Békés Megyei Népújság, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-05 / 80. szám

1985. április 5., péntek

o

A\C1

Egy belső ellenőr feladatai

A termelő egységek belső ellenőrei nem folytatnak látványos munkát. Koránt sincsenek irigylésre méltó helyzetben. Egyaránt kerülhetnek konfliktusba a vezetőkkel, vagy a különböző beosztottakkal. Ha jelentős hiányosságokat derítenek fel, akkor annak a dolgozókra nézve súlyos következményei lehetnek. De azt mindenki elismeri, hogy a gazdálkodás biztonságossága végett szükség van a belső ellenőrökre, csakúgy, mint a hasonló feladatokat ellátó ellenőrzési szervekre, szervezetekre, bizottságokra.

Az eleki Lenin Tsz-nek 1978. január elsejétől — amióta a szövetkezet ágazati elszámolási rendszerben dolgozik — Szakái Imréné a függetlenített belső ellenőre. Természetesen, nem egyedül képviseli a szövetkezet belső ellenőrzési rendszerét, hiszen a munkafolyamatokba, elszámolásokba épített ellenőrzéseken kívül 7 tagú ellenőrzési bizottság, 4 vagyonőr és egy üzemrendész is őrködik a törvények meg-' tartásán. Arról nem beszélve, hogy a tagság tulajdonosi helyzeténél, a különböző vezetők pedig munkakörüknél fogva jogosultak a vonatkozó előírások betartását számon kérni.

— Hogyan dolgozik egy belső ellenőr? Gondol egyet, és ezt, vagy azt a területet ellenőrzi, vagy van valami előre elkészített vezérfonala a munkájának?

— Természetesen van. Évenként, a területi szövetség ajánlásait figyelembe véve, munkatervet kell készíteni. A munkatervben szereplő jelentősebb feladatokat egyeztetem az ellenőrző bizottsággal. így tudunk egymás tevékenységéről, meghatározhatjuk a közös feladatainkat. A munkáter- vem akkor válik munkaprogrammá, amikor az elnök aláírásával azt jóváhagyja. (Elmondhatom, hogy nem volt még rá példa, hogy ne értett volna egyet elképzeléseimmel.) De a fentieken kívül vannak állandó feladataim, és rendre akadnak úgynevezett célfeladatok.

— Mondana egy-két példát ezekről?

— A közelmúltban az egyik tagunk bejelentést tett, amelyben a közös és a ház- tájipaprika-szállítások elszámolásainak felülvizsgálatát kérte. A bizonylatok vizsgálatakor kiderült, hogy fegyelmi vétségről volt szó. Egy másik esetben a szövetkezet elnöke kért arra, hogy a hízósertés-ágazat súlygyarapodás-mérését ellenőrizzem. Az állandó feladatok közül csak néhányat említek. Például: rendszeresen ellenőrzőm a havi bérkifizetéseket, vizsgálom a benzinüzemű gépkocsik

üzemanyag-elszámolását, részt veszek az évenkénti leltározásokban, ellenőrzőm, hogy a jelenléti íveken feltüntetett személyek ténylegesen dolgoznak-e, vizsgálom, hogy a munkarendekben szerepelnek-e a takarékosságra vonatkozó rendelkezések stb.

— Mi adott önnek tavaly a legtöbb munkát?

— 1983-ban alakította ki a szövetkezet az önelszámolási egységeket. Megváltozott az anyagi érdekeltségi rendszer. Prémiumrendszert dolgoztak ki a fizikai dolgozóknak és a vezetőknek. Ez szükségessé tette a költségek eddiginél pontosabb nyilvántartását. Tudniillik, hogy a kiadások papíron is ott jelenjenek még, ahol ténylegesen voltak. Tavaly finomítani kellett az elszámolási rendszert. Az ellenőrzési feladataink jó része ehhez kapcsolódott. Megvizsgáltam a növénytermesztési főágazat elszámolásait. A vizsgálat eredményeit egy gazdasági elemzés keretébe foglaltam. Például kitértem a termelést gátló tényezőkre, és természetesen a pozitívumokra.

