Békés Megyei Népújság, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-27 / 122. szám

1985. május 27., hétfő Munkavédelmi felügyelők Játszótéri pillanatképek Az én anyukááám — húzza el a szót a négyévesforma szöszke kislány a hinta lendülésével ritmusosan — na­gyon rendes. Tudod, este, mikor azt hiszi, már alszom, néha átmegy a szomszédba beszélgetni. De azért nagyon rendes — ad nyomatékot az utolsó szónak. — Es nem félsz egyedül? — néz át némi csodálattal a szomszéd hintáról újdonsült barátnője, aki rövid barna hajába zsenge korához nem illő, felnőttes kendőt ügyes­kedett. A szöszke gondolkodóba esik, aztán két lendület után úgy dönt: őszinte lesz. — De — bólint. — Csak sajnálom anyukámat, mert mindig dolgozik. — Szegény nagyinak volt egy cicája, de megöregedett, aztán beteg lett — vált témát a barna. — Elvitték a kór­házba és ott kapott egy szurit. Többet nem is jött haza. — Hát igen, aki öreg, az meghal — jelenti ki ünnepé­lyesen a másik. — Anyukám mondta! — teszi hozzá, mi­közben leugrik a hintáról és elvágtat a homokozó felé. * * * — Nézd azt a cajt! — az erősen selypítő, rövidnadrá- gos kissrác a csúszda mellett ácsorogva fedezi fel a ne­gyedik emelet egyik ablakából kikandikáló szöszkesé- get. — Gyere le! — kiált fel fülig maszatos társa, aki szin­tén nem lehet több ötévesnél. A fejecske eltűnik a függöny mögött, majd óvatosan ismét előbukkan. — Gye-re már-le te-kisz-caj — szótagolja a pösze, amúgy formás kiskrapek, ám a „hölgy" nem áll kötél­nek. Ismét eltűnik az ablakból, majd babája társaságá­ban szemrevételezi lovagjait. — Feleségül veszel? — kiáltja, miután alaposan meg- hányta-vetette a dolgot hajas babájával. A két srác pusmogni kezd, aztán az egyik inge zsebé­ből egy csomag rágógumit vesz elő. — Neked adom — mutatja szíve választottjának az ér­tékes ajándékot, jelezve komoly szándékát. A kislány egy pillanatra szájába kapja az ujját, aztán döntést hoz. Pár másodperc múlva már a lépcsőházban csattog lefelé piros papucskájában. * * * — Ezt a kisgyereket jól meghajtjuk — lopakodik két srác a „bolondkerékhez". Mit sem törődve a hatalmas sárral, vadul forgatni kezdik a náluk nem sokkal fiata­labb, békésen üldögélő kisfiút. — Gyertek! — kiált a csúszda tetején akrobatamutat­ványt gyakorló társuk, akinek eredeti bőrszínét már nemigen lehet megállapítani, annyira maszatos. — Csak meghajtjuk ezt a kisgyereket — szól vissza a másik, s a harmadik is odafut a jó hecc reményében. Egyre vadabbal pörgetik a kisfiút, aki lassan megveszel valamit az ellene készülő merényletből. Szája pityergésre görbül, már szédülni kezd, de nem engedik kiszállni. — Karcsiin — kiáltja végső elkeseredésében, s hama­rosan megjelenik két barátja kíséretében a közelben fo­cizó bátyja. — Állj! — nem hangosan, csak nyomatékoson szól a kicsikhez, s azok rögtön abbahagyják a pörgetést. A ke­rék lassan megáll, kikászálódik az áldozat. — Pisisek beszállni! — adja a következő utasítást el­lentmondást nem tűrő hangon a kamaszodó srác. A nem éppen hízelgő jelzővel illetettek nemigen mernek této­vázni. Engedelmesen beülnek, s máris indul, egyre gyor­sabban forog a „bolondkerék”. _ . __ r adt két párt, a Független Magyar Demokrata Párt és a Magyar Radikális Párt is csatlakozott hozzá. Ez azt je­lentette, hogy véget ért a pártversengés, amely megne­hezítette az építő munkát és helyébe a nemzeti összefogás lépett, amely feladatának te­kintette „a szocialista társa­dalmi átalakulás békés, tör­vényes menetének további biztosítását, az ország min­den alkotó erejének bevoná­sával”. Erre a programra akkor 6,1 millió választópolgár. kö­zül 5 millió 478 ezer adta szavazatát. Az új parlament­ben 402 képviselő között 176 munkás és 115 parasztember foglalt helyet. Az országgyű­lés 1948. augusztus 18-án fo­gadta el a Népköztársaság alkotmányát, amely rögzítet­te az ország társadalmi fej­lődésében bekövetkezett nagy változásokat, s ki­mondta, hogy „minden ha­talom a dolgozó népé”; „né­pünk megkezdte a szocializ­mus alapjainak lerakását, s országunk a népi demokrá­cia útján halad előre a szo­cializmus felé”. % Sajnos, az akkori szektás pártvezetés komoly hibákat követett el a népfront-politi­kában is. Az elkövetett hi­bákat jól kihasználták a munkásállam minden rendű és rangú ellenségei. 1956-ban ellenforradalmi támadás in­dult a néphatalom ellen. Az Országház épületében ismét feltűntek a grófok, egyszer már elűzött urak. Letartóz­tatták Dobi Istvánt, az El­nöki Tanács elnökét, s a pin­cében tartották fogva. A Ma­gyar Népköztársaság válasz­■HK tott törvényhozó testületé, a magyar Országgyűlés az el­lenforradalom leverése után, 1957. május 9-én ült össze először. Nem ültek már ott a képviselőházban, akiket a fő felelősség terhelt az 1956 előtti szektáns politikáért: lemondott mandátumáról Rákosi, Gerő és csoportjuk több tagja, akiket az MSZMP eltávolított a vezetésből. Jó- néhány jobboldali útra tért, politikailag megzavarodott képviselő is visszaadta man­dátumát. összesen 28-an tá­voztak így a Magyar Nép- köztársaság 298 tagú tör­vényhozó testületéből. Egy képviselő pedig Nyugatra szökött. A képviselők túl­nyomó többségének a nép­hatalom melletti kiállása megőrizte az országgyűlés cselekvőképességét: egysége az MSZMP új politikája alapján szilárdult meg. Rónai Sándor elnöki meg­nyitója után az országgyűlés egyperces néma felállással áldozott az ellenforradalom­mal vívott harcban hősi ha­lált halt harcosok emléké­nek, s aztán Dobi István emelkedett szólásra. Az El­nöki Tanács elnöke beszá­molt az országgyűlésnek ar­ról, hogy- milyen munkát végzett az Elnöki Tanács a parlament 1956. augusztus 3- án berekesztett ülésszakától az új ülésszak megnyitásáig. Kádár János, aki miniszter- elnökként először állt az or­szággyűlés előtt, beszámolt a forradalmi munkás-paraszt kormány tevékenységéről. Hangsúlyozta: „A hatalom szilárd birtokában a • mun­kásosztály és a dolgozó nép minden maga elé tűzött célt A munkakörülmények, va­lamint a munkakörnyezet rendszeres és folyamatos el­lenőrzését a Szovjetunióban a szakszervezeti mozgalom munkavédelmi felügyelete látja el. Munkavédelmi sza­bálysértések, környezetvédel­mi előírások megszegése ese­tén a felügyeleti szerv jog­köre kiterjed a munkahe­lyek, műhelyek, üzemrészek, sőt egés2 gyárak termelésé­nek időleges felfüggesztésére, illetve — indokolt esetben — akár a végleges beszünteté­sére is. A közelmúltban például a leningrádi akkumulátorgyár termelését állíttatta le a fel­ügyelet megbízottja, mivel a megengedettnél jóval na­gyobb levegőszennyezést ész­lelt. Hasonló intézkedést fo­ganatosítottak a moszkvai traktorgyár egyik műhelyé­ben. Minthogy az üzem ve­zetői nem gondoskodtak a műhelyben keletkező nagy mennyiségű hulladék megfe­lelő tárolásáról és elszállítá­sáról, nagymértékben szeny- nyezetté és balesetveszélyessé vált a rrtűhely területe. Mindkét esetben felelősségre vonták az üzemvezetőket, akiket a jelentős összegű bír­ság kifizetése 'mellett meg­bízható tisztító, illetve szállí­tó berendezések beszerzésére is köteleztek. A kényszerű munkaszünet idején a moszkvai műhely és a lenin­grádi gyár dolgozói megkap­ták időarányos átlagkerese­tüket, így komolyabb anyagi hátrányt nem szenvedtek. A 6500 főállású munkavé­delmi felügyelők és a mintegy 4 millió társadalmi aktivista természetesen csak veszély- helyzetben, tarthatatlan ál­lapot esetén él munkafelfüg­gesztő jogával. Céljuk nem a büntetés, a bírságok kive­tése, hanem a munkahelyi balesetek, a szakmai ártal­mak és a környezetszennye­zés megelőzése. Áldozatos munkájuk érdeme — tavaly például 200 000 vizsgálatot végeztek —, hogy az utóbbi négy évben 12,5 százalékkal csökkent a munkahelyi bal­esetek és 19 százalékkal a szakmai megbetegedések szá­ma. elérhet, anélkül csak a bur- zsuázia rabjaként élhet, ezért a hatalom a legfőbb dolog a nép életében és bol­dogulásában. A népi demok­ratikus állam erejének, a munkásosztály szilárd hatal­mának első és nélkülözhe­tetlen feltétele egy olyan for­radalmi munkáspárt léte és vezetése, amely képes helye­sen kidolgozni a marxizmus- leninizmus tanításait, vezér­fonalként alkalmazva a mun­kásosztály politikáját a min­denkori adott helyzetre, to­vábbá bírja a munkásosz­tály tömegeinek, a dolgozó nép széles körének bizalmát, a tömegekre támaszkodik, azok aktív támogatását igényli, és ki is tudja fej­leszteni”. Azóta is a Népfront je­löltjei indulnak a választá­sokon, s a választási törvényt többször továbbfejlesztették. Egyre nagyobb szerepet kap­tak benne a jelölőgyűlések, a szocialista demokrácia szel­leme egyre jobban áthatja a képviselők kiválasztását is. Az országgyűlés, amelyet 1975-ben választottak meg és amelynek tagjai már elbú­csúztak az idei tavaszi idő­szakon az Országháztól, meg­alkotta az 1983. évi III. tör­vényt. Ennek alapján immár mindenütt több jelölt között választunk. A cél a népkép­viseleti testületek tevékeny­ségének hatékonyabbá tétele. A hagyományosan Tisztelt Háznak nevezett testületnek azzal adjuk meg- az azt mél­tán megillető tiszteletet, ha legjobb hazafiakat, szocialis­tákat választjuk be oda. Pintér István EV égé.) Premixek — fékkel Mint arról több fórumon is értesülhettek az állattar­tók, ez év elejétől új rend szerint forgalmazzák a ta- karmánypremixek, előkeve- rékek egy részét. Hogy miért, és milyen sikerrel, arról tá­jékoztatott Pálfy István, a Békés Megyei Gyógyszertári Központ gyógyszergazdálko­dási osztályának vezetője. * * * Eszerint a premixeket lé­tezésük — 10—15 év — óta a gyártók forgalmazták, kü­lönböző, kereskedelmi szer­vek közbeiktatásával, annak ellenére, hogy jelentős há­nyadukon már kezdetben fel­tüntették; vénykötelesek, az­az orvosi rendelvényre ad­hatják ki a gyógyszertárak. A helyzet ezzel szemben az volt, hogy a gyakran komoly hatású előkeverékeket a nagyüzemek közvetlen a gyártóktól, termelési rend­szerektől, a kistermelők a Zöldérttől szerezhették be. Megyénkben Orosházán és Békéscsabán működött a két lerakat, de az állattartó bármelyik boltban megvehet - te, amit jónak vélt állata ne­veléséhez. Ahogy mondani szokták: ebből problémák adódtak. Időközben ugyanis előfor-, dúlt, hogy magas gyógyszer­tartalma miatt dobtak vissza egy-egy tétel exportra szánt húst. Nekünk, magyaroknak is egyre kevésbé tetszett, hogy termelőink későn hagy­ták abba az állatok gyógy­szeres etetését; de mindezt maguk a jószágok is meg­sínylették: szakértelem híján gyakran nem azt a ható­anyagot kapták a premixben, amit szervezetük igényelt. A felsoroltak adták az in­dokot az országos felügyeleti szerveknek, hogy az erős hatóanyagú premixek for­galmazását változtassák meg — legyen végre, aki felel azért, hogy annyi és olyan gyógyszer kerüljön közfor­galomba, ami indokolt. Nem véletlen, hogy a kérdés meg­oldásában is érdekelt Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium hozta az erről szóló rendeletet 1981-ben, kö­zösen az egészségügyi tárcá­val. Pár évnek azonban el kellett telnie ahhoz, hogy a rendeletből legyen is valami. * * * Tavaly, 1984 májusában az Egészségügyi Minisztérium­ban jöttek