Békés Megyei Népújság, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-25 / 121. szám
izmukra 1985. május 25., szombat Pusztaföldvár megvételének jubileuma Az önmagában is mutatós épület T-alakja szinte ráirányítja a tekintetet az egyik legszebb romantikus épületünkre, a kissé hátrébb elhelyezkedő Vigadóra Hotel Duna Inter - Continental 1969 utolsó napján nyitotta meg kapuit az InterContinental szállodalánc budapesti szállója. Építését nem kevés vita előzte meg. Többen szükségtelennek tartották egy ilyen drága szállodát Budapesten. A „legsúlyosabb” (és máig visszatérő) vád az volt, hogy nem nekünk, magyaroknak készül. Hogy is van ez valójában? Azt, hogy az épület Budapest látványos, megállítópontja lett, aligha kétli bárki is. S bár valójában nem a forintbevétel az, ami egy ilyen szállodát eltart, bizonyos szolgáltatásai átlag- keresetű magyar állampolgárok számára is elérhetőek. Még fontosabb', hogy egy jól menő idegenforgalomhoz sok és jó szálláshely kell, s a kategóriák gazdag választéka. Magyarországon eleve kevés szállodaférőhely volt, s a luxusszállók teljesen hiányoztak. A fokozódó külkereskedelem miatt egyre több üzletember érkezett hazánkba, s nem elhanyagolható szempont, hogy ez a réteg költ a legtöbbet. Az Inter.Continental egy egyesült államokbeli légitársaság. a PanAm leányvállalataként 1949-től épít, és vesz át szállodákat. ’82-ben a Grand Metropolitan angol székhelyű világcég megvásárolta az Intert. Róluk csak annyit, hogy jó néhány fogadóirodájuk van, s övék az amerikai dohányipar 50 százaléka. Az Inter a vezető üzletemberek luxusszállodája. Kelet-Európábán a budapesti volt a lánc első szállója. A Hotel Duna Intercontinental tervezője Finta József (akkor) Ybl-díjás építész. A tervezőt több minden kötötte. Egyrészt az Inter.Con- tinental-standard (követelményrendszer) meghatározta a szobák minden fontos méretét. (Ez a rendszer még az ágy rétegeinek kialakítását, a villanykapcsoló magasságát is szabályozza, hogy a szállodalánc állandó, vendégeit ne érhesse semmiféle meglepetés, se Szingapúrban, se Kairóban, se Budapesten.) Másrészt adott volt a telek mérete, és a szobák száma. Ebből az épület tömege már meghatározható. A hotel magassága miatt is komoly viták dúltak, hiszen az épület magasabb a környékbeli házaknál. Finta József úgy érvelt, hogy minden kor a maga Budapestjét egy kicsivel megmagasította. Így emelkedett a klasszicista épületekből álló Duna-part fölé két emelettel a romantikus Vigadó. Az InterContinental ugyanennyivel haladja meg a Vigadó tetőszintjét. A T-alakú épület a versenytárgyaláson még nem a mai szögletes formát mutatta. Két hosszú ív kötötte össze a T „talpát” és „kalapjának” végeit. Az íves kiképzési falat azonban nem vállalta sem a beruházó, sem a kivitelező. A mai homlokzat lépcsőzetes kiképzésű, ennyiben kissé emlékeztet az ívre. A homlokzat lépcsői azért is szükségesek, hogy mint nagy méretű ornamentikák. felszabdalják a méretes tömeget. Ez a torzított T-alak mindkét irányban tereket képez, s amely ilyen épületnél nagyon fontos, minden irányból megállítja a tekintetet. Emellett ez a forma szinte ráirányítja a figyelmet Buda és a Duna felől a Vigadóra. A Duna-parti szobák tájolása is így, ezzel a lépcsőzetes T-alakkal a legszerencsésebb. Kívülről a fehér színű mészkő, és az üveg, bár erőt és gazdagságot sugároz, nem tükrözi különösképp az amerikai ízlést. A szálló belsőépítészeti megoldásai már jóval pompára törekvőbbek. Kovácsi László belsőépítész nem keresett divatszíneket A faburkolat és a bőrgarnitúrák miatt a barna dominál. Az Interben 348 szoba gs 42 lakosztály várja a a vendégeket. Az ötcsillagos — vagyis legmagasabb kategóriájú szálló — szolgáltatásait még felsorolni is hosszú. Éttermek, bárok, különtermek, üzletek, szolárium, szauna mellett megtalálható itt minden, ami az üzletemberek munkáját és pihenését a legmagasabb szinten biztosítja. A szálloda tulajdonosa, a Hungarhotels 10 évre védjegyhasználat-szerződést kötött az Interrel. Az Inter standardje az üzemelésre is rendkívül aprólékos és szigorú. De hogy nem ördöngösség. és hogy mind a két félnek megéri ez az együttműködés, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a szerződés 1977-es. idő előtti megújítása. A Hotel Duna InterContinental mind építészi, mind üzemeltetési szempontból afféle tanulószálló volt a magyar szakembereknek. A magyar szállodaipar és turizmus jelenlegi vezetői közül jó néhányan eltöltőitek itt hasznos éveket. A Hotel Duna.Intercontinental előtt indul a század- fordulót idéző Duna-korzó. De ennek a hangulatos sétálónak a kiépítése már egy másik szálló, a Fórum Hotel Budapest átadásához fűződik. Ungár Tamás Pusztaföldvár múltjának forrásmunkáit lapozgatva, egy igen érdekes — kereken 100 évvel ezelőtti — esemény korhű leírásával találkoztam, Veres Józsefnek, Orosháza történeti és statisztikai adatait áttekintő, 1886-ban megjelent kiadványáról van szó, amelynek a 47—63. lapjáig terjedő részében „Kiválóbb mozzanatok” fejezetcím alatt, részletes időrendi felsorolását találjuk számos olyan — Orosházát és környékét érintő -— érdekes események, amelyek méltán kelthetnek, érdeklődést a szülőföld múltja iránt fogékony olvasók körében. Feltételezem, hogy a közel 100 évvel ezelőtt megjelent kiadvány napjainkban már aligha sorolható a sokak számára hozzáférhető művek közé, ezért jobbára szószerinti idézettel próbálom érzékeltetni a földvári puszta megvételének hajdani történeté! * * * A szóbaníorgó esemény előzményeinek nagyon rövid felvázolásaként, néhány fontosabb településtörténeti adatról említést kell tennünk. Földvár falu története — okmányokkal bizonyíthatóan — a XIV. századig nyúlik vissza. A törökdúlás korában, az 1552. évi sikertelen várostromok idején, többek között a mi vidékünk népén igyekeztek elégtételt venni a zsákmányra éhes martalócok. A XIV. század vége felé az enyészet legszomorúbb látványa fogadja az itt portyá- zó tatár segélycsapatokat, akik az 1595—96-os években a községet teljesen megsemmisítették. A török hódoltság megszűntével a vidék kincstári fennhatóság alá kerül és mintegy 200 évig rét- legelő bérleményként hasz- nosíttatik. 1841-től Wodiáner Sámuel és fia, Móric, pesti nagykereskedők szerzik meg árverés útján, és a terület jelentős részét alhasznonbéres dohánykertészeknek osztják ki. Ez a 60 család veti meg Földvár újratelepülésének alapját. A fejlődés oly dinamikus, hogy 50 év múltán közel 500 családi házban mintegy 2500 lelket számlálhatunk. * * * Nagyjából erre az időre esik az a jelentős esemény, amelynek során a szintén vi- rágzóan fejlődő Orosháza község szemet vet a földvári puszta Orosháza felőli részére és azt 1884-ben meg is vásárolja. A birtokszerzés örömére — a kor szokása szerint — 1885. május 24-én színes ünnepséget tartottak a pusztán, június 6-án pedig ugyancsak bensőséges ünnepség keretében földvári hantot helyeztek el Orosháza bírájának falu alatti kertjében. A 100 évvel ezelőtti két jeles nap hiteles történetét Veres József könyvében az alábbiak szerint olvashatjuk: „1884-ben megvásárolja a község a p.