— És mik lesznek az ez évi fontosabb feladatai?

— Az az igazság, hogy a gyakorlattól eltérően az 1985-ös belső ellenőri munkaterv még nem készült el.

A tudósok, a környezetvédők féltik a szennyeződéstől a biológiai egyensúlyt, a természetet; a gazdasági szakemberek féltik a tudósoktól, a környezetvédőktől a termelést.

A közelmúltban Pálinkás Lajos, a KÖVIZIG igazgatóhelyettes főmérnöke küldött tájékoztatást — amely a Népújság másnapi számában meg is jelent — arról, hogy erősen leromlott a szarvasi holtág vízminősége, elsősorban „az. igen hosszú, kemény téli időszak, a vastag jégtakaró, az akkumulálódott szennyeződések, a frissen bevezetett, használt vizek miatt.”

A cikk megjelenése után másnap egy szarvasi pedagógus — aki egyébként a horgászegyesület tagja — telefonált, hogy az újsághír bővebb kiegészítésre szorul.

— A szarvasi Dózsa Tsz a termálvizet felhasználva

építette ki fűtési rendszerét. Az elhasznált vizet tárolókba gyűjtik, ahonnan a cigányéri csatornán keresztül a szarvasi holtágba engedik. Ez történt most is. Tudni kell erről a szennyvízről, hogy szinte Júliával egyenlő az oxigéntartalma. Március 24-én, vasárnap délelőtt kint voltam — azt látnia kellett volna! —, olyan mértékű volt a szeny- nyeződés, körülbelül két- három kilométer hosszon, hogy a víz teljes keresztmetszetében pipáltak a halak. A HAKI keltetőtelepéről le- csurgó, tiszta víz befolyásánál tömegesen gyülekeztek a halak friss vizet észlelve.

Mivel a holtág két végén a szivattyúk és a szivornyák nem működtek megfelelő kapacitással, a befolyó szennyvíz nem tudott keveredni, és mintegy három kilométer hosszon egy úgynevezett dugó alakult ki. Ezen a szakaszon a rákok és az angolnák kijöttek a partra, annyira nem volt oxigén a vízben. A környéken hamar híre ment, és az emberek zsákszámra hordták el a kábult halakat. Egyébként 1982-ben a MOHOSZ -intenzív horgászvízzé nyilvánította a holtágat, tehát nincs tilalmi idő. Ha a szennyeződés ilyen mértékű lesz, akkor két-három éven belül tökéletesen tönkre lehet tenni a víz biológiáját. És nem ez az első eset. A tavaly őszi lecsapolásnál mintegy 40—50 mázsa hal pusztult el. Ajánlom, menjen el a HAKI-ba, gondolom, ott is tudnak valamit mondani.

Dr. Szító András, a HAKI halbiológiai főosztályvezetője mutatja az újságcikket:

— Már készültem írni a Népújságnak, hiszen ez a KÖVIZIG részéről nem más, mint a mundér becsületének védése. Vasárnap délelőtt kint voltam én is a holtág partján levő telkemen, akkor láttam mi történt. Nagyobb körültekintéssel kellett volna mind a vízügynek, mind a Dózsa Tsz-nek eljárni, hogy megelőzzék a bajt.

Az történt ugyanis — veszi át a szót Szabó Pál, a hidrobiológiái osztály vezetője —, hogy a haltelelte- tőkbe abban az időpontban szivattyúzták át a holtág vizét, amikor a túloldalon levő csatornán ez a használt termálvíz ömlött. A halöreink szombaton délután észlelték a hal- pipálást a tárolóinkban. Rögtön rendkívüli állapotot rendeltünk el. Megmértük a víz oxigéntartalmát, itt nálunk, a szennyvíz befolyásától körülbelül öt kilométerre. Tizennégy milligramm1 liter a maximum, 8 milligramm, liter még elfogadott mennyiség, és mi aznap 0,16 milligramm oxigént találtunk egy liter vízben. Tehát a befolyt termálvízben szinte semmi oxigén nem volt. Ez a víz egyébként tartalmaz ammóniát és fenolt is, ez utóbbinak a szagát a levegőben is. lehetett érezni. A halpusztulást egyértelműen a vízben levő oldott oxigén hiánya okozta. Jelentős mennyiségű szennyvíz került a holtágba, és mivel a szivattyúk sem a felső, sem az alsó szakaszon nem működtek megfelelően, nem volt keveredés, hígulás, ezért több kilométer hosszon nullára csökkent a víz oxigén- tartalma. Sem a vízügy, sem a Dózsa Tsz nem értesített bennünket a használt víz leengedésének időpontjáról.

