Békés Megyei Népújság, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-23 / 119. szám

1985. május 23., csütörtök Nagyothalló 10 százalék II hallásvizsgálat fájdalommentes Az Egészségügyi Minisztérium szakmai irányelvei meg­határozzák a 0—18 éves korú gyermekek szűrő-audioló- giai hallásvizsgálatának feltételeit. E szerint valameny- nyi szülészeti osztályon az újszülötteket, a körzeti gyer­mekgyógyászok az egyéves korúakat, a 3 éves óvodáso­kat, a 6 éves iskolába készülőket, a pályaválasztás előtt álló 7. osztályosokat, s a katonai alkalmassági vizsgálat kapcsán a 17—18 éves fiúkat hallásvizsgálatban kell ré­szesíteni. Dr. Borbélyt Olivér, me­gyei fül-orr-gége szakfőor­vos, a Gyulai Megyei Kórház osztályvezető főorvosa irá­nyítja a megyei audiológiai állomás munkáját is. A hal­lásvizsgálatok ilyen széles rétegeket átfogó rendszerét egyik napról a másikra le­hetetlenség megvalósítani. A megyei tanács egészségügyi osztályával egyetértésben a főorvos munkatársaival ki­dolgozta a programot, meg­határozva, mely korosztá­lyoknál a legfontosabb, a legsürgősebb elvégezni a vizsgálatokat. A későbbiek­ben természetesen fokozato­san kiterjesztik az irányel­veknek megfelelően a többi korosztályra is. A megyei egészségügyi szakmai prog­ram keretéből műszer- és létszámfejlesztési lehetősé­get kaptak. így a megye va­lamennyi szülészeti osztá­lyán az újszülötteknél, a 6 éves óvodások körében és a 7. osztályosoknál bevezethet­ték a hallásvizsgálatot. Nagy­szabású szűrő-gondozó akci­ót szervezett az audiológiai állomás ez év januárjától a volt szeghalmi és gyulai já­rás területén. — A szervezésnél kértük a védőnői szolgálat segítségét — mondja a főorvos. — Le­velet írtunk, csoportosítsák össze a területükön élő is­kolába készülő óvodásokat és iskolás tanulókat, s a meg­beszélt időpontban elme­gyünk hozzájuk. A 2-3 per­ces audiológiai szűrés telje­sen fájdalommentéis. A me­gyei kórház gépkocsiján utaztunk műszereinkkel a területre, s így az összeírt 4214 gyerek közül 3900-at megvizsgálhattunk. A két audiológiai szakasszisztens, s a védőnők, pedagógusok se­gítőkészségének eredménye­ként jól sikerült a szűrés. A hiányzó 314 gyereket Gyu­lára hívjuk és várjuk, a szü­leikkel együtt. — A szűrés akkor ér va­lamit, ha követi a gondozói munka, a gyógyítás. Ez eset­ben mi lesz a folytatás? — A 63 kiszűrt nagyot­halló gyereket — s ha több lesz, akkor mindenkit — gondozni, gyógyítani tudunk. Nagyon fontos, hogy a szü­lők felkeressenek bennünket gyermekeikkel együtt. Meg­határozott időre beidézzük őket, s az útiköltséget is megtérítjük számukra. Fel­hívom a figyelmet, hogy ha a kért időpontban nem tud­nak jönni, később bármely munkanap délelőttjén 8 és 12 óra között jelentkezhetnek Gyulán, a megyei kórház fül-orr-gége osztályán a hal­lásvizsgáló állomáson. A cél, hogy egyetlen gyerek se ma­radjon ki. A jelentkezők, a kiszűrtek gyógyítását el­kezdjük, hogy a következő iskolakezdésig, amennyire lehetséges, elvégezzük a hal­lásrehabilitációt. A gyógyí­tásról: a nagyothallás oka lehet egyszerű fülzsír dugó, amit könnyen eltávolítunk. Lehet orrmandula-probléma is. A lényeg, hogy mi meg­állapítjuk a nagyothallás tí­pusát, fokát, mértékét, e sze­rint tudunk segíteni. A ki­szűrt gyerekek gyógyítása, rehabilitációja a feladatunk. Van úgy, hogy műtéttel se­gíthetünk. Hallóideg-bánta- lom esetén hallókészülékre van szükség. — A gyermekek egész éle­tét, pályaválasztását megha­tározza a rossz vagy gyenge hallás. Mit tegyen a szülő, ha ilyesmit észlel? — A kisebb gyermekeknél döntő jelentőségű a beszéd­fejlődés alakulása. Ha visz- szamarad a gyerek, az ok gyakran a nagyothallás. Ma már korszerű nagyothalló­készüléket tudunk adni, 8—10 hónapos korú csecse­mőnek is. Ez átsegítheti a nehéz beszédtanulási kor­szakon, később