Békés Megyei Népújság, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-10 / 83. szám
o 1985. április 10., szerda A Magyar Kommunista Párt Központi Vezetőségének április 1-jei jelentése egyebeken kívül a következőkben foglalta össze a földreform végrehajtásával kapcsolatos tevékenységét: „1. Instruáltunk és kiküldtünk vidékre 71 elvtársat, 10-et a Földművelésügyi Minisztérium megyei, 43-at járási megbízottjaként, 18-at pedig pártvonalon. 2. Készítettünk 12-féle plakátot, á 5000, ösz- szesen 60 000 példányban. A plakátok szövegét elküldtük Budapestre, Miskolcra és Békéscsabára, ottani kinyo- matás végett.” A debreceni tankerület főigazgatója elrendelte, hogy a pedagógusok is támogassák a földreformot: „Az eddig félrevezetett, kihasznált, ki- uzsorázott, emberi érzéseiben és mivoltában megalázott népünk sok helyen tartózkodik, idegenkedik immár törvényesen biztosított igényeinek érvényesítésétől. Ennek a jelenségnek több oka van, de fő oka nyilvánvalóan abban keresendő, hvgy népünk a hirtelenül eléje tárult helyzettel szemben bizalmatlan, új fordulattól tart, jogos tulajdonához hozzá sem mert nyúlni, annyira valószínűtlen neki a sóvárogva váróit álom beteljesülése ... Meg kell szabadítani népünket az úri Magyarország elnyomásának évszázados béklyóitól, tehát fel kell világosítani, hogy az új helyzet megváltoztathatatlan, kialakuló rendjét semmi veszedelem nem fenyegeti, és amit most birtokába vesz, amibe munkát fektet, az örökre és visszavonhatatlanul jogos tulajdona marad.” Eközben sok helyütt már javában folyt a munka. A debreceni Néplap április 4-i száma szerint: „Békéscsabán a 30 tagú földigénylő bizottság reggeltől késő estig dolgozik, minden igénylőt külön elbírál, és a több mint 1000 igénylő mindegyikének jut föld. Körülbelül 40—50 fasiszta földjét elkobozták, és a földosztást április 10-re legkésőbb befejezik. A város határában egy talpalatnyi föld sem marad bevetetlen. A gazdák szerencsés helyzetben vannak, mert a tavaszi munkához megfelelő meny- nyiségű iga áll rendelkezésre.” Ugyanezen a napon Vésztőn ezt dobolták: ,,Felhívjuk azokat a földigénylőket, akiknek a neve A, B és C betűvel kezdődik, hogy azon a határrészen, ahol a juttatandó földet megigényelték, azonnal jelenjenek meg, mert a földek kimérését a bizottságok már megkezdték a helyszínen. Minden igénylő, akinek a neve A. B és C betűvel kezdődik, vigyen magával négy karót és baltát." A már idézett Néplap Gesztre kalauzolta el az olvasókat: „1945. április 2. Izgalomtól, örömtől kipirult arcok, ünneplőbe öltözött férfiak, asszonyok, gyermekek tömege fogad bennünket Biharország eme déli falvá- ban. Nem húsvét másnapja jelenti az ünnepi hangulatot. Nem jelöli ezt a napot a naptár vörös betűkkel, mert nem megszokott, időnként pontosan megismétlődő ünnep van ma Geszten, nagyobb, sokkal nagyobb ünnep ez: ma nyomja ekéjét először a saját földjébe az a paraszt, aki hosszú-hosszú időn át mint a Tisza család jobbágya, cselédje dolgozott ezen a földön.” A Szabad Nép április 1-én Rákosi Mátyás cikkét közölte: „A földigénylés terén Békés megye jár elöl, itt majdnem 100 százalékig jelentkezett mindenki, akinek a földhöz joga van... A földosztást már 366 községben elvégezték — ezen a téren is elöl jár Békés megye, ahol 67 500 holdat osztottak ki tegnapelőttig... Néhol a földigénylő bizottságok tagjainak földje körül van vita. Békésben elhatározták, hogy ahol több csoportban végzik a földosztást, az egyik csoport vezetőinek a másik csoport jelöli ki a juttatandó földet, nehogy azzal vádolják a földigénylő bizottságok vezetőit, hogy a legjobb földeket maguknak osztották ki.” Az idézet utolsó mondata a földosztás nehézségeit is érzékelteti. Még nagyobb gondot okozott a földhiány. A békéscsabai földigénylő bizottság jelentése megállapította, hogy a németek elleni harc vagy más ok miatt előnyös helyzetű 105, az őszi és tavaszi mezőgazdasági munkát kiváltképpen de- dekasan végző 264, a háromnál több gyermekes 301, a háromnál kevesebb gyermekes 315, a nős, de gyermektelen 85, a nős és utólag jelentkező 98 igényjogosultnak és az 1146 házhelyigénylőnek összesen 10 593 katasztrális holdra lenne szüksége —, de a bizottság csak 3632 hold fölött rendelkezik. Mindez nem kevés feszültséggel járt. Gyöngyösi János nem ok nélkül mondta el egy békési gyűlésen: „Nemcsak a szociális helyzet, hanem a népi hatalom megszilárdulása is elengedhetetlenné teszi, hogy a földesúri rendszer mielőbb szétzúzas- sék. Akié a föld, azé a hatalom, s a föld elvételével lehetetlenné kell tenni, hogy valaha is bármiféle erő még egyszer visszahelyezze ide a reakciós erőket... Vigyázni kell azonban arra, hogy az érthető földéhség túlkapásokra ne vezessen, hogy alaptalan vádakkal paraszt a paraszt ellen ne támadjon." Ráadásul nem is oszthattak szét minden földet. Az Országos Földbirtokrendező Tanács legelső — április 4- én megtartott — ülésének jegyzőkönyvében ezt olvashatjuk: „Nagy Imre földművelésügyi miniszter... szükségesnek tartja, hogy már most intézkedés történjék a kiosztandó nagybirtokok területéből állattenyésztési és növénytermesztési célt szolgáló állami mintagazdaságok kijelölésére. E végből utasítani kell a vármegyei földbirtokrendező tanácsokat, hogy sürgősen állapítsák meg, mely kiosztásra kerülő ingatlanokból kellene 200— 500 katasztrális hold terjedelmű mintagazdaságokat létesíteni, és egyidejűleg utasítsák a földigénylő bizottságokat, hogy a gazdasághoz szükséges földterületet a hozzá tartozó épületekkel együtt hagyják érintetlenül... A tanács a földművelésügyi miniszter javaslatára elhatározza, hogy Veres Péter elnököt és Takács József tanácstagot Mezőhegyesre küldi annak megállapítása végett, mekkora volna az a terület, amelyet ebbői az állami birtokból érintetlenül kellene hagyni.” Az Orosházi Hírek április 5-i számában (és előtte meg utána néhány másik számban is) a következő kishír jelent meg: „A Kőszegi-színtársulat vasárnap délelőtt munkáselőadás keretében félhelyárakon bemutatja Darvas József Szakadék című művét. Jegyek elővételben kaphatók a Szociáldemokrata Párt titkárságán, a Szakszervezetekben és a Kommunista Pártban.” Daniss Győző Közalkalmazottak versenye Az elmúlt év őszén, Békés megye felszabadulásának 40. évfordulóján, hazánk felszabadulásának és a Közalkalmazottak Szakszervezete megalakulásának 40. évfordulója tiszteletére a Köz- alkalmazottak Szakszervezete Békés megyei bizottsága és a békéscsabai Városi Tanács vezetése, valamint szakszervezeti bizottsága társadalmi munka- vállalásra szóló felhívással fordult a megye tanácsainak szak- szervezeti tagságához és a közalkalmazotti rryjnkakollektívá- hoz, A felhívással egy időben a békéscsabai Városi Tanács és intézményéinek szocialista munkakollektívái a tavalyi társadalmi munkavállalásokon felül elkészítették a kettős évforduló vállalásait is. Megjelölték azokat a tennivalókat, amelyekre munkájuk színvonalas elvégzésén túl, munkaköri kötelezettségeiken felül kiemelt hangsúlyt fordítanak a napi hivatali munkájuk során, és azokat, amelyek szűkebb hazájuk, városuk szebbé tételét, fejlesztését szolgálják. Az Április 4., az Augusztus 20.. a József Attila, a November 7., a Lenin és a Városunkért munkakollektívák példáit valamennyi Békés megyei köz- ' alkalmazotti munkakollektíva követte. Napjainkban a vállalások teljesítésén dolgoznak. A felhívásra tett társadalmi munkavállalásokat, pontosabban azok teljesítését november 7-ig értékelik. A legjobb teljesít- \ ményt nyújtó munkakollektíva a Közalkalmazottak Szakszervezete Békés megyei bizottságának különdíját nyeri el, de ezenkívül mindegyik munkahely értékeli a vállalások teljesítését. L. S. Új Ikarus autóbusz Elkészült az első kísérleti példánya annak a 365-ös jelű, 40 ülőhelyes távolsági autóbusznak, amelyet a székesfehérvári Ikarus gyárban és a budapesti gyárban közösen terveztek. Az új busz március végén indult a Szovjetunióba tesztelési útjára. A tervek szerint 1986-ban 15 darabot gyártanak, majd 1987-től megkezdik a sorozatgyártást. (MTl-fotó: Kabáczy Szilárd felvétele — KS) Hz ország legszebb tájain üdülhetnek a Béköt dolgozói A Békéscsabai Kötöttáru- gyárban a központban csakúgy, mint a vidéki telephelyeken nagy gondot fordítanak a dolgozók élet- és munkakörülményeinek állandó javítására. Az szb. legutóbbi ülésén egyebek között a jóléti és kulturális alap fel- használásáról tárgyaltak. Kiderült, hogy az elmúlt esztendőben fenti célokra hatmillió 28 ezer forintot költöttek. A dolgozók és ipari tanulók étkeztetésére például kétmillió 130 ezer volt a hozzájárulás, a gyermekintézmények fenntartási költsége kétmillió 440 ezer forint. Békéscsabán, Békésen és Vésztőn 142 bölcsődés és óvodás korú gyermek ellátásáról gondoskodnak. Szociális célokra és segélyekre 376 ezer forintot adtak, különös tekintettel a gyermeküket egyedül nevelő dolgozókra és a nagycsaládosokra. Ifjúságpolitikai és sportcélra 77 ezer forint jutott. Kiemelt feladatként kezelte az szb. — a vállalat vezetésével egyetértésben — a dolgozók üdültetését. A sza- nazugi saját üdülőn kívül a Mátrában, a Balatonnál és Hajdúszoboszlón bérel a vállalat önellátós üdülőt. Tavaly az említett helyeken 598-an pihenhették ki fáradalmaikat, amire a vállalat csaknem félmillió forintot költött. Csereüdültetésre szerződést kötöttek a Csepel Autógyár egri gyárával, így a természeti szépségekben és történelmi emlékekben gaz-. dag városban 65-en pihentek. szórakoztak. Az energia- és egyéb áremelés miatt az üdülők bérleti díját is felemelik. Felmerült a kérdés: megszüntessék-e valamelyik bérleményt, vagy emeljék a dolgozók hozzájárulását. Végül is az szb. a döntésre illetékes testületnek azt javasolja: valamennyi bérlemény maradjon meg. A felnőttek ezután is napi húsz forint hozzájárulást fizessenek, a gyermekek az eddigi négy forint helyett 10 forintot. Egyébként a Béköt az idén jóléti és kulturális célokra hatmillió 555 ezer forintot költ, ennek ésszerű fel- használására tett javaslatot az szb. a. A másfél szobás lakás ajtaján névtábla. Negyven körüli férfi nyit ajtót. Éppen most kelt fel. — Azokról szeretnék írni, akik nem akarták, nem tudták, vagy tudják fizetni adósságaikat. Természetesen, név nélkül írnám meg a történetéket. Végignéz, másodpercekig megdermed az előszoba levegője, majd megszólal: — Amíg rendbe szedem magam, addig foglaljon helyet. A konyhának nincs legénylakás jellege, de néhány üres üveg és mosatlan edény arról árulkodik, hogy a lakásnak nincs háziasszonya. Borotválkozás közben kijön, a metlakiról egy üveg sört vesz fel, kibontja. — Tölthetek? — kérdezi. — Köszönöm, most nem. — Én reggeli után mindig iszok néhány kortyot. Amikor készen van, megbeszéljük, hogy a műhelyében beszélgetünk. Kiderül, van egy közös ismerősünk. — Valamikor’ nagyon-na- gyon szép nő volt. Gyönyörű. ráadásul fantasztikusan csinos. Persze, most sem csúnya, de hát a két gyerek, ha akkor ismerte volna ... Már-már elmegyünk a sarki kocsma előtt, de léptei lelassulnak, bizonytalanná válnak. — Menjünk be, dobjunk be egy felest — ajánlja fel. A másodszori meghívást már nem lehet visszautasítani. Befordulunk az ivóba. A bárpult mögött álló kiszolgáló nevén szólítja, amikor fogadja köszönésünket. Hamar megisszuk, és már indulunk is kifelé. A műhely kívülről csak egy régi, elhanyagolt családi háznak látszik. Cégtábla sincs kitéve. Bemegyünk. A kis ablakok előtti székre ülök. — Tegeződjünk, úgy sokkal könnyebb lesz — mondja. — Rendben, tegeződjünk. — Ne hidd, hogy szépíteni fogom a dolgokat. És azon se lepődj meg, ha közben elérzékenyülök. Elkezd sírni, feje . szinte belehullik a hirtelen mozdulattal előkapott papírzsebkendőbe. — Majdnem 10 év házasság után váltam el. Elköltözött a feleségem, rá nemsokára apám is meghalt. Szakmát változtattam, kiváltottam az ipart. Akkor ismét jól kerestem. A házasságunkat elsősorban az tette tönkre, hogy nem becsültem meg a gondtalan életet. Volt úgy, hogy havi 20—25 ezer forintot tettem le az asztalra. Kecsegtettek egy még jobb állással, ráálltam, de nem jött be a dolog. Havonta csak 3 ezer forintokat vittem haza. Nem ezt az élet- színvonalat szoktuk meg, a pénzhiány lavinát indított el. Egyszóval, egyedül maradtam, de a magányosságot nem tudtam elviselni. Gyorsan lett egy barátnőm. Itt kezdtem a csőd szélére menni. Rendre hazaadtam neki a keresetemet, mert én soha nem foglalkoztam az anyagiakkal. Három év után elköltözött, és kiderült, hogy mi van! Nem fizette az OTP-részleteket, az adóimat, semmit. El tudod képzelni. Hetek alatt 10—15—25 ezer forintot nyögtem ki magamból. Befejezi a járkálást, megáll. A másik széket az ablakhoz fordítja, majd leül rá. Maga elé néz, majd folytatja. — Tudom, csak saját magamat okolhatom, azt a marha fejemet. Mert ebből az esetből sem tanultam semmit. Megint összejöttem egy nővel, ez betette a kaput! / Belehabarodtam. Felszolgáló volt egy italboltban. Elvárta, hogy amikor dolgozik, ott legyek a kocsmában. Volt ingyen kaja, pia, csak mellette legyek. Elhanyagoltam a munkámat, elfogyott az árukészletem, rászoktam az italra. Nem éltünk jól. Hol elment, hol meg visszajött. A haverok mondták: olcsóbb neki nálad lakni, mint albérletet fizetni. De nem hittem nekik. Három hete, végleg elment. Van még néhány nap haladékom a 17 ezer forint hátralék kifizetésére. Az ipart beadtam, visszamegyek a szakmámba. Nagyon ki kell rúgjam magam. Pénz kell, de honnan? Nem tudom, mit hoz a jövő. Váratlanul áll fel és témát vált: — Ha észnél lettem volna néhányszor. Ha megbecsülöm a jó életet, akkor nem itt tartanék. Csak sikerüljön előteremteni a pénzt... — Akkor minden rendben lesz? — Nem egészen. Egy darabig egyedül akarok élni, talpra kell álljak. — És; az ital? — Változtatni kell a baráti körömön, ebből ért, aki akar. X. G.-t és nejét munka közben találom. A házuk előtti utcaszakaszt teszik rendbe. A kis épület kívülről nincs bepucolva. A nyers színű téglákat kifakította már az elmúlt nyarak "melege, a malterdarabkák szégyenlősen kandikálnak ki a réseken. A két idős ember a konyhába vezet. A férfi hozzálát a moslékkészítéshez, felesége nehézkes mozdulatokkal az elkopott sezlonra ül. Rágyújt, és elkezdi mondani adósságuk történetét: — Hosszú ideig bérlők voltunk. 1967-ben megvettünk egy rozoga, mert falú, nád- fedeles házikót. Pontosabban a kétharmadát, mert a maradék egyharmadot csak 10 év múlva tudtuk kifizetni. A belvíz miatt lakhatatlanná vált az épület. A földes padlót elborította a víz, lecsúszott a házról a nádtető. Nem lehetett helyrehozni, építeni kellett., — öreg fejjel nem fogtunk volna bele, de nem volt a fejünk felett fedél — teszi hozzá az idős férfi. — összekuporgattuk a legszükségesebb építési anyagokat, hogy hitelt adjon az OTP. Amit lát, azt mindent magunk csináltunk, a falazást, a fürdőszobát, mindent. Szinte abból a 115 ezer forint hitelből. De a férjem kétszer infarktust kapott. Nem tudtuk miből fizetni a részleteket. Segítségre sem számíthattunk. A lányunknak három kisgyereke van, a férje iszik, november óta egyfolytában részeg. Jött a nyugdíjból való letiltás, de a hátralékunk csak gyűlt. Ez év januárja óta mér rendesen fizetjük a részleteket, és változatlanul levonják a férjem nyugdíjából az 500 forint törlesztést. Amióta jobban van, megint vállalt pluszmunkát. Hatezer forintot ledolgoztunk, még 15 ezer van. — Hogyan tudtak segíteni magukon? — Disznókat és csirkéket nevelek piacra. Nincs nagy haszon rajtuk, de havonta egy-kétezer forint plusz nekünk a talponmaradásun- kat jelenti. Nemsokára leadjuk az egyik disznót, és az árából tovább csökkentjük a hátralékunkat. Minden kiadásunkról, bevételünkről könyvelést vezetünk. Ügy számolom, hogy most már jobb idők jönnek. — Biztosak ebben? — Ha az egészségünk is úgy akarja, akkor igen. Bár nekem érszűkületes a lábam, és a férjemet is megviselte a kora és a két infarktus... Az idős asszony feláll. Végigméri a konyhát, a da- masztterítős asztalt, a régi típusú konyhaszekrényt, a vaskályhát, és az ágyon pihenő kutyát. Férje is kikísér, lassú, végtelenül lassú mozdulatokkal csukja be az utcaajtót. ^Megyénkben a vissza nem fizetett OTP-s hátralékok összege napjainkban meghaladja a 20 és fél millió forintot. A tartós fizetési képtelenség egyes esetekben emberileg érthető, szociális problémákra vezethető visz- sza. Másoknál a jövedelmek nem kellően átgondolt beosztása okoz törlesztési problémát. De azoknak a száma is emelkedőben van, akik egyszerűen nem akarják törleszteni esedékes részleteiket. Lovász Sándor Baltával és karóval
