Békés Megyei Népújság, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-23 / 119. szám
EöHSHZÉJ--------------Mezőgazdaságunk idei terve 1985. május 23., csütörtök o Ami az egy százalék mögött van Beszélgetés dr. Magyar Gábor miniszterhelyettessel Néhány hónappal ezelőtt nyilvánosságra került: a magyar mezőgazdaság — természetesen összhangban az egyéb népgazdasági ágakkal — 1985-ben egy százalékkal kívánja emelni termelését. Mit is jelenthet ez? Mi van az e g y százalék mögött? Erről beszélgetünk Magyar Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettessel. — Az egyszázalékos termelés- növekedés meglepően kicsi, a közvélemény nagyobb tervszámokhoz szokott. Miért csak ilyen — kevésnek tűnő — fejlődést terveznek? — Igaza van, az egy százalékról tényleg úgy tűnhet, hogy kevés — ez viszont csak a látszat. Fordítsuk ezt le a számok nyelvére. Ha ezt megtesszük, akkor kiderül — az egy százalék 150 ezer tonna gabonát, vagy körülbelül 21 ezer tonna vágóállatot jelent. Ez viszont már nem kevés, ugye? Ezt a tervszámot vizsgálva eszünkbe kell jutni annak is, hogy ezt a növekedést olyan időszakban szeretnénk elérni. amikor mezőgazdaságunk több ágazatában folyik a korszerűsítés, amikor ezekben az ágazatokban a következő évtized még nagyobb termés- eredményeinek megalapozásán dolgozunk. Határozottan ki merem jelenteni, hogy ha e tények által megvilágítva tekintjük, az egy százalék egyáltalán nem kevés! — Növénytermesztésünket kellemetlen helyzetbe hozta az utóbbi két év csapadékhiányos időjárása. Mik a célkitűzések ebben az ágazatban? — Terveink szerint a növénytermesztésben kétszázalékos termelésnövekedést kell elérni. Ez a szám annak ellenére is reális, hogy az ágazaton belül bizonyos feszültségek tapasztalhatók. Ilyen feszültség alakult ki például az elmúlt két gazdasági év aszályos időjárása miatt a Közép-Alföldön, és az ország délkeleti szögletében. Az itteni, főként gabonát termelő gazdaságok kevesebb nyereséget értek el, ami — egy kicsit — elbátortalanította őket. A másik feszültség a kalászosok és a kukorica vetésterületi arányának. felbomlása. E két növényfajta termelési Költségei között mutatkozó különbség miatt a kukorica vetésterülete csökkenni látszik, bár különböző kedvezményekkel igyekszünk megállítani ezt a csökkenést. Emelnünk kell viszont az ésszerűség adta határokon belül a napraforgó és a szántóföldi zöldség termelését. Az étolajnak mind a forgalma, mind az ára jelentékenyen megemelkedett a világpiacon, s a nálunk termelt étolaj változatlanul igen kelendő. A szántóföldi zöldség- termelés növekményét meg a konzervipar igényeihez kívánjuk alakítani, mivel a magyar zöldségkonzerv is kitűnően értékesíthető. — Mit mutatnak az állattenyésztés idei tervszámai? — Állattenyésztésünkben mindössze 0,4 százalékos növekedést tervezünk. Ennek oka elsősorban az, hogy az állattenyésztés a terepe a bevezetőben már említett, korszerűsítő fejlesztéseknek. Ügy véljük, a lakosság tejellátása szempontjából elegendő a tehénállományunk, különösebb gyarapítására nincs szükség. Szarvasmarha állományunk átalakulóban van, a következő négy-öt év alatt úgy kell átformálnunk, hogy növekedjen a „húshasznú egyedek” száma. Rekordlétszámú a magyar sertésállomány — valamivel több, mint tízmillió — ezen a szinten kívánjuk tartani. A baromfihúst illetően kívánatos volna elérni egy körülbelül ötszázalékos termelésnövekményt, de itt is van egy komoly gátló tényező. A tartási technológia elöregedett, korszerűtlen