esetleg el is hagyhatja a készüléket. De hangsúlyozom: a nagyothal- lást nem lehet kinőni! Megyénk más városaiban is folynak audiológiai szűrő- vizsgálatok. Minden szülő­otthonban hallásvizsgálatból is felkészült szülésznő vizs­gálja az újszülötteket. Bé­késcsabán, Orosházán, Szarvason és vonzáskörzetei­ben is alapvizsgálaton szűrik ki a gyerekeket, persze a fel­tételeket tovább kell még javítani. Akiket ott kiszűr­tek, először a városi, a te­rületileg illetékes audioló­giai rendelésre menjenek. A korszerű műszerezettségnek, a jó szakmai felkészültség­nek köszönhetően a korai gyógyítás és rehabilitáció megyén belül elérhető. Sza­bad az út a nagyothallók in­tézetébe, Szegedre és Buda­pestre is. Az ország népessé­gének 10 százaléka nagyot­halló, s ez igen magas szám. A megfelelő korai felderítés és gyógyítás a szülők fele­lőssége is, nemcsak az orvo­soké. — Idős korúaknái gyako­ri a nagyothallás. ők és a rászoruló fiatalok hol jut­hatnak megfelelő készülék­hez? — A hazai gyártású, és meg kell jegyeznem, igen jó hallókészülékeket a városi audiológiai szakrendeléseken a beteg közvetlenül megvá­sárolhatja. A külföldi, na­gyon drága importkészülé­kek felírása a gyulai me­gyei audiológiai állomáson történhet, csak a miniszteri rendeletnek megfelelően. Megemlítem, ezen készülé­kek magas térítési áruk el­lenére is államunknak sok­kal többe kerülnek. Főleg kisgyermekek beszédfejlődé­sének segítésére írjuk fel. Az anyagilag rászorulókat a la­kóhely szerinti tanács a szo­ciális alapokból támogatja. — A hallásvizsgáló állo­más feladatainak csak egy részéről beszélgettünk. Nem esett szó a zajos munkahe­lyek vizsgálatáról, a kárté­rítési és zajperekről, a pá­lyaalkalmassági szakvélemé­nyekről. az üzemegészségügyi szolgálattal való kapcsolatuk­ról. Mit szeretnének még a jövőben elérni? — A hallásvizsgálatok szé­les körű kiterjesztését a meg­felelő korosztályokra a me­gye egész területét átfogó­an. A megyeszékhelyre fő­állású audiológiai szakor­vost, vagy legalább orvosi óraszámot. A gyulai megyei állomásra szurdopedagógust, aki a beszéd- és hallásvisz- szamaradt gyerekekkel fog­lalkozna. A legközelebbi fel­adat: a most kiszűrt és be­hívott gyerekek ellátása. Eb­ben, saját gyerekeik érde­kében, számítunk a szülők megértő együttműködésére. Bede Zsóka Ha hallod, emeld fel a kezed... Újító kisiparosok A 45/1983. (XI. 20.) PM sz. ren­delet értelmében a kisiparosok — ha az újításuk, vagy a ta­lálmányuk éves gazdasági hasz­na legalább annyi, mint az egy évi árbevételük 70 százaléka — pályázhatnak adókedvezményre. A pályázatot — mint ahogy ar­ról Béresig Ferencné, a KIOSZ megyei szervezetének főelőadója tájékoztat — a KIOSZ megyei titkárságához kell beadni, ahon­nan azt a KIOSZ országos köz­pontjához, majd a NOVIKI Kis­üzemi Innovációs Irodához to­vábbítják. Végül is. a NOVIKI bí­rálja el, hogy az újításnak, vagy a találmánynak mennyi a vár­ható gazdasági haszna és a kis­iparos érdemes-e arra, hogy adó­alapcsökkentő kedvezményben részesüljön. Ez pedig 30 száza­lék, de jelentősebb találmány esetén 40 százalék is lehet. Békés megyében 5 ezer 300 kis­iparos dolgozik, akik javarészt mestervizsgát tettek és vannak közöttük technikusok, mérnökök is. A legtöbben nagy szakmai tudással rendelkeznek és isme­reteiket főleg önképzéssel fej­leszteni igyekeznek. Jól tudják, hogy lépést kell tartani a fej­lődéssel, ha tartósan kisiparosok akarnak maradni. Arra is szo­rítja őket az élet, hogy változ­tassanak a termelés megszokott módszerein, a rendelkezésükre álló eszközökön. Ésszerűsítsenek, újítsanak vagy kisebb-nagyobb horderejű találmánnyal tegyék könnyebbé, gyorsabbá, gazdasá­gosabbá a munkájukat. Az elől idézett rendelet erre ösztönzi a kisiparosokat, bár eddig mind­össze tizennyolcán adtak be pá­lyázatot, s azokból 15-öt fogad­tak el. (A pályázók között la­katos, autószerelő, kőműves, er­nyőkészítő, galvanizáló volt.) Hasonló kedvezményben része­sülnek azok is, akik importpótló tevékenységet folytatnak. A találmányokat, újításokat a kisiparosok általában nem adják tovább. Nincs olyan szerv sem, amely —• persze kellő áron és a feltaláló, vagy újító kívánságára — értékesítené azokat. Pedig a javát érdemes lenne elterjeszte­ni, hasznosítani, hiszen a kis­iparosok munkája társadalmilag éppen úgy értéktermelő, mint a vállalatoké, üzemeké. Nem min­degy tehát, hogy hogyan és mi­lyen mérvben járulnak hozzá a nemzeti jövedelem gyarapításá­hoz. Talán a KIOSZ szervezeteinek kellene foglalkozniuk a közve­títéssel. Ügy vélem, ez is fontos érdekvédelmi feladat. P. B. Minden érv ellenére A múlt héten Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megyé­ben jártam. Sok időm nem volt ugyan, de a feltűnően szépen és ellentétjén megakadt a szemem. Hadd mondjak valamit arról, ami szép, s talán nem minden tanulság nélkül való. Feltűnt, hogy nemcsak e megyék városaiban, hanem legapróbb községeiben is új szellők fújdogálnak az építé­szetben. A tervezők a helyi hagyományokat igyekeznek új tartalommal megtölteni, s élvezettel használják a múlt építészetének formáit és anyagait. A hegyvidéki telepü­lések sajátos hangulatához simulnak azok az új épületek, épületegyüttesek. Szellőket írtam és nem szelet. A kivagyi ormótlan- formátlan monstrumok természetesen arrafelé is gomba mód szaporodnak. Mégsem uralkodnak, mert köztük több épületgyöngyszemet is kiizadt a gondolkodó elme. S nem csupán elszigetelt próbálkozásokról van szó. Mis­kolcon egy épülő panelházban például olyan előre gyár­tott elemeket fedezhettem fel, amelyekről a házgyárak legtöbbje még nem olyan régen másfél perc alatt ezer adattal bizonyította volna, hogy gyárthatatlan. Ahol az­tán az építész figyelme mindenre kiterjed, ott az épüle­tek tájolása is tanulmányt érdemel. A hegyvidéki telepü­lések kuszának tűnő, ám a domborzati viszonyok telek­adottságait rendkívül logikusan követő utcarendszere ele­venedik meg ezeknek az épületeknek a bátor helyezésé­ben. Nem győzöm azonban hangsúlyozni, hogy szellőkről van szó. Szellőkről, amiket szívesen „látnék” errefelé is. Mert valami — úgy tűnik — menthetetlenül kipusztult. Felénk is akadnak szép házak, ezúttal nem azokat hiányolom. Hanem azokat, amelyek csak felénk volnának megtalál­hatók. Amikhez hasonlót máshol fel nem lelhetnénk. Bé­kés megyének is van olyan építészeti hagyománya, amit érdemes újragondolni. Számomra szinte képtelenségnek tűnik, hogy a hosszú tornácos parasztház ilyennyire fe­ledésbe merülhetett. Tudom, Magyarország sok más vi­dékén is közkedvelt forma volt ez, de kevés helyen annyira honos, mint éppen itt. S a podsztyenás szlovák ház típusa már végképp igazi Békés megyei építészeti jelenség, ami ugyancsak méltatlanul felejtődött el a há­ború utáni évtizedekben. Persze azt is tudom, hogy ezek ellen a házfajták ellen számtalan érv felsorakoztatható. Egyrészt kialakulásuk egy sajátos — s mára már eltűnt — paraszti életformá­nak volt következménye. Másrészt akkor még telek volt bőven, vályogból viszont nem lehetett emeletes házakat építeni. Ma telekínséges időket élünk, ezért felfelé ter­jeszkedünk. Harmadrészt a hosszú ház építőanyag tekin­tetében pazarló építkezési mód, a kockaház különböző változataihoz képest. Befűteni se könnyű, hiszen sok a védtelen fal. Csak­hogy én nem gondolok a hosszú házak szolgai lemásolá­sára. Olyan házakról álmodom, amelyek valamiképpen megőriznék annak az építészeti módnak az előnyeit és egyéni szépségét. Azt hiszem, igazi építészfeladat volna feltámasztani e formát. Nem tömegesen, csak ahol mód van rá. Például ahol egy ilyen épület összeroskadni ké­szül, ahelyett ne 3-4 szintes kockaházra gondoljunk azonnal, főleg ha környezete ezt nem indokolja. Az sem biztos, hogy egyszintes házról volna szó, de hogy nem három-, négyszintesről, az egészen valószínű. Talán még nem menthetetlen, amiért aggódom. Lépés- hátrányban sem vagyunk ez ügyben az ország más vidé­keivel szemben, hiszen erről az épülettípusról valahogy mindenütt megfeledkeztek. Ám ha ezer adattal bizo­nyítják is a kocka- és az alpesi házak gazdaságosságát, tömeges elterjedésük arcnélkülivé mossá a Békés me­gyei településeket. Ungár Tamás __________________________________________________ Választások Magyarországon „alkotmányos költségek”, sortűz O Károlyi Mihály, a század- forduló utáni parlamenti tör- ténelem kiemelkedő alakja, I az Országház átadásának esztendejében, 1902-ben lé­pett fel először képviselője­löltnek. A választások előtt Széli Kálmán miniszterelnök „a választások tisztaságának megóvására” törvényt alko­tott. A fiatal Károlyi — aho­gyan emlékirataiban leírja — hitt ebben a törvényben, I Zilahon indult, szabadelvű párti, vagyis kormánypárti programmal. Mégis: „Az én korteseim odalent Zilahon alkotmányos; költségek cí­mén szégyentelenül nagy összegeket kértek tőlem lé- lekvásárra. Én nem akartam adni, mert hittem a tiszta választásban. Egyik távirat a másik után sürgette az alkot­mányos költségeket. Egy ilyen táviratot megmutattam Széli Kálmánnak, és megkér­deztem tőle, mitévő legyek? — Hát fizess! .— mondta a választások tisztaságáról szó­ló törvény ünnepelt szerző­I je. Nem sokan lehettünk az országban, akik ezt a tör­vényt komolyan vettük. Én bizony komolyan vettem, nem fizettem, és meg is buk­tam.” Károlyi megbukott, de a Szabadelvű Párt győzött. Az ellenzék ott ült ugyan a pad­sorokban, de más eszköze nem volt a kormány tervei­nek akadályozására, mint a híres-nevezetes obstrukció. A házszabályokat felhasználva, minden alkalmat megragad­tak, hogy elhúzzák a vitát, késleltessék a szavazást. Ti­sza István, aki 1903 novem­berében lett a kormány el­nöke, mindössze egy eszten­deig tűrte az ellenzék akadé­koskodását. Üj házszabályo­kat fogalmaztak, amelyek a kormány érdekeit szolgálták. Többek között azt javasol­ták, hogy a parlament éjsza­ka is tartson vitákat. A kor­mánypártnak megfelelő szá­mú képviselője volt, hogy a maratoni viták idején is tart­sák a frontot. Az ellenzéki­ek viszont az éjjel-nappali tárgyalásiban hamar kime­rültek volna. Tiszáék 1904v november 18-án délután, sőt este kilencre is ülést hirdet­tek. Az esti ülésen elsőként Tisza István kezdett beszél­ni. A baloldali padokból ir­tózatos zaj fogadta a mi­niszterelnök javaslatát az új házszabályokról. Amikor be­szédét befejezve leült, abban a pillanatban, mint egy adott jelre, az akkori kormánypárt valamennyi képviselőbe talp­ra ugrott. Háromszáz képvi­selő. — Szavazzunk! Szavaz­zunk! Perczel Dezső elnök sza­vait csak az elnöki emelvény elé futó gyorsírók hallhat­ták: — Felteszem a kérdést: el­fogadja-e a ház a javaslatot, igen, vagy nem? A kormánypárti képvise­lőknek most kellett volna megszavazniuk a javaslatot, de nem hallották, hogy sza­vazniuk kell. Tiszáék azon­ban erre is gondoltak. Per­czel kirántott egy fehér zseb­kendőt kabátja zsebéből, s a kormánypártiak felé lenget­te. Erre azok ismét talpra ugrottak és megszavazták a házszabályrevíziót. Az ellen­zéki képviselők hiába ro­hantak fel az elnöki emel­vényre, hogy lerángassák Perczelt, az elnök a módosí­tást elfogadottnak nyilvání­totta, a puccs sikerült. S mi­közben a képviselők vere­kedtek, iratok, tintatartók röpködtek, a jegyző felol­vasta a királyi kéziratot; az uralkodó berekesztette az országgyűlés harmadik ülés­szakát. Ezek után december 13-án hívták ismét össze a képvi­selőket. Az elnöknek akár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents