Békés Megyei Népújság, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-16 / 113. szám

1985. május 16., csütörtök

Képviselőjelöltjeink

Békés megye 5-ös számú választókerületében országgyűlési képviselőnek jelölték Bőd Antalt, a Gyulai Fa- és Fémbútoripari Szövetkezet elnökét és Szabó Miklóst, a megyei pártbizottság első titkárát. A választókerülethez Gyula város tartozik, a Románváros kivételével.

Bőd Untai

Bőd Antal, a Gyulai Fa- és Fémbútoripari Szövetkezet elnöke 52 éves. Tanulmányait Gyulán végezte. Első munkahelye 1952-ben a Körösvidéki Öntöző Vállalat volt. Később dolgozott az SZTK gyulai kirendeltségén, majd 1968-tól megszakítás nélkül jelenlegi munkahelyén. A szövetkezetnél volt belső ellenőr, osztályvezető, főkönyvelő, 1981-ben pedig elnökké választották. Több mint két évtizede tagja a városi pártbizottságnak. Társadalmi munkában pártaktíva, propagandista, és rendszeresen dolgozik a népfrontban és a népi ellenőrzésnél. Tagja a Kiszöv elnökségének. Felsőfokú végzettsége van, munkája elismeréseként több magas kitüntetést kapott.

Amikor javasolták, a Hazafias Népfront részéről elmondták, hogy nagy munkabírású, határozott vezetőnek ismerik a városban, olyan embernek, aki szerénysége, az emberekkel való közvetlen és rendszeres kapcsolata miatt közmegbecsülésnek örvend. Széles körű politikai és közgazdasági ismeretekkel rendelkezik. A fa- és fémbútoripari szövetkezet az elmúlt évtizedekben kis kézműves üzemből nemzetközi hírű, korszerű termékeket gyártó, modern ipari üzemmé fejlődött, és ebben személyes érdeme van neki is. Része van abban, hogy a városban élők büszkék az

üzemre, nemcsak azért, mert termékeik öregbítik Gyula jó hírnevét, hanem a város- fejlesztéshez nyújtott hozzájárulás miatt is. Bőd Antal — mondták többen — a jó értelemben vett csoportérdeket tartja szem előtt, úgy, hogy közben nagyobb közösségekben gondolkodik. Ez érződött a jelölést megköszönő szavaiból is:

— Engem itt a törvényhozásba, országos ügyek intézésére jelöltek. Ha megválasztanak, természetesen igyekszem ennek megfelelni. Emellett azonban közéleti emberként, magánemberként és hivatásomnál fogva is kötelességemnek tekintem az itt élő emberek munkalehetőségeinek biztosítását, és azon fáradozom, hogy kulturális életszínvonaluk mind magasabb, városunk mind teljesebben otthonuk legyen.

Szabó Miklós

Szabó Miklós, az MSZMP Békés Megyei Bizottságának első titkára 1943-ban született Gyulán. Középiskolai tanulmányai befejeztével textiltechnikusként dolgozott a gyulai harisnyagyárban. Itt figyeltek fel ifjúságmozgalmi tevékenységére, és indították el munkatársai bizalmából a közéletiség útján. Előbb a városi KlSZ-bizott- ság titkára volt, majd 1969- től megyei titkár, később. 1973-tól a KISZ megyei bizottságának első titkára. Közben öt éven át tagja volt a KISZ Központi Bizottságának és a megyei párt-végrehajtóbizottságnak. 1980- ban a megyei pártbizottság titkárává választották, 1984 júniusa óta első titkár. Munka közben egyetemi végzettséget szerzett. Több magas kitüntetést kapott.

Azzal ajánlották képviselőnek, hogy nagy politikai tapasztalatokkal rendelkező, határozott vezetőnek ismerik megyeszerte. Hozzáértéssel, a térség sorsa iránti felelősségérzettel folytatja munkáját. A közvélemény nagyra értékeli azt — hangsúlyozták többen is —, hogy a megyei pártértekezleten az ország nyilvánossága elé tárta a megye történelmi el maradottságát, rámutatott annak okaira, és az általa vezetett megyei pártbizottságnak van programja a hátrányos helyzet felszámolására.

Gyuláról indult politikai pályája. Itt vált vezetővé és vett részt a város jó hírnevének megalapozásában. Régi, baráti és elvtársi szálak fűzik Gyulához. Az itt élők látják — mondta az egyik felszólaló —, hogy nem felejtette el, honnan indult, és tudják, hogy mit tett a városért.