a fűtési rendszer a baromfinevelőkben, a teremfűtést fel kell váltania a sugárzó fűtésnek. A juhászat állattenyésztésünk válságágazata, annak ellenére, hogy a közelmúltban négy százalékkal emelkedett a gyapjú, kilenc forinttal a vágójuh felvásárlási ára. Meg kell barátkoznunk azzal a ténnyel, hogy a világpiacon a miénknél sokkal kelendőbb a jobb minőségű és olcsóbban előállított ausztrál és új-zélandi gyapjú. — Hallhatnánk valamit a kiegészítő tevékenységekre vonatkozó ez évi tervekről is? — Mezőgazdaságunk termelési értékének mintegy harminc százalékát a kiegészítő tevékenység adja. Tíztizenöt évvel ezelőtt ez az ágazat szinte kizárólag a folyamatos foglalkoztatást szolgálta, manapság viszont azt kell mondanunk róla, hogy teljesen beépült gazdálkodásunk egészébe, jóformán nélkülözhetetlenné vált. E téren a termelés növelését a szükségletekhez kívánjuk igazítani, olyan formában, hogy rugalmasan tovább szolgálhassuk az ipart, mivel ez nálunk könnyebben megy, mint a nagyüzemekben. — Elszoktunk az olyan kemény telektől, mint az idei volt, nem használt a későn jött tavasz sem, ráadásul az április végi kifejezetten hideg időjárás is jócskán hátráltatta a vegetáció kibontakozását, erőre kapását. Mi a véleménye, e nem várt tények ellenére is sikerül megvalósítani az egyszázalékos termelésnövekedést? — Meggyőződésem, hogy igen. Sokféle összetevő alakítja majd ki ezt az eredményt, s az eddigiekhez hozzá kell tennem valamit. Amennyiben nem lesz aszály, tehát normális időjárási-éghajlati viszonyok között termelhetünk, akkor egyedül a növénytermelés eredményének növekedése biztosíthatja a tervezett egy százalékot, s a többi ágazatban nyugodtan folytathatjuk a megkezdett korszerűsítéseket. — Köszönjük a beszélgetést. Hegyes Zoltán karhatalom igénybevételével is joga volt már eltávolítani az ülésteremből a renitense kedő képviselőket. A Parlamentbe érkező honatyákat már a kapuban sorfalt álló, fenyegető megjelenésű őrség fogadta. Az első ütlegeket azonban ők kapták. Száz ellenzéki képviselő már a folyosón elkezdte verni a mintegy negyven főnyi őrség tagjait, akik kék foltokkal, véresen menekültek. Az ellenzékiek mindent összetörtek az ülésteremben. Aznap bizony nem lehetett ülést tartani. Ferenc József rövidesen jobbnak látta, hogy feloszlassa az országgyűlést. Az 1905-ös választásokon — a Tisza-féle puccs miatti felháborodás nyomán — megtörtént a csoda: a kormány minden erőszakoskodása, csalása ellenére az ellenzéki képviselők jutottak többségre. Persze, nem népparlamentet választottak — az ország lakosságának mindössze 2,8 százaléka szavazhatott, mégpedig nyíltan. Az ellenzéki többségű parlament 413 képviselőjéből 142 földbirtokos, 56 gróf ési báró, 114 ügyvéd, 66 nyugalmazott köztisztviselő, 22 pap. A király azonban nem a többséget kapott politikusokból alakított kormányt, hanem bizalmi emberét, a darabont-testőrség parancsnokát, báró Fejérváry Gézát bízta meg kormányalakítással. Rudnay Béla rendőr- főkapitánynak jutott az a remek ötlet az eszébe, hogy ajánljanak a Szociáldemokrata Párt vezetőinek általá- nosi és titkos választójogot, s a néptömegekkel fenyegetőzve kényszerítsék meghátrálásra az ellenzéki pártszövetséget. Kristőffy József belügyminiszter magához kérette a szociáldemokraták képviselőit, s megígérte nekik az általánosi és titkos választójogot. Az a furcsa helyzet alakult ki, hogy a szavazati joggal nem rendelkező Szociáldemokrata Párt, amelynek egyetlen képviselője sem lehetett, támogatta a kormánypártot az ellenzékkel szemben. A becsapott százezrek követelték az általános, titkos szavazást, 1912. május 13-án, a „vérvörös csütörtökön”. 1905-ben a tömeg ellen felvonultatott karhatalom nem használt fegyvert, 1912 májusában viszont már vér folyt a választójogért. Akkorra már ismét Tiszá- ék voltak az urak az ülésteremben. Tisza egyelőre még csak a háttérből irányította az eseményeket, de a tüntetést éppen az váltotta ki, hogy a gyűlölt gróf elhatározta a ház elnöki tisztének átvételét, hogy letörje a feltámadt obstrukciót. A Népszava így jelentette be az eseményt: „Tisza, a gazok koronája, a képviselőház elnöke”. Az úgynevezett véderőtörvény, tehát a háborús előkészületek gyorsításának elfogadtatása érdekében hajtotta végre Tisza parlamenti puccsát: rendőrökkel vezettette ki az ülésteremből az ellenzéki képviselőket, közöttük elsőként Károlyi Mihályt. Ekkor történt, hogy az ellenzékiek elhatározták: Tiszát a társaságban isi bojkottálják. A Nemzeti Kaszi- nóban Károlyi nem fogadta Tisza köszönését. Még aznap felkeresték Tisza segédei, és másnap délután öt órakor megvolt a párbaj. A har- | mincegyedik összecsapásnál Károlyi kardvágást kapott a könyökére, mire a segédek a párbajt megkönnyebbülten beszüntették. Egy óránál to- ^ vább tartott a küzdelem, íj amely után a kibékülés el- . maradt. A választójogért vívott jí hosszú küzdelem, s az akö- jsj rül folytatott viták nyomán, g egy évvel a világháború ki- I törése előtt, megszületett az | 1913. évi XIV. törvénycikk, | amely ismét csak a férfiak- | ra terjedt ki, még mindig | csak a lakosság 7,1 százaié- | kát ölelte fel, és megmaradt 1 a nyílt szavazásos rendszer | mellett. E szerint a törvény sze- | rint soha nem választottak, | éppúgy, mint az 1918. XVIII. | törvénycikket sem alkal- | mázták soha. Ez utóbbit 1918. szeptember 20-án hirdette ki | a forradalom előtti utolsó he- 1 teit élő Wekerle-kormány, 8 ezzel is csillapítani próbálva 1 a most már nemcsak az ál- | talános választójogért, ha- | nem a békéért is harcoló tö- 1 megeket. Ez a nőket még 1 mindig kisemmizte, s agya- | fúrtan összeállított feltété- | lekkel gondoskodott róla, | hogy az ipari, és főként a Is falusi munkásság tömegei | választójoghoz ne juthassa- 8 nak. Pintér István (Következik: 5. Tiszteletbeli elnök: Lenin) Gépek, tonnák, kilométerek Milliós fuvarköltségek Az áruszállítás napjainkban az egyik legjelentősebb költségnövelő tényezők közé tartozik: valamennyiünk zse-, bét közvetve vagy közvetlen érinti. Nyersanyagok, félkész- és késztermékek utaznak települések, megyék, országok, kontinensek között. Az áruszállítás sok technikai eszközt, nagy szervezettséget igényel. Az Orosházi Üveggyár évente 2,5 milliárd forintértékű terméket állít elő, többi ségében csomagolóüveget, kisebb arányban építészeti üveget gyártanak. A gyár 6,3 millió dollár értékben készterméket exportál — csaknem húsz országba. Hogyan? Közúton, vasútón, hajón ... — Legtávolabbi partnerük Chile — kezdi a felsorolást Bubik János, az üveggyár szállítási osztályának vezetője. — Franciaországba, Ausztriába, az NSZK-ba, Hollandiába és Jugoszláviába főként közúton, míg Finnországba, Romániába, Libanonba, Izraelbe, Olaszországba, Nigériába, a Szovjetunióba, Japánba, Pakisztánba, Banghladesbe és Angliába vasúton és hajón szállítunk. Évente több mint 450 ezer tonna árut fogadunk, s ugyanannyit is adunk fel. Az üveggyártáshoz szükséges alapanyagokat az ország távolabbi