össze a MÉM il­letékesei, a premixek gyár­tói, forgalmazói, és dűlőre vitték a dolgot. Eszerint a megyei gyógyszertári köz­pontokra hárul a jövőben — illetve: hárul ez év március 31-től — 60—70 gyógyszeres premix forgalmazása. Azért jelölték meg ezt a dátumot, mert úgy számoltak, ekkorra kifutnak a korábbi forgal­mazók készletei, és nem szenved zavart az ellátás. A fentiek mind a kistermelők­re vonatkoznak, a nagyüze­mek — mivel van állatorvo­suk — továbbra is maguk szerezhetik be szükségletei­ket a gyártóktól, termelési rendszerektől. Az új rend szerint a me­gyei gyógyszertári központ két raktárában — Békéscsa­bán és Gádoroson — helyez­ték el az immár ténylegesen vényköteles premixeket. Ezekből szállítanak a megye minden községi patikájába, és városonként egy-egy gyógyszertárba, ahonnan ál­latorvosi receptre válthatják ki a háztájiban állatot tar­tók az egyes készítményeket. Így biztosított a felhaszná­lás, vásárlás szakmai ellen­őrzése, elkerülhető az álla­tok túlzott gyógyszermennyi­séggel való etetése. Az első tapasztalatok sze­rint a gyógyszertárak eddig nem bonyolítottak le nagy forgalmat a premixekből, mert még tart a Zöldért-bol- toktól megvásárolt mennyi­ség ; mostanában várható, hogy többen vesznek recept­re' gyógyszeres premixet. * * * Elmondta Pálfy István azt is, hogy Lakatos Ernő gyógy­szerész szakelőadó személyé­ben felelős dolgozót bíztak meg a premixforgalom el­lenőrzésével, irányításával a megyei gyógyszertári köz­pontban. Megyénkben egyéb­ként a gyógyszertári központ öt dolgozója foglalkozik köz­vetlenül a premixek forgal­mazásával. A tevékenység nem ígér nagy nyereséget, nem is az a célja. A lényeg, hogy megfelelő szakmai irá­nyítás legyen ezeket a ko­moly gyógyszereket tartal­mazó készítmények forgal­mazásában. A gyógyszertári központ egyébként új pre- mixtárolót is épít Békéscsa­bán, a Berényi úton. Ezzel is fontos szakmai követelmé­nyeknek tesznek eleget — akár úgy is, hogy saját fej­lesztési forrásukból - áldoz­tárgyalóteremből Féltékenységből megkéselte a feleségét Ma is rejtély, hogyan tud­ta elviselni dűhroham nél­kül a történelemírók által nagynak nevezett Marcus Aurelius római császár fe­lesége, Faustina kikapós ter­mészetét. Ajaj, mégha csak erről lenne szó. A császári ara fűvel-fával kapcsolatot létesített. A férje ahelyett, hogy felelősségre vonta vol­na, a szeretőt jól jövedel­mező állásba helyezte. Ró­mában széltében-hosszában faragták a vicceket a fel­szarvazott császár kontójára. Egy ízben elment a színház­ba. A darabban egy buta férj a szolgáját faggatta, mondja meg, ki a felesége kedvese. A szolga Faustina szeretőjének a nevét ejtette ki a száján, mégpedig há­romszor. A császár azonban nem figyelt oda. Vagy in­kább nem akart. De ezután jön a csattanó. Mikor a tel­hetetlen hitves meghalt, Marcus Aurélius istennővé avatta. Egész Rómának imádnia kellett az eképpen megdicsőült lényt. A fiatalok előtte esküdtek örök hűsé­get egymásnak. Jókai Mór Faustina című novellájában a következőképpen magya­rázza a császár magatartá­sát: ő, a filozóf, ennél ége­tőbb bosszút nem vehetett volna Rómán, minthogy azt a nőt, kiben őt életében egész Róma meggyalázta, holta után egész Rómával imádat­tá .. . Summa summárum, Mar­cus Aurélius bosszút állt a maga módján. Csakhogy ő bölcsen csinálta, mert filo­zófus volt. De nem minden­ki filozófus. B. Lajos mező­kovácsházi lakos sem volt az. 1982-ben kötött házassá­got. A felesége még abban az évben gyereket szült. Közben lakásuk szomszéd­ságába költözött egy tűzol­tó. Szemet vetett a fiatal- asszonyra. Persze, kettőn áll a vásár. A menyecskének imponált, hogy legyeskednek körülötte. Időközben azon­ban ez a