Amikor köszönetét mondott a jelölésért, erről az útra bocsátó közösségről is megemlékezett:

— Gyulát ipara és mező- gazdasága tette gazdaggá, de igazán naggyá polgárai emelték. Engem itt tanítottak meg várost és tágabb szülőföldet, megyét szeretni. Ezzel az útravalóval akarok dolgozni a jövőben is — ha bizalmat kapok, képviselőként is — a megye és benne Gyula város boldogulásáért.

Okosan szeretni

Gyermeknap közeleg, s majd ismét elmondjuk, leírjuk, elolvassuk, hogy „szemünkfénye a gyermek”. így igaz, valóban szemünkfénye, szeressük is úgy, mint a szemünkfényét, okosan, vigyázva. Nem- bámulunk tűző napba, nem rontjuk a szemünket gyenge fény melletti olvasással; s okosan vigyázunk a szemünkre, amikor megfogadjuk a jótanácsot is: kis lámpát teszünk a televízió mögé.

Valahogyan így, józanul kellene a gyerekeinket is szeretni. Sajnos^ sok a végletes példa. Vannak elhagyott gyerekek, akikkel soha nem törődött a szülő, vannak családban élő, mégis magányos gyermekek, vannak olyanok, akik mindent megkapnak anyagiakban, csak éppen anyut-aput nem kapják meg. Ez az egyik véglet. A másik az agyonkényeztetett gyerek, akinek még a gondolatát is lesik, akit akár kicsi, akár nagy, kiszolgálnak, aki számolatlanul kapja a zsebpénzt, akinek erőn felül vásárolja meg a család a legszebb holmit. Ez a másik véglet.

De már hallom is a szemrehányást: ha az ember szereti a gyerekét, persze, hogy a legszebbet, a legjobbat akarja a számára, ési elő is teremti, ha kell, áldozatok árán is. Miért baj ez?

Ismerek gyereket, aki akkor kapott karórát, amikor még az idő fogalmával sem volt tisztábaff Mennyivel jobban örült volna annak az órának, ha akkor kapja meg, amikor már gyakorlottan ismeri a pontos időt. Ez a gyerek ugyanígy kapott nem idejekorán, hanem ideI

jénél jóval korábban kerékpárt, fényképezőgépet. Hatéves korában európai társasutazásra vitték a szülei.

És később, amikor kamasz lett, csodálkoztak, hogy ez a gyerek nem tud örülni semminek. És az édesanyja minden karácsonykor sírt, mert a drága ajándékot, amit vettek, a gyerek lefitymáíta. Ez az asszony egyszer nekem ezt mondta: „Tudod, most már születésnapra, névnapra, karácsonyra csak pénzt adok a fiamnak. Vegyen abból, amit akar, mert én úgy sem tudok a kedvére váI súrolni”.

Azt már meg sem mertem kérdezni, hogy mennyi az a pénz. Valószínűleg nem kettő, hanem három nulla van a szám mellett.

Tudom: okosan szeretni nem könnyű. Ügy szeretni, hogy közben követelni is a gyerektől, éppen az ő érdekében. Ügy szeretni, hogy néha tiltani is kell, de lehetőleg nem feleslegesen tiltani. Ügy szeretni, hogy őszinteségért őszinteséget várhasson a szülő. Ügy szeretni, hogy ne legyünk terhére a (főleg nagyobb) gyereknek. Úgy szeretni, hogy az ne rabság legyen a gyereknek, hanem bizI

tos támasz tudata. Olyan légkört teremteni, amiben a gyerek nem azért érzi jól magát, mert neki mindent szabad, hanem mert érzi, hogy egy kis kollektívában él, ahol mindenkinek megvan a tennivalója, a kötelessége, a joga, ahol adni és kapni is lehet a szeretetet.

Erre nincs recept, de a cél megjelölhető.

(sárdi)

Bélyegbemutató Mezőberényben

A megnyitó után dr. Va- lentinyi Károly, a kör elnöke mutatta be a nagy szakmai hozzáértéssel „megkomponált” anyagot. Ezt megelőzően megkértük arra, hogy válaszoljon néhány kérdésünkre.

— Milyen alkalomból nyílt meg ez a bélyegbemutató?

— Amint a meghívóban is

olvasható, ezt kiállítást az európai béke 40 éves fennállásának tiszteletére szerveztük meg. Ehhez kapcsolódik több gyűjtőtársunk által összeállított kollekció: így például Braun Márton- nénak földrészünk békéjével, biztonságával és haladásával kapcsolatos témájú magyar bélyegei. Továbbá: A bélyegbemutató anyagának egy része

jó lehetőséget teremtenek az emberi kapcsolatok szoro1 sabbra fűzésére, az esztétikai élmények közös átélésére és nem utolsósorban a politikával, gazdasággal, történelemmel, földrajzzal, művészetekkel összefüggő ismeretek elmélyítésére.

