Békés Megyei Népújság, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-16 / 113. szám
1985. május 16-, csütörtök o IZHaUKTiW Munka, munka, munka.» 68 év igazolt munkaviszony — Egyfolytában és a közlekedésben? — Igazából ennél több, mert tizenkét évesen, ahogy a hat elemit kijártam — kitűnő bizonyítvánnyal —, mindjárt dolgozni mentem. Mint más, nyolcgyermekes parasztember fia, egyik gazdától a másikig. Aztán megelégeltem a kisbérességet, megpróbáltam a vasutat. Sikerült. 1917. január elsejével fölvettek kisegítő fékezőnek — emlékszik vissza a régi időkre a most is dolgozó Aszódi Pál nyugdíjas. — Csak nálunk már harminc éve dolgozik Pali bácsi — mondja Kocsondi Jó- zsefné, a 8. sz. Volán-vállalat bevételellenőrzési csoportvezetője —, s akár esik, akár fúj, itt van a meghatározott napokon. Mint a Törzsgárda brigád tagja, intézi a fuvardíj-reklamációkat. Szinte fejből ismeri az összes szabályt, rendelkezést, olyan a memóriája nyolcvanhat évesen is, hogy az bámulatos. Ha új rendelet van, áttanulmányozza, és nem felejti. És jó az egészsége. — A mostani nagy télnek is fittyet hányt. Pali bácsi? — Nem számított nekem, pedig kevés lett a szenünk, s csak a konyhában tudtam fűteni. De azért negyvenhárom éve nem voltam orvosnál. Nem is tudom, mért jár doktorhoz az a sok ember. Én, ha megfázok, veszek egy jó lábfürdőt, csinálok forró teát és kész. Reggelre kutyabajom. Tőlem üresen maradhatnak az orvosi rendelők. ugye Erzsikém? — fordul a brigádvezetőhöz. — Tavaly, abban a februári istenítélet időben is bejött dolgozni! Nem is vártuk, a buszok késtek, a ja- minai is, ezért elindult gyalog. és hamarabb beért, mintha várt volna. — Húsz perc alatt. Pali bácsi vékony, szikár alkat. Fürge mozgású, fürge szellemű. Dátumokra napnyi pontossággal emlékszik. Mikor került a MÁV-hoz, mikor lépett egy-egy lépcsővel feljebb, mikor milyen vizsgát tett le — beleértve a polgári iskolát is —, pedig jó sok kellett ahhoz, hogy mint vizsgáló főellenőr fejezze be vasutaspályafutását, 1949- ben, amikor a kellő szolgálati idő után nyugdíjazták. De már ment is tovább a Gazdasági Vasúthoz, onnan meg hat év múltán a Volánhoz. Ügy. ahogy azt tavaly a tévében, a Legek műsorában elmondta. — Nagy meglepetés volt nekem, mert ezek a lányok a hátam megett intézkedtek, csak akkor szóltak, hogy szedjem össze a. dokumentumokat, amikor a tévéből telefonáltak, hogy mehetek, mert ilyen hosszan — és egyetlen ágazatban, a közlekedésben — nem dolgozott senki. így aztán egyszercsak ott voltunk Pesten. — Nagyné Rózsika ötlete volt, s mikor sikerült, talán mi még jobban örültünk, mint Pali bácsi. Hárman kísértük föl — a tévé költségére —, s végig vele voltunk a próba-, és a rendes felvételen. Egy pillanatig sem jött zavarba, sőt, jókat viccelődött a Rózsa Gyurival. Pedig az a bezártság, az a meleg, szörnyű volt. — Akkor híres ember lett, Pali bácsi ... — Ha híres nem is, de sokan felismertek, és megszólítottak. Mindjárt az adás után másnap, Orosházán is, ahogy a lányomékhoz mentem, mondja egy nálam nem sokkal fiatalabb ember: láttam tegnap a tévében, gratulálok, és örülök, hogy még mi, öregek is tudunk valamit. Tudnak bizony. Pali bácsi nemcsak a fuvardíj-reklamációk intézéséhez szükséges rendeletekhez és^ a számoláshoz ért, hanem a fiával közös háztartást is ő viszi, mióta a felesége beteg lett, majd három éve meghalt. Főz, mosogat, felmos, ablakot pucol, szőnyeget porol, mindent csinál, amit kell. — Minden reggel fél ötkor kelek, reggelit készítek, és uzsonnát a fiamnak, majd, mikor elmegy, rendbe teszem a lakást. Hét órakor már készen vagyok, a por is letö- rülgetve. Aztán jön, ami épp soron van. Csütörtök például a mosás napja, a péntek a bevásárlásé. Bejárok a 100- asba, ott veszek meg mindent, ami egy hétre kell, és buszon hazacipelem. Szombat-vasárnap főzök. — A kert is szép rendben van, azt ki csinálja. — Azt is én. Ez itt egy tábla őszirózsa. Amott a zöldség, répa, retek, hagyma. Épp tegnap gyomláltam. Itt meg uborka lesz, de még nem kelt ki. Ez már csak fél porta, egyedül is győzöm. — Ilyen magas korban honnan van mindehhez ere- #e? — A mértékletes élettől. Nem dohányzom, nem iszom szeszes italt, csak a napi egy üveg sört. Nem idegeske- dek, mert minek? Attól nem lesz jobb. Hat gyermeket neveltem, értek tragédiák is, de azokon úgy sem lehetett változtatni. Csak belenyugodni. — Semmilyen szenvedélye nem volt, és nincsen? — Kettő is. Az egyik a futball. A csabai labdarúgószövetségnek 1980-ig vezetőségi tagja voltam, két sportkitüntetésem is van. Nálam nélkül ma sincs meccs, legyen akármilyen idő, ott vagyok. Tudja, ahogy tréfásan mondják rám, a bíró körülnéz, meglát: na, itt van Pali bácsi, kezdhetjük a mérkőzést. — És a másik szenvedélye? — Az ennél is nagyobb: a munka, munka, munka. Az, hogy mindig nagyon szerettem a munkámat. Nincs annál jobb érzés, mintha kifogástalanul dolgozik az ember, ettől valaki mások, és saját maga előtt is. Itt is megbecsülnek, szeretnek, érzem, hogy szükség van rám, s ezt a munkámmal honorálom. Tavaly is közel másfél millió forintot hoztam a vállalat konyhájára. — Akkor hát a munka a hosszú élet titka? — A munka szeretete! És a mérsékletes élet. Meg az, hogy ne hagyja el az ember magát. Ne hanyagolja el se a környezetét, se saját magát, rend és tisztaság legyen mindig körülötte. Én nem. is tudtam soha másképp élni: Most is ilyen, közel a kilencven évhez. Vass Márta Fotó: Gál Edit A debreceni állatkórház éjjel-nappal ügyeletet tart magán és állami állattartók részére. Az intézetben főként olyan súlyosabb műtéteket végeznek el, amelyek meghaladják a területen dolgozó állatorvosok lehetőségeit. Az állategészségügyi intézetben tavaly 4 ezer beteg állatot operáltak, gyógyítottak, illetvé részesítettek állatkórházi ellátásban. A képen: előkészületek a műtéthez (MTI-fotó: Oláh Tibor felvétele — KS) Sok kérdés még válaszra vár A SAGE bajai Veszteséggel és alaphiánnyal zárta a múlt évet a Békéscsaba és Környéke Agráripari Egyesülés. Elintézhetnénk az ügyet annyival, hogy a kétéves aszály súlyosan érintette a 21 tagüzemet, a közgazdasági szabályozók és gazdálkodási hibák következtében előállt pénzügyi nehézségek az egyesülés irányító apparátusát. Ez így túl egyszerű lenne, mert a majdnem 11 milliós veszteség komoly gondot okoz' a tagoknak, akik kifizetik a mérleghiányt, de közvetve őket sújtja az aiaphiány későbbi rendezése, hiszen ők kapnak kevesebbet azokért az összegekért is, amelyeket az alakulás nyolc éve alatt a közös kalapba tettek. Vegyük sorra tehát a mostani bajok okait, forrásait, s természetesen a kiutat, mert a bajok orvoslása csak ez lehet! A BAGE alakulása után eltelt kísérleti időszakot követő, hatodik ötéves terv ütemes fejlődést írt elő a tagüzemeknek, és az egyesülésnek. Egyértelmű, hogy ezt a célt nem sikerült elérni. A tagüzemek — 13 tsz, két állami gazdaság, három szövetkezeti közös vállalat, két élelmiszeripari feldolgozó, és egy kereskedelmi vállalat — a múlt évben csupán felét érték el annak a nyereségnek, amit akartak. Ez szinte egyértelműen a kétéves aszály számlájára írható. Nem mondhatjuk, hogy csak a sikertelenség jellemzi a BAGE működését. A VI. ötéves terv négy tevékenység fejlesztését szorgalmazta, elsősorban