vidékeiről kapja az orosházi gyár. A gyártási technológiához szükséges és alkalmas kvarchomokot Fehérvárcsurgóról vasúton szállítják, évente mintegy 220 ezer tonnát. Ez azt jelenti: hetente 3—5-ször fordulnak az irányvonatok. A szódát, ami ugyancsak a gyártás nélkülözhetetlen anyaga, Bulgáriából és Romániából kapják, mintegy 60 ezer tonnát. E roppant mennyiség 90 százaléka silói kocsikban, a többi zsákos csomagolásban fut be a gyár iparvágányára. A mészkő Eger mellől érkezik, évente 20 ezer tonna, míg a 30 ezer tonna dolomitot a Pilisben adják fel részükre. E rövid, száraz adatsor 100 milliós értékeket, több tízmillió forintos szállítási költségeket mutat és nem utolsósorban a szállítás területén dolgozó emberektől kemény helytállást, munkát követel. — Gyárkapun belül a vasúti vágányhálózatunk hosz- sza meghaladja a 12 kilométert, négy rakodóhellyel, saját kocsirendezői pályaud-, varral, két tolatómozdonnyal. Minden esztendőben több mint 24 ezer vagon fordul meg a gyárban, ami naponta és csúcsidőben gyakran 100 vasúti kocsit is jelent — magyarázza az osztályvezető. Közben megtudom azt is: az utóbbi 2-3 esztendőben a kocsiszám úgymond állandósult, az elszállított áru mennyisége viszont több. S még valami: a kocsiálláspénz is csökkenő. Ez utóbbira csak néhány adat: 1979- ben 8,3 millió forintot, 1983- ban 4,4 millió forintot, tavaly pedig 2,4 millió forintot fizettek lei kocsiálláspénzként. — Rakodási készségünk az utóbbi években jelentősen javult. A szállításban dolgozók folyamatos munkarendben dolgoznak, javult a rakodás szervezése, nőtt és színvonalasabb lett a rakodógép-parkunk. Ezzel egy időben a MÁV nagyobb teherbírású kocsikat állított forgalomba — folytatja Bubik János, majd bekapcsolódik a beszélgetésbe, Birkás Pál, a belsőforgalmi üzem vezetője. — Tipizáltuk az emelővillás targoncaparkunkat. Míg korábban 15 típusú targoncával dolgoztunk, addig napjainkban már csak csehszlovák gyártmányú univerzális dízel emelővillás targoncákat működtetünk. Megszerveztük a javítást, a karbantar-i tást és természetesen az alkatrész-utánpótlást is... — ... a targoncavezető és -javító utánpótlással együtt... — emeli fel mutatóujját, a mondatnak nagyobb nyoma- tékot adva a szállítási osztály vezetője. Persze, a szállítást segítik a vgm-ek is. Az Orosházi Üveggyárban dolgozik talán az egyetlen vas- útikocsi-rendező vállalati gazdasági munkaközösség. — Megbízható partnerek a vgm-ek, hosszú távon számítunk munkájukra. Ügy érzem, nekik is köszönhető, hogy a kocsiállásbírság egy év alatt csaknem a felére csökkent — summázza az osztályvezető. Persze, a szervezést sem szabad kihagyni. A szállítási bizottságok által létesített rakodásfejlesztési alapból emelővillás targoncákat, darus kocsit vásároltak, szódasilót építettek. Az előszállításban a MÁV nyújtotta 10 százalékos fuvarkedvezmény lehetőségét az elmúlt hónapokban maximálisan kihasználták. A jobb szervezéssel, képesítéssel, s nem utolsósorban az egészséges szemléletváltással az Orosházi Üveggyár ma a MÁV-nak az egyik legjobb fuvaroztatója. Napjainkban egy ember — igaz géppel — 20 vagont rak meg, míg 15 éve húszán alig pakoltak meg öt vasúti kocsit. Ameny- nyivel csökkent és csökken a kifizetett kocsiálláspénzek nagysága, annyival növekei dett, növekedhet a vállalati nyereség. S azt már milliókban, tízmilliókban számolják. Ha közvetve is, de valamennyiünket érinti, ez is zsebre megy... Kép, szöveg: Szekeres András Az NSZK-ba palackokat fuvaroz a kamion
