagy — ha úgy tetszik —: reklá­mot csinálni nekik, hogy másutt is induljon hasonló kezdeményezés. Nagy Agnes Választások Magyarországon „Minden hatalnm a dolgnzó népé” O A hitleristák és a nyila­sok Budapesten garázdálkod­tak, amikor az ideiglenes nemzetgyűlés megalakult a debreceni oratóriumban. 1945 szeptemberében már Budapesten, az Országház­ban folytatta munkáját. A háború vihara alaposan megtépázta az épületet, de a teremben forró hangulat uralkodott. Itt vették tudo­másul, s emelték törvény­erőre azokat a legfontosabb intézkedéseket, amelyeket az ideiglenes kormány a debre­ceni üléstől kapott felhatal­mazás alapján hozott. Így a Németországnak szóló had­üzenetet, a Szovjetunióval kötött fegyverszünetet, a nép- bíróságról hozott kormány­rendeleteket, s a nagybirtok- rendszer megszüntetéséről, és a földműves nép földhöz jut­tatásáról szóló kormányren­deletet; s megalkotta az új választójogi rendeletet, amely megadta a titkos választójo­got minden 20 évesnél idő­sebb magyar állampolgárnak, továbbá mindazoknak, akik a németek, vagy a fasisz­ták elleni harcokban részt- vettek, s 18. életévüket be­töltötték. Két, a többpártrendszer alapján megtartott választás következett ezután. 1945. novemberében a Független Kisgazdapárt — amely mögé felsorakozott akkor a hazai, sőt a nemzetközi reakció is — megszerezte a szavazatok 54 százalékát, s ezzel az ab­szolút parlamenti többséget. A Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egy­aránt 17—17 százalékot ka,- pott. A következő választá­son, 1947. augusztus 31-én már a Magyar Kommunista Párt lett a parlament legna­gyobb pártja, 100 képviselője jutott az országgyűlésbe. A Magyar Nemzeti Független­ségi Front választási szövet­sége (tagjai: a Magyar Kom­munista Párt, a Szociálde­mokrata Párt, a jobboldaltól megtisztított Kisgazdapárt, és a Nemzeti Parasztpárt) ösz- szesen a szavazatok 68 szá­zalékát, s a mandátumok 66 százalékát kapta. A jobboldal — többek között Sulyok pártja — egy ideig még utó­védharcot folytatott, s aztán végképpen elvesztette a tör­ténelmi csatát. Mert ezekben az eszten­dőkben, hónapokban gyak­ran behallatszott a tömegek hanga az ülésterembe. Ahányszor a reakció nehéz­ségeket támasztott, a kom­munisták a tömegekhez for­dultak. fgy történt ez 1946. március 7-én, amikor a Hő­sök terén a Baloldali Blokk — amelyben a kommunisták javaslatára, az MKP, a Szo­ciáldemokrata Párt, a Pa­rasztpárt és a Szakszervezeti Tanács tömörült — tömeg­gyűlést rendezett. A Szabad Nép ezt írta a több mint háromszázezer embert meg­mozgató, hatalmas tüntetés­ről : „Ezen a napon nem ün­nepelni, hanem harcolni in­dultak a tömegek. A dolgo­zók ökle a levegőbe emelke­dett és a népnek sunyin meghúzódó, ezer alattomos fogással gáncsoskodó, vagy szemtelenül pöffeszkedő el­lenségei rémülten meglapul­tak az ütésre emelkedő óriás vasököl árnyéka alatt”. A kommunisták 1947 augusztu­si választási sikerei után is a Hősök terén zajlott le tö­meggyűlés. Ennek jelszava: „Lássunk hozzá az építőmun­kához !” A szocialista építés hívei győztek,, s ennek nyomán ki­szorultak az ellenzéki pár­tok az Országházból. 1949. február 1-én jelent meg a Magyar Függetlenségi Nép­front programnyilatkozata. Ezt az okmányt aláírta a Ma­gyar Dolgozók Pártja, a Független Kisgazdapárt, a Nemzeti Parasztpárt, a Ma­gyar Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa, a Dolgozó Pa­rasztok és Földmunkások Országos Szövetsége, a Ma­gyar Nők Demokratikus Szövetsége, a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége, és hama­rosan a koalíción kívül ma-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents