Békés Megyei Népújság, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-10 / 83. szám
Megszületett a döntés Pénzügyi hiány rendezése ’85 Tavaly második éve érték súlyos aszálykárok megyénk mezőgazdaságát, emiatt több üzem került nehéz pénzügyi helyzetbe. A pénzügyi hiányos szövetkezetek körét bővítettek azok, amelyek más okból kerültek padlóra, váltak veszteségessé. A továbbiakban sorsuk rendezéséről szólunk. A megyei ismertetése előtt egy kis országos helyzetkép. Az aszály miatt hazánkban a múlt évben 22 mezőgazdasági üzem összesen 460 millió forint hiányt mutatott ki, ebből 270 millió forint a veszteség, a többi alaphiány. Itt kell megjegyezni, hogy azért csak ennyi, mert az említett 22 gazdasági egység érte el az úgynevezett „aszálykáros” kritériumot, azaz: 1983-asés 1984-es növénytermesztési hozama több mint húsz százalékkal alatta van az 1980— 82-es évek átlagának. Tehát amelyik tsz-nek, gazdaságnak csak az 1984-es hozamai lettek kisebbek a figyelembe vett átlagnál, az elesett az aszályosnak minősítettekre érvényes kedvező elbírálástól. ♦ ' Megyénkben a megyei tanács mezőgazdasági és pénzügyi osztálya tíz üzemet javasolt ebbe a kategóriába, közülük kilencnél ismerték el a PM és a MÉM szakemberei az aszálykár veszteségokozó tényét. Hosszas tárgyalások, viták után április elején megszületett a döntés az aszályos termelő- szövetkezetek anyagi helyzetének rendezésére. Eszerint az országosan 460 milliós hiányból 280 milliót 9 békési üzem „produkált”. Ebből a veszteség 156 millió, az alaphiány 105 millió, a munkadíjadó 19 millió forint. (A számok kerekítettek, ezért nem adják a pontos összeget.) De még ez sem a teljes hiány, hiszen az eredeti összeget már csökkentette a megyei tanács által elengedett földadó és jövedelemadó, valamint az Állami Biztosító megyei igazgatóságától méltányossági alapon kapott támogatás. A kár tehát ennél lényegesen nagyobb volt. Magyar mikroszámítógép A számítógépeket sokféle szempont alapján szokták osztályozni. De vajon mik a feltételei annak, hogy egy berendezést személyi számítógépnek tekinthessünk? Nos, a személyi számítógép tuajdonképpen mikroprocesszor alapú kisszámító- gép, vagyis mikroszámítógép. Viszont nem minden mikroszámítógép személyi számítógép. Ahhoz, hogy egy mikroszámítógépet személyi számítógépnek tekinthessünk, legalább egy mikroprocesszort keli tartalmaznia; programozhatónak kell lennie legalább egy magas szintű nyelven; a rendszerhez valamilyen háttértárolónak kell tartoznia; az információ be- és kivitelére szolgáló eszközökkel (például billentyűzettel, képernyős megjelenítővel) kell rendelkeznie. Mindezt szükséges volt tisztázni a Videoton gyár VT 16 típusú, két üzemmódú mikroszámítógépének bemutatása De maradjunk a hiányok rendezésénél! A kilenc tsz 63 millió forint saját erőből, 45 millió veszteségrendezési hitelből, 96 millió forint vissza nem térítendő állami támogatásból és 76 millió forint fejlesztésialap-rende- zési hitelből nullázza hiányát. A 19 millió forintot is meghaladó munkadíjadót a felettes szervek 1,7 millió forint híján elengedték. Kérdés: elégedettek lehetnek-e a megye érintett tsz-eiben dolgozó vezetők, tsz-tagok a kapott állami segítséggel? ♦ Nem egyszerű a válasz. Tudjuk, hogy a népgazdaságunk még mindig nehéz helyzetben van, ezért feltétlenül méltányosnak tekinthető a saját hibájukon kívül nehéz helyzetbe jutott és kedvezően, gyorsítva rendbe hozott szövetkezetek megsegítése. Csakhogy! Az aszály második éve volt a tavalyi, és sajnos, jórészt ott károsított, ahol egy évvel korábban. Igaz, hogy hatalmas összegű állami támogatásokat kaptak a tsz-ek már a múlt évben is, de ahhoz, hogy rendezzék hiányukat, saját forrásaikat is bevonták. Hiteleket vettek fel — nagy összegben és nagy kamatra. A veszteségrendezési hitelt öt év, a fej- lesztésialap-rendezési hitelt tizenöt év alatt fizetik visz- sza — súlyos kamatokkal terhelve. Ugyanakkor saját erőnek számít a tsz-szövet- ség kölcsönös támogatási alapjából felvett kölcsön is, ami után — ha kisebb is, de — ugyancsak jár kamat. Kétségtelen, hogy az említetteken kívül jó pár köny- nyítést kaptak az üzemek ahhoz, hogy egyáltalán megkezdhessék az idei gazdasági évet. Bevonhatták a rendezésbe zárolt tartalékalapjukat — ha volt még ilyen —, saját termelésű készleteik (főként siló) pluszban jelentkező önköltségét későbbi évekre terhelhették, a háztájik veszteségétől mentesültek a tsz-tagok. A szövetkezetek helyzete mégsem megnyugtató. A már említett 1983-as aszály rendezésekor ugyanis — a kedvező elbírálás ellenére — nagyon megnőtt a hitelállományuk, és ez most tovább nőtt. Hogy egy példát említsek: a szarvasi Dózsa Tsz 135 milliós hitele immár 172 millió; a szarvasi Táncsics 52 millió forinttal tartozott, most 72 millióval. Helyzete különösen súlyos, mert kis üzemről van szó, amely méretei miatt nehezen lábal ki ebből a nehézségből. Még előtt, mely teljesítményét, memóriakapacitását és felhasználási területét tekintve a professzionális személyi számító gépek kategóriájába tartozik. Két üzemmódját a beépített két mikroprocesszornak köszönheti, melyek közül egy időben csak egy működik. A-két, egymástól optimális időben is öt év kellene ehhez, de volt már Valaha az egész mezőgazdaság számára optimális időjárás? ♦ Megyénkben további nyolc szövetkezet zárta hiánnyal 1984-et. A geszti Egyetértésnél is az aszály okozta a kieséseket, azonban ők nem érték el a központi gyorsított rendezéshez szükséges feltételeket. A 6,3 millió forintos hiány kiküszöbölésére kapott összeget megfelelőnek ítélte a szövetkezet vezetése, sorsuk megnyugtató. Egyelőre .. . Mert tudnunk kell a tsz-ről, hogy eszközállománya meglehetősen szegényes, s csak lelkes tagságának, vezetésének köszönhető, hogy eddig maguk rendezték kisebb hiányaikat. Az egyedi rendezés kétségtelenül végleg megoldaná gazdálkodásukat... A következő hét tsz azok kategóriáját alkotja, amelyek saját erőből rendezték hiányaikat. Náluk is keletkezett 61 millió forint mínusz a pénzügyi mérlegben, azonban bizonyos tényezők — a kitűnő búza- és borsótermés — segítettek abban, hogy maguk lábalhassanak ki a bajból. Az ő helyzetük sem rózsás, de egy jó év sokat fordíthat sorsukon. Mindenesetre: megérdemlik az elismerést, amiért — ha kissé erőltetve is a dolgot —, de nem szaporították a külső segítségre szorulók számát. Persze: ez nem jelenti azt, hogy az állami segítséget igénylők nem tettek meg minden tőlük telhetőt — ezt jelzi, hogy személyes felelősségrevonás egyetlen aszálykáros üzemben sem volt. A hiányrendezések krónikájához tartozik, hogy a megyei tanács a föld- és jövedelemadó elengedése miatt 1983-ban 212 millió, 1984- ben 58 millió forint bevételtől esett el. önszántából, mert úgy találták a testület tagjai, hogy a mezőgazdasági üzemek megsegítése az egész megyp érdeke. Hiszen, ha majd ezek az üzemek rendbe jönnek, bőven megtermelik azt, amitől az aszály miatt elestünk. Az országos szervek, a PM és a MÉM is jó szándékkal járt el a hiányok rendezésekor. Pénzt, plusz segítséget követelni tőlük jelen helyzetünkben nem „sportszerű”. A kétszeres aszályos üzemek helyzete azonban megérdemli a további figyelmet! M. Szabó Zsuzsa rüggetlen üzemmód biztosítja, hogy mind 8 bites, mind 16 bites mikrogépre írt programok végrehajtására alkalmas. A képünkön látható VT 16 két változatban készül és kerül forgalomba. (KS-fotó: Hauer Lajos felvétele) Hazánkban a hetvenes évek ismert gazdasági nehézségei miatt erősen lecsökkentek a beruházási lehetőségek. A Szolnoki Papírgyár viszont — a szerencsés kevesek közé kerülve — 6,1 milliárd forintos, kiemelt nagyberuházásra kapott engedélyt. Ebből az összegből fedezték a felújítási munkákat, valamint üzembe helyeztek egy új, nagy teljesítményű, finn Valmet papírgyártó gépet. A KlSZ-véd- nökséggel épült beruházás átadása tavaly november 2- án megtörtént. Az átadás ünnepélyességét fokozta, hogy annak napja egybeesett Szolnok felszabadulásának 40. évfordulójával. Az MTESZ Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesülete a közelmúltban látogatást szervezett a Szolnoki Papírgyárba. A vendégeket Szilágyi Ottó, a vállalat igazgatója köszöntötte, és rövid tájékoztatást adott a gyár történetéről, mely az idén ünnepli megalapításának 50. jubileumát. — Magyarországon a nyomdaipari termékek minősége iránt fokozatosan növekednek az igények. Ez részben a hazai ízlésváltozásból, részben pedig a megnövekedett tőkés exportból adódik. A magasabb követelmények kielégítésének három feltétele van: a nyomdagép, nyomdafesték és a papír minőségi javulása — mondta az igazgató. Ezért vált szükségessé egy új papírgyártó gép beindítása, mely alkalmas minőségi író-, nyomópapírok, és felületkezelt, mázolt papírok előállítására. Hazánkban évente mintegy 170 ezer tonna (1984-es adat) író-, nyomópapírra van szükség. Á Szolnoki Papírgyár ebből évente 60 ezer tonna előállítását tervezi, de profilúkhoz tartozik a fénymásolópapírgyártás, valamint a számítástechnikai gépekhez alkalmazott különleges papírok gyártása is — emelte ki Szilágyi Ottó. Kardos Györgyöt, a papírgyár általános igazgatóhelyettesét arról kérdeztük, vajon mennyire eladható az általuk készített papír? — Sajnos, a nyomdák többsége még nem hiszi el, hogy papírjaink szinte a megtévesztésig hasonlóak az importpapírhoz. Pedig ennek igazát már több laboratóriumi és próbanyomat-vizsgálat bebizonyította. Lényeges még, hogy papírjaink árai nem magasabbak a külföldinél, inkább olcsóbbak. Termelésünk most még a felfutás szakaszát éli, de a fejlődő országok piacai mellett, már tőkés exportunk is van. — Ezek szép eredmények, de például a szomszéd megyében, a békéscsabai Kner Nyomda vásárolt-e már a szolnoki papírból. — Mi minden hazai nyomdába megküldtük a papírmintáinkat. A Kner Nyomda az elsők között válaszolt. Több próbanyomtatást készítettek, véleményezték papírjainkat, és azóta is jó az együttműködésünk. A nyomda észrevételei alapján tökéletesítettük a gyártási eljárást, amitől a papír minőségének további javulását reméljük. A finn papírgyártó gépóriás — Hogyan látja mindezt Fazekas Tamás, a Kner Nyomda kereskedelmi igazgatója? — Nyomdánkban évente mintegy 1500 tonna a mázolt papírok iránti igény. Ennek beszerzése nem mindig könnyű feladat. A szolnokiak jelentkezésével növekedett a papírok választéka. Ha ez a szállítás rugalmasságával is párosul, bizonyára versenyképes lesz a szolnoki gyár terméke. A kapcsolatot valóban felvettük velük. Kísérletképpen minőségigényes munkákat, címkéket készítettünk, melyekhez a papír — nyomtathatósági szempontból — jól megfelelt. Észrevételeinket megbeszéltük a szolnokiakkal, a végső véleményt azonban a termékek felhasználóitól várjuk. A további együttes kísérletezésre készen állunk. A közeljövőben próbaként mintegy 20 tonna díszcsomagoló-anyag előállítását tervezzük szolnoki papírból. A papírgyár tehát termel. A nagyberuházás mielőbbi megtérülése közös érdekünk. Ez pedig nagyban függ attól, hogy a gyártó és a felhasználó mihamarabb egymásra találjon. Kép, szöveg: BacsaAndrás Kívül-belül téli történet Ismerősöm a gáz bevezetését szervezte utcájukban. De hadd szóljon ö maga: — Mínusz húszfokos januári kora alkony volt, mikor becsöngettem az egyik házba, melyben egy tanár testvérpár lakik. Vártam, majd megismételtem a csengetést ... Űjra vártam, újra csöngettem. Ez ment húsz percig. Akkor megjelent az ablakban az egyik hölgy, ám megtudva miért „zavarom”, közölte, nem kell a gáz, és gyorsan becsukta az ablakot. Csakhogy a papíron azt is alá kell írni, ha valaki nem akarja a gázt. Kezdhettem a csengetést elölről. Már-már belém fagyott az akarat, mikor újabb húsz perc múlva az ablak kinyílt. Elmondatták velem, mit akarok, igaz zoltattak ablakon, kerten keresztül, megígérték kijönnek. Üjabb 20 perc telt el a testet, lelket gyötrő mínusz húszban, de megérte: a két pedagógus kijött. A kertkaput ugyan nem nyitották ki, de igazoltatás után elolvasták az aláírandó papírt. Aztán felháborodtak azon, miért nem hiszem én el, hogy ők nem akarnak gázt. Elhiszem én, mondtam, de legyenek szívesek, írják rá a papírra is, hogy „nem”, és írják alá. Elvették a papírt, odaírták a „nem”-et, de aláírni nem voltak hajlandók. A kisiparosnak csak a felesége volt otthon, mikor felkerestem. Kell a gáz, mondta, de aláírásért akkor jöjjön, amikor az uram is itthon lesz. Ügy tettem. Most viszont csak a férfi volt otthon. Gázról hallani sem akart. A papírt meg se nézte. Szó sem lehet arról, hogy ő aláírjon bármit is. Még a „nem”-et sem firkantotta oda. A jól kereső értelmiségi, megismerve miképp jártam, megnyugtatott, neki nem kell bemutassam az utcabelieket, ismeri őket. Fát ültettem, kitaposták, emlékezett. Szimpatikus vagyok neki, mondta, de előre sajnál. Ezek semmit sem érdemelnek meg. S hogy ebbéli véleményét megerősítse, ö sem írta alá a papírt. Másutt azért könnyebben jártam. Összejött 18 aláírás, meglesz a gáz. Azon gondolkozol, mi ebből a tanulság? Van. Mint megtudtam, korábban minden elzárkózó próbált tenni valamit az utcáért. Aztán, hogy nem jött össze a dolog, megsértődtek, megkeseredtek, azóta mindenkinek és minden ügynek keresztbe tesznek. A lehető leglehetetlenebb választ adták a kihívásra — fejezi be a történetet ismerősöm. Nehezpn múlt el az idei tél. Vajon az ö „telük” elmúlik-e valaha?... —út