A megnyitón ott volt LipMár a nyitás napján sok látogatója volt annak a kiállításnak, amelyet a mezőbe- rényi bélyeggyűjtő kör rendezett a Petőfi Sándor Művelődési Központban. A bemutatót Nagy Ferenc, a Ha-, zafias Népfront titkára nyitotta meg, aki az országos és helyi filatelista mozgalom múltjára és jelenére emlékeztetett. Mezőberényben — amint mondotta — 1953 novemberében kezdett kibontakozni ez a társadalmi és kulturális élet fejlődése szempontjából is jelentős szakköri tevékenység. Csaknem másfél évtized múlva a gyűjtők száma elérte a százat, s ezért a szervezet azt kezdeményezte, hogy az üzemekben külön alakítsanak ilyen közösségeket. A kiállítás egyúttal méltón prezentálja a népek egyetemes kapcsolatát, gazdag esztétikai élményt nyújt, valamint bővíti az érdeklődők tudását. A HNF-titkár befejezésül köszönetét mondott mindazoknak az intézményeknek, személyeknek, amelyek, illetve akik a rendezésben közreműködtek.

dr. Braun Józsefné hazánk fejlődését (1950—1970), Szabó Antal pedig a felszabadu-, lás 40. évfordulóját, az újjászületést és a békét prezentáló anyaggal jött el. Ezenkívül természetesen egyéb gyűjtemények is láthatók a kiállításon. Az ötven tablón kívül vannak olyanok is, amelyek nem az országos szövetség által meghatározott szabvány szerint készültek el. Ezek közé tartozik Domokos Gábornak a képzőművészetekre vonatkozó anyaga, s figyelmébe ajánlhatom Szalai Barnát, aki az öt világrészből érkezett leveleket gyűjti.

A kör elnökét ezután saját tevékenységéről kérdeztük meg. Amint jelezte, a bélyegeket édesapja szerettette meg vele. Nem kis büszkeséggel mutatta meg az 1852 és 1900 között kiadott réz-, és kőnyomatosokat, továbbá a bélyeg előtti leveleket.

— Milyen a szakköri élet?

— Minden hónapban tartunk összejövetelt. Ezen áttekintjük a Budapestről megrendelt cserefüzeteket, de egymás anyagát is szemügyre vesszük. A felnőtt körnek 50—60, az ifjúságinak 40—50 tagja van jelenleg. A rendszeres-találkozók

Nagy Ferenc HNF-titkár megnyitja a kiállítást

Hegyvenéves az európai béke

ták István békéscsabai vendég kiállító is, aki a 22 tablót megtöltő, 1945—46. évi inflációs anyagával már országos díjat nyert. Sőt, felkérték arra, hogy a szeptemberben esedékes római kiál-. lításon részt vegyen.

— Hány éve gyűjt bélyeget?

— ötven éve. Az itt látható bélyegek köpött van olyan, amelyik csak 4-5 napig volt érvényben. Most három állandó külföldi cserepartnerrel állok kapcso-i latban, ugyanakkor többször elutazom ilyen céllal más országokba. Csak a magyar bélyegeket gyűjtöm, de az 1700-as évekből is vannak bélyeg előtti leveleim . .. Kecskeméten egy másik anyaggal nyertem nagydíjat.

Érdekesnek tűnt Vágvöl- gyi Mihály elgondolása. Ö a bélyegeket ugyanazzal az érmekkel párosította. Nevezetesen: kollekcióját a fila- télia és numizmatika témaazonosságára alapozta.

Az 1-4. tablót Bácsi János tanár, a kör titkára töltötte meg a Kínai Népköztársaság bélyegeivel.

— Honnan szerzi be az értékeket?

— Egy nemzetközi klub révén 8 évvel ezelőtt levelet kaptam egy kínai bélyeg- gyűjtőtől. Azóta folyamatosan cserélünk és orosz nyelven levelezünk. Elhoztam egy kínai nyelvű bélyegkatalógust a kiállításra. Néhány írásjelnek már tudom a je-, lentését.

— Melyek a legérdekesebb darabok?

— Itt van például Mao Ce Tung és Sztálin találkozóját ábrázoló bélyeg. Vagy: az 1960-ból származó, s a kínai —magyar barátságot megörökítő bélyegpár. Az első értéken a budapesti Országház, a másodikon — egymás mellett — a magyar és kínai zászló, alatta a Szabadság! szobor és a kínai parlament pagodája látható.

Egyébként május 9-én ali kalmi postahivatal működött, s így lehetőség nyílt az emlékbélyegzésre.

Kép, szöveg: Bukovinszky István