Békés Megyei Népújság, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-17 / 114. szám
o 1985. május 17,, péntek Képviselőjelöltjeink Békés megye 13-as választókerületében országgyűlési képviselőnek jelölték Kozák Sándort, Szeghalom város tanácselnökét és Maróthy Lászlót, a Minisztertanács elnökhelyettesét A választókerülethez tartozik Szeghalom, Bucsa, Bi- harugra. Füzesgyarmat, Kertészsziget, Körösladány, Körös- nagyharsány, Körösújfalu, Okány, Zsadány. Kozák Sándor — Nagyon sokat tett a sárréti nép azért, hogy javítsa életkörülményeit, jobban élnek itt az emberek, mint bármikor korábban, és olyan adottságokkal rendelkeznek, amely biztató erő a továbbhaladásra, a tartalékok feltárására. Nagy megbecsülésnek tekintem, hogy képviselőnek jelöltek — e szavakkal köszönte meg a bizalmat az egyik jelölőgyűlésen Kozák Sándor. A felszólalók többsége személyes ismerősként ajánlotta őt. Méltatták a tevékenységet. amelyet másfél évtizede folytat a tanács élén. Határozott, munkatársaitól és a tágabb közösségtől is sokat követelő, a testületi demokráciát tiszteletben tartó vezető — mondta róla a városi tanács egyik tagja. Nagy tapasztalatokkal és gazdag emberi kapcsolatokkal rendelkezik. Volt iskolatársai, a jelölőgyűléseken felszólaló tanárai segítőkész diákként, jó sportemberként emlegették. A közéletiséget már diáktársai között megtanulta. Szülőfalujában részt vett a KISZ szervezésében, később dolgozott a járási KISZ-bizottságban is. Széles körű kapcsolatai ekkor alapozódtak meg. Ismerik Szeghalmon és környékén, és ő is ismeri a várost és a környező településeket. Igazi sárréti — mondták róla a körösladányi jelölő- gyűlésen — vidék levegőjét szívta magába, kitartóan tud dolgozni. A 43 éves Kozák Sándor Körösladányban született, ott járt általános iskolába. Középiskoláit Budapesten és Szeghalmon végezte. Érettségi után segédmunkásként kezdett dolgozni. Hamarosan az államigazgatási apparátusban került. Immár két évtizede dolgozik ott. megszakítás nélkül. Közben volt gazdálkodási előadó, költségvetési és személyzeti főelőadó, vb-titkár a járásnál, és végül 1970-től tanácselnök Szeghalmon. Tanácsakadémiát végzett. Tagja a megyei tanács végrehajtó bizottságának, a városi párt-végrehajtóbizottságnak. és csaknem 20 éve a városi, illetve előzőleg a községi tanácsnak. Munkája elismeréseként több magas kitüntetést kapott. Maróthy László — Igen megtisztelőnek érzem, hogy itt, a szülőföldemen jelöltek képviselőnek. Én ezzel úgy vagyok, hogy ha a szülőföld szólítja az embert, akkor csak egyet tehet, tiszteleg és rendelkezésre áll — mondotta szeghalmi jelölésekor Maróthy László. A jelölőgyűléseken felszólalók többsége méltatta életútját, azt a közmegbecsülést kiváltó munkát, amelyet felelős politikai posztokon végzett. A KISZ Központi Bizottságában vele együtt dolgozó füzesgyarmati agronómus például arról beszélt, hogy olyan vezetőnek ismerte meg, aki munkáját szolgálatnak tekinti. Mások nagy szaktudására hívták fel a figyelmet, és arra, hogy jól ismeri a térség, ezen belül a mezőgazdaság és a kistelepülések gondjait. Tudja, mi történik a Sárréten. — örülünk — indokolta jelölését egy körösladányi pedagógus —, hogy országos tennivalói mellett is vállalja a vidék baját. Sokak által igazolt, rokonszenves kép rajzolódik ki a jelölőgyűléseken a 43 éves Maróthy Lászlóról, aki Szeghalmon született. A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Miniszter- tanács elnökhelyettese. Itt járt általános és középiskolába, majd Gödöllőn, az agrártudományi egyetemen szerzett agrármérnöki diplomát, később doktori címet. Végzés után előbb az egyetemi KISZ-bizottság titkára volt, azután megyei titkár, 1970-től pedig Szentendre város pártbizottságának első titkára. Három évvel később a KISZ Központi Bizottságának első titkárává, 1980-ban pedig a budapesti pártbizottság első titkárává választották. A múlt év decembere óta miniszterelnök-helyettes. Az MSZMP KB-nak 1973 óta, a Politikai Bizottságnak 1975 óta tagja. Országgyűlési képviselő, több magas kitüntetés tulajdonosa. Elsőként kapta meg a Sárréti Múzeum baráti köre által alapított Szabó Pál-emlékplaket- tet, amelyet azoknak adományoznak, akik a Sárrét érdekében maradandót tettek. Példamutató honvédelmi nevelés Kevermesen Egyre eredményesebb tevékenység folyik a keverme- si ifjúság céltudatos hazafias, honvédelmi nevelésében. Ez megmutatkozott akkor is, amikor a felszabadulás 40. évfordulója alkalmából Me- zőkovácsházán rendezett If- .fú Gárda járőrversenyen a 3. sz. raj első lett, s szintén a legjobb eredményt érte el az a két tanuló, aki külön indult a lövészeten. A fiatalok körében folytatott munkáról Domsik János, a Lenin Termelőszövetkezet tűz- és munkavédelmi előadója beszélt. Cyüre Józseffel, a helyi KlSZ-bizott- ság titkárával nem csekély odaadással irányítja és szervezi a kovácsházi térség egyetlen Ifjú Gárda polgári védelmi raját a múlt évtől kezdve. Valamennyien szorgalmasan készülnek a május 25-i megyei szemlére. Tavaly volt 80 éve annak, hogy megalakult az önkéntes tűzoltó egyesület, amelynek 100 aktív és 25 pártoló tagja van jelenleg. Egyébként 1979-ben megjelent egy kis könyv, és ebben Pelle Ferenc tanár részletesen feldolgozta e közösség 75 éves történetét. Kitartó, lelkes munkát végzett Bálint József, aki 45 esztendőn keresztül töltötte be a parancsnoki tisztet, valamint dr. Mánya Tibor, az egyesület tiszteletbeli parancsnoka és elnöke. A Tűzbiztonsági Érem ezüst fokozatával kitüntetett Domsik János is közéjük tartozik. (Sőt, még e mellett ő az önkéntes határőr csoport vezetője.) Amint ottjár- tunkkor jelezte, a felszereltség jó, viszont a tűzoltó szertár állaga a belvíz miatt eléggé leromlott. Az az elképzelés, hogy a VII. ötéves tervidőszakban a téesz és más gazdasági egységek támogatásával, továbbá a lakosság társadalmi összefogásával a meglevő létesítményt teljesen felújítják. Az önkéntes tűzoltók igen hatékonyan segítik elő a tűzvédelmet. Többek között ügyelnek arra. hogy a biztonsági előírásokat mindenütt megtartsák. Fő céljuk: a megelőzés. Ezenkívül nagy figyelmet fordítanak az utánpótlás nevelésére. Egyik eredményét bizonyítja, hogy az úttörő tűzoltók korábban már eljutottak Zánkára is, ahol az országos versenyen harmadik helyezést értek el. Da a felnőttek is sikeresen adtak számot helytállásukról, színvonalas szakmai felkészültségükről az elmúlt időszakban. — y — n Újfajta béléselemek Béléselemeket készít a Beton és Vasbeton Ipari Művek francia licenc alapján gyártott beongerendáihoz a Pest Megyei Állami Építőipari Vállalat csepeli üzeme. A két gerenda közti hézagot kitöltő béléselemek gyártására a vállalat előkészítő üzemét bővítették. A próbagyártás megkezdődött, s a tervek szerint az év második felében összesen 400 ezer darab béléstestet készítenek, elsősorban a magánépítkezők részére. Az új termék várhatóan már a harmadik negyedévben forgalomba kerül. Rang és kemény feladat Technikusképzés két Békés megyei iskolában Az ipar műszaki középkáderek iránti igénye évek óta napirenden tartotta a nappali tagozatos technikusképzés problémáját. E rég óhajtott vágy teljesült a művelődési miniszter l(i 1984. MM. számú rendeletének megszületésével, amely a műszaki szakközépiskolákban folyó technikus- és szakmunkásképzésről intézkedik. Békés megyében két szakközépiskola nyerte el a technikusképzés jogát, a Vásárhelyi Pál Ipari- és Vízgazdálkodási Szakközépiskola, valamint a Kemény Gábor Közlekedési Szakközépiskola. E két intézményben már így folyt az áprilisi beiskolázás. Az új feladat kemény próba elé állítja mindkét iskola tantestületét. Hiszen nem kis változásról van szó. Az intézmények igazgatóival beszélgetve az új képzési forma tartalmá- í ól, az iskola előtt álló feladatokról ejtettünk szót. S hogy közben távolabbra is tekintettünk, az a technikusképzés körül eddig kialakult országos gondokból következik. II hagyomány ereje A Vásárhelyi Pál Ipari és Vízgazdálkodási Szakközépiskolában az 1985/86-os tanévtől 3 osztályban folyik majd technikusképzés a nappali tagozaton: magasépítési, valamint az út- és hídépítési ágazatban. Az iskolában oktatott másik két ágazat, a vízépítési és vízgazdálkodási, valamint a földmérési szak hagyományos keretekben folyik, de a tervek szerint ezekben is megindul néhány éven belül a technikusképzés. — Ez az iskola korábban technikumként is működött. Ezért feltehetően előnyt élvezett az új képzés megindításáért folytatott harcban. Már csak azért is, mert itt a feltételek adottak voltak. — Magam is úgy vélem — mondja az iskola igazgatója, dr. Mizó Mihály —, hogy e jog megszerzésében nagy szerepet játszott az a tény, A „Vásárhelyiben” számítástechnikát is tanulnak hogy korábban technikum volt intézményünk. Az országban több ezer, egykor nálunk végzett technikus tanítványunk dolgozik, akikre ma is büszkék vagyunk. — Milyen lesz az új képzési rendszer? Vannak lényeges változások? — Vannak műszaki szak- középiskolák, ahol a harmadik évfolyamtól technikus- képző és szakmunkásképző ág is van. A mi iskolánk viszont középfokú szakképzést folytató szakközépiskola, tehát nincs szakmunkás- képzési ág. A diákjaink negyedikben érettségiznek, s ezután, egy év szakmai képzés után, tehetik le a technikusi képesítő vizsgát. Ebben a képzési rendszerben az első két évfolyamon a diákok zömmel közismereti tárgyakat tanulnak. A tananyag megközelítően azonos a gimnázium első két osztályának anyagával. Ez lehetővé teszi diákjainknak azt, hogy aki meggondolta magát, esetleg gimnáziumban folytathassa tanulmányait. Ez elvileg fordítva is igaz. A szülők és a tanulók még nem nagyon voltak tisztában az új képzési forma tartalmával, ami az idei — mind-v össze — kétszeres túljelentkezésben is megnyilvánult. Iskolánk ugyanis az egész Tiszántúlra képez szakembereket, ezért is alakult ki jó kapcsolatunk a szolnoki és a Debreceni Közútépítő Vállalattal. — Milyen párhuzamot vonna a régi és az új technikusképzés között? — Mások már a társadalom igényei, amelyek ezt a képzési formát újra felszínre hozták. Békés megyében pedig különösen nagy a je-, lentösége, hiszen itt nagyon kevés, úgyszólván hiánycikk a műszaki középkáder. — Tehát a végzősöknek nem lesz állásgondja ... — De nem ám! — kap a szón az igazgató. — Korábban felmérést folytattunk a bázisvállalatoknál, s kimutatták, milyen sok szakemberre lenne szükségük, közöttük technikusokra. Segítséget is ajánlottak fel, csak minél több és megfelelő színvonalon kiképzett technikust kapjanak. Kiderült, máris nagy középkáderhi- ánnyal küszködnek. Egyébként az a véleményem, ha mi a műszaki élet terén előbbre akarunk lépni, jobban kell koncentrálnunk a szakemberképzésre. S főleg annak színvonalára. — Ezt a színvonalat az önök iskolája tudja biztosítani? — Régóta együttműködünk a debreceni Ybl Miklós Műszaki Főiskolával, amelynek két kihelyezett osztálya is van nálunk. Ez a jó munka- kapcsolat sokat segít nekünk a technikusképzés tartalmi kérdéseinek a kimunkálásában. S ehhez aktív, lelkes, jól felkészült tantestületünk van. Együttes erővel döntöttük el, hogy olyan műszaki vénával megáldott embereket akarunk nevelni, akik fogékonyak az újra, akik rugalmasak a szakmai kérdésekben. Nekik küzdeni kellett írté A Kemény Gábor Közlekedési Szakközépiskola igazgatója, Kiss Ferenc először a technikusképzés jogának megszerzéséért folytatott kemény és tervszerű munkájukról számolt be. Felkérték az MTESZ elnökségét, hogy készítsenek felmérést a megye üzemeiben az igényekről. E jelentés 140, azonnal fogadható technikusról szóit. A másik érvet a jó szakmai munkát fémjelző országos versenyeken elért helyezések jelentették. Aztán az a szám, hogy a végzős tanulók egyharmada jelentkezik felsőfokú intézményekbe, s ezek 70—75 Korszerű eszközökkel folyik az oktatás a „Keményben” Fotó: Gál Edit százalékát fel is veszik. Aztán, hogy megismerjék őket, országos szakmai tanácskozást is rendeztek. Ezek az érvek győztek. Az iskolában jövőre .3 techni-, kusképző osztály indul: két gépjárműszerelő és egy autóforgalmi, illetve ez utóbbi új neve, gépjárműüzemi szak. — Hogyan sikerült a feltételeket megteremteni? — Azzal kezdem, hogy mi vagyunk az egyetlen szakközépiskola, ahol nincsenek óraadók, tehát a személyi feltételeink jók. Egyetlen közlekedési mérnököt kellett csak felvennünk. Szakoktatóink pedig most szerzik a pedagógiai képesítést. Sokba kerül ez nekünk — évi 100 ezer forintba —, de megéri. A tanterveket az elmúlt év májusában megkaptuk bírálatra, a közismeretieket pedig egy hónappal később. Lesz második idegen nyelv, nálunk a német. Már a tan-, könyvjegyzéket is megkaptuk. Szóval az előkészítést a felsőbb szervek alaposan csinálták.,. Aztán gondoskodnunk kellett a tárgyi feltételekről is. Olyan műhelyszisztémát dolgoztunk ki, amely technológiai sort alkot. A hat műhelyünk mellé ezért kell egy hetediket is építeni, ahol a nagy gépkocsik, buszok javítása folyik majd. Ehhez a Körös Volán Vállalattól kaptunk is 1 millió forintot. — Néhány szót a képzés tartalmáról. Hiszen kevesen ismerik. — Azt a felvételi lapokból is tudjuk. Sajnos. Mi a mechanikai szakcsoportba tartozunk, amelyben még van harminc szak. E csoporton belül igen könnyen vándorolhatnak a gyerekek az első két évben. Gimnáziumba is könnyebben mehet innen a gyerek, onnan — a szakmai alapképzés miatt — már kevésbé. Tehát nyitottabbá vált az iskola. Egyetlen dolgot kifogásoltunk ez ügyben. Nem értjük, miért csak a III. osztályban kezdjük a biológia oktatását? Ez ugyanis megnehezíti a gimnázium-, ba történő átlépést. — Nem érzik a jelenlegi tanítványok hátrányban magukat, hogy kimaradtak a technikusképzésből? — Nem, mert indítottunk esti tagozaton is technikus- képzést. Most, februárban vizsgázott az első ilyen osztályunk. És igen szép eredménnyel. Ezt addig szeretnénk csinálni, míg igény van rá. — Kötelező a technikusi minősítő vizsgát letenni? — Nappalin nem. A gyerekek a második év végén jelentkeznek a technikus- képző ágra, amely a vizsga eredményétől függ. Aki nem üti meg a szükséges szintet, az a szakmunkásképzési célú szakközépiskolában folytathatja tanulmányait. Sőt, aki tovább akar tanulni, az is választhatja ezt az ágát a képzésnek. Ez a több csatornás elv nekem nagyon szimpatikus. — Mi alapján folyt a felvételi? — Speciális pontrendszert dolgoztunk ki, amelynek a lényege, hogy a fizika- és matematikajegyek összege jelenti a döntő súlyt az elbírálásban. Az összes hozható pontszámból e két tárgy 35- öt tehet ki. Ugyanis a gyerekeknek is tudni kell: nem könnyű képzési formáról van szó. S hadd mondjam még el: tantestületünk megértette és elfogadta a sok plusz munkát, amivel az új képzés beindítása járt. A kollektíva vállalkozókészsége még engem is meglepett. Bíznak az erejükben, önmagukban. B. Sajti Emese