Váradi László, a HAKI igazgatóhelyettese:

— Március 23-án, szombat délután, ahogy észrevettük a bajt, azonnal leállítottuk a víz átszivattyúzását. Éjszaka rendkívüli munkával levegőztető berendezést telepítettünk a tárolóba. Az intézkedések hatására a halállomány megnyugodott, de így is 22 darab anyaharcsa és mintegy 21 mázsa növendék és piaci ponty, tehát jelentős mennyiségű hal pusztult el.

Kovács Péter, a szarvasi Dózsa Tsz elnöke:

— Kérem, mi megkaptuk az engedélyt a vízügytől a termálvíz leeresztésére. Körülbelül 26—27 ezer köbméter szennyvíz folyt be a holtágba, amikor szóltak, hogy nincs megfelelő hígítás, nem működnek a szivattyúk. Ekkor mi leálltunk. A vízügy feladata a megfelelő keveredés biztosítása. Vasárnap egyébként én is kint voltam a holtág partján, de én csak elszórtan láttam néhány haltetemet.

Pálinkás Lajos, a KÖVIZIG igazgatóhelyettes főmérnöke:

— Mi adtuk a Dózsa Tsz- nek a vízjogi engedélyt egyÁprilis közepétől ugyanis átmegyek könyvelési csoport- vezetőnek. Az utódommal még nem sikerült összeállítani a munkaprogramot, mert jelenleg iskolában van. A területi szövetség ajánlásait már megkaptuk, hamarosan meglesz a munkaterv.

— Miért hagyja abba ezt a munkát? Volt valami összetűzése a munkatársaival, feletteseivel?

— Nem, nem ezért. Ügy érzem, kollégáim megbecsülnek, a szövetkezet vezetői szintén. Egyszerűen arról van szó, hogy szeretnék olyan munkát folytatni, amiben saját magamnak kell megoldani a problémákat. Eddig kész munkákat vizsgáltam.

Végül a belső ellenőri munka szépségéről beszélgettünk. Sokéves tapasztalat után Szakái Imréné a következőképpen fogalmazott: — Véleményem szerint az a jó belső ellenőr, aki egy-egy vizsgálati jegyzőkönyvben nemcsak a hiányosságokat tünteti fel, hanem javaslatot is tesz a megoldásra. Véleményét gazdasági számításokkal támasztja alá. Az emberekhez pedig nem felülről, hanem segítő szándékkal közeledik. Mert nem az a jó belső ellenőr, aki a legkisebb hiányosságról

jegyzőkönyvet készít, hanem az, aki segít munkatársainak, és csak akkor lép fel szigorúan, ha arra tényleg szükség ' van.

Lovász Sándor

éves próbaidőre, ami biztosítja az általuk felhasznált termálvíz levezetését évente két alkalommal, öntözési időszakon kívül, tehát tavasszal és ősszel. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy mi terveztük és kivitelezzük a Szarvasi Arborétum partfalának építését is, aminek a munkálatait az öntözési idény megkezdéséig — mielőtt földuzzasztjuk a holtágat — be kell fejezni. A vízszint alatti munkákat alacsony vízállásnál tudjuk csak csinálni.