-földvári kincstári jószágot, mely 5205 kát. holdból áll, 1.500,00 frt-ért 10 évi egyenlő részletekben törlesztendő fizetés mellett; a lakosok közt eladja vételáron, csak a közbenjárásért, felelősségért köt ki magának 30000 frt-ot később meghatározandó 'közcélra; a község 508 kát. holdat vesz magának, s ázt kisebb részletekben bérbe adva kezelteti. Az ügy intézésére választott bizottság elszámolásából kitűnik, hogy az akkori árakhoz képest (350—370 frt volt már a föld 1100 négyszögöles kis Holdja) jutányos áron: 195 frt-jával jutott a lakosság e nagy területhez, melyet azelőtt, p.o. 1867-ben is csak bérben megszerezni is mind hiába erőlködött. A vétel kieszközlésében Bárányi József bíró, Székács István közs. képviseleti tag, Veres József országgyűlési képviselő fáradoztak legtöbbet; de pótolhatatlan és, felejthetetlen szolgálatot tett az a 40 földtulajdonos is, a ki a vétel lehetővé tételére szükséges 160,000 frt-nyi váltót a czél iránti tekintetből kész- sé .;<■! aláírta a községnek:” * * * A 40 kezes és a 12 főnyi képviseleti tag nevének felsorolásától terjedelmi okok miatt eltekintek és folytatom a két jeles nap történetének leírásával. „1885. május 24-én pünkösd ünnepén a Polgári' Olvasókör népünnepélyt rendezett a földvári puszta átvétele emlékére; melyben két országgyűlési képviselő is részt vett Veres Józsefen kívül, az orosházi nép örömében, t.i. Ónody Géza és Si- monyi Iván, kiket a vasúttól 30 kocsi, 60 főből álló dísz lovas csapat és megszámlálhatatlan néptömeg kísért a faluba zajos lelkesedéssel, s szállásukon mintegy 90 fehérbe és pirosba öltözött földmíves és iparos leány szép koszorúval üdvözölt; esr te pedig őszinte szeretettel övezte őket a tiszteletökre rendezett közvacsorán. Pünkösd másod napján délután a község házától riadó zenével indult a menet a népünnepély helyére; a menet élén lobogókat vittek, azután díszruhás hajadonok, testületek, tűzoltók, elöljárók, a lakosság ezrei vonultak ki a szabadba, hol a bekerített helyen két óriási sátor körül zenekarok, játékok mulattatták a népet, mely a szomszéd falvakból is számtalan látogatóval szaporodott s mulatott kivilágos kivirradtig . . . ... A kis bujdosó csapat, melyet a pásztorok akartak elverni sátraikból, szűk határukból, gondolta volna-e, hogy unokájuk még egy másik falu határának megvétele fölött ülhet örömünnepet ott, ahol ők csak egy árva körtefát találtak?!. . . 1885. jún. 6-án történt a puszta ünnepélyes átadása. A határ körüljárása után az eladó kincstár és a vevő község megbízottai s Puszta- Földvár elöljárósága megállapodott azon majorban, melyet a község maga számára vásárolt meg; ott a kincstár megbízottja lelkes beszéd elmondása után ősi szokás szerint átadta a hantot (Ezt a gyepes hantot Baranyai József bíró falu alatti tanyája kertjében helyezte el, az ünnepélyes cselekvény emlékéül.) — a földbirtok jelképét — Orosháza bírájának, ki ezzel a község nevében azt birtokába vette,- a nagy számú jelenlevők pedig hangos és lelkesült éljenzéssel kísérték az ünnepélyes cselek- vényt, mely Orosháza népének jövendő gazdagodására kiszámíthatatlan hatású le- end. Az orosházi nép szorgalma és okos takarékossága, másrészt önzetlen jóakaróiban helyezett tántoríthatatlan bizalma tette lehetővé a nagy vételt, melyért a vármegye, sőt az ország községei irigykedve emlegették, — ezek az erények tarthatják meg a népet továbbra is jólétben. gyámolíthatják boldogulásában.” ,* * *. A 100 év előtti eseményt korhűen megidéző leírás, úgy vélem, nem szorul különösebb kiegészítésre. Talán annyit mégis megjegyeznék, hogy a közelgő jubileumi napok egyikén el lehetne képzelni egy szép közös ju- niálist a hajdani fehér és piros ruhás orosházi leányok ükunokái és az időközben orosházi városkörnyékivé vált pusztaföldvári fiatalok részvételével — valahol azon a feltételezett földvári tájon —, ahol „kivilágos kivirradtig" szólt hajdan a zene. Földvár megvételének örömünnepén. Pleskonics András II körösladányi közös út Széljegyzet egy honismereti monográfiához Aligha van honismereti mozgalmunknak nagyobb és sürgetőbb feladata, mint összegyűjteni, rendszerezni és feldolgozni azokat a ma még föllelhető tényeket, dokumentumokat, amelyek a magyar falu, a parasztság, a mezőgazdaság nagy sorsfordulójának jelzőkövei voltak, illetve azok mostanság isi Sajnos, jelentős késedelemben vagyunk máris, megannyi forrásanyag lett már az enyészeté, és azok száma is egyre gyérül, akiknek az emlékezete még őrzi, s cselekvő részvételük hitelesíti az egykori (35—40 évvel ezelőtti) történéseket. Mindezeket azért szükséges előrebocsátanom, mert úgy vélem, dr. Dér Ferenc: „A körösladányi közös út” című, most megjelent munkáját is ebből a nézőpontból, és ilyen elvárással kell elsősorban megítélni, és csak másodsorban tekinteni egy, a körösladányi Magyar—Vietnam Barátság Tsz életében egyfajta jubileummá emelt évszám előtti tisztelgésnek. Nos, Dér munkája — amelyhez Csatári Béla, a megyei pártbizottság titkára írt előszót—, a szó jó értelmében professzionista munka. Annak ellenére, hogy személyes kötődések folytán érzelmileg erősen kapcsolódik a téma színteréhez, továbbá, hogy tudja: a múló évek rostálnak, a tényeket és történéseket sorolják, és aki nem bánik velük kellő ökonómiával, azt maguk alá temetik. A szerző tehát tudatosan elkerüli ezt a buktatót, s a tényekből, adatokból, számszerűségekből csak azokat idézi, amelyek Körösladányban a szövetkezeti mozgalom 1949 októberétől mostanáig megtett útjának (és fejlődésének) tényleges, már a bevezetőben említett jelzőkövei voltak. Mindehhez bizonyító erejű adatokra volt szükség. Meg is kapjuk. A tények logikus felsorakoztatása, a hitelt érdemlő bizonyítékok, források, az egykori, cselekvő szemtanúk, a jelen gazdasági vezetőinek autentikus nyilatkozatai kerek egésszé válnak a könyv végére, és bízvást tesznek jó szolgálatot mind a kisebb közösség, mind a sízö- vetkezeti és honismereti mozgalom szélesebben értelmezett ügyének. Bizonyos, hogy „A körösladányi közös út” jó, megbízható, és hasznos forrása lehet a majd eljövendő idők újabb kutatásainak, s talán az unokák elődöket kutató kíváncsisága kielégítésének is. A kötet a Kner Nyomdában készült: gondos és szép munka. Söptei János A hall berendezése egyszerű, előkelő és magabiztos Fotó: Fazekas László