az egyesülés számítógépes optimalizálási szolgáltatására alapozva. Ezek közül a vetőmag- és szemestermény-termesz- tés jól szerepelt, igaz, a vetőmagágazat jövedelmezősége — mint másutt az országban —, a tagüzemeknél is csökkent. Ugyanakkor nőttek a növénytermesztés hozamai, a sertéságazat a megyére jellemző mennyiségi fejlődést mutat. A szarvasmarhaágazat szakosításában megtették a tervezett lépéseket — napjainkban a tehénállomány hatvan százaléka három telepen adja a tejtermelés hetven százalékát. A zöldségtermesztés fejlesztése feltűnően elmaradt. Mindössze egy tsz foglalkozik vele ágazati rendszerben, a többiek a háztáji növényévé tették a zöldséget. Ennek oka: az ágazat rossz közgazdasági helyzete, s emiatt egy .120 milliós ágazatot kell elsorvasztani, annak minden anyagi következményével, terhével. Mert hiszen senkire sem kényszeríthető veszteséges ágazat üzemeltetése: még mindig - kisebb béka — ha már le kell nyelni — a megszüntetés, mint a veszteséges termelés. Az egyesülés közöst tevékenysége egészen 1983-ig a tervnek megfelelően alakult, legalábbis, ami a termelési értéket, és a nyereséget illeti. A termeléssel nem volt különösebb baj a múlt évben sem, de jelentkezett a már említett veszteség és alaphiány. Igaz, hogy közben felépítettek három, nagy befogadóképességű műtrágyatárházat, már egy évet késett viszont a tagokkal közösen létesítendő beruházások közül a közös műszaki bázis, és egy hízómarhatelep, valamint a kereskedelmi tevékenység kiépítése. Helyettük — az elképzelések szerint — tárolókat építenek, de ami tény az tény: a termelő beruházások kiesésével a szolgáltatásokra helyeződött a hangsúly, és ez a legfőbb oka a veszteségnek. Az egyesülés közös tevékenységeit adó ágazatok önelszámoló egységként működnek, így felelősségük könnyen kimutatható. A takarmány- és terményforgalmazás, az építőipari ágazat, a műszaki ágazat és a számítástechnika többé-kevés- bé sikerrel vette a múlt évet, nagy forgalmat bonyolítottak le és csekély, vagy éppen szép nyereséggel zártak. Egyes szolgáltatásaik, mint például a tehergépkocsi-alkatrész raktár, kimondottan népszerű lett a tagi üzemek körében. Jól szerepelt az agrokémiai ágazat is — amíg a tsz-ek, állami gazdaságok vissza nem mondták a korábban megrendelt műtrágyákat, növényvédő szereket. Nem rossz szándékból tették, hanem mert az aszály erősen lecsökkentette vásárlóerejüket. így hatvanmillió forint értékű vegyszer maradt a BAGE-ágazat raktáraiban, s okozott 12 millió forintos veszteséget. Ám nem csupán a visszamondások miatt volt hiány: közben drágultak a. műtrágyák, a vegyszerek, a tárolás és a szállítás költségei. Az egyesülés apparátusa mintha megfeledkezett volna erről, illetve mintha túl jó akart volna lenni tagjaihoz. Olcsóbban adta a szereket, mint tehette volna. És következtek a nehéz percek: a 10,9 millió forintos hiány kiosztása a tagoknak. Nem csoda, hogy sok gazdasági vezető nyugtalan lett a tények közlésekor — saját tagságának, vállalata dolgozóinak kellett számot adnia. A veszteséges évzáráshoz azonban más is hozzájárult. Szinte mindenki látja és belátja a felelős vezetők közül, hogy a BAGE már születésekor hátrányos helyzetbe került. A 21, különböző fejlettségű tag egymáshoz iga-i zodása még csak megoldható lett volna (részben sikerült is), de az egyes tsz-ek és a termékeiket feldolgozó vállalatok érdekei — mint a példák bizonyítják — nehezen egyeztethetők. Egyszerű: a termelő drágán akar megszabadulni az árutól, a feldolgozó olcsón vásárolni. Több feszültséget okozott, hogy az egyesülés fejleszté-, seiben a tagokra kellett hogy