A Dózsa Tsz szennyvíztárolói megteltek. A szarvasi üzemmérnökségünk kapott engedélyt arra, hogy a szennyvíz levezetésének idején a frissítő, hígító hatást biztosítsa, tehát működtesse a szivornyákat és az alsó szakaszon levő szivattyúkat, valamint mindezt hangolja össze az arborétum partfalának építkezéseivel. Ez nem sikerült. Elsősorban a tél utáni vízállások, vízszintkülönbségek miatt. A holtágba történő szennyvíz- bevezetést leállítottuk, s körülbelül 70 centiméterrel magasabbra duzzasztottuk a holtág vízszintjét, így megkezdődött a vízfrissítés, az átmosás. A vízmintavételek vizsgálatai szerint a víz minősége javult, de teljesen átöblíteni csak a partfal felépítése után lehet.

Mindnyájunknak tudnia kell; a környezet minősége elválaszthatatlan az élet minőségétől. A pénz, a kényelem nem pótolhatja. Az emberi környezet védelmét Magyarországon 1976 óta törvény szabályozza. Az országos környezetvédelmi koncepció és követelmény- rendszer első mondata így hangzik: „A környezetvédelem — mint elsőrendű társadalmi érdek — része az állami politikának.”

Hornok Ernő

Ilyen is van

Például olyan, hogy a Békéscsabai 10. számú Általános Iskola egyik osztálya, fiatal tanáruk kezdeményezésére nagy elhatározásra jutott. Vállalták ugyanis, hogy rend-, ben tartják a Kulich-városrész egyik kis terén Rajki László Fürdőző nő című szobrát és annak környékét.

Hogy miért említem újból ezeket a csabai gyerekeket? Mert Orosházán, az Árpád-kerten át sétáltam minap, és nem valami lelkes örömmel tapasztaltam, hogy Pásztor János Hősök szobrának talapzatán ki tudja, milyen időkből maradt virágok oszladoznak, rút-poshadt halommá enyészedve. Igaz, virított ott egypár szál fehér virág is, még élőn, frissen. Körbejártam a szobrot, melyre azt is írhatná az utókor, hogy „Áldozataink”, és látnom kellett, hogy a hatalmas talapzat hátsó oldalán (éppen az 1. számú, és József Attila nevét viselő iskola felől) egyik „négybetűs” szavunk ékeskedik, amit igencsak ritkán ejtünk ki, és semmiképpen sem nyilvánosan.

Nos, akkor jutott eszembe: mi lenne, ha a szemben levő iskola kisdiákjai itt meg arra vállalkoznának, hogy ezt á szobrot és környezetét tartják rendben, közben jó alkalom nyílna tanáraiknak elmagyarázni, hogyan is volt az az első világháború, és „hőseinket” miért nevezhetjük „áldozatoknak” is.

Gyermekkoromban kedves helyem volt az Árpád kert. Nem nosztalgia (akadnak rá emlékező tanúk), hogy az időben szebb volt ez a kert. Egykori, sárga kavicsos útjai azóta betonosra cserélődtek, az ide sehogyan sem illő, árubemutatásra szánt vitrinek üresen, piszkosan, üveg-, cserepesen árválkodnak, és az elhanyagolt szökőkút, deformált lámpáival ugyancsak szegényes látvány.

Mi lenne, ha valaki megbízást kapna: tervezze meg, hogyan lehetne igazán kert ez az Árpád kert, ott, a város szívében? Valaki, aki szakember ilyen feladatokban. És a kisdiákok tényleg követhetnék a csabaiakat. Megköszönné nekik minden orosházi.

Egy kedves barátom írja az egyik megye széli faluból, hogy jön már, jön újra a nyár, és vele a sertésólak bűze, legyek milliárdjai. Hogy tenni kellene valamit! Hogy pusztítani a legyeket, mert ha sok-sok milliárdra szaporodnak, egyszer csak a házakban is ellepnek bennünket. Megvallom őszintén, ehhez nem értek. Azt viszont tu-t dóm, hogy falvaink legtöbbjében elviselhetetlen a ser- tésólbűz. És a bűz nem válogatja meg, merre terjeng. Bűz van a főutcán, a boltokban, a lakásokban. És legyek, amelyek (tudvalevő) készségesen terjesztik a betegségeket. Habár levelezőbarátom azt mondja, van ellenszer. Például az, ha köteleznék a sertéstartókat arra, hogy aknákat készítsenek, és abba hordják az oda hordani valót. Hogy ne ott erjedjen a szabad ég alatt, a forró napon, legyek üdülőtelepeként. Állítólag ezt az aknamódszert már több országban kitalálták, és jól bevált. Csak nálunk megy lassan (inkább sehogy) a dolog, mert arra, hogy bűz, és fertőzést hurcoló legyek, csak akkor figyelünk, ha már baj van. Most ide kellene írnom, hogy sajnos, ilyen is van. Nyugodjunk bele, mert mi nem érez-, zük a szagot? Mert nálunk, a városban kevesebb a légy, és itt, Békéscsabán, csak megfelelő széljárásnál vesszük észre, hogy sertéstelepünk is van?...

Körülbelül két hétig nézhettem (és velem együtt sok százezren) a magyar jégkorong-válogatott szánalmas vergődését a B világbajnokság fribourgi mérkőzésein. Egy- egy közvetítés két órát is igénybe vett, persze, ha izgalmas, érdekes, értelmes a dolog, semmi baj. De így? Köztudott, hogy Magyarországon ez a sportág egyre jobban visszafejlődik, legutóbb már jégpályákat is be akartak zárni, mondván: nincs egy vas sem a felújításukra. A bajnokságban vagy négy-öt csapat szerepel, ha azt mondom, száz játékosunk van, alaposan elvetem a súlykot. Mert nincs. És a televízió, mely (okosan?) csatlakozott a spóroláshoz, erről az érdektelen és számunkra elszomorító világbajnokságról sorozatban közvetítette (nyilván nagy pénzekért) a magyar csapat mérkőzéseit, melyben az általános pofozógép szerepét vállaltuk.

Tudom, nemcsak akkor kell szeretni a hokit vagy a focit, ha fut a kocsi. Ha diadalt diadalra halmozunk. Akkor is, ha nem megy, ha nem dagadhat keblünk a nemzeti sportbüszkeségtől: íme, ezek vagyunk mi. De ez a közvetítéssorozat már igazán túlzás! Megtette volna néhány összefoglaló, bőven. Hogy előre lekötötték? Nem ismerték talán a várható erőviszonyokat? No és, ha lekötötték? Menet közben semmit sem lehet tenni? Például lemondani? Vagy akkor is fizetni kell?

Mindenesetre a jégkorong jó hírverésétől messzire állt ez az indokolatlanubsok adásórát felemésztő szomorú közvetítéssorozat. Helyette inkább sport- vagy játékfilmeket néztünk volna szívesebben, vagy akármit, de nem ezt.

Több rugalmasságot, kedves televízió, talán csak nem nagy kérés?

Itt van mellettem, az írógép mellett egy húsvéti képeslap. Négy nyelven kíván „kellemes húsvéti ünnepeket”, és az is kideríthető, hogy Budapesten, az Offset és Játékkártya Nyomdában készült. Ára: 2,50 Ft. A felvételt Tóth József követte el. Tudom, hogy kinek a papné, kinek a lánya, hogy ízlések és pofonok ... ez a képeslap azonban hiszem, hogy a legszörnyűbb ízlést is alulmúlja.

Képzeljék el: okkerbarnás, díszített szélű térítőn áll egy hupi-világoskék, arannyal cirádázott üvegkehely, melynek felső széle virágszirmokként hajlik vissza. A kék kehelyből pedig egy püspöklila tojás meredezik felfelé, büszkén, kihívóan.

Minden összejött itt, amitől tömény giccsé vált a 2,50 Ft-os képeslap. A színek, a formák, a „kompozíció” és... és a kissé (?!) bizarr ötlet.

Erre mondják, hogy a zsűri hunyt szemmel dolgozott? Vagy nem is látta? Vagy látta, de... De ezt már fel sem merem tételezni.

Sass Ervin