bimbódzó kapcso-j lat hervadni kezdett, de a múlt év őszén ismét kivirág­zott. Mégpedig olyannyira, hogy a férjnek is feltűnt. Csókolództak, moziba jártak, s a tűzoltó ajándékokkal is kedveskedett. Emiatt a férj felelősségre vonta az asz- szonyt. Nagy vita támadt közöttük. Végül a feleség kijelentette, hogyha nem fe­lel meg így a férjének, ak­kor elmegy. B. Lajos csupán arra kérte, hogy szakítson a tűzoltóval. Erről azonban hallani sem akart az asz- szony. A múlt év november vé­gén közös háztartásra lépett a tűzoltóval. A mézeshetek zavartalanul teltek. Decem­ber elején azonban betop­pant a férj. Déltájban tör­tént. Előtte több üveg sört és pálinkát ivott meg. Az­zal az ürüggyel érkezett, hogy a lakásán a postaládá­ban megtalálta a kisfiának szóló, kötelező oltásra kül­dött értesítést. A tűzoltó nem volt odahaza. A látogatást felhasználta, hogy kibékül­jön az asszonnyal. Hangza­tos szavakkal ecsetelte, mennyire szereti. Kérlelte, engedje meg, hogy megcsó­kolja az arcát. A feleség eh­hez hozzá is járult. Majd le­térdelt az asszony elé és kö- nyörgött neki, menjen visz- sza hozzá. — Nincs visszaút — je­lentette ki a felesége. — Ugyan miért? De ekkor már megfogta az asszony nyakát és alaposan szorongatni kezdte. Az asszony erre megriadt, s próbált kibúvót keresni. — Terhes vagyok — je­lentette ki, hogy némi rész­vétet ébresszen a férfiben. Jóllehet, ez nem felelt meg a'- valóságnak. B. Lajos ekkor kihúzta az asztalfiókot. Kivette a kony­hakést, s hirtelen, nagy erő­vel hasbaszúrta a feleségét. Majd megragadta a haját és késsel, két alkalommal, kö­zepes erővel megvágta a nyakát. — Nem leszel a másé, in­kább megöllek! Még szerencse, hogy az asszony magas nyakú gar­bót viselt. A nyakán kelet­kezett sérülések tényleges gyógytartalma nem haladta meg a 8 napot. Annál ve­szélyesebb volt a szúrás. A májsérülése következtében életveszélyes helyzetbe ke­rült. De volt annyi lélekje­lenléte, hogy kimeneküljön a lakásból. A szomszédoktól kért segítséget.- Hamarosan megérkezett a mentő is. Ez­után mind a kettőjüket kór­házba szállították. Ugyanis B. Lajos öngyilkossági szán­dékkal saját magát is hasba szúrta, s a nyakát is meg­vágta. A hasfalon keletke­zett sérülés nem volt sú­lyos. A Békés Megyei Bíróság dr. Kemecsei Lajosné bün­tetőtanácsa B. Lajost ember­ölés bűntettének kísérlete miatt 3 év szabadságvesz­tésre ítélte. Mellékbüntetés­ként -4 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani. Az ítélet nem jogerős. A vádlott és védője enyhítésért fellebbe­zett. A tárgyaláson B. La-> jós a cselekmény elköveté­sét és bűnösségét beismerte. Azzal védekezett, hogy fele­ségét és a gyermekét sze­rette. Amikor átment a fe­leségéhez, hogy az idézést átadja, annyira elkesere­dett, hogy nem tudott ural­kodni magán. A megyei bí­róság a vádlott védekezését nem fogadta el. Megállapí­totta, hogy a családi jelle­gű vitákat ilyen módon nem lehet lerendezni. A tárgya­láson az is kiderült," hogy a vádlott a bűncselekmény el­követése idején közepes fo­kú alkoholos befolyásoltság állapotában volt. A büntetés kiszabása során a megyei bíróság súlyosbító körül­ményként értékelte az élet elleni bűncselekmények el- szaporodottságát. Valamint azt, hogy B. Lajos hozzátar­tozója sérelmére követte el a cselekményt. Enyhítőként értékelte büntetlen előéletét, őszinte, feltáró jellegű, be­ismerő vallomását, a felesé­gének kifogásolható életvite­le miatti idegfeszült állapo­tát. Időközben az asszony meg­szakította az életközösséget a tűzoltóval. A tárgyaláson kibékült férjével. Kijelentet­te, hogy a házastársi életkö­zösséget a büntetés letöltése után vissza kívánja állítani. Serédi Janó*

Next

/
Thumbnails
Contents