támaszkodjon. S éppen akkor nőtt meg az anyagi igénye, amikor a közgazdasági szabályozók az üzemek saját forrásait is megnyirbálták. Szerencsétlen egybeesése ez a dolgoknak. Ráadásul megnőttek a kamatok iß, amelyek további terheket róttak a beruházókra, üzemeltetőkre. Az egyesülés és tagjai egyaránt nehéz helyzetbe kerültek — sok helyen külön teherként viselték és viselik a BAGE működését és különösen most, a veszteségét. A helyzetet tovább nehezítette, hogy időközben népgazdaságunk egyik fő irányzata lett a decentralizálás, a nagy szervezetek megszüntetése, a kisebb, életképesebb szervezetek életre hívása. Eb» ben a gazdasági légkörben él és próbál élni az immár öt- százmilliós közös vagyonnal rendelkező agráripari egyesülés, amelynek gazdasági, jogi helyzete még mindig nem tisztázott. Mi tehát a fejlődés iránya, van-e egyáltalán? Az már biztos, hogy a fejlődésnek lesz iránya, ha napjainkban ez még nem is teljesen tisztázott. Az is könnyen belátható, hogy a jelenlegi szerkezettel — a szolgáltatások alacsony árával és túlsúlyával — a jelenleginél lényegesen jobb helyzetbe nem kerülhet a BAGE. Ezért célszerű meg» szüntetni a veszteséges ága-, zatokat, illetve olyan fői-mában üzemeltetni, hogy jövedelmezővé váljanak. Szorosan ide kapcsolódik, hogy nem árt tanulmányozni a hajdúsági és a kalocsai egyesülés munkáját, hiszen ők ezt már jól megoldották. Gondolni kell ugyanakkor arra is, hogy a jogi szabályozáshoz igazítsák az egyesülés szerkezetét, felépítését és az váljon sokkal nyitottabbá, rugalmasabbá. Az ezt szolgáló jogszabály rövidesen megjelenik. Végül, de nem utoljára: a szakmai közvélemény régóta tud róla, hogy az egyesülés napi dolgait irányító apparátusa nem képes úgy ellátni feladatait, mint az kívánatos. Külön teendő tehát a személyi kérdések, alkalmas vezetők, szakemberek „bevetése”. Hasonló a helyzet az igazgató tanáccsal, amelynek tagjai felelős, vezető beosztású emberek. Éppen emiatt kevés idejük jut érdemben foglalkozni a BAGE ügyeivel. Mi tagadás: gyakran megfontolás nélkül szavaznak, s bizony ők is részesei a helytelen gazdasági döntéseknek. Miért fontos, hogy az első számú és épp ezért elfoglalt vezető képviselje az adott üzemet, gazdaságot, amikor ezt csak rangja indokolja? Lehetne még sorolni tovább a BAGE bajait, az^or- voslás módját. Most elégedjünk meg ennyivel és azzal a tudattal, hogy jó kezekben van a BAGE sorsa. A közelmúltban áttekintették műi ködését az igazgatósági tanács, a megyéi pártbizottság gazdaságpolitikai bizottságának tagjai, rövidesen napirendre tűzi a megyei párt vb, és — az ország másik három egyesülésével együtt — a Mezőgazdasági Minisztérium is áttekinti a . BAGE helyzetét. Mindez garancia arra, hogy közösen megtalálják a kiutat, s a BAGE betölti azt a szerepet, amire szánták. M. Szabó Zsuzsa Jugoszláv bútorexport A jugoszláv fafeldolgozó iparban mintegy 84 000 embert foglalkoztatnak. Az iparág nagyüzemeinek a fele bútorgyár. Ma a bútor Jugoszlávia egyik legfontosabb exportcikke, amely tavaly 300 millió dollár bevételt jelentett az országnak. Az Európai Bútor Unió statisztikája szerint Jugoszlávia a világ ötödik legnagyobb bútorgyártója. Csak az NSZK, Olaszország, Franciaország és Nagy-Britannia előzi meg a sorban. A legeredményesebb bútorexportőrök: a szarajevói Sipad és a belgrádi Jugodrvo- kombinat. A belgrádi nagyüzem sikereiben része van a szerbiai Simpo tagvállalatnak is, amely szobabútort, kárpitozott garnitúrákat, matracokat, és más lakberendezési tárgyakat készít és exportál. Külföldi vevői főként NSZK-beli, olasz, brit, svéd, dán, belga